Somogyi Néplap, 1973. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-15 / 38. szám
Könyvek a társadalomnak művek a tudománynak A z MSZMP KB tavaly novemberi határozatának az ideológiai helyzettel foglalkozó része kiemelt helyen szól társadalom tudományunk jelenlegi helyzetéről. Megállapítja, hogy az e körbe tartozó tudományok gyakran megkésve adnak csak választ a modem társadalomtudományokban felmerülő legfontosabb kérdésekre. S feltehetően azért, mert ezek az eredmények csak megkésve jutnak el hozzánk. A határozat — és az 1969. évi tudománypolitikai irányelvek is — arra ösztönzi a közgazdászokat, történészeket, szociológusokat, hogy mind szélesebb körbe» ismerjék meg a világ tudományos köreiben zajló nagy vitákat, új gondolatokat, módszereket, s azokat megfelelő marxista kritika után dolgozzák fel, tovább gazdagítva saját elméleti és módszertani repertoárjukat. Könyvkiadásunk — örvendetes módon — igyekszik megfelelni ennék a törekvésnek. Ha csak két kiadó — a Gondolat és a Közgazdasági és Jogi kiadók — »termését-“ vizsgáljuk meg, ez a törekvés nyilvánvaló. Élő és már klasz- sziteus társadalomtudósok, filozófusok munkái jutnak el — elég széles körben — az olvasóhoz. S e kiadott könyvek sorában nem ritka az olyan sem, amelynek — minden elvontsága, s a témának a magyar vavolsága ellenére — már a második kiadására vár az olvasó (s nem csak a szakemberek) népes tábora. A Gondolat gondozásában jelent és jelenik meg folyamatosan a XIX—XX. század filozófiai gondolkodása legjelentősebb képviselőinek műveiből egy-egy válogatás — a Gondolkodók sorozatban — igen alapos, sokszor a közölt szemelvények, művek színvo. nalával vetélkedő előtanulmányokkal. A sorozatban megtaláljuk Kirkegardnak, az egzisztencializmus első klasszikusának nevét, s egy válogatást műveiből. Követi a sort a marxista Gramsci, a Nyugaton igen divatos Bergson, majd a fenomenológiai iskola alapítója és legmarkánsabb képviselője, Edmund Husserl. S a kiadó legutóbb egy Nietzsche válogatással örvendeztette meg az érdeklődőket. A korszerűség, a közvetlen gyakorlati felhasználhatóság, a praktikum szempontjából igen értékes ugyanennek a kiadónak a sorozata: a Társadalomtudományi Könyvtár egyes darabjai. E sorozatban megjelent könyvek közül mindet felsorolni nem lehet — nem is célunk — már csak azért sem, mert ez a sorozat színvonalban nem egyenletes. Hogy mindjárt egy példát is említsek, tavaly nagy sikert aratott a neves angol történész, Toynbee műveiből kiadott válogalóságtől való viszonylagos tá- 1 tás, s szinte napok alatt el is Jó estét, Budapest! A ihévé ötórás, »huszonnégy kamerás« műsora címében a fővárosiakat kösizdmtötte, a huszonnyolc éve szabad Budapestet, de tartalmában sikerül* országos érdeklődést keltenie, jó szórakozás* nyújtani. A műsor szerkesztői hónapok óta gyűjtötték az ötleteket, az anyagot a Jó estét, Budapest í-hez. Kitűnő forgatókönyv alapján dolgoztak, de mit sem ért volna, ha maguk a budapestiek nem »készülnek«, nem találják meg helyükét a kameráik szemében. Budapest tehát — a centenáriumát ünneplő magyar főváros — »készült«, becsben tartja kincseit, múltját, hagyományát, jelenét, és szeretettel dédelgeti jövőjének terveit. A Jó estét, Budapest! nevezetes ünnepnapon készült, de kerülte az ilyen alkalmaikkal járó »gyermekbetegségeket«, azt, hogy most mindenáron »feijinköltnek« kell lenni. Egyébként a budapesti sznobságot nem kevés csipkelődés érte. Ez a sznobság átvezet bennünket a főváros hétköznapi életébe, amire mégsem ez a legjellemzőbb, hanem a muraira, a szorgalmas, becsületes helytállás, és tegyük hozzá: a felemelkedés, melvet az El- zett-gyári riportok is érzékeltettek. Lám, még az ünnepnapon is van vita — mennyit kannak a dolgozók az Edzett- gyárban bérfejlesztés címén —, s ez raaigyom jó volt. Sok kedves ri portra is sokáig emlékezni fogunk, köztük is talán a nesti öregeik portréi maradnak meg bennünk legtovább. * A te helyszíni beszámolók c!"■*■'1' ««ijuiki3.it. ezután még uvitr"í’,«b szemmel járunk Budapesten, s nemcsak a fővárosi lakosok, hanem valamennyien, az ország népe. Mert lám, van mit fölfedezni a »jó öreg« életében, hétköznapjaiban. Sok igazság volt abban a jövőt látó jóslásban is, hogy 2073-ban — persze csak képletesen értve — »fővárosi metrón« utaznak a nagykanizsaiak és a nyíregyháziak is dolgozni, szórakozni, mert még inikább eltűnik a különbség Budapest és »nem Budapest« — ahogy ma mondják a vidéki színészeik vetélkedőjén —■ között. Komlós János nem lenne Komlós János, ha nem »ve- sézheti« ki a Jó estét, Budapestiét a Jó estét, Budapest!- ben. Szellemes poénjainak hátterében mégis az állt, hogy mennyire szereti szülővárosát. Rá gondoltam a Maxim mulató tizenhat éven felüli műsora láttán, hogy vajon mit mondana róla? Nem tudom, eltalálom-e a véleményét: niem történt semmi különös, csak fölcserélték az esti mese filmjét a Maxim show-val. Míg a gyerekek jól szórakoztak volna a nevűn, mi, felnőttek izgulni tudtunk volna Vitéz László kirimdtörhéneténiek kimenetelén ... Korántsem a protokollért, de az elismerésért azt hiszem megérdemlik a riporterek, hogy nevüket megjegyezzük a kellemes Jó estét, Budapestiért. Elsősorban Vértessy Sándornak szól az elismerés, mellette derekasan kitetitek magukért a helyszínen mozgó riporterek is: Balogh Mária, Bán János, Tikár László, Horváth János, Kovalik Károly és Molnár Margit. H. B. Tízezer színes dia a Hortobágy természeti ritkaságairól Páratlan gyűjteményt mondhat magáénak Szabó László, a Szolnok megyei Nagyi van község természetvédelmi felügyelője, aki az elmúlt években több mint tízezer színes diát készített a Hortobágy természeti, tájképi ritkaságairól. A nemrégiben nemzeti parkká nyilvánított 52 ezer hektáros területen megörökítette a feledésbe merülő pusztai életforma, a ri- degpásztorkodás jellegzetes szereplőit, állatait, tárgyait, lefényképezett sok azóta lebontott, elpusztult hortobágyi épületet, nevezetes csárdát, híres kétgémű kutat Számos olyan, Európa-szerte védett vízi- és ragadozó madárról készített felvételt, amelyek egyébként csak nagyon nehezen fényképezhetek. Érdekes sorozatot készített többek között a Hortobágy egyedülálló természeti tüneményéről, a délibábról is. Az összegyűjtött anyag a Nagyiván községbe tervezett falumúzeum alapját képezd. fogyott. (Jellemző, hogy Kaposváron egyetlen példányt sem láttunk belőle.) Nem mondható el ugyanez — s főleg a válogatás esetlegességét, koncepciónélküliségét kifogásolnánk — Kurt Lewinnek, a mezőelmélettel foglalkozó könyvéről. Nagyon értékes viszont Jürgen Habermas műve A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozásai, szintén ebben a sorozatban. A szerző ezt a munkáját a híres mar- burgi egyetem filozófiai tanszékére adta be magándoktori értekezésként, s hallatlan nagy felkészültséggel, történelmi változásaiban vizsgálja a polgári nyilvánosság fogalmát. Egészen más profilú a Köz- gazdasági és Jogi Könyvkiadó. De munkájukban már itt is évek óta megfigyelhető a törekvés: megfelelő mértékű szelekció mellett, lehetőleg a legjellemzőbb részeket megragadva, bemutatni egy-egy neves tudós munkáját, amellyel döntő hatást gyakorolt a közgazdaságtudomány, a szociológia, a szociálpszichológia fejlődésére. Max Weber műveiből közreadott két külön kötettel kezdenénk a sort. A politikai szociológia neves — már-már klasszikus — német művelőjét ugyanis gyakran hallottuk korábban is idézni, még inkább divat volt bírálni, de műveit nem ismertük. A kiadó ilyenformán hézagot pótolt, és alkalmat adott rá, hogy Webert értékeljük, mégpedig a munkái alapján. N yugaton bestsellerré vált, s nálunk is nagy haszonnal forgathatják közgazdászok, de még a mai ipari-fogyasztói államok társadalma iránt érdeklődő laikusok is Galbraith könyvét, Az új ipari államot Ugyanezt mondhatjuk el David Reis- man munkájáról is, amely néhány évvel ezelőtt, amikor megjelent a boltokban, napok alatt elfogyott. Címe: A magános tömeg. A sikerre jellemző, hogy hamarosan újra meg fog jelenni második kiadásban. A távolról sem teljes sort (amelyben például nem említettük a Mitls-válogatást, s az Ifjúságszociológia reprezentatív antológiáját) a legújabb kiadvánnyal zárjuk: a napokban jelent meg Gunnar Myrdal. a neves svéd társadalomtudós könyve, az Érték a társadalomtudományban. A mű is jól reprezentálja a hasonló kiadások hasznát: Myrdal alapvető megállapításaiban sok tekintetben eltér marxista—leninista alapállásunktól (például a társadalmi fejlődést kizárólag reformok útján képzeli el, noha elismeri, hogy ez az út igen nehézkes és lassú). De a nyugati és a harmadik világ társadalmi mozgásaiban, mobilitásában annyi jelentős, jellemző dolgot vesz észre, tár fel, s módszertanilag is gazdagítja a társadalomkutatást, hogy könyvét — nyugodtan mondhatjuk — érdemes volt kiadni, és még inkább érdemes elolvasni. Cs. T, A gyerekek szigorúbban osztályoztak Pattogatott kukorica és filmfelvevő gép — ... És akkor kinyitnám a naplót, aztán minden gyereknek beírnám azt a jegyet, amit érdemel. Vajon melyik diák nem gondolt még erre? Nemcsak gondolnak, hanem meg is beszélik egymás között, ha ennek vagy annak a tanárnak a döntésével nem értenek egyet. De hogy a »beleszólás« az egyes osztályzatok elbírálásába valóság legyen, az a legmerészebb álmaikat is túlszárnyalja. Márpedig a Balatonfeny- vesi Általános Iskolában ezt is megvalósították. A féléves osztályozó értekezlet előtt a gyerekek képviselői megkapták a naplót, és halványan, ceruzával beírhatták, hogy kinek milyen magatartás- és szorgalomjegyet javasolnak. A végleges döntés persze a tanároké volt, akik meglepődve tapasztalták, hogy a gyerekek mennyire reálisan értékelik társaikat. A ceruzával, majd a tanárok által tintával beírt jegyek az esetek többségében megegyeztek. Ha nem, akkor azért, mert a gyerekek szigorúbbak voltak ... — Nem féltek ekkorra önállóságot adni a gyerekeknek? — kérdeztük Pauza István igazgatót. — Inkább várakozó álláspontra helyezkedtünk. Kiváncsiak voltunk, hogy a gyerekek tudnak-e élni az önállósággal. Tudtak. Annyira, hogy néhol a szigorúságukat kellett enyhíteni — kettes magatartást mi nem javasoltunk senkinek, ök igen... Az a véleményem, hogy eddig eljutni az úttörő-önkormányzat eredménye. Elsősorban a csapatvezető érdeme, hogy sikerült megvalósítani. Jáhn Károlynéval, az úttö- csapat vezetőjével a munka »hogyan«-járói 'beszélgettünk. — Amit sikerült elérnünk, az kitartó munka eredménye; tanároké, gyerekeké közösen. Véleményem szerint az úttörőmunka alapkövetelménye az, hogy jogot adjunk a gyerekeknek, még ha kockázattal jár is. Az esetek többsége azt bizonyítja, hogy a bizalom eredményekkel fizet. Mindig kell valami cél, amiért dolgoznak, amiért szívesen vállalnak feladatokat. A bizonyíték a fenyvesi úttörők klubja. Az iskola alatti pincét alakították át, amikor kiköltözött onnét az ebédlő. A csapatvezető szerint nagyon sokat dolgoztak a gyerekek. — Még a meszelést is maguk végezték — mesélte Jáhnné. — Pedig legtöbbjük még életében nem meszelt. Amikor lejöttünk ide a pincébe, még szerszámunk sem volt, aztán egyszer csak megjelent egyik gyerek egy torta- kanállal, és azzal kezdte elsimítani .a fal repedéseit. Egy idő után aztán elfáradtak — kezdtek elszállingózni. A takarítás közben találtunk egy zacskó pattogatni való kukoricát. Odaállítottam az egyik kislányt a kályhához — ő pattogatta és osztotta ki. Lassan mindenki ott volt ismét... Néha ilyen apróságokon áll a munka sikere. A gyerekekkel a klubban beszélgettünk. Mindegyikük azt mondta, hogy amit itt látunk, az még mind semmi. Sokkal szebben berendezik márciusra, a »hivatalos« megnyitóra. Pedig a klub már most is a befejezettség képét mutatja: asztalok, borszékek, függöny, szekrény, a falakon rajzok, képek, faliújság, a csapat történetét őrző tablók. A sarokban magnetofon. A berendezésihez az iskola adta a pénzt, a tanácstól is kaptak ígéretet, hogy hozzájárul az iskolai klub berendezéséhez. — Az igazgató bácsi megígérte, hogy filmfelvevő gépet »A bizalom eredményekkel fizet.« is kapunk — mondta Bíró Zsuzsa. — Az nagyon jó lesz, mert mindent meg lehet vele örökíteni: túrákat, kirándulásokat, ünnepélyt. Amikor ott jártunk, éppen megérkezett az erősítő az úttörőzenekar fölszereléséhez is. — És ti mit csináltok mindezért? — kérdeztük a gyerekeket. — Nemcsak a klubon dolgoztunk. Mi vagyunk a folyosóügyeletesek is reggel meg a szünetekben. — Mire kell ügyelni? — Hogy a gyerekek tiszta cipővel jöjjenek be, meg hogy ne nagyon verekedjenek a szünetben ... — Az ügyeletet is komolyan veszik — mondta az igazgató. — A féléves tapasztalat bátorít minket. Év végén megengedjük néhá- nyuknak, hogy az osztályozó értekezleten is részt vegyenek. Simon Márta Az új klubban. Kikötői impressziók Olvad. Ragyog a jég a napfényben, fehéren villan a sirályok szárnya. Kalapácsütések zaja visszhangzik. Szemben, a sólyatéren kong a hajók vaslemeze, többen dolgoznak a szárazföldön hatalmasnak tűnő testeken. A kikötő vizének, egy részéről már eltűnt a jég. Sima a viz, meg sem rezdül a világítótorony és a bóják tükörképe. Bent az öböl mélyén, egymás mellett pihen a Helka és a Kelén. Körülöttük szürke a jég, akárcsak a kikötő másik oldalán. A rianásokat szegélyező fehér csíkokon mozdulatlan sirályok állnak. A nap felé fordulnak, a tó másik partját elfedő ködtakaróba vész egy-egy rekedt sikolyuk. Két vízicsibe játszik a jég szélén. Testüket himbálva nagyokat lépnek a kopár jégtáblán, és úgy csinálnak, mintha azon jóféle magok teremnének, rovarok répáé*ménalr., Mim Ram*. M megnéznek, és ha az egyik tíz méternél távolabb keresgél, a másik nagyokat lépve fut utána. De neki sem jut semmi. Néhány idős ember sétál a mólón, beutaltak. Ritkán lehetnek a tó partján, mert a vízicsibéket kacsának nézik, az elrothadt növényekből álló csomókat kapitális pontynak. Kimennek egészen a mellvédig, onnan csodálják a világos színek minden árnyalatában játszó hatalmas jégfelületet. A sirályok valamit észrevették. Éles rikoltással szállnak fel, aztán a jégre ereszkednek, a vízicsibék mellé. Nagyokat szánkáznak előretartott lábukon, némelyik méltatlankodva rázza a fejét, ha nem sikerül megállnia, és a fenekére huppan. Táncolni kezdenek. Felszáll- nak, lábukat a vízbe csob- bántják, újból és újból, perceken át. Ugyanolyan hirtelen hagyják abba, ahogy elkezdték. Kergetik a kis halakat, mondja az egyik mesz- sziről jött öreg. A vízicsibék a vízbe tottyannak, a sirályok felé úsznak. A mögöttük szélesedő V betűt * rajzolnak az apró hullámok Feltámad a szél, megborzolja a jégmentes felületek tükörsima vizét. A sirályok vezényszóra fordulnak a széllel szembe, fejüket behúzzák, tollúkat felborzolják. Olyan egyformán állnak, hogy egymásra lehetne kopirozni őket. A nyugdíjasok még bedobnak egy-két darab kenyeret a vízbe, aztán a kikötó bejárata felé indulnak. Hideg a szél a Balaton partján. Egy idős ember nagyokat mesél. Itt dolgozik valahol a kikötőben. Nem győzi hangsúlyozni, hogy mennyire fontos feladata van. — Ha valami történik kérem, azért egyedül én felelek. Elszalad a viz, elromlik a zsilip, oda az egész Gemenc, és még ki tudja, milyen károk származnának abból* ha nem leírnék én itt. Ahogy mesél, egyre nagyobbá válik a szememben, szóról szóra nő, már hőssé válik, a XX. század és a Balaton hősévé, vad- és öntözéses vízgazdálkodásunk atyjává. Magává az eszményképpé, így érzi ö is. Már a móló felé megyek, mikor a kikötő túlsó oldaláról valaki átkiabál neki: — Na, tegna.p is megvert az asszony? A hős elcsendesül, kuckójába bújik. A szél egyre erősödik, egyre hidegebb. A kopasz ágakról hecsedlibogyót gyűjtő öregasszony is elmegy a híd felé. A sirályok mozdulatlanul néznek szembe a túlsó parttal. Bögyük felborzolt tollán elcsúszik a szél. Csak a vízicsibék keresik rendületlenül a remélt lárvákat a szürke jégen. Szürke lesz az ég, a víz, a jég, a szélben barátságtalan a Balaton. M. A. Somogyi Néplap
