Somogyi Néplap, 1973. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-01 / 26. szám

KÖNYVMOZAIK Taps és csend Az öregedés Az, hogy az ember élete vé­gén fölösleges tehernek számít, civilizációnk csődjét bizonyít­ja — állapítja meg szocioló­giai könyve előszavában az írónő, Simone de Beauvoir, aki — átlépvén hatvanadik éve küszöbét — saját életkori problémái felé fordult. A könyv első részében az öregsé­get mint történelmi gs tudo­mányos problémát tárgyalja. Óriási adat- és idézettömeg segítségével tekinti át az öre­gek helyzetét előbb a primi- tív, majd a történelmi társa- [ toL dalmakban, az utóbbit főleg irodalmi és (részben) képző- művészeti vetületben. Végül a mai társadalomban elfoglalt az egyéniséget egyaránt jól ér­zékeltető képanyag (Miklós Róbert válogatása), és a terje­delmes, de még könnyen átte­kinthető Petőfi bibliográfia (összeállította Padi Rózsa), amely további tájékozódáshoz segítheti, az érdeklődőket. (Móra) Örök vőlegény A XIX. század első évtize­deibe kalauzolja az olvasót Jakov Ignjatovic regénye, a Szentendrén élő szerb iparos­kereskedők életét elevenítve helyzetüket élesen politikusán, szociológiai adatok felhaszná1- lásával taglalja. A mű máso­dik — kétségtelenül érdekfe- szítőbb — részében belülről próbálja ábrázolni az öregsé­get (Európa) Petőfi Sándor A könyv a Petöfi-kutatások eredményeinek kitűnő össze­gezése. A szerzők, Pándi Pál és Pálmai Kálmán a sorozat számára ismeretterjesztő-nép­szerűsítő céllal Pándi Pál egy korábbi tanulmányát dolgoz­ták át. Az életút adatai, a mű­vek filológiai, esztétikai és vi­lágnézeti elemzése, az életmű^ vet a kor magyar és európai Az első részben megismer­kedünk Sofronije Kiric keres­kedő kocsmárossal, a Duna menti kisváros köztiszteletben álló polgárától és baráti köré­vel. A szorgalmas kereskedők elhatározzák, hogy Lengyelor­szágba utaznak, a krakkói vá­sárba, üzletelni. Kalandos út­jukat nagy korismerettel ábrá­zolja az író. A második( rész Sofronije gyermekeinek, két fiának sor­sát tárja elénk. Pera, az idő­sebb fiú, a nagy vagyon váro­mányosa kicsapongó, züllött életet él, a pénz miatt még apjára is rátámad, akit a ki­sebbik fiú, Samika ment meg a kezei közül. A regény először jelenik meg magyarul, az író születé­sének 150. évfordulójára. Rea­lista szemlélete, remekbe sza­bott figurái feledtetik a stílus kultúrájával összekötő szálak darabosságát és a szerkesztés megláttatása, nagy nemzeti költőnknek * mai ember szemszögéből való értékelése ugyanúgy a könyv témái közé tartozik, mint a bonyolult költői-emberi egyéniség lélek­tani hitelességű rajza At ol­vasó nyomon követheti az al­kot« karakter fokozatos ki­bontakozását, és az írói élet­mű kiépülésének folyamatát. A szerzőpár elsősorban mégis az írói életművet kívánja be­mutatni. Meggyőzően és ár­nyaltan , rajzolódik ki köny­vükből Petőfi írói világa. A könyv értékét növeli a kort és hiányosságait. (Európa) Cellini élete Benvenuto Cellini nem volt termékeny alkotó. Hiteles mm ve is kevés van. Legjelentő­sebbek a firenzei Perseus-szo- bor, a bécsi Kunsthistorisches Museumban őrzött híres arany sótartó és a fontainebleau-i nimfa. önéletrajza e műfaj világ- irodalmi nagyjai közé emelte, s Goethe német fordításában vált .ismertté. A német költő­óriás a fausti lélek vergődé­sét, az erkölcsi tökéletesedés vágyának kifejezését, látta benne. Cellini ötvennyolc éves korában fogott hozzá »maga mentségéhez«, sérelmeinek a világ elé tárásához. Az önigazolás vágya adta kezébe, a tollat, de írás, majd diktálás közben szinte mozza­natról mozzanatra újra átélte élete eseményeit. Ez a közvet­len újraélés adja könyvének máig lenyűgöző szuggesztivitá- sát. Nemcsak szerzője fékte­len, vérbő reneszánsz alakja hiteles, a túlhalmozott orna- mentális ékítmények között a kor hétköznapi élete is megje­lenik. Feltűnnek a művész bal rátái, ellenségei: a század egész; világa, mélyről sok regé­nyes életrajznál hitelesébb és művészibb képet fest. A sorozati kiadás rövidített: a kiemelt lényeges cselek­ményszálat átkötő magyaráza­tok fűzik össze. A szokott il­lusztrációk is hiányoznak. Az utószó esszészerű tájékoztató a szerzőről és művéről. (Európa) Gombák A 29 tábla és a rövid, pon­tos magyarázó szövegek segít­séget nyújtanak 116 gomba­fajta azonosításához. A szerző, Kalmár Zoltán, a színt, az alakot és a különleges ismer­tetőjeleket külön is hangsú­lyozza. A szöveg közli a leg­gyakoribb előfordulási helye­ket, képet festve egyes tájaink — lombos- és fenyőerdőink, vízpartjaink — gombaállomá­nyáról. Bemutatja szép, de mérgező gombáinkat — köztük a lila színű tulipán csészegom­bát, a sárga kéngombát — és az ehető fajtákat, többek kö­zött a nyári szarvasgombát, a sárga rókagombát, a király­— Ha negy­venéves el­múltál, egy éj­jel, (egyszer fölébredsz és aztán sokái g / nem bírsz aludni. Néaed a szobádat / ott a sötétben. Lassan eltű- nődöl / ezen- azotn ... A verset Ka­tói/ Endre Já­szai-díj as szí­nész idézte. Nem felállva, nem is vers­mondói tar­tásban és gesz­tusokkal, ha­nem társalog­va inkább, me­leg csendes­séggel, mint aki nagyon ér­zékletesen ákar elmon­dani valamit, s ehhez kapó­ra jön S szeretett költő hir- I ben, és szorong néíha. így vo'l- telen előbukkant néhány sora. : tarn én is, talán közvetlenül Olyan csendesen 4 mondta, hogy kézivel még segített is, s mintha elém tartott tenye­rére ülitek volna a szavak. Az idézet is, a hang is, a moz­dulat is azit fejezte ki: most nem szerepről, most nem ala­kításról — most őróla van szó, a színészről, aki szembenéz önmagával. A színpadról jól ismert, mindig találó liunyo- rítások, , széles mozdulatok, kurjantósain harsogó férfias hang, amely előgurgulázik is, ripaikodik is, különböző ala­kokból: Pompás Gedeonból, a Patika stempliző postameste­réből, A kutya tesitamentúrna ördögéből és földesurából — vargányát, a molyhos tinórut. rnost mind elsimult. A fán élősködő gombafajták közül is jó néhány szerepel a kötetben. Rövid előszó és névmutató egészíti ki a nö­vényhatározóként is forgatható hasznos kis zsebkönyvet. (Móra)-NEVELÉSRŐL ¥ Uj gyerek a csoportban A FELNŐTT embernek is | közéjük vegyült, és velük ját­nehéz beilleszkednie egy új közösségbe, hát még az ötéves kisfiúnak, aki két éven át másik óvodába járt, ahol a szokások nagyjából ugyanazok voltak, de most újak a pajtá­sok, újak a felnőttek és a kör­nyezet is. Nem átlaggyerekről van szó, hanem egy tipikus esetről. A kisfiú a szülei és előző nevelői szerint is nehe­zen kezelhet^, ideges, köny- nyen ingerlékeny. Peti’ — nevezzük így — első napja az óvodában nem csen­des szemlélődéssel kezdődött, iianem vad futkározással, rom- oolással. A csoport régi fiú tagjai elmerülten építettek, és | a kész várat éppen kis mére­tű zászlókkal, katonákkal dí­szítették, amikor az óvó néni oemutatta az újonnan érkező Petit. Kérte a fiúkat, fogadják szeretettel, mutassák meg ne- .ű a csoport játékait, és legye­nek barátok. A kis Bandi ép­pen magyarázni kezdett, ami­kor a vár egy jól irányzott rú­gással semmivé vált. Tamás, az egyik építő feljajdult, mert egy kocka eltalálta a fején. Riadtan néztek egymásra, hiá­ba volt az óvó néni szíves ajánlása, aznap még több ha­sonló dolgot művelt Peti, és a gyerekek félni kezdtek tőle. Az óvónő legnagyobb erőfeszí­tésére sem vették be játékaik­ba. Petit állandóan figyelni kel­lett, számára egyéni játékot kitalálni, hogy lehetőleg ne zavarja társait. Az óvónők, gondozónők azután rájöttek, hogy irigyli jól játszó pajtá­sait, és mégsem köze­lít hozzájuk. Valamelyik nap a lányok szerepjá­tékukhoz apát . kerestek. Egyik fiú sem volt hajlandó betölteni ezt a szerepet, az óvónő csak odaszólt Petinek: Nem lennél te az apuka? Fel­csillant a gyerek szeme, és játszani kezdett a lányokkal. Nem bántotta őket, alkalmaz­kodott hozzájuk. Az óvónő leg­nagyobb csodálkozására tolo­gatta a babát, »sétálni vitte«. E^en a napon megtört a jég. A lányok befogadták ma­gúik közé, és nem bántotta őket. Ezután reggelente rögtön szott. Mind elmélyültebb lett a játék, és nem ért rá a fiú­kat támadni, bosszantani. Hosszabb ideig ment ez így, még a fiúk is felfigyeltek rá. A foglalkozáson mind gyak­rabban dicsérte meg az óvó néni, a szellemileg jól fejlett gyerek sokat jelentkezett, vá­laszaival legtöbbször a felnőt­teket is meglepte. Kezdett imponálni a társainak is. Szá­molási feladatait mindig egyé­ni módon, a legeredetibben ol­dotta meg. Amikor a faliúj­ságra kikerült a munkája, és játékidő alatt is szívesen el- rajzolgatott, vagy a képes ki­rakó kockával nyugodtan el­játszott, a fiúk lassan közelí­tettek hozzá. Családlátogatá­son az anyuka elmondta, hogy otthon mind kitartóbban épít­get, és többször megkérdezi szüleitől, van-e olyan szép, mint az, oviban Tomi vagy Zoli vára. Kiderült, hogy azért rontot­ta el a várat, mert ő maga nem tudott olyan szépet épí­teni. Egy reggel azután ő ér­kezett elsőnek, és nekilátott egyedül a vár építésének. Amikor elkészült, körüljárta, nézegette és várta a dicséretet. Nem maradt el. De a gyere­kek csodálata sem. Az érkező fiúknak megengedte, hogy ga­rázst építsenek hozzá és föl­díszítsék. ÍGY VÁLT LASSAN Peti a régóta összeszokott gyerekek barátjává. Meg kellett neki javulnia, egy kicsit mindenben bizonyítania. Már nem félnek tőle, de nem is ad rá okot. Megbízható tagja lett a közös­ségnek, számítani lehet rá. Báli Györgyné — A legjobban Kosztolányit szeretem. De most nem ezért idéztem a verset... Azt hi­szem érthető és érezhető. So­kát gondolok mostanában né­hai színésztársamra: Dómján Editre. Hat évig játszottunk együtt. Á temetésén több száz méterre a koporsójától, az" emberömegben összeakadt á tekintetem egy másik egykori pályatárssal. Azt hiszem ér­tettük egymást. Nemr nem a pletykák, mendemondák a lé­nyegesek, hanem az a tény, hogy a színészpályán is eljön az idő, amikor az ember, Kosztolányit idézve: egy éj­szakán, vagy több át nem aludt éjszakán szembenéz ma­gával Számot vet a csönd­akkor, mielőtt Kaposvárra ■jöttem ... Ez itt a második év­ad. Mondhatnám már: túl va­gyok ezen a krízisen. Mert le­het krízisnek nevezni. Ez nem vádaskodás, de ha visszagon­dolok Dómján Editre, roaika- csul az jár az eszemben, hogy jó az, aimikor itt a krízis, és az ember nincs egyedül. Ezt abból tudja, hogy megérzi: van, alkd mellette áll. A színé­szi munkában is, a pályán is, a szakmában is. Ö azt hiszem, nem érezte ezt. . . Igen, érteim, hogy magamról inkább! Nehéz összefogni, összefoglalná a krí­zis tüneteit, okait. Az erntér' mögött hosszú évek: szerepek, sikerek és sikertelenségek, tapsok és csendek sora. És rájön arra, hogy bizonyos sze­repektől búcsúznia kell, rájön arra .. . Mondom: nehéz idő ez, és jó, ha az ember mellett áll valaki... A két kaposvári évad az utóbbit bizonyította nekem. . A feniti monológot — talán észrevehető — nem egyfolytá- bai*. mondta el Kárbay Endre, többször szakítottam meg kér­déseikkel, és így egybefogva nem is bizonyos, hogy igazi monológ. Ezért tőle kell elné­zést kérnem elsősorban. Az «utolsó mondatának azonban különösen hitelt adhatunk, mert amit tőle láttunk a ka­Az általa említett krízist nem miniden színész éli át. So­kain vamnafk a derékhadban, akiknek játékára az évek ru­tinja rakódik, szakmai bizton­ság, belső klisék egyformasá­ga. Kátay nem ilyen. A biztos rutinon túl játékából elővillan egy olyan esztétikai, élményt hordozó és teremtő érték, amelyet úgy nevezünk: erede­tiség. Több mint húsz évig játszott Szegeden. Azt tartja ő is, hogy a színészet nem vándormes­terség. Azonos színházban, azonos közönség előtt, azonos közegben kristályosodott ki eredetisége. Országjáró ván­dortársulatból lett egy színház színészévé, bonviván is volt, játszott prózai darabokban is — nincs különösen kedvelt színpadi szerzője. A jó dara­bokat szereti, mert ott7 lehet jól játszani — úgymond. Elhi- sJiem, hiszen a szegedi Éjjeli menedékhely Bubnovjáért kapta a Jászai-díjat is. Elhi­szem, mert rejidre ezt bizo­nyítja a Csiky Gergely Szín­házban is. Miben áll az eredetiség? Az írott darabban legföljebb annyi ez a dialógusban záró­jelbe teve, hogy »nevet«, vagy »feláll«, vagy »kiált« ... De ahogyan' nevet, ahogyan fel­áll, ahogyan kiált... A szí­nész, a szerep formálás ügye ez | elsősorban. : | Erről is megkérdeztem Ká- , tay Endrét. — Közös dolog eiz, amit a I rendezővel meg a többi sze­replővel csinál végig az em ­ber a színpadon. Az úgyneve­zett szereptanuknány mögött tulajdonképpen sok apró meg­figyelés áll. Vegyünk egy pél­dát: a Patika postamesterét . Ahogy ismerkedtem, ezzel a szereppel, úgy jutott eszembe a nagyapám ... Nagy kártyás volt, én még apró gyerek, és ott lapultam a közelében. Fi­gyeltem. hogy hívja ki a la1 pót, hogy ver rá a partira, és hogy szól vissza ingerülten nagyanyának valamiért, Azt hittem, hogy ez az emlékkén tálián sohasem tér vissza már. És ahogy tanultam ezt a sze­repet, egyszerre előbukkant... Az alakításból, a figurákból pedig így bukkan elő az ere­detiség, így érezzük azt, hogy *egy-egy színpadi • figura élet­tükör. Persze lehet torzító- naigyító parabolatükör is, az ilyen formálásra különösen fogékony Kátay Endre. A kis­ember diktátorí hajlamait is képes kinagyítani (postames­Gazdag kulturális programot ígér a szolnoki találkozó Az idei hatodik Szolnoki Kulturális Heteket április 25. és június 10. között jendezik meg. Kiemelkedő esemény lesz a hagyományos néptánc- fesztivál, a kisipari szövetke­zetek országos szavalóverse­nye és az áfész-kórusok or­szágom találkozója. A katonai főiskolák' hallgatói is ekkor tartják fesztiváljukat. Bemu­tató hangversenyt adnak a posvári színpadon, az valóban | te,r> p^pás Gedeon), és a ha- bxzonyíték. Hogy miért? I talmaskodók számára saját pellengérét ácsolja össze. Egyszóval: dogozik. Alkot. A szembenézés korántsem visszafordulás — tanúsítja ér­zékeny színészi alkata ,és sok­oldalú szerep form ál ó készsége. Nem is lehet mással méltókép­pen befejezni, mint Kosztolá­nyi szavaival — egy másik versből: »Áldott, aiki a reggelt nékem adja, / áldottak e bús fáradt emberek, / kik élnék és hozzámhajolva lágyan, / sze­líd kezekkel hűtik éji lázam, 1 áldottak az alvók a csende­sek, / s áldottak, akik menni kezdenek.« Tröszt Tibor Szolnok megyei úttörő kóru­sok. és fellépnek a megye út­törő-tánccsoportjai. Az idén másodszor rendezik meg a szolnoki szimfonikus zenekarok kétnapos. találkozó­ját, az ünnepi könyvhétről pe­dig irodalmi esten emlékez­nek meg. Több kiállítást nyit­nak Szolnokon a kulturális he­tek keretében. K *óra ifjúságomban maga­mévá tettem azt a fi­lozófiai nézőpontot, miszerint a világ — beleért­ve a nőt is — megismerhető. Dicsekvés nélkül állíthatom, hogy a legutóbbi napokig tel­jes filozófiai kiegyensúlyo­zottság jellemezte munkás hétköznapjaimat. Aztán egyik napról a másikra minden megváltozott. Ügy kezdődött, hogy esti kávémat szürcsölve kereszt- rejtvényt féjtettem a legké­nyelmesebb fotelben, mikor a hátam mögött nagy reccse- néssel összeroskadt a kra- medli. Feleségemmel együtt gyászos képpel álltunk a sok vihart látott derék bútorda­rab romjai fölött, s a legtel- 'jcsebb egyetértésben elhatá­roztuk, hogy reggel nyakunk­ba vesszük a várost, s ha tö­rik, ha szakad, nem térünk haza kramedli nélkül. < Szokásomhoz híven kész­séggel vállaltam a passzív kísérő jelentéktelen, de nél­külözhetetlen szerepét. Első ütünk a Nagyáruház kra- medliosztályára veztQett. Fe­leségem hosszasan elidőzött egy légiesen könnyű és át­látszóan világos kramedli *4iili/e» asszony a feleségem? mellett, míg én tisztes távol­ban vártam a végszót, amely irányt szab lépteimnek és cselekedeteimnek. Váratlanul mellettem ter­mett egy kék köpenyes el­adó, és imigyen szólt: mellettem termett egy lijfa kö­penyes eladó: — Gratulálok a feleségéhez, uram. Micsoda ízlés, micsoda neveltetés! Hiába, nincs pár­ja a szolid, masszív, nagy­anyáink korát idéző kramed­w ___„ , linek. Ezek a légiesen kony­— Kedves uram, engedte » ... ■ , _ ’ . , “ n yu, modem vacakok mar meg, hogy gratuláljak a fele■ ségéhéz.. Boldog lehet az a férfiú, aki ilyen modern gondolkodású, modern ízlésű, ízig-vérig atomkori asszony mellett élheti le az életét. Mert nem véletlen, hogy ő- nAgysága éppen a szocialista ipar legújabb, legkorszerűbb termékével kacérkodik, s fi­gyelemre se méltatja a nagy­anyáink korát idéző otromba, nehézkes, elavult kramedli- ket... Feleségem jól hallottá a monológot, de szó nélkül in­dult tovább. Egy órával késgbb már a Kisáruház krame dliosztá­lyán voltunk. Nejem egy sö­tét és tömör, tiszteletet pa­rancsoló kramedli közelében ácsorgóit, amikor váratlanul rég a szemétdombon hever­nek, amikor ez még mindig kramedli lesz. Fogadja még egyszer őszinte elismerése­met. A konzervatív ízlés az igazi ízlés. Megbízható és időálló, mint a kiszemelt kra­medli. A feleségem megint szó nélkül indult tovább. Végül a legnagyobb krámedliszak- üzlétbcn kötöttünk ki. Ne­jem ráérősen, mondhatnám közönyösen sétált a különbö­ző színű, formájú éf méretű kramedlik között, s csupán egy rokokó stílitsú darabot méltatott az átlagosnál na­gyobb figyelemre. Ebben a pillanatban mel­lettem termett egy barna kö­penyes eladó: — Engedje meg, uram, hogy gratuláljak a feleségé­hez. Irigylésre méltó az, aki­nek ilyen asszony jutott osz­tályrészül. Mert nézze csak, hol torpant meg. A masszív, de durva, visszataszító kra­medli mellett? Ugyan ké­rem! Talán a hivalkodóan modern, árban és ízlésben egyaránt olcsó darabok ej­tették rabul? Szó sincs róla! Egyetlen rokokó stílben ké­szült kramedlinket tüntette ki figyelmével, s ez gazdag lel­kivilágra, kifinomult ízlésre, mondhatnám művészi alkatra vall. Konzervatív vagy mo­dern kramedlije akárkinek lehet, de a rokokó csak emel­kedett telkeknek adatik meg. Feleségem ismét szó nél­kül indult tovább. Gépiesen lépkedtem mellette, de lel­kemben félelmetes viharok dúltak, »Végül is milyen asszony a feleségem? — kér­deztem magamtól újra és új­ra. — Modern? Konzervatív? Arisztokratikus?« A végére kell járnom, mert különben mi lesz a filozófiai egyensú­lyommal? — Alighanem igaza volt annak a francia bölcselőnek — kezdtem —, aki azt mond­ta: »Asszony, menj be a bolt­ba, és megmondom, ki vdgy«. A mai üzletjárás rádöbben­tett, hogy tízévi házasság után sem tudom, milyen asz- szony a feleségem. Modern? Konzervatív? Arisztokrati­kus? — Butaságokat beszélsz — így ő. — Lehet, hogy a bolt­ban könnyű kiismerni a nőt, de ennek a fordítottja is igaz: a nő jelenlété szükséges ahhoz, hogy a kereskedelem elárulja igazi természetét. Most az utóbbi eset forog fenn. — Bocsáss meg, drágám, teljesen félreértettem a szi­tuációt ... Ettől függetlenül boldoggá tennél, ha elárul­nád, melyik kramedli nyerté meg a tetszésedet... — Nem is tudom. Az üzle­teket járva azon morfondí­roztam, hogy egészen jól el­lennénk kramedli nélkül. Mit zólsz hozzá? Böcz Sándor Somogyi .Néplap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom