Somogyi Néplap, 1973. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-25 / 47. szám
Gótika Szabó Éva . munkája. (A Balázs János Képzőművészeti Kör tásaiból.) tagjainak alkoHorváth Ferenc Presszóidul Presszó, füstös terem, zümmögő emberek közt várok rád. Mindig így vagyok, órám vígan ketyeg, mutatja, van még öt perced, s Te ma sem késel. Törékeny kezed lendíted; helló, itt vagyok! S míg kabátod a ruhatárba adod, nem hallgatsz, * csacsogsz. A környezet meghálálja neked, mosolyognak az emberek: nézd, de édes kislány! M' BEFALAZOTTAK rajta ehettek rolna moziba is: jó amerikai filmet pergetnek; beülhetnének a közeli kávéházba, ahol mindig akad egykét ismerős. De nem mozdultak el hazulról még estefelé sem. Mint rendesen, aznap is a csodavárás tartotta őket veszteg az ablakban: hátha elmegy valahova Márké, a szobatársuk, és kettesben maradnak .,. Pedig az ötödik emeleti ablakukból nemigen volt mit látniuk. A szemközti járdán a téli ______________ szél cibálta fák —--------------------o 1 O ++ Vwv* — kát legföljebb, ßranimir Scepanovic* ha lábujjhegy- re állva nézhették. A szürke égboltot meg már halálosan unták, amint egyhan- .......... g ú körhintahajóként hajtotta lomha felhőit a szél. Iván, az ifjú férj, szórakozottan simogatta még nála is csodaváróbb felesége haját. Sanja egy mosollyal sem méltányolta: ákombákomokat rajzolt a belehelt ablaktáblára, s oly egykedvűen, hogy arcán a szenvtelen vonások már nem leplezhették sokáig a hangulat feszültségét. Csakhamar meg is szólalt: — Nem költözünk mi oda be soha. — Ujja megtorpant az ablaküvegen, s arcát élő vádként emelte Iván felé. — Már megint kezded? — mondta szándékosan kurtán a férfi. — Kezdem? Magad is tudod, hogy folytatom! — Oktalanul. Hisz ezzel nem segítesz a dolgon ... De ha kedved van, elmehetünk hozzá. — Inkább beszéld rá Márkot, hogy tűnjön el, egy félórára. . — Csak nem fogom kérni? — Semmi belátás nincs benne... Ej, ez a tél is! Sose tavaszodik ki... — Légy türelmes, nem tarthat örökké a tél... — Sajnos, a fiatalságunk sem — mosolyodott el Sanja, de pillái már könnyet dajkáltak. Iván megfogta a kezét, és engesztelőn mondta: — Kérlek, menjünk ed maminkéhoz. — De ugye nem fogod elhanyagolni a tanulmányaidat? Hivatal után leülsz szépen és tanulsz... Jó? — Persze. De ha beköltözünk, kiveszem az évi szabadságomat, és jó darabig ki sem mozdulunk a lakásból. — Pótoljuk az elmulasztottakat? — kajánkodott Sanja. — Bizony! Van mit pótolnunk... Mióta is tart ez az öröklét? — Hetvenkilenc napja! — vágta rá egyből Sanja, és felpillantott a neonlámpákig örvénylő hótölcsérre. — El se hiszem! — Ejnye, elfelejtettünk virágot venni! — mondta Iván. — Inkább narancsot vegyünk neki! — Igazad van, betegnek jobb is ... — Beteg, beteg ... Majd meglátod, sose hal meg. Nekem az az érzésem. Mintha minden látogatásunkon jobb és jobb színben volna ... — Ugyan. Hisz a napokban is orvost kellett hívnunk hozzá. Emlékszel, milyen zavarban volt a doki, nem tudta, hogyan közölje velünk a vizsgálat eredményét Nyilván súlyos lehet az állapota ... ,— Tapintatos volt, az igaz, mert azt hitte, a rokonai vagyunk. — No hallod: úgy is viselkedtünk. őszintének hatott ... Belekacagtak a hóesésbe. Aztán Iván beugrott narancsért a sarki boltba. Utána vidáman fordultak be a házba, ahol a sóvárgott lakás várt rájuk. — De majd meghálálom, ha meggyógyulok. A tavasz talán meghozza majd a gyógyulást ... — Persze, hogy meg, maminké. Mire kitavaszodik, meggyógyulsz. — Én is úgy érzem, mintha lassacskán visszatérne az erőm. — Örömmel halljuk, ma- minkö. Szívből kívánjuk neked, hogy meggyógyulj. Gyengéden vettek búcsút a reménykedőtől. Hazafelé las- , sú léptekkel rótták az utcákat. Szótlanul, mert mind a ketten egyre gondoltak: sohasem költözhetnek el.a kö- _ zös altbérleti -szobájukból. Nagysokára meg a csendet: én azt, hogy Bencze József Krumpli válogatás Leguggolva, görnyed hátunk a prizmához körös körül, édesanyám minden szemet százszor újra dicsér, örül. Ujjunkon a hideg vibrál, vetnivalót válogatjuk, és a süldő malacoknak az apraját külön rakjuk. Apám ásót hoz, vermet ás, vonyogóval szalmát b őrzői, betakarja jó vastagon a hacá»t, és kezet dörzsöl. Kéményt is hagy, mint a házon, szálmaköteg a szellőző, és az ásót lereszelni tehénrágott csutaszárt tör. M' vette az aj- végigmérte Márkót. Az viszont még a köszönésükre sem reagált: keresztrejtvényt fejtett, ágyban, mert ha éjszakai műszakra megy, egész délután ott hever az ikeragyon. Különben is úgy vélte: nem ő tehet arról, hogy Iván megengedte magának ezt a luxust, mármint a nősülést, erre a közös albérleti szobára. Vad szél kapta szembe őket, amint kiléptek a házból. Érdes hóport sodort a járdán, a sarkokon csigákat csavarintott, és kíméletlenül arcukba pergette. Szem elé kapott karral védekeztek a szüntelen támadás ellen. — Majd meglátod, más lesz ám, ha átköltözünk! Sanja hálásan simult hozzá. ha nem is volt olyan naivan derűlátó, mint a férje. Lehet, hogy most is csak vigasztalásnak szánta... De hogy meghagyja hitében, ha mégsem puszta viga«, megszólalt: Max Fisch Kérdőív magánhasználat** aminké derűsen fogadta őket. S amint felkönyökölt ágyában, Sanja megigazította a feje- alját. — Remek színben vagy ma, maminké — jegyezte meg Iván —, és mintha a szobád is derűsebb volna, mint múltkor. — Ugye, nem neheztelsz ránk, hogy tegnap nem látogattunk meg? Iván — mondta Sanja meggyőzően — túlórázott. — Már hogy neheztelnék? Hisz a munka előbbrevaló, kislányom. Én örülök, ha látlak benneteket. Talán attól gyógyulok ... Szép, hogy így törődtök velem — mondta maminkó. — Hallgattak. — Mintha most is látnám, amikor először kerestetek fel és istápoltatok. Azt mondtá- tok, hogy gyerekkorotokban itt laktatok a házban, és sokszor kaptatok tőlem narancsot, mert jók voltatok. Most meg derék felnőttek vagytok. Ne haragudjatok, de én már rég el Is felejtettem, hogy valamikor narancsot adtam annak a két házbeli kisgyereknek ... — Hiszen régen volt, maminkó. nem is csoda — mondta Sanja. — Rég bizony... De ti nem felejtettétek el. Talán el se tudjátok képzelni, milyen öröm nekem, hogy nem felejtettétek el... A két fiatal tanácstalanul összenézett. Sanja törte — Tudtam meggyógyul... — Mit tehetünk? A türelem itt nem terem rózsát. — Sem lakást — mondta epésen a fiatalasszony, és nagyot rántott Iván karján, amikor befordultak az utcájukba. — Hova mégy?! Csak nem gondolod, hogy az az otthonülő megemberelte magát, és elment hazulról? — Igazad van ... Sétáljunk egyet a parkban .... • • • A kitárt ablakokon dőlt a fény: napsugár mórikált a falakon, a bútorokon, a széles agyon, a párnákon is, amelyek közül mintha csak az imént kelt volna föl valaki s ment volna ki a konyhába vagy a fürdőszobába ... — Végre mégis csak itt vagyunk — mondta szomorúan a férfi. — Itt — hagyta rá halkan Sanja. Mozdulatlanul ültek, mint régi albérletükben, amikor más szórakozás híján a téli szelet hallgatták. — Csak mi ketten voltunk a temetésén... — Nem volt senkije rajtunk kívül. — Megadtuk neki a végtisztességet — mondta Iván, és óvatosan, szinte félősen kémlelt körül: nem szólalt-e meg maminkó képmása a napsütötte falról. De szeme egykedvűen meredt feléjük. Iván hirtelen elkapta róla a tekintetét, és mosolyt erőltetett arcára. — Tele volt virággal a sírja.:, — Igen — mondta szórakozottan Sanja, anélkül, hogy a képre pillantott volna. — Mindig virággal kedveskedtünk neki. Csak a vége felé hoztunk egyszer na- narancsot. NYELVMŰVELÉS „fi magyar helyesírás szabályai a mindennapi életben E •kkor Iván lehunyta a szemét. Orgonaillat tévedt be a szobába. Milyen hálás lenne most egy csokor orgonáért, ha még itt feküdne!... — Most kettesben vagyunk — fogta kézen Sanját. — Nem zavar bennünket senki. Nézz rám, Sanjácska! Sanja keze hideg volt, és mozdulatlan. Iván ujjai lassan fellazultak a szenvtelen kézről, és szótlanul odébb húzódott. De csak karnyújtásnyira. Hallgattak.- Mint a befela- lazottak. És érezték: nemcsak a csend némasága az, ami befalazta őket. Mozdulatlanul üllek a patakzó napsugárban. ‘Scepanovic a szerb próza középnemzedékének legerősebb tagja Dudás Kálmán fordítása A csaknem másfél száz éve működő Magyar Tudományos Akadémiának vajon melyik kiadványa jelent meg eddig a legnagyobb példányszámban? Minden bizonnyal »A magyar helyesírás szabályai« című kézikönyv. Első helyesírási szabályzatunkat 1832-ben adták ki. Ezt még nem szánták mindenkinek a kezébe, csak -a’ magyar tudós társaság’ különös használatára«. Terjedelme csupán. 32 lap volt, a címe pedig: »-Magyar Helyesírás’ és szóragasztás’ főbb szabályai«. Mai szabályzatunk első kiadása 1922-ben jelent meg; a ma érvényes, tizedik kiadás 1954-iben került használatba. 1954 óta nem változott helyesírásunk, de »-A magyar helyesírás szabá- lyai«-ból szinte minden évben készül új lenyomat. (Ezek lényegében változatlan lenyomatai az 1954. évi, tizedik kiadásnak.) 1 Kiknek ajánlhatjuk ezt a könyvet? — Nemcsak azok vehetik sok hasznát akiknek hiányos vagy bizbnytalan a helyesírási tudásuk, hanem a nyelvileg művelt emberek is. A nyelvészeknek és a pedagógusoknak éppúgy szükségük van »-A magyar helyesírás szabályai«-ra, mint a diákoknak, az irodákban dolgozóknak és minden író—olvasó embernek. De vajon ismerjük-e eléggé, és tudjuk-e jól használni ezt a könyvet? Három fő része (Szabályzat; Tárgymutató; Szótár) közül sokan csak a harmadikat, a 20—25 ezer szót tartalmazó szótári részt ismerik és használják. Ez — ábécérendben — általában mindazokat a fontosabb szavakat és szókapcsolatokat felsorolja, amelyek valamilyen helyesírási problémát vagy nehézséget rejtenek magukban. Ha például valaki tudni akarja, melyik a helyes írásmód: belépő jegy vagy belépőjegy (tehát: különírva vagy egybeírva), az _ megkeresi ezt a szókapcsol a-----„ t ot a b .betűvel kezdődő sza- fdhtósabb a vak közt; ott belépőjegy olvasható, s ez az írásforma külön magyarázat nélkül azt jelenti, hogy így — azaz egy.be — kell írnunk. Ha nem tudjuk, hogy Vesz-prém és Veszp-rém közül melyik a helyes elválasztási mód, akkor a v betűs szavak sorában található Veszprém-nél erre is választ kapunk: »elv.: Veszp-rém. Vagyis ennek a tulajdonnévnek a sor végi elválasztásakor ez a helyes tagolása. Előfordul, hogy a nyugat, illetőleg Nyugat szó kezdőbetűje és rövidítést módja okoz gondot valakinek. Mit tegyen? Lapozza fel az ny betűs szavaikat! Ott ilyen eligazítást kap: »nyugat (égtáj) ; röv.: Ny; a Nyugat (= a nyugati országok)«. E tájékoztatásból nyilvánvaló, mikor kell ezt a szót kisbetűvel, mikor kell nagybetűvel kezdeni. Sőt az is kiderül, hogy az égtáj nevének rövidítését — hagyományosan — nagy Ny-nyel & pont nélkül írjuk, de a teljes szóalakot (nyugat) kis ny-nyel. Nehezebb eset, amikor valami nincs benne a szótárban. Van, aki nem tudja, hogy a folyjon, a follyon vagy a fojjon szóalak-e a helyes. Az utóbbi kettő — mint helytelen alak — nem kerülhetett 'be a szótárba, a folyjon helyett pedig ennek az igének a szótári alakja, keresendő: folyik. A folyik mellett (ennek a szócikkében) egy felszólító igealakot is találunk: folyjanak. Természetes, hogy az egyes számú f oly jón-1 ennek analógiája — mintája — szerint lyj-vel kell írnunk. így írjuk a választékosabb folyjék igealakot is. Kétségtelen, hogy a szótári részben sok mindent hiába keresünk. Miért? Mert mint a könyv címe (»A magyar helyesírás szabályai«) is mutatja, ebben a könyvben a szabályok közlése a legfontosabb; a szabályzathoz kapcsolódó — .bár igen terjedelmes — szótár csak szemléltető anyag, teljességre nem törekvő függelék. A 74 lap terjedelmű szabályzati résznél jóval nagyobb a szótári rész (177 lap), . mégsem helyes ezt a kiadváhyt helyesírási “szótár«-nak nevezni, jóllehet sokan a könyvnek csak ezt a részét ismerik, ezt lapozgatják. Ha valami »hiányzik« a szótári résziből, a szabályzati részben rendszerint annak is nyomára bukkanunk. Persze a szótárt is okosan kell használni. Ha például nem találjuk a negyedmagávál és a negyednapra szóalakot, keressük meg gyakrabban használt »testvéreiket«: harmad- magával, harmadnapra! Az utóbbiak benne vannak a szótárban, és ottani írásmódjukból könnyen megállapíthatjuk, hogy amint ezeket, úgy a külön föl nem vett negyedmagával és negyed- napra szóalakot is egy be kell írni. s Kő tárnál a szabályzat, mert van a helyesírásnak számtalan - csínja-bínja, sok olyan -tudnivalója, amit semmiféle szótár sem tartalmazhat Oktalanság volna'például szótárban tájékozódni arról, hogy egy bizonyos szó után kell-e lennünk írásjelet, és ha igen, akkor a sokféle írásjel (a pont, a kérdőjel, a felkiáltójel, a vessző, a kettőspont stb.) közül tnelyi - két használjuk. Ebben a kérdésben csakis a szahályzat (annak »Az írásjelek« omű fejezete) igazít el bennünket. 1. Biztos abban, hogy az emberi nem fennmaradásának ügye akkor is érdekelni fogja, ha már nem tartozik hozzá ? 2. Ha igen, miért? Elég, ha röviden utal rá. 3. Hány gyermeke nem született meg sajat elhatározásából ? 4. Ki az, akivel szívesebben nem találkozott volna soha? 5. Ismer valakit, akivel szemben nincs igaza, de aki erről nem tud. És önmagát gyűlöli érte vagy a másik személyt? 6. Szeretne korlátlan emlékezőtehetséget ? 7. Kit szeretne viszontlátni a halottak közül? 8. És kit nem? 9. Szívesebben lett volna egy más nemzet (kultúra) tagja? És melyiké? 10, Ha megvolna rá a hatalma, a többség ellenzésével szemben is megparancsolná azt, amit helyesnek tart? 11, Könnyebben gyűlöl-e egy kollektívát vagy egy bizonyos személyt, és szívesebben gyűlöl-e egyedül vagy koll ektívában? 12, Mitóa nem hiszi, hogy okosabbá válhat? Vagy még mindig reménykedik? 12. Mióta nem hiszi, hogy az önkritikája? 14. Ha esetleg arra gondol, hogy meg sem születhetett volna: nyugtalanítja ez az elképzelés? 15. Szeret valakit? 16. És miből következtet erre? 17. Miként magyarázna azt, hogy sohasem ölt embert? 18. Mi hiányaik a boldogságához? (Stotz MihéAy grafikája.) Gyakran fölvetődik az a kérdés, hogy kézírásban ezt a szót: igy, mondat elején ékezetes vagy ékezet nélküli nagybetűvel kell-e írnunk. A szótári rész természetesen nem ad választ: ott csupán azt tudhatjuk meg, hogy a rendes körülmények közt kisbetűs így határozószó az elején hosszú í betűt kíván. A választ a könyv tárgymutatója segítségével fogjuk megtalálni a szabályzati részben. (Az összesen 438 helyesírási szabály között részben a tárgymutató, részben a tartalomjegyzék segiti az eligazodást. A tárgymutatót közvetlenül a szabályzati rész után és a szótár előtt, a tartalomjegyzéket pedig a kötet legvégén találjuk.) A ^ tárgymutatóban persze nem a kérdéses szó (igy) keresendő, hanem maga a probléma, tehát az t nagybetü«párja. A tárgymutató i betűs részének egyik cikke így szól: »i nagybe tű- párja 5.« Ez azt jelenti, hogy a 438 helyesírási szabály közül az 5. számú foglalkozik a mi kérdésünkkel. Ha ezt a pontot fellapozzuk, a következőket olvashatjuk benne: »A hosszú í nagybetű«párját ... mind kézírásban, mind nyomtatásban ékezettel látjuk el: íme!, Írország stb.« így írandó tehát az így... mondatkezdés is. Akkor vesszük sok hasznát ennek a könyvnek, ha nemcsak a szótári, hanem a szabályzati részé* * is tudjuk használni. Dr. Pásztor Etatü
