Somogyi Néplap, 1973. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-28 / 49. szám
Az érzelmek ürügyén »Közoktatásunk egyik legizgalmasabb kérdése a tananyagcsökkentés« — jegyeztem le nemrégiben. Ez valóban izgalmas kérdés, többek között azért is, mert hűen tükröz egy gyakori félreértést, nevezetesen a cél és a módszer fölcserélését. A cél ugyanis nem a tananyag csökkentése, hanem a tanulók túlterhelésének csökkentése, s ehhez a célhoz csupán az egyik odavezető út a tananyagcsökkentés. Mint módszer azonban kétségtelenül a legtöbb vitát robbantja ki és a legtöbb fejtörést okozza. Kapkodás nélkül Az MSZMP KB határozatai világosan jelzik közoktatásunk fejlesztésének azokat a területeit, melyeken a legsürgősebb a tennivaló — s ezek közé tartozik a túlterhelés fokozatos megszüntetése is. Sem a párt, sem a társadalom nem kíván egyik napról a másikra csodát, évtizedes örökség, begyökeresedett gyakorlat robbanás-' szerű megváltoztatását, hanem alaposságot és megfontoltságot A reformok toldozása-fol- dozasa nem hozott eredményt eddig sem. Érthető tehát, hogy egyre több fórumon fogalmazzák meg: nincs értelme a kapkodásnak, az ideges találgatásoknak. melyek közül az egyik leggyakoribb: »Hogyan csökkentsük az anyagot, mit húzzunk ki a tankönyvből, melyik téma maradjon él?« A közoktatáspolitikai határozatok a közoktatás jelenlegi helyzetével foglalkoznak a teljesség igényével, nem csupán részterületeket ragadnak ki. Hiba lenne a megvalósítás folyamatát úgy értelmezni, hogy ezt vagy amazt ítélve sürgetőbbnek, fontosabbnak ezzel vagy amazzal foglalkozunk teljesen ergiabedobással. Nem is kecsegtetne eredménnyel, ha egyik napról a másikra csak a túlterhelést akarnák megszüntetni a pedagógusok. Együtt- kell járnia mindennek a nevelésközpontú pedagógia megteremtésével, az osztályzaturalom és még 6ok más lényeges, ugyancsak figyelemre méltó gond megoldásával. Hiszen nem egymástól független részterületek ezek; kézenfekvő dolog, hogy a túlterhelést egyszerűen nem lehet csökkentenj úgy, ha a régi módon (ami nem mindenütt általános ugyan) csak oktatunk... Nemrégiben egy vitán vettem részt, szakfelügyelők, iskolaigazgatók fórumán. A Művelődésügyi Minisztériumnak a túlterhelés csökkentésével kapcsolatos Irányelveit elemezték a részvevők. Hangsúlyozom: elemző vita volt, nem heveny összecsapások sorozata, s olyan tanulságokat kínált, amelyeket megszívlelhetnek a tantestületek is és az országos szakági irányítás is. A vitán is elhangzott, hogy a tananyagcsökkentés nem old meg, nem oldhat meg mindent. Hatékonyabb oktatási módszerekre, jobb tárgyi adottságokra, a tanóra hatásfokának növelésére van szükség; tömören megfogalmazva: a tanulásra kell megtanítani a diákokat. Készültek — és készülnek még — mintatanmenetek, amelyek sok fogódzót adnak ahhoz, hogyan csökkentsék a tananyagot, a leckét, de mindenre nem adhat receptet sem a minisztérium. sem a megyei irányítás. Éppen az egysíkúságot, a kliséket, a kísérletdivatok egyformaságát kell megszüntetnie a közoktatásnak! Ahogy nincs két teljesen egyforma gyerek, úgy nincs két teljesen egyforma osztály sem. Az osztály tudásszintűéhez, összetételéhez, képességeihez mérten a pedagógusnak kell kiválasztania a legjobb és leghatásosabb módszert. Nagy a pedagógus egyéni felelőssége, de még nagyobb a tantestület vágy az egy osztályban tanító kisebb nevelőközösség felelőssége. És a szakfelügyeleté is, hiszen egy óra elemzése most már nem merülhet ki a tanár 45 perces tevékenységének kritikájában — ez többnyire nem is ad teljesen hű képet —, hanem inkább a megfelelő módszerek közös kiválasztása ve- zethez célhoz. Érzelmek iskolája Följegyeztem a tanulságos vitán egy szót, kétszer is aláKörnyezetünk kulturáltsága »Környező világ« — halljuk gyakran a kifejezéssé forrott két szót. S ezen a bennünket körülvevő szűkebb környezetet értjük. A munkahelyet az utcát, a lakásunkat. Az életünk annál derűsebb, minél gazdagabb ez a mikrovilág. Gazdagság. Nem drágakincseket, nem pénzt jelent ez. A környezet esztétikáját. A bennünket körülölelő világ lakályosságát. Vajon eléggé otthonos-e ez a környezet?, A lakását általában mindenki igyekszik a lehetőségeihez mérten a legízlésesebben berendezni. És ez nern is csak pénzkérdés, ötletességé, találékonyságé, kézügyességé is. Az szintén igaz, hogy egy lakás szépségét a berendezés praktikus elhelyezésén kívül tisztasága, gondozottsága is meghatározza. Ugyanez a helyzet a munkahellyel vagy az utcával is? Igen. »Otthon« csak akkor érezzük benne magunkat, ha megfejelnek az említett követelményeknek. S hogy megfele'.nek-e, az nagymértékben tő.ünk függ. Ismerek olyan embert, aki otthon egyetlen csikket, egyetlen papírdarabkát sem dobna el. Az utcán, a munkahelyen azonban minden »lelki aggály« nélkül szemetel. A környezetünket tehát részben mi formáljuk olyanná, amilyen. De van egy másik összetevő is. Napjainkban egyre inkább e őtírbe kerül a forma, a »cv mgolás« kérdése.- C- -rak. y mek v gy éppen •; ck igéről« van szó? Igen. A kellemes közérzetet nemcsak a jól fölszerelt, hanem a látványnak sem »riasztó« munkaterem is biztosítja. A gépeket, melyek nemcsak nagy teljesítményűek, hanem szemre is tetszetősei A gyári épületek, s a közöttük létesített parkok. Nem hiszem, hogy szélsőséges lenne az a vélemény, mely szerint egyre nagyobb figyelmet kell fordítani a tervezés iparművészeti részére is. Nemrégiben olvastam valahol, hogy Oscar-díjat kapott egy szép vonalú, összehajtható, vékony dobozban szállítható karosszék. Erről az jut eszembe, hogy szép az, ami ésszerű. Ez azonban nem egyenlő egy nyilatkozó gyárigazgató véleményével, aki a közelmúltban így fogalmazott a gyárában készülő termékről: »Szép, mert gazdaságos.« Ez már a közgazdaság fogalomkörébe tartozik. »Az utca művészete« — ezt is olvassuk, halljuk néha. Egy- egy ízlésesen berendezett kirakatot, egy-egy plakátot értünk ezen. S önkéntelenül is vonzódunk az olyan utcákhoz, melyeknek hangulatuk van. Akár, mert ódon hangulatot árasztanak, akár amiatt, hogy gazdagok árut kínáló üzletekben. Közünk van az utcákhoz is. Az utca szépsége, esztétikája nemcsak tervezői, kirakatrendezői, tanácsi karbantartói tevékenység eredménye. Egy utca gondozottságáért minden járókelő tehet valamit. S már tett is, ha a szemetet a hulladékgyűjtőkbe dobta. Mikrovilágunk ízlésessége, kulturáltsága mindennapjainkban alapja lehet a tartósan jó közérzetnek. S ezért tenni érdemes. UL húzva, s ez az érzelem. Ezt vélem az egyik legfontosabb tényezőnek, amely igen gyakran hiányzik az oktatás mindennapjaiból: a tankönyvből is, a nevelési, oktatási módszerből is. Talán maguk a szülők erősíthetnének meg: ha fellapoznak egy-egy tankönyvet, ásítva teszik le. Száraz adathalmaz, meghatározások, definíciók tömkelegé, nem egy történelemtankönyv. Az olvasmányosság, az érzelmi töltés hiánya nyomja rá bélyegét némelyik magyar irodalom tankönyvre is. Még az énekórákra is. Hol a baj? Csak a tankönyvben? Részt vettem olyan magyarórán, melyen egy vers elemzése kimerült bizonyos stílusjegyek és tartalmi mondanivalók, életrajzi vonatkozások keresgélésében. Pedig hát nem keresztrejtvény a költészet, mindenki tudja. Éppen az azonosulás, az átélés hiányzott. A tankönyvi feldolgozásból is meg a tanári módszerből is. Nincs a mai ifjúságban romantika — halljuk gyakran. Pedig ez következmény — ha igaz. Nincs a mai iskolában elég romantika! S ez az ok! — hangzott el a vitán is. Megvallom, a múltkoriban elször- nyedtem a televíziót nézve: az egyik versmondó kislány Jókait szidta. Hát úgy akarjuk a romantikát megtanítani, hogy csupán a gyengéit sulykoljuk a fejekbe? Inkább azt mutatjuk meg Berend Ivánban és Kárpáthy Zoltánban, amit mi rossz idealizmusnak tartunk benne, s nem azt, amiért szeretnünk érdemes őket, amiért a könyv olvasása közben elhisszük — mert elhisszük — az emberfeletti képességeket is. Mi köze mindennek a túlterheléshez? Nagyon Sok. Mert a túlterhelés érzete legtöbbször abban nyilvánul meg, hogy a diák nyűgnek érzi a tananyagot, megemészt- hetetlennek a leckét. A történelmi fogalmakat magolja anélkül, hogy a kort átélné, a verset elemzi anélkül, hogy érzelmi világával azonosulna, elénekli kottáról a dalt. anélkül, hogy szívből, felszabadultan dalolna. Derű, szellemesség, nyíltan vallott és vállalt érzelmek kellenek az órákra! Ezek nélkül a nyúlfarknyira csökkentett lecke is mindig túlterhelés marad. Tröszt Tibor Csukás Zoltánra emlékeztek a mezőgazdasági főiskola kollégistái Példát adott hivatásszeretetbol, emberségből A kollégium névadójának özvegye a térj munkásságára eml ékeztt. Bensőséges ünnepség színhelye volt tegnap a kaposvári Mezőgazdasági Főiskola kollégiuma: a névadóról, dr. Csukás Zoltánról emlékeztek meg. Az emlékünnepély a délutáni órákban a névadó szobrának megkoszorúzásával kezdődött. Csontos Ferenc harmadéves főiskolás mondott emlékbeszédet, amelyben méltatta dr. Csukás Zoltán munkásságát. Majd ugyancsak a főiskola parkjában, a szobor szomszédságában — a kollégium névadójának adózva ezzel — emlékfa ültetésére került sor. A nyírcsemetéket dr. Csukás Zoltán özvegye helyezte el. A kollégium klubjában dr. Horváth Ákos KlSZ-csúcstit- kár emlékezett meg a névadóról, a nagyra becsült emberről, akinek szakmaszeretete és humanitása sokáig megmarad az egykori munkatársak és a tanítványok emlékezetében. Csukás Zoltán 1900-ban született Győrben, s tanulmányai — később kutatásai —' során a mezőgazdasággal és az állatorvosi tudománnyal kötött egy életre szóló barátságot. Nemcsak ismerője, hanem tudósa Csukás Zoltán emlékfát ültettek a főiskola parkjában. is volt a hivatásául választott területeknek. Tanított itthon és külföldön, s közben egyik jelentős alkotás a másik után került ki a kezei közül: cikkeit és könyvek sora. Olyan, addig tudományosan meglehetősen elhanyagolt témával is foglalkozott, mint például a barorn- fitenyésztés, de munkásságában a 16-, a juh- és a sertés- tenyésztés, ezek takarmányozása is helyet kapott. Fő tevékenysége azonban a szarvasmarha-tenyésztéssel kapcsolatos problémák köré csoportosult, akadémiai székfoglalóját is a tejtermelésről tartotta. A szarvasmarha-tenyésztési témán belül például utódlási és takarmányozási kérdésekről írt könyvet. Kitüntetések, hazai és külföldi elismerések szólnak dr. Csukás Zoltán érdemeiről, tevékenységének maradandó eredményeiről. Ács Gábor másodéves főiskolás a kollégium névadójának szentelt diákköri szakdolgozatát olvasta fel, mintegy bizonyítandó, hogy az elhintett mag jó talajba került; a jelen is sokat merít tanulmányai, s a szakma gyakorlására való felkészülés során a nagy előd munkásságából. Ezt követően dr. Böbék József, a főiskola tanszékvezető tanára emlékei között tallózva egykori tanítómesteréről idézett föl jellemző epizódokat. S az emlékünnepélynek minden bizonnyal egyik legmaradandóbb élménye: dr. Csukás Zoltán özvegye beszélt a kitűnő szakemberről a róla elnevezett kollégium lakóinak. Tízéves ütemterv a telepítésre Módszeres erdőgazdálkodás a pusztakovácsi egyesült tsz-ben A pusztakovácsi Egyesült vezetőtől, Palaczki Józsefné Erő Termelőszövetkezet érdé- erdőmérnöktől megtudtuk, ké, a telepítések sorközeinek művelésére ezeket használják. Jelenleg az erdészeti üzemágban. a már említett kitermelési munkán kívül a pásztázás, illetőleg felújítás folyik, s mebekert —, de" máshonnan is i mintegy húszán, huszonötén szeti üzemága a múlt évben túlteljesítette árbevételi, telepítési és felújítási tervét. Körülbelül 3000 köbméter fát termelnek kd erdeikiből évente, s ezt saját céljaikra dolgozzák fel, például melegágy; oldalakat, juhhodályok építőanyagát készítik el, termesze- | tesen a tagságnak szükséges tűzifán kívüL Palaczki Józsefné erdőménnök azt mondja: szívesebben foglalkozik telepítéssel, az ehhez szükséges csemetékkel, mint a »kész« erdő kitermelésével. A mumikiálkihce: megfelelő szakmai segítséggel rendelkezik: két erdőőr közvetlenül a fakitermelésnél, egy erdész technikus pedig a telepítésnél és az ápolásnál dolgozik. A kitermelést csoportos mimikával végzik egész éven át, s a meglevő egy mellé most szervezik a második géjpesített fakitermelő 'brigádot Az egész erdészeti üzemág tevékenységét irányító szakhogy mintegy 2000 holdat tesz ki az egyesült szövetkezet ösz- szes erdőterülete. Az agronómia 1 terv előírásaiban ezenfelül 800 hold úgy szerepel, mint amely mezőgazdasági művelésre nem alkalmas a ni'klai kerületben és a lifoickozmai határban, csak erdőtelepítésre felel meg. Ezenkívül még 100 holdnyi hasonló föld található más kerületekben is. A szövetkezet tízéves ütemtervet dolgozott ki a módszeres erdőtelepítésre és felújításra, s ezt éves feladatokra bontva lépésről lépésre Valósítják meg. A terv tavaly készült — de előzőleg is folyt mér erdősítés — az erdőren- dezőség és a talajkntatok vizsgálati eredményei alapján. A megvalósítás további üteme jórészt az állami támogatás mértékétől függ. — A telepítéshez szükséges csemeték zömét magunk neveljük — hallottok a tájékoztatást — Volt egy négyfős csemetekerti brigádunk, de időnként ennél jóval több ember számára is adódik munka. Az asszonyok főként B- bickosmaiak: — ott «■ jöttek, így legutóbb például tíaen-tizenöten Somogyfajsz- rót A szövetkezet vezetőitől mindig megkapom a szükséges segítséget, kézi és gépi erőt is akkor adnak, amikor kell.persze nyáron, gabona- betakarítás idején én is megértő vagyok, az a fontosabb munka... Mint megtudtuk, jelenleg a telepítés zöme fenyő körülbelül egynegyede tölgy és cser, a többinek a nagyabb része éger, csak elenyésző az akáctelepítés. A területen jól érzik ms^ukat a csemeték, tehát a fajták megfelelő helyre kerültek. Kz idei feladatokból még a múlt év őszén 30 hektáron elvégezték a telepítést Jól bevált a szövetkezetben a gépi ültetés: a mezőgazdasági palántaültető gépeket csekély átalakítással alkalmassá tették a csemeték ültetésére, a telepítés így jobb és gyorsabb is, mint kézzel. A méteres ta- lajmarökat a gazdaság szerelőműhelyében egybeépítették, így váltak ezek a munkaeszközök kitűnő erdészek gépektalálnak itt foglalkozási és pénzkereseti lehetőséget. Felújításhoz készítik elő a területet pásztázással Somogyfaj- szan és Libickozmán. A felújításban már inkább szerephez jut az akác, főként gyors növekedési képessége miatt. Az idén egy parcellán vegyszeres műveléssel is próbálkoznak, arra kíváncsiak, hogyan, válik be a vegyi növény- védelem ezeken a talajokon. Az erdőmémük elmondta, hogy a nagyobb mennyiségű hó jó lett volna, ám a fenyő amúgy sem kíván sok nedvességet, az éger meg olyan helyen van, ahol bőséges a talaj vízgazdagsága. — A mostani telepítések már csak az unokáink életében hasznosulnak — így summázta véleményét Paiaezki Józsefné. Ilyen módszeres erdőgazdálkodás láttán sasépnek ígérkezik az a jövőbeni erdő. H. F. Somogyi Néplap! 5
