Somogyi Néplap, 1973. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-17 / 40. szám

Fizetésnapon legtöbb az ügyfél Lassan egy éve, hogy a Ka- linyin városrész szolgáltatóhá­zában megnyílt az Országos Takarékpénztár fiókja. Azóta többszörösére növekedett a forgalom, egyre többen igény­lik a szolgáltatásokat. — Május nyolcadika óta dolgozunk, azóta az igények állandóan nőttek. Legtöbben a takarékbetétek és az átutalási betétszámlák ügyében keres­nek föl bennünket. A befize­tett összegekből mi rendezzük az esedékes számlákat, vü- lanydíjat, lakbért, újságelőfi zetéseket. Nagy segítség ez a városrész lakóinak — mondta Horváth László, a fiók veze­tője. — Csali ők vehetik igénybe a szolgáltatásokat? — Természetesen nem. Azok, akik eddig a központ­ban bonyolították le kölcsö- neiket, most hozzánk fordul­nak. Nem szükséges ott ren­dezni a számlákat, nálunk is kiegyenlíthetik tartozásukat. Az már megvalósult, hogy az egyéni hiteleket körzet szerint folyósítjuk. A füredi város­rész, a Kanizsai utca egy ré­sze is ide tartozik. — Véleménye szerint a köl­csönügyletek melyik ágát ér­demes továbbfejleszteni? — Novemberben kezdtünk hozzá az ifjúsági betét szer­vezéséhez. Azóta 206 ügyfe­lünknek van ilyen betétköny­ve. Legtöbben személyi köl­csönért fordulnak hozzánk. Betétállományunk összege több mint nyolcmillió forint. Az ősszel jelentős volt a me­zőgazdasági kölcsön igénylése, s szerelnénk kapcsolatot te­remteni a kaposfüredi terme­lőszövetkezettel. Decemberben száztíz árukölcsönt folyósítot­tunk, akik hitelt vettek föl, azoknak a száma eléri az ezer­kétszázat. — A hónap melyik felében keresik fel legtöbben a fiókot? — A fizetésnapokon. Napon­ta átlagosan száz-száztízen fordulnak meg nálunk. — Gondok voltak a pénz­tári órákkal kapcsolatban. — Igen, nehezen lehetett megoldani a pénztár nyitva tartását. Míg a központban csütörtökön tart nyitva a pénztár este hatig, addig pén­teken délután nálunk lehet pénztári ügyeket intézni, bár nem nagyon nőtt a forgalom. — Terveik? — Szeretnénk a mezőgazda- sági kölcsönt fejleszteni. R. G. A múlt év novemberében tanácskozásra- gyűltek össze a városi tanács építési osztályán a megyei, városi tanács, a tervezővállalat, a villamossági gyár és a DÉDÁSZ képviselői. Ezen rögzítették, hogy a ter­vezőiroda tervei alapján a DÉ­DÁSZ városi és vidéki kiren­deltségének szocialista brigád­jai társadalmi munkában el­készítik a megyei, valamint a városi tanács épületének ün­nepi kivilágítását. A VBKM vállalta, hogy a fényszórókat ez év első hónapjában leszál­lítja. Barna József, a DÉDÁSZ kaposvári üzemigazgatóságá­nak igazgatóhelyettese érdek­lődésünkre elmondta, hogy a napokban megérkeztek a VBKM készítette fényforrá­sok. A DÉDÁSZ rövidesen beszerzi Budapestről az izzó­kat. A reflektorok fölszerelé­sének előkészítését már meg­kezdték, s ha az idő továbbra is ilyen kedvező marad, a hó­nap végére elkészülnek a munkával. A díszkivilágításon kívül — szintén a centenárium tiszte­letére — soron kívül elvégzik a közvilágítás karbantartását. A közelmúltban »-tették tisz­tába« az Április 4. utca és a Kossuth tér lámpatesteit. Erre az évre tervezik a vá­ros valamennyi vaskandellá- berének újrafestését. A mun­kát a DÉDÁSZ költségvetésé­nek terhére az építőipari szö­vetkezet végzi. 