Somogyi Néplap, 1973. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-09 / 33. szám

Meditáció az illemről M lariapság már nem írnak illemkódexet A viselke­désnek, a normális tár­sadalmi együttélésnek azon­ban vannak íratlan szabályai, nemzedékenként természete­sen sokban különböznek. Az illemek viszont vannak örök törvényei. Most nem az illem felszini tüneteiről, a divathóbortról, a vigéc, az aszfaltbetyár, a jampec vagy a huligán elne­vezések okairól szeretnék szól­ni. A letűnt társadalom kodifi­kálta illemtanát, s ez tükrözte egyedednek, csoportjainak, ré­tegeinek sót osztályainak egy­máshoz való viszonyát is. Te­szem azt, egy úri kaszinóból nemcsak azért néztek volna ki egy 'munkásembert — ha egyáltalán beengedték volna —, mert nem öltözött a társa­ság normái szerint, hanem azért, mert kétkezi volt. Az il­lem a társadalmi viszonyok sajátos tükörképe is. Még a néprétegekben is sajátos mó­don tükröződött mindig. A templomi ülésrendben a nagy­gazdáké — az Alföldön a ba­saparasztoké — volt az első hely, a zsellérek hátul ültek vagy álltak. A bálban is a nagyobb »-piac« az övéké volt. Született is egy, mondás: »Állj félre, te félfertálos, itt táncol egy kétfertálos.« Manapság tehát divatjamúlt az illemtan, de az illem még­sem ment ki a divatból. Bár­milyen szórakozóhelyre bárki bemehet, de a kötelező nor­ma ma is az, hogy ott tisztes­séges ruhában jelenjen meg és tisztességesen viselkedjen. Legalábbis ez lenne követendő mindenütt. Nagyon jól emlékszem egy vitára még egyetemista ko­romból. Azért robbant ki, mert az Egyetem kávéházba nem engedtek be farmernadrágban senkit. Ha összevetnénk egy régi illemkódexet egy másik, ötven évvel korábbival, meg­lepődnénk, hogy az együttélés külsőségei mennyire mások. Mennyire* másként vélekedett a kefefrizuráról vagy a girardi kalapról egy korábbi nemze­dék. Hozhat ez hevült vitákat, heveny ellentéteket, de a lé­nyeg ma sem a farmer vagy a hosszú haj. Ha a mai illemet vizsgálom, számomra nem a nemzedékek divatbeli nézeteltérései az iz­galmasak, hanem az, hogy mi­lyen »-illemtünetek« jellemzik a nemzedékek egyes tagjait, egymással szemben. Különös­nek találom, hogy egy társa­ságban furcsálkodva néznek rám, mert a frissen bemuta­tott hölgy kezét, miután fér­fi társaim sorra kézcsókkal il­lették, én kézfogásra tartom méltónak. Tévedés ne essen, semmi kivetnivalót nem talá­lok a kézcsókban, de a fur- csálkodást meg a prüdériát, mely a kézfogást kíséri, el­utasítom. Hivatkozhatnék Komlós János legutóbbi tv- műsorára, melyben az uramo- zást vizsgálja. Nekem sincs kifogásom az uram megszólí­tás ellen, de azt nem értem, hogy az elvtársat miért ítélik egyesek merevnek, hivatalos­nak. És a fiatal nemzedék? Élet­koránál fogva természetes, hogy nincs kész illemtanvilá­ga, még nincs kristályos sza­bályrendszere, sót a késszel szemben igyekszik valami újat hozni. Ez az új azonban nem lehet a közöny, a nemtörő­dömség. Évek óta járok egy szép, hagyományos középisko­lás eseményre: a szalagavató ra. Tapasztalataim — enyhén szólva aggasztóak. Én azt hi­szem, van olyan nyílt manap­ság a tanár—diák viszony, hogy ha egy osztály azzal áll elő, ők ezt a hagyományt ném akarják követni, nem erőlte­tik rájuk. Hiszen elsősorban az övék ez az ünnep, s nem a