Somogyi Néplap, 1973. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-20 / 66. szám

Növelte előnyét a Marcali Latinca a megyei bajnokság I. osztályában A li. forduló mérkőzéseit ját­szották a megyei labdarúgó-baj­nokság I. osztályának csapatai. A forduló legkiemelkedőbb eseménye a Barcs—Somogytarnóca találkozó volt. A két szomszédvár összecsa­pásán Somogytarnócán végül is igazságos döntetlen született. A barcsi csapat pontvesztése — mi­vel a Marcali Latinca ismét biz­tos győzelmet aratott — azt jelen­tette. hogy a megyei bajnokság él­lovasa tovább növelte előnyét. A Marcali VM idegenben szerez­te meg a két pontot. Csokonyavi- sontán mostanáig váratott magára az első győzelem. A megyei baj­nokság újonca teljesen megérde­melten győzte le Balatonboglár együttesét. Lengyeltótiban is jogos volt a hazaiak számára a két pont. A Kaposvári Vasutas folytatja si­kersorozatát, s a csapat a bajnoki WHoláaat élmezőnyébe tört fel. Rend kiviül érdekes mérkőzésen nyert a Marcali Latinca testvér­csapata, a Taszári Szőnyi SE elle­nében. M. Latmea—Tassér S:l (9:1) Maroali. 5m néző. V.: Molnár. Két ellentétes félidő volt, az iié-ás vezetés birtokában a taszári s&mpmt beállt védekezni. Az egyén­üké* «tán hamarosan bebiztosítot­ta győzelmét a marcali együttes. G.c Kalása, Huszár (11-esből), Ruppert, ilL Kollár. Jók: Horváth, Bngelbrecht, Huszár, ill. Vígh, Fá­bián, Pőene. Kisborsó Imre I K. Vasutas—Somogyi SE 2:0 (0:0) Kaposvár, 150 néző. V.: Buzsáki. i Jó mérkőzésen, jó játékkal nyert j a kaposvári csapat, amelynek csa­I tárai a két gól mellett három ka- I pufát is lőttek. G.: Bartos, Kéri. Jók: Kaszás, Bartos, Takács, ill. ! Deáki, Máté. Horváth Zoltán Somogytarnóca—Barcs 1:1 (1:1) Somogytarnóca, 500 néző. V.: Kovács Gy. Az összecsapás a várakozásnak megfelelő nagy küzdelmet hozta. Mindvégig sportszerű mérkőzésen. ! kiegyenlített játék után igazságos j döntetlen született. G.: Kovács, ill. Gulyás. Jók; Novák. Farkas. Ko­vács, ill. Winkler, Kiss, Pintér. Novák József Marcali VM—Balatonfenyvés l:o (0:0) Balatonfeny vés, 250 néző. V.: j Fenyvesi. ! Egyenrangú ellenfelek küzdöttek a pályán, a vendégek a 85. perc­ben Szita jól eltalált lövésével har­colták ki a győzelmet. A döntetlen 1 igazságosabb lett volna. Jók; Ké­kesi, Szanyi, ill. Dornyik, Molnár. Szabó Ernő Lengyeltóti—Fonyód 2:1 (2:0) Lengyeltóti, 60© néző. V.: Zsa- I lakó. Az első félidőben nagy fölény- ! ben játszott a hazai csapat, szü­net után feljöttek a vendégek, de | csak szépíteni tudtak. G.: Csor- j dás, Papp, ill. Molnár. Dr. Körmendy Isván Csokonyavisonta—Balatonboglár 4:2 <J:l) Csokonyavisonta, 200 néző. V.: Hardi. A bogiári csapat hamarosan ve­zetést szerzett, de aztán a hazaiak átvették a kezdeményezést. A haj­rában is- erősíteni tudott a csoko- nyavisontai együttes, és ez elegen­dőnek bizonyult a győzelemhez. G.: Kertész (2). Márkus (ll-esből), Karakas. ill. Szalai, Pordán. Jók: Mátai, Garai, ill. Pordán. Szőllős Gyula K. Rákóczi—Babócsa 8:;{ (2:1) K. Táncsics—Ka rád 4:0 (2:0) A megyei bajnokság állása: 1. M. Latinca 17 13 2 2 58:14 28 2. Barcs 17 10 4 3 36 :17 24 3. Marcali VM 17 10 3 4 39 :31 23 4. K. Vasutas 17 9 4 4 33:23 22 5. Kapoly 16 9 3 4 42:18 21 6. Taszár 17 8 5 4 31 :19 21 7. B.-boglár 17 9 — 8 33 :32 18 8. Lengyeltóti 17 7 3 7 29:32 17 9. Ka rád 15 6 4 5 19:18 16 10. B.-fenyves 17 6 4 7 20:25 16 11. Csurgó 16 7 1 8 32 :34 15 12. Fonyód 17 5 2 10 27:30 12 13. S.-tarnóca 1« 4 3 9 24 :34 11 14. N. Somogyi 17 4 3 10 26 :60 11 15. Babócsa 16 1 5 10 19 :50 7 16. Cs.-visonta 17 1 2 14 23:33 4 Táncsics li 19 17 2 — 69:13 36 Rákóczi TI 19 13 1 5 106:40 27 m Az Acs házaspár sikere a megyei mezeifutó-bajnokságon etAké* Kitett ’►pályn-s nagy érdeklődé* éa a vártnál ki­sebb résrvétel jellemezte az 1973. évi megyei mezeifu tő-bajnokság versenye«. A cseri parkban már vasárnap kora reggel gyülekeztek a megye minden részéből érkezett atléták. A bajnoki kiírás mér a 13—14 éves atlétákat is rajthoz szó­lította, A fiatalabb nemzedék ver­senye azt mutatta, hogy nem va­gyunk híján tehetségeknek. A ser­dülő fiúk »-B« kategóriájában pél­dául ax ismeretlenség homályából berobbant egy látrényi fiúcska: Horváth Zoltán, aki a rajtnál ki­lőtt, ■ végignyargalva a távot, ha­talma« fölénnyel, több mint egy perc előnnyel érkezett célba. Az idei mezei bajnokság is hí­ven tükrözte, hogy hol törődnek igazán az atlétikával. A barcsiak nagy gárdát vonultattak fel, és szá­mot jó eredményt értek el. Az ifiknél Svéger biztosan nyert. A serdülő lányoknál az »A«< kategó­riában az első három helyen bar­csi kislány végzett. A győztes Püski meg a 2. helyezett Baracsi szintén nagyon tehetséges. A nap fő száma természetesen a felnőttek versenye volt. Az a tény. hogy a női mezőnyben összesen ketten indultak, mutatja, hányadán is áll a somogyi női atlétika futók dolgában. A titkos esélyes bala- tonboglári Szabó Évának még csak megszorítania sem sikerült a hosz- szabb távokon otthonosabban moz­gó Acsné Gaál Juditot. Az Acs család egyébként is mindent leta­rolt. A felnőtteknél Acs Lajos a második helyezett kivételével min­denkit lekörözött. Volt, akit há­romszor is, pedig egy-egy kör hossza kb. 800 méter volt. Férfiak: Serdülő **Bj, 1900: 1. Takács (Kaposvári Sí) 5:53.8. 2. Bőri (KSI) 6:03.8, 3. Kulcsár (KSI) 6:12.2. Csapatgyőztes: Kapos­vári Sportiskola. Serdülő 1959: I. Horváth (Látrány) 7:21, 2. indul a mezeifutó-bajnokság felnőtt és ifjúsági mezőnye. [ Benes (II. Rákóczi) 8:25.3. 3. Kiss (U. Rákóczi) 8:25.6. csapatgyöztes: I H. Rákóczi ált. isk. Serdülő »A«, 1958: 1. Szulimán (K. Gazdász) 11:46.8. 2. Csapó (K. Gazdász) 11:53.8. 3. Kutasi (Barcs) 11:58.4. Serdülő »A«, 1957: 1. Balázs (KSI) 16:07.4. 2. Tausz (Barcs) 16:11.7. 3. Szabó (KSI) 16:16.7. Csapatgyöztes: Kaposvári ' Sportiskola. Ifjúságiak, 1955—56: 1. Svéger (Barcs) 20:04.8. 2. Hirt (K. Dózsa) 20:56. 3. Bóna (K. Dó­zsa) 20:57. Csapatgyőztes: K. Dó- I zsa. Ifjúságiak, 1954: ! 1. Horváth (K. Dózsa) 23:30.4, 2. Trunk (Tabi Gimn.) 24:23.8, 3. Tóth (K. Dózsa) 25:58.6. j Felnőttek: 1. Acs (K. Dózsa) 31:37.6. 2. Te- | mesvári (K. Gazdász) 32:50.6, 3. I Varga (K. Gazdász) 35:22.4. Csa­patgyőztes: K. Gazdász. Nők: | Serdülő »B«, i960: 1. Balika (H. Rákóczi) 3:07.2, 2. I Kurucz (H. Rákóczi)" 3:08.4. 3. Gál (II. Rákóczi) 3:18.3. Csapatgyöztes: n. Rákóczi ált. isk. Serdülő »B-«, 1959: 1. Bogdán (KSI) 4:04.8. 2. Orsós (II. Rákóczi) 4:08.2, 3. Kupiéin (n. Rákóczi) 4:13. Csapatgyőztes: H. Rákóczi ált. isk. Serdülő 1957: l. Püski (Barcs) 6:06. 2. Baracsi (Barcs) 6:18.4, 3. Kisfalvi (Barcs) 6:42.5. Ifjúságiak: 1. Hegedűs (K. Dózsa) 8:53.6. 2. Papp (Balatonboglár) 9:01, 3. Pál- falvi (Marcali Gimn.) 9:13.6. Csa­patgyőztes: Marcali Gimn. Serdülő -A*s 1958; 1. Varga (Barcs) 5, :04.4, 1. Fü- löp (Balatonboglár) 5:36.3, 3. Szi­lágyi (II. Rákóczi). 5:43.8. Csapat­győztes : Balatonboglár. Felnőttek: 1. Acsné Gaál Ju<fit (ft Dózsa) 7:01.7, 2. Szabó (Balatonboglár) 7:49.5. B. Briker és A. Visnyevszkij: iAlapeli/ Az igazgatóhoz egy fiatal­ember kopogtat be. — Elnézést, önök keresnek gazdasági szakembert? — Hogy hívják? — kérde­zi az igazgató. — Ivánov. — Ivánov? — Igen. — Sajánlom, nem alkal­mazhatom. — És vajon miért nem? — kérdezi elképedve a fiatal­ember. — A magyarázat egyszerű: én is Ivánov vagyok. — No és? — Mi az, hogy no és? Nem érti? Majd elkezdődnek az as- kálódások, a fúrások, figyel- getések. Előszedik a szemé­lyi lappmai, bclefirkálnak. Nos, száz szónak is egy a vé­ge: velem egy nevűeket nem alkalmazhatok. Ez az alapel- vcm. — De hiszen mi nem va­gyunk rokonok! — Nem tesz semmit. — Már miért ne tenne? Nekem irataim vannak ... Tessék, nézze meg ... Tám­bovból jövök. Az apám Pável Ivánovics Ivánov! — Óh, Pávljusa! Hát miért nem szóltál előbb? Drága kis- öcsém! — öleli át lelkendezve a fiatalembert. — Hát egye­nesen Támbovból jössz? Miért nem írtál előbb a te nagybácsidnak, te kópé? A fiatalember szemmel lát­hatóan tanácstalan. — Semmit sem értek ... — Dehogynem kiskomám! Rokon vagy Pávljusa! Keb­lemre pajtás! Összeölelkeznek. A direk­tor lonva letörli könnyeit. — És most mi lesz a teen­dő? — kérdi kurtán a fiatal­ember. — Mi lenne, kisöcsém? Minden el van intézve. — De hiszen a rokoni kap­csolat ... — Hülyeség! Kinek jutna eszébe? Nemcsak egy Ivánov él a világon, nem igaz? Azt mondjuk, csak névrokonok vagyunk. De ez most másod­lagos. beszélj inkább maga­tokról ... anyádról, a mi Má- senykánkról. — Köszönöm, anyám jól van ... Csak hát ő nem Mása. — Már miért ne lenne Má­sa? — Mert 6 Tátyjána Nyiko- lájevna Ivánovná. — Szóval Tanya ... és nem Mása? Az igazgató hirtelen felug­rik, magára kapja a zakóját: — Bocsásson meg fiatalem­ber, hiba csúszott a dolog­ba . . . Mi csupán névrokonok vagyunk. — Mehetek a személyzetid­hez felvételre? — Nem — mondja az igaz­gató. — Rokon nevüeket nem alkalmazhatok .. . Tudja, pus­mogni kezdenének. Nálam az alapelv sérthetetlen! Fordította Baráté Kocáit» Népművészeti kiállítás Gödöllőn A DlAKKLUB somogyi kezdeményezés az agrártudo­mányi egyetemen. 19Ö8-ban a mi diáik jainik alakítottak elő­ször klubot. Szép sikerek áll­nak mögöttük. Talán a legem­lékezetesebb a tavaly és az­előtt rendezett nyári egyetemi előkészítő. Mióta a diákok vál­lalták a szervezését, több érettségiző fiatal adja be egye­temi kérelmét Somogy bői. Azóta követték a példát má­sok is. Jelenleg hat megyei vagy területi klub működik az egyetem kollégiumában. A nyá-on közösen rendezik majd az egyetemi előkészítőt a kö­zépiskoláiknak. s most. már­cius tizenötödikén együtt ren­deztek kiállítást megyéjük, vi­dékük népművészetéről. Majdnem az egész országból jött anyag a nógrádi szőttese­ket, kalocsai hímzéseket, gyö­nyörű nádudvari kerámiákat, az Alföld fafaragásait. Somogy népi kerámiáit, pásztorművé- sze*ét, néni építkezését, hím- •sését hemutató kiállításra. A kiállítás kiemelkedő érdekes­sége vo’t a buzsáki vézás. rá- tétes. boszorkán vos készítését a helyszínen bemutató Filó Istvánná buzsáki hímzöasz- szony. | — A kiállítás egyik felada­i ta, hogv megismerkedhessenek , hallgatóink az ország tájainak I népművészetével, s felkeltsük I ír-'zy.őrlésüket a honismereti | iránt — mondta Kiss Attila, az egyetem Nyisz- tor György Kollégiumának | Igazgatója. Lehetőséget adott ez a kiáil- j litás másra is. Ez alkalomból megjelentek a megyék képvi- ! selői. így a fiatalok megbeszél­hették velük problémáikat. í Somogy megyét Kocsis Lász­ló, a megyei párt-vb tagja, a I megyed tanács elnökhelyettese, í Sárái Jenöné, a Közép-somo­gyi Termelőszövetkezetek Szövetségének politikai mun­katársa és Gyenesei István, a Somogy megyei KlSZ-biaott- ság munkatársa képviselte, alá egvéhként ezen az egyetemen végzett. — Két van, amit ne megoldani uk. gye későn küldi nagy problémánk a hazaiaknak kelde- Somogy me- el a pályáz­ható állások jegyzékét, így a végzősök, akik szeretnének : visszamenni Somogyba, tulaj- 1 bonképpen állásproblémával küzdenek. A többi megye féb- j ruárban eljuttatja az álláski- | írást, mi csak áprilisban vagy j májusban kapjuk meg. Pedig j más megyék diákjai is szíve- j sen mennének dolgozni So- ! mogyba, így azonban ritkán j várják meg a somogyi lehető- j ségekeiL A másák eddig megoldatlan probléma, hogy nem kapunk feladatot egyetlen termelöszö- vetkezsettől, tanácstól sem. Pe- ' dig néhány kisebb dolgot — például egy major villamosítá­sát — mi is meg tudnánk fér- veani. Somogy megye agrár­szakemberekkel való ellátott­sága nem a legjobb. Az egye­temet mégsem veszik igénybe, j pedig a tudományos kutatások j eredményeit itt a hallgatók rendelkezésére bocsátják. Ha í végzett agrármérnökként jön vissza vailakj. már nem élhet ezzel a lehetőséggel. Jó lenne, i ha figyelerhbe vennék ezután j Somogybán is. hogy az egye- j sem tudományos eredményeit 1 rajtunk keresztül lehetne hasz­nosítani — mondta Tóth Zol­tán, a somogyi diákklub veze­tője. A mostani megbeszélésen sikerült megoldani néhány problémát. 1 Ígéretet kaptak, hogy rövid időn belül kézhez kapják a megpályázható állá­sokat, és a tudományos diák­köri dolgozatok, szakdolgoza­tok címeit. A KLUB HAGYOMÁNYAI közé tartozik az egy-kétnapos somogyi kirándulás. Most kö­zösen állították össze program­ját Megbeszélték a nyári egye­temi előkészítővel kapcsolatos feladatokat is. Terveznek egy fórumot a klub tagjainak és megyénk termelőszövetkezeti elnökeinek. Itt kölcsönösen ad­hatnák majd tanácsokat egy­másnak. Már most érdeklődést váltott ki az a kamarakiállí- tás, amelyet Rumi Attila so­mogyi szobrászművész alkotá­saiból rendesaiek a tavasszal. A Gödöllői Agrártudományi Egyetemen hatvan somogyi diák tanul. Hogy az öt év nem jelent szakadást a megye és a diákok között, s hogy sokan idehaza hasznosítják majd tu­dásukat, ez a somogyi klubnak is köszönhető. H. É. Egy élmény valósága Föltámadott a tenger A moziplakáton szem­besített a cím — mire em­lékszem még ebből a film­ből? Gyerekfejjel láttam, így aztán nem csoda, hogy vágta­tó huszárok sorjáztak elő az emlékezet szürkéből színesedő mozivásznán, csengő-pengő kardok ... -De mindez össze­mosódott más filmekkel, ta­lán Drake kapitány valame­lyik káprázatos vívásával. Nem tudom. Ez volt az egyik indíték, hogy újra beültem a mozi nézőterére. A másik pe­dig: milyen Petőfi filmen? Ugyanis szeretem az álmo- dásokat, az utókornak a na- \ gyón is érthető, nagyon is tiszteletre méltó igyekezetét, hogy nagy elődeinek nemcsak a szavait, hanem arcvonásait is megörökítse, újrarajzolja... Tudom, ma szinte hivalkodni lehet azzal, hogy kimondjuk egy-egy ilyen előd feltámasz­tása kapcsán: »-Nem ilyen volt ám valójában, nem is akar­juk újra feltámasztani, ez csak egy mai értelmezés.-« Ez néha kevés. Hiányzik belőle a romantika, a játékos fantázia, egy kissé a józan álom. Ha középiskolás fejjel egy dolgozatban kellene leírnom a látottakat, úgy vélem nem tudnám lenyelni — s most sem tudom — a mondatot: nagy hatást tett rám a Föltá­madott a tenger című film. Nagy hatást tett: éreztem, hogy a korából sarjadt alko­tás. Egy olyan nemzedék val­lomása. amelyik negyvennyol- ; cas lendületeit vállalt — ez­előtt húsz éve. Sodró muzsiká­val sodródott előre, sodorta a kort és sodorta a kor. Lendü- ! lete van ennek a fűmnek. Izgalmas, néha szinte bele- I szédítő lendülete. Szinte rembrandti színeit — majd­nem a szegénylegény népme­séjének meleg barnáit, mély sárgáit idéző koloratvilág — széttöri időnként a harsány zöld. Csendjeit, vihar előtti némaságát megszaggatja a muzsika. Nyílt tekintetek szép akarások jellemzik eat a fil­met. Básti Lajos volt Kos­suth. Görbe János Petőfi, és ott sorakoznak a többiek is. Madarász, Bem, közvitéz. hu­szár. Negyvennyolc figurái 1953-bap megálmodva, feltá­masztva. A mai nagy színész- gárda, akkor még fiatal arc­cal, természetes hajszínnel, szinte robbanó fiatalságú ener­giával: Horváth Teri, Szirtes Adám, Bitskey Tibor, Sinko- vits Imre .. . Friss élettel, fia- j tál sorsukkal játsszák negy­vennyolc nagy föltámadását, ezt a szó szerinti értelemben vett tüzes-véres passiójátékot. Nem is lehetne szorosan vett játékfilmnek nevezni, inkább dokumentum játék. Tömegjeleneteiben a kaszák félelmetes felkiáltójelei ágas­kodnak, havasi legények fej­széit élesíti a szurtos tábori kovács. Van egy nagyszerű je­lenete. Az 1848-as országgyű­lés már-már hajlandó újra el­hinni. hogy jobb, ha önnön szemére von hályogot azzal, hogy ismét fejethajt a Habs­burgok előtt. Es akkor meg­jelenik Kossuth. Történelem- j tanulmányok, deheroizáló tö­rekvések, emberi hibák és gyarlóságok ismeretében is: elhiszem ezt a Kossuthot is. Elhittem azt a nagy emberi pillanatot, amikor a nemzet előtt szólít a nemzetért. »Le­borulok a nemzet nagysága előtt!« — mondta Básti Lajos. Ércesen, nyugodtan, kemény tekintetteL Igen. Nyílt tekin­tetek, szép akarások jellem­zik ezt a filmet. Tudom — hi­bák is kísérik. Néhol túl sok a pátosz, másutt idegen csen­gésű, eredetű dialógusok tör­nek az eseményei« közé, a fi­gurák is — bár színesek — mereven feketék vagy fehé­rek. Korából sarjadt ez |a film. Mégis, nem sorolom a hiányosságokat, mert azt fel­torolták már. Körülbelül az­óta sorolják a fülembe, amióta a gyerekkorban megszeretett mg után rendszeres film­| néző lettem. Sokat hallottam arról — s ez nem baj —, hogy milyen hibák jellemez- ! ték a filmet, az ilyen filme­ket. De arróL mintiha elfe’ed- I keztek volna szólni, hogy i miért nagyszerű is ez a Dm. Hogy miért nem szabad eiirn- ! ni — mert nem tudom elhin­ni —, hogy meghaladta egé- i szépen az idő. A kort megna- ! ladhatja, kiigazíthatja az idő, de a belőle született műalko­tás — és minden alkotás — örökérvényű. Ha néhol bi­zonytalan is az ecsetvonás, őszintétlen is egy tekintet: kép más nagy értékei előtt megállunk kalaplevéve. A film a megörökített em­beri mozgás művészete is. 1 a film a megörökített emberi mozgalom szép tükre. A len­dület, az óriási roppanások, az évezredes örökséget lerázó vál- lak akaratának és egymáshoz feszülésének filmje. Igen, most már a lendület élménye marad meg. És ez hiányzik néha a kortárs alkotásokból — nagyon. Ez a lendület ugyanis nem mozaikszerű, elszigetelt, a csöndből előzmény nélkül magasra csapó hullám. Az el­nyomatás évtizedeinek mély rétegeiben is ott kavargó áramlás — mely Petőfi örök­sége is —, amely folytonosan, a felszínre tör, örvénnyel és megtisztító viharral. Kis' fel­kelések, sztrájkmozgalmak, politikai küzdelmek, egy ifjú tanácskormány szembenézése a vicsorgó antanttal, és egy új lendület a felszabadulással, melytől kisarjadt a Föltáma- dott a tenger. Mindez lendület volt, öntörvényűnek latszó mozgás — mely mögött forra­dalmár akaratok feszültek. Tröszt Tibor 5 Somogyi Néplap \

Next

/
Oldalképek
Tartalom