Somogyi Néplap, 1973. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-01 / 26. szám

A I őszintén a pártmegbízatásokról ELISHERES ES FIGYELMEZTETES Hallgattam a párttit­kárt, s az - emberek arcát fi­gyeltem. Vajon hogyan veszik az őszinte, olykor bizony ke­mény bírálatokat. Látszott, hogy egyetértenek a pártveze­tőség véleményével. Akik az asztalpkat körülülték, csaknem mind munkások voltak: az ön­tödéből, a forgácsolóból, az asszonyok többsége a biztosító- szereidéből. Hárman voltunk vendégként a taggyűlésen, a megyei párt- bizottság gazdaságpolitikai osztályának munkatársa, a vá­rosi pártbizottság kiküldötte és az újságíró. A hallottak egy­forma hatással voltaic mind­hármukra. Több beszámoló taggyűlésen részt vettünk, va­lamit azonban csak itt, a Vil­lamossági Gyár IV-es pártszer­vezetének fórumán tapasztal­tunk. Tóth József párttitkár a vezetőség nevében egyformán mérte az elismerést és a fi­gyelmeztetést. Méltán büszke a gyár pártbizottsága erre az alapszervezetre, hiszen a leg­erősebb munkás pártszervezet, nagy múltja van, hiszen itt ringott a mai nagy gyár böl­csője. A vasas múlt pontosan kirajzolódott a beszámolóból, az emberek megnyilvánulásai­ból. Ezekre a munkásokra az jellemző, hogy elismerik, sőt csak azt isménk el, ha szem­től szembe őszintén mondják el a véleményt. Ezért nem tükröződött egyetlen arcon sem rosszallás, mikor a párt- titkár nagyon baráti hangon, egy ilyen összekovácsolódott, régi közösséghez méltó hang­nemben közbe-közbeszúrt olyanokat, hogy «-no, te Józsi, no, te János, ezt aztán ne -tedd ezután«. Rádión semmi eset­re sem lehetett volna közvetí­teni a beszámolót, csak televí­zión, mert látni kellett volna a mozdulatokat is, amikór vala­kinél megjegyezte — kezével mutatva a poharat —, hogy »o tutuka egy üveggel kevesebb legyen«, azután a mutatóujját ingatta: »o feleséged ne jöjjön ide panasszal«. Nagyon jó ér­zés volt hallani ezt a jó szán­dékú, elvtársias értékelést. Az egyik párttagnak például azt tanácsolta, hogy nem kell mindjárt begyulladni, ha szembe kerül a problémákkal. S akadt, akinék védelmet kért. Az egyik nyugdíjasukat ugyanis — a társadalmi tulaj­dont őrzi pártmegbízatásként — majdnem megverték. Csak kiragadtam néhány példát az őszinteségre. A párt­megbízatások értékelése ugyanis jó hosszú volt, a veze­tőség sotra vette mind a 47 kommunistát. Kinek-kinek el­ismerte a szakszervezetben, a KISZ-ben, a vöröskeresztben, a munkásőrségben végzett munkáját azt, amit propagan­distaként, Kossuth-bizomá- nyosként tett. Ez mindenkit meggyőzött arról, hpgy való­ban nagyon jól dolgozik a hat pártcsoport, a beszámoló tag­gyűlést megelőzően mérlegre tette, lej mennyit teljesített a megbízatásából. Ezeket a vé­leményeket használta fel a pártvezetőség összesítve egy­némely dologban kiegészítve. A beszámoló felhívta a fi­gyelmet az úgynevezett mű­helyháromszög (a párt- és a szakszervezeti bizalmi van benne a gazdasági vezetőn kí­vül) rendszeres, legalább két­havonkénti összejövetelére, mert ez a legalkalmasabb fó­rum a politikai, gazdasági munka értékelésére, a felada­tok megjelölésére. Ezt támasz­totta alá hozzászólásában Bog­dán Sándor. Azt javasolta, hogy a gazdasági vezetők ne csak jutalomosztáskor, bér­emeléskor hívják össze a bi­zalmiakat, hanem máskor is, mert ez megkönnyíti a gazda­sági munkát. \ Szenvedélyesen beszélt a forgácsolóműhely gondjairól Zsoldos József műhelyvezető. Az 1928-ban gyártott gépeken emberfölötti munkát végeznek az itt dolgozók. Nagy szük­ség volna korszerű, termelé­kenyebb gépekre. Amikor, eb­ben az ügyben kilincsel, köny- nyen megkapja, no jön a nagyszájú X. Y., en­nek csak ez a problé­mája. Most 23 év az átlag­életkor, tapasztalt műhelygár­dáról már nem lehet beszél­ni, akkora volt a vándorlás. A pártvezetőség tegyen meg mindent, hogy végre intézked­jenek a gyár vezetői. Qk ugyanis tanúi annak, hogy amíg fontos dolgokra nincs pénz, kevésbé fontosakra mégis akad. Például 86 ezer forintos marófejet erőltet rá­juk a szerszámgazdálkodás, ljíO ezer forintért marógép nincs. Nekik megtenné egy ké­ziszorzó, erre küldenek tizen­egy ezer forintos villanyszor­zót, pedig ennyiért már a tel­Konlénerböl a lisztet Forgpalonrfejlesfetés, jobb üzemszervezés jesítményt növelő oszlopos fú­rót is kaphattak volna. Bene Nándor, a gyár párt- bizottságának titkára egyetér­tett a szenvedélyes hanggal, hisz jó ügy érdekében tette szóvá mindezt a kommunista üzemvezető. Emlékeztetett ar­ra, hogy az ipartelepítéskor a használt gépeket küldték le a fővárosból. Az üzemevezető ezután is mondogasson oda, ne törődjön azzal, ha nagyszá­júnak mondják. Elvégre a központban is akadnak furcsa­ságok; a raktárban van pél­dául egy 700 ezer forint érté­kű, levegőmeghajtású fúrógép, s a mai napig sincs meg, hogy vajon ki rendelte. Azt javasol­ta, hogy a pártvezetőség kí­sérje figyelemmel az emberek megbecsülését a forgácsolóban. A régi törzsgárda valóban széthullott, sok az ismeretlen arc. S ma már a két forint­tal magasabb órabér önmagá­ban kevés ahhoz, hogy ezeken a régi gépeken dolgozzanak. Elmondta, hogy még az idén két új gépet kap a forgácsoló. Jó volt a taggyűlés. Ezt megerősítette Nagy Gábor a városi pártbizottság képvisele­tében. Sarudi Csaba, a megyei pártbizottság gazdaságpoliti­kai osztályának munkatársa pedig úgy értékelte, hogy ér­demes példaként állítani a többi pártszervezet elé, ahogy a pártmegbizatásokat értékel­ték. Azokat, akik a legtöbbet tevékenykedtek a pártszerve­zetben — Nemes Imrét, Desch- ner Jánost, Becker Józsefnét, Kovács Józsefet — megjutal­mazta a pártszervezet. Bogdán Sándornak a gyár pártbizott­sága adott jutalmat jó mun­kájáért. Lajos Géza MAI KOMMENTÁRUNK Üzemgazdászok A címben megjelöltek a j Somogy—Zala megyei Élelmi- j szer. és Vegyiáru Nagykeres­kedelmi Vállalat fő céfkatűzé- , sei a jelenlegi tervidőszakra, de az 1973-as esztendőre is. A ! vailaiat múlt évi eredményei megteremtik az alapot ahhoz, j hogy joggal bízzanak a kitü- j zott feladatok megoldása ban. Dévényi Zoltán igazgató az j 1972. évi eredményekről, az ez j évi tervekről tájékoztatott j bennünket — Mindén vonatkozásában túlteljesítettük tervünket 1972- ben. Néhány adattal szeretném érzékeltetni az élért fejlődést, összforgalmúnk nyolc és fél százalékkal emelkedett 130 millió forint értékű áruval többet szállítottunk ki raiktiá- rainikbóil, mint 1971-bem. ösz- szesen 1 milliárd 620 millió forint értékű árut forgalmaz­tunk. Ezen belül egyes árucik­keink iránit ugrásszerűen megnőtt az érdeklődés. Gon­dotok többek (között az étkezé­si margarinra (40 százalékkal) és az étolajra (20 százalékkal). 25 millió forinttal több édes­séget hoztunk forgalomba, an­nak éllenióne, hogy az édes­iparban most folyó általános rekonstrukció a választékra mérséklő hatással volt. Érde­kességként említem, hotgy So­mogybán és Zalában összesen 82 vagon kávé fogyott el, 110 millió forint értékben. Ezt el­sősorban a nagy választék eredményezte, hiszen 1972-ben V2 fajta kávét lehetett vásá­rolni a Vétókban, 45 félecso- miAtol/ásV’in. A védőáruknál is jelentős növekedést értek el. A koz­<V7~i1w''^Pr -frYn^qpirni^ T)iP>l— d-.’ii 12 százalékkal emelke- de”:. r - eredmé-ivék nem­es» |k értékkén Jelen­tősek. A 7 1071. évhez viszomví- •teti nyele és fél százalékos forgalomnövekedés az' ország nyolc, hasonló feladatokat el­látó vállalata között a legna­gyobb mértékű < fejlődést jelzi. (Az országos átlag 5,2 száza­lék volt.) Elégedettek a [kiske­reskedelmi partnerek is, ; az együttműködést jónak minő- sitiik. Ez derült ki a részükre rendezett üzletpolitikai tájé­koztatón és a gyakorlatban is. — A vasáriák elégedettek a minőséggel és a választékkal? — Igén, bár nagyon meg­nőttek az igényeik. A vásárlók elvárják a higiénikus, esztéti­kus csomagolást i&. Hadd mondjak el egy példát arra, hogy a minőségileg kifogásta­lan termék maganak a gyártó vállalatnak is mennyire érdé-, ke, és ezt a “szívén« viseli. Ha például panasz érkezik hoz­zánk, hogy a narancslé híg, el­küldjük a minőségvizsgáló in­tézetbe, ahol megállapítják a forgalmazhatóság határidejét. Ennék ellenére a gyártó cég elkéri a véleményt, és vissza­küldeti vélünk az egész kész- . letet, hogy kicserélje. Ez a jobb együttműködést jelzi, a minőséggel szemben támasz­tott igényeik fokozottabb fi­gyelembevételét. A mihit évben a váffilalait je­lentős beruházása volt a bala- tonboglari éLélindszer- és ve- gyiáru-fiók létrehozása. Kikí­sérletezték a íkoniténeres szál­lítást is, amott elsősorban a Báláiban pártján kívánnak be­vezetni. E feladat megvalósí­tását a Béiikereskedélrm Mi­nisztérium is fokozott figye­lemmel kíséri. A jövő útja lesz: a konténerekben szállí­tott árut a boltba viszik, alhol a vevő egyenesen ebből szol­gálhatja ki magáit. Természe­tesen ezzel nem degradálják az élelmiszer-áruházakat rak­táraikká. A megoldást az esz- tétükaálaig tetszetősebb konté­nerek használata jelenti. A fenti megoldás bevezetéséhez a programozott áruszállítás megvalósítása szükséges. — Mik a terveik 1973-ra? — Az eddig elmondottakkal részben már érintettem eze­ket. További fejlesztéseket ter­vezünk. Idegenforgalmi hitel­ből bővítjük — miniteigy 3 és fél millió forintért — a siófo­ki fiókunkat. A szociális ellá­tottság javítását tűztük id cé­lul. A kaposvári, a zalaeger­szegi és a barcsi fiókjainkban ilyen helyiségéket létesítünk. Ebben az esztendőben 10 szá­zalékos fejlesztést terveztünk, ami 1 mhliárd 200 ezer forin­tos forgalmat jelent év végé­ne. Az ehhez szükséges áru­alapot biztosítjuk. Ha sikerül elképzeléseinket megvalósíta­ni, akkor 1975-ben már 2 mil­liárd forint fölötti forgalmat, érünk el, ami válMiaitünk nagyságrendjének megitélésé- bem új ismérv lesz. — A tervezett fejlődés el­éréséhez szükség van létszám­bővítésre? — A forgalomnövekedést legnagyobb részében a belső tartalékok feltárásával kíván­juk elérni. Ehhez csak mini­mális létszámfejlesztésre lesz szükség — mondta befejezésül Dévényi Zoltán igazgató. Mészáros Attila, A sakkban már a nyitó lé­pést is gondolkodás előzi meg. Tervezés. A munkát sem előz­heti meg gondolattalanság. Ja­nuár elsejével közös útra lé­pett Nágoes, Miklósi és Zics termelőszövetkezeti tagsága. Az egyesülést felelősségteljes fölmérés, tervezés előzte meg így ebben a »sakkjátékban« az első lépés után meglepeté­sek nélkül következhet a má­sodik, a harmadik. Kerületi rendszer Az első feladat — igy mond­ta Fulmer Antal, a nágocsi Üj Élet Termelőszövetkezet elnöke — az volt, hogy meg­felelő irányító gárdával üzem- szervezetet hozzanak létre. Ügy gondolták: a kerületi rendszer felel meg leginkább az elképzeléseknek. Miért éppen ez? Mi a kü­lönbség az üzemegység és a kerület között? Nem is az el­nevezést illetően kellett dön­teni okosan, megfontoltan. Azt kellett fölmérni: vajon az ágazati vagy a kerületi rendszer válik-e majd jobban be. A három község termelő- szövetkezeteinek adottságai a kerületek megvalósítása mel­lett szóitok, ümek köszönhe­Maholnap egy éve lesz, hogy másodszor tanácskozott a termelőszövetkezetek or­szágos kongresszusa. Az ott elhangzottak, a javaslatok, az állásfoglalások azóta folya­matosan, sorra válnak gya­korlati valósággá. Elegendő utalni a tsz-tagok nyugdíj- és járadékrendezésére, a szarvas­marhaprogramra, vagy akár a kedvezőtlen adottságú szö­vetkezetek támogatására. Nyomon követhetjük, közvet­lenül tapasztalhatjuk, hogy az országos fórum döntései mi­ként hatnak szövetkezeti mozgalmunk fejlődésére. Akaratlanul is eszembe ju­tott mindez, mikor a napok­ban a Gödöllői Agrártudo­mányi Egyetem zsámbéki üzemgazdasági szakának is­mertetőjét olvasgattam. Bár­milyen szokatlannak tűnik is első hallásra ez a kiadvány, illetve a benne foglaltak is nagyon szorosan összefügge­nek a tsz-kongresszuson el­hangzottakkal. Fellapoztam a jegyzetfüzetemet, s ha jól számoltam, a kongresszuson hatan emeltek szót és tettek javaslatot arra vonatkozóan, hogy ma már több gondot kell fordítani a nagyüzemek­ben az üzemgazdasági, köz- gazdasági munkára, ha szük­séges — akár anyagi áldoza­tokkal is — biztosítani kell a ‘megfelelően képzett »szakem­bereket. Ebben a kiadványban ol­vastam: »Az üzemgazdászok iránti igény messze meghalad­ja a végzők számát. A megyei pártbizottságok, a megyei ta­nácsok illetékesei, a MÉM az üzemgazdászképzés fokozá­sát kéri. Ez az igény kifeje­zésre jutott a mezőgazdasági szövetkezetek II. kongresszu­sán is. Ennek tulajdonítható, hogy az 1972—73-as tanévben a beiskolázási keretszám 50 főről 80 főre emelkedett.« Ezek után nem kell külön magyarázat ahhoz, hogy va­lójában milyen összefüggés van a kongresszusi állásfogla­lások és az oktatási intéz­ményt ismertető kiadvány kö­zött , Örömmel és -jó érzéssel nyugtázzuk, hogy megvalósu­lóban van az annak idején megfogalmazott elhatározás, ám el kell mondani azt is, hogy az üzemgazdászok iránti igényt azóta további, újabb feladatok is fokozzák. Ismert, hogy a munka- és üzemszervezés fejlesztése, korszerűsítése el nem odázha­tó feladattá vált. A gödöllői egyetem zsámbéki szaka a hallgatóknak olyan képzést biztosít, hogy alkalmassá vál­janak az üzemszervezési fel­adatok megfelelő szintű el­végzésére is. S amennyire alapkövetelménnyé vált, hogy termelni és értékesíteni csak megfelelő gazdaságossági elemzések alapján lehet, any- nyira fontos az is, hogy mező- gazdasági üzemeink rendel­kezzenek olyan képzettségű szakemberekkel, akik jó is­merői, tudói az üzemszerve­zéssel összefüggő feladatok­nak. Az oktatási intézmény lé­pést tart a fejlődés teremtet­te követelményekkel, most az üzemeken a sor. Részükről hangzott el a kérés, az ő gondjuk — de érdekük is —, hogy megfelelő létszámú fia­tal üljön be ennek a felső- oktatási intézménynek a pad­jaiba. ■Jó figyelmet fordítani er­re most, a beiskolázás idején! V. M. Növekszik . \ az élelmiszer-fogyasztás Hatvanezer műanyag ajtó évente Az ételmiszeivkeraskedelem az idén 11—12 százalékos for­galomemelkedésre számít, a háztartási vegyi cikkek érté­kesítése is 8—10 százalékkal meghaladja a tavalyit. A na­gyobb forgalomhoz kielégítő aroalap áll rendelkezésre. A MÉM kötelezte az élelmiszer­ipari vállalatok vezetőit, hogy a belkereskedelem igényeit el­sődlegesen elégítsék ki. A ha­zai termékeken kívül 10—12 százalékkal több élelmiszer, és vegyi cikket importálnák. A Borsodi Vegyi K- -ihlnát szekszárdi gyáregysége a ha­zai pvc-ből műanyag ajtókat, falburkoló és válaszfal eleme­ket gyárt. Az olasz automata gépsoron évente hatvanezer darab• műanyag ajtót állítanak elő. Európában — a szék- szá.ü gyárat Is beleértve — össsesea bánom hasonló ^öe- gü üzem tő, hogy ma a közös tsz mindegyik egységében a szak- apparátus — de főként á ke- rületveaető — nemcsak egy- egy ágazatért, hanem a kerü­leti gazdálkodás egészéért fe­lelős. Már decemberben meg­egyeztek a három tsz vezetői abban, hogy olyan — szakem­bereket kívánó — státusokat létesítenek, melyékre eddig a három közül egyik szövet­kezet sem tudott keretet létre­hozni. Némi túlzással azt is mondhatnánk: álmodni se mertek január elseje előtt fő­mérnökről, üzemgazdászáról, főállattenyésztoröl, mint fő­foglalkozású munkaerőről. Ál­talában a főagronómus mun­kájába épült bele mindhárom tevékenység. Lesz majd nö­vényvédelemmel foglalkozó mezőgazdasági mérnök is, kü­lön brigáddal, mely mind a három kerületben dolgozik. A tsz vezetői járták a kör­nyező gazdaságokat, javaslato­kat kértek a járási szervektől. Különösen sok segítséget kap­tak Valter Imrétől, a bala- tonszaibadi November 1. Ter­melőszövetkezet elnökétől. A tapasztalatokat ^feldolgozták. Közös nevezőre hozták a három kerületben, a munka- berrendszert — ez fontos teen­dő volt. A zicsi és a miklósi tsz-ben ugyanis munkaegysé­geket számoltak el régebben. S nem titok: a zicsiek ide­genkedtek is az új bérezésre való áttéréstől. A szövetkezet vezetőinek bizonyítaniuk kel­lett, hogy nem járnak rosszab­bul igy sem. Számokkal, ér­vekkel. Egy gazdaságon belül nem lehet különböző munkabé­reket kifizetni. Ebben egyet is értettek az önberek. Hétszáz tagja van most en­nek a négyezer holdon gaz­dálkodó tsz-nek. A hétszázból háromszázharminc a nyugdi- ’as, járadékos. A jövő A pádás szervezést örzo- I nyitja, hogy — írni dán, ptxt­fejlesztési tervet is készítet­tek. Azt vallották, hogy a legfontosabb a tagsági jövede­lem szinten tartása, a bizton­ságos gazdálkodás. Nem kez­denek az első évben építke­zésbe, inkább a gépparkot szeretnék fötfrissáteni, erről beszélt Fulmer Antal. Ezt in­dokolja a tagság elöregedése is. Gond még a három, kerület közötti jó összekötő út hiá­nya. A növénytermesztésben is változásokat terveznék a ná- goo- központiban. Fő növé­nyek a gabonafélék, a kukori­ca és ' a pillangósok lesznek. Fölvették a kapcsolatot a Fajtakísérleti Intézettel, és ennek eredményeiképp Nágo- cson már tavaly kísérleti par­cellákat alakítottak ki. Az idei gazdasági évben a gabona vetőmagvait itt termelik. Az intézet a műtrágyázás kérdé­sében is hasznos tanácsokat adott. Az állattenyésztésben a le­hetőségek szoros összefüggés­ben vannak a növénytermesz­tési programmal. A férőhely és a létszám adott. Az egyesült szövetkezetiben tudják, hogy a szarvasmarha-tenyésztés a me­zőgazdaság »nehézipara»«. Mi­vel mindhárom tsz-ben van­nak istállók, csoportosítani kell az állatokat. Hosszabb távú elképzelésük az, hogy egy helyre csoportosítják az üszőket, egy helyütt lesz a hizlalás, s ugyancsak egy te­lepen a tejtermelés. Az első években a meglevő férőhelye­ket töltik fel állatokkal. Most 289 tehenük van, az idén 350- re akarják fejleszteni az állo­mányt. A tervek szerinti 1975- ben már ötszáz sza rv,ai>m«,rn«t tartanak. A program utolsó évében válik szükségessé a száz férőhelyes fejöistálló megépítése. Tervek, remények. Az első akadályok vétele amellett bi­zonyít, hogy megalapozottak. U L. Somogyi Néplap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom