Somogyi Néplap, 1973. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-09 / 33. szám

Tapasztalatcsere a vezetésről A kérés a közép-somogyi termelőszövetkezetek területi j szövetségének legutóbbi elnök- | ségi ülésén • vetődött föl: "Jó [ lenne a szövetségen belül lét- i nélkül egyformán használható 1 mindenütt. Szövetkezeti vezetőink tud- I jak, hogy az évekkel ezelőtt kialakult módszerrel eredmé­Becsiilettel az utolsó percig Támadás ágyútűzben, aknamezőn át ••• rehozni egy klubot, ahol szak- j nyesen termelni a mai gaz­emberek, szövetkezeti vezetők rendszeresen vagy időszakon­ként összejönnénk. Valahogy úgy érezzük, hogy most a ko­rábbinál még nagyobb szükség van arra, hogy többet találkoz­zunk, . bizonyos kérdésekről meghallgassuk egymás vélemé­nyét, kicseréljük tapasztala­tainkat.« Azon az elnökségi ülésen vetődött föl ez, amelyen a fő témát a szövetkezetek üzem- és munkaszervezésének korsze­rűsítése, a vezetés színvonalá­nak javítása jelentette. A tapasztalatcsere koránt­sem ismeretlen módszer. Szö­vetkezeteink szánté a kezdettől fogva éltek, és az esetek több­ségében jól éltek azokkal a lehetőségekkel, amelyeket egy másik üzem tapasztalatai je­lenthetnek a gazdálkodásban. Ily módon megismerni egy termelési eljárást, egy gép működését stb. — egyszerű. Ügy is lehetne mondani: a ta­pasztalatok kézzelfoghatób­bak, egyértelműbbek. A veze­tés, az üzemszervezés elvon- tabb, sokkal összetettebb, bo­nyolultabb. Nincs és sem is le­het adni egy mindenütt egy­forma biztonsággal alkalmaz­ható »receptet«, nincs olyan módszer, amely változtatás dálkodási viszonyok között nem lehet Keresik, kérik a támogatást felelősségteljes fel­adatuk elvégzéséhez. A szövet­ség — rendeltetésének megfe­lelően — alapvetőnek tartja, hogy a gond megoldásában minden eszközzel támogassa tagszövetkezeteit. Az az útmu­tató, melyet a helyi adottsá­gokat figyelembe véve kidol­goztak, kétségtelenül jól hasz­nosítható elvi segítség. De — ahogy szóba került ez az el­nökség ülésen — még többre, másra is szükség van. A gya­korlati tapasztalatokra, a már alkalmazott módszerek hozta tanulságokra. Lapunkban nemrég írtunk arról, hogy az egyesült nágo- csi szövetkezet vezetői üzemi szervezetük kialakításánál hány irányítóval, hány szövet­kezeti elnökkel tanácskoztak És a közelmúlt hónapokban nem csak egyedül ők fordultak ilyen igénnyel a társszövetke­zetek vezetőihez. Nincs olyan tapasztalat, amelyből valamit ne lehetne hasznosítani. Ezért vetődött fel újólag az igény: szükség van valamilyen fó­rumra, valamilyen formára, áhöl mód van a vélemények kicserélésére. Az erre fordí­tott idő csak hasznos lehet. V. M. Levelekre válaszolva... „Saját problémánkat magunknak kell megoldanunk” Az utóbbi hetekben úgy adódott, hogy egészen vetetle­nül négy, számomra eddig is­Nem sokkal ezután Kapós- főről hozott levelet a posta, Lőkös Istvántól, a Hazafias meretien, idősebb emberrel Népfront helyi bizottságának kerültem kapcsolatba. Az is­meretség két írásom nyomán jött létre. Miért 'tagadjam, jólesik egy-egy Cikk után meg- baiisnnii a visszhangot, még ha ez a hang nem is mindig az elismerésé. Ami közös ebben a négy emberben, .amiért mind a négyen — így is mondhatom — jelentkeztek, annak egy do­log az eredője; a segíteni aka­rás. »Hoi készöt a kocsikerék?« — erre a cikkre először egy idős, kutasa olvasónk közölte kiegészítő észreve betet azzal, hogy leánte, miiből is állt haj­dan a bogriáirmesterség. Hogy miért fogott; tettet? Valamit el akart mondani másoknak is abból, amát ő a több évtized alatt megtanult, megismert. Azután Görgetegről jött levél, a 75 éves Schlószer Jánostól, ugyajnerről az írásról. Az ő szavaival élve "bekapcsolódik« a témába, és mindjárt a levél elején a mi figyelmünkbe ajánlja: »Kérésem az, hogy a riporterek keressék fel soroza­tosan a megye különféle ipar­ágaiban dolgozó öreg iparoso­kat, akiktől kincset érő szak­mai dolgokról hallhatnak...« A tövábbiakban érdekes ja­vaslattal folytatja az idős ko­vácsmester : "Nagyon üdvös lenne, ha az általános iskolák felsőtagozatos tanulói tanár vezetésével gyakran fölkeres­nék az idős, régi iparosokat, és szakmai dolgokról beszél­getnének velük. Ez fölkeltené a fiatalok érdeklődését a szak­mák iránt. A bognáripar nem kihaló szakma. A tsz-ekben nagyon megbecsülik a bogná­rokat, mert nélkülözhetetle­nek, és ha nem lesz utánpót­lás, bizony nagy veszteség éri az egész gazdaságot. Az én szakmám rokon a bognáréval. A kovácsipar is hanyatlásnak indult, s ha nem találjuk meg az orvosságot, nagy kár szár­mazhat belőle...« Segíteni akarnak. Ügy, hogy felhívják a figyelmet valami­re, vagy tippet adnak, amelyet nem árt megfogadni. És most nézzük azokat a visszhango­kat, melyeket egy ugyancsak rövidke írás, a "Gyerekjáték és felnőttbosszúsóig« váltott ki. Még a cikk megjetemiásánek napján Molnár Ferenc nyugdí jas pedagógus telefonált posvárróL Elmopdita, hogy a szóban forgó játékvasút meg­javítását szívesen vállalja, örömmel továbbítottam a cí­met és a télefo-nszámot az em­lített újságcikk érdekelt sze­replőjének, aki — talán mon­danom sem kell — ugyancsak jőlesően fogadta a gyors segít­séget. ebtökétől. A levélíró csaknem negyedszázaidjos gyakorlattal rendelkezik a mechanikai és orvosi műszerész szakmában, s állítása szerint képes mind­azoknak a gyerekjátékoknak a kijavítására, amelyek jelenleg forgalomban vannak. De áll­janak itt az ő sorai: »Állandó előfizetője és olvasója vagyok az önök lapjának. Érdekel, hogy mi történik a nagyvilág­ban, de főképp az, hogy mi újság megyénk területén. Igaz, újságolvasásra legtöbbször csak este, lefekvés után kerül­het sor... öröm számomra, ha az embereknek segíthetek, elintézhetem ügyes-bajos dol­gaikat. Mód van arra, hogy bölcsődéknek, óvodáknak meg­javítsam a gyerekjátékait. S ha ilyen feladat van, úgy vé­lem, a saját problémánkat magunknak kell megoldanunk itt a megyében, és aki segíteni tud, az jelentkezzen. Én is ezt tettem: jelentkeztem.« Iparosmesterséigék, gyerek- jáfték-jajvíitásoík: egymástól tá­voleső dolgok. Hogy itt most mégis egy csokorba kerültek, attól vian, ami közös az ide kapcsolódó olvasói észrevéte­lekben. Az emberek segíteni akarnak egymáson és egymás­nak, s az említett példáikban | képletesen kézen fogják az idősék a fiatalokat: ketten az iparosok műhelyében vállaltak önkéntes kalauzolást, ketten pedig a villanyvasutat javít­ják meg, hogy a gyerek min­dig szeressen és tudjon is ját­szani... Her nesz Ferenc A magyar néphadsereg ki­jelölt alakulatai a kiképzési tervnek megfelelően téli had­gyakorlatot hajtottak végre. Tél? Hó sehol, csak térdig érő sár, köd és metsző, éles, hideg szél. A hegy tetejéről jól látni a völgyben vonuló harckocsikat, a páncélozott szállító harc­járműveket, az ágyúkat von­tató, fölszereléseket szállító gépkocsik ezreit A hegyes, sáros terep rend­kívül nehéz akadályt jelent Látni a járművek vezetőinek arcán az erőfeszítést* amint szinte lépésről lépésre küzdik le a nehéz terepet, hogy elfog­lalhassák a támadás megindí­tásához kijelölt állásaikat Hajnali négy órakor, ko­romsötétben kezdődött a táma­dást megindító ágyútűz. Az­Támadás előtti pillanatok. Előnyomulnak a harckocsik. Munkában a megfigyelők. Új szakszervezeti bizottságot választottak a űampingcikk Vállalatnál (Tudósítónktól.) Üj szakszervezett bizottságot választottak a Tahi Campíng- dkk VáMalajtnálL, mert a régi liétszáma — különféle Okok atapanyageilíljátás, nem alakult megnyugtatóan a dolgozók — főként a termelésiben közvet­lenül részt vevők — átlajgbé- re. A dolgozók azonban vál­I élen jártak: az óvodaépítésben, a bölcsőde környékének gon- i dozásábam. A titkár a felada­tokról is szólt. LegfontosaJbb- I nak az üzem- és munkaszar­__ csökkent A küldött- j látták a sokszor gondot okozó vezést, a munikaverseny ma­é rtekezleten a HVDSZ megyei bizottságának, a nagyközségi pártbizottságnak a képviselője is részit vett. Szabó Pál szb- tiíkár beszámolt a két év mun­kájáról, eredményedről es hiá- Ka- | nyo6sáígadnaL Elmondta, hogy a bizottság az utóbbi három hónapot kivéve rendszeresen megtartotta értekezleteit, részt vett a gazdasági élönté­sek előkéiszítésében, képviselte a vállaltat dolgozóinak érde­keit A múlt év különleges ne­hézségeket okozott a termelés­ben, nem volt telyamatoe az túlmunkát, mert magukénak érzik az üzentet. A vállaltat az árbevételi terv teljesítésében étonairadt, az utolsó hónapok­ban aizonlban Kikerült a hát­rányt behozni. A zömében nőiket foglalkoz­tató üzemben nagy gondot for­dítottak a nagycsaládosok, a gyermeküket egyedül nevelő nők segélyezésére, a lakásépí­tés támogatására, a dolgozók művelődésére, sportolására és üdültetésére A szocialista bri­gasabb szintre emelését, az üzemi demokrácia kásaéüjesité- j sét tartotta. A hozzászólók j egyetértettek a titkár előter- j je&ztésévél, egyes részleteiben ■ kiegészítették azt. Szilvást Jó­zsef, a vállaltat új igazgatója j a vezetők és beosztottak jobb j kapcsolatát elemezte. Vécsi | Béla párttifkár röviden meg- j emlékezett a Szovjetunió meg- - alakulásának 50. évfordulójá- l róL A küldöttek megválasztották 1 az új szakszervezeti bizottsá­után előretört a támadó egy­ség, majd az »ellenség« vé­dekezése miatt állást "foglalt, kedvezőbb helyzetet teremtve a feladat végrehajtásához. A hegy tetején tüzérségi megfigyelő. Főtisztek, tisztek, tényleges katonák szorgoskodnak. Számok, adatok, parancsok röppennek a levegőben, gyors kezek térképeket rajzolnak. — Nézze ezeket a fiatal ka­tonákat Olyan szakértelem­mel, lelkesedéssel hajtják vég­re a feladatokat, mintha min­dig ezt csinálták volna — jegyzi meg Takács V. főtiszt, akivel a gyakorlatot figyeljük. Valóban. A sorköteles ka­tonák egyen­rangú . társai azoknak a hi­vatásos tisz­teknek, akik ezt évekig ta­nulták, s hosz- szú évek alatt rengeteg ta­pasztalatot sze­reztek. Olyan összeforrottan, határozottan és hozzáértés­sel hajtanak végre minden feladatot, ami jelzi: alapo­san felkészül­tek erre a gya­korlatra, s min­denki lelkiis­mereti kérdés­nek tartja a sikeres végre­hajtást Repülőgépek zúgnak el fö­löttünk. A légvédelmi egység katonái villámgyorsan cselekszenek. Á 1 övegektől, távmérő műsze­rektől kissé távolabb foglal­nak helyet a félderítők, on­nan közlik utasításaikat, ész­revételeiket. Itt tevékenykedik Hoff okker hajós átvezető, felderítő rajparancsnok is. — Az én katonai szolgála­tom hamarosan befejeződik néhány nap múlva leszerelek Balatonföldvárről vonultam be, a kőröshegyi téglagyárban essel együtt megfogadtuk: be­csülettel dolgozunk az utolsó percig a gyakorlat sikeres végrehajtásáért, hogy fiata­labb társaink is kövessék pél­dánkat. Holdosi Károly honvéd, táv- mérős, még fiatal katona, ez az első gyakorlata, ö a Bala- tonboglári Állami Gazdaság borkombinátjában dolgozott a bevonulás előtt. — Látjuk az idősebb kato­nák példaadását, s mi is kö­vetjük őket. Szeretném a gya­korlaton végzett munkámpial kiérdemelni, hogy az egység KISZ-szervezete fölvegyen so­raiba. Az egység a múlt kiképzési évben élenjáró címet érde­melt ki. A parancsnok, Zalai L. főhadnagy véleménye: — Katonáim, az idősebbek és a fiatalabbak is élenjáró egység katonáihoz méltóan hajtják végre feladataikat. A »Becsülettel az utolsó percig« jelszó ezen a gyakorlaton is valósággái vált. Tüzérségi tűzelőkészítés. Az »ellenséges« állások irányába két aknataposó harc­kocsi indúl. Hamarosan két hatalmas robbanás hallatszik, bizonyítva, hogy feladatukat sikeresen hajtották végre, át­járót nyitottak az aknamezőn. Oszlopba fejlődve megindul­nak a harckocsik, nyomukban Egy kis- pihenő a sikeres gyakorlat után. a lövészeket szállító páncélo­zott szállító harcjárművek. Átérve az aknamezőn tüzelve űzik, hajtják az »ellenséget«.- A magasból repülőgépek le-le- csapva segítik tüzűkkel elő­nyomulásukat ... A kijelölt alakulatok sike­resen hajtották végre a kikép­zési tervben szereplő téli had­gyakorlat e napi feladatát. Szalai László gádmozgatom fejlődött az ^ ^ ........................ . u tóbbi időben. A brigádok Tab . got Az elnök Mezöfi Gyuláné, \ dolgoztam lakatosként, KISZ­is I a titkár Szabó Fal lett. nagyköaség terjesztésében S tag 'tagyok. s a többi KISZ­Somogyi Néplap

Next

/
Oldalképek
Tartalom