Somogyi Néplap, 1973. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-04 / 29. szám

S aáahu&zmegy fekete és bamaíedelű kte notesz (mad zsehnaptár-for- máiturn.), esetbe jegyezte fel Jókai a támááit, szereplői,' re- gémyváelatait, gondolatait, ezekbe írta. — ritkábban — egyes jeleneteinek fontosabb párbeszédeit. Mindig volt 'be­lőlük egy a zsebében. Mik­száth írja a »Jókai Mócr élete és kom-« című könyvében, hogy nagyobb társaságban, partameinit-fólyoisán, ünnepi ebéden, olykor még tarőkk- partá közben is egyszercsak elővette a käs noteszt; eset­leg, ha a jelenlévőiket zavar­ta volna véle. félrevonult, 6 nyomban feljegyzett egy ado­mát, egy ízes fordulatot, egy jellemző szót, egy jó kifeje­zést Néha — általában új­sághír nyomán — egész tör­ténetet, amélyeit ott csak né­hány sárban, foglaltak ösz- sze, de amely az ő tollából regényfcrtyamikénit, elevene­dett meg -valamelyik korabe­li újság hasábjain. Vegyük a kezűnkbe egy korai noteszt, — találomra, az 1859-es érvből. (A belső fe­dőlapra általaiban felírta az esztendőt, amelyben használ­ni kezdte. Ezt csak öregkorá­ban hanyagolta ek Tréfásan mondta ekkor vejének, Feszty Árpádnak, aka ezért szemie- hányásst tett néki: »Majd ká- okumlai jak azt a tenárnk a mindenfele tudományos tár­saságokban, elvégre ez a dol­guk-«). Az első bejegyzés, oeroaá/- val: »Eessasndó a B — kor­szak, ment amről akar- olvasni a közönség*«. (A »B«-nővídites Badhot jelent) A háztartása költségvetés néhány — ebben az időben rendszerint még passzívával végsődé — tételéi következnek két lapon, közü­lük egyik oszlop a játekosan megrovó ’ »Róza sokait kalt« felárai alatt, majd így folyta­tódik a vázlat: »A magyar föld baráttá gyúrja att az el­lenséges idegent- — »Lo­vag..,. báró— vicomte... herceg?.-.* — »Kötötte őt, mint a lánya koporsójára do­bott föld«« — »Árvíz« — »Az öreg «kulcsár, mint a népihu­mor és talpraesettség megtes­tesítője- — »A meghalt lány: Henriin««;—.. Három olyan notesz követ­kezik ezután, amelyekben nyomuk sincs Az új foüde&újr keletkezéséi megelőző fel­jegyzéseknek. Ment ugye minden • oivaso előtt világos, hogy. a fent! jegyzetek e re­gény első csírái? Anker- schmidt lovag lett a regény- egyik hőse, a volt osztrák tá­bornok, - akit «magyarrá gyúrt* az itteni föld, a lánya pedig a ltóldogtaiain kis Her- rtiin; az ő koporsójára dobott föld kötette végleg Magyar- országhoz a lovagot lSől-ben folytatódik — most- már kiegészülve Gffi- ramuólgyi Ádám ét, Caram- völgyí Aladár nevével — a (eljegyzés-sor. Végleges ne­vet kapbalk a többi hősök is. Mindössze öt-hat notesziapou van tehát Az új földesül- első vázlata. Első, — s egyben -az utolsó is, merit Jókai csak el­vétve ■ használt bővebb jegy­zeteket A kis noteszból »tet­te át« íróasztalán, lila tímfcá- -ával regénnyé. m*n jabb notesz kovebke- zik, egy 1853-as füzet, valószínűleg nyári feljegyzéseik, ment a költői terveket ilyen hétköznapi emlékeztető szavak szakítják meg: »Rózának jégről gon­doskodni*, »TJjatob jeget ho­zatni«, — »Tarokk előtt bort pincébe vitetni«, — »Szú­nyogháló felszerelése«. , S ,azenfcözben az Egy -magyar nábob csira-gondolatai : »Roppant sár, Róza a Jó- zsa Gyuri történetével szóra­koztat« Ez a sor, önmagáiban, rnit- sem jelentene, ha az öreg Jókai (1897-ben írt) vissza­emlékezéséből nem tudnánk, hogy az Egy magyar