Somogyi Néplap, 1973. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-18 / 41. szám

Somodori befogadók és befogadottak Somodor. Számomra van en­nek a falunévnek valami ko­morsága, befejezettsége. Ami­lyen végleges a poe-i refrén: »•Soha már!-» Pedig ahogy az utazó közeledik; egyre inkább tetszik neki ez a vidék. Jobb­ra, távol Memye házad, tor­nyai látszanak, balra erdősáv Csak hát a betegség! Az eilőbb-utóbb megjön a korral. Eljárnak innen nagyon. De sokan dolgoznak a szövetke­zet telepein is. Ez itt — ez a Somodor — a szentgáloskéri IX. Pártkongresszus Tsz-hez tartozik. No, aztán láthatták a kiírásokat is; »Ez a ház el­Előbb mindig az alapot kell megcsinálni... húzódik végig az úttal párhu­zamosan. Az első házak. Sok a barátságos színűre festett épület itt, s kevés a hideg kék. Azután; egymással szemben két düledezó, roskatag lakó­ház. lakóház? Azt hiszem ne­héz lenne ét-mi már háirmelyik- ban is. Egykori gazdáik meg­haltak? Ki tudja! A legtöbb ház ajtaja, ablaka betéve Az utca — az a hosszú, dpőitalpat koptató — szánté üres. ~ Két feltevés: sokan járnak innen dolgozni máshová, sokan, köl- töznek el végleg. Mint később kiderül: mindkettő helytálló. — A szemem láttára nőtt ez a felépülés. Gyerekkoromban csak az iskolá tól felfelé volt itt falu. Aztán beépült erre is. Most mar nincsen öreg meg fiatal település. Egy hosszú ut­ca az egasz. De látják: most mégiscsak elköltöznek'innen. Én visszajöttem. Pedig igen­csak messzire szakadtam. A második háború alatt bejár­tam fél Európát De hazajöt­Nékem kellett mozdítani a világot. tem a fogságból is. Bánatra. Nemsokára meghalt a lá­nyunk. Visszatértem a faluba a mesterségemhez. Ács va­gyok. Hol itthon, hó! Kapos­váron dolgoztam Később már csak Somodorban, a tsz-ben. Tíz évig. Hetvenhárom éves vagyok. Néha hiányzik a. rajz- pad. Azon szabja le az ember az »egész mindenséget, a fa álláspontjait.-« Én megtanul­tam ácsként: előbb mindig a/, alapot, vagy ahogy mi mond­tuk: a »verzaszot" kell meg­csinálni. Ehhez tartottam ma­gam mindenben. Udvarhelyi Ádámból eny- nyit sikerül többszöri kérde­zéssel kibányászni. »Nem. va­gyok én nyilatbozós fajta.. ­Rajczi János korban nem marad el tőle, csak három év­vel. Magasságban azonban úgy viszonyulnak egymáshoz, mint almafához a jegegye. Be­szélgetésünk háttere a jégkék ég, a mező, az erdősáv és itt, egészen közel: a Rajczi-porta. — Ketten maradtunk ide­haza a feleségemmel. A fiam »kirepült-« a fészekből. Gaz­dálkodó voltam világéletem­ben. Huszonnégy éves korom­ban meghalt az apám; nekem kellett mozdítani ezt a vilá­got Amig bírtam, mozdítot­tam is. Később a tsz-ben. adó«. Van ilyen, nem egy. De mostanában már költözgetnek beléjük. Cigányok, akik ott­honra vágynak. Bogdánék bekölitözöttek. De: »-befogadottak-e«? Az asszony — Bogdán Fér értené — ott, a Kossuth utca 41-ben mosásra készült, amikor hívatlan ven­dégként kopogtattunk. Már bugyborékolt a víz a fazékban. — Tavaly augusztusban köl­töztünk ide. Messziről. Géza- pusztáról. Rinyaújlakhoz, Csokonyavisantahoz van ez közei. Az uram tizenhét évig dolgozott a Láibodi Állami Gazdaságiban, amíg azt a negy­vennégyezer forintot össze tudtuk szedni. Akkor aztán | oLvasná kezdtük az újságot A j hirdetéseket Így kerültünk ! ide, Somodorba. A ház gazdá- I ja? Kaposvárra költözött Hét- I tagú család a mienk. Az uram j most a tsz-ben dolgozik. Fo- gatos.. — Tálán a tavasszal tnár nékem is tudnak munkát ad­ni — reménykedik az ifjabb Bogdán Ferenc. — Tavaly ősz- szél már dólgoztam, és a bri­gád-vezető ígérte nekem a munkát Tizenhét éves va­gyok, négy osztályt jártam. A kisebb testvéreim már többet fejeznek be. Kettő hetedikes, kettő meg alsó tagozatos. A nagyobbak bejárnak Merayé- re, ott a körzeti ideola. M inden zárszámadásnak van valami általánosan jellemző vonása. Mind- denütt más ez, attól függ, hogy milyen a gazdálkodás, milyen sajátságos viszonyok jellemzik az üzemet Biztatás. Ebbe a szóba ősz- ( szegezhető szándék jellemezte j a kaposvári Latinca Termelő- j szövetkezet évet záró közgyű- j lését Kimondva vagy kimon­datlanul benne volt ez mind­három beszámolóban — a ve­zetőség, az ellenőrző bizottság és a nőbizottság előterjesztésé­ben —, de erről szólt Németh Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára, és egyszerű, őszinte megállapításaiban erre utalt Pócs János, a szövetkezet egyik alapító tagja. Ahogy valamennyi mezőgaz­dasági üzem, ez a városi szö­vetkezet is egy igen nehéz, megpróbáltatásokkal teli évet hagyott maga mögött Ahogy figyeltem a beszámolót a kö­zösség elé tárt tapasztalatokat, egy másik, jó pár évvel ez­előtti közgyűlés jutott eszem­be, ahol nem sok szó esett az eredményekről, de annál több arról, hogy elöregedik a tag­ság, a városi adottságokból következően rendkívül szét­szórt a szövetkezet határa, ez aztán a közös javak megvédé­sétől kezdve a munkák szerve­zéséig számtalan hátránnyal jár. Meglehetősen elkeseredett, főként az önös érdeket fesze­gető, amolyan »viharos« köz­gyűlés volt az- Nos, ezen a mostani zárszámadáson is föl­— Ha újra összejön egy kis pénz, rendibe tesszük a házun­kat — vesd át a szót az asz- szony újra. — Sok minden kellene még. A táskarádióból zene szól; Koós János és Harangozó Te­ri énekel. — Ők a kedvenceim — ez Bogdán Feri vallomása. Egy kérdés, mélyet nagyon nehéz kimondani; — Otthon érzik magukat a faluban? Az asszony emeli a fedőt, gőz burkol be bennünket. — Jók az emberek. A fiú barna arcéit öröm pír­ja lepi eh — Barátaim vannak. Fábián Laci, Jerged Zoli ... S ugyanezt mondja a har­madikos kistestvér, Zsuzsi is. Ott, abban a kis iskolában, melynek udvarán apró harang lóg az állványon. Perjámosi Béla, egykori tanító emlékére, akit az első világháború pok­la nyelt el. S ott a falon már­ványtábla emlékeztet a falu legelső tanítónőjére, Buko- veczky Máriára is. Megbecsü­lik itt a »lámpásokat«. Szen­tes Lajosné alighanem meg­erősítheti ezt a véleményt. Hét éve tanít már itt — Színházba, kirándulásra csapatostul kísérik ei a gye­rekeket a somodori szülők. Csak végig kell nézni az osz­tályon. Mindegyik ápolt, gon­dozott kisgyerek. — Sokan járnak el innen. Nem nehéz »összehozná-“ az embereket? — Hétköznap igen. A ren­dezvényeket így leginkább va­sárnap tartjuk. Ő a könyvtáros, a népmű­velő, a »kultúra mindenese“. — Mindig van, amit intézni kelL Prózai mondat ez? A »nem­zet napszámosához“ nem is il­lik. más. Csak a »munkamon- datok“, nem a cifráaottak. Befogadók és befogadottak élnek Somodor házadban. Ta­lán most is elindult egy fel- málházott szekér valahonnan, a megye másik részéből. »És egyszercsak megérkezik az ember...“ Irta: Leské László Fotó: Gyertyás László Órán... BIZTATÁS jegyeztem magamnak olyan megállapításokat, hogy minden dolgozó tagra ma már két nyugdíjas jut, hogy a •Kapos­váron levő, nem egészen ezer­háromszáz hold szántóterület harmincegy táblában helyez­kedik el, harminc kisebb-na- gyobb szétszórt területen, hogy Töröcskén ugyancsak egészen kis táblákat lehetett kialakíta­ni a terület nagy eróziója miatt. De — és ez a lényeg — az egységnyi területen kihozott bruttó jövedelem egy év alatt több mint kétszáz forinttal emelkedett, és elérte az 5108 forintot, egy szövetkezeti tag 20 875 forint helyett tavaly átlagosan 23 030 forintot kere­sett. A mindennapos erőfeszítés méltatása helyett hadd írjam le: sikerült úrrá lenni a gon­dokon. Igen jelentős minőségi változás ez — még akkor is, ha ezen a közgyűlésen kifeje­zésre jutott az is, hogy még nem minden területen van rend, s túlzó lenne úgy fogal­mazni: megszűntek azok a ne­hézségek, amelyek hosszú időn át nyomasztották ezt a közös­séget A növénytermesztési ágazat még mindig nem tu­dott kilábalni a bajokból, a város ellátása szempontjából annyira fontos kertészet vesz­teséggel fejezte be a múlt évet is. Vannak néhányan még mindig, akiket mindenekelőtt az egyéni haszonszerzés vezet, és kevésbé törődnek az ő hol­napjukat is biztosító gazdaság­gal. De mellettük egyre töb­ben — mennyi név szerinti el­ismerés és dicséret tanúja vol­tam ezen a közgyűlésen.! — ott sorakoztak, akik példásan s őszinte igyekezettel fáradoz­nak. Ezek után már érthető a be­vezetőben említett megállapí­tás: ezen a számvetésen a biz­tatás volt a fő jellemző. Buzdí­tás a többre, a következetes, egységes vezetésre, és a jobb munkára. A jó szándék, a pél­damutató felelősségérzet sza­vakba foglalt kifejezése volt, amikor a 76 éves alapító tag, Pócs János arra kérte a veze­tőket, tegyenek erélyesebb in­tézkedéseket, ha valahol fo­gyatékosságot észlelnek, ő ma is figyel, ma is szól. — de az Intézkedés az irányítók dolga. Hadd idézzek szó szerint né­hány gondolatot Németh Fe­renc közvetlen szavaiból: — A kezdeti bizonytalanság hosszú évekig rányomta bélye­gét a Latinca Tsz életére. Nem volt törvényszerű, hogy annyi buktatón menjen keresztül, és úgy fejlődjön ez a nagyüasssv Huszonöt éves a barátság okmánya A TÖRTÉNELMI dátumok lyoznd a társadalmi átalabo­teljes jelentőségét általában csak évek, évtizedek távlatá­ból lehet fölmérni. Most a magyar—szovjet barátsági, együttműködésá és kölcsönös segélynyújtási szerződés alá­írásának 25. évfordulóján megállapíthatjuk: 1948. feb­ruár 18-a felszabadulásunk betetőzését jelentette, s kezde­te volt olyan gyökeres, vissza­vonhatatlan átalakulásnak, amelyre nincs példa népünk évezredes történelmében. Az a Magyarország, mellyel a Szovjetunió szerződést kö­tött, még gyönge volt a vér­veszteségektől. Történelmében olyan évszázadokra tekintett vissza, amikor valamennyi szerződésünk a nagyobb ha­talmaknak való alávetettséget is jelentette. Magyarország történelmében a Szovjetunió volt az első hatalom, amely országunkat egyenrangúnak tekintette, ezen az alapon volt kész tartós szövetséget kötni vele. A magyar—szovjet barát­sági szerződés a történelmi előzmények legszebb hagyo­mányaira, tanulságaira épült. Kiemelt szerep illeti meg eb­ben azt a barátságot, mely az 1917—19-es forradalmak füzé­ben kovácsolódott a magyar és a szovjet nép között A ma­gyar hadifoglyok tízezrei — a háború . elleni gyűlölet a vérontástól való irtózat elle­nére is — csatlakoztak' a». Nagy Októberi Szocialista For­radalom harcosaihoz. Fegyvert ragadtak, hogy védjék a szov­jet hatalmat, a fehérekkel, az ellenforradalmárokkal, az in­tervenciósokkal szemben. És e forradalom céljai, a lenini esz­mék lelkesítették népünk leg­jobbjait, amikor 1918 novem­berében megalakították a ma­gyar munkásosztály forradal­mi pártját, amikor 1919 már­ciusában kivívták a Magyar Tanácsköztársaságot Nem kevésbé fontos tényező volt felszabadulásunk, mely a szovjet Vörös Hadsereg hősi harcának eredményeként szü­letett s az ezzel párhuzamo­san kibontakozott politikai fo­lyamat, amelynek következ­ménye az elnyomó fasiszta ha­talmi gépezet összeomlása volt A szovjet katonai egysé­gek felszabadító küldetésük teljesítésén túl segítséget nyúj­tottak a demokratikus köz- igazgatás kiépítéséhez, a nép­szuverenitás legfontosabb ele­meinek kibontakoztatásához. A felszabadulás után a belső demokratikus erők polgári szárnya igyekezett megakadá­ahogyan fejlődött. A mostani eredmény azonban már joggal jó érzéssel tölthet el mindnyá­junkat. Ebben a szövetkezetben több szempontból jobb, több szempontból viszont rosszabb a helyzet, mint a megye más szövetkezeteiben. A múlt évi számvetés bizonyítja: jó úton járnak, de bizonyítja azt is, hogy még igen sok lehetőség kihasználatlan' A tanulság: bátrabban, következetesebben éljenek ezekkel a lehetőségek­kel. Természetesen ebben a munkában a megyei, a városi vezetésnek is hatékonyabb se­gítséget kell nyújtania. A szö­vetkezet ma már biztonság; nagyobb összetartásra, gondol­kodóbb, bátrabb cselekedetek­re van itt is szükség. ár jóval később hang­zott el Tóth Lajos el­nök zárszavában, ide kívánkozik, amit mondott: — Ahhoz, hogy jobban él­jünk, többet fizethessünk, töb­bet kell tenni. Legutóbbi ve­zetőségi ülésünkön azt kértem vezető társaimtól, ebben az év­ben mindenki húsz százalék­kal többet vállaljon és végez­zen. Most ezt kérem mind- annyiüktól, mindenkitől, aki a Latinca Tsz-ben él, dolgozik. Bátorítva önmagunkat, biz­tatva a mellettünk állókat — eszköz ez ahhoz, hogy a tizen­negyedik, a tizenötödik és a további éveket mind jobb eredménnyel zárhassa a ka­posvári Latinca szövetkezet. Vörös Márts lást. Az osztályharcból a ha­ladás erői kerültek ki győzte­sen, és a magyar dolgozó néip — a kommunisták vezetésével — kezébe vette sorsának irá­nyítását. A Szovjetunió jelen­tős gazdasági, sokoldalú poli­tikai segítségével hatékonyan hozzájárult a magyar népi de­mokrácia győzelméhez, diplo­máciai akcióival pedig lehető­vé tette az imperialista be­avatkozási kísérletek vissza­verését. A magyar—szovjet barátsá­gi szerződés a demokratikus Magyarország győzelmét do­kumentálta. És dokumentálta a két ország baráti szövetsé­gét, biztosította a szocialista jövőt. A szovjet—magyar kapcso­latok dinamikus fejlődése az utóbbi negyedszázadban a szó szoros értelmében áthatotta életünk minden területét. Gaz­dasági, tudományos, kulturális életünknek úgyszólván nincs olyan ága, ahol ne lenne jelen valamilyen formában a szov­jet tapasztalat és konkrét se-> gitség. Tekintve, hogy hazánk nyersanyagszegény ország, iparunk fejlődésének létszük­séglete a Szovjetunióból hoz­zánk áramló nyersanyag Je­lenleg onnan érkező behozata­lunk több mint kétharmada nyersanyag, villamos energia és más energiahordozó; a Szovjetunióba irányuló* expor­tunknak pedig mintegy 90 szá­zalékát ipari késztermékek al­kotják. Kapcsolatainkat olyan meggyőző példák bizonyítják, mint a Barátság II. kőolajve­zeték, vagy a tervezett föld- gázvezeték. A barátság okmánya külö­nösen jelentős szuverenitá­sunk, nemzeti biztonságunk szempontjából. Határaink sért­hetetlenségének döntő biztosí­téka az, hogy hazánk szövet­ségese annak a Szovjetunió­nak, mely a világon páratlan védelmi eszközöket hozott lét­re. A SZERZŐDÉS szellemében egyre szélesednek a magyar— szovjet kapcsolatok az ideoló­giai munkában, a tudomány, a népművelés, a kultúra és az élet minden területén. Nemzetközi megállapodások próbakövét az esztendők je­lentik. Az elmúlt negyedszá­zad históriájának egyik leg­fontosabb tanulsága, hogy a magyar—szovjet barátságon épülő hosszú távú és megmá­síthatatlan politika, amelyet szerződésünk 1967-ben történt megújítása is jelzi, kiállta a történelem vizsgáját. Jelentő­sége túlment a két ország hatá­rain; egyike azoknak a nagy fontosságú diplomáciai okmá­nyoknak, amelyek fokozzák a szocialista erők befolyását a nemzetközi élet eseményeinek menetére, szilárdítják Európa békéjét, biztonságát. N. J. Színes gépek a munkaártalmak csökkentésére Csökkent az üzemi balese­tek száma a Tiszamenti Vegyi­művekben, halálos kimenetelű baleset pedig már több mini öt éve nem történt a nagy­üzemben. Az elmúlt évhez ha­sonlóan 1973-ban is több mint tíz millió forintot költ a TVM muntoásvédelemre, a bizton­ságtechnika fejlesztésére. A tapaszttatetok szerint a balese­tek többsége nem a vegyiüzemi munkafolyamatok közben tör­ténik, hanem elsősorban a? anyagmozgatás és a különféle kisegítő, szerelési, javítás munkák rejtenek magukban sok veszélyt. Ezért főleg eze­ket a munkafolyamatokat kor­szerűsítik, ahol lehet gépesí­tik. A nagy fizikai, egészségi megterhelést jelen,tő üzemre székben a falak, a gépek szí nénék megválasztásával is csökkenteni kívánják a külön féle ártalmakat. A meles^mun- kahelyekről például »száműz­ték" a hőérzetet fokozó vörös színeket és helyettük a nyug­tató hatású kéket és zöldet használják. 3 Somogyi Néplap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom