Somogyi Néplap, 1973. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-16 / 63. szám

Ünnepségek megyeszerte r Emlékezett, ünnepelt Kaposvár fiatalsága Tegnap megyeszerte meg­emlékeztek a . szabadságharc évfordulójáról. A KISZ és a Hazafias Népfront szervei ko­szorúkat helyeztek el az 1848-as emlékműveknél, em­léktábláknál, az iskolákban mindenütt ünnepségeket tar­tottak az évforduló tiszteleté­re. ' Nagyatádon már szerdán megkezdődtek az ünnepségek, a Danuvia 4. számú gyárában Tamás Viktor, a KISZ városi bizottságának titkára nyitotta meg a forradalmi ifjúsági na­pokat. A József Attila, kollé­giumban az irodalmi színpad bemutatta Petőfi emlékműso­rát, az általános iskolában pe­dig emlékkiállítás nyílt Teg­nap a zászlódiszbe öltözött vá­ros mintegy kétezer fiatalja gyűlt össze a Kossuth-szobor- nál rendezett ünnepségen- A Himnusz hangjai után Csendes Géza, a Hazafias Népfront vá­rosi titkára mondott beszédet, majd szavalatok hangzottak el, s a fiatalok 48-as dalokat éne­kelitek. A városi pártbizottság, a KISZ és a Hazafiás Népfront képviselői koszorút helyeztek él a szobornál. A Fegyveres Erők Klubjában ezen a napon mintegy másfél száz 14 éves fiatal kapta meg ünnepélyesen személyi igazolványát Koós Vincétől, a rendőrkapitányság csoportvezetőjétől. A gimná­ziumban az évforduló alkal­mából Petőfi -szavalóverseny t rendtestek, a szakmunkáskép­zőben irodalmi és sportműso­rokra került sor. Balatanbogláron, a Vikár Béla Művelődési Központban színvonalas emlékműsort ren­deztek, melyen megjelent dr. Ortutay Gyula akadémikus, Honfi István, a megyei párt­bizottság osztályvezetője, Tóth József, a Fonyódi Járási Párt­bizottság titkára. A megemlé­kezés ünnepi szónoka, dr. Ortutay Gyula, bevezető gon­dolataiban emlékeztetett arra, hogy 1848. március 15-e elvá­laszthatatlan Petőfi nevétől. Az UNESCO határozata alap­ján, ebben az évben nemcsak hazánk, hanem az egész világ ünnepli Petőfi születésének 150. évfordulóját. Szólt fe költő harcos hitvallásáról, mű­veinek felbecsülhetetlen iro­dalmi értékéről, körképei adott arról, hogy nemzeti ün­nepünknek és a szabadság- harc költőjének tiszteletére rendezett megemlékezések mi­ként hálózzák be Európát, mi­lyen nimbusza van Petőfinek azoknál a népeknél, amelyek most küzdenek nemzeti füg­getlenségükért. Hangsúlyozta, hogy ma, a néphatalom álla­mában, fokozott figyelemmel kell hallgatnunk a költő örök­ségére, át kell vállalnunk azt hétköznapjainkban, hiszen még nagyon sok tennivalónk van a jólét államának, az eszményien művelt nemzet éléréséig. Beszéde további részében dr. Ortutay Gyula számtalan do­kumentum és idézet felsora­koztatásával keresztmetszetet adott a költő életéről, művei­ről. A hallgatóság elé vará­zsolta Petőfit, aki századában hitet tudott önteni az embe­rekbe, a nemzetbe, sújtani tu­dott és lelkesíteni; bízvást mondhatjuk, ott élt és él Eu­rópa haladó emberiségének szívében. Szólt a szabadság­harc leverését követő korok olyan hamis Petőfi-képeiről, az elnyomatás időszakának történelemhamisító művelő­déspolitikájáról, utalt arra, hogy milyen hosszú, zaklatott út vezetett az igazi, őszinte, tiszta Petőfi-arc megfestésé­nek pillanatáig. — Amire költészete tanít — mondotta végezetül a szónok —, az érvényes napjainkban is, és erről kell beszélnünk ezek­ben az ünnepi pillanatokban. Az ünnepi beszéd után a Balatonboglári Szakközép- és Szakmunkásképző Iskola diák- színpada irodalmi és zened összeállítást mutatott be Pető­fi Sándorról. A művelődési központban a fonyódi járás ál­talános jskolai tanulói gyer- mekrajz-kiállítással kedves­kedtek az ünnepségen megje­lenteknek; Petőfi-versekhez készített illusztrációkkal járul­tak hozzá a színvonalas meg­emlékezéshez. A márciusi ifjak harca, forradalma égő, világító fáklya volt Zászlódiszbe öltözött tegnap Kaposvár. Fegyelmezett fiatalok sere­ge — élükön 1848-as honvéd diszegyenruhába öltözött if- jakkal — vonult a megye­székhely főterére, s megko­szorúzta Kossuth Lajos szob­rát. A menet innen továbbha­ladt a Petőfi-szoborhoz. S no­ha Kaposvár fiataljai emlé­keztek, ünnepeltek, az ünnep­lők soraiban ott voltak váro­sunk felnőtt lakosságának s legifjabb nemzedékének kép­viselői is. Nagy taps köszöntötte a Ka­posvári Mezőgazdasági Főis­kola és Szakközépiskola Zse- lic néptáncegyüttesének ifjait, akik táncukkal megnyitották az ünnepséget. A Himnusz hangjai után Sebestyén Kata­lin, a Munkácsy Mihály Gim­názium tanulója elszavalta Petőfi Sándor Respublica cí­mű versét. Galamb László, a városi KISZ-bizottság titkára köszöntötte az ünneplőket, Bíró Gyulát, a megyei pártbi­zottság titkárát, a város párt-, állami és társadalmi ve­zetőit, az iskolák fiataljait Ezután Varga Károly, a Ha­zafias Népfront megyei titká­ra, országgyűlési képviselő mondott ünnepi beszédet — Népünk életében 1848. március 15-e összekapcsolódott a szabadság eszméjével, a sza­badságért vívott küzdelem­mel,. valamint Petőfinek és társainak, március lelkesítői­nek és az egész magyar nép­nek . izzó hazaszeretetével. Most mi, késői nemzedék gyermekei emlékezni és ün­nepelni jöttünk össze. Emlé­kezni 1848. március 15-re, a magyar történelemnek, a ma­gyar nemzet szabadságharcá­nak egyik legszebb és legki­emelkedőbb dátumára. Ünne­pelni a hősöket, akik kiállá­sukkal, bátor tetteikkel örök­re beírták nevüket a magyar nemzet t '''éneimébe. Ezut i cl us 15-e törté­nelmi égéről beszélt, az akkor . zetközi helyzet­ről, az eltelt 125 esztendőről, majd így folytatta: — A márciusi ifjak és a pesti polgárság harca, forra- dalmisága nem szalmaláng volt, hanem a magyar nem­zet szabadságharcának és a polgári demokratikus szabad­ságjogok kivívásának • szünte­lenül égő és világító fáklyája. Ez a fáklya élesztette, terjesz­tette és győzelemre törve to­vább vitte március szellemét Március 15-e löbbantotta fel a forradalom és a szabadság- harc lángját a magyar milliók szivében, és ennek a lángnak egyik gyújtója és szikraadója Petőfi Sándor volt. Méltatta Petőfi költészeté­ben, forradalmiságában meg­nyilvánuló hazaszeretetét Kossuth, Táncsics, a szabad­ságharc, a forradalom győzel­méért küzdő hazafiak, inter­nacionalista harcosok tetteit szólt a szabadságharc bukásá­nak okairól, arról hogy a bu­kás után, majd 1919-ben és azt követően is hogyan lelkesítet­te Petőfi és a márciusi ifjak példája népünk legjobb fiait az önkény elleni küzdelemre. — Csaknem egy évszázad­nak kellett elmúlnia, hogy győzedelmeskedjen a nép vá­gya és akarata hogy megvaló­sulhasson az önálló, szabad és független Magyarország. 1945. április 4-e tette lehetődé szá­munkra, hogy a szocialista forradalmi átalakulással * 1848 eszméinek örököseként meg­kezdhettük Petőfi prófétai jóslatának megvalósítását — folytatta ünnepi beszédét Var­ga Károly. Fölelevenítette a felszabadu­lás utáni történelmi pillanato­kat, a földosztásról szóló kor­mányrendeletet, a földet jo­gosan és örökre birtokba vevő parasztok örömét, az ország­építő munka kezdetét, beszélt a fejlődésről, az ország gaz­dagodásáról, az új iskolákról, üzemekről. — Joggal és öntudattal vall­hatjuk: megvalósítottuk Petőfi kívánságát, új hazát teremtet­tünk, mely szebb a réginél. A szánok eredményeink méltatása, Petőfi és a már­ciusi ifjak eszméinek, céljai­nak megvalósulása mellett fi­gyelmeztetett a ma tennivalói­ra is: — Korunk leghaladóbb esz­méit követve, a szocializmus építésének útját járva, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt következetes politikája alap­ján lényegesen többet tettünk és messzebbre jutottunk 1848 eszméinél és programjánál. Ügy kell dolgoznunk, ifjúsá­gunknak úgy kell felkészülnie a jövőre, hogy a kor szelle­mének megfelelően még na­gyobb sikerek szülessenek a termelésben, hogy minél több legyen a bőség kosarában. Ügy kell dolgoznunk és helyt- állnunk a tanulásiban, a taní­tásban, népünk közgondolko-- dásának formálásában, a köz- műveltség széles körű fejlesz­tésében, hogy á szellem >- nap­világa ragyogjon. minden fiáz ablakán — mondta, majd e szavakkal fejezte be . ünnepi beszédét: — Nem volt hiábavaló a márciusi ifjak forradalmisága, küzdelme és áldozatvállalása, nem volt hiábavaló a nép szabadságáért harcoló honvé­dek és nemzetőrök hősi áldo­zata, mert Kossuth, Petőfi, Táncsics eszméi végül is győ­zedelmeskedtek. Az ünnepi beszéd után a vá­ros és a megye fiataljainak ne­vében a KISZ vezetői, a Ha­zafias Népfront megyei és vá­rosi vezetői és az iskolák diákjai koszorúztak. Óvodások serege vette körül a forradai­Egy „öreg” község fiatal jelöltje Mintha megállt volna az idő ebben a faluban. A régen vakolt házak lecsukták kopott zsalugáterpillájukat, sem az utcán, sem az udvaron nem látni gyerekeket. Ahogy lej­jebb csúszik a nap, hangok hallatszanak hátulról, az istál­ló meg az ólak felől, süldők sivalkodnak a zörgő, nyikorgó vödrökre. Pusztakovácsi felől megjött a busz, a leszállók egy perc alatt szétrebbennek, talán csak a kocsma hangosabb. Megnézem a málló falú, fél­recsúszott palafövegű kastélyt, az uraság építette templom harangjának szava kísér, míg a patikához érek. Gáspár Géza huszonegy éve kevergeti itt az orvosságot, nem fiatal ember, de alig hiszem el, hogy het- venhárom éves. — Amikor idejöttem, rám­fért a nyugalom. Csendesen dolgozgatom, szolgálom a köz­séget, a környékbelieket is. Szorgalmas,. rendes emberek lakják a falut, lassan kiöreg­szenek. Jobbára öregeknek va­ló gyógyszerért kopogtatnak be, fájdalomcsillapítóért, alta­tóért. A fiatalok elmennek in­nen. Amikor Gáspár Géza So- mogyfajszra költözött, kilenc kilométert kellett gyalogolnia vagy kocsiznia Osztopánig, ha utazni akart. Ennek már vége. ha a döcögő utaknak nem is. Mondják is éppen elegen a fa­luban, azzal kéne kezdeni va­lamit, az úttal. Segítséget vár­nak a tanácstól, ígérik, ott lesznek, ha társadalmi munká­ra lesz szükség. Pusztakovácsiban a tanács, ott a tsz-központ is. Hamar megszokták a somogyfajsziak. csak abba nehezen törődnek bele, hogy negyven év után Pusztakovácsiba költözött az orvos is. Szép, összkomfortos egészségház készült, ott építet­tek lakást az orvosnak. Sok mindenre készülnek mostanában Kovácsiban, kelj. oda a pénz, de kell a társköz­ségeknek, így Somogyfajsznak is. A régi iskolaépületből mű­velődési otthont alakítanak, gondot viselnek a járdákra is. Kedves kísérőm, Péter Irma tanítónő a régi tanácsházhoz vezet, s mutatja, már dolgoz­nak a mesterek az öregek nap­közi otthonán. Ha valahol, hát itt szükség van rá. Eddig kö­rülbelül ötvenen jelentkeztek, hogy ha elkészül, itt töltenék majd el a nappalokat — me­lyek néhány ember számára igen hosszúak a faluban. Se család, se házastárs. Egyiküket kérdezem, mit kér az új ta­nácstagjelölttől. Azt válaszolja, csak annyit, hogy Járja* ki: ke­rítsék be a temetőt. Sétáljunk tovább, készül­jünk vidámabb témákra. Az iskolában, egy jókora terem­ben olaj kályha vesződik a hi­deggel, de a férfiakon marad a nagykabát, s az asszonyok se oldanak a kendőn. Az asszo­nyók mondják, hogy »-nagy do­hányosok«, a fajszi határban termeli az Egyesült Erő a do­hányt. Csupa asszony hajla­dozik a táblákon, csak a bri­gádvezető férfi. Dicséri a há­rom asszony — Pusztai István- né, Berta Jánosné és Rácz Já­nosáé —, mondják, hogy soha rosszabb főnökük ne legyen. A két sorrál hátrább húzódott férfiak nem hagyják szó nélkül a dicséretet, de ez inkább af­féle '•-álirigység«. Nehezen be­szélnek a munkájukról, állat­gondozók, hajnali háromkor, fél négykor kelnek, későn fek­szenek. ‘Mert az állatok mel- .lett ott a háztáji meg a ház körüli munka. Nem dicseksze­nek, nem panaszkodnak, jól megélnek. Eszembe jutnak a patikus szavai: 'a házakon ugyan nem látszik a jólét, de sokan vesz­nek telket, villát a Balatonon, s van már elég autó is, motor is a községben. A tanácstagjélöltnek szánt Pacskó György ott ül az ptől­ed sorban, nemigen beszélget. Huszonhárom éves, a korosztá­lyából senki sincs jelen. A tsz- ben dolgozik, ács. Megkezdődik a gyűlés, s fo­lyik annak rendje-módja sze­rint. Zsoldos József, a közös községi tanács pénzügyi cso­portvezetője, a Hazafias Nép­front somogyfajszi titkára föl- olvas&a, mit terveznek a kö­vetkező években, mire számít­hatnak itt, Somogyfajszon. Pé­ter Irma népfrontelnök biztató szavára summás vélemények hangzanak el Pacskó György­ről: csendes, jóravaló gyerek, jó lesz jelöltnek. Valaki meg­kockáztatja: már előbb is kel­lett volna fiatalokat küldeni a tanácsba. Hamar. vége a gyűlésnek, még pár percig beszélgetnek, a másnapról esik szó. Péter Ir­ma megmutatja kis birodal­mát, a több mint kétezer kö­tetes könyvtárat Sokan köl­csönöznek, az öregek is olvas­nak. A hideg, fényes éjszakában sétálunk még egyet, az itt élő családokról beszélgetünk. Meg arról, hogy mennyi minden vár itt egy fiatal tanácstagra. Pintér Íteísó A havazás miatt szünetel a vetés A tótújfalui Dráva menti Egyetértés Termelőszövetke­zetben is hozzákezdtek a ta­vaszi munkákhoz, mihelyt az időjárás és a talaj megenged­te, hogy a gépekkel rámenje­nek a földekre. Az istállótrá- gyát folyamatosan kihordták a határba, az idei első igazán tavaszi mezed munkát a 'zab­vetés jelentette. A szövetkezet ebben az év­ben 152 hektáron termeszti ezt a takarmánynövényt, s a té­tire fordult idő beállta előtt 130 hektáron földbe került az abraknak való mag. Ezen a héten kedden már szünetel­tetni kellett a vetést. A gazdaság területének egy részén a vizes földre nem me­het rá a gép, akadoznak a munkák. Ezért- döntöttek úgy, hogy több mint 170 hektárnyi, ilyen fekvésű területnek a tozfeiemteaét alagesűvesessel oldják meg. Ezt a munkát a gazdaság saját kivitelezésében végzi el a tsz építőbrigádjá­nak a közreműködésével. (Ez a brigád végzi a szövetkezet nagyszabású ' épületberuházá­sait, átalakításait, korszerűsí­téseit és az utak építését is.) Ottjártunkkor hallottuk, hogy az idén 129 hektáron uborkát és ugyanekkora terü­leten zöldbabot termesztenek. Az uborka betakarítási, szál­lítást megelőző munkáinak a könnyítésére és egyszerűsíté­sére manipulátort — méret szerint osztályozó gépet — vásárolnak: a hasznos mun­kaeszközt a Mosonmagyaróvá­ri Mezőgazdasági Gépgyár Ka­posvári Gyárában készítik el. A gépvásárláshoz az uborkát termeltető Szigetvári Kon­zervgyár is'anyagi segítsége: nyújt a Dráva menti Egyetér­tés Taz-nek. már költő szobrát: nemzeti- színű zászlókkal tűzdeltek tele minden talpalatnyi helyet, s a koszorúk mellé fehér hóvirág- csokrok százait helyezték el. 1848. március 15-re emléke­zett tegnap Kaposvár fiatalsá­gé, s ez az ünnep egyúttal a forradalmi ifjúsági napok rendezvénysorozatának kez­detét is jelentette. Városunk fiatalsága ezzel az impozáns ünneppel is kifejezésre jut­tatta, hogy tisztelője a már­ciusi ifjak hősi példájának, ápolója haladó nemzeti hagyo­mányainknak, s hűen Követi azt, amit Petőfi Sándor a ké­sed utódoktól kért: «Gyertek ki hozzám, s ott kiáltsatok síromnál élj ént a respublicára, meghallom én azt. s akkor béke száll ez üldözött, e fájó szív porára.« Szalai László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom