Somogyi Néplap, 1973. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-25 / 47. szám

A változó élet ellentmondásai Kis közösségek nagy lehetőségekkel Tágabb horizont és nagyvonalúbb gondolkodás Ez urbanizációval ­mint, fénnyel az árnyék — együtt jár az elmagányosodás .szeszélye. A lakóhely (falu, uoyaros) természetes közös­ségéből kiszakadó embernek a nagyvárosban valamiképpen újra gyökeret kell vernie Ez korántsem problémátlan hely­zet, s amint azt az eltévelye­désék (alkoholizmus, öngyil­kosság stb.) statisztikái mu­tatják nem is mindig, minden esetben sikerül fölébekere- kerini. A társadalom — mint élő organizmus — szerencsére ki­termeli magában a bajok el­lenszereit Részben önkénte­lenül és öntudatlanul, szinte belső késztetésnek engedve, részben pedig irányítóinak fi­gyelme folytán. Tény, hogy a .magánytól menekülő kis közösségbe igyekszik. Ezek a kis csopor­tok szinte kivétel nélkül a művelődés eszközei is, elő­adások, műsorok indítják a beszélgetéseket, vitákat. Léte­zésük ezért fontos a művelő­déspolitika számára, működé­sük ezért érdemel támogatást. Lassanként a népművelés új színterévé válnak; s bár kez­deteikben városi eredetűek, ma már a vidékre is szétárad­nak, hiszen ott is kísért az el­zárkózás, begubózás és — ez­zel együtt — a magány ve­szedelme. Különös ellen mozgások ta­núi vagyunk a változó élet­ben. S néha magunk is meg­lepve méregetjük az időt, honnan is számítjuk a válto­zásokat. Talán nem tévedünk túlzottan, ha a tv megjelené­sére gondolunk ... Fölbuk­kant egy gép, és bevitte az otthonokba a kor «-populáris művészetét-«, la filmet, a moz­gó képet Következésképp — a gép terjedésének arányá- oan — fogyatkoztak a látoga­tók a filmszínházakban, a művelődési házakban, üre­sedtek a hodály-nagy termek: a passzív befogadás kényel­mesebb otthon, karosszékben, Japucsbaa, pongyolában ... De- hát az ember nemcsak passzív befogadásra' ahíiezjk. Így indult meg a' kis csapatok csöndes áramlása oda, ahol csoportosulni lehet: könyvtárakba, a Hazafias Népfront klubjaiba, egyesüle­tekbe. Hasznosan, síkertesen mű­ködnek ezek. Csupán példa­képpen hadd említsünk néhá­nyat s á hagyományokat is, amelyekből a spontán szük­ségleten kívül erejüket sziv­ük. A csepeli Olvasó Munkás Klub a művelődési házban el­helyezett, szép és gazdag ál­lományú szakszervezeti könyvtárban tevékenykedik. A hagyomány,. amelyet idő­sebb tagjai a fiatalokra örö­kítenek, a szakszervezetekben iskolázódó, művelt munkás életformája 1 és összejöveteli szokása. A vendégek (és vi­tapartnerek) pedig ismert és kedvelt írók. A reszt vevők különböző korú (és előkép­zettségű munkások), egyetlen közös jegyük az, hogy szere­tik az irodalmat és társadal­mi felelősségérzet hevíti őket. Megjelent már néhány kiad­ványuk is — az írókkal foly­tatott beszélgetések mellett — a soraikban nevelkedő fiatal munkásköltők, novellis­ták alkotásaival. A hatvani járási könyvtár olvasóklubjának összejövete­leire eleinte meghívók tobo­rozták az embereket. De olyan sokan jöttek (s annyian sér­tődtek meg, ha nem kaptak meghívót), hogy most már be­lépőjeggyé! dolgoznak — a 'könyvtári tagoknak nem kell váltaniuk —, és rétegenként csoportosítják az érdeklődő­ket. A pedagógusok estéire pedig a művelődési autó hozza be a falvakban élőket. Ez ismerkedés, barát-' kozás kitűnő alkalmai ezek az összejövetelek, ahol tágkbb horizont formálódik és nagy­vonalúbb gondolkodás az egyébként elszigetelten élő emberek fejében. A paksi könyvtárban asz- szonyok klubja működik, a régi fosztókat, a fonó hagyo­mányát köti össze a művelő­déssel. Az asszonyok s lányok kézimunkáznak (különleges, szép népművészeti minták cserélnek itt gazdát), miköz­ben előadásokat, szavalok versmondását figyelik. Az ő körük annyira összekovácso- lódott öt év alatt, hogy ki­rándulásokra is együtt jár­nak. És mivel ilyenkor kicsi­nek bizonyul az autóbusz, az autótulajdonos klubtagok vi­szik a »túl jelentkezőket- a karavánban. (Budapestet, a halasi csipkeházat, a Petőfi - emlékekről nevezetes alföldi helységeket. járták már be így együtt. (Ebben a körben minden társadalmi réteg meg­található: orvosnők, pedagó­gusok, tsz-tagok; és háziasz- szohyok hímeznék és műve« lödnek, együtt. Hasonlóan osztály- és ré­tegfalakat bontó tömörülés a helyismereti kör is, amely a Hazafias Népfront bizottsá­gainak keretében'sokfélé mű­ködik, és miközben hihetetle­nül nagy tárgyi s eszmei ér­tékeket ment meg a pusztu­lástól, a tagok szabad idejét is kellemessé teszi. Tárgyakat és emlékezéseket gyűjtenek ezek az amatőr helytörténet- • írók, sajátos ízekkel és. .szí­nekkel töltve meg krónikái­kat. Ugyancsak a Hazafias Nép­front keretein belül gyüle­keznek egy-egy nagyhírű és múltú iskola öregdiákjai, akik közül sok egy cseppet sem öreg — csak így nevezi ma­gát, miközben felüdülést lel a futó napokban hajdani tár­sai között, és gyermekeinek továbbadja e körben régi is­kolája haladó hagyomá­nyait ... A fiatalok is főként olvasó-, versmondó-, szinjátszókörök- ben csoportosulnak. A KISZ is ott tud jól működni, ahol az; ilyen kis csoportokat él­teti, s az egyéni szenvedélyek Utján tölti meg tartalommal az összejöveteleket. Vannak helyek, ahol külön klubokba tömörülnek a nyug­díjasok — bár hasznosabbnak látszik, ha a tömörítés alap­ját nem az életkor, hanem az érdeklődés szabja meg, hi­szen azonos érdeklődésű em­berek között nem akadály a kor, hanem az ismeretek cse­réjének serkentője. Az idő­sebbek többet olvastak, ta­pasztaltak, a fiatalok dinami­kusabbak, kiegészítik egy­mást. Másutt a magányosok, is klubot hoznak létre. S né­hol, az ilyen — nagyon is he­terogén — tömörülések na­gyon jó együttest alkotnak. Ismerünk műpártoló, mű­vészbarát klubokat, zenera­jongókat, bélyeggyűjtőkét, állatvédőket... és még sok­féle csoportot. Egy-egy ember gyakran többnek is tagja, és spkszor a családi-baráti kap­csolatok színképébe is bele­játszik a klubban szerzett is­meretség. Az ember közösségi lény, nem élhet kollektíva nélkül. De a kor körülményei hol így, hol' úgy csoportosítják az egyéneket. E mozgásformákra elsősorban a művelődés mun­kásainak kell figyelniük, mert közösség nélkül nincs kultúra, és gondolat nélkül nincs kö­zösség. Egy — Franciaországban végzett •— felmérésről ol­vastam pár éve. Kiderült, hogy azok az emberek olvas­nak legtöbbet, akiknek var kivel megbeszélniük az olva­sottakat. A házasok többet olvasnak, mint az 'egyedülál­lók, a baráti körrel rendel­kezők sokkal többet, mint a magányban élők. És bár az olvasáshoz kellenek a zavar­talan, magányos órák, de ez más, mint az elhagyatóttság. A gondolat meghal, ha nincs cserealkalma. fl csere pedig w* kö­xösségban virágzik, hiszen tömegben nem kap terek Jól emlékszem Véres Péter egyik előadására, amelyet- még diák koromban hallottam, s amely a szóban forgó probléma te­kintetében föltétlenül igaz: »jól vigyázzatok, gyerekek, kis kollektívákat hozzatok létre, mert ahol nyolcvan em­bernél több van, ott tömeg keletkezik, nem közösség .. .» Rozóky Éva Dunántúli táj. Somogyi Imre festménye. (A Vaszary János Kiállítótér« m myagáfoóL) Peter Kumalo* HÁLÁL A NAPFÉNYBEN o snap, amikor két bará­tommal együtt bejöt­tem Cape-Townba, láttam e merő tragédiát, élet­nek és hirtelen halálnak drá­máját, amelyet a valóság ját­szott el a hatodik kerület, a fokváros! Csikógó környékén; s ettől az élménytől félni kezdtem, és már meztelennek is érzem magam. Az egyik megálló után a busz lassan közeledett a Ten­nant Street felé, amikor a széles utca sarkán rohanó fér­fi bukkant föL Szorosan a nyomában fiatal fiú szaladt, és a vad üldözőt egy galerira való suhanc követte. Vagy harminc yardot tehettek meg s a bandávezér már majd­nem elkapta a menekülőt, amikor az elképesztő fürge- seggéi megállt, sarkon for­dult, ütött, és mi a buszon, már csak a tett végeztével láttük meg á' kést a fölemelt kéziben. Akkor döbbentünk rá, hogy a kamaszt leszúrták. A másik megfordult újra, és tovább- menekült. A ledöföft fiú meg­torpant, a mellére nézett, és mintha tűi gyorsan értette volna meg, hogy mi is történt vele — ingén a vörös folt egyre nagyobbodott —-, láttuk arcán a hitetlen meglepetést, az értettem rémületet. Lát­tuk, hogy élni akar, nem akar meghatni itt, most, előt­tünk. „Ó! Istenem, segíts!»» • Knmalo. dél-afrtkal író, ért a kl-nem-mondAs művészetéhez. Az erőszakos halál borzalmát ír­iá meg, s így közvetve lázad ha­zájának gyilkos diktatúrája ellen. Bertók László Síkidomok 1. A kör a törvény modellje, jelfűzve rajta, bekerítve, közelítjük a lehetetlent, kutya a farkát, nem fogjuk fel, hogy egy vagyunk vele. 2. A háromszög et csúcsaiért találta fel a második ember, s mivelhogy elszámította magát, teremtettek egy harmadikat, és így tovább. 3. A négyzet ránk hasonlít, sarkai vannak, összenyomott, kinézünk rajta, ablakon, keresünk egy szót, végérvényesen elfeledettet. 4. /I sokszög a huszadik század jelvénye, körért cserélte, három és fél milliárd szerszám feszíti, vési, kalapálja, hogy hßsonLitaön kicsit a körre. INTERIEUR Keleti Jenő festménye. (A Vaszary Janas KiáTltíiMer.em-anyagáöól.) — kiáltotta, és szaladni kez­dett a busz fara felé, míg a vér kicsangott szívéhez szo­rított — mintha csak meg akarná állítani a vérsugarat —, bal kezének ujjai közül A busz pedig csak menit, na­gyon lassan, a motor halkan mormogott, s az utasok a döbbenet pózaiba meredtek, szóra képtelenül. Aztán megpróbálitunlk leto- lakodni a busz emeletéről, le az alsó peronra, de az egyik utas, aki már jaz élőbb lefelé indult, mozdulatlanná der­medt az iszonyattól, és félre kellett löknünik. A haldokló keze nyomán, nagy vér folt maradt a fényes, krómacél kapaszkodón, ott, ahol a fiú rámarkolt, hogy * felhúzza magát a peronra. Most az ülések közti folyó­són feküdt, a hátára fordulva, a .lába .téréiben becsuklott, karját hátra csapta, rnththa egy térdeplőt döftek 'volna, le imádkozás közben. Az inge átázott a vértől, a vér ráfröcs- csent a nadrágjára, az ülé­sekre és a padlóra is. Mellkasa nehezen emelke­dett, az ing szárcsán ráfe­szült bordáira, ahogy léleg­zetet vett. Nyitott, senkire sem néző, kifejezéstelen sze­mében indulat látszott, bor­zalom, a félelmetes és tóbo- lyító tu dalt, hogy ez az elkép­zelhetetlen dolog, a halál már közeledik, és hogy a fiú na­gyon egyedül van. A z élet vére pedig egyen­letesen folyt átszűrt szívéből És mi, mi oly tehetetlenek voltunk, nem menthettük meg ezt a gyón-, ©e, fiatal életet. És a halál, amikor jött, gyors volt és hirtelen. Mint az aranyló naplemente, ami­kor háttal állunk a napnak, vagy mint véletlen hartamg- kjondulás nyári éjszakán. Teste már-oiyam emberé volt, mint. akiiből kitöriődött min­den emberi. Hulla volt: élet­telen. akár valami lóttyadt. személytelen bábu,' amelyből hab és vér folyik, s kármin- piros csikót hagvott' a peron kemény acélszegélyein és a forró aszfalton. Az utasok persze pánikba esték, de azért akadt néhány ember, aki — mikor a busz végre megállt —. segítségért sietett, orvosért, mentőkért es a rendőrségért. & máris száj- táti, de hemzsegő tömeg to­lult, ki a sikátorokból, ahon­nan ez a fiú oly gyorsan ér­kezett, hogy meghaljon. Cifra ruháié embereik és munkától törődöttek, meg szennyes ru- hájuak is, meg kócos hajú, piszkos- kötenyű háziasszo­nyok, részegek, meztelen tal­pú gyerekek, akiket a halál varázsa elhívott a játéktól. Mind izgatott, mind kíváncsi volt. Mind látni akart, és amikor már látott, kényel­metlen, kérdő némaságba csitult, az ellenséges es kéret­len jelenseg láttán. És az egész idő alatt nem szakadt meg a gyors beszéd, az izga­tott, hangok remegő zümmö­gése, amely fölé kérdések és bizonytalan magyarázatok emelkedtek. — Jaj, szegény anyja — mondta egy asszony. — Hogy hitték? — Itt, a Tennant Streefen lakik... — Jaj, borzasztó! — Vigyázz, csupa vér... — mondták mások, és aztán kérdések következtek. — Meghalt? Csak nagyon kevesen mer­ték felelni, hogy igeíi, meg­halt, hiszen még ők is remél­ték, hogy él, életben kell ma­radnia. Nemigen válaszoltak tehát. Csák' hümmögtek hal­kan, kényszeredetten. És a szájtáti tömeg hullámzása föléiénkiilt, amikor újabb já­rókelők jöttek és azok is éLő- renyomakodtak. Aztán: — Nézd, ez az asszony az anyukája __ A z emberek arca aggodal­mas volt, eirérnülllt, szánako­zó. Egy síró kisgyerek fúrta át magát a tömegen, és va­laki megszólalt: ■— Istenem, ez a kásöccse.. ■ . S a gyerek fölszállt a busz­ra, halott bátyjához, élve akarta őt látni, és halottnak találíba; őrjöngésében egy ar­ra haladó autó kerekei elé vetette magát,' de elkapták. Az emberek összeszoruitak, utat nyitottak a fiú szüleinek, akik jöttek már, zokogva és jajgatva, s amikor meglátták a halottat, hisztériás görcsök­ben. fetrengrték. Az anya a haját szaggatta tébolyultként. A szomszédok nyugtatni pró­bálták őket, s elvonszolni, de a szülők nem mentek el, nem mozdultak a holttest mellől. fl mentők és a rendőr­ség egyszerre érkezett meg, szabad útért harsogó szirénázássai. Egyen­ruhás emberek toppantak ide. Hangjuk tekintélyt ger­jesztő és. narancséi ó: utasítá­sokat osztanak, elküldik az ácsorgókat, kérdéseket adnak föL Aztán fölemelik a bullát, és elviszik. A rendőrök siet­nék, hogy utolérjék a gyil­kosvadászatra induló tömeget — de a gyilkos már messze jár, rég eltűnt az egyik mel­lékutcában a piactér meálett, s amikor a hatóság elvonul, és véle együtt a csődület oka is, szétoszlik a tömeg. Las­sanként és kelletlenül, köz­ben még kérdezősködve... Az újonnan jöttek szomja- ' sam haűlgiatják a többiek bi- zoáytaLan magyarázgatásait. Sütött a nap, ez a délutáni égről lelógó óriás, izzó labda, vad nyári erejével, és szét­terjesztette meleg, ragyogó fényét, mint valami arany- köpenyt. De három ember feje fölött egy nagy, fekete felhő támadt, és ők otítma- radtak, sírták a határtalan sötétben ordította : Faíb Gy&rgy)

Next

/
Oldalképek
Tartalom