Somogyi Néplap, 1973. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-14 / 37. szám
Nem csak az ismerkedés tanéve Beszélgetés az oktatáspolitikai határozatok végrehajtásáról 1 Lehár-bemutatóra készülnek a Csiky Gergely Színházban Rózsa Tibor A pacsirtában — Hol járt időköziben? Csupán fél év telt el a Központi Bizottság oktatáspolitikai határozatainak megjelenése óta. Ez az idő kevés ahhoz, hogy bármelyik iskolatípusban és intézményben lát- - ányos változások történjenek. \ nevelőtestületek azonban ■1 tudják, hogy sok minden rvítható, könnyíthető, korsze- isíthető az iskolai munkában, ternyi költség nélkül is: elsősorban bizonyos sablonok lellőzésével, módszerek vál- : :ztatásával, szervezési eszközökkel, összefogottabb nevelési ráhatással; az ésszerűnek és eredményesnek bizonyult egyéni eljárások szabadabb alkalmazásával, az eredményesség helyes értelmezésével, az önállóságra neveléssel. Van tehát tennivaló bőven, részben függetlenül a tárgyi feltételek alakulásától. Ezekről beszélgettünk Marián Józseffel, a Csokonyavisontai Általános Iskola igazgatójával. — Az elmúlt fél év az ismerkedés, a határozatok befogadásénak, a lehetőségek fölmérésének időszaka volt. Az idő azonban nem engedi meg a hosszas meditálást. És nem is csak ezzel telt el az első fél év. Igaz, nehéz a megkövesedett gyakorlaton, az évtizedeken át alkalmazott módszereken változtatni, különösen az idősebb nevelőknek. De át kell tömünk a megszokás tálát! Nem türelmetlen kapkodással, formális intézkedésekkel, de nem is ráérős halogatással. Meggondoltan, határozottan, messzemenően figyelembe véve a helyi sajátosságokat. Ebben a törekvésben együtt vagyunk az iskolai pártszervezettel, amely sokat segít a határozatok lényégének megértetésében. — Mutatkozik-e ennek érzékelhető hatása? — Elsősorban az óravezetésben tapasztaltam hasznos korszerűsítési törekvéseket. Nagyobb helyet foglal el a tanítási órákon , a tanulók foglalkoztatásának megszervezése, mely az ismeretek alkalmazását segíti, az önálló munkára szoktatás, a csoportos, differenciált foglalkozás. Ezek nem egészen új jelenségek iskolánkban, de elterjedésük, bátrabb alkalmazásuk a határozatok következménye. — Nagy pitát váltott ki a szülők és a pedagógusok körében az osztályozás módosítása. Hogyan fogadta az ezzel kapcsolatos rendelkezést a tantestület? — Nevelőink eddig sem vallották az osztályozás minden- hatóságát, és így nem siránkoztak amiatt, hogy pótolha- atlan fegyelmezési, 'munkára buzdító eszközt vettek ki néhány osztályban és tantárgyban a kezükből. Azt azonban nem tartottuk szerencsésnek, hogy nem készülhettünk fel a rendelkezés fogadására, mivel egyidejűleg értesültünk erről a napi sajtóból a szülőkkel és a gyerekekkel. Egyébként nálunk az átlagosnál is indokoltabb volt e módosítás, különösen az ötödikben a félévi osztályozás eltörlése.- Felső tagozatos osztályaink ugyanis négy különböző szervezésű alsó tagozatból verbuválódnak, és idő kell ahhoz, hogy a gátlások megszűnjenek, illetve valamennyien megközelítőleg azonos szintre kerüljenek. De ha már az osztályozásnál tartunk, hadd mondjam el tapasztalatomat a járás egyetlen olyan kísérleti első osztályáról, amelyben év végén nem lesz bukás: a tanulókat ugyanis csak a második osztály befejezésével értékeljük, ekkor állapítjuk meg, elérték-e a továbblépéshez szükséges szintet. — Ez valóban érdekes tanulságokkal szolgál majd. Az első fél év azonban még nem sok következtetésre ad. hat alkalmat. — Annyit máris megállapíthattunk, hogy a 25-ös létszámú osztályban — benne hét cigánygyerek — jelenleg a hagyományos osztályozási rendszerrel sem lett volna bukás, és azt hiszem, az év végén sem leszünk gondban. — Hogyan érte el ezt a nevelő? — Rendkívül változatos, ötletgazdag jutalmazási rendszerével, amely nemcsak pótolja az osztályozást, hanem sokszínűségével felül is múlja a hatását. — Természetesen bármilyen módszer csak az iskolaérett gyerekek esetében használható eredményesen, — Igen, és ebből származik a vidéki iskolák egyik legfőbb gondja. Mi ugyanis az orvos, I iskolai pszichológusunk, az óvónő, a védőnő és áz első osz- . tályt tanító nevelő bevonásával megvizsgáltuk az első osztályba kerülőket, és most véletlenül valamennyit iskolaérettnek találtuk. De mit lehet ténni a csökkent képességűekkel? Sajnos arányuk országszerte emelkedik. Városokban, nagyközségekben külön osztályt szerveznek számukra. Falun j azonban a normál osztályba j kerülve nehezítik a munkát, j és maguk sem haladnak. Akárcsak a cigánygyerekek, akiknek többsége iskolába kerülve nem tud magyarul, fogalmi rendszere is rendkívül hiányos. Számukra ezért előkészítő osztályt szerveztünk. — Hogyan segíti az iskola törekvéseit az úttörőmozgalom? — Csapatunk egyre jobban megtalálja helyét és sajátos feladatát. Elsősorban az ön- kormányzati rendszer fejlődött figyelemre méltóan. De hadd említsem meg a bukásmentes osztályért indított mozgalmat, amely első hallásra formális akciónak tűnik. Ahogy azonban naponta tapasztaljuk egymás egyéni és csoportos segítését, tartalmasságáról is mindjobban meggyőződünk. — Ügy tudom, az iskola nemcsak önmaga és a szülők előtt vizsgázik ezekben a hetekben. — Igen, szakfelügyelő tartózkodik nálunk. Látogatása már a vége felé tart. —■ A nevelők iskolai gyakorlatát elsősorban az határozza meg, mit követelnek tőlük feletteseik. Ha a felügyelő a nevelő személyiségét, munkáját figyeli elsősorban — a pedagógusok főként e formai igényekre ügyelnek felkészülésük során. Ha ellenben a tanuló ismeretalkalmazása, foglalkozása, gondolkodásának aktivitása, önállósága a megfigyelés tárgya — amelyekben persze ott van a nevelő egyénisége, nagyon is tudatos irányítása —, a pedagógus egész évben másként készül a munkájára. Egy kicsit nyugodtab ban is, hiszen tudja, hogy munkáját nem egyetlen óra alapján ítélik meg. E hosszas bevezető után utolsó kérdésem: érezhető-e a felügyelők e követelmény változása ? — A legtöbb felügyelő járásunkban már korábban is folyamatában és eredményeiben vizsgálta a nevelők munkáját, nem a módszertani lépéseket elemezte. A felügyelők elsősorban nem a pontos leckefelmondásra ügyeltek, hanem arra, hogy miként alkalmazzák a tanultakat: hogyan kezelik a fizikai, kémiai kísérleti eszközöket, milyen a helyesírásuk a nem nyelvtani munkafüzetekben. A gyerekeket figyelték, személyiségüket igyekeztek vizsgálni. A beszélgetés arról győzött meg, hogy a csokonyavisontai tantestület ezt a tanévet nem csupán a határozatokkal való ismerkedés időszakának tekintette. Az alapelveket helyesen értelmezve, együttesen és egyénenként is keresik a lehetőségeket arra, hogy a társadalmi követelményeknek megfelelően készítsék fel a tanulókat a továbbtanulásra, a helytállásra. Paál László 1918. február első napján a budapesti Népoperából indult el a siker útján Lehár Ferenc azóta ritkábban játszott, A pacsirta című nagyoperettje. Az ősbemutató sikersorozatára jellemző, hogy május 12-ig százszor adták elő. Most a kaposvári Csiky Gergely Színházban Laczkó Mihály rendezésében kerül színre. Kevesen tudják a szerzőről, hogy nemcsak kiváló komponista volt — aki 1912-ben elnyerte a francia becsületrend tiszti kitüntetését is —, hanem -utolérhetetlen művésze a zenekarnak, amely szinte transzban követi szuggesztiv dirigenspálcáját, szinte egyetlen hangszer az ő biztos és virtuóz kezében«. Laczkó Mihály, a darab rendezője elmondta, hogy azért választják ritkán A pacsirtát, mert amolyan »két primadon- nás-« operett. A Csiky Gergely Színház összetétele most lehetővé tette, hogy színre vigyék Lehár legmagyarosabb muzsdkájú nagyoperettjét. Tegnap délelőtt tartották az első főpróbát. Érthető volt a láz, mely olykor esetleg a megformálás rovására is mehet. Az első felvonás egy kicsit a mai tv-játékok »nyomozós- hangulatát« idézi. Pál szerepében — inas és mai »Angyal-“ — Csorba István Jászai-díjast láttuk, segédje Réti Erika — Borcsa szerepében —, s ezután lépnek színpadra a darab »problematikus" hősei. Imre Gabriella — Juliska szerepében —, Rózsa Tibor — Zápolya festőművész szerepében — és a másik Pacsirta — Pálfy Alice, Vilma operaénekesnö szerepében. Felhangzik JuliSka belépője: Akkor vagyok boldog ... A nézőtéren helyet foglalt a színház igazgatója, Komor István. A siker érdekében tanácsokkal látta el a szereplőket, hogy a mintegy ötvenéves operett mai ritmusát megtalálják, s kerüljön közelebb A pacsirta a mai nézőhöz is. Egy túl jól sikerült jelenet az első felvonásból: a darabban oly fontos színpadi fényképezés során kigyulladt a kellék. De feledteti ezt a nem várt eseményt, hogy Juliska — Imre Gabriella — szive is lángra kap hamarjában vőlegénye — Vajda László — belépőjére ... Ismét kaposvári színpadon Rózsa Tibor. A festőművész szerepében látjuk a hatvanas évek népszerű kaposvári bonvivánját. Bármennyire megfontoltan és óvatosan közlekedünk, sokszor rajtunk kívülálló okok miatt is megtörténhet a baleset, mely rendszerint kis-ebb- nagyobb, vagy életveszélyes sérülésekkel jár. A közúton, távol a lakóterületektől, ahol más lehetőség nincs, a baleset után épségben maradiaknak vagy könnyebben sérülteknek kell a többieket elsősegélyben részesíteniük. Ez azonban sokszor nem könnyű feladat és alapos ismereteket kíván. A helytelenül nyújtott elsősegély rosszabb lehet a — 1967-ben szerződtem Miskolcra — nyilatkozta a próba szünetében —, majd külföldi turné következett Népszerű operetteket énekeltem, és világslágereket mutattam be. Azán újra itthon, a Déryné Színház operatársulatához szerződtem, s 1973 januárjában Kaposváron írtam alá a szerződést erre az évadra. Visszajöttem a régi sikerek színhelyére... Beszélgetés ködben, már búcsúzóban, Rózsa Tibor emlékezetes szerepei, az Ördöglovas Sándor grófja, a Vígözvegyben nyújtott; alaikítása — legemlékezetesebb kaposvári sikerei — jutottak eszembe. A pacsirta bemutatója pénteken lesz. oktatás, azt komolyan kell venni. Mindezeket figyelembe véve a megyei kórház egészségügyi felvilágosító ja, a Vöröskereszt Somogy megyei szervezete és a Kaposvári Autóklub közös rendezésében a megyei kórházban elsősegélynyújtó tanfolyamot indítunk, melynek célja az autóvezetőknek és az autóval utazóknak olyan alap ismereteket adni, hogy balesetkor a sérülteiknek addig elsősegélyt nyújthassanak, míg az orvos vagy a mentő megérkezik. H. B. Elsősegélynyújtás közúti baleseteknél Tanfolyam a megyei kórházban A CORVINA Könyvkiadónál látott napvilágot Dömötör '.'ekla Magyar népszokások című könyve, a Magyar Népművészet sorozat hatodik köteteként. A szerző bővizű forrásra talált Somogy megyében is műve megírásához. Ugyanazt tette, mint hajdan Réső Erisei Sándor, az első ilyen jellegű gyűjtemény összeállítója, aki 'zt írta népéről: »... tanulmányoztam eredeti nemzetiségére mutató nyelvét, öltözetét, ilait, táncát, mondáit és szokásait, felkerestem őket, mezőn, vidám lakodalmas házaik, gyásztoraiknál, és amit láttam, hallottam, mint hidegvérű szemlélő, följegyeztem naplómba.. ." Dömötör Tekla könyve anyagát az év ünnepeihez, az emberi élet fordulóihoz kapcsolódó szokásokra építette. Ahogy írja: -A népszokások jelentős része a naptári évhez fűződik. Az évszakok változásához, a nipfoi aulákhoz, a mezőgazdaság* munka egyes fázisaihoz, állami és egyházi ünnepekhez egyaránt meghatározott rítusok fűződnek. A karácsonyi asztal készítése elsősorban a katolikus mdékeDömötör Tekla könyve JMagiar népszokások ken volt divat. Somogy egyes falvaiban szénát borítottak az asztalra, és sarkaira különböző tárgyakat — kést, fésűt, kaszakövet — raktak. Ezt aztán asztalkendővel takarták le. A Zselicségben nem is eggyel, de hárommal. A térítőt pedig keletről nyugati irányba kellett az asztalra borítani. Búza, zab, kukorica keverék, lószerszám került az asztal alá. A következő évi jó termést akarták így biztosítani egykori eleink.« A farsangolásról már Temesvári Pelbárt is megemlékezett a XV. században. Leírta, hogy a Kapos menü asz- saonyok férfiruhát öltve mulattak, egészen az ördög megjelenéséig. Ez aztán elragadott egyet közülük és »a Kapos mocsaraiba hajította." A húsvéthoz kapcsolódik a tojásírás. Somogybán ennek gazdag hagyományai vannak. Egyes motívumokat »kákán pillédnek, tokmagosnak, békalábasnak, dobkötelesnek" neveznek ma is. ' Nem ismeretlen a koma tál küldése sem. A tálat küldők és a »címzettek" egymást komává, testvérré fogadták. Kéthelyen jegyezték föl az átadásnál mondott rigmust: -Komatálat hoztam, / Fel is koszorúztam, / Koma küldte komának, / Hogy váltsa ki magának. / Ha nem váltja magának, / Küldje vissza komának A gyűjteményt Korniss Péter és Inkey Tibor felvételei teszik szemléletessé. A vörsi beüehemes játékról, a csökö- lyi gyászról és a koma tálat vivőkről, valamint egy somogyi ház májusfájáról is készült a könyvbe fotó. Schöberl Magda rajzai gazdagítják még a jó stílusban megírt munkát. Csak egyetlen kritikus észrevétel kívánkozik ide: Dömötör Tekla többször hivatkozik az első magyar népszokásgyűjtemény összeállítójára, Réső Ensel Sándorra. A Magyarországi népszokások című könyv, ahogy Dömötör Tekla írja: »1860- ban jelent meg". Ha ez így van, akkor enyhén szólva furcsának találom, hogy ez állhatott a bevezetőjében: »A népszokások egybegyűjtése régi óhajtása nemzeti irodalmunknak, a Kisfaludy Társaság 1862-ik évben több lapokban, így a Vasárnapi Újság 319. lapján is tett felhívást e téren ..." HA A KÖNYV valóban 1860-ban jelent meg, hogyan tudhatta Réső Ensel Sándor: mit sürget majd a Kisfaludy Társaság 1862-ben? Ez az elírás azonban nem teszi értéktelenebbé ezt az olvasmányosan megírt, nagy értékű könyvet, amely 7600 példányban jelent meg. I jwbii I iawhi betegre nézve, mintha egyáltalán nem nyúlnának hozzá. Olyan ez, mint amikor a hibás motort hozzáértés nélkül próbáljuk megjavítani. Természetesen az emberi szervezetet nem lehet egészen összehasonlítani az autómotorral, mert ha hiba van, és nem tudjuk megjavítani a gépkocsit, ott lehet hagyni a közúton anélkül, hogy abból baj keletkezne. A sérült embert azonban nem hagyhatjuk magára, minél előbb segíteni' kell rajta, mert minden perc késés az életébe kerülhet. Az autóvezetői tanfolyamokon sok mindent megtanulnak a hallgatók, egyet azonban nem: ha baleset ér bennünket, és életveszélybe kerülünk, hogyan segíthetünk egymáson. Nem volna fölösleges, ha az autóvezetői tanfolyamokon vagy külön erre a célra szervezett előadásokon elsősegély- nyújtásra is tanítanák a résztvevőket Ha xBsaont vast ilyen. A tanfolyam díjtalan, hat előadásból áll, f ilmvetítésen - kel és gyakorlati bemutatások, kai. Az előadásokat hetenként egyszer délután öt órakor tartjuk a kórház kultúrtermében. Az első előadás március 7-én, ezt követően minden szerdán lesz. Jelentkezés dr. Hiev Ilia főorvosnál, Kaposvár, megyei kórház, röntgenosztály. Telefon: 11-500/158 mellék. Jelentkezési határidő március 1. Jelentkezni lehet személyesen vagy írásban. Az írásbeli jelentkezésnél pontos címet kérünk, esetleg telefomszámot is. A tanfolyam rövid kivonatát cikksorozatban a Somogyi Néplapban közöljük. A cikksorozat azonban a tanícűyamot semmiképpen sem pótolja. Dr. Hiev Ilia Somogyi "éplapl 5
