Somogyi Néplap, 1973. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-25 / 47. szám

Egészségügyi felvilágosítás Somogybán

Interjú dr. Csáki László megyei főorvossal

Egészségügyi törvényünkben fontos helyet kapott az egészségügyi felvilágosítás. A múlt évben elfogadott új törvény előírja, hogy az egészségügyi felvilágosítás állami feladat.

Ennek a feladatnak végrehajtásáról, egy év tapasztalatairól beszélgettünk dr. Csáki László megyei főorvossal.

— Az egészségügyi törvény a megyed tanácsok hatáskörébe rendelte az egészségügyi felvilágosítás irányítását. Egy éve ennek szellemében létrehoztuk a megyei egészségügyi nevelési csoportot. A kórházi, rendelőintézeti főorvosokból alakult csoport tevékenységét

— amelyet társadalmi munkában látnak el, tapasztalatom szerint jól és szíwel-lélekkel

— dr. Hiev Ilia kórházi főorvos irányítja Kaposváron, dr. Vitéz Béla rendelőintézeti főorvos Siófokon.

Kórházaink, rendelőintézeteink fekvő és járó betegei, úgy látjuk szívesen veszik a gondoskodásnak ezt a formáját is. Ehhez a munkához minden feltételünk megvan.

Az egészségügyi felvilágosítás célja.: a betegség megelőzése, ami az orvosi munkában is a középpontiban áll.

Megyei egészségügyi felvilágosító csoportunk a legjobb szakorvosok bevonásával különböző kiadványokat jelentetett meg, egy érv alatt nyolc témát dolgozott ki A húszezer példányban megjelent felvilágosító fihaetecskék közül példának kiemelném az emlődaganata betegek önvizsgálatáról móló ,rajzos kiadványunkat, amelynek hasznosságát bizonyítja, hogy többen éppen ennek hatására jelentek meg onkológiai vizsgálaton.

— Hogyan jut el az ilyen felvilágosító füzetecske a betegekhez?

— Körzeti orvosainknak, egészségügyi intézményeinknek megküldjük, s ott kapják kézbe a betegek. Az egészség- ügyi felvilágosító csoport irányítja a körzeti orvosok fel- világosító tevékenységét is.

A megyei főorvos ezután méltatta a Vöröskereszt tevékenységét; a szervezet aktívái a legtöbb segítséget adják körzeti orvosainknak az egészségügyi felvilágosításban.

— A felnőttek között végzett egészségügyi felvilágosítás mellett foglalkoznak-e az iskoláskorúak nevelésével is?

— A megyei tanács Végrehajtó bizottságának van egy határozata, mely előírja, hogy a pedagógusok 1 — különösen az osztályfőnökök és biológia szakos nevelők — továbbképzésébe iktassuk programba az egészségügyi ismeretek bővítését. Ezt a feládatot a művelődésügyi osztállyal közösen végezzük, első ízben áprilisban kerül sor a pedagógusok egészségügyi továbbképzésére. Fontosnak tartjuk az egészséges életmódra való nevelést az ifjúság körében is. Ebbe a munkába bevonjuk azokat a gyakorló orvosokat is, akik Somogyba jönnek. Az egyetemi tematika is előírja, hogy a fölavatott orvos képes legyen ebben a munkában is eredményesen működni. Az iskolai egészségügyi nevelés hatékonyságának fokozása érdekében igényesebb iskolaorvosi munkát követelünk meg, s ahol nincs iskolaorvos, ott a körzeti orvost bízzuk meg a tanulók egészségügyi nevelésével, felvilágosításával.

— Szervezetünk motorja címmel nemrégiben fejeződött be a Somogyi Néplap egészségügyi felvilágosító cikksorozata. Miért éppen ezt a témát választották megyénk orvosai?

— Az egészségügyi világ- szervezet — a VHO — statisztikájából kitűnik, hogy a legtöbben szívbetegségben halnak meg. A VHO határozza meg a különböző országok egészségügyi minisztériumainak a legidőszerűbb témákat, s ezen keresztül jutott egészségügyi osztályunk tudtára a feladat. Huszonkét cikk született ebben a témában.

— A cikksorozat hatásáról van-e tudomásuk?

— A betegektől tudjuk: örültek a felvilágosító cikkeknek, az egészséges életmódra nevelés első ilyen, napilapban megjelent sorozatának. Tudunk olyanokról is, akik nem olvasták rendszeresen a Somogyi Néplapot, de a sorozat fölkeltette az érdeklődésüket.

— Terveznek-e újabb sorozatokat?

— A VHO új programja: a

helyes táplálkozás. Az új cikksorozatot szeretnénk mielőbb beindítani. Októberben rendezzük meg a megyei alkohol- ellenes hónapot, enneik középpontjában egy felvilágosító előadássorozat ál!L Elsősegélynyújtó tanfolyam indul március 7-én a megyei kórházban az egészségügyi felvilágosító csoport, a kórház és a Vörös- kereszt szervezésében.

H. B.

LAPÁRUSOK

HajnaS őt ára. Égnek a neonok, és fájtakban világítanak meg egy teamet a postán. Középen U alakú, bádoggal védett asztal, mellette barna

szekrények. Késik a vonat. Több, mént húsz percet Biztosan zsörtölődnék maid miatta az árusok — jegyzi Aieg valaki mellettem. KetteA-hármam lézengenék az asztal körül, mások a szekrényeknek támaszkodva várnak, ök azok, akik leghamarabb kapják meg a friss napilapokat és folyóiratokat A villanyóra mutatója lassan a fél hatra kúszik, amikor megérkezik a postát szállító fedett kocsi az udvarra. Összekötözött csomagok öműanék ki a zsákok száján. Megélénkül, felbolydul a terem, mindenki elsőnek szeretne végezni. Hat órakor az újságosokhoz már megérkeznék az első vendégék...

— Forgatom, az van — mormogja egy árus, s üggyel-bajjal ránciigálja le a dugig tömött zsákot Zsinórral átkötött újsághaimazok tornyosulnak az asztalokon, a bejáratnál. A terem sarkában még

iresék a szállítókocsik. A munka java része ezután következik. Somogyi Néplapból ezen a napon több mint tizenháromezer példányt visznek szét az árusok a városban. Megérkezett az Ország—Világ, jóval több, mint aíz elmúlt napokban. Előre kiállított szelvények szerint válogatják szét a lapokat, egyszerre nyolcvan—száz darab is eltűnik a hatalmas táskáiéban. I obogó, Magyar Mezőgazdaság, Figyelő, Sportfogadás is kellő mennyiségiben érkezett.

— ... kevés. Hiába man- dcsn. hagy nem tudjuk elosztani rendesen. Magyar Nemzetből hiány van. Aki tizet ••en^elit belőle, kilencet kap. Mid tizenegyet, most csak ízet — hördülnék fél az elosztók.

— Igen, kérem ez. többször előfordul. Most mi a jó fenét Ágyék? — fordul hozzám bőszen egy viharkabátos árus. Dörmög olyan hangosan, hagy nem léhet félreérteni. — Kérem szépem, nekem tönzssvá- sártóiim varinak, és ha kilenc lap újságot, akkor a tizedik méltán bosszankodik. Hát nmet mondja meg, mit csináljak? Ludas Matyiből ötszázat

kértem, a felét kaptam. Pedig elhiheti, elfogyna. Az Ezermestert is sokan keresik. Mondjam az/t, hogy: -Nézze, jó uram, nem én tehetek arról, hogy nem tudok magának újságot adni!«

Serceg a toll, csak úgy huppannak az újságkötegek, és kint egyre világosabb lesz. Akiknek a postához közel esik a pavilonjuk, könnyebb helyzetben vannak. Nem kell ci- pekedmi. Nincs gondjuk azoknak sem, akik messze, a város peremén, árusítanak. A posta a zöld színű gépkocsikkal -házhoz« szállítja a rakományt

— Siessenek; aranyoskáim, mert mindjárt lemegy a nap! A múltkor is megkaptam) a magamét, mert későn vittem a lapokat. Tudja, az emberek amint felébrednék, szere«k kézbe venni az újságot... *- szól oda egy pirospozsgás néniké az elosztóknak.

Fél hét. A vonattal a Füles is megérkezett, de csak holnap lehet kiosztani. Nagy kötegek- ben áll az asztal alatt. Eigy füzetben csupa számok. -Színes« olvasható az egyik oldaton, ezzel jelölik a képes folyóiratokat. Melyikből hány

darab érkezett? Így megy ez

minden reggel. Megszokták a siettetést az elosztók, az újságárusok pedig a semmiről nem tehető kitárt karokat. Ha kevés az újság, hát kevés. Nem rajtuk múlott.

Harminc év körüli, markáns arcú fiatalember lép be az .ajtón, szó nélkül böngészi végig a csomagokat, azután megszólal :

— Naponta harmincnyolc kilométer kerékpáron. Nem kis dolog. Hajnalban elkezdem, későre jár, mire befejezem ...

— Melyik körzetbe hordja

az újságot?

— ... meg a pénzt, a levelekké! együtt! — úgye így akarta mondani. A Feketetanya, a Zárain,y-puszta tartozik hozzám, meg az a vidék. A Jutái úttól egészen a Gyár utcáig.

— A fizetés?

— Eaerhétszáz ae alapom. A százalék ugyanennyi.

Már teljesen kivi!Lág06odott. Kis csomókban sorakoznak az újságok, vállalatoknak, gyáraiknak, intézményeknek. Azután újra -tiszta« lesz az asztal. Holnap hajnali ötig.

Bohrig Gábor

Huszonöt éves a Bábszínház

Nem sorvadt el a

Három évvel a tanácsok egyesülése után

— Politikai vákuum keletkezik! Ki vállalja ezért a felelősséget?

— Meghal itt minden, szép csendesen elsorvad a falu.

— A hajdani mezővárosból még puszta se marad.

— Mi lesz a kulturális élettel?

Özönlöttek a kérdések, forrt az indulat három évvel ezelőtt Nemesdéden, amikor a közös tanács kialakításáról kellett dönteni. Indokoltságát többnyire elismerték, de miért éppen a szomszéd község, a ré. gi vetélytárs, Vése lesz a köz- igazgatás székhelye? Amikor Déden több az iskolás gyerek, élénkebb a társadalmi, a művelődési' élet, helyben van a I körorvos, az állatorvos, a I gyógyszertár. Sorolták az ér- ! veket éjszakákba nyúló érte- I kezleteken, tanácsüléseken, taggyűléseken, munka közben, baráti társaságban, az utcán és a kocsmában. — Mert akkor mindent elvisznek! — futott végig a riadalom a falun. — A gyógyszertárat, az orvost, az iskolát és vele együtt megfosztják az értelmiségiektől a falut.

Ez volt 1970 télutóján.

És mi van ma, három év múltán?

Dobos Jenő, az általános iskola igazgatója először a legfrissebb gyarapodással, a régi iskola vízvezetékével dicsekszik. A tanács és a tsz közös támogatásával készült, meg társadalmi munkából. A kagylókat KISZ-es fiúk szerelték föl, a csövek árkait a pedagógusok és más értelmiségiek ásták ki.

— Ilyen apró ügyben nem

akarjuk mozgósítani a szülőket. Majd az igazira!

És sorolja, hogy a tanácsházból kialakított iskolához még egy tantermet szeretnének ragasztani, ezzel a tornaszoba gondja is megoldódna, és ide tudna költözni — sokkal kedvezőbb körülmények közé — a felső tagozat Kilenc helybeli kőműves vállalta a falak felhúzását, a szülői munkaközöség a segédmunkát van egy kis pénzük a költség- vetésben, és a tsz sem zárkózik el a támogatástól.

A Dédre gyökerezett tanár házaspár — Böröcz Ottó és felesége — az első tapogatódzó szó után leleplez kérdésével?

— Vákuumügyben?

Jót nevetünk. A férfi hozzáteszi :

— Elnézést, ha nem egészen sikerült.

Hogy a felsőbb szervek akartak volna politikai űrt teremteni? Ezt ők sem hitték komolyan, csupán a túlzó lokálpatriotizmus szorította ki belőlük e vádat.

Dolgoznak. Törés nélkül. A férfit késő délután az iskolában találtam: gyerekeket készített föl tanulmányi versenyre. Felesége a lakásukon tette ugyanezt. És a községben?

— Most kaptunk egy han gosvetítőt az iskolának. A napokban már felhasználtam a pártoktatásban is,

A gyümölcstermesztési szakkör vezetője almáiért több elismerésben részesült. Akárcsak az úttörőmozgalomban végzett másfél évtizedes munkájáért.

Az asszony a művelődési otthon vezetője. Nemrég a Hazafias Népfront egy orszá-/>s tanácskozásán szinte mottóként hangoztatták felszólalásának lényegét: Az első könyv házhoz megy. Valóban, az utóbbi években fellendült az olvasómozgalom Nemesdéden, és ez kezdeményezésének, szervező munkájának is köszönhető. Azután színházi előadásokat szervez, ismeretterjesztő előadásokra hívja a lakosságot, műsorokat állít ösz- sze. Csakúgy, mint régebben, amikor itt működött a íanács.

György Ferenc, a falu ugyancsak »idevalósinak« számító körorvosa is változatlanul részt vesz mindenben.

— Ha lehet, még jobban, minit aaelőbt. És ha betöltik a második körorvosi állást Vé- sén, még több időm marad az egészségügyi felvilágosításra, a családok látogatására. Én soha nem tudnék bezárkózni saját szakmám szigorúan zárt falai közé. Sokfelé járok, beszélgetek, és az információkat nem tudom magamban , tartani. De nem is akarom. Elmondom az illetékeseknek, akár négy- szemközt, akár testületi ülésen.

Király Ferenc, a Marcali Járási Pártbizottság első titkára azt mondja a nemesdédi értelmiségről: átlagon felüli szellemi kapacitással rendelkezik általuk a község. És ez nemcsak a különböző rendezvényeken nyilvánul meg, hanem abban is, hogy hétköznapokon is együtt vannak a lakossággal. Jól ismerik a tsz eredményeit, gondjait és törekvéseit. így nem csoda, hogy a tantestület teljes létszámban vett részt a legutóbbi zárszámadó közgyűlésen.

— Ez mindig is igy volt — mondja Balogh András, a tsz elnöke. — A dédi értelmiségiek együtt ünnepelnek, de együtt is gondolkodnak velünk. Mindent elkövetek, hogy a vezetőség — ahol csak le- aet — segítse munkájukat.

Hogyan látja Nemesdéd helyzetét a tanács két vezetője: Zóka József elnök és Egri Béla vb-titkár?

— Nagy előnye a községnek, hogy régóta együtt van az értelmisége. Bátran mondanak véleményt; sok javaslat hangzott el például a falugyűlésen is.

— Milyen jellegűek?

— Egyik részük jogos, de egyelőre megvalósíthatatlan igény volt, a másik felének teljesítésére máris intézkedtünk.

Déden nem egészen így értékelik a falugyűlést. Zóka József tanácselnök egy vb-ülé- sen kioktatta a dédieket,

amiért »pellengérre állították« (!) a vezetőket. Kétségtelenül könnyebb dolguk volt Vésén, ahol csupán harmincötén gyűltek össze, és úgy távoztak, hogy egy szót sem szóltak a beszámolóhoz. Nemesdéden viszont több mint száz érdeklődő ült a művelődési otthon nagytermében, és nem sajnálták az idejüket. Lehet, hogy él is ragadtatták magukat — bár a följegyzésben ennek nincs nyoma —, és egyoldalúsággal sem lehet vádolni a gyűlés részvevőit. Méltán állapították meg többen is, hogy a tanács teljesítette gazdasági terveit Nemesdéden. Ez megtámadha- tatlán igazság. De néhány apróság mellett, amelyek elsősorban a szolgáltatáisokra vonatkoztak, azt is szóvá tették, hogy miért nem föltváltva tartják a tanácsüléseket a községekben, ahogyan az egyesüléskor megállapodtak.

— A legközelebbit már Ne- mesdédre hívjuk össze — mondták a tanács vezetői.

Jandrics Sándor, a csúcsvezetőség titkára így folytatja a gondolatot:

— Mi váltakozva tartjuk a párttitkári értekezleteket a községekben. Egyébként az a véleményem, hogy a dédiek és a véseiek a legkisebb feszültség nélkül dolgoznak együtt a tsz-ben. A közös munka összeforrasztja az era* bereket.

Ennyit a »politikai vákuumról«, ami nem volt. A közös tanács létrehozása miatt egyetlen ember sem költözött el a faluból, nem szűnt meg a párt■ és társadalmi szervek, intézmények működése, és ott maradt a község felelősséget érző és vállaló értelmisége is.

Paál László

Ki a sztár?

EGYÁLTALÁN NEM ÜJ

dolog arra hivatkozni, hogy nálunk nincsenek sztárok az előadóművészeiben, nem manipulálunk ilyen céliból mesterségesen a közönséggel, mert mindez merőben idegen kultúránk e régiójának köreitől. Mondom, kimondjuk ezt, s közben nem titkolt szemhuny or itassál jelezzük, hogy azért persze fellelhetők időnként a sztárkodás tünetei, azért néha abban áz úgynevezett: jó értelemben manipulálunk a közönséggel is.

Azt hiszem sokan látták csütörtökön este az Ez is operett, az is operett... című műsort. Ez a műsor már most indulásában is -olyan élményt adott, amelyre heteken át hiába vártam. Ha szabad így mondani: a televízió leleplezte önmagát. A szemhuny őri tásnál maradva: néha sztárkodunk kérem, néha mamjpulálgatunk. Csak tudnám mi«"t. Mindenesetre megpróbálom megkeresni a választ

Ebhez a leleplezéshez óriási idő kellett. Pontosan az az óriási idő, amely felszámolta a magyar művészeti életben a csillogó, villogó sztrákultuszt. Mert kik voltak a sztárok évtizedekig a színházi életben? A primadonnák, a bonvivánok, a csintalan, filigrán szuhret- tek. Amikor megindult a divatos — támadás az operett ellen, ők — úgymond — a közönség kedvenceivé szelídültek, sőt néha a könnyű, zenés műfaj mártírjaivá. De íme: 1973 taaagjáa feléled egy

műsor, amely bizonyítja, hogy van szeretnivaló az operetten. Sőt, van már ielepleznivaló is általa. S ez a tv zenés színházának Bob hercege. Nem tudom meglepődött-e a néző — én nagyon. A Fekete városból ismert és megszeretett fiatal színész, Nagy Gábor csak tá- togott — a play back szabályai szerint. Valójában Berkes János énekelte a Londonban hejt, A dohányon vett kapitányból most már valóságosan megismert és megszeretett fiatal színész. Aki még operaénekes is. Aki nemcsak a tv zenés színházában merészel operettet is énekelni ... Minek volt ez az arccsere? Mert az előbbi fiatal színész hitelesebbé tudta tenni Bob herceg hihetetlenül szerelmes operett- figuiráját? Minek hitelesíteni a hihetetlent? A közönség már megszerette a Fekete városból — csak azért? Azt mondom, hogy adjuk meg a közönségnek is azt a lehetőséget, hogy döntsön, ki lesz a kedvence. Hátlha ez operaénekes is lehet. Ne sztárkodjunk és ne mani- pulálgasisuhk fölöslegesen; és akkor nincs szemhunyorítás.

Persze van-olyan intézmény, amely messze áll minden ilyesmitől. A kaposvári Gsiky Gergely Színház például még a gondolatát is elhessegeti, nehogy véletlenül is sztárt csináljon az itteni »operettisták- ból« ... Itt van Csorba István. Azaz, dehogy itt, hanem a rádió műsorában, aztán a tévé

most említett műsorában. Egyre jobb és egyre több saját poénnal szórakoztatja a közönséget. Szóvá tettük már agyszer, s most csupán makacsságunkat bizonyítjuk, amikor mógegyszer arra próbáljuk emlékeztetni mindazökait. akiket illet, hogy szívesen látnánk végre egy önálló estet tőle is, tőlük is. Mert a megyei könyvtár pódiumán megfordult mér budapesti és nem budapesti Színész, csakhogy a nem budapesti, az nem kaposvári is volt.

ES ITT A FARSANG. Azazhogy volt. Egyik régi kaposvári újságíró kollégám jegyezte meg: ilyen szegényes, eseménytelen farsang talán még nem volt Kaposváron. Való igaz, mert megjegyzése nyomán fellapoztam a régi megyei hírlapokat és hetilapokat, de most nem úntatom az olvasót tudományos farsangológi- ávaL Egyszóval volt Kaposváron farsang. Igaz, voltak sztárok is. És mi ezrt nem akarjuk ... Nekünk elég, ha a kaposvári színész szerepe! kap a televízió sztárkodás: leleplező operettsorozatában. Mi nem kényeztetjük kedven- r einket. Nincs szíárkodás. nincs manipulálás a közönséggel. Sőt, néha úgy teszünk, mintha közönség sem lenne.

T. T.

Somogyi Néplapí 5