nábob megszületése előtt feleségé­vel, Laborfalvy Rózával hosz- szú utazást tett az Alföldön. Eközben mesélte el neki a felesége a különc főúr bot­rányos mulatozásainak törté­netét (mendemondáját in­kább, hiszen ő is csak hallo­másból tudott róla), s a. téma megf0.gam.z0tt az íróban. A következő lapokon ezeket ol­vashatni: »Ősi hangzású ma* gyár nevet választani« —r »Külföldön, magyar főurak, fiatalok, a harmincas évék elején« — »Párizsi magyar munkás- — »Az ifjú Szécher üyi* — »A bankár alakja« — »A szép magyar bájrő« —• »Egy párizsi nagyúri gyulde* — »Haszontalan élet« — »Az ifjú is hazajő a hölgyetekéi« -» »Itthon az országforgató terviek« — »A szerelem, kj- bontakazása«... Ezekben az években kez­dett terebélyesedni Jókai népszerűsége. Regényeit sor­ra közöltek ,— gyakran pár­huzamosan — a lapok, első­sorban a Délibáb, á Vasárna­pi Üjsáig és a Pesti Napló. Bmddh Gusztáv, a Pesti Napló kiadója szüntelenül sürgette Jókait újabb és újább kézira­tokért. A fent idézett bejegy­zések uitán alig néhány hó­nappal jelent meg az Egy magyar nábob, majd a Kár- páthy Zoltán. Aki emlékszik a* regényre — s ki ne emlé­keznék rá, aki olvasta vagy Jókai noteszai filmen láttat? — «azonosíthat­ta* a naplójegyzetet: Kár- páthy lett a jáhamgzású ma­gyar név, a párizsi munkás- alakja a regény egyik fontos epizódjához fűződik; Józsa Gyurit viszontláthatjuk az első fejezetekben az öreg fő­úr falusi versenyének leírá­sában; s megrajzolta az ifjú gróf alakját is, aki vé@et ve­tett a terméketlen külföldi áetnek, 6 hazajött, .hogy részt vegyen az itthoni politikai életben. A noteszokból követhet­jük Jókai utazásait is. Furcsa »utinaplö« ez. Nem törődik néha azzal sem, hogy az országot vagy or­szágrészt megnevezze. »Az őrültera-et itt -úgy /nohdják: örüléK* — írja be 1864-bán. NyúvámvaSő: Erdély volt az utazás ffimnhélye- Háyom .hó­nappal. későbbről olvashat­juk a Pesti Naplóban. (áülei> ve azóta nagyon sokszor, va­lamennyi Jóka: -kiadásban) a Hegyek között című novellát, amelynek hőse, a református pápáé mondja, hogy ■■“«rü- lék«; s az izes-rógjes erdélyi beszédről Jókai élvezetes nyelvtörténeti- eszmefuttatás« ba kend -*•' * Olaszországban jártak 1870 őszén. A, bejegyzések: »Ró­ma; itt mutogatják valame». lyife templomban a Szent Pál lármáit, amésyeüakél rabkorá- ban a londonihoz láncolták. Nó, ezt nem nézzük még, mart meleg van, inkább majd csak foteiájjciik, hogy miifiálé lehetett.«. Ugyanez év felér®!;'»A Ró­za -tyúkjáért 5 Forint*. Ki az az úodaiomtörtsénész, aki meg tudná fejtem, mire vonatkozik ez a bejegyzés? Ma már lehetettem volna, de szerencsére van egy nagy te­nd, Mikszáth Kálmán. Vélet­lenül tanúja volt az esetetek, amikor Jóikaiék svábhegyi szomszédja, akivel L-aboir- falvy Róza igen acsarkodó vi­szonyban volt, mérgében agyondobte a teíkintetes asz- szörny leg&zebbik kerutenmar gos tyúkját A sgoégáló jétete* tetóe Jókainak, s tanácsot kért, miit tegyen. »Mindent inkább; minthogy a feleségem tudomására jusson* — pat­tant fel kézirata mellől az író. S ahogy Mikszáth elbe­széli: azon -nyomban' fiáitokért kerített, lement a városba, a csarnokiba a szolgalólánnyal együtt, s alapos válogatás után megvett egy olyan tyú­kot, amely a megboldogult­hoz hasonlított, es felvitte a hegyre, Jókainé * késő dél­utániig próbált a Nemzete Színháziban, nem vett észre semmit. Ugorjunk másfél évtizedet Bejegyzés 1885-bők »Teljesen kifosztottak a tolvajok«. Kést nappal később* »Ma megint tefosztottak". Egy-két nap­pal odébb: »Kifosztott három tolvaj«. A tájékozatlan olva­só ezt hihateié,, hogy Jókai tolvajok áldozatául esett. méghozzá sorozatban- Szó sincs róla. Tudjuk, hogy he­tenként egy-két alkalommal esténként kártyázott a képvi­selőház klubjában — Fenra- ris híres fiesitményen örökítet­te meg —, Tisza Istvánnal, Nedetzky Lajossal, Miksteth Kálmánnal és másakkal. Az ő éfbeszéléiseákboi maradt ránk tréfája szemrehányása. Ha veszített, qagyon el'volt keseredve, s amikor este hét • órakor — sohasem -később — felállt a kártyaasztal mell®, ahol. ártatlan tétek (mai ér­tékben 5O-»60' forintok) fo­rogtak kockán, így szólt: »Ki- fosátottatoik, .szégyentelen tolvajok,. most mar hazame­gyek«. így válik érthetővé egy, ugyané hónapokból szár­mazó és ugyancsak a »tolva­jokkal« foglalkozó mondat: »Itt -vacsoráztak a tolvajok«.. Értétonezó kalauzunk ez eset­be^ ' Mikszáth étehrajza: »Amútor nála játszottak, s a házigazda veszített, így ve­tett véget a játéknak: — Ki­fosztottatok, . tönkre tettetek, ravasz tolvajok vagytok va­lamennyien. Mostmár tetőz­zétek be a normást, egyétek meg a vacsorámat is!«. Ezek a) noteszek — kezde­ti és halvány nyomókban ugyan — őrzik szülte az egész hatalmas Jókai-életművot, Alig van olyan regénye, amelynek egy-kót hőse ne fordulna elő bennük. A törté­net első gondolata Néha csak egy szó, amelyből a fantáziá­ja színes- elbeszéléseket, re­gényeket teremtett. Egy rajz: a szolnoki váré. Egy másik: az egrié. A jobb bástya vona­lainál halvány, ma már alig olvasható ceruzabeirás: »ftt állhatott Bornemissza«. A Duma-vonala, s nagy lila pont egy hélyen, alatta ennyi: “Senki szigete, Tímea, Noé­mi, komáromi kereskedők«. Lám, az Aranyember legelső vártat-nyoma! Az 1(590-es évektől kezdve ratkufaalk a noteszok, éven­ként már csak egyet-egyet használt el, noha ezekben az evekben is rengeteget irt, mint mindig. Inkább családi jellegűek a bejegyzésék: »Pápának hívnak*. (Az él- húnytt feleség lányának csa­ládja körében äh a Benczúr utcai házban, ahol szinte az egész élet — amint erről a kortársi emlékiratok valla­nak, a »Pápi* - körül forgott.) S meg 'egy,' az utolsó évek­ből: »Feszty beprotessáit a imraiapítók közé az új ké­pen*. A ma is-látható nagy pártámente Feaziy-képről vain savaival J'őkaá arcát az egyik honfoglaló vaster arcának tet­te.mega testó,-rokoni esere- teífoSL Ä vegfetenül ''' gazdag anyagitól csak keveset ••a^Ciattxínk ki. Meg­hatott érzés látni ezeket az ereklyéket; vigyázattal érin­teni őket, alóLvasru, mi van a kockás vagy sarna lapokon, — s gyenge 'kepzatetuaúcüel nyo­mon követni, miként lett egy- egy széfből, tréfás bejegyzés­ből, emlékeztető rajzból a magyar trodaiom eddigi leg­nagyobb építménye. Tamás István A járási ügyészségen meg­jelent egy ványadt képű so­vány kis ember és feltűnő türelmetlenséggel fordult az ügyeleteshez: — Megengedi, hogy beje­lentést tegyek? — Természetesen -J- bólin­tott az ügyeletes. A kis ember méltóságtelje­sen kihúzta magát és ünnepé­lyesen kijelentette: — Tolvaj vagyok! Igazi tolvaj.. • De most végre el­határoztam, hogy abbaha­gyom. Elég volt. Beismerő vallomást kívánok tenni. — Ajajaj, 'diajaj -» raveol- ta hanüoic/it az ügyeletes. — Ez egészen különös:.. És ha szabad tudnom, milyen tol­nai? — Hogy-hogy milyen? — horkant fel a kis ember. -» Már megmondtam: igazi tol­vaj! - — • « é — Nem, nem értjük egy- vriast Arra vagyok kíváncsi: milyen jellegű? Zsebtolvaj, vö&y betörő?-1- Térmásaatesétt betörő! —■ vágta rá büszkén a kis ' em­ber — Besurranó! Méghozzá specialista! STOTZ H1H.4UI grafikáid TŰBŐL LASZIjÖ : - Csősz. (Fam etszet) (A Balázs János Képzőművészeti Kör tagjainak, munkáiból.) /. Zolotarjev t$ei6Hferö vallomás Simon Lajos Nem felejtenek Ö, ezek a kezek, a reszelt koromhegyek, a báránybunda-lágy tenyerek, azt hittem felejtenék. Titeket elfelejtenek őseik markától meleg kapanyelek, villanyelek. S kabátom ujjával törölt szúrtos gyermekorrom - azt hittem egykoron, majd könnyen elfelejtelek. t)e szép, szépséges éjszakán, gy árkémény -kór Ó6zál felett napraforgónyi hold lebeg, s betűik a csarnok homlókám krumpUviirági-fehéren fényiének. — Hát akkor kérem, kor pogjon be a második emeleti 8-as szobába. — Tolvaj vagyok, jelentem alázatosan — rebegte a so­vány kát ember a 8-as szo­bában. — Beismerő vallo­mást akarok tenni. Rájöt­tem... — Ez édeskevés — szakí­totta félbe az asztalnál ülő elvtárs. — Ilyesmi előfordul. — De én betörő vagyok. Valódij betörő.. Idkqsfosztoga- tóí,>-y •' ■■ - '■ — Ne zavarja Össze a dol­gokat — folytatta az előbbi hang.. — Foglaljon helyet. — Megbántam tetteimet — moruttá a kis ember és zo­kogni kezdett,- —' De drága galambocskám, nem. szágyelli magát? 'l- 'jnél- tatlaitkodettt az elotárs. — Nyug ad jón meg. így. No és most beszéljen világosan: afféle kás betörócske, vagy igazi nagy hal? — Specialista vagyok! Fai- j Unos tolvaj! — Na látja, ez egészen más! Kérem, fáradjon fel a harmadik emeletre. Huszen- hármas szoba. A sovgny las ember fel- ezoszog a harmadik emeletre. — Milyen időpontban ra­bolja ki a lakásokat? — kér­dezte a 33, szobában ülő elvtars, — Éjjel, vagy nap­pal? \ — Természetesen éjjel! — Tizenhatos szoba! — Betörő vagyok! — ordí­totta a tizenhatosban. — Há- ztíölvaj! Visszaeső bűnöző! — ordította még hangosab­ban. — Besurranó! Azonnal tartóztasson le! — Mit ordiből itt? — kér­dezte egy felháborodott hang ®e újság mögül — Pucoljon innen, ne ■ záklasson üyén marhaságokkal. Majd ha .szükségünk lesz rá — előállít­hatom. Világos? Fordította.: Raraté Rozália A da Negrl L Makay Ida . . . CSAK ADATOK Igék és jelisók', cserbenhagynak . Versmériék-.tajiics a szenvedésre,' a Jkínzott csönd, 'ami még yallhát. Fbiesküszbm szemed színére. A -jegyzőkönyvek kopár nyelvén ! . akarok szóin*. Csak adatok­kopogjanak. Név. Arcfonna. Haj. Amiért -éltem és még vagyok. ■- Csak .ilyenképpen: ez volt. Ennyi• Itt ragyog még, mit hitt s aikarí. Ezek -a tárgyak tudtak róla Ez kérdezett. — Az belehalt: Havazás .....................— ........ • ­! Mezőkre, utakra bódul halk finomsággal könnyedén átszitálva a tél egén hó hull. A sok. pilie vígan repül - végtelenben forgolódva majd a földre kuporodva leül. Páncélba öltözve gunnyaszt háztetőkön, kéményeken, oszlopokon és kerteken szunnyad. Béke, védi a nyugalmat á világ mélységes csöndben, borongó, téli közönyben hallgat. Körül csak a cserül dorombol, és a szívünk emlékezve ogy hajdani szerelemre gondol. Smrnsay Endre (ordítása Semog/r Néplap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom