Somogyi Néplap, 1973. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-14 / 11. szám
MOLIERE avagy az élő örökség Új kétórás műsorral készül az együttes Számvetés, tervek Mesztepyén A KLASSZIKUSOK reneszánsza állandó. Mindig »meg- újhodnak« — véljük, holott a művek az állandóak és mi születünk, növünk fel hozzájuk, csodálkozunk rá kő- és acél- erejükre, amelyre nem tud még mohát vagy rozsdafoltot sem rakni az idő. örök állan- dóságúak, mindig jelenvalók. Ez az állandó jelenlét természetesen nagy közhelyekre csábítja az embert, célszerű tehát megfejteni az öröklét titkát. »Jót, s jól« — buknak fel bennünk Kazinczy imperatívuszai, csakhogy a klasszikusok sohasem általában örök életűek, hanem egyenként! Még akkor is, ha a nemrég ünnepelt Heinéről egyszerűen nem akart tudomást venni annak idején a Harmadik Birodalom Németországa. Moliere jelenléte is állandó: hol itt fakaszt nevetést, hol másutt zúg fel a taps a színházi nézőtereken — három évszázada már. Moliere az a klasszikus, akit nem lehet »átértelmezni", mert üzenete nyílt és egyértelmű, még szellemes kétértelműségeiben is. Moliere nyitott világ. Értelmezhetjük, odaszegődhetünk mellé egy színházi estére, szerethetjük, szidhatjuk, de nem feledjük, ha egyszer megismertük hetyke bátorságát, józan és vaskos humorát, szellemes élceit, hús-vér karikatúráit, jellemes és jellamtelen jellemeit. HOL GYÖKEREZIK ex az örökség? Egy másik névben bizonyosan; amit szerzőnk atyja, Poquelin kárpitos mester »Poquelin ügyvéd-ként szeretett volna viszonthallani. A fiatal Jean azonban fanyalgott az iratcsomók és a paragrafusok láttán és két dolob köny- nyen eltántorította a jogászi mesterségtől: a tanulmányai között szereplő ókori szerzők némelyike, köztük a vígjáték olyan mesterei, mint Plautus és Terentius, a másik pedig a vásárokon és népes tereken virágzó eommedia dell’ arte, a harsogó vígjáték. így foglalja ezt tömören össze Boileau: *A nagy Terentius örökségét a vásári komédiás és bohózatíró Táborin hagyományával társítja.« Igen ám, de mikor? Az 1622ben született Poquelin-fiú hamarosan otthagyta a polgári hivatást és életet, hiszen egy harmadik tántorító erő, a szépséges színésznő, mademoiselle Bejárt kecsegtető kegyei végleg a színészpályára irányították, társulatszervezésre ösztönözték. A biztonságos apai házat és nevet, a polgári élet e fontos kellékeit színpadi kellékekre cserélte tehát, s a tollal nem paragrafusokat körmölt, hanem komédiát szerkesztett, melyet a Szeleburdi címmel nemsokára elő is adtak. Izig- vérig komédia ez, s a helyzetekre összpontosítja a nevetés össztüzét. A nevetés pedig jó pajtása maradt, végigkísérte társulatát Franciaország különböző tájain, s olyan pártfogót szerzett, mint az orleans-i herceg. Nem csoda tehát, hogy eljött a várva várt nap, s a társulat a Louvre színterén már a Napkirály, XIV. Lajos és udvara előtt is bemutatkozhatott. Hogy milyen volt a Napki-’ rály udvara s udvaroncai? — Tessék beleolvasni Moliere mester műveibe! A virágzó központi hatalom nagy teret adott a tehetségeknek — tanúsítja a történelem; de e téren ,szép számmal bukkantak föl a felkapaszkodó csalók, szélhá- nosok, finom fodorban, tudósi ■ özekben, papi ornátusban — . núsítja Moliere. A király 'dveite. de az udvari méltó- ;ágok, a felkapaszkodott nagyokosok és a gazdag ostobák kí- gyót-békát kiáltottak rá. Igen, a Napkirály udvarában voltak a legélesebbek a fények és árnyékok ! Hívjuk segítségül a drámaíró utódot, Mihail Bul- gakovot, aki Moliere című drámájában igazi sikerektől és átkoktól kísért művészt rajzolt, s ezt a vallomást adta száiába: igém senki sem szerr*. [ - ,:t 7 , r r - c • 1 Víc -i tol’ ■ . riL. k: el teái« te!* fö'd ben nyíl... csak én fekszem temető árkában ...« A király szerette — ameiiy- nytre egy király szeretheti tehetséges és a többiek által gyűlölt művész alattvalóját —, mégis sok támadás érte. Mert sokat támadott. És a nevetés, ha vértelen is, gyilkos fegyver.' Harcba küldte remekműveit, telitalálat-jellemeit; a Férjek iskolájában, a Nők iskolájában, a Tartuséban (ezért martak bele leginkább), A fösvényben, A képzelt betegben, a Tudós nőkben, a Danáin Györgyben, A mizantrópban. Még a körülötte nyűglődő költőcskéket sem kímélte; tanúsítja egy ékes leszámolás La Critique ... címmel. Nem csoda tehát, hogy a nemesurak támadásai láttán vérszemet kapott Az úrhatnám polgártól megsértődött úrhatnám polgár is. Ha jól megnézzük a klasszikusok életét, sokszor meglepődünk: micsoda viharok, szenvedések közepette sikerült általános és örök emberi bajokat, tulajdonságokat ábrázolni, pellengérre állítani. Talán éppen ezért A moliere-i pellengért azóta is egyfolytában színpadra ácsolják, a Harpagonok örök bosszúságára és a nézők örök örömére. > A halál mégis kegyetlenül ironikus volt vele. A Képzelt beteg bemutatóján, amikor színpadán éppen a tudatlan, nagyképű orvosokat tette nevetség tárgyává, Moliere mester vért hányt a színfalak mögött. Teste a francia földé, darabjai pedig a világé lettek. FEBRUÁRBAN LESZ háromszáz éve, hogy meghalt. S miért ma emlékezünk rá? Egyszerű a válasz, mert a képernyő-színpadon ma este kezdődik a Móliere-ün, népség. A Mizantróp bemutatójával. S így ott is bemutatkozik, ahol még eddig semmit sem láttak tőle. jóllehet halála óta állandó szereplője az Odeon vagy a Theatre Francaise színpadának éppúgy, mint hazai színházainknak. Miért van sikere? Válaszoljon ezúttal Benedek Marcell egv Moliere-vallomással: »...a lelki élet nagyon emberi sebeit is ki kell égetni a szatíra tüzes vasával...« Először 1769-ben láthatták Magyarországon Moliere-t az egri nézők; az ottani kollégisták mutatták be a Fennhéjázó és maga sorsával meg nem elégedő embernek bolondsága című tanulságos darabját. De fordította már Kazinczy is: Kelemen László híres társulata játszotta A tettetett beteg című komédiát. Száz éve pedig, 1873- ban a Tudós nőket játszották Pesten. A ma este látható Mi- zatrópot 1869-ben mutatta be a Paulay Ede, »az első igazi színpadi rendező" vezetésével a Nemzeti Színház. Moliere minden rendezőnek, színésznek nagyszerű feladat Sztanyiszlavszkij úgy állította Színpadra, hogy megszabadította Moliere darabját a konvencióktól, a rátapadt fölösleges, poros sallangoktól. Ezt ír ja: »Minél jelentősebb egy mű, annál értetlenebbül állunk a kolosszus lába előtt, akár a gyalogos a Mont Blanc tövébenS Sztanyiszlavszkij meghódította a Művészszínházban a moliere-i magaslatot is. A MA ESTI tv-közvetítés sokakat meglep majd, a mai kosztümök miatt. De a választ Moliere maga adja meg. Nemrégiben egy kisebb játékát olvastam, a Kényeskedő- ket, Illyés Gyula szellemes fordításában. S annyira mai ez a három évszázados játék, a sznobok, a pipiskedő kékharisnyák gúnyolása, hogy szinte előttem is mai öltözetükben jelentek meg: nagy, kerek, divatos szemüvegben, ezüstös műhajjal, »jólértesülten" kulisszatitkokkal ... A jó öreg Moliere ismeri az örök emberi hibákat, és ma is fiatalos erővel, haraggal ostorozza őket. Ez a záloga annak, hogy nem tegnapelőtti, hanem mai, s holnaputáni szerző is. Mint minden klasszikus. Tröszt Tibor RAZZIA A vendéglátói ipari egységeknek nagyon kell ügyelniük a higiéniára. Néhány illetékes szakemberrel a napokban részt vettem egy ellenőrzésen. Elsőként a Lidércfény étterembe látogattunk el. A helyiség tiszta, gondozott, az abroszokról egy rossz szót sem lehet mondani. Mivelhogy nincsenek. Kinyitottuk a hűtőszekrényt, • amelyben egy családi fényképalbumot, egy Rejtő-regényt, egy csomag Harmónia cigarettát és egy nagy lábasban, 1892-ből! származó pirított májat találtunk. — Miért tartanak a frizsiderben ilyen régen készített ételt, amikor a rendelet szerint a könnyen romló máf- készitményt 24 óráig sem szabad tárolni? — tettük föl a kérdést a szégyenlősen mosolygó vezetőnőnek. — Ezt a pirított májat még a szépapám készítette, aki korának messze földön híres szakácsa volt. Ne tekintsék ezt semmi másnak, mint kegyeletes hagyomány- tiszteletnek — válaszolta szerényen. — Az imént felszolgáltadc ebből a májból! — Teljesítenünk kell a terhet ugyebár! A vezetőnő udvariasan az ig kitéri: — Legyen máskor is szerencsém! — mondta fogcsikorgatva. Második állomásunk a Kő- korszak cukrászdába vezetett. A kedves kis boxokban szerelmes párok bújtak. Két forró csók között teljesen mindegy, hogy friss-e az a sütemény vagy nem friss ... A fiatalok remek fogazatokkal rendelkeznek, ők még a kőkemény Stefánia-tortát is elropogtatják. Az egyik poháron rúzsfoltokat fedeztünk föl. Midőn felelősségre vontuk az üzletvezetőt, így válaszolt: — Elnézést kérek, előfordul az ilyesmi. De talán legyen szabad felhívnom szíves figyelmüket, hogy a rúzs a legkitűnőbb francia márka. A Megdicsőülés bisztróban a fagylaltmérő kisasszony is, a vaníliafagylalt is másnapos volt. A Jó bor, Jó egészségihez címzett alkoholmentes birkacsárdában a kadarkával töltött pohár fenekén erdélyi rakott káposzta nyomaira bukkantunk. «4 Vidám Marhafelsál vendéglőben a felszolgáló köpenyére néztünk. Mindnyájan megfoktuk zakónk gombját, aztán együtt mormoltuk a varázsigét: — Kéményseprőt látok, szerencsét találok! m - ellenőrzés befejezté- A '-el szigorú büntetésedet szabtak ki a mu- las^lasokban vcíltes vezetőkre: fejenként 15 forint bírságot kötelesek befizetni, hathavi részletkedvezmény- nyel... Családfenntartóknak árkedvezmény! Galambos Szilveszter Év elején nincs időszerűbb kérdés annál: hogyan zárult a múlt év s mit tervez az együttes. Január első napjaiban kerestük föl • a megye egyetlen tánckategóriában minősített falusi néptánc- együttesét, a mesztégnyői Berzsenyi Együttest. Kövesdi Tiborné, a vezetője értékelte azt a tizenkét évet is, amely már mögöttük van. — Most már sajnálnám abbahagyni, annyi szép eredményt értünk el — mondta. Aztán a csoport tagjairól beszélt, akik egyenként is a szívéhez nőttek. Miattuk sem állhat meg a munka Mesztegnyőn. De miért is beszélünk a munka befejezéséről. amikor már az 1973-as terveken dolgoznak? Kövesdi Tiborné sem unta meg a csoport irányítását, hanem mint mondta: — Szeretnénk magasabbra emelni, a mércét,.. — S így talán a magasabb követelmények váltják ki a szembenézést azzal, hogy mi lenne, ha ... — Hány fellépésük volt 1972-ben? — Sok helyen szerepeltünk: családi ünnepeken a községben, társadalmi ünnepeken Marcaliban, aztán a buzsáki búcsúban, Szekszár- don a somogyi napok programjában ... Tavaly mintegy harmincszor léptünk föl ösz- szesen. — Mivel egészíthetjük ki máig ezt a felsorolást? — A balatonföldvári néptáncosok találkozójával. Ott bemutatott műsorunkkal szereztük meg a minősített csoport címet. Aztán egyéb tennivalóik is szóba kerülnek: — Az általános iskola honismereti szakköre feloszlott, mi magunkra vállaltuk ezt a feladatot is. Az együttes tagjainak munkájaként elkészült a község monográfiája... már sokszorosítják. Tervünk, hogy ezután a részterületekre fordítjuk a figyelmünket. — Emlékszik az együttes vezetője is arra, hogy Bala- '■onfö’dvíron a zsűri fölvetette: frissíteni kellene helyi viselettel a csoport kelléktárét. — Ez eí'-'ő'orban pénz kérdése. Egy lánykaruha csaknem kétezer forint. Ügv próbáljuk megoldani a ruhagondunkat, hogy magunk készítünk ... — Mennyi támogatást kaplak? — Az együttest a marcali áfész tartja fenn, évi negyvenezer forinttal, ők biztosítják a zenekart is. A helyi tanács pedig a művelődési ház próbatermét adja .. . 1972-ben egyenruhát vásároltunk a táncosainknak, nagyon szép. Az 1972. év eredményeiVel, azt hiszem, elégedettek lehetünk. — Milyen tervek foglalkoztatják az együttest az új évben? — Harminc tagú együttesünk állandóan készül új táncok bemutatására. Először is új koreográfiákkal gazdagítjuk régi tárunkat, s egy új kétórás műsorral is készülünk. — És az utánpótlás? — Az iskolai néptáncszakkörben nevelem az együttes utánpótlását. — Van-e valamilyen gondja az együttesnek, a szakmai vezetésnek? — Meglehetősen nehéz helyzet állott elő: a Latimca Sándor Megyei Művelődési Központ szakreferense megadná a segítséget — elsősorban új táncok betanításával —, de a kiutazás szinte megoldhatatlan ... Próba után kétszáz forintért tudnak csak fogadni autót, hogy hazavigyék. . — így egy kicsit magunkra maradtunk. S azt hiszem, nemcsak mi tesszük szóvá: koreográfushoz is szeretnénk időnként hozzájutni. Nem rendszeresen kérnénk, de egykét alkalommal szükség lenne rá. Koreográfus-hiány van. A mércét szeretnék magasabbra emelni — ezt mondta még a tánccsoport vezetője. S ahogy látjuk: készek is rá, ha kapnak hozzá segítséget. H. B. NEVELÉSRŐL A pályaválasztás indítékai Pályaválasztás — ezzel a kifejezéssel . gyakran találkoznak a mai fiatalok a családban és iskolában -egyaránt. Mi szeretnél lenni? Örök kérdés ez, ötödik osztálytól kezdve az érettségük. A vissza-visszatérő kérdés sokáig Válasz nélkül marad, és nyolcadik osztályban — vagy még inkább érettségi előtt — már nem lehet csak továbbtanulási szándékkal válaszolni. Ezeknél a nagy fordulatoknál a pályaválasztásnak már egy tágabb nézőpontból kell kiindulnia, tekintettel nemcsak a tényleges pályaorientációra, hanem az »életorientációra« is, mivel a pályaválasztás egyben az életforma megválasztására is utal. Jelentőségénél fogva állandóan napirenden. kell tehát tartani a pályaválasztást az iskolában is, a családban is. Kérdések özöne merül föl egy- agy döntés után: mennyire függ össze a tanuló célkitűzéseivel, érdeklődésének irányával. S hogyan tud megfelelni a választott iskolatípus követelményeinek vagy a választott szakmának? E kérdések vizsgálatakor és feldolgozásánál figyelni kell a családi környezetre, a szülői elképzelések elemzésére, a tanuló képességeire és önismeretére, az anyagi -tárgyi környezet részletes elemzésére és meghatározó szerepére. Ismerni kell a gyereket! A pályaválasztás indítékait vizsgálva, sok esetben megállapítható, hogy a pályaismeret felületes, és az is, hogy a szülői elképzeléseknek jut sok esetben döntő szerep. S az ilyen hátterű döntés a későbbek folyamán komoly probJé iát jelent, a tanuló számé,c - is. Egy példát hozok fel ennek alátámasztására. Vizsgálataim során igyekeztem gépipari szakközépiskolába járó elsős tanulóktól választ kapná arra, I hogy mi volt döntésük indítéka. Kérdésemre az alábbi válaszokat kaptam: 62 százalékuk szereti a gépeket, 10 százalékuk szereti a matematikát és fizikát, 27,4 százalékuk szülői hatásra választotta, hogy szakmája és érettségije I is legyen. A válaszok összege- j zése után kötetlen beszélgetéseket folytattam, amely igazolta a kialakult arányokat. A továbbiakban is igyekeztem egyéb módon a kapott adatok valóságértékét kontrollálni. Figyelemreméltó ,hogy a tanulók 27,4 százaiéira szülői hatásra választotta ezt az is- sokikolaitípust, és Ők nagyon nehezen azonosultak az iskola követelményeivel, s nagyon sok problémájuk is volt. A másik tényező, amire föl kellett figyelnem, hogy a szülői elképzelések mellett baj volt á gyerekek önismeretével is. Bizonyítja ezt a következő adat: a tanulók 36,9 százalékának kedvenc tárgya az általános iskolában a magyar, a történelem és a földrajz volt. A következmény: 1,96 száza lékos visszaesés az általános iskolai eredményhez képes' Megvan tehát a »kudarcé mény", s ezeket a gyerekeket már nagyon nehéz felrázni és munkakedivüket helyreállítani. A példa miit bizonyít? Azt, hogy a továbbtanuláshoz hiába biztosítjuk az anyagi feltételeket, ha az helytelen szülői elképzeléssel és az önismeret hiányával, párosul. A sikertelenség pedig törést okoz a szülőnél: elképzelése megbukik, és a tanulónál is: képes gégéiben kezd kételkedni. Ezekben az esetekben föl TŰIő gond az általános isk - ' i!c pályaválasztási munkáid nak hiányossága. Miért hangsúlyozom ezt? Azért, mert ha egy hiányos műveltségű tanuló pályái lány ultsága és az iskolaprofil egybeesik, a hiányos felkészül.tscgből származó problémák megoldhatók, de ha a fenti azonosulás hiányzik, akkor a kudarc réme fenyegeti a gyereket. Mindez arra figyelmeztet, hogy a pályaválasztásról minden fórumon — főleg az iskolákban — és az eddiginél reálisabb hangot kell megütni. Azon kell- fáradozni, hogy minden tanulót — figyelembe véve a népgazdasági érdekeket is — a neki való iskolába vagy szakma felé irányítsunk, s így biztosítsuk továbbtanulását. A pályák és szakmák ismertetésével gátat lehet szabni annak a jelenségnek is, hogy a választás ne külső: látszólagos érvek alapján történjék. A pályaválasztása fölmérések elemzése hasznos útmutató a további differenciált tanácsadásra és foglalkozásokra. Ahol a pályáirányultság és az iskoJaprofil összhangja biztosítva van, szakköri tevékenységgel és szakkönyvek ajánlásával ennek megerősítésére kell törekedni. Ott, ahol az összhang nem létezik — de lehat '-Ság var- n megteremtésére liaison! célul ■’! ’ 'ti . e cC.- rtegnehe . ■ a á ' r :eklő- :és kialakítása azoknál a tanulóknál, akik szülői .kívánságra választattak, vagy érdeklődésük egészen más irányú. Itt a nevelői cél az alapvető pályaérdeklődés kialakítása, vagy nagyobb problémák esetén — a tanuló érdeklődésiét figyelembe véve — más pályára való irányítása. Minden intézménynek él kell jutná odáig, hogv a pá- 'yaválasztással ka •'esM •'*.'>* teS-ovn-ságe lépjen túl a for- ví’iis kereteken, és váljon taráim, ersá Horváth József Somogyi Néplap 1-5
