Somogyi Néplap, 1973. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-06 / 30. szám

FELELŐSSÉG A TERMELÉSÉRT MAI KOMMENTÁRUNK Életmentő küldetésben — negyedszázada E gész társadalmi fejlődé­sünk szempontjából nagy jelentőségű dön­téseket hozott novemberi ülé­sén a Központi Bizottság. E határozat valóra váltása a kö­vetkező időszakban minden pártszervezettől, kommunistá­tól nagyobb aktivitást, határo­zottabb cselekvést igényel. Elmondható, hogy a munka­helyi pártszervezetek — felis­merve a gazdasági tevékeny­ség elsőrendű fontosságát — általában törekednek is arra, hogy minél jobban megfelelje­nek ez irányú kötelességeik­nek. Munkájuk színvonalában természetesen vannak eltéré­sek, melyek az alapszervezet­nek a gazdaságban elfoglalt helyzetével (önálló gazdasági egységben működik-e vagy nem), a párttagság, a vezető­ség összetételével, felkészült­ségével, az alapszervezetet irá­nyító pártszerv munkájával függnek össze. A pártszervezetek vezetősé­gi ülésein, taggyűlésein vi­szonylag sokat foglalkoznak a termelés kérdéseivel. Ennek ellenére nemcsak a pártonki- vüliek, hanem a párttagság nem csekély hányadánál is a gazdaságpolitika iránti érdek­lődés jelenleg még erőteljes fogyasztói szemléletet tükröz. Jóllehet a termelés és a fo­gyasztás szorosan összetarto­zik, ez az összefüggő folya­mat mégiscsak a termeléssel kezdődik. Elvileg ezt nem is vitatja senki. Mégsem hatotta át jnég kellően a közgondol­kodást az a felismerés, hogy csak a megtermelt javak oszt­hatók el. S ez a pártmunka gyakorlatára is kihat. Sok pártszervezetben, ahol az összefüggést értik, a gya­korlatban elsősorban az okoz gondot, hogyan foglalkozzanak a termeléssel. Nem mindig látják világosan, nekik kell-e eldönteniük a felmerülő prob­lémákat, szükséges-e operatív intézkedést tenniük, vagy pe­dig á felelős gazdasági veze­tőktől igényeljék azt. Előfor­dul, hogy egyes alapszerveze­tek némelykor nem a saját működési területükön jelent­kező problérgák megoldásával foglalkoznak, hanem ezekért a felelősséget kizárólag a felsőbb szervekre hárítva, csupán azok bírálgatásával töltik idejüket. Egyes esetekben a csoportér­dek torzítja el a szemléletet,’ másoknál a kényelmesség ját­szik közre. Más pártszerveze­tek viszont az ellenkező utat választva abban látják felada­tukat, hogy közvetlenül segéd­kezzenek a hiányzó anyagok beszerzésében, hitelek kijárá­sában, a szükséges munkaerő toborzásában. Könnyen belátható, hogy egyik véglet sem helyes. Nehe­zebb viszont a célszerű mód­szereket megtalálni. Itt a ki­indulópont, az alapkövetel­mény csak az lehet, hogy a termelés területén, a gazdál­kodásban, az ezzel kapcsola­tos döntésekben a párt gazda­ságpolitikája fejeződjön ki. Ha ez így van, ha az adott gazdasági egységben érvénye­sül a párt politikája, akkor ott biztosított a párt vezető sze­repe. A pártszervezetek minde­nekelőtt saját területü­kön tudnak segíteni, tágabb értelemben a gazda­ságpolitikai célok megvalósí­tásában, szűkebb értelemben a termelési feladatok megol­dásában. S ez a megkülönböz­tetés nem fölösleges. Ne akar­jon ugyanis minden alapszer­vezet »gazdaságpolitikát csi­nálni«, ha azon a területen ennek csak részlegesen adot­tak a feltételei! Mivel az üze­mi alapszervezetek többsége nem önálló gazdasági egység­ben tevékenykedik, így a dön­tésben való részvétel alapjai­ban az őket irányító pártszerv — pártbizottság vagy csúcsve- zetőség — hatáskörébe tarto­zik. Ebből pedig az követke­zik, hogy ezek az alapszerve­zetek elsősorban a konkrét végrehajtásból tudnák részt vállalni, ott képesek a leg­eredményesebben tevékeny­kedni. Itt viszont rendkívül sokat tehetnék. Ehhez megvaminajk a szükséges ismereteik, informá­cióik is. Hiszien valamennyi alapeaervezet képes fölmérni, hogy működési területén mi­lyen a munka szervezettsége, az anyagellátás, hogyan ala­kul az erkölcsi-anyaigi megbe­csülés, a dolgozók és a vezetők viszonya, milyen mértékben van a kifizetett bér mögött termelés, hol vannak még tar­talékok, és így tovább. S ha ezeket jól ismeri, akkor az ér­demleges segítségnyújtásra is képes. Vannak kérdések, melyek a dolog természetéből fakadóan senki másra nem tartozhat­nak, csak a pártszervezetre. S vannak olyanok, melyeket a gazdasági vezetésnek, illetve az egyéb mozgalmi szervek­nek, tömegszervezeteknek kell megoldaniuk. Itt is érvényes, ami minden normális emberi munkamegosztásnál: ha min­denki ismeri a maga köteles­ségét, tudja a felelősségét, ak­kor működik jól az egész gé­pezet. A párt elsősorban politikai eszközökkel vezet, s a gazdál­kodásra is politikai ráhatásl kell gyakorolnia. A rendelke­zésre álló politikai eszközök­kel élve a pártszervezet képes összehangolni a társadalmi, a csoport- és az egyéni érdeke­ket. Ha egy adott üzemben, ter­melőegységben a párt gazda­ságpolitikájával ellentétes fo­lyamat játszódik le, a párt- szervezetnek először politikai eszközökkel kell fellépnie. De ha ez hatástalan, nem riadhat vissza az adminisztratív esz­közöktől sem. Mire gondolunk a politikai eszközökről szólva? A párt- szervezetnek mindenekelőtt ki kell alakítania a pártpolitika helyes és egységes értelmezé­sét, amelynek legfőbb fóru­mai, eszközei a taggyűlések, pártcsoport-értekezhetek, párt­napok, a politikai oktatás tanfolyamai, és nem utolsósor­ban az agitáció különböző formái. Ide tartozik, hogy az alapszervezet megköveteli a párttagok példamutatását a politika képviseletében és ak­tivitásukat annak végrehajtá­sában. Ennek során figyelem­be veszi az egyes kommunis­táiénak a munka szervezetében elfoglalt helyét is. Ezenkívül számon is kell kérnie az el­fogadott határozatok teljesíté­sét, végrehajtását. Ez gyakran nem is olyan egyszerű. Harcot jelent a gondolkodásban mu­,a tkozó téves nézetek, szemlé­letek, olykor a helytelen gya­korlat ellen. is. így például nem szabad, hogy a kommu­nisták együtt »sírjanak« a gaz­dasági vezetéssel, hanem ne­hézségek esetén mutassák meg a kiutat1, támasszanak igénye­ket és segítsék a megoldást Tegyenek javaslatokat, de a döntést bízzák a gazdasági ve­zetésre, mert annak kell meg-, választania, melyik úton ha­ladjanak. A z alapszervezetek fele- lelőssége tehát elsősor­ban ebben a tekintet­ben jelentkezik. E felelősség viselése egyszerre jog és köte­lesség, amit a párt vezető sze­repének biztosítása céljából érvényésíteni, illetve teljesíte­ni kell. Mindenekelőtt annak a gondolatnak a folyamatos képviseletével, hogy semmi­lyen kérdés, így a termelési problémák eldöntésénél sem szabad soha szem elől tévesz­teni a politikai összefüggése­ket. így érvényesülhet állan­dóan a politika elsődlegessé­gének lenini elve — és ennek biztosításában at adott mun­kahelyen az alapszervezet le­gyen az élő lelkiismeret. Dr. Szabó Imre, az MSZMP KB alosztályvezetője Amikor szirénázva száguld el mellettünk a mentőautó, önkéntelenül is a szerencsét­lenül járt betegre gondolunk. Természetesnek tartjuk, hogy pontos, hogy életmentő, hogy áldozatkész a betegszállítás. Nem könnyű munka. A múlt héten például több mint háromszáz alkalommal for­dultak ki az Arany utcára a kaposvári mentőközpontból a kocsik. Köztudomású, hogy az egészségügyi dolgozók köré­ben is meglehetősen nagy a fluktuáció. Mégis, ahogy dr. Jandó Ferenc igazgató főor­vos mondja, itt a dolgozók több mint harminc százaléka törzsgárdatag. A hivatás, a fontos küldetés szeretetét te­hát nem befolyásolja a mun­ka nehézsége. Az 1973-as esztendő az ő ünnepük: huszonöt éve an­nak, hogy megalakult ha­zánkban az Országos Mentő- szolgálat. Főleg betegszállítással — mentéssel csak kisebb mér­tékben — foglalkozó egyesü­leteket vontak össze negyed- százada, hegy jól szervezett országos há'ózat töltse be e f :tos funkciót. A mostani ál imások száma a korábbinak kétszerese, a mentéssel fogla'kozó' dolgo­zók száma pedig a tizenhá­romszorosára növekedett — nyilatkozta nemrégiben dr. Bencze Béla, az országos szol­gálat főigazgatója. Több mint ezer olyan kor­szerű berendezéssel ellátott rohamkocsija van a hálózat­nak, mellyel kórházi ambu­lanciának megfelelő betegel­látást tudnak biztosítani. Eu­rópában először Magyaror­szágon állították be ezeket. A mentőszolgálat megyénk­ben is fejlődött. tJj még a modern kaposvári mentőköz­pont is. Itt kilenc kocsi áll készenlétben, Somogybán pe­dig összesen harminchét. Több mint háromszáz eset — írtam fentebb. Állandó készenlétben, figyelemmel. A mentősök munkával ünnepel­nek. X. T. Hegesztő transzformátorok Megkezdték a ffirészíaphe- . lamossájri Gyárában. Az FT I transzformátorokból havonta gesztő transzformátorok gyár- | líPusú 1000 V/A teljesítményű | mintegy ötszázat gyártanaik, tását a VBKM Kaposvári VU- >----------------------------------------------------------------------------------------------­-­J ól dolgoztak a somogyi halászok Éppen negyedszázada, hogy megalakult a Magyar Honvé­delmi Szövetség elődje a Ma­gyar Szabadságharcos Szö­vetség. Ez idő alatt nagyot változott a szövetség tevé­kenységének formája, és célja. Boczán András alezredes, az MHSZ megyei vezetőségének titkára tájékoztatott a szövet­ség munkájáról, a jubileumi tervekről — Hogyan értékeli a huszonöt esztendőt? — Az eltolt időszak, külö­nösen az utóbbi évék igen nagy feladatot jelentettek szö­vetségünk számára. Akikor kö­vetkezett be a fordulópont, amikor a párt határozata alap­ján sportszövetségből Magyar Honvédelmi Szövetséggé ala­kultunk át hat évvel ezelőtt. A Politikai Bizottság 1967. június 20-i határozata, az ifjúságpo­litikai állásfoglalás, s több inas határozat eredményeként nemcsak a megyei, hanem a járási, városi pártbizottságok és községi pártszervezetek is a korábbinál jóval többet fog­lalkoznak a honvédelem ügyé­vel. A megyei pári-vb október­ben tárgyalta szövetségünk munkáját, megállapította, hogy a honvédelmi nevetés még több figyelmet, céltudatosabb, szervezettebb irányítást, kö­vetkezetes és folyamatos el­lenőrzést igények Fokozni kell a propaganda- és agítációs munkáit, megértetni, hogy a honvédelem szocialista épitó- munkánfc szerves része, a hon­védelmi nevelés nem kam­pányfeladat, állandóan folytat­ni keik A honvédelem nem szűkíthető le csak a katonai szolgálat ellátására. A hazafias, honvédéül!« ne­velés megyénkben egyre' in­kább az egész társadalom ügye, mind többen segítenek. Egyre többen segítik a hazafias, honvédelmi nevelést Interjú az MHSZ megyei vezetőségének titkárával vesznek részt ebben a fontos munkáiban. Tanácsaink, a ter­melőszövetkezetek nagy anya­gi hozzájárulásával gondos­kodnak a szükséges föltétélek- röl. Különösen a kaposvári já­rásban találni nagyszerű pél­dákat. Nagyberkiben, Kiadar- kúton már működik szövetsé­günk klubja, készül Hetesen, Somogysárdon is, s jövőre lesz kész a nagybajomi, göilei klub, illetve lőtér. Fonyódon, Tabon, Böhömyén, ’ Batetom bogláron, Barcson, Záikánytelepen és Marcaliban szintén igen sokat segítettek abban, hogy a szö­vetségünk munkájához szük­séges föltételeket megteremt-! sék. Egyre tölbto olyan község van, ahol társadalmi összefo­gástel kívánnak lőteret építe­ni, klubot létrehozni. Ez a biz­tosítéka, hogy szövetségünk több miint ötezer tagja meg- fiefleflö körülmények között vé­gezheti majd munkáját. — A teaácsadö testületek, » klubtanácsok betöltfe-e felada­tukat? — A vezetőségiek mellett működő tanácsadó testületek és a klubtanácsok egyre na­gyobb mértékben veszik ki ré­szüket a hazafias honvédelmi nevelésből. Szükséges azon­ban, hogy tovább növeljük a tanácsadó testületek, a klub- tanácsok szerepét, fokozzuk önállóságukat. Elsősorban a Mubköagyűléseket kell ered­ményesebbé tenni. Sajnos, ma még gyakran találkozunk for- pmahamussaL Az «käasrjeszte­sefc színvonala alacsony, az üléseken kívül más feladatra nem vállalkoznak. — A honvédelmi tőmegverse- nyek rendezése milyen feladato­kat ró a szövetségre? — Az MHSZ-tnek a sorköte­les fiatalok katonai előképzé­se, a tartályosok továbbkép­zése mellett egyik igen fontoß feladata a honvédelmi tömeg- varsieinyek rendezése. A tarta­lékosok klubversenyein, a honvédelmi kupa lövészverse- nyékesn, az általános iskolák úttörő-olimpiai versenyein ta­valy több tízezer felnőtt és fiatal vetít részt A haza vé­delmét a honvédelem fontos­ságát bemutató rendezvé- myeáfflk is egyre színvonalasab­bak. Ezrek vettek részt a sió­foki, a marcali és a nagyatádi honvédelmi napokon. Évente több száz tanuló indul a fel­szabadulási gyenmekrajz­pályáaatfcumkan. Tavaly Ka­posváron rendeabék meg a tar­talékosok országos bajnoksá­gát. Ennek sikere azt bizanyi- totta, hogy a hazafias, hanvé- debüffl nevetés eredményesen fejiácSk megyénkben. — As. M0ÍS3C sportolás közül többes országos és nemzetközi versenyeken is sikerrel szere­peltek. Hogyan lehetne még Jobb eredményeket elérni? — Eüsősorbam aMtomodéOe­zőiink vívtak ki maguknak or­szágos és nemzetközi elisme­rést, tekintélyt. Nagy szükség lmae «t*y aljas peüyetía, akei országos és nemzetközi verse­nyeket rendezhetnek, s alapo­sabban fölkészülhetnek egy- egy versenyre, bajnokságra. A pálya, ha nehezen is, de már épül, talán hamarosan a ka­posváriak is láthatják majd versenyzőinket Repülő- és ha­jómodellezőink is több orszá­gos elsőséggél, bajnoksággal büszkélkedhetnék. Lövészeink sorában. ugyancsak találni olyanokat, akik sikerré! vet­ték föl a küzdelmet az ország legjobbjaival. Sajnos, a meg­felelő lőtér hiánya gátolja fel­készülésüket. — A negyedszázados jubileum­ba mit tervez a szövetség? ■— Ezt az ünnepséget össze­kapcsoljuk Kaposvár centená­riumával. Márciusban nagy­gyűlésen emlékezünk meg szö­vetségiünk megalakulásáról, az éLtett 25 esztendőről. Megren­dezzük az idei honvédelmi hónapot, a honvédelmi napot, s a 25 esztendős tevékenysé­günket bemutató kiállítást. Honvédelmi témájú filmeket vetítenek majd klubjainkban, élménybeszámolókat rende­zünk. Ügy kívánjuk bemutat­ni szövetségünk ebnÄ hu­szonöt évét, hogy egyúttal be­mutassuk akt is, hogy mit te­szünk a lakosság, elsősorban az ifjúság hazafias, honvédel­mi neveléséért — fejezte be nyilatkozatát Boczán András alezredes, az MHSZ megyei vezetőségének titkára. , fatUi i Híztak a pontyok, az amurok Gyermekkori képieket idé­zett a beszélgetés Giczi Fri­gyes megyei szakfelügyelővel. Vadregényes halastavakat, a felröppenő szárcsák, vadka­csák fészkeit, a zizegő náda­sokat, majd az őszi vízeresz- tés utáni lehalászásokat. A se­kély vízben gumicsizmás ha­lászok cibáltak a ficánkoló halakkal teli hálót, a parton meg kesztyűs halászmester osztályozta a vessaókosarakba a pénzes pontyot, a síkos tes­tű oampót... Nem véletlen az akaratlan emlékezés, hiszen a megye felszíni vizekben gazdag; a »fél« magyar tenger és a Dráva somogyi szakasza mel­lett az állami gazdaságok 3315, a tsz-ek 1141 holdnyi halastó gazdái, ezenkívül 300 holdnyi a más célokra is szol­gáló víztározók felülete, ame­lyekben haltenyésztést foly­tatnak. — Milyen volt a \ tavalyi zárszámadás a halászoknál? — Lényegesen jobb, mint előtte bármikor. Különösen az állami gazdaságok eredmé­nyei szépek, átlagosan har­minc százalékkal javult az egy holdra jutú halsúly; 581 kiló volt. A tsz-ek egyre in­kább hasznos melléküzemág­nak tekintik a haltenyésztést, és tavaly már 90 máasával többet fogtak hálóikba egy holdról, mint előtte. — Minek köszönhető a ja­vulás? — Elsősorban as intenzí­vebb haltenyésztésnek, hiszen sem a technika, sem a forgal­mazási körülmények — pél­dául az állami segítség, a fel­vásárlási, eladási árak — nem változtak tavaly. Közreját­! szott az is, hogy emelkedett t ■a BOMeciyewö halak.- az amur , és. a busa telepítése, és ez a tavak tisztítása mellett ho­zamnövekedést is eredménye­zett. A szakfelügyelő elmondta, hogy különösen a balatoni és a drávai halzsákmány volt nagy: a tóból 12,9 vagon, a folyóból pedig csaknem két vagon halat gyűjtöttek be. Ennek jó része nyugati ex­portra »utazott«. Ausztriában, az NSZK-ban — a megye más tenyésztőitől szállítottál együtt — 30 vagon magyar halat fo­gyasztottak. Különösen a ba­latoni angolna hozta a valu­tát; kilója 150 forintot ér a tőkés piacon! A 870 mázsa szálkamentes áruért tizenhá­rommillió forintnak megfelelő devizát kaptunk, tavaly az országos termés 13 százalékát a somogyi tavakban nevel­ték: a ponty, a compó no és a balatoni keszeg a halászlevek, halpaprikások kedvelt alap­anyaga. A négyezer körüli somogyi »zsinóráztató horgász kb. 20—25 kilót fogott ki fe­jenként — bár néhányuk rendszeresen látogatta a ha» lasboitot is... — Mi a helyzet az utánpót­lással? — Nem dicsekedhetünk, kü­lönösen a tsz-ékiben kevés a hozzáértő ember. Pedig Tatán már évek óta. működik a szak­munkásképző iskola, ahova 8 általánossal jelentkezhetnék a fiatalok. Nem elég ma már a »haj- csőszök« alkalmazása, mert a halat nem vigyázni, hanem te­nyészteni kell tudni... Novak Ferenc 3 Somogyi Néplap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom