Somogyi Néplap, 1973. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-06 / 4. szám

A zöldséghelyzet — egy éy után EMLÉKEZÉS AZ ELSŐKRE A kommunisták vállalták Ugorjunk most egyet, j nézzük meg a kiválasztott harmadik irányt. Ez nem más, mint a kisárutermelés. Ma­gyarországon, ma még nagyon sokain termeinek egyéni vál­lalkozásban és egyéni haszon­ra zöldséget, bérelt földön, háztájiban, vagy ép-pen ví- kendtelken. A frissárueiláitás- ban ennek a szektornak dön­tő szerepe van. A kormány­határozat számolt e tevékeny­ségnek a fenntartásával, sőt, amennyire lehet, támogatja is. Intézkedtek, hogy a kisterme­lőik megfelelő tételben kap­hassanak jobb vetőmagot, műtrágyát, sőt, korszerű vegy­szereket. Az illetékesek fel­adatul kapták, hogy javítsák meg a Ids tételben termelt áruk összegyűjtését és forgal­mazását. Ez az igyekezet kellő eredményt hozott, a kisáruter- melés szerepe elsősorban az önfogyasztásban, de az áruter­melésben is megmaradt, né­mileg talán, növekedett. A legfontosabb szektor azonban az előbb átugrott második, a nagyüzemi, de még kézi munkára alapozott ter­melés. ösztönözve a kertész­kedő nagyüzemeket, a kor­mány évi kétszázmillió forint­tal fölemelte az átvételi ára­kat. Ez lehetőséget adott arra, hogy maga a nagyüzem job­ban megtalálja számítását, de a közreműködő tagoknak is nagyobb jövedelmet nyújtson a megkapott rész. A kormány­határozat meghozatalának idő­pontjáig az 1972-re szóló ter­melési szerződések megkötése alig haladt Az érdeklődés azonban már januárban fel­élénkült, és márciusra a fel­vásárlók teljesíteni tudták szerződéskötési terveiket. A nagyüzemek pedig az eszten­dő során százmillió forintot költöttek ama, hogy a kézi munka feltételeit megjavítsák. Kisebb, speciális gépeket vá­sároltak (pL vetőgép, váloga- tógép), repülőgépről szóratták ki a vegyszereket, jobb fajtá­kat alkalmaztak stb. A kor­szerű növényvédelmet egyéb­ként saját pénzükből segítet­ték a nagy felvásárlók is. Az eredményt szakaszosan I kell vizsgálnunk. A szezon eleje még nem mutatott javu­lást. A korai cikkekből keve­sebb került piacra, az is drá­gábban. Sajnos, ez nem vé­letlen, és nem csupán az idő- j járás számlájára írandó. Azt | a palántát, amelyből a primőr ! árut nevelik, rendkívül körül- ; ményesen, sok kézi munkával , kell előkészíteni, és akkor sem biztos, hogy a korai árak megfelelőek lesznek. Vagyis sok a munka, nagy a kocká­zat. Ezért a nagyüzemek álta­lában a külterjesebb módsze­rékre térnek át. Fólia alatt a kistermelők előállíthatnak primőröket, de ehhez az kell, hogy a hátuk mögött egy nagyüzem fűtött üvegházban tegye meg az első lépést, s előállítsa a palántát. A fűtött üvegház nagyon drága létesít­mény, így számolnunk kell az­zal, hogy a korai ellátás a kö­vetkező években sem javul annyira, mint várnánk. A Szezon jó eredményt hozott. Nyáron és ősszel kitű­nő volt a zöldségéLlátás, a konzervipar maradéktalanul kihasználhatta kapacitását, és a piaci árak is inkább csök­kenték, mint változatlanok maradtak. Biztosítottnak lát­szik zöldségfélékből a téli el­látás is. Ennék azonban ára volt. Nézzünk először egy konkrét példát A hagymaellátásban sűrűn zavar támadt. A makói hagymát kétéves folyamatban, rendkívül sok kézi munkával termesztik A szakértők azt javasolták, hogy a termelők egy része térjen át a jól gépe­síthető egyéves hagyma ter­mesztésére. Javasolták mert * — bár az egyéves hagyma nem tárolható — jó lehetőségek mutatkoztak mind belföldön, mind külföldön az értékesítés- ' na, sőt a szárított hagymapor i Józsi Vörös Józsefről először a lá- bodí Zöld Mező Tsz irodájában beszélgettünk Sertésgondozó. Munkájával mindig meg vol­tak elégedve főnökei, munka­társai szeretik A rábízott álla­tokat nagy odaadással gondoz­za, magáénak tekinti őket Ilyen felvilágosítás után in­dultam el a termelőszövetke­zet Erzsébet-pusztai sertéste­lepére, hogy személyesen is megismerjem azt az embert, akiről ennyi jót hallottam. A nyolcvan férőhelyes elle­tő istállóban találtam rá. Ép­pen a kocák részére készítette elő a takarmányt Végigveze­tett az istállón: — Mindig itt vagyok. Nem­csak nappal, gyakran éjjel is. Négyen gondozzuk a száznegy­ven kocát és a szaporulatot. Ha ellési időszak van, minden negyedik éjjel szolgálatban va­gyok Az állatnak nem mond­hatom, hogy várjon reggelig; éjszaka is szüksége lehet se­gítségre. — Aztán — folytatta kis szü­net után — előfordul az is, hogy valamelyik koca beteg. Ilyenkor úgy sem tudnék nyu­godtan aludni, így inkább éj­szaka is itt maradok Munka mindig van. Ha nincs ellés, ak­kor is tisztán kell tartani a kutricákat, etetni, itatni kell az állatokat, kezelni a betegeket. Karácsonykor is dolgozott, ötven malacot segített a vi­lágra- Szilveszter napján ugyancsak a telepen volt, munkával búcsúztatta az ó- évet. — De az újat már otthon köszöntöttem — mondja mo­solyogva. Lábodon lakik vonattál jár ki nap mint nap. Télen nehe-; bácsi I zebb, a vonat sem jön ponto- ! san, és a hidegben rosszabb a j várakozás. Józsi bácsi — csak így hívja mindenki — ötvenkilenc éves. már csak pár év van hátra a nyugdíjig. Lassan utódról ké­ne gondoskodni, aki majd foly­tatja a munkát. — Nincs még kilátásban va­laki, akinek átadhatná tapasz­talatait, aki folytatná, amit Józsi bácsi olyan nagy kedvvel és szeretettel csinál? — Már próbálkoztam két fiatalemberrel. Igyekeztem megszerettetni velük ezt a munkát, de nem tetszett nekik a pusztai élet, inkább a vá­rosba mentek dolgozni, tanul­ni. Talán, ha fiatal lennék, én is ezt tenném, de most már nem akarok elmenni innen. Nem tudnám megszokni a vá­rost. Nemrég készült el a há­zam, nekem éppen megfelel. Ismerek mindenkit és engem is ismernek, itt érzem jól ma­gam. Szép fizetésem van, 3500 forintot keresek havonta. Ezenkívül minden száz levá­lasztott malac után egyet pré­miumként kapok. Ezeket ott­hon hizlalom. így aztán meg­van a kolbásznak való, a töb­bit pedig eladom. Négy éve még juhász volt, ott is becsületesen dolgozott, soha nem volt panasz a mun­kájára. A juhok mellől került a sertéstelepre. Amikor vasárnap hús kerül asztalunkra, nemigen gondo­lunk rá, és a többi Józsi, János és Lajos bácsira. Pedig megér­demelnék. Gyakran nehéz kö­rülmények között sokat fárad­nak. Bás Tibor ! | forgalmazására is. A terme- I lóik a tanácsot megfogadták, I í nagy mennyiségű egyéves j | hagyma termett, de közben a hagymapar komjúktúrája el­múlt, s nem volt elegendő munkaerő sem, hogy a port külföldre, ötkilós zacskókba csomagolják. Végül az állam­nak kellett felvásárolnia a ter­més egy részét, nehogy a ter­melők azt mondják: becsap­ták őket. A példa, sajnos, nem egye­di. Fellendült a termelési kedv, a szeszélyes időjárás alapjában kedvező volt: nagy lett a termés. Ennek fogadá­sára nem mindenütt készül­tek fel, és bizony a zöldség­szűke után egyes vidékeiken értékesítési problémák kelet­keztek. Mondhatnánk, hogy ez ter­mészetes, mert a zöldségszak­ma mindig is ismerte a nagy — egyes cikkekben és egyes években esetleg ötvenszázalé­kos — ingadozásokat, de nem mondjuk. Mert ha a termelők kedve most elmegy a kertész­kedéstől, és jövőre rosszabb lesz az időjárás, akkor a kör­forgást kezdhetjük újra. A kormányhatározat jó volt. Gondoskodni kell azon­ban arról, hogy a zöldsógter­a legnehezebb feladatokat Koszorúzási ünnepség Kaposváron mesztés fellendülésére ne csak a termelők készüljenek fél, hanem azok is, akik fo­gadják, forgalmazzák az árut. Magyarán: legyen több láda és zsák, szállítóeszköz és vá­logatógép, hűtőház és félkész terméket előállító kapacitás. Mivel meglepetés még ezután is érhet bennünket, az inter­venciót — az egyéves hagy­mánál leírt, csődelhárító álla­mi beavatkozást — a terme­lés természetes kísérőjelensé­gének kellene tekintenünk, és alighanem okos dolog lesz erre a célra megfelelő mértékű ál­lami eszközöket tartalékolni. A termelők érdekében, mert a zöldségei látás elsősor­ban termelési probléma, de a fogyasztók érdekében is. Mert semmi szükségünk nincs arra. hogy az egyébként nagyon jó­ízű és méltán kedvelt lecsó egyszer csak a politikai kér­dés alakját öltse. F. B. A centenáriumot ünneplő Kaposvár veteránjai, gyárai­nak, üzemeinek, intézményei­nek képviselői az MKP somo­gyi és kaposvári szervezete megalakulásának 28. évfordu­lójára emlékeztek tegnap dél­előtt 10 órakor. A városi párt- bizottság koszorúzási ünnepsé­ge a Himnusszal kezdődött, majd Fazekas Judit elmondta József Attila Szocialisták című versét. Ezután Papp János, a váró-, si pártbizottság titkára lépett a mikrofonhoz. Ünnepi meg­emlékezésében hangsúlyozta: — Az országos jelentőségű történelmi események évfordu­lói között szerényen, de büsz­ke öntudattal emlékezünk 1945. január 5-re, a Magyar Kom­munista Párt somogyi és ka­posvári szervezetének megala­kulására. öt év óta márvány­tábla hirdeti, hogy ebben a házban, a Somogy vármegye ■ímű napilap szerkesztőségi, szobájában tizennégy bátor elvtárs szervezetileg is elindí­totta útjára a kommunista pár­tot. Történelmi jelentőségű eseménye ez Somogy megye és Kaposvár munkásmozgalmá­Jelentős beruházásokat valósítottak meg 49 millió forint saiát vagyona van a baiatonboglári áfésznek (Tudósítónktól.) | 1972-ben jelentős hálózat­fejlesztést valósítottak meg. A MEGYE fogyasztási szö­vetkezeteiben mindenütt meg­kezdték a mérlegkészítést. A baiatonboglári áfésznél Cseri Ferenc, az igazgatóság elnöke tájékoztatott a múlt év mun­kájáról, eredményeiről. £z adatok egy része megközelítő pontossággal, a várható nyere­ség pedig hozzávetőlegesen már rendelkezésre áll. A szövetkezet tizenhárom községben végzi az áruellátást, a vendéglátást és a felvásár­lást Nyári időben 600, a sze­zon után, illetve előtt 400 al­kalmazottat foglalkoztatnák. Különös jelentősége van a szövetkezetnek idegenforgal­mi szempontból, mert jelen­tős részt vállal a déli Balaton­part ellátásából. 1972-ben — amint ezt az elnöktől megtud­tuk — 228 millió forint for­galmat értek el a kiskereske­delemben és a vendéglátás­ban, s ez 24 millióval több, mint az előző évi. Nagy üzle­tei közül a Lelle Aruház 28, a Boglárka Áruház 20, a baia­tonboglári Hullám vendéglátó kombinát 5, a Lelle önkiszol­gáló étterem 2 millió forint értéket forgalmazott. Kiske­reskedelmi egységeik között kiemelkedő a fonyódi tiizelő- és építőanyag-telep munkája, ahol már kétéve bevezették a tüzelőn kívül az építőanyag árusítását, és a múlt évben már elérték a 10 millió forin­tos forgalmat. Felvásárlásuk az 1971. évi szinten maradt 41 vagon árut vásároltak fel, az Iß millió Jojáson félül. Februárban nyitottak a Bog­lárka Áruházát, a nyáron már üzembe helyezték a halaton- boglári strandon a büfével ki­egészített ABC-áníházat, ugyancsak tavaly fejezték be a fonyódligeti ABC-t és büfét, mely az idén kezd üzemelni Ezekre a fejlesztésekre a szö­vetkezet 10,5 millió forintot fordított. Szólt az elnök arról is, hogy Fonyódon, a sorompó meHett épül egy 12 lakásos társasház, melynek földszint­jén 190 négyzetméter alapte­rületű csemegeáruházat létesít 1973-ban a bogiári áfész. A fejlesztésnek az a célja, hogy tehermentesítsék a nyári sze­zonban túlzsúfolt fonyódi ABC-t, ugyanis az épülő cse- megeáruház környékén — Fo- I nyód és Fonyódliget között — j sok társasüdülő van, s az itte- I ni éllátás javítását szolgálja az : új létesítmény. A nagy jelen- ! tőségű fejlesztésekre a szövet- j kezet a saját anyagi erőforrá- : sokon kívül nagy összegeket kapott az Országos Idegenfor­galmi Tanácstól és a Belke­reskedelmi Minisztériumtól. A SZÖVETKEZET 4000 tag­ja biztosan örül az ered­ménynek: amíg 1971-ben 3,8 millió forint volt a szövetke­zet nyeresége, addig 1972 vé­gén — nem végleges adatok szerint — 5,5 millió forintot írhattak a nyereségrovatba, i Az is biztosra vehető, hogy a baiatonboglári áfész-nek 1972. december 31-én 49 millió fo- ! rintra emelkedett a saját va- 1 gyona , i nak, és egész felszabadulás utáni fejlődésünknek. Ezután az ország és a megye huszonnyolc évvel ezelőtti helyzetét elemezte az előadó. A megye nyugati területe sú­lyos harcok színhelye volt, és maradt egészen április első napjáig. — De ilyen körülmények kö­zött is már a felszabadulás el­ső napján, december 2-án munkára jelentkeztek a szov­jet parancsnokságon a kom­munisták. Kevesen voltak, de bíztak magukban. Tudták, hogy céljaik egyeznek a dol­gozó nép érdekeivel, és a mun kások támogatják őket. Veszé­lyes volt kommunistának val­lani magukat, hisz a város még nem volt biztonságban: égy esetleges német előretörés egyenlő lett volna a halállal Kaposvár kommunistái azon­ban megszokták a veszélyt. Volt, aki már 1919-ben szem­benézett a fehérterror pribék­jeivel, és volt, akit később hur- :oltak meg. Cselekedni, dől gozni akartak, folytatni az 1919-ben félbeszakadt munkát a cselédek, napszámosok, bér­munkások fölemelését, a mun­káshatalom létrehozását. Tör­ténelmi tény, hogy a felszaba­dulás első óráitól a kommu­nisták vállalták a legnehezebb feladatokat. A megye felsza­badult területein, különösen Kaposváron, a kommunisták munkája kivívta a dolgozó ré­tegek elismerését, és lassan, állandóan növekedett a párt iránt a bizalom. Papp János kiemelte, hogv a kommunisták egyik legna­gyobb erőpróbája — akárcsak az egész országiján — a föld­reform gyors végrehajtása volt. — Történelmi érdemük a pártnak és a pártban akkor tevékenykedő kommunisták­nak, hogy megyénkben, a nagybirtok egyik hazai felleg­várában, igazságot szolgáltat­tak az ezer éve nincstelen pa­rasztságnak. Ez alapjaiban rendítette meg a grófok, bárók, hercegek rendszerét, a hithizo- mányok hatalmát Ez az intéz­kedés volt az alapja az azóta kiteljesedett munkás-paraszt szövetségnek. Ez a szövetség és a politikai harcban szerzett gazdagodó tapasztalat növekvő erőt adott városunk és me­gyénk kommunistáinak, hogy egyre több területen irányítói és lendítői legyenek az új, a valóban demokratikus népi Magyarországért vívott küzde­lemnek. Ennek jegyében hir­dették meg Somogybán is az újjáépítést, és vezették a gaz- lasági élet helyreállítását A Magyar Kommunista Párt somogyi és kaposvári szerve­zete betöltötte történelmi hiva­tását. Kiindulása lett a me­gyénk és városunk fölemelke­déséért ma is folytatott mun­kánknak, példát mutatott kez­deményezésből, helytállásból, a közösségért végzett önzetlen munkából. Ezért a párt mai nemzedéke tisztelettel és elis­meréssel emlékezik az elsőkre. Az első pártszervezet' tagjai: Györfi Antal, Vámosi József, Molnár János, Dezső József és a többiek múlhatatlan érde­meket szereztek a népet föl­emelő harcban és munkában, amelynek eredményeként a városi létének 100. évébe lépő Kaposvár méltón ünnepelheti haladó hagyományait, és la­kossága bizakodással dolgoz­hat szocialista jövőjéért Ezután Csapó Sándor, Papp János, a városi pártbizottság titkárai, Rostás Károly, a vá­rosi tanács elnöke, megkoszo­rúzták» a párt megalakulását hirdető emléktáblát Az ün­nepség az Intemacionáléva! fejeződött be. Bevezették a bértömeg-szabályozást 16 vállalatnál Mint ismeretes, a kormány a közelmúltban határozatot hozott arról, hogy tárcánként néhány vállalatnál kísérlet­képpen vezessék be a bértö­meg-szabályozás rendszerét. A Munkaügyi Minisztérium az érdekéit tárcákkal együtt kijelölte azt a 14 állami vál­lalatot és 2 szövetkezetei, ahol 1973. január 1-től kísér­letképpen két évig a bérszín­vonal-szabályozás helyett a bértömeg-szabályozást alkal­mazzák. Ennek a szabályait is kidolgozták, s ezeket a mi­nisztériumok útján az érde­kelt vállalatokkal ismertették. 1973. japuár 1-től a bértö­meg-szabályozást alkalmazzák a Borsodi Vegyi Kombinát­ban. a Chinoin-gyárban, a Csepel Művekben, az Egye­sült Izzóban, az Ikarusban, a Pamuttextilművekben, a Mo­sonmagyaróvári Kötöttáru- gyárbafi, a Magyar Posztó­gyárban, az észak-magyaror- szüLi, a Győr megyei, a Pest állami építőipari vál­lalatoknál, a Kavicsbánya Vállalatnál, a Baranya—Tolni megyei Téglaipari Vállalatnál az Aszfaltú tépítő Vállalatnál a Híradástechnikai Ktsz-ber és a budapesti Jármű Küsz­bén. A vállalatok kiválasztásakor azt vették alapul, hogy a jö­vedelmezőség, a termelésszer­kezete szempontjából az átlag körül mozogjanak, hogy ily módon általánosítható tapasz­talatokat gyűjthessenek az il­letékes szervek a bértömeg- szabályozás hatékonyságáról, előnyeiről és hátrányairól. Mindenekelőtt azokra a válla­latokra esett a választás, ahol jelentősebb munkaerőhiány akadályozza a gyorsabb ütemű továbbfejlődést, a szabályozási forma ugyanis alkalmas arra, hogy az egy főre jutó terme­lés fokozására jobban ösztö­nözzön. Somogyi Néplap m

Next

/
Oldalképek
Tartalom