tantes­tületé. Mégis — és ez érthető — a négy nehéz év végéhez köze­ledve érzik, jó az, hogy közös ünnepségen, az iskola hagyo­mányaihoz híven feltűzik a szalagot, amelyen a kis év­szám jelzi: munkában töltöt­tek el itt négy évet. / F urcsállom, hogy a többi fiatal ezt annyira se méltatja — több ilyen eseményen is tapasztaltam —, hogy a rövid idő alatt ne fúj­ja a füstöt, ne tapossa a csik­ket, ne beszélgessen, ne ne­vetgéljen, hangosan jelezve, hogy őket tulajdonképpen nem érdekli az egész dolog. Fur­csának találom, hogy a társai ünnepére eljött fiú éppen eb­ben a pillanatban ültesse ölé­be a kislányt és csókolgassa nagy szerelme ékes bizonysá­gaként. Lehet, hogy türelmet­len és igazságtalan vagyok, de az ilyeneket kitiltanám az ün­nepségről. Hát annyira nem érdekel bennünket társaink öröme, ünnepe, hogy azt látvá­nyosan megzavarjuk, hogy azt semmibe vesszük?! Tudom, az ilyen beszédeket a »-betokoso- dott maradi« jelzővel szokás illetni, az azonban korántsem megnyugtató, hogy a közönyt, a hányavetiséget emeljük az illem körébe. Remélhetőleg nem így lesz. Tröszt Tibor Egy iskola — egy üzem Még egyszer Helgáról Helga asszonnyal ideje volna egyetérteni! Pedagógus- barfkéktoen legalább, hogy to­vább gyűrűzhessen a szülők, a gyerekeik felé tanítása: a ne­velés nem nélkülözheti (nem kerülheti meg) a nemi felvilá­gosítást sem. Iskolai könyvtá­raink zömében a nagyszerű filmet követő Helga című könyveit hiába keressük — mondta a minap dr. Lengyel Sándor szülész főorvos. Siófokon az ő kezdeménye­zésére a múlt évben összehív­ták a pedagógusokat, hogy in­dítást adjanak az orvosok az Iskolai nevetésnek az egész­ségügyi felvilágosítás — ezen bélül a nemi felvilágosítás — gyakorlatához. A szülész fő­orvosnak köziben módja volt arra, hogy meggyőződjön, mi­lyen a pedagógusok egészség- ügyi szemlélete. Könnyen megállapíthatta, hogy a főis­koláról, egyetemről kikerült pedagógusok nem rendelkez­nek megfelelő ismeretekkel ahhoz, hogy megtalálhassák az egészségügyi felvilágosítás he­lyét, tartalmát. így érthető az a tantestületi állásfoglalás, hogy ha szükség van egészség- ügyi felvilágosításra az iskolá­ban .. , azt a pedagógusok kö­zül is csak a «kiválasztott« végezheti. A megfelelő ismere­tek hiánya nem látszik ele­gendő oknak, mert fontos sze­repe van a nevelési terület elhanyagolásában a prüdériá- nak is, mélyet időszerű lenne felszámolni. A szemhunyás csak az egyik oldalról tünteti el a problémát (a pedagógus, a szülő, ha nem akarja, nem látja, milyen gondokkal baj­lódik a gyerek), de a valóság­ban növekednek a gondok. Egyre nő azoknak a középis­kolás lányoknak a szama, akik megjelennek az A3 előtt. De nagyon egyoldalú »el­számolása« lenne az általános egészségügyi felvilágosításnak csupán ennek az egyetlen sta­tisztikáinak a vizsgálata. Hála az iskolaiogászatnak, hogy tö­rődik a gyerekekkel, de a fel­nőtt korban annyi az elhanya­golt fogazató ember, hogy mu­tatja: nem elég időnként meg­jelenni az orvosnál, folytono­san szükség van az egészség- ügyi felvilágosításra, nevelés­re a pedagógusmunkában is. Vessünk egy pillantást a fiatalok testtartására! Koráb­ban erre is ügyelitek az »isko­lamesterek«, ma a kóros ese­tek kezelésén kívül alig tör­ténik valami. Az idősebb szü­lők közül nemrégiben beszél­gettem eggyel, aki elmesélte, hogy a kaposvári általános is­kolában — ezelőtt huszonöt, harminc éve — lefényképezték a tanulókat tanév elején, első osztályban, azután a negyedik és nyolcadik év végéin is, így illusztrálva a gyéreitek fejlő­dését, testi nevelését, amiben nem találhattak hibát az ak­kori szemek. Messze járunk még Helgá­tól, de máris sok feladattal talá lkozhatunk. Emeljük ki a serdülőkor pszichés gondozásának prob­lémáit is, melyeit szorosan ösz- szefüggnek a tanulással, a közérzettel. Elérkezik a tanu­ló a nemi érésihez, s ha az egészségügyi felvilágosítás ad­dig folyamatos volt, magától értetődőnek tartja, hogy erről a kérdésiről is beszéljenek vele az iskolában, otthon és az or­vosi rendelőben, Csák ne a barátnőkkel, a »tapasztaltabbakkal!«. (Talán éppen az ő tanácsaik »ered menye« az AB-bizottságok szomorú statisztikája.) Helga-ügyben két dolgot tartunk fontosnak: az iskolák­ban folyjon órarendszarűen is egészségügyi felvilágosítás, s ezt a pedagógus végezze, és serdülőkorban ismerked jenek meg a gyerekek a nagyagy ász­Az iskolai, órarendszerű egészségügyi felvilágosításhoz jól képzett pedagógusokra van szükség — ez a főiskolák, az egyetemek dolga, közös tan- testületi akaratra és gyakor­latra, valamint a szükséges praktikus szemléltető eszkö­zök gyártására. Vannak már univerzális szemléltető eszkö­zök, amelyek nélkül aligha végezhető lelkiismeretes, ered­ményes felvilágosítás, nevelés. A szülőknek nem kell attól félniük, hogy a gyereke­ket »felvilágosítják«, mert ha tudományos ismereteket kap­nak, s nevelésük biztosított, ők is meg tudják ítélni mi az, amit szocialista erkölcsnek, szemléletnek nevezünk, mely­ben a tiszta emberi kapcsola­tok állnak példaképül. Horányi Barna Új bútor a napköziseknek — örülünk, hogy a mi nap­közinket otthonná varázsolok időt, fáradságot nem kímélve úgy tudnak dolgozni mások gyerekeinek öröméért, hogy közben nem várnak érte sem­mit. Tegnap délután köszönet­ként hangzottak el ezek a sza­vaik egy meleg hangulatú ün­nepségen a kaposvári II. Rá­kóczi Ferenc Általános Isko­lában,, ahol a Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárának Kossuth Lajos szocialista bri­gádja teljes bútorfelszerelést adott át a felső tagozatos nap­közis csoportnak. Az ünnepségen részt vett Csapó Sándor, a városi pánt- bizottság titkára, Rostás 'Ká­roly,, a városi tanács elnöke, Gimesi Mihály, a városi ta­nács művelődésügyi osztályá­nak megbízott vezetője, Eitler György, a textilművek főmér­nöke, a brigád tagjai, az isko­la tanári kara és a napközi otthon tanulói. Az iskolának már nagyon régen gondja, hogy kevés a tanterem. Az alsó tagozatosok délutáni járnak iskolába, mert délelőtt csak kabinetrendsaer- rel lehet segíteni a tanterem hiányon, így természetesen a napközi otthon délelőtt sem áll üresen — órákat tartanak itt is. Az iskola vezetői tudták valahogyan enyhíteni kell a körülményeken. Az ötletet a televízió adta: októberben Bu­dapesten elhangzott a felhí- vás az Eigy iskola egy üzem akcióra. Csaknem tíz éve szoros kap csolat vám a textilművek és az iskola között. Eddig is festet­tek már táblát, javítottak bú­tort, kölcsönadták a színház­termüket nagyobb rendezvé­nyekhez, ilyem segítséget azonban még soha nem kap­tak. Az iskola orosz szakos ta­nárai tolmácsoltak, ha szovjet szakemberek érkeztek a vál­lalathoz; a felnőttoktatásra je­lentkező dolgozókat korrepe­tálták a vizsgák előtt; az út­törők műsort adtak a gyár rendezvényein. — Csak annyit kértek tő­lünk: rajzoljuk le elképzelé­sünket — mondta Jakab Lász­ióné igazgató —, s november­ben megszületett a szerződés. — Gyakorlatilag karácsony­kor kezdtünk munkához Többnyire hulladékot, régi bútort, ládát használtunk föl. A vállalat vezetőségének kö­szönhető, hogy egy percet ym kellett anyagra várni. Buda- oestről szereztek műanyagod az asztalok borításához — me­sélte a brigád vezetője. Most színes, egyszemélyes asztalok sorakoznak a terem­ben. Nem kell mindennap a rengeteg könyvet cipelniük a gyerekeknek. Kulcsa van min­denkinek az asztalához. Vál­toztatni lehet az ülésrenden, ha kell a játék, ha kell a ta­nulás miatt. Vidám, barátsá­gos a környezet. A napközi ott­hon lakói apró, maguk készí­tette ajándékokkal köszönték meg a briigádtagok gondosko­dását A frissen festett falak mel­lett új szekrények sorakoznak télé könyvvel. Ez egy másik együttműködés eredménye. A városi fiókkönyvtár adott 240 kötetet az iskolának, s időn­ként kicseréli. Kalocsa László, a gyár fiók­vezetője joggal tette föl a kér­dést, miért nem szövődik ugyanilyen szoros kapcsolat más iskolák és üzemek között is. H. É. Új ismeretierjesztő és szépirodalmi művek A Táncsics Könyvkiadó a szakszervezeti politikai iroda­lom kiadása mellett ebben az évben számos érdekes isme­retterjesztő - és szépirodalmi művet jelentet meg. A népsze­rű útikalandok sorozatban je­lenik meg az érdeklődés hom­lokterében álló kis szigetor­szágról szóló Sebes Tibor: Tő­zeget ástam Írországban című műve. Balázs Dénes, a világ­járó geológus a múlt évben a Csendes-óceán szigetvilágát tanulmányozta és úton haza­felé már írja könyvét a Fülöp- szigetekről. A sorozat éz évi külföldi művei közül kiemel­kedik Per Olaf Sundman könyve: Léggömbbel az Észa­ki-sarkra. Ez az írás irodalmi nagydíjat és világhírt hozott szerzőjének. A vadászkalandok kedvelőinek szánja a kiadó Kenneth Anderson: Ilyen a dzsungel című könyvét. 1973-tól kezdve évente egy­két fantasztikus elbeszéléskö­tetet is kiad a Táncsics. FEKETE GYULA ■ • <i A fiú meg a katonák ”i 33. Az utolsó pillanatban talál­kozott Magda ménjével. Egy nappal később mái’ nem talál­ta volna otthon. Tele a lakás batyukkal, cso­magokkal, bőröndökkel. Üre­sen ásítottak a kitárt ajtajú szekrények. Egy cseppet sem örülít meg neki Magda. Éppen te hiányoztál még nekem, ebben a nagy felfor­dulásban. Minit púp a hátam­ra, úgy hiányoztál nekem. Meghízott, mióta utoljára látta, kigömbölyödött. De nem túlságosain. És bokáig érő, maigyrózsás köpönyege volt, mint otthon az úráasszonyok- mak. . Rezső bácsi valahol a közel­ben katonáskodott, és házáén , , ,, , _ . , _ .gedték néha éjszakára. Egész szál is. Énre legalkahnasabb a pakoLtail< Jtesnap u>. b A rendelő. Ha ez a gyakorlat ki alakul, akkor nincsen olyan eset, amilyenről szántén Siófo­kon hallattam: egy hatvan év körüli asszony nem mert nő­gyógyászhoz fordulni betegsé­gével, mert félt a szomszédok csípős nyelvétől... ( menekülés végett. Főművezető volt a Vasgyár- f ban az após, és elintézte, hogy Jegy kiürítő teherautóra vegyék >iel Magdát is. Igaz, csalt két Pbőröndöt vihet poggyásznak, Ide a többi holminak s az ér­tékeknek különben is az apó- füék adnak majd helyet — Most micsináljak veled? Kire hagyjalak? ... Anyósom­ra nem hagyhatlak bajnak, most is beteges. Meg az igazat megvallva, mit szégyenkezzek veled, nem vagy te a városi élethez szokva ... Elvigyelek Németországba ? — Én mehetek. Akármikor. Az lenne még szüret, kijutni Németországba. Hitlert is lát­hatná. Meg a számyaisbombát, mindent. — Csak az még nem is úgy megy, hogy: akármikor... Kérdés, hogy apa el tudja-e intézni. Az apását hívta apának. Még sosem voltak náluk, a faluban aiz apósak. (Mondta is az apjuk: dero­gál ezeknek a szegény rokon. Pedig nem is igazi uraik, csak rázzák a rongyot, mintha urak volnának. — Az anyjuk meg védi Magdát: az a fontos, hogy ő már megcsinálta a szeren­cséjét. »Bár a többinek így si­kerülne, hálát adnék a Jóis­tennek! ... Bánom is én a nászékat, nem kapaszkodók én. Csak a lányomat boldog­nak lássam.«) Estére megjött Rezső bácsi. Rögtön a .zzál kezdte, hogy most már biztosan nem tart sokáig a háború. Hitler most egyezkedik Churchillel: vagy •jön ő is harcaim az orosz el­len, vagy be lesz vetve Ang­liára is a fagyasizitöbomba. Legkésőbb karácsonyig meg­kötik az egy ességet, és Olasz­ország felől jönnek be az an­golok. Vagy az amerikaiak, egyre megy. Menekülni is ar­rafelé volna a legjobb, csak az a baj, nem lehet a front miatt. De majdikitakarodniaik az oro­szok, mihelyt elindul a nagy angol—amerikai támadás. — Addig meg kibírjuk. Ha fát vágnak a hátunkon, akkor is. , Két néniét tiszt beszélgetett a teherautó farában, azokkal jött a Korona-szállóig. És bi­zalmasan beszélgették, mert nem nézték ki belőle, hogy valamicskét ő is ért németül. Két csillaga volt Rezső báty­jának. Csak kaucsuk, de min­dent tudott a harci helyzetről. Milyen irányból támadnak az oroszok, hogyan akarják a vá­rost bekeríteni. És mit tervez a német vezérkar, hogyan fog­ja felmorzsolná a támadásit. Olyan magabiztosan beszélt, akár egy tábornok. Talán nem is jó az, ha eny- nyire mindent élőire tudnak a katonák. Mert ha a kaucsuk csillagosok így tudják — mindenki tudhatja. S akkor már nem is érdekes a háború, a hadvezérek nem támadhat­nak akkor váratlanul, ha a ka­tonák mindent előre tudnak. Ö már attól tartott: ha a hadihelyzet ennyire jól alakul, nem lesz menekülés Németor­szágba. A nénje ki is mondta: — Akkor menjek vagy ma­radjak? — Persze hogy mész. Itt nagy hajcihő lesz ám ... Az is megtörténhet, hogy a németek becsalják őket a városba. A főerőket beengedik, és akkor lecsapnak. Nagy égzengés lesz itt, persze hogy mész. Biztos, ami biztos. Az a lényeg, minél távolabb a fronttól. Egyelőre az a legfontosabb. Különben Rezső bácsi nem bánta, ha ő is menekül Mag­dával együtt. Még örült is. — Bajod az lesz vele, azt nem vitatom. De legalább az idegenek közt nem leszel any- nyira egyedül. Meglásd, még hasznát is veszed. Mégis más az, egy nő, gyerekkel, mint magára hagyatva az idegenek közt. Háború van. Eddig is amiatt aggódott leg­inkább, hogyan engedje el Magdát egyedül a nagy útra. Szerette Magdát Rezső bácsi, az biztos. És ha valaki szereti a feleségét, hát félti is, persze. (F oly tatjuk.) Somogyi Nép/af>| 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom