Somogyi Néplap, 1973. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-02 / 27. szám

Munkásbéremelést — A fordulópont: Sztálingrád gyre több szó esik nulnkásbéremelésekról a műhelyekben és az építkezéseken. Most már nem azt latolgatják az emberek, mit is jelentenék a központi elképzelésék, hanem azt, ho­gyan hajtják végre az 6 válla­latuknál a kormány határoza­tát. Egyik munkás ismerősöm mondja, hogy mostanában so­kam megállítják a 'gyárudvaron a szakszervezeti bizottság tag­jait, s nekik szögezik az elő­készületekre vonatkozó kérdé­seiket Ez az ellenőrzés azért he­lyes, mert nagy politikai fe­lelősség hárul a szakszervezeti tanácsokra, a szakszervezeti bizottságokra a béremelés he­lyi végrehajtásában. S ahogy legutóbb a Szakszervezetek Megyei Tanácsának ülésén megfogal mázták, nem ülhet ölbe tett kezekkel egyetlen szakszervezeti bizottság sem, haladéktalanul neki kell látni a fölméréseknek. A megyei pártbizottság idei januári ha­tározata fontosnak tartotta, hogy a munkásbéremelés vég­rehajtásához az SZMT hatha­tós segítséget nyújtson. A Szakszervezetek Megyei Taná­csa ennek szellemében ki­emelte azt, hogy a szakszer­vezetek egyetértési jogukkal élnek a bérfejlesztésben. A ki­tűzött célokat csak úgy lehet elérni, ha ezekben a hetekben minden üzem, vállalat szák­szervezete tevékenysége köz­pontjába állítja az előkészítést. A kormány határozata alap­ján a minisztériumok január 31-ig közölték a vállalatokkal, hogy a szakmunkások, a beta­nított és a segédmunkások arányának, a munkakörülmé­nyeknek, a műszakszámnak és a nők létszámának alapján mennyit kapnak béremelésre, s milyen elvék szerint kell ezt az összeget felhasználni. A központi béremelésből az ipar­ban dolgozó szakmunkások annyit kapnák, hogy bérük legalább nyolc százalékkal, a segéd- és betanított munkások annyit, hogy bérük legalább négy százalékkal emelkedjen. Az építőipari szakmunkások és termelésirányítók minimális béremelése 6,5 százalék, a se­géd- és a betanított munkáso­ké 3 százalék. Ezenfelül első­sorban azok kapnak még eme­lést, akiknek az átlagosnál ne­hezebb a munkáfeltételük és -körülményük. A központi ősz- szegen felül a vállalatok is emelnek bért a saját keretük bői. Nagyon fontos, hogy ezt az összeget differenciáltan, a munka minősége és mennyisé­ge szerint osszák eL Ahogy például a Somog> megyei Finommechanikai Vál­lalat személyzetise mondta, a vállalati kereteket úgy lehel érdem szerint elosztani — s ez megfelel a munkások igaz­ságérzetének is —, ha az kar többet, aki többet tesz, job' minőségű terméket ad ki a kezéből, jobban vigyáz a gé pére, ésszerűsítéseken töri a fejét stb. A szakszervezeti . bizottsá gok feladata azon őr­ködni, hogy a vállala­tok az előírásoknak megfele­lően osszák el a saját bérfej­lesztési keretet a munkás- és alkalmazotti bérek arányában. Fennáll ugyanis az a veszély — erre minden szakszervezeti szerv figyelmét felhívta az SZMT —, hogy esetleg na­gyobb részt akarnak adni azoknak a műszakiaknak, al­kalmazottaknak vagy kisegítő állományúaknak,’ akik a köz­ponti béremelésből — termé­szetesen — nem kaphatnak. Ha bárhol ilyen törekvést ta- I pasztái a szakszervezet, a leg­határozottabban ki kell állnia a kormányhatározatban ponto­san megfogalmazott elvek mellett. Az előkészítés legtöbb he­lyen már megkezdődött Fel­mérik, hány szakmunkás, be­tanított és segédmunkás dolgo­zik a vállalatnál, mennyi a termelésirányító, mennyi a nő, a" fiatal. Jó példa erre a Pa- mutfonó-ipari Vállalat Ka­posvári Gyára, ahol az szb bérbizottsága megkezdte ezt a munkát, s még a nőfelelőst is bevonta az előkészítésbe. Mindenhol gondot okozhat a munkásbéremelés előkészíté­sekor, vajon kinek az egyet­értési jogáról van szó. Termé­szetes, hogy nem egy személy­ben a szakszervezeti titkár, hanem a szakszervezeti tanács vagy bizottság mint testület egyetértéséről. Az első nerctől helyes a gyár vagy üzem nyil­vánosságát bevonva, a bizal­miak, törzsgárdatagok vélemé­nyét meghallgatva eldönteni mi legyen az elosztás elve, a iifferenciálás rendszere. Az előkészítés egyik sajátsá gos megyei vonása, . hogy a gyáregységeknek tájékoztat iiuk kell központjukat — VBKM, Egyesült Izzó, Finom­mechanikai Vállalat, Mecha­nikai Művek, ÉLGÉP, Május 1. Ruhagyár, Danuvia, Moson­magyaróvári Mezőgazdaság: Gépgyár, Videoton —, elsősor­ban természetesen a nagyvál­lalati szakszervezeti tanácsot a központ és a gyártelep mun­kásbére közötti feszültségről. Amikor pedig összeül a szak- szervezeti tanács, a somogyi üzemeket képviselő tagok ha­tározottan álljanak ki mun­kástársaik érdekében, amikor a nagyvállalat nyereségnöve­kedéséből származó bérfejlesz­tési keretet felosztják. A párt Központi Bizottsá­gának novemberi állás- foglalása alapján szülei tett meg a kormány január 18-i határozata az állami ipar és kivitelező építőipar munká­sainak és közvetlen termelés- irányítóinak béremeléséről, j amely március elején lép élet­be. Megvalósítását minder érintett — sőt a megye egész közvéleménye — figyelemmel kíséri, a szakszervezeti szer­veknek éppen ezért körülte­kintően és határozottan kell munkálkodniuk az elvek meg­valósulásán. Ehhez mind a Szakszervezetek Megyei Taná­csa, mind a szakmai megyebi­zottságok minden segítséget magádnak. L. G. „Az égbolt lángol a fe­jünk felett, a föld szinte fel- nyök lépéseink alatt. A teg­nap !még békés házak üszkös falainak és kiégett ablakainak látványa valami kimondhatat­lan gyűlölettel szorítja össze torkunkat” — írta 1942 au­gusztusában Sztálingrádról a »Nappalok és éjszakák« című riportjában Konsztantyin Szi- monov, aki abban az időben a Krasznaja Zvezda fronttu- dósítója volt. A Wermacht 1941 telén Moszkva alatt szenvedett ve­reséget. Ez volt az első csa­pás a villámháborűs straté­giára. Az óriási veszteségek ellenére 1942 tavaszára a né­met parancsnokságnak sike­rült kiegészítenie a csapatok létszámát a keleti fronton, sőt még növelte a hadosztá­lyok számát. A német veze­tőség úgy döntött, hogy 1942 nyarán isimét támadásba len­dül a keleti fronton. A támadás célpontja a Kau­kázus és a Volga lett. Hitler arra számított, hogy ha csa­patai Sztálingrád térségében elérik a Volgát, akkor a szov­jet fegyveres erőket meg­fosztja az 'ipartól és a bakul olajtól A 6. német hadsereg egyik páncélos harccsoportjának au­gusztus 23-án sikerült elérnie a Volgát Sztálingrádtól észak­ra. Ugyanezen a napon a né­metek súlyos légitámadást in­téztek a város ellen. A város fölötti légi harcokban a szov­jet pilóták 90 ellenséges gépet lőttek le. Szeptember 13-án közvetle­nül a város alatt kirobbant az elkeseredett .küzdelem. A németek elfoglalták az ural­kodó magaslatokat, köztük a híres Mamajev Kurgánt. Ez­által abba a helyzetbe kerül­tek, hogy a terepet messzire beláthatták, és a várost nem­csak nehéz fegyverekkel, ha­nem kézi fegyverekkel is tűz alatt tarthatták. A szovjet csapatok a harcnak ebben a szakaszában több mint 700 el­lenséges támadást vertek visz- sza. A szovjet hadvezetőség el­gondolása az volt, hogy Sze- rafimovics helységtől délnyu­gatra, valamint a Sztálingrád­tól délre fekvő tavak térségé­ből hatalmas csapásokat mér­jenek azokra a német csapa­tokra, melyek a támadó had­seregcsoportok szárnyait fe­dezték, majd továbbfejlesztve a támadást Kalacs irányába, körülzárják és megsemmisít­sék a közvetlen Sztálingrád alatt összpontosított német fő­erőket. November 19-én a délnyu­gati és a doni front, november 20-án a sztálingrádi front erős tüzérségi előkészítés után tá­madásiba lendült. A németek elkeseredetten védekeztek. A támadás első napján mégis Növényvédelmi tájékoztató Kémiai laimtóriümÉ a mezőgazdaság és a kimpzeivéielem szolgálatáén az elvek szerint a HMMÍ Emlékművek hirdetik a Mamajev Kurgánon Sztálingrád védőinek örök dicsőségét sikerült áttörni a védelmi vo­nalukat. November 23-án Szovjetsz- kij település térségében talál­koztak a délnyugati és a sztá­lingrádi front csapatai. Mint­egy 300 ezer német katona körül bezárult a sztálingrádi katlan.. A német parancsnokság sür­gősen tartalékokat dobott át a szovjet—német front más szakaszairól és Nyugat-Euró- pából, majd december 12-én Kotyelnyikovo térségében el­lentámadást indított. A né­met páncélosoknak 50 kilomé­ternyire sikerült megközelíte­niük bekerített csapataikat, de a szovjet alakulatok szi­lárdan tartották a külső vé­delmi vonalat, majd ellentá­madásba lendültek, és tovább nyomultak előre dél felé. De­cember 29-én elérték Kotyel- nyikovót, szétzúzták a város helyőrségét, és elfoglalták a várost. A német csapiatok sú­lyos veresége a Don középső szakaszán és * Sztálingrádtól i délre eldöntötte Paulus, kat­lanba zárt 6. hadseregének sorsát. A szovjet parancsnokság 1943. január 8-án megadásra szólította föl a bekerített el­lenséget, hogy elkerülje a fö­lösleges vérontást A feltéte­lek elfogadásának határnap­jául január 9-ét adták meg A szovjet ultimátumot a néme­tek Hitler parancsára elutasí­tották. Január 10-én, tehát egy nap­pal az ultimátum lejárta után, a szovjet csapatok megkezd­ték a bekerített hadseregcso­port felszámolását. A németek elkeseredetten védekeztek, a gyűrű azonban napról napra szűkült körülöt­tük. A német katonák helyze­te romlott. Éheztek, megették lovaikat. Fogyott az üzem­anyag és a lőszer. Tábori kór­házaik zsúfoltak voltak sebe­sültekkel és betegekkel, de nem vpjt gyógyszer. Gőring- nek azt az ígéretét, hogy légi úton támogatást kapnak, a szovjet légi blokád a mi-nd­A mezőgazdasági termelés intenzitásának növeléséhez, a több termék előállításához nem elegendő a termőterület növelése, az agrotechnika, a talajerő-visszapótlás, a fajta stb. tökéletesítése. A termesz­tett növényeket a vegetációs időszakban és a betakarítás után meg kell védeni a káro­sítok hatalmas seregével szem­ben. A jelenleg alkalmazott, növényvédelmi eljárások élére kétségkívül a kémia állt, mi­vel a vegyi- anyagok rendel­keznek a legnagyobb és leg­gyorsabb hálással. Szaporod­nak azok a kemikáliák is, amelyek közvetlenül nem a növény védelmét szolgálják, hanem a növény életfolyama­tait szabályozzák (növekedés, lombtalanítás stb.). A vegyszerek alkalmazása szükséges és elkerülhetetlen annak ellenére, hogy nem kí­vánatos tulajdonságokkal is rendelkeznek. A peszticidek többsége nemcsak a növényi kártevőket és kórokozókat pusztítja, hanem mérgező az emberre és a haszonállatokra is. A vegyszeres növényvéde­lem veszélyességének kiküszö­bölésére, ill. minimumra való csökkentésére — kormány- és MÉM-rendeletek alapján — létesültek a megyei növény­védő állomások mellett műkö­dő növényvédőszer-anajitikai laboratóriumok. Megyénkben ez év tavaszá­tól működik az új analitikai labrratórium. ahol rendszere­sen ellc~ őrzik a termesztett növényekben, növényi terme- kekbén maradt növényvédő­szer mennyiségét. A növény­védő állomás felügyelő: háló­zatának dolgozói a termék forgalomba hozatalának idején mintákat vesznek, a laborató­rium pedig e mintákból meg­határozza, hogy a szermara­dék nem lépi-e tül a megha­tározott maximális értéket. Ha a termékben a megengedett­nél több szer van, a tételt zá­rolni kell. Ugyancsak rend­szeresen ellenőrzi a labora­tórium a külföldről behozott növényi termékeket, hogy azok nem tartalmaznak-e több nö­vényvédő szert, mint amennyi Magyarországon engedélyezett, ill. olyan vegyszert, amelynek használata nálunk tiltott. Minden növényvédő szerre meghatároztak egy úgyneve­zett élelmezés-egészségügyi várakozási időt, amelynek le­teltével — ha az előírt véde- . kezési technológiát betartot­ták — á termékben a szerma­radék a maximálisan megen­gedett szint alá csökken. A technológiák betartásának el­lenőrzése szintén feladata a laboratóriumnak: a várakozási idő elteltével a termőhelyről vett mintákban meghatározza a visszamaradt növényvédő szer mennyiségét, vagy meg­állapítja annak lebomlását. Az említett hatósági felada­tain kívül hatékonyan részt \)esz az új növényvédő szerek kipróbálásában. Ennél a mun­kánál az a cél, hogy a mező- gazdaság a legmegfelelőbb, leghatásosabb szereket kapja. A laboratórium a kémiai analitika legmodernebb eszkö- | zeivel van fölszerelve — töb- j bek között gázkromatográffal 1 —, melyek lehetővé teszik a gyors és pontos vizsgalatokat. Párttitkár a pult mögött Egyszerű falusi vendéglő. Déleűőittönikén't kevés a ven­dég. Néha-néha betér valaki egy fröccsre, üveg sörre, vagy ha az idő hidegebb, egy félde- ci »iéliekimelegíítwne«. — Miklós bácsi, egy sört... — Laskái bátyám, egy felet, valami jó.erősét... Közvetlen, meghitt hangú szavaikból az tűnik ki, hogy ismerik és tisztelik is a púit mögött álló fehér köpenyes, javaíkorabeld férfit. — Tíz éve vezetem ezt a vendéglőt. Ismerek mindenkit, hiszen a forgalmasabb úttól eléggé (kiesik, lagimkálbb a helybeliek térnek be valamit fogyasztani. Engem is ismer­nek. Loskaá Miklós a böfoönyei áfész tapsonyi iítalboltjániak a vezetője. Félesége és leánya segít maki, hia sok a vendég, de leginkább egyedül áll a pult mögött. Nem ez a munkája érdekelt elsősorban, ö a községi párt- alapszarvezet titkára. Arra voltam kíváncsi, hogyan, egyeztethető össze a »teocsmá- rosá« hivatás és a pártszerve­zet irányútása. — Mindegy, hogy mit dol­gosok az ember, lényeg, hogy. 'becsületesen, kommunistához méltóan lássa el feladatát. Szerintem nincs ebben semmi furcsáim való. Pánttá Ükár a leg­utóbbi vezertőségvátasztás óta vagyok, de ekifcte ts ewassn. át tevékenykedtem a pártvezető­ségben. Higyje el, ezen a he­lyen is sokait tehet az ember, hiszen gyaikran kerül , szóba olyan kérdés, amelyik sokakat foglalkoztáit. Nem azt váltóm, hogy az ital feloldja a nyelve­ket, a gátlásokat, s akkor őszintébbek az emberek. Soha nem engedtem, hogy ittasan bárki is* polittdzáljan, sőt azt sem, hogy valaki itt leittaisod- jom. De tudja, sokan, amíg egy-agy pohár italt elfogyasz­tanak, kérdezgetnék a község fejlődéséről és más ügyekben is. A jövő minden itt élő, Tap- sanytoaz ragaszkodó embert fogiailkoiztbat — folytatja a párftdtfcár. — S nemcsak a helybelieket: Nagyszakácsi, Szenyér, Nemeskisfalud lakóit is, hiszen gyakran jönnék ide hivatalos ügyekben. Nekik is érdekük, hogy fejlődjünk, előbbre lépjünk. Ha eddig sokkal nem is dicsekedhetünk, az idei meg a jövő esztendő jelentős változást hoe. A terveket sorolja. A régen korSzerűtlennié vált vendéglő helyén modem, fnétagkonyhás bisztró, presszó lesz. A böhö­nyei áfész csaknem kétmillió forintot költ erre. Emlékszem egy megyei ta­nácskozásra, ahol egy idős íapsonyi tanácstag eipanaszol- ta, hogy a kisvendéglő korsze- rŰEÉtóaét, vaiansinst a fiá&gí kész iskola befejezését, bővíté­sét csak ígérgetik, de nem va­lósítják meg. Most minderre sor kerül. Orvoslakás, rendelő, óvoda építése is szerepel a terviekben, valamint tanácsház építése, a kereskedelmi háló­zat fejlesztése. Pártügyekre terelődik a szó. A nemrég tartott beszámoló taggyűlésen a község sorsa, jövője is szóba került A kom­munisták úgy foglaltak állást: a község fejlesztésében min­denkinek közre kell működ­nie, s ebben elsősorban nekik kell példát mutatniuk. Sokféle területen dolgozó kommunistával, párttitkárrál beszélgettem az elmúlt évek során. Olyannak azonban, akit munkája a vendéglői pult mö­gé szólít — még nem. »Mindegy, hogy mit dolgo­zik az ember, lényeg, hogy becsületesen lássa el a felada­tát ...« — ezt mondotta Las­tern Miklós beszélgetésünk ele­jén. — Kevés öyen megbízható, munkáját becsületesen, ponto­san ellátó . emberit isimerek, mint őt — mond róla véle­ményt Szabó György, a böhö­nyei áfész elnöke. Ezt bizonyítja az a három káváié jelvény is, amelyet Laskai Miklós mint a tapsonyi szövetkezeti vendéglő vezetője eddigi munkájával (kiérdemelt. Saa-M László i muimra csökkentette. Hitler ekkor a harci szel­lem fenntartására hadianyag helyett kitüntetéseket, vaske­reszteket küldött, a táborno­kokat és a tiszteket előléptet­ték. Paulust tábornaggyá ne­vezte ki. Ez azonban vajmi keveset változtatott a helyze­ten. Január 21-én a Volgához szorított német harccsoportot két részre szakították. A vá­ros központjába szorult né­metek január 31-én letették a fegyvert. Paulus tábornagy törzsével együtt fogságba ke­rült. Két nappal később, feb­ruár 2-án megadta magát a másik ellenséges harccsoport is. A fasiszta Németország feb­ruár 7-én országos gyászt rendelt el az elvesztett sztá­lingrádi csata miatt « A sztálingrádi győze­lem, amely döntő fordulatot jelentett az egész háborúban, magasra emelte a Szovjetunió katonai és nemzetközi tekin­télyét, és előmozdította a nem­zeti felszabadító harc kibon­takozását az európai orszá­gokban. Jurij Plotnyikov ezredes, hadtörténész Somogyi Néplap

Next

/
Oldalképek
Tartalom