Somogyi Néplap, 1973. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-13 / 36. szám
Mindig másokért — röviden Bizonyos napokon reggel hét helyett hatra siet be a kis raktárhelyiségbe, gyorsan ösz- szeírja az ételrendelést (a fertőzőosztályon fekvők ugyanis más-más diétát kapnak), azután vért vesz, előkészíti a vizsgálati anyagokat. A régi betegek nem csodálkoznak ezen, legföljebb az újak közül kérdi meg némelyik: — Hová megy, Mária nővér? A szimpatikus mindig nagyon barátságos ápolónő ilyenkor csak annyit mond szerényen: — Egy kis társadalmi munka. Erdélyi Mária, a megyei kórház fertőzőosztályának részlegvezető ápolónője valamikor az öreglaki Állami Gazdaság kertészetében dolgozott. Olvasta, hogy lehet jelentkezni ápolónőnek, s rászánta magát. Debrecent azonban nem tudta megszokni, állandóan honvágya volt, hiányoztak a szülei, a testvérei. Az igazgató megértette a lelkiállapotát, s csak annyit kért, amikor elbúcsúztak, hogy föltétlenül folytassa tanulmányait, ha majd közelebb is lesz ápolónőképző. Már el is feledkezett az ígéretéről, amikor egy nap fölvételi vizsgára hívó levelet kapott Kaposvárról. Negyven lányt vettek föl a száz jelentkező közül — ő is köztük volt. Mégis nehezen szánta rá magát a tanulásra, az ismételt felszólítás után. egy hónappal később jelentkezett az ápolónőképzőben. Akkor bizony még álmában sem gondolta volna, mennyi estét tölt a kőnyVek mellett életében. Azt sem, hogy mennyire megszereti a hivatását, s majd húsz év múlva az egészségügy kiváló dolgozója lesz. Lelkes lányokból áüt az első csoport, szíwel-lélekkel tanultak, s még a vándorzászlót is elnyerték a régebbi képzők elől. Egy év után a budapesti klinikákon szerezték meg a szakmai gyakorlatot. Az oklevél megszerzése után a marcali kórházba került, ő volt ott az első, aki kétéves bentlakásos tanfolyamot végzett. A kaposvári kórházban I tizennyolc éve dolgozik, mégpedig három hetet leszámítva mindvégig a belgyógyászat épületében. Sokat segítettek neki a munkatársai, az szb-titkár. — Te, Mária, most alakítjuk újjá a pártszervezetet, rád is számítunk — mondták neki öt- venhétben. Majd: Te, Mária, iratkozz be a hetedik-nyolcadik osztályba. Amikor elvégezte: Te, Mária, mi lenne, ha nekirugaszkodnál a középiskolának. A tanulás minden szabad idejét lekötötte, társadalmi munkára már nem jutott. A szakszervezeti titkárnő sokszor megkérdezne, ha találkoztak az udvaron: tanulsz-e még, Mária, mert számítunk rád utána. A sors úgy hozta, hogy még az érettségi előtt, hatvanöt májusában rábízták a bérfelelősi tisztet a szakszervezetben. Először nem sok gyakorlata volt, úgy szedegette össze a tudnivalókat a többiektől. A tisztsége miatt gyakran képviselte társai érdekét a kórház egyeztető bizottságának tárgyalásain, sőt még egy tanfolyamra is elküldték az elnök helyett. Egy nap aztán közölték vele, hogy őt javasolták a Területi Munkaügyi Döntőbizottságba. — Miért éppen engem? — lepődött meg. — Azért, mert van gyakorlatod a munkaügyi viták eldöntésében. Szíwel-lélekkel látott munkához. Érezte, hogy a TMDE elnöke szívesen veszi, ha nő is van a bizottság tárgyalásán, mert ahogy mondta, ilyenkor biztos a humánum. S ő csakugyan érző emberként fieyelte az ügyeket, örült, ha sikerült megegyeznie a dolgozónak és a vállalatnak, bánkódott, ha rosszindulatot tapasztalt. Különösen haragudott arra a jogtanácsosra, aki szinte tánclépésben lejtett ki a teremből, amikor sikerült mindent a fiatal — s egyetlen hibát eLkövető — gépkocsivezetőre hárítania. Szívesen emlékszik vissza arra az ügyre, amikor kiharcolták egy szakácsnő igazát A szövetkezet tíz százalékkal csökkenteni akarta a fizetését, mondván, hogy nem vette észre, mi hiányzik a raktárból. A balatoni italbolt vezetője azonban, aki hozzányúlt a készlethez, kifizette a számlát és odébbáll!. A szövetkezet képviselője nagyon meglepődött, amikor a bizottságban ülő ápolónő zavarba hozta keresztkérdéseivel. Különösen jólesett, hogy a szakácsnőnek milyen nagy örömet szereztek. Erdélyi Máriára mindig számíthattak, különösen a múlt év második felében vett részt sokszor a TMDB munkájában. Természetesen a most már munkaügyi bíróságként működő testületben is számítanak rá, mint ülnökre. Eddigi lelki- ismeretes társadalmi munkájáért a Szakszervezeti munkáért jelvény arany fokozatával tüntették ki a közelmúltban. A kórház vezetői kétezer forintot és hat nap jutalom- szabadságot adtak a kitüntetés mellé. Ezzel a szakszervezeti tanácsban végzett tevékenységét is elismerték. Mária nővér a kórház Beloiannisz utcai házának egyik garzonlakásában lakik. Esténként életrajzi regényeket olvas, vagy pedig hímez. Ahogy mondja, a kalocsai ki varrást nem lehet abbahagyni, ha belekezd, a tv-t azonban közben- közben nézheti. Utazni nagyon szeret Járt már a Szovjetunióban, azután Lengyelországban, Csehszlovákiában, az NDK-ban, az Al-Dunán, Bulgáriában és Törökországban. S közben lencsevégre kapta, ami megtetszett. A kis Szme- nát még az első, szovjetunióbeli útján vásárolta. Havonta egyszer hazautazik a szüleihez, a két fiútestvéréhez öreglakra. Édesanyját — ő vöröskeresztes titkár — két évvel ezelőtt kitüntették. Amikor a múlt vasárnap otthon volt, újságolta, hogy ő is kap ám »arany jelvényt-«. Az édesanyja megölelte, s azt mondta: — Büszke vagyok rád, lányom! Sopron vagy Pécs utcáit járva sokszor jutott eszembe: gazdag ezeknek a városoknak a múltja, mélyek a város történetének, építészetének gyökerei, csodaszépek az óvárosi lakóházak, szobrok és terek. Idő kellett ahhoz, hogy megtudjam: Somogybán is megtalálhatom azt a műemléki gazdagságot, amelyet másutt. Igaz, hogy itt — szűkebb hazánkban — más jellegűek a műemlékek; inkább a falvak, puszták rejtik a múlt szép emlékeit. Legutóbb — talán két hete —Breuer Marcell professzor mondta, hogy legtöbbet a magyar paraszti-népi építészettől tanult. S lám, éppen ebben leggazdagabb Somogy. Amit megtudhatunk Somogy műemlékeiről, azt a megyei tanács vb mellett működő műemléki albizottság és a Tanácsi Tervező Vállalat jóvoltából, egy nagyarányú felmérés eredményeként született »Somogy megye műemlékeinek jegyzéke- című — most már nyomdába került — kéziratban találhatjuk. Csaknem egy évig dolgoztak a szakemberek — építész, műemlék-szakmérnök, fotós — a jegyzék összeállításán. Bejárták a megye minden zugát, felkutatták a műemlékeket, a műemlék jellegű épületeket, a népi műemlék lakóházakat, a városképi jellegű épületeket, és a természetben fellelhető, védettséget érNépi jellegű lakóház Gigében. éves bükkfa és a vörsi Kis-B*- laton. A műemlékjegyzék a műemlékvédelmi albizottságok országos értekezletére — melyet ez év nyarán Kaposváron rendeznek — 800 példányban készül el. Remélhetjük, hogy a nyomdában a nagyszerű fotókat — melyeket Toldy Kont építész készített — kitűnő minőségben sokszorosítják, s a könyvecskét szép kiállításban adják a szakemberek és az érdeklődők kezébe. A műemlékvédelmi albizottság — Szabó Tünde építész szakmérnök vezetésével — ezzel a munkával méltó módon ünnepli Kaposvár centenáriumát. Dr, Györky Zoltán Fotó: Toldy Kont Faragott tomáckapu Csökőlyben. Lajos Géza Már nemcsak seprés Eltűnnek a „kéményseprőjárdák” A téli kéményseprőmunka nehézségeit es veszélyeit tu- dakoió kérdésemre Hankai Ferenc, a Somogy megyei Kéményseprő Vállalat igazgatója elmondta, hogy egyre kevesebbet járnak dolgozóik a »kéményseprőjárdán«. — Ma már igen ritka az olyan ház, ahol a kémény t csak a tetőről lehet tisztítani. Az új épületek lapos tetővel készülnek, és a régieknél is zömével már a padlástérből történik a tisztítás. A régi kéményseprési mód a fokozott balesetveszélyesség mellett te- tőrongálódással is járt, és a kéményseprőjárdák rendben tartása is elég költséges volt. Ma már a házak többségénél a tisztítónyílást a padlástérbe helyezik. Ennek ellenére ez a foglalkozás most is elég balesetveszélyes. Sok gondot okoznak például a korhadt, csúszós, sokszor