Somogyi Néplap, 1973. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-02 / 51. szám

NEVELÉSRŐL Esztétikai az úttörőcsapatban A Vöröskereszt végrehajtotta a HL kongresszus határozatait Az esztétikai nevuses a j yermeki személyiség fcwmá- ásának sajátos útja, amtely j 'égáighúzódiiik a nevelés min- | len területén. A testi, erköl- | só, politikai nevelésben is aerapet leap. Célja a termé­sűét és a társadalom rendjé­nek, szépségének, harmóniájá­nak észrevétetése. Arra akar- uk neveled gyermekeinket, noey fedezzék föl az életben a izépet, a nemeset, a közössé- $et szolgáló önzetlen, hasznos evékenységet, s maguk is tö- ekedjenek hasonló magaitar­Az első, jelentóselbb feladat i tanulók esztétikai ismeretei­nek bővítése. Erre mind a kis- ióbosmunikábam, mind az üt­őiében bőséges alkalom nyí- ík. A kisdobos-foglalkozáso- oon például egy jól megrende- wtt Petőfi-, vagy április 4-i rrmepség nagyon jól szolgálja íz esztétikai nevelés céljait. \ versek, dalok, az ünnepi öl- özet, a gyermekek készítette ászűők, az aktuális dekoráció i fátokon, a virégdíszes tan­erem, egy-egy mese, regén y- ■ésedet vagy kisdobostörténet -nemcsak gyönyörködtet, ha- i«m a tanulók ismereteiit is róvStí- A rajzolás, festés, min- ázás sem csak élvezetes alko- ó tevékenység, hanem értel­mileg, erkölcsileg is formálja i gyermeket. A nagyobb tamilokat a tog- alkozásokon elvezetjük aaok- -a a területekre, melyeket a lörténetesn, az irodalom, a művészet, a zene nyújthat. A nép fiainak, a történelem je­les alakjainak, a híres tudó­soknak és művészeknek az életét, küzdelmeit, munkássá­gát nemcsak azért ismerik meg, mert az hozzátartozik az általános műveltséghez, ha­nem azért is, mert ezeknek az embereknek példája, magatar­tása megfelelő eszményképet adihat a tanulóknak. Megta­nulják belőle, hogy a hala­dásért, a tömegek érdekeiért érdemes harcolni és szenvedni. Az esztétikai élménynyújtás fontos nevelési tevékenység. A csapat-, raj- vagy őrsi kirán­dulásokon megfigyelhetjük a természet változásait, szépsé­geit, az ember által alkotott építmények, utcák, terek ren­dezettségét, a lakosság jobb élete, művelődése, szórakozá­sa érdekében létrehozott al­kotásokat. Kisdobos- és úttö­rő-foglalkozások keretében diiafilmeket vetítünk, rádiót, hanglemezeket hallgatunk, tévét nézünk, kiís jeleneteket, színdarabokat próbálunk és mutatunk be. Az összejövete­leken énekelünk, táncolunk, bábfigurákat készítünk , és bábjátékot játszunk. Nagy élmény a pajtások számára, amikor mint kis riporterek magnófelvételeket készítenek társaik, nevelőik és más fel­nőttek tevékenységéről. Ebben a szakkörben a szép magyar beszédre és a kulturált kife­jezésmódra is szoktatjuk őket. Nagyon fontoí az esz­tétikai nevelésben a természet szépségeinek észlelése, tudatos élvezése és megóvása. Az ilyen kirándulások nemcsak mozgás­igényüket elégítik ki, hanem romantikus hajlamaikat is szolgálják. Az otthon, az iskola, a köz­vetlen környezet tisztaságá­nak, rendjének, szépségének észlelése és tudatos megóvása nagyon fontos része a nevelés­Fárasztó kilométerek MIÉRT VAN AZ, hogy amit esetleg elhiszünk egy írásmű­nek, hitetlenkedve és hüledez- ve fogadjuk azt filmváltozat­ban? Ez a kérdés erősödött bennem az 1001. kilométer cí­mű tévéjáték nézése közben. Nem érdemes kívülről keres­ni mentséget, hivatkozva arra, hogy láttunk már Urbán Er­nőtől jobbat is. Ez a produk­ció egy alkotóközösség munká­ja, s e közösségnek egyik fon­tos alakja volt Urbán, akitől érthetően sokat várunk né­hány általa készített jó tévé­riport — még, korábbra tekint­ve — a nagyszerű Uborkafa című szatíra ismeretében. Ur­bán Ernő azok közé tartozik, akik jól ismerik a vidék, a kis- és nagyközségek világának va­lóságos életfolyamatait. Jól megvilágítják műveikben az irányjelző táblákat, melyek az utat mutatják a határozott és botladozó lépéseknek egyaránt. Személyes élményei vannak, izgalmas és hű megfigyelései, amelyek ha művé magasod­nak, sűrűsödnek, általában fe­gyelmezett építésű alkotások is. Most’ éppen a fegyelem, a rendezettség, a logikus épített- ség, a stílusegység- hiányzott. Nem, nemcsak a cselekmény- vezetésből, hanem a mondan­dók kellő hangsúlyozásából, a színészek szerepfelfogásából, a képek hangulatának, kompozí­ciójának forrasztásából. Nem tetszett ez a film, ha­bár- jó szándékát nem tudom vitatni. Nem tetszett ez a film, habár néhány jó pillanatot is adott a nézőnek. Nem tetszett, pedig alapjában véve minden együtt volt a sikerhez; izgal­mas életanya'g, kitűnő szerep­lőgárda. Magán hordozta ez a pro­dukció azokat a hibajegyeket, melyeket a mai magyar vígjá­ték — szűkebben: a mai ma­gyar filmvígjáték — általában visel. Kétség"beejtő makacs­sággal visel. Sőt szépen átfer­tőz is, újabb és újabb produk­cióra. Nehéz pontosan nevén nevezni ezt a »vírust-“, talán divattéma. Amiről beszélünk, amiről viccek születnek, ami­ről már mindenki beszél, azt bontják le sztorivá. Néhány napja láttuk ezt az Én vagyok Jeromosban .. . Valahogy úgy lehetne összesíteni, hogy az eredetiség, mely a vígjátékok, szatírák legjobb fémjelzője, hiányzik egyre idegesítőbben. Az Urbán Ernő írásából ké­szült filmnek azonban ez a ki­sebb gyengéje. A nagyobb az, hogy az eredeti dolgok egymásra építésében is külö­nös stílustalan keveredés ér­ződik. Mintha meglegyintette volna egy kissé az abszurditás szele is ezt a filmet, de eleget akart tenni a hagyományos vígjáték cselekmény szerkesz­tési szabályainak is, ugyanak­kor beleágyazódott mindez egy értelmiségi karikatúrába. Még önkarikatúrába is, ha az író figurájára gondolunk. Sok volt a gondolatburkolás, a rejtett utalás, a félre-megjegyzés. Tehát nem okultatta a nézőt, hanem fárasztotta, nem nevet­tette. kárörvendeztette, hanem idegesítette, igen sokszor nem megrendítette, hanem idegení­tette. AZT ÍRJA Urbán a kész filmről, hogy a színészek élik szerepüket itt a tanyavilág­ban. Sajnos nem. Kállai Fe- : renc tudta legkevésbé hitelesí­teni a karrierúton elindult if­júmunkásból maszekká ved­lett fővárosi polgár alakját, j Moór Mariann szinte az egyet­len ellenpélda, aki valóban élővé tette a mellőzött, sze­reppel nyűglődő színésznő alakját. Ez a valóság, de más az igazság. Prókátorául sze­gődött egy epizód annak a fel­fogásnak, hogy a vidéki színé­szeket is egyre többször alkal­mazza a televízió, a film. Va­lóban többször alkalmazhatná, de még többször alkalmazhat­na amatőröket, főleg ilyen do­kumentumízű játékokhoz. Ba­csó Péter és Kovács András, akik leginkább vállalják ezt. Van ennek egy olyan másodla­gos haszna is, hogy nem a stú­diókban napközben agyonhaj­szolt színész lépne estenként Thália deszkáira ... Az 1001. kilométerbeli ala­kításokon nemigen érződött különösebb átélés, inkább a rutin. Sajnos a produkció a »kui tűr termékek« sorát bővi­nek. Az ízlésesen berendezett osztályterem, úttörőotthom, -x bútorok, függönyök rendje, tisztasága mind, mind része az esztétikumnak. A pajtások jól érzik magukat a szép környezetben, kényesek és büszkék rá, s megtesznek mindent azok védelmére. Különösen jelentős napja­inkban az esztétikus magatar­tás kialakítása. Rászoktatjuk gyerekinket, hogy kíméljék egymást, a felnőtteket, igye­kezzenek kulturáltan visel­kedni, mozogni, játszani. Az udvariasságra nevelés nem­csak ismereteket nyújt a paj­tásoknak, hanem tudatosan gvakorolják is azokat a teen­dőket, amelyek viselkedésüket széppé és a felnőttek által is dicséretessé teszik. Ezen a té­ren különösen sok a tenniva­ló, mert némely család gyen­gülő nevelő hatása miatt az iskolára és az úttörőcsapatra sokkal több hárul, mint ko­rábban. Az esztétikai nevelés egyik alapvető feladata a munka megbecsülésének kialakítása a gyermekekben. A sokféle foglalkoztatásban megtanul­ják a pajtások, hogy a jól végzett munka nemcsak meg­élhetési forrás, hanem az öröm és megelégedés forrása is le­het, a dolgozó társadalom és saját magunk megbecsülésé­nek alapját is jelenti. A szépirodalmi és kép-1 zőművészeti kulturáltság még mindig nem a legerősebb ol­dala nevelésünknek. A jelen­leginél sóikkal több olvasó és az olvasást tudatosan élvező gyermeket kell nevelnünk, akik a könyvekből a szórako­zás mellett sokait is tanulnak. Az úttörő-foglalkozásokon rendszeresen kell a pajtások­nak képzőművészeti tájékoz­tatást is adni, s ahol lehetsé­ges, a tehetségeiket foglalkoz­tatni. Ugyanez vonatkozik a ze­nei kulturáltság fejlesztésére is, bár eaen a területen a nagyvilágban jó hírünk van. A színház és a film meg­szerettetése is igen fontos. Jusson eszünkbe Lenin megál­lapítása, hogy korunkban a film az egyik legfontosabb tu­datformáló művészet. Ez a tévé fellépésével még csak fokozódott. A jó színházat és a filmet látogassák rendszere­sen a paj tások. Tari Jánosné A kaposvári városi tanács- székház dísztermében megyei vezetőség- és külidöttválasztó konferenciát tartottak tegnap a somogyi vöröskeresztesek. ' Dr. Csáki László megyei fő­orvos, a Vöröskereszt megyei szervezetének elnöke köszön­tötte a részvevő küldötteket, a vendégeket, köztük dr. Lévay Károlyt, a’ Magyar Vöröske­reszt főtitkárhelyettesét, Bíró Gyulát, a megyei pártbizott­ság titkárát, dr. Kishonti Ti­bort, az országos vezetőség tagját, Kocsis Lászlót, a me­gyei tanács elnökhelyettesét, Varga Károlyt, a Hazafias Népfront megyei titkárát és Honfi Istvánnét, a Vöröske­reszt megyei titkárát. A megyei konferenciát a Hámám Kató Általános Iskola ifjú vöröskeresztesei is kö­szöntötték. A tanácskozás legfontosabb napirendje a vezetőség beszá­mol Őfa, majd áz ezt követő vita volt. A négy év munkáját tükrö­ző írásos beszámoló hűen álla­pította meg, hogy Somogybán végrehajtották a III. kongresz- szus határozatait. A végzett munka társada­lomformáló hatását fejezi ki, hogy az elmúlt négy év alatt fontos része lett a helyi poli­tikának a Vöröskereszt tevé­kenysége. Szépülő községeink, egészségesebb élet- és munka - körülményeink, a véradómoz- g'alom fejlődése, az egészséges életmódra nevelés hatékonysá­gának fokozása, a nagy szere­tettel végzett családvédelmi munka sok ezer vöröskeresz­tes aktivista lelkes, kitartó te­vékenységét dicséri — mondta szóbeli kiegészítőjében Honfi Istvánná. A beszámoló többek között megállapítja, hogy jelentős eredményeket értünk él az egészségre nevelésben, okta­tásban: 4551 előadás hangzott el megyénkben az elmúlt négy év alatt. Ennek hét százaléka szólt az alkoholizmusról. Az előadások 30 százalékát ktsz- akben, ipari üzemekben tar­tották. A tisztasági mozgalom tenni­valói beleépülnek a Tegyünk többet Somogyért! mozgalom célkitűzéseibe. Ennek megfe­lelően ez a munka a Hazafias Népfronttal, a KISZ-szel, a helyi tanácsokkal együtt vég­zett társadalmi tevékenységgé vált. Megyénk mezőgazdasági üzemeiben a két kongresszus között 498 egészségügyi felelős, 133 egészségügyi állomás tevé­kenykedett. Az ipari üzemek­ben, különösen Kaposváron, szervezett és folyamatos volt az egészségre nevelés. A véradómazgalomban is szép eredményekről számolt be a konferencia: 81 040-en adtak vért Somogybán, a lakosság­nak 5,7 százaléka. A családvédelemben előtér­be került az idősebb, magukra maradt öregek gondozása, va­lamint az állami gondozottak patronálása. A beszámolót vita követte. A tanácskozáson felszólalt Bíró Gyula, a megyei pártbi­FEKETE GYULA jí A fiú meg a katonák ! t a — A vajat hogy mondják? ^ — A sót! A sót! A — A csokoládét? ^ — Nyughassatok már! — in­J tette le őket az öregasszony, imert még csak a szalonnánál J tartott az írással. — Egyszó- Jval a száló, az a szalonna? ^ — Engem nem a szalonnája ^érdekel — csipogott a szőke. — ^Azt hogy mondják oroszul: padjai nekem kolbászt? i Mindnyájan vihogtak, még 5az. öregasszony is; hályogos J szeméből levedzett a könny. f Nem tudott azért nekik min­iden szót megmondani, ilyene- fket, hogy: szórakozzunk, meg ((aranygyűrű, meg bunda. Mert ^azután ilyeneket is kérdeztek. Felírt minden szót az öreg­asszony a regény tiszta lapjá­ra, és elsorolta azt is, miket tudnak már, mintegy ellen­őrizve: helyesen ejti-e a szót. Barisnya jeszt, tavaris, dasz- vidánva, szahár, tabák, szpics- ki, daváj — de még disznósá- gokat is. — Ö, ki tudja ezt mind megtanulni, az embernek a nyelve beletörik — mondta az öregecske nő. — Dumálhattok, *• T.»amit akartok, a sárga irigység beszél belőletek. Marinak volt a legtöbb esze. Ezen megint összevésztek. Mivel jobb az Marinak, ha Németországban érik utol, — Más káposzta az — szúr­ta közbe az öregasszony. — Mari se vágott volna neki egyedül az útnak! De akármerre is csavarog azóta, biztos, hogy honvédségi kocsi hurcolja őt is meg a cókmókját is. Mindig volt egy­két tisztje, futóvendégbe ő nemigen kapaszkodott. Válo­gatós lány volt, de hát köny- nyű annak, akinek van miben válogatná Majd lejjebb adja ő is. — És én talán nem válogat­hatnék? — fintorgott a kis szőke. — Én nem szerezhettem volna egy-két tisztet? Majd hülye vagyok! Mikor tízet is szerezhettem. Csak egymás közt. beszéltek ezek, nemigen törődtek vele. És ő sem annyira a beszé­det figyelte, hanem azt, hogy a legíiatalabbnak, a kis szőké­nek, milyen szép csipkés lila hálóinge van, biztosan selyem. Egyik nénjének sincs ilyen szép csipkés hálóinge. Már azoknak, akik otthon maradtak. Marinak biztosan Hiába, ez a lány volt köztük a legszebb. Formára is a leg­szebb. Jól kiadta a vékony hálóing az alakját, meg azt is, hogy nincs alatta semmi öltö­zék, még bugyi se igen van alatta. Hacsak nem fekete szí­nű. Azon vette észre magát, hogy mindnyájan rajta nevet­nek. Nem mert azután oda­nézni. — Hát, ha biztos volnék benne — mondta megemelt hangon az öregasszony —, hogy azok a Grisáék tudják, mi a tisztesség, hogy nekünk is élni kell ... Akkor azt mon­danám, eljöhetnek egy kicsit szórakozni. Igaz-e lányok? — Az a baj, hogy nem tud­nak azok magyarul — mondta ő. Mire kitört a nagy kacagás, még az öregasszony is úgy fuldoklóit, megint könnybe Lábadt az a hályogos szeme. — Tudunk mi oroszul! — Perfekt! — sikkantott a hálóinges lány. Csibi néni, az öregasszony, amikor kikísérte, még a kapu­ban is azzal búcsúzott: — Sze­gény kislányok, sokat unat­koznak. De nehogy azt kép­zeld, ezek rendes lányok! Szí­vesen szórakoznak, megmond­hatod a Griskádnak is — fel­emelte az ujját —, de csak az­zal, aki tudja, mi a tisztesség! Mártinak nem volt meg a címe. Csak annyit tudott róla, hogy art egyetemre jár iskolá­ba óo-tanáwKi-lesM. zottság titkára is. Elismerés­sel szólt a somogyi vöröske­resztesek munkájáról, s a me­gyei pártbizottság nevében kö­szönetét mondott érte. Foglal- iiozott azokkal a feladatokkal is, melyeket, az új vezetőség irányítása alatt meg kell ol­dani. Hatékonyabbá kell ten­ni aiz alkoholizmus elleni küz­delmet, a vérad ómozgalom- ban is előbbre kell lépni. Vé­gül az ifjúság nevelésének el­mélyítéséről szólt. Felszólalt dr. Kishonti Ti­bor is, az országos vezetőség tagja. Elmondta, hogy So- mogyból az elmúlt négy év alatt számos országosan is el­ismerésre méltó kezdeménye­zés indult el. Példás volt töb­bék között az öregek gondo­zása, a hatékonyabb egészség­re nevelés és a tanácsi körze­tesítés után létrehozott koor­dinációs bizottság munkája, melynek célja az egységes irá­nyítás. A vita után kitüntetéseket adtak át a jó munkát végző aktíváknak. Tizenegyen arany, tizen ezüst és hatan bronz »Vöröskeresztes munkáért-« ielvényt kaptak. Az egészség­ügyi miniszter dicséretében részesült dr. Varjú Irén váro­si főorvos. Az »Egészségügy ki­váló dolgozója« kitüntetést Honfi István,nénak adta át dir. Kishonti Tibor. A vezetőség és a IV. kong­resszus küldötteinek megvá­lasztásával fejeződött be a megyei tanácskozás. H. B. A házmester azt mondta er re: sok egyetem van itt, é meg kellene érdeklődni, me lyikből kerülnek ki a tanár nők. No. ennek ő utánajár. Teli az időből, Mártira büszke volt a csa Iád. Magdival is sokszor eldicse Fedett az anyjuk, hogy , sze gény lány létére milyen j partit csinált, valósággal úri nő lett. de az apjuk csak le gymtett ilyenkor: — Urizá: mint minden városi. Az csal olyan magamutogatás. Az apjuk, igaz, Mártival S' dicsekedett; ő egyik lányává se dicsekedett (legfeljebb ; fiával, hogy máris mekkorá tud a karikás ostorral durran tani). De azt azért ő is rés pektálta, hogy Márti tanul lány, mióta leérettségizett Acsay tekintetes úr is magáz za, és minden iskolában kitű nő bizonyítványa volt. És égj fillérbe sem került a család­nak a taníttatása, mert tandíj- mentességet kapott, és búb úrigyerekeket kérdezett ki pénzért, harmat-négyet is; las­sanként visszafizette, amit ele­inte költöttek rá. (Folytatjuk.) Somogyi Nép/opl 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom