Somogyi Néplap, 1973. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-27 / 48. szám

A magyar—szovjet barátság népszerűsítői Találkozó a szovjet ösztöndíjasoknak Évek óta hordozgatom ma­gamban egy szovjet ösztöndí­jas gondolatait. A Lenin szü­letésének centenáriuma tiszte­letére rendezett konferencián ■nagyon megragadott, ahogyan azt elemezte, milyen közös vonásaik vannak a Szovjet­unióban végzett fiataloknak. Mindnyájukra jellemző a poli­tikai és az érzelmi elkötele­zettség, a lenini eszmék köz­vetlen hatása, az orosz nyelv ismerete. S az ösztönzi őket ar­ra, hogy a magyar—szovjet barátság népszerűsítői legye­nek. Mindéi azért jutott az eszembe, mert a Szakszerveze­tek Megyei Tanácsa és a Ha­zafias Népfront megyei bizott­sága összehívta a szovjet ösz­töndíjasokat tegnap délután a szakszervizetek székházába. Ahogy egymás után érkeztek a Moszkvában végzett szakem­berek, politikusok, fölvillant bennem, ki mivel járult hoz­zá az utóbbi időben a szovjet —magyar barátság ápolásához. Nem kellett sokat gondolkoz­nom, hiszen mindenfele lehet velük találkozni: a húskombi­nát mérnöke rendszeresen tol­mácsol, a KISZ két tisztség- viselője lelkesen, nagy szere­tettel szervezte a Ki tud töb­bet a Szovjetunióról? vetélke­dő városi, megyei döntőjét. A személyzeti osztályvezető a téxtilművek MSZBT-tagcso- portjának segít a jó progra­mok kidolgozásában. S a sort folytatni lehetne KISZ—Kom- szomol találkozó szervezésével, előadások megtartásával stb. A találkozó részvevőit Var­ga Károly országgyűlési kép­viselő, a Hazafias Népfront megyei titkára köszöntötte. Elmondta, hogy a Szovjetunió megalakulásának 50. évfordu­lója tiszteletére rendezett ün­nepségsorozat egyik eseménye ez a találkozó, amely biztosan jó alkalom egymás kölcsönös megismerésére. A Szovjetunió­ban végzettekre a jövőben is számítanak: az előadásokon kívül elsősorban azt kérik tő­lük, hogy a megyébe érkező szovjet turistacsoportok tagjai­val ismertessék meg hazánk, megyénk történetét, fejlődését. Közvetlen és rapszodikus beszélgetés kezdődött a kö­szöntő után. Először is kiegé­szítették a szovjet ösztöndíja­sok névsorát, mert kiderült, hogy néhányan elkerültek So­mogyiról, mások pedig most jöttek ide friss diplomával a zsebükben. Régi történetek, moszkvai, leningrádi emlékek követték egymást. Az ösztöndíjasok örömmel ajánlották fel a segítségüket. Kerner Tibor, a cukorgyár osztályvezetője a többiek véle­ményét is megfogalmazta, amikor azt mondta, hogy szól­janak, ők szívesen mennek bárhova előadást tartani, erő­síteni a kapcsolatokat. Galamb László, a városi KlSZ-bizott- ság titkára, azt kérte, ezután rendszeresen találkozzanak a szovjet ösztöndíjasok. —Ha szükség van az ismere­teinkre, szívesen állunk ren­delkezésre. L. G. Tnzkeresztsés: előtt A falon rajzók az emberi I — ... egy éviig otthon vol- tesrtrőL Egy üvagies aaekanény- tam. Utána jelentkeztem az ben gyagysaerak, egy ágy az egészségügyi szakmunkás- abbak mellett, rantgervtel vérté- ] képzőbe. Kétéves. Utána, mint lek, injetociófltűk a kis aszta- szakképzett ápolónő lép ki az lan. j ember az életbe. — HuMonegjr éraa vugyok. 1 Gyakran kinéz az utcára. Kiskorom óba érdekeit az Látom rajta, hogy nem ideges, egészségügy, tjaershét éves ko- í Emberek százaival fogüalko- :omban forgattam először zott mar. Az idegosztály szakköri yvet a kezemben. Az KISZ-szervezetének tagja, a apám lakatos, ezermester, az i Pőütiikai oktatásod: szervezése anyám a konzervgyárban dől- etokeszí térte a feladata, "ozik Nagyatádon. A nyolca- í _ Rossz emberiek is varrnak. osztály elvégzése után neon anulitam tovább ... Cseng a telefon. Az orvost keresi valaki, őt a kórterem­be szólítják. Gyorsam keld el­intéznie valamit. Elsiet, feliér köpenye meglibben az ajtó­ban, vörös haja gondosan ösz- sze van kötve, mégis kibomlik egy kicsit. Mire visszajön, már minden rendben van. Igen, én igy hívom őket Nem, nem az eüLemsaermísekről be­szélek. Azt az ember érzi, a másikat megismerni kell. Sok­szor jönnek olyan látogatók, akik se szó, se beszéd, egye­nesem a kórterembe mennek. Nem törődve azzal, hogy ak­kor esetleg tilos bemenni oda. Határozott céllal A megyei tanács munkaügyi osztályán szerzett értesülés alapján jelenleg több mint két­száz somogyi fiatal dolgozik az NDK városaiban. Tavaly kilencvenhárman éltek a le­hetőséggel. Az újabb kiutazók szervezését áprilisban kezdik. Lomó Mihálytól, a Fővárosi Fi .lommechanikai Vállalat 2-as számú gyáregységének személyzeti és oktatási osztály- vezetőjétől arról érdeklődtem, s erinte mi vonzza a fiatalo­ka t az NDK-ba. — A komolyabbakat, akik tudják, mire vállalkoznak, el­sősorban a nyelvtanulás, és a szakmai továbbfejlődés. Máso­at csak a világlátás vagy a .reset vonz, ők legtöbbször sak a mendemondák táplálta e.képzelések világában élnek, és sokszor csalódnak is. — A vállalat szempontjából jó-e a fiatalok kiutazása? — Támogatjuk őket, előse­gítjük kimenetelüket, hiszen magas fokú szakmai művelt­ségű dolgozókat fogadhatunk vissza. Természetesen ahhoz, hogy a szakmai továbbképzés eredményes lehessen, szüksé­ges a kint élő fiatalok szor­galma es kitartása. íiencze László marós az IDK-ban szerzett szakmun­kás-bizonyítványt. — A munkaszerződésben benne van, hogy aki kimegy, minden lehetőséget használjon ki szakmai és nyelvi ismeretei­nek gyarapítására. Sajnos, a valóság sokszor nem ez. A Drezda melletti kisváros nyomdagépgyárában, ahol én is dolgoztam, több nyelvtan- folyamot szerveztek, de igen : gyér volt az érdeklődés. Sen- J kit sem köteleztek, így sokan beérték azzal a ^ konyha német-, tel«, ami rájuk ragadt. Ugyan­ez eim'irv’hnt' a szakmai to­vábbi? • p k társamat csak a ken í ’• iekelte. — A kikerülő fiatal azt találja-e, amit elképzelt? — A magyar fiatalokat oda­kint több városban, a legkü­lönfélébb üzemekben helyezik el, így természetes, hogy sok esetleg teljesen eltérő benyo­más éri őket. Itthon azután mindegyikük élménybeszámo­lója más. Hogy a kiinduló fia­talnak milyenek az elképzelé­sei, attól függ, mennyire volt reális, amit a kinti életről hallott. Bence László csoportjának KISZ-megbízottja volt az NDK-ban. — A kint dolgozó fiatalok KISZ-szervezete az itthoninak kicsinyített mása. Éppen úgy megvannak saját bizottságai, vezetői, rendezvényei, mint itt­hon. Szinte minden héten volt valamilyen megmozdulás, sportverseny vagy klubfoglal­kozás. A kinti KISZ-élet fő problémája a tagok viszonylag sűrű cserélődése. Nehezen tud kialakulni jó közösség. — Az NDK-ban tanult szak­mai ismereteket hogyan tudja hasznosítani mindennapi mun­kájában? — Kint a marós szakmában is nagyobb a specializálódás. Ez az