32522 liter iskolatej, kakaó Az iskolatej-ellátás javítá­sára szeptemberben határoza­tot hozott a kaposvári városi párt-végrehajtóbizottság. A végrehajtásról a városi tanács művelődésügyi osztályán tájé­koztattak: a tejipari vállalat minden mennyiségben bizto­sítja az iskolatejet, kakaót, az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat, a kaposvári áfész boltjaiból tíz órára minden általános iskola megkapja az igényelt tejterméket, pékárut. A flakonos iskolatejből szeptembertől decemberig 9528 litert adtak el a kaposvári is-1 kólákban, kakából 22 994 liter fogyott. Érdemes összehasonlítani a megyei adatokkal: tejből 19 891, kakaóból 52 691 litert fogyasztottak a tanulók. A városi adatokból kitűnik, hogy csaknem minden gyerek fogyaszt tejterméket az isko­lában. A Krénusz, a Pázmány Pé- •i.er általános iskolák példájá­ra hamarosan büfét létesíte­nek a Berzsenyi és a Rákóczi iskolában is. A jövő útja: le­gyen büfé minden iskolában, ahol a tanulók a legszüksége­sebb tanszereiket is megvásá­rolhatják óraközi szünetben. A függesztett talajművelő pálcáshengerét szerelik. Hatalmas szárítódobok foglalják el az üzem területét. Vég­legesen majd a gazdaságokban állítják össze őket. NÉPLAP MELLÉKLETE A SOM OGYI Nem látványosan, csak" eredményesen.. — Nagy Im­re? Rögtön... — mondja egy női hang a te­lefonba. Aztán néhány másod­perc múlva folytatja: — A főmű­vezető elvtárs nincs itt a kö­zelben, kiment az üzembe. Tessék talán később keres­ni. — Meddig tart a munka­idejük? — Négyig, de Nagy elv­társ általában fél ötig, ötig is itt van. Ezek után igazán nem meglepő, ami­kor Nagy Imre azt mondja: — A családom már azzal vádol, hogy jobban szeretem az üzemet, mint őket. Nem teszi hozzá, hogy »ez persze nem igaz«, nem cáfolja, csak elnézően legyint, mint aki biztos benne, a két dolgot, az üzemet meg a családot egy­szerűen nem lehet összehason­lítani, egy kalap alá venni. A Somogy megyei Tejipari Vál­lalat kaposvári vajüzemének főművezetőjét az utolsó pilla­natban sikerült »elcsípnem«. Éppen a kabátját húzta az irodának alig, inkább csak kuckónak nevezhető helyiség­ben, melyet az üvegfal csak képletesen választ el a terme­lő egységektől. Leveti a kabátját. Várja a kérdéseimet. Nem mosolyog. Nem igyekszik megnyerő len­ni. Mégis az. Pedig beszéde is darabos, látszik, nem a sza­vak embere. Hogv miért kapta meg 1970- ben a legelsők között a kapos­hogy is mondjam, valahogy hozzánk nőtt a társadalmi te­vékenység. Nem is tudom. Amikor a Sörház utcai óvoda felépült, parkosítottunk. Az­után a játszóhely, mi csinál­tuk az udvarra azt a baba­házat. / — Ki az a »mi«? — Hát mi, szülők. Három gyerekem van. Mint szülő és mint ember, kötelességemnek éreztem, hogy segítsek. Ugyanígy patronáljuk a Gár­donyi iskolát is. A népfronton keresztül. Például végigjártuk a »problémás« gyerekek csa­ládját. — A hátrányos helyzetű gyerekekét? — Ügy van. Tudja, akiknek az apja részeges, vagy más ok miatt elhanyagolja a csa­ládját. Próbáltuk nevelni őket. A szülőket. A legutóbbi választások idején is mentünk vári városi tanácsnak a tár-j házról házra, itt a Cseri kör sadalmi munkáért járó emlék- piakettjét? — Az egész családom olyan beállitottságú, hogy valahogy, zetben, meg munkásőr vagyok több mint tizenkét éve, de hát, nézze, ezek apróságok. Nincs benne semmi látványosság. Megismerték az ifjúsági betétet Nem is arra törekedtem, hogy látványos legyen, amit csiná­lok, csak eredményes. Nagy Imréről tudom, hogy a Kapos áradása idején na­gyon is »látványos módon«, mondhatnám hősiesen mentet, te az üzem gépeit. Amikor er­re emlékeztetem, megjelenik arcán az első mosoly. — Akkor a lét és a nemlét forgott kockán. Muszáj volt csinálni. »Lét és nemlét?« Az üzem létéről volt szó talán, ö azon­ban ezt személyes ügyének te­kintette. Nagy Imre többszörösen ki­váló dolgozója a tejiparnak. Mellette munkásőr. Tevékeny­ségéért A haza szolgálatáért érdemérem arany fokozatával jutalmazták. 1953 óta tagja a vállalat pártvezetőségének. 26 éve párttag. — Mivel tölti a szabad ide­jét? — Szakkönyveket olvasok. Nagyon szeretem a szakmámat. Moziba járok, tv-t nézek. — Kocsi nincs? — Három gyerek mellett? — kérdez vissza minden kese rűség nélkül. — Egy családi házat építettünk. Igaz, nem telt akkorára, mint amekkora kellene, nőnek a gyerekek, két fiú, egy lány. A lánynak jó lenne egy külön szoba, de hát néha még megélhetési gondjaink is voltak az építke­zés miatt. — Hogyan tudta meg, hogy kitüntetést kap a társadalmi munkájáért, és mit érzett, mi­kor átvette? — A városi tanács küldött egy meghívót. Nagyon megle­pett. Hiszen nincs olyan nagy nevem, hogy ... Hát nagyon jólesett. Hosszú évek munká­jának elismerését éreztem benne. R. Zs. A szolgáltatások és a kisipar Kaposváron dolgozik a me­gye kisiparosainak több mint tíz százaléka. Míg a megyében 4226-an kaptak iparjogosít­ványt, a megyeszékhelyen 546-an. Ez az arány jó. Meg­változik azonban a helyzet, ha az említett kisiparosok össze­tételét vizsgáljuk. Eszerint Kaposváron 98-an csak másod­állásban tevékenykednek, to­vábbi 69-en pedig már nyug­díjasként. A munkaerő minő­ségét befolyásoló korátlagot és a munkára fordított időt te­kintve tehát nem a legjobb a helyzet. Pedig a kisiparnak fontos szerepe van a város ipari-szolgáltatási rendszeré­ben. Endrédi Lajost, a KIOSZ megyei titkárát kerestük fel, hogy a kisiparnak a javító­szolgáltató munkában- betöl­tött szerepéről érdeklődjünk. — Kisiparosaink helyzetét az 1958. évi 9. sz. törvényere­jű rendelet szabályozza — mondta a KIOSZ megyei tit­kára. — A rendelet kimond­ja. hogy a magánkisipar egé­szítse ki az állami ipart, és vállaljon aktívan részt a ja­vító-szolgáltató munkából. 1964-ben módosították ezt a rendeletet, s a magánkisipar nagyobb mozgásteret, több kedvezményt is kapott. Egye­bek között megengedték az iparbővítést — például az asz­talos üvegező tevékenységet is végezhet —, és különféle adó- kedvezményekben is részesül­nek a kisiparosok. Igv például kedvezményeiket kapnak öreg­ség, betegség esetén a tanulók után, és akkor, ha kisebb te­lepülésen dolgoznak. — Milyen hatással vannak a kisiparosok helyzetére ezek a rendelkezések? — Első helyen azt említe ném, hogy nőtt a vállalkoz. kedv, s ezzel együtt több szol­gáltatási igénynek tudnak megfelelni a kisiparosok. Ér­zik, hogy a társadalom számi munkájukra, kialakul körük ben egyféle termelési biztoi ság. — Mi jellemzi a megyeszék helyen dolgozó kisiparosok szolgáltató tevékenységét? — Kaposváron is megtalál­ható a falusi körülmények kö zött dolgozó iparos, különösen Díszkivilágítás a Kossuth téren Újrafestik a kandellábereket a peremkerületekben, például a toponári és a kaposfüredi városrészben. Más szakmákban viszont kimondottan konjunk­túra van. így például a kapos­vári nagy kereslet miatt tele vannak munkával a gépkocsi­javítók, az elektronikai és me­chanikai műszerészek és a háztartási kisgépet javítók. Ugyanakkor megfigyelhető az is, hogy egyes szakmák válto­zóban, átalakulóban vannak. Az utánpótláshiány különösen a cipészeknél jellemző. Rop- pat érdekes, hogy 17 évvel ez­előtt még több mint 500 ci­pész dolgozott a megyében s ma már alig 140. Ez a jelenség azonban elsősorban Kaposvár­ra jellemző. Itt kell megemlí­tenem a fodrászokat is: a de­konjunktúra — az ismert okok miatt — főként Kaposváron jelentkezik. — A kisiparosok a tényleges munkán kívül hagyományosan részt vállalnak a szakember- képzésből Is. Milyen a jelenlegi utánpótlás? — Most — s ez ismét csak megyei adat — ötven kisipa­ros tart hatvanegy alkalmazot­tat. Harmincnyolcán pedig 57 szakmunkástanuló képzését (11 szakmában) vállalták. — Ez nem túl sok? — Sajnos, évről évre nehe­zebb jelentkezőket találni. Ke­vés a fiatal, s azok is inkább a nagyüzemekbe mennék. — A KIOSZ érdekvédelmi szervezet. Dgy tudom, segít tagjainak az anyag beszerzésé­ben. — Igen, folytatunk anyag­gazdálkodási tevékenységet is. De ennek a formái 1968 óta megváltoztak. Azelőtt bizonyos meghatározott mennyiségben érkezett az anyag, a gazdasági mechanizmus reformja óta zö­mében szabadon. így a kisipa­ros maga: is be tudja szerezni nyersanyagszükségletét. En­nek leggyakoribb formája, hogy a kisiparosok zöme áfész-tag, s a szövetkezeten keresztül igyekszik megszerez­ni az anyagot. Az új gyakor­lat legbeváltabb és leghaté­konyabb formája az áfész-eken belül megalakított kisiparos­szekció. — Hogyan ítéli meg: korsze­rűnek mondhatók-e a kisipa­rosok szolgáltatásai? — Meglehetősen vegyes a kép. Túlnyomórészt kézi erő­vel végzik a munkát, s hiá­nyoznak a műhelyből a kor­szerű, gyors kisgépek. Nagyobb fokú gépesítést csak kölcsön segítségével lehetne végrehaj­tani, de a kisiparosok idegen­kednek a kölcsönöktől. Jel­lemző, hogy tavaly is alig több mint egymillió . forintot vettek fel az OTP-től. Hogy miért? Pontosan nem tudom. Talán a viszonylag magasabb, hétszázalékos kamatláb miatt. Ami pedig az üzletek külső képét illeti, nagyon bízom benne, hogy Kaposváron, a Kalinyin városrészben épülő toronyházak földszintjén, ahol főként üzleteket, szolgáltató egységeket rendeznek majd be, kisiparosok is megjelennek igényeikkel. Számukra min­denképpen előnyös lenne: a hely korszerű, szép és minde­nekelőtt központi fekvésű. Csupor Tibor Hengerek és talajművelők készülnek A Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár Kapos- ári Gyárában megkezdték a talajművelő kombinátor gyár­osát. Ebből két típus készül. Az egyik tárom, a másik öt íéter szélességben munkálja meg a talajt. Itt készü1 a szálas takar mányokat szárító berendezés s. Ebben az évben a nagy telj esítményű szárítóból huszon­hét, míg a kis teljesítményűb 51 tizenöt készül. A vállalat szovjet exportra gyártja a tojóházi berende­zéseket. A munkát igen megkönnyíti egy új, szovjet vízszin­tes élhajlító berendezés, mellyel száz tonna nyomást tud­nak kifejteni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom