Somogyi Néplap, 1973. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-25 / 47. szám
A változó élet ellentmondásai Kis közösségek nagy lehetőségekkel Tágabb horizont és nagyvonalúbb gondolkodás Ez urbanizációval mint, fénnyel az árnyék — együtt jár az elmagányosodás .szeszélye. A lakóhely (falu, uoyaros) természetes közösségéből kiszakadó embernek a nagyvárosban valamiképpen újra gyökeret kell vernie Ez korántsem problémátlan helyzet, s amint azt az eltévelyedésék (alkoholizmus, öngyilkosság stb.) statisztikái mutatják nem is mindig, minden esetben sikerül fölébekere- kerini. A társadalom — mint élő organizmus — szerencsére kitermeli magában a bajok ellenszereit Részben önkéntelenül és öntudatlanul, szinte belső késztetésnek engedve, részben pedig irányítóinak figyelme folytán. Tény, hogy a .magánytól menekülő kis közösségbe igyekszik. Ezek a kis csoportok szinte kivétel nélkül a művelődés eszközei is, előadások, műsorok indítják a beszélgetéseket, vitákat. Létezésük ezért fontos a művelődéspolitika számára, működésük ezért érdemel támogatást. Lassanként a népművelés új színterévé válnak; s bár kezdeteikben városi eredetűek, ma már a vidékre is szétáradnak, hiszen ott is kísért az elzárkózás, begubózás és — ezzel együtt — a magány veszedelme. Különös ellen mozgások tanúi vagyunk a változó életben. S néha magunk is meglepve méregetjük az időt, honnan is számítjuk a változásokat. Talán nem tévedünk túlzottan, ha a tv megjelenésére gondolunk ... Fölbukkant egy gép, és bevitte az otthonokba a kor «-populáris művészetét-«, la filmet, a mozgó képet Következésképp — a gép terjedésének arányá- oan — fogyatkoztak a látogatók a filmszínházakban, a művelődési házakban, üresedtek a hodály-nagy termek: a passzív befogadás kényelmesebb otthon, karosszékben, Japucsbaa, pongyolában ... De- hát az ember nemcsak passzív befogadásra' ahíiezjk. Így indult meg a' kis csapatok csöndes áramlása oda, ahol csoportosulni lehet: könyvtárakba, a Hazafias Népfront klubjaiba, egyesületekbe. Hasznosan, síkertesen működnek ezek. Csupán példaképpen hadd említsünk néhányat s á hagyományokat is, amelyekből a spontán szükségleten kívül erejüket szivük. A csepeli Olvasó Munkás Klub a művelődési házban elhelyezett, szép és gazdag állományú szakszervezeti könyvtárban tevékenykedik. A hagyomány,. amelyet idősebb tagjai a fiatalokra örökítenek, a szakszervezetekben iskolázódó, művelt munkás életformája 1 és összejöveteli szokása. A vendégek (és vitapartnerek) pedig ismert és kedvelt írók. A reszt vevők különböző korú (és előképzettségű munkások), egyetlen közös jegyük az, hogy szeretik az irodalmat és társadalmi felelősségérzet hevíti őket. Megjelent már néhány kiadványuk is — az írókkal folytatott beszélgetések mellett — a soraikban nevelkedő fiatal munkásköltők, novellisták alkotásaival. A hatvani járási könyvtár olvasóklubjának összejöveteleire eleinte meghívók toborozták az embereket. De olyan sokan jöttek (s annyian sértődtek meg, ha nem kaptak meghívót), hogy most már belépőjeggyé! dolgoznak — a 'könyvtári tagoknak nem kell váltaniuk —, és rétegenként csoportosítják az érdeklődőket. A pedagógusok estéire pedig a művelődési autó hozza be a falvakban élőket. Ez ismerkedés, barát-' kozás kitűnő alkalmai ezek az összejövetelek, ahol tágkbb horizont formálódik és nagyvonalúbb gondolkodás az egyébként elszigetelten élő emberek fejében. A paksi könyvtárban asz- szonyok klubja működik, a régi fosztókat, a fonó hagyományát köti össze a művelődéssel. Az asszonyok s lányok kézimunkáznak (különleges, szép népművészeti minták cserélnek itt gazdát), miközben előadásokat, szavalok versmondását figyelik. Az ő körük annyira összekovácso- lódott öt év alatt, hogy kirándulásokra is együtt járnak. És mivel ilyenkor kicsinek bizonyul az autóbusz, az autótulajdonos klubtagok viszik a »túl jelentkezőket- a karavánban. (Budapestet, a halasi csipkeházat, a Petőfi - emlékekről nevezetes alföldi helységeket. járták már be így együtt. (Ebben a körben minden társadalmi réteg megtalálható: orvosnők, pedagógusok, tsz-tagok; és háziasz- szohyok hímeznék és műve« lödnek, együtt. Hasonlóan osztály- és rétegfalakat bontó tömörülés a helyismereti kör is, amely a Hazafias Népfront bizottságainak keretében'sokfélé működik, és miközben hihetetlenül nagy tárgyi s eszmei értékeket ment meg a pusztulástól, a tagok szabad idejét is kellemessé teszi. Tárgyakat és emlékezéseket gyűjtenek ezek az amatőr helytörténet- • írók, sajátos ízekkel és. .színekkel töltve meg krónikáikat. Ugyancsak a Hazafias Népfront keretein belül gyülekeznek egy-egy nagyhírű és múltú iskola öregdiákjai, akik közül sok egy cseppet sem öreg — csak így nevezi magát, miközben felüdülést lel a futó napokban hajdani társai között, és gyermekeinek továbbadja e körben régi iskolája haladó hagyományait ... A fiatalok is főként olvasó-, versmondó-, szinjátszókörök- ben csoportosulnak. A KISZ is ott tud jól működni, ahol az; ilyen kis csoportokat élteti, s az egyéni szenvedélyek Utján tölti meg tartalommal az összejöveteleket. Vannak helyek, ahol külön klubokba tömörülnek a nyugdíjasok — bár hasznosabbnak látszik, ha a tömörítés alapját nem az életkor, hanem az érdeklődés szabja meg, hiszen azonos érdeklődésű emberek között nem akadály a kor, hanem az ismeretek cseréjének serkentője. Az idősebbek többet olvastak, tapasztaltak, a fiatalok dinamikusabbak, kiegészítik egymást. Másutt a magányosok, is klubot hoznak létre. S néhol, az ilyen — nagyon is heterogén — tömörülések nagyon jó együttest alkotnak. Ismerünk műpártoló, művészbarát klubokat, zenerajongókat, bélyeggyűjtőkét, állatvédőket... és még sokféle csoportot. Egy-egy ember gyakran többnek is tagja, és spkszor a családi-baráti kapcsolatok színképébe is belejátszik a klubban szerzett ismeretség. Az ember közösségi lény, nem élhet kollektíva nélkül. De a kor körülményei hol így, hol' úgy csoportosítják az egyéneket. E mozgásformákra elsősorban a művelődés munkásainak kell figyelniük, mert közösség nélkül nincs kultúra, és gondolat nélkül nincs közösség. Egy — Franciaországban végzett •— felmérésről olvastam pár éve. Kiderült, hogy azok az emberek olvasnak legtöbbet, akiknek var kivel megbeszélniük az olvasottakat. A házasok többet olvasnak, mint az 'egyedülállók, a baráti körrel rendelkezők sokkal többet, mint a magányban élők. És bár az olvasáshoz kellenek a zavartalan, magányos órák, de ez más, mint az elhagyatóttság. A gondolat meghal, ha nincs cserealkalma. fl csere pedig w* köxösségban virágzik, hiszen tömegben nem kap terek Jól emlékszem Véres Péter egyik előadására, amelyet- még diák koromban hallottam, s amely a szóban forgó probléma tekintetében föltétlenül igaz: »jól vigyázzatok, gyerekek, kis kollektívákat hozzatok létre, mert ahol nyolcvan embernél több van, ott tömeg keletkezik, nem közösség .. .» Rozóky Éva Dunántúli táj. Somogyi Imre festménye. (A Vaszary János Kiállítótér« m myagáfoóL) Peter Kumalo* HÁLÁL A NAPFÉNYBEN o snap, amikor két barátommal együtt bejöttem Cape-Townba, láttam e merő tragédiát, életnek és hirtelen halálnak drámáját, amelyet a valóság játszott el a hatodik kerület, a fokváros! Csikógó környékén; s ettől az élménytől félni kezdtem, és már meztelennek is érzem magam. Az egyik megálló után a busz lassan közeledett a Tennant Street felé, amikor a széles utca sarkán rohanó férfi bukkant föL Szorosan a nyomában fiatal fiú szaladt, és a vad üldözőt egy galerira való suhanc követte. Vagy harminc yardot tehettek meg s a bandávezér már majdnem elkapta a menekülőt, amikor az elképesztő fürge- seggéi megállt, sarkon fordult, ütött, és mi a buszon, már csak a tett végeztével láttük meg á' kést a fölemelt kéziben. Akkor döbbentünk rá, hogy a kamaszt leszúrták. A másik megfordult újra, és tovább- menekült. A ledöföft fiú megtorpant, a mellére nézett, és mintha tűi gyorsan értette volna meg, hogy mi is történt vele — ingén a vörös folt egyre nagyobbodott —-, láttuk arcán a hitetlen meglepetést, az értettem rémületet. Láttuk, hogy élni akar, nem akar meghatni itt, most, előttünk. „Ó! Istenem, segíts!»» • Knmalo. dél-afrtkal író, ért a kl-nem-mondAs művészetéhez. Az erőszakos halál borzalmát íriá meg, s így közvetve lázad hazájának gyilkos diktatúrája ellen. Bertók László Síkidomok 1. A kör a törvény modellje, jelfűzve rajta, bekerítve, közelítjük a lehetetlent, kutya a farkát, nem fogjuk fel, hogy egy vagyunk vele. 2. A háromszög et csúcsaiért találta fel a második ember, s mivelhogy elszámította magát, teremtettek egy harmadikat, és így tovább. 3. A négyzet ránk hasonlít, sarkai vannak, összenyomott, kinézünk rajta, ablakon, keresünk egy szót, végérvényesen elfeledettet. 4. /I sokszög a huszadik század jelvénye, körért cserélte, három és fél milliárd szerszám feszíti, vési, kalapálja, hogy hßsonLitaön kicsit a körre. INTERIEUR Keleti Jenő festménye. (A Vaszary Janas KiáTltíiMer.em-anyagáöól.) — kiáltotta, és szaladni kezdett a busz fara felé, míg a vér kicsangott szívéhez szorított — mintha csak meg akarná állítani a vérsugarat —, bal kezének ujjai közül A busz pedig csak menit, nagyon lassan, a motor halkan mormogott, s az utasok a döbbenet pózaiba meredtek, szóra képtelenül. Aztán megpróbálitunlk leto- lakodni a busz emeletéről, le az alsó peronra, de az egyik utas, aki már jaz élőbb lefelé indult, mozdulatlanná dermedt az iszonyattól, és félre kellett löknünik. A haldokló keze nyomán, nagy vér folt maradt a fényes, krómacél kapaszkodón, ott, ahol a fiú rámarkolt, hogy * felhúzza magát a peronra. Most az ülések közti folyósón feküdt, a hátára fordulva, a .lába .téréiben becsuklott, karját hátra csapta, rnththa egy térdeplőt döftek 'volna, le imádkozás közben. Az inge átázott a vértől, a vér ráfröcs- csent a nadrágjára, az ülésekre és a padlóra is. Mellkasa nehezen emelkedett, az ing szárcsán ráfeszült bordáira, ahogy lélegzetet vett. Nyitott, senkire sem néző, kifejezéstelen szemében indulat látszott, borzalom, a félelmetes és tóbo- lyító tu dalt, hogy ez az elképzelhetetlen dolog, a halál már közeledik, és hogy a fiú nagyon egyedül van. A z élet vére pedig egyenletesen folyt átszűrt szívéből És mi, mi oly tehetetlenek voltunk, nem menthettük meg ezt a gyón-, ©e, fiatal életet. És a halál, amikor jött, gyors volt és hirtelen. Mint az aranyló naplemente, amikor háttal állunk a napnak, vagy mint véletlen hartamg- kjondulás nyári éjszakán. Teste már-oiyam emberé volt, mint. akiiből kitöriődött minden emberi. Hulla volt: élettelen. akár valami lóttyadt. személytelen bábu,' amelyből hab és vér folyik, s kármin- piros csikót hagvott' a peron kemény acélszegélyein és a forró aszfalton. Az utasok persze pánikba esték, de azért akadt néhány ember, aki — mikor a busz végre megállt —. segítségért sietett, orvosért, mentőkért es a rendőrségért. & máris száj- táti, de hemzsegő tömeg tolult, ki a sikátorokból, ahonnan ez a fiú oly gyorsan érkezett, hogy meghaljon. Cifra ruháié embereik és munkától törődöttek, meg szennyes ru- hájuak is, meg kócos hajú, piszkos- kötenyű háziasszonyok, részegek, meztelen talpú gyerekek, akiket a halál varázsa elhívott a játéktól. Mind izgatott, mind kíváncsi volt. Mind látni akart, és amikor már látott, kényelmetlen, kérdő némaságba csitult, az ellenséges es kéretlen jelenseg láttán. És az egész idő alatt nem szakadt meg a gyors beszéd, az izgatott, hangok remegő zümmögése, amely fölé kérdések és bizonytalan magyarázatok emelkedtek. — Jaj, szegény anyja — mondta egy asszony. — Hogy hitték? — Itt, a Tennant Streefen lakik... — Jaj, borzasztó! — Vigyázz, csupa vér... — mondták mások, és aztán kérdések következtek. — Meghalt? Csak nagyon kevesen merték felelni, hogy igeíi, meghalt, hiszen még ők is remélték, hogy él, életben kell maradnia. Nemigen válaszoltak tehát. Csák' hümmögtek halkan, kényszeredetten. És a szájtáti tömeg hullámzása föléiénkiilt, amikor újabb járókelők jöttek és azok is éLő- renyomakodtak. Aztán: — Nézd, ez az asszony az anyukája __ A z emberek arca aggodalmas volt, eirérnülllt, szánakozó. Egy síró kisgyerek fúrta át magát a tömegen, és valaki megszólalt: ■— Istenem, ez a kásöccse.. ■ . S a gyerek fölszállt a buszra, halott bátyjához, élve akarta őt látni, és halottnak találíba; őrjöngésében egy arra haladó autó kerekei elé vetette magát,' de elkapták. Az emberek összeszoruitak, utat nyitottak a fiú szüleinek, akik jöttek már, zokogva és jajgatva, s amikor meglátták a halottat, hisztériás görcsökben. fetrengrték. Az anya a haját szaggatta tébolyultként. A szomszédok nyugtatni próbálták őket, s elvonszolni, de a szülők nem mentek el, nem mozdultak a holttest mellől. fl mentők és a rendőrség egyszerre érkezett meg, szabad útért harsogó szirénázássai. Egyenruhás emberek toppantak ide. Hangjuk tekintélyt gerjesztő és. narancséi ó: utasításokat osztanak, elküldik az ácsorgókat, kérdéseket adnak föL Aztán fölemelik a bullát, és elviszik. A rendőrök sietnék, hogy utolérjék a gyilkosvadászatra induló tömeget — de a gyilkos már messze jár, rég eltűnt az egyik mellékutcában a piactér meálett, s amikor a hatóság elvonul, és véle együtt a csődület oka is, szétoszlik a tömeg. Lassanként és kelletlenül, közben még kérdezősködve... Az újonnan jöttek szomja- ' sam haűlgiatják a többiek bi- zoáytaLan magyarázgatásait. Sütött a nap, ez a délutáni égről lelógó óriás, izzó labda, vad nyári erejével, és szétterjesztette meleg, ragyogó fényét, mint valami arany- köpenyt. De három ember feje fölött egy nagy, fekete felhő támadt, és ők otítma- radtak, sírták a határtalan sötétben ordította : Faíb Gy&rgy)