oka, hogy sok fogást, amelyre ott nem volt szüksé­gem, most meg kell tanulnom. Sokszor egy-egy szerszám vagy alkatrész nevét jobban tudom németül, mint magyarul, az is igaz, hogy a vasas szakmákban a legtöbb szerszám neve né­met eredetű. A kint tanultak haszna el­sősorban az, hogy több mo­dern gépen könnyen, szinte készségszinten megy a munka, míg a dolgozok közül többnek — akik itthon tanulnak — ne­héz az új gépek «-knsmerése«. — Mit tanácsolna azoknak, akik ezután szeretnének ki­utazni? — Csak az menjen, akinek megvan a határozott célja, és úgy érzi, azért képes mindent megtenni. a f. Amikor dolgozni kezdett, megkérték, hogy vállaljon el egy tisztséget. — Nem tudtam, miről van szó. Vagyis nem értettem. Olyan hirtelen jött... és meglepett a dolog. A-ztán meg­magyarázták. Így lettem a Hazafias Népfront városi bi­zottságának tagja. Hogy ez mát jelent? Ülések vannak, ahol a legáltalánosabb meg a legapróbb dolgokat is meg­beszélj ük. Mindenki elmond­ja a véleményéit. Nem egyéni dolgokról beszélgetünk, az nem tartozik oda. Az átlag­embert, a kaposvári embert érdeklő, izgató vagy gondol­kodásra késztető dolgokról. Hisrzen a nevében is bent van. Legutoljára januárban volt ülés. Hát... én. nem tudok vi­lágot rengető dolgokat tenni. De együtt sokkal könnyebb. Ügy értékes és hasznos ered­mények születhetnék. Egy éve dolgozik lelkiisme­retesen a városi népfrantbi- aottság’ban. Közelednél? a vá­lasztások, és nagyon számíta­nék az ő munkájára is, hiszen mindig becsületesen elvégzi a rá bízott feladatokat. Most ismerkedik a közélettel, s ahogy a városi népfronttitkár mondta — a választás lesz a tűzikeneszitsége. — ... Szerétéi? sétálni. Nyá­ron órákon keresztül a sza­badban vagyok, imádom a napot. Kedvencem a színház, de gyakran járok moziba is. Szalbad időmben olvasok. A terveim? Budapesten kétéves tanfolyam indul. Továbbkép­ző. Oda kérem a felvételemet. Utána? Nem tudom. Most dol­gozom. Azt pedig szeretném jód csinálni. R. G. Egy különleges szövetkezet különleges közgyűlése „Akkor válik el, ki mit ér, amikor nehéz a munka.” Ez a mondat szinte még a be­számoló elején hangzott el, amikor a körülményeket idéz­ték föL Ez a nyár volt számukra az igazi erőpróba. Sok volt az eső, gond volt a permetezés. Szüretkor kemény fagy, hideg. Dörzsöléssel melegítették a ke­züket. A munkát el kellett végezni. Az idézett mondat a fonyó- di gimnázium Balaton Ifjúsá­gi Szövetkezetének szombat délutáni zárszámadó közgyűlé­sén, Göndöcz István tanár-el­nök beszámolójában hangzott el. S az elnök csak egy kis szünetet tartott, aztán sorolta tovább a gondokat. Szerszá­mok maradtak kint a bokrok alatt, szervezetlenség is akadt, a vezető is otthagyta a mun­kát. Ezek után jogosan kérdez­heti bárki, milyen lehet itt az eredmény. Máris elárulom, na­gyon jó. Sőt, amióta a 37 ti­zenhat éves lány és fiú a há­rom tanár (Göndöcz István, Bálint Lehel, Bakonyi Károly) vezetésével elért, dicsérni va­ló. Három hold szőlőjükből 310 mázsát szüreteltek, hol­danként 103 mázsát, ezzel or­szágosan is kiemelkedő ered­ményt értek el. Igaz, sohasem maradtak magukra. Munkáju­kat mindenben évről évre pél­dásan segíti a balatonboglári áfész és az állami - gazdaság. Munkájuk eredménye csak­nem 200 ezer forint tiszta be­vétel. i T>e nem csupán eredményeik példásak, hanem terveik is. Évi 3000 forint felajánlással ösztöndíjat alapítottak egy ál­lami gazdasági fizikai mun­kás tehetséges gyermeke kö­zépiskolai továbbtanulásának segítésére. Az úszásoktatás megvalósítására a három isko­lával együtt közös uszoda lé­tesítését kezdeményezik. Mindezeken kívül még kultu­rális és sportrendezvényeket támogatnak, szőlőjükben pin- oeház építését kezdik meg, or­szágjáró kirándulásra indul­nak, jövőre a Szovjetunióba lá­togatnak. Emellett persze nem feled­keznek meg a termelési prob­lémák megoldásáról, a további korszerűsítésről, fejlesztésről sem. Átépítik a támszerkeze- tet, bevezetik a köztes terme­lést, a vegyszeres gyomirtást, s pótolják a hiányzó tőkéket. A legnagyobb gondjuk, hogy ki végzi el a szántást. Orda­csehiből vállalták ezt a mun­kát, egy napig dolgoztak is, azután szó nélkül hazamen­tek. A hozzászólók nem ki­csinyeskedtek, nem szaporítot­ták a szót, nem mentegették magukat. A lényegről, a mun­kafegyelem javításáról, a ve­zetésről beszéltek tömören, őszintén, nyíltan — Le kell váltani az ifjúsági elnököt, mert nem mutatott példát szü­retkor, otthagyta a munkát — kezdte szigorúan — Stamler Lajos. — Ezért az egy hibáért ilyen súlyos büntetést érde­melne? Különben is teljesítet­te akkor már az aznapi nor­mát, Csak utána ment el. Mi a fontos? A munka elvégzése, vagy normateljesítés nélkül csak az ottlét? — érvelt Wel- din Magdolna. És a szavazáskor ők győz­tek. De egyhangúlag fogadták el azt a szigorú javaslatot, hogy a nyári esetleges mulasz­tásokért napi 300 forint legyen a levonás. így vagy nyolc eset­ben döntöttek, szavaztak mel­lette, ellene, tartózkodtak, mindezt komolyan, felelősség- teljesen. Befejezésként a legki­válóbb dolgozók, Csizmeg La­jos, Nyirkóczki Irén, Fazekas György és Szalai Gyöngyi pénzjutalmat kaptak a veze­tőségtől. A közgyűlés után a megje­lent járási és községi vezetők, patronálóik és tanáraik tiszte­letére, de a maguk szórakozá­sára is műsort adtak, jelme­zes, vidám farsangi felvonulást tartottak, majd a Bedford ze­nekar játékára sokáig táncol­tak. Ebben a hangulatban kér­deztem Barcsanics Zsuzsát, a tisztségében megerősített és el­ső női ifjúsági elnököt. — Mit érzett, amikor java­solták a leváltását? Alkalmas­nak tart-e mást is erre a tiszt­ségre? — Vártam ezt és féltem — válaszolta. Aztán néhány diá­kot mondott, akik szerinte is élmunkások, s méltóak lenné­nek rá. Majd azt is hozzátet­te: — Nagyon örülök, hogy nem váltottak le, hogy bíznak bennem. Amikor azt kérdeztem Gön- döcz István tanár-elnöktől, hogy miért vezeti a szövetke­zetét egy évtizede olyan töret­len lelkesedéssel, röviden így válaszolt: — Amiért énekkart és fotó- szakkört vezetek vagy színda­rabot tanítok, amiért tanár és osztályfőnök vagyok. Ezek Után minden ért­hető. Az ifjúsági szövetkezet nem egy végső eél, hanem csak eszköz a fonyódi gimná­zium II. a) osztályában és az egész gimnáziumban a munká­ra neveléshez, a felelősségér­zet, a fegyelmezettség, a kö­zösségi élet kialakításához, a demokratizmus elsajátításá­hoz. Németh Ernő Busófarsangra készülnek Mohácson Hazánk egyik legnépszerűbb farsangjára — a busófarsang­ra — készülnek Mohácson. Kafkán Mátyás egy kihalóban lévő hagyományt, a busóálarc faragását tartja még életben. Környezetvédelem ­Erdőpusztítások a vietnami háborúban amerikai módra MÁR 1968-BAN világszerte felháborodást váltott ki az a hír, hágj' a vietnami háború­ban az amerikaiak olyan vegy­szereket allkialimaanaik katonai célokra, melyek a dél-vietna­mi híres erdőik nagyarányú pusztulásához vezetnek. Dél-Vieitnam 170 231 négy­zetkilométer területének 30 százalékét, mintegy 5,1 millió használhatatlanná vált. Sai­gon könnyeikén és Tay Minh tartományban 266 fűrésztelep vagy egyéb faipari üzem nyersanyagellátása vált bi­zonytalanná a háború követ­keztében. A vegyszerék, valamint az alkalmazott óriási mennyiségű robbanószerek hatalmas erdő­területeket teljesen letaroltak, hektárt trópusi, örökzöld és | eltűnteitek a föld színéről. Az lombhullató erdők borítanak, i egyes nagyobb ütközetek a szó Ez az erdőterület csaknem há romsztxr nagyobb hazánk ösz- szes erdőterületénél. A nagy értékű erdőkben a vietnami dzsungelekre jellemző állatvi­lág az őshonos. Az amerikaiak által végzett felmérések széni tett adatai szerint is igen jelentősek a háborús károk, összességében több mint 40 millió köbméter­ré becsülhető az az élőfatö- mag, mely a vegyszeres és egyéb hadműveletek követ­keztében megsemmisült, vagy szoros érteimében sivataggá váltoKtatták a coodálatos mon­szun őserdőt. Khe San mellett a ledobott sok millió tonnányi bomba holdbéli krateres tájjá és fölperaselt földdé tette a valamikor virágzó zölderdős területeket Az amerikaiak Saigontól délire, egy nagyobb kiterjedé­sű mocsaras területen, a man­grove erdők legnagyobb részét tudatosan kiirtották, hogy a partizánok ne használhassák rejtekhelyül. Nagy pusztítást végezték az erdőkiben ugyan­csak Saigontól délre, az úgy­nevezett Vasháromszögben is. Egy -római eke« nevű hatal­mas gép úgy vágott keresztül az őserdőkön, mint a fűnyíró gép egy lóheretáblán. Telje­sen tönkretették az erdőket és az erdők állatvilágát is. Az erdőkben élő állatok — például az orrszarvú, a szar­vas, a tigris, az elefánt, a ma­jom és a vaddisznó — össze­verődött, megrémült csordák­ban hagyták el Dél-Vietna- mot, és a szomszédos Kambod­zsa vagy Laosz területére me­nekülitek. Angol tudósai? véle­ménye szerint legalább húsz év szükséges ahhoz, hogy a mangrove erdők tipikus nö­vényvilága regenerálódjon. A megújulási időszak alatt vi­szont a talaj nagyon sokat romlik, mert az elhalt fák és elhalt növényzet nem kötik meg olyan jól a földet, mint az élő növényzet A hosszú háború a legérté­kesebb és legjobb fekvésű er­dők nagy részét elpusztította. Helyüket bambusz, fűfélék és más értéktelen növényzet fog­lalták el. Nagy veszélyt je­lent az erdők pusztulása nyo­mán edszaporodó bambusznál!, mert ez hosszú időre késleltet­heti az erdő természetes rege­nerálódását. Mindezek a té­nyek az erdők későbbi re­konstrukcióját jelentősen meg­nehezítik. Az összes erdőpuszitító té­nyező következtében a dél­vietnami területeken végzett, illetve bekövetkezett fagazdál- kodásá pusztítások, a tényle­ges faanyag-gazdálkodási ká­rok összege egymállíárd dollár­ra becsülhető. A HOSSZÜ ÉVEK ÓTA tar­tó vietnami háború az. ország erdőállományában olyan ká­rokat okozott, amelynek hely­reállítására több évtizedre lesz szükség — ha egyáltalán vissza lehet állítani a háború előtti helyzetet. Így néz ki az amerikaiak környezetvédel me Vietnamban. Geleta Ferenc erdőmémök Somogyi Néplap

Next

/
Oldalképek
Tartalom