Somogyi Néplap, 1973. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-20 / 42. szám
VIZSGA UTÁN Bemutató Marcaliban Az a két kis kozmetikus Két Elektra Tömött táskákkal két idős néni nyomakodott be a kupé ajtaján. Pú jva lehuppantak az ülésre, s szertartásosan rögtön mogyorót kezdtek rágcsálni. — Na — görögött egyikük öregesen, és a szabó felé nézett. — Maguk is pórul jártak. Jobban örülne a lelkűk, ha negyven évvel fiatalabbak lennénk- Igaz? A szabó zavartan kereste a szavakat. Legegyszerűbb lett volna rábólintani, de mégsem akarta megbántom a két öregasszonyt. Átsandított a szemben ülő másik férfira, de az fettűnő buzgósággal tanulmányozta az újságját Aztán mord tekintettel rászólt a folyosón csrvitelő lánycsapatra (valami iskoláscsoport igyekezett hazafelé): — Micsoda óvoda ez itt kint? A hangja úgy zörrent, mint a sarokba hajított lánchalom. A lányok, okik csak annyit tudtak, bogy a csend, a halk beszed csupán az osztályterem falain belül kötelező, rá se hederítettek, s a hosszú folyosó zengett a fiatal torkok — Éva! Bella! —, meg ki tudja, hány féle női nevet harsogó kiáltásaitól. Így aztán, amikor két kislány letelepedett a kupéban, távolról sem fogadták őket barátságos pillan tások. Csak az előbbi öreg hölgy kedélyeske- defct, társa hűséges mosolya kíséretében; — Na, fiatalemberek, ngye, most megnézik őket? Pedig a karikagyűrű ott csillog mindkettőjük ujján. De erre már a szabónak is volt valami a tarsolyában: — Hja kezátesókolom! Hűséget fogadtam, de vakságot nem. A két kislány — a hosszú hajú szőke, nyúlánk és a barna, alacsony — egyelőre nem veit tudomást a világról. Mintha valami külön szférában éltek volna. Szavaik, mondataik még nem találták meg normális ritmusukat, az elbeszélő lendület, a társalgó egyensúly, a vita heve helyett valami szaggatott feszültség vibrált szavaikban. Hasonlított ez az oldódó görcs petyhüdtségéhez. — Jaj, te — mondta az egyik. — Ne is mondd — így a másik, a fülelő néni, a szabó és — Vannak olyan fiatal dolgozóink, akik még az általános iskola nyolc osztályát sem végezték el — panaszolta Piros László, a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság bar-- esi fűrészüzemének KJSZ- titikára. — Számunkra a legfőbb KISZ-feladat, hogy a fiatalok gyarapítsák az általános és szakmai műveltségüket. A vállalat vezetőd sokat segítenek ebben. Igaz, szükségük is van a fiatal szakmunkásokra. Különösen az épülő új panel- parketta gyár igényel magas szakmai műveltségű dolgozókat. Az ősszel kezdődött meg a szakmunkásképzés az üzemen belül. Harminckét fiatal a gépi famagmunkáló szakmát tanulja. — A képzés azért nem indulhatott meg azelőtt, miért a régi üzemben . nem tudtunk volna mindenkit a képesítésének megfelelő helyre állítani — tájékoztatott Fenyvesi Csaba szakoktató. — Eddig elég kevés volt a szakmai képzés iránt érdeklődő fiatal. A jelentkezők eredményei sem vatták túl biztatóak. A következő évben a színvonal emelkedését és a ielentV^zők száirmának gvara- rv-.dúsát várjuk. U'sjva.nis 1975- l>en rnár termel az iH avár. A tavf.'Ovo-rtoi'e jó néHánv lámd i-tr-im Ai- a fame<?- munV-o - «rrakmábain helyezkednék el ? __ a —-■ i -v-i-ddei'-ei előírás ov ->em helvezhetiW' ''Vírí-rm vagy hasonló. fir-'V-vj sz^moontból neaz újságot böngésző komor férfi legnagyobb bosszúságára, mert nem értettek az egészből egy szót sem, és kielégítetlen maradt kíváncsiságuk. A néni nem is állhatta soká: — Vizsgáztak valahol, kislányolt? — Igen — válaszolták meglehetősen tartózkodóan, s nem is voltak hajlandók feloldódni, míg a duzzogó gyerek módján meg nem vigasztalódtak a magukkal hozott szendviccsel, s le nem öblítették egy hamisítatlan utasellátós feketével. Ettől valahogy elszállt a maradék izgalom, egyszerű fiatalok lettek, akiket legföljebb csak néhány szó tudott hevületbe hozná- Mint például tétel ... Legalábbis így gondolták a többiek. Hamarosan a kíváncsi füleknek is megadatott a maguké: a lányok a Kaposvári Fodrász és Fényképész Ktsz ifjú kozmetikustanulói, akik a fővárosban bizonyították, hogyan is állnak ezzel a tudománnyal. S ez a közlés mozgósító erővel hatott a kupéban. A kislányok egy napon belül másodszor kerültek a kérdések pergőtüzébe, másodszor vizsgáztak■ De mennyivel másképp, -mint délelőtt! Figyelő, s nem fölényes szemek előtt, a kérdésekben a respek- tus és nem a szőrszálhasogató szándék bujkált. S nem kellett megrágni minden szót, mondatot, nem kellett háromszor is meggondolni egy-egy adatot, szakkifejezést, mert a szemben ülők úgysem kötöttek bele. Sőt, az arcukra hamarosan egyfajta érdeklődés és valami tiszteletféle telepedett. Figyeltek arra, amit a két, húsz év körüli lány mondott! Elhitték, sőt megfontolták a hallottakat. Aztán •.. kozmetikai tanácsit is kértek. Egyszóval néhány órán belül megtörtént a nagy átalakulás. Az izguló, netán körmét rágó, s egy-egy rosszabb tétel láttán a könnyeivel küszködő kisdiákokból szak- tekintélyek lettek. — Ezek a kis kozmetikusok! — árnult a néni összecsapva a kezét. — De ügyes kislányok! — És férfiak is járnak kozban több olyan terület van, mely a nők számára is megfelel. — Most miről tanulnak a foglalkozáson ? — Éppen dolgozatot írtak a fahibákród. — Milyen osztályzatok születtek? — Ügy gondolom, csak a jobbak kerülhetnek az épülő üzem modern gépei mellé — hangzott a diplomatikus válasz. — Mit várnak a vezetők az üzem fiataljaitól, és mit tesznek értük? — kérdeztük Szabó János üzemvezetőtől. — A fiatalok különbözőek. Vannak, akik szakmájukon belül a lehető legmagasabb képzettségi szintet kívánják elérni, mint például Piros Laciék, akik a Szegedi Erdészeti Szakiskola levelező hallgatói. Mások viszont úgy gondolják, számúikra még az általános iskola befejezése sem fontos. Nem tűznek maguk elé komoly célt. Messzemenően biztosítani a lehetőségeket, segíteni a szakmunkás-tanulóképzést, javítaná a munkakörülményeket, vonzóbbá tenni a faipari szakmát, ez az, amit az üzem vezetősége tehet és tesz is. Például most kezdi éreztetni hatását az a tizenhatmillió forintos anyagmozgatás-gépesítési program, mely több területen szinte teljesen megszünteti a nehéz fizikai munkát. A fiatalok szakmai igényességének és tudatosságának növelése a KISZ-szervezet feladata Makarenko szavai rámetikushoz? — ped zette a másik, egyből az izgalmas oldalát terítve le a kérdésnek. — Persze — mesélte nagy élvezettel a kicsi, barna hajú. — Főként mittesszeres, pattanásos kamaszok. Ilyenkor fő az óvatosság, nehogy megbántsuk az érzékenységüket- Igyekszünk lekötni a figyelmüket, beszélgetünk velük fiús gondjaikról. Kirobbant a nevetés, de a kislány nem zavartatta magát és folytatta. Viszont a szabó bizalmát végképp megnyerte. — Mondják! — hajolt közel a két lányhoz. — Ezen a részen nagyon száraz a bőröm, leöntöttem benzinnel, már régen. Mit lehetne. •. A két lány komolyan vizsgálta a szabó arcát, az agysebész sem koncentrálhatott volna nagyobb figyelemmel. — Alapos és rendszeres masszírozás — közölték megfellebbezhetetlenül a gyógymódot. — Meg kell gyorsítani a bőr anyagcseréjét, a vér áramlását... Azután azt is megtudták, hogy a szemben ülő morc férfiú arcán aknék (nem aknák), azaz kis faggyúcsomók vannak, s azt is, hogy a homlok- ráncolásról tulajdonképpen lé is lehet szokni, csak nagyon kell akarni- A körben ülő utasok megismerkedtek a fürjto- jás hasznával — persze csak elméletben —, s döbbenten hallgatták, hogy az állatok placentája (méhlepénye) a szépószet legkiválóbb eszköze. A kupéban ülők között divat lett kérdezni, tanácsot kérni, öregedésre, csúnyaságra, ráncra S azt is kezdte érezni mindenki, hogy ez az igazi vizsga, a két lány igazi vizsgája Kaposvárra érve a mérges kedvű útitárs váratlanul megkérdezte: — Megengedik, hogy megírjam mindezt az újságba? Zavarba jöttek, de az engedélyt megadták. — Talán a nevüket is megmondanák? — Biczó Zsuzsa vagyok — mondta a kicsi, barna — Bodrogi Zsuzsa — válaszolt a magas, szőke »működő aktívával a passzíváért«, azaz a szakmai fejlődésüket fontosnak érző fiatalok és az üzem vezetői közösen tesznek azokért, akik még nem értik, hogy saját anyagi és enköicisá elismerésük és az üzem munkájának színvonala milyen szorosan ösz- szefüigig. Intézetünk kollektívája kitűnően viselkedik. Mi voltunk a kezdeményezők, az élenjárók. Hogy miben? Elsőnek határoztuk el, hogy »nem fogjuk kínozni az állatokat, a madarakat, a bogarakatÉs ezt kérem be is tartottuk. Hírünk eljutott a televízióig. Egy adásban szinte áradoztak rólunk. És ki volt az első, aki elhatározta, hogy megtanulja a Tejútrendszertől 42 fényévre lévő csillagocska nomád lakóinak a nyelvét? Természetesen mi! A mi kedves kis kollektívánk. Erről még az újságok is beszámoltak. Mi szerveztük az »Éjfél után nem ordibalunk-huli- gánkodunk« mozgalmat is. Ebben eleinte sokan nem hittek. A hiíetietücedők szóvasárnap este országos bemutatót tartott Marcaliban a Déryné Színház. Két Elektra címmel Szo- phoklész müvét és Gyurkó László Szerelmem, Elektra című drámáját adták elő. A bemutatót megelőzően Szalai Vilmos, a színház igazgatója sajtótájékoztatót tartott. A tájékoztatón elsősorban a színház profiljáról, küldetéséről beszélt, melyet tömören úgy summázhatunk, hogy a populáris hagyományok legjobb folytatása. Fő mércéjük továbbra is a közérthetőség, az ismeret- terjesztés igénye. A színház egyre szorosabb kapcsolatot épít ki a szomszédos országok társulataival, s ennek szép megnyilvánulása lesz több vendégjáték, hazai turné. Szó esett a honvédség és a színház kapcsolatának tartalmasabbá tételéről, katonai tárgyú darabok előadásáról is. Erős egyszerűsítéssel azt is mondhatnánk, hogy a drámairodalom ismétli önmagát. Témáiban feltétlenül. Mindez mégsem utánzás, az antik tragédia már színre állította azokat az alap-konfliktustípuso- kat, amelyekhez azóta is újra meg újra visszatér — néha tudatosan, máskor kevésbé tudatosan — a drámairodalom. Ez az örök visszatérés mégsem azt sugallja nekünk, hogy nincs új a nap alatt, hanem azt inkább, hogy a nap alatt minden új, minden újul. Egy régi konfliktus külsőségeivel, alaphelyzetével megismétlődhet az életben, a színpadon, de minden korról minden kornak mást tartogat. Élektra-sors résziben Hamleté is. De micsoda láncreakciója a konfliktusnak, hogy a huszadik századi szerző szemügyre veszi a klasz_ sziikus alapanyagot, és ezt írja darabja fölé: Hamletnek nincs igaza. Gyuriké László az Élektra- trágédia fölé hajol, és társadalmi viszonyaink, közelmúltunk által ihletve úgy fogalmaz: Elektrának nincs igaza. A történelem új szituációkat teremt. Mégis, milyen jó, hogy van egy színház, amely tiszteletreméltó igényességgel vállalja azt, hogy bemutassa az antik eredetit s annak húsza dik századi feldolgozását. mára speciális összejövetelt rendeztünk. Éjféli huszonnégy óráig énekeltünk, za- jongtunk, de éjfél után egy mukkot sem hallattunk. Fedor Fedorics, az igazgatónk nyilatkozott a rádiónak is. Elmesélte, hogy milyen mély némaságról tettünk tanúbizonyságot. Kezdeményezéseinkért a trösztnél is tisztelték kollektívánkat. Minden negyedév végén prémiumot kaptunk. Újévkor pedig elnyertük a vándorzászlót is. Két évig le- győzhetetlenek voltunk. Békességben éltünk. Ám Szundovszkij nem tartott ki a végsőkig. Az egyik gyűlésen szót kért. És kapott is. Kiment a szónoki emelvényre, ivott az igazgatónak odakészített pohár vízből, és eképpen kezdett szónokolni• — Azt ajánlom, hogy a következő negyedévre vegyük Klütaimnésztra: Táncsics Mária. Egy színházi esten két tragédia a Déryné Színház több száz hazai színpadán. A pro- lóigot — nem titkolt és általunk feltétlenül helyeselt ismeretterjesztési szándékkal — a rendező Szécsi Ferenc érdemes művész írta. Ez a didaktikus szándékú ismeretterjesztés áthatja az egész előadást, sőt ismereteink szerint a Déryné Színház műsorpolitikáját is. Az Elektra láttán mondjuk: nem amolyan beszámítandó szempont ez, hogy értékítéletünk »szelídüljön-«. Nincs szükség ilyen mentségre. Értékes művészi produkció, jóllehet nem egészen egységes és egyenletes teljesítmény. A Szerelmem, Elektra jobban sifel vállalásaink közé azt is, hogy munkahelyünkön néha dolgozunk is, hogy ne felejtsük el egészen a munka fogásait! Meghűlt mindnyájunkban a vér. A gyűlésünkön ugyanis ott voltak a tröszttől, és képviseltette magát a sajtó is. A főnökség kitörő tapssal fogadta az indítványt. Az újságírók jegyeztek a noteszeikbe. Nekünk pedig ezután nem volt más választásunk, mint megszavazni az új vállalást. Most aztán nyögjük is. Majdnem mindennap nekünk is úgy kell dolgoznunk, mint mindenki másnak. És ráadásul kizárólag a fizetésért. Jutalmak, prémiumok nélkül. Már-már hasonlítunk egy normális, hétköznapi kollektívára. Fordította.: Sigér Imre legfőbb oka az, hogy izgalmasabb feladatat látott ebben az egész társulat. Az antik tragédiáik előadásbeli hagyományaihoz híven került szín- pacira Szophoklész Elektrája Wegenast Róbert stilizált, jó keretet és kitűnő játékteret alkotó díszletével, Rimanóczp Yvonne látványos jelmezeivel. Nemcsak sudár termetével, nyírfa-egyéniségével, hanem izgalmas szerepfelfogásával magasodik ki Táncsics Mária Klütaimnésztrája. Az antik tragédia legnagyszerűbb alakítása. A sértett nő és az eltökélt szajha, egy rossz házasság emlékéve! birkózó és egy bűntettel szembenéző, a háta mögötti suttogásra fittyet hányó érett, büszke szépség. Belső határozottság és vívódó bosszú. Hiteles alakítás, mely ívében, forróságában elhihető- vé teszi azt, ami általában hihetetlen: az anya gyermekgyűlöletét, a torz szenvedély végleteit. Nagyszerűen épül köréje a rendező jóvoltából az ellentétes helyzet: Elektra görnyed, ágaskodik, szinte megragadná, ám ő bűnében is magas, egyenes, méltóságteljes. Várnagy Katalin huszadik századi Elektrája a jobb. Kitűnő alakítás az antik is, de csak egy hullámhosszon — a haragos, őrjöngő bosszúvágyon. Hiányzik játékaiból a ravasz, néha a suttogásba, a félelmetes csendekbe, tekintetekbe burkolt büntetés imádat. Szigeti Géza Oresztósze ugyancsak Gyurkó darabjában teljesedik Jd — itt akár egy klasszikus görög szóban visz- szafagattabb szenvedélyek, olyan periklészi egyéniség. Periklész koráiban talán jobban szerették volna, tiszta ideáltípusa miatt, mint mi. A kar mozgását szinte bé- nulttá magasította a pátosz, a versmondás néhol színtelen: csupán a karvezető Balogh Ilona szenvedélyes és tiszta mondatai érvényesülnek. Gyurkó mai darabja sókkal több visszhangot kelt — érthetően —, köszönhető ez Romlás Róbert jól hangsúlyozó narrációjának is. Szigeti Géza Oreszitésae igazán itt lesz »-periklészi-«, most már huszadik századi értelemben. Ugyanitt nyer igazi hitelt Várnagy Katalin második — sokkal jobb — Elektrája. Szédült, viharzó mozgása, villámló tekintete, vérszomja itt kap egészen nagyszerű, éles vonásokat — s vele szemben Szigeti higgadt, intellektuális uralkodó Oresz- tésze is. Szécsi Ferenc, a rendező pontosan és tisztán építi fél a célok, a jellemek vonzásait és taszításait, s ők ezt — Borhy Gergely Aigiszthoszával együtt — karaktierissztikus arc- élbe vonják. A színpadi öltözék az, amely Gyurkó darabjának nem értéséről tanúskodik. Orésztész és Aigiszthosz nem úgy öltözik, mint a két egymást váltó hatalom birtokosa, hanem úgy, mint egy nyugati krimi két playboya. A koreográfia itt határozott, fontos része a darabnak, különösen az »-igazság napjának« mozgással, hanggal kitűnően összefogott primitív szertartásában. A két Elektra zenéje Vass Lajos műve, az első részben görög dallamok csendülnék, búgnak fél, a másodikban, izgalmas, néhol szinte sokkszerűen kavargó mai muzsika. Tröszt Tibor Somogyi Néplap! 5 Csupor Tibor Legfőbb KISZ-feladat A szakmai tudás gyarapítása munkáló szakmán belül azomhezébb és veszélyesebb mun- ... ka területre. A gépi fameg- ljuk különösen ervienyesek: B. F. került, s úgy véljük, ennek Szigeti Géza és Várnagy Kata tin. V. KLIMOVICS i/Uei'ész felajánlás V