életveszélyes padlásfeljárók. Tavaly télen előfordult, hogy leesett egy dolgozó a létráról, s hatvan napig hiányzott a munkából. Ez a foglalkozás nagy óvatosságot igényel, hiszen egy-egy kéményseprő naponta 50—60 padlásra mászik feL — Van-e rendszeres balesetvédelmi oktatás? — A művezetők negyedévenként tartanak foglalkozást a kéményseprők számára készült »Munkavédelmi útmutató« alapján. Az oktatáson rendszerint az évszakkal kapcsolatos szakmai előírásokat beszélik meg. Nemrégiben például a munkaruháról, a téli baleseti forrásokról, a gyári munkáknál érvényes szabályokról esett szó. És még arról mi a teendő, hi a háznál harapós kutya van. Talán moso- lv««!*’ató. ez mégis a leegvako- rlbb ba1 eseti források közé tartozik. Énnen tevn*io harapta meg egy emberünket a kutya. A baleseti lehetőségek aaá- ■a viszonylag atért nagy, A kutya mint baleseti forrás mert nem a vállalat gondoskodik a megfelelő munkafeltételekről, hanem a ház tulajdonosa. Ha a munka biztonságos elvégzésének feltételei nem adottak, tehát korhadt a padlásfeljáró vagy a tetőjárda, nem megfelelő a tetőnyüás, vaigy balesetveszélyes a padlás, dolgozóink megtagadhatják a söprést. — A tavalyi fűtési szezonhoz képest kevesebb lett-e a munkájuk? Gondolok itt a korszerű fűtés terjedésére. — A seprések száma némileg csökkent, ugyanakkor sza- oorodtak a korszerű fűtésmódokkal összefüggő kéményseprői munkák. Az igényekhez alkalmazkodva tavaly tizenhat alkalmazottunkat képeztük ki olajkályha-szerelőnek. Az idén újabb dolgozóinkat küldjük ehhez hasonló tanfolyamra, ahol többek között megtanulják a cserépkályhák átalakításának módjait is olajtüzelésűre. — Tehát mondhatjuk-e, hogy a kéményseprőmunka minőségi átalakuláson megy át? Érezteti hatását ez a fiatalok szkrnai iránti érdeklődésében? — Eléggé elnéptelendett szakma a mienk. Vidéken több kerület van kéményseprő nélkül. Jelenleg a megyében hat húsz év körüli dolgozónk van, reméljük, a jövőben többen lesznek. — Milyen gondokat okoz, hogy a seprések és a díjbeszedések ideje nem mindig esik egybe? — Az újabb rendeletek szerint kéthavoinkónt tisztítunk, a díjat pedig negyedévenként szedjük be. Ez az eltérés bizony sok gondot okoz dolgozóinknak, akik maguk szedik be a pénzt is. Tálán abból a szempontból jó ez a rendszer, hogy a fizetés a munka fokmérőjévé válik, mert például a nem, vagy rosszul elvégzett munkáiért a lakó nem fizet. Dolgozóinknál! negyedévenként több mint százezer számlát kell kifizettetniük. A befolyó összeg több mint kétszázezer kéményseprés munkád! ja. B. F. demlő fákat, réteket, ligeteket. Somogybán 37 műemlék — ebből egy népi műemlék épület —, 226 műemlék jellegű épület — köztük a legtöbb a népi lakóház —, 12 városképi jellegű ház és 20 természeti emlék — védettséget érdemlő fa. rét, legelő és erdő — található. A műemlékjegyzék gondosan ismerteti adataikat, fotót s néhány rajzot is közöl a jobb megismerés érdekében. Kaposváron öt műemléket találunk, köztük a várromot, a megyei tanács épületét és a híres szentjakabi klastromot. Kilenc műemlék jellegű épületünk van, olyanok mint az Arany Oroszlán gyógyszertár, és a mezőgazdasági szakiskola diákotthona. A városképi jellegű védett emlékek közt elsősorban Meggyesi Ferenc alkotását, a Rippl-Rónai kutat kell említenünk. A műemlék jellegű népi lakóházak közül — mert csaknem mindegyik csodálatosan szép — nehéz a »kiemelés« Talán a Csököly, Dózsa György utca 64. sz. alatti ház, és a Gige, Rákóczi út 12. sz. alatti porta a legmegragadóbb. A természetes emlékek sorában olyan szépségeket találunk, mint a rinyabesenyői több száz — Szörnyű dolog történt velem — vonszolt le kedvenc borkimérésébe Bux Márton barátom. — Képzeld, nem ismertem meg a nejemet! — Izabellát? Pedig öt nehéz összetéveszteni! — válaszoltam finoman. — Biztosan sokat ittál... — Az igaz, de ez előfordult velem máskor is. Mindig megismertem Izabellát, ha másképp nem a hangjáról. Ami most történt, az valóságos krimiGyorsan lehajtott három deci csengődét, és belekezdett a történetébe. — Képzeld, hazamegyek, ás csendes a lakás. Amikor betoppantam, nem fogadott nyájas köszöntés, amit úgy megszoktam éveken át: hol voltál te ntolso disznó?... Paróka A konyha üres. A kis szoba is, ahol eddig varrogatni szokott a drága. Üres volt a hálószoba is. A gyerekek szobájából azonban fény és halk muzsika szűrődött ki... Benyitok. A gyerekek magnója szól. A tükör előtt egy vörös nő üldögél, s előtte konyakos üveg. A nő bámulja magát a tükörben, iszik, cs dohányzik ... Óvatosan kémlelek át az ajtón: ki lehet ez a nő? Izabella pongyolája van rajta, és a haja... — Ne a hajiról mesélj: a lényegről! — Az a lényeg... A nő hajzata vöröses lila rolnikba csavart ferde toronyszeruseg— Ki volt a nő, megmondanád végre? — Igen. A nejem, Izabella ült a tükör előtt. Miért nem ismertem föl? Nos, azért mert parókát viselt. — Parókát? — Igen. Nyolcszázért vásárolta. Az egész káestém ráment! De még ezt se bánnám. A baj az, hogy hordja is ezt a szörnyűséget. Nemcsak otthon, hanem a hivatalba 'V/ közértben, mindenül. Amióta megvan ez a paróka, a szomszédok nem váltanak jegyet a cirkuszba. — A paróka nagy divat! — A paróka nagy marhaság! Egészségtelen és ronda. Tv-jegyzet Boldog órák A kartotékrendszerrel, komputerrel, pszichológiával, »magányosságkioldó klubbal« felvértezett mammutvállalat világa régi témája az elgépiese- dés miatt aggódó művészetnek. Madách falanszter színe — ez a realisztikus álomjelenet — már-már aktuális időszerűséget nyer napjainkban, holnapjainkban még inkább. Hova vezet, milyen társadalmi talajból fakad, hogyan deformálja, mechanizálja sematikussá az emberi kapcsolatok izgalmas érzelemrendszerét ez az ember teremtette és embertől mégis idegen gé- piség? Felelt erre már Kafka is, s felelt erre Joe Orton darabja is vasárnap. Az ember a gépcsápok bűvöletében figyeli a képernyőt: minden idegszálát leköti ez a száraz, szikkadt játék. Mintha kiszivattyúzták volna helyszíneiből a levegőt, s egy gépagyú gondviselésre — Nincs igazad. Praktikus és csinos. — Nem láttad Izabellát! — A nők ezzel sok időt takarítanak meg. Nem kell többé a fodrásznál ülni. — Az igaz. Viszont úgy cserélik külsejüket, ahogy akarják. Tegnap Izabellám szőkén jött haza. Az ő vörösét elcserélte a személyzetis Margóval. Saját férjük nem ismer rájuk ... Éjjelnappal töröm a fejem, hogy mi lesz ennek a vége ... — Aki sókat töpreng, annak kihullik a haja. Mit szól hozzá a nejed, ha egyszer bi- llárdkopaszon jelensz meg? — Kaposzon, én? Majd vásárolok egy göndör fürtű parókát magamnak ... Elvégre egyenjogúság van, vagy mi a fenol Abai Pál lenne bízva minden. Akár Dante mondatát is felírhatnánk: »Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel...« Majd reménykedik, majd gondolkodik, majd elintéz mindent helyetted a Vállalat. A Vállalat, melynek kutyahűséggel tartozol — továbbá tartozol a oég uniformisának, a cég által vásárolt művégtagnak a visszaszolgáltatásával. Ez a játék abszurd helyzeteken át jut a végkifejletig. S az abszurditás az embertől idegen. Mégis az emberért szól most. Mikor roppan össze a szinte bábként mozgó, élő, zsugorodott lelkű portás? Amikor rájön arra, hogy fél évszázados munka alatt egyetlen emberi kapcsolata sem alakult ki a körülötte levőkkel. Mintha búvársisakot hordott volna a fején, amelyen különös érzelemkiszűrő berendezés biztosítja, hogy csak az jusson el az agy sejtekig — ami a tőkés mammutvállalat érdeke. Az elgépiesedés ellen protestáló, s a társadalmi hátteret okozati viszonyban hangsúlyozó rendezésben került képernyőre a darab. Száraz, szenvtelen, fakó játékmodor — kitűnő színészgárda alakításai, amelyek egészen különös reakciót váltanak ki: szinte bénultan kapcsolódik a néző a látottakhoz, nagyra értékeli azokat, gondolatsort indít meg mindez, valahogy mégsiruas kedve tapsolni hozzá és nemcsak azért, mert a képernyő előtt ez nevetségesnek hatna. T. T. Somogyi Néplap! 5
