Somogyi Néplap, 1973. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-30 / 24. szám

Szóljatok szép szavak Petőfi Sándorról A legjobb hagyományok útján A Fonómunkás Fisszínpad sikere Pécsén Szombat, kora délután a pé­csi Doktor Sándor Művelődési Központban. Csapódó ölitöző- ajtök, rohangálás, izzadó, iz­gatott arcok. Műkedvelő vagy hivatásos előadó legyen: egy­formán drukkol színre lépés előtt. Aztán mintha levezető csatornát találna a fellépés előtti izgalom, énekelni kez­denék. Petőfi-dalokat, Kos- suth-nótákat, békedalit. Har­sog az éneik, egészen addig, amíg a rádiósok csendet inte­nek. Két elődöntő után meg­kezdődik a legjobbak össze­csapása: a Szóljatok szép sza­vak Petőfi Sándorról területi döntője. Petőfivel és nélküle Nyilvános rádiófelvétel. Sárbogárdi fiatalok léptek színre először,^ A helység ka­lapácsának lendületes feldol­gozásával. Igaz, hogy a tv- film nem hagyta érintetlenül e műsort, nagy erénye mégis az volt,'hogy bővelkedett ere­deti ötletekben. Az amazon természetű Márta haragja élői a légy szívű kántor lemene- kült a színpadról, és a zsűri esvik tagjának karjaiban pró­bált menedéket találni. Nem tartom sikerültnek — Kármiily szép beszéddel, adták is elő — a székesfehérvári gimnazisták összeállítását. Nem Petőfiről, hanem a má­sodik házasságában vergődő Szendrey Júliáról szólt, pon­tosabban annak fölmentésé­ről. Nem hiszem, hogy a fia­talokat ez érdekelné Petőfi kapcsán, inkább az összeállí­tó-rendező pedagógus utóbú­várkodásának hatott, megle­hetősen egyoldalú megmagya­rázó szándékkal. Hatalmasat vállaltak a pé­csi egyetemisták: a jogtudo­mányi egyetem Closszátor iro­dalmi színpada. Az Apostolt próbálták színre vinni, mind­ez azonban csak próbálkozás maradt. A másik pécsi együt­tes, a Doktor Sándor Műve­lődési Központ irodalmi szín­pada Sződy Szilárd összeállí­tásában hatásos és okos mű­sort mutatott be; a Petőfi- epigonok »daliásait-« ötvözte össze a költő vallomásával. Karikírozó készség és szenve­délyes vallomásigény hozta meg számukra a siliert. A nagy meglepetés Merő Béla műsora volt a zalaegerszegi Reflex előadásában. Katona­fiatalok és helybeliek közös produkciója; egészen magas színvonalon. Kitűnő mozgás- technikával, látványos szín- padépítésisel:. A meghamisí­tott, elárult Petőfi sorsát ele­venítették föl, fokozódó lendü­lettel, hangulatos művészi dal­betétekkel — a mához szólva. Méltó várományosai a legna­gyobb sikernek. Szavazhat a hallgató A zsűri egyik tagjával, Fagy- gyas Sándorral, a Magyar Rá­dió ifjúsági osztályának veze­tőjével gyors beszélgetésibe kezdtünk, egy sarokba félre­vonulva. Természetesen arról kérdeztem, hogy má a vélemé­nye a Fonómunkás műsoráról. — Két előszűrése volt a ki­lenc együttesnek. A kaposvári csoport derekasan állta a pró­bát, és már az első bemutató után éreztük, nemcsak a rá­diófelvételre esélyesek a kitű­nő műsorral. Nagyszerűen ösz- szeállított előadás ez, kellő fe­gyelemmel, megható azonosu­lással. Nem tagadom — főleg a női szereplők teljesítményé­nek köszönhető —, több he­lyütt megragadja, meghatja az embert. A Fonómunkás méltó a hírnevéhez. Az összeállító- rendező Vértes Elemér igazán elismerésre méltó munkát vég­zett. A legjobb hagyományok útját járja. Ha mégis a zala­egerszegi Reflex lesz az első, az annak köszönhető, hogy ők merészen és jól kísérleteznek, új utat is próbálnak. Mi hoztuk az időt Kiállítás Kaposváron, Barcson, Nagyatádon, Marcaliban, Siófokon Három hónapig megyénkben »vándorol« a Mi hoztuk az időt című kiállítás, melyet a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának agitá- ciós és propaganda osztálya rendezett. Március elején nyí­lik meg Kaposváron, majd Barcson, Nagyatádon, Marcali­ban, Siófokon tekinthetik meg az érdeklődők. A főváros után vidéki kör­útra indul a december eleji megnyitó óta annyi látogatót vonzó kiállítás, s ennek egyik dokumentálja, hogy mint vált a munkásosztály a kapitaliz­mus elleni harcban megedzett, összékovácsolódott, forradal­mi tapasztalatra szert tett osztállyá, hogyan hozta létre forradalmi pártját, alakította ki forradalmi elméletét, és lett a társadalom vezető ere­jévé. • A grafikák, grafikonok azt is szemléltetik, hogyan fejlődtek az utóbbi években a munká­sok kereseti lehetőségei, élet- körülményei. első állomása Somogy megye. A kilencvenhat tablóból álló kiállítás meggyőzően bizonyít­ja a munkásosztály vezető szerepének érvényesülését, gazdasági és szociális körül­ményeinek fejlődését, jelenlegi politikai és műveltségi szín­vonalát. Bemutatja az osz­tályt, a társadalomban elfog­lalt helyét, számszerűségét, arányát a lakosságban, illuszt­rálja vezető szerepét, viszonyát a többi osztályhoz és réteghez. Adatokkal szemlélteti belső rétegződését, s a társadalom­nak azokat a területeit, ahol vezető szerepe érvényesül. A képekén kívül bőséges statisz­tikai anyag vall például a munkások számáról, ezen belül a nők és a munkásfiatalok arányáról. A megyében is nagyon várt kiállítás képben és szövegben Szinte jelképes volt, hogy ezt a kiállítást először a cse­peli munkásotthonban rendez­ték meg. A Mi hoztuk az időt című kiállítás somogyi bemu­tatásának előkészítésére a me­gyei pártbizottság propaganda és művelődési osztálya külön bizottságot szervezett. Az or­szágos anyag kiegészül ugyan­is mintegy tizenöt tablónyi so­mogyi vonatkozású képpel, grafikonnal és grafikával. A munkásosztályról szóló, s a megyében megjelent könyvek, kiadványok bemutatása szin­tén szerepel az előzetes terv­ben. A Mi hoztuk az időt című Kiállítás biztosan nagy érdek­lődést vált ki a megye három városában és két járási szék­— A továbbjutásról mit hallhatunk ? — Az első helyezett útja Kiskőrösre vezet. A rádió 7-én közvetíti a mostani műsort, a közönség szavazhat is, a hall­gatók is továbbjuttathatnak egy együttest. Lehetséges te­hát, hogy Kiskőrösön ott lesz a Fonómunkás is. A zsűritag után a Fonómun­kás egyik régi és hűséges »szurkolóját«, Róna Imrét, a textiiművek igazgatóját kér­dezem meg. — A mi együttesünknek tar­tóin a Fonómunkást, ha nem is minden tagja dolgozik ná­lunk. De nemcsak »hivatalos« szurkoló vagyok, hanem sze­retem is az előadásukat. Fe­gyelmezett, mértéktartó stílu­sú csoport, és több műsoruk nagyon a szívemhez nőtt. Pél­dául a Száznyolcvanöt lépcső­fok, melyet Balogh István ön­életrajzi regényéből készítet­tek. Nagyon szeretem tiszta mondanivalója, lelkessége miatt a Petőfi-összeállítást is. Végszó... Hosszan tanácskozott a zsű­ri, és utána sikerült néhány szót váltani egy másik bíráló bizottsági taggal: Bemáth Lászlóval, az Esti Hírlap kri­tikusával. öt is a Fonómun­kásról kérdeztem először: — A harcos és szerelmes Petőfi Segesvár előtt. Ezt ele­venítette föl Vértes Elemér csoportja — nagyszerűen. A lányok teljesítménye egészen kitűnő. A Szeretlek, kedve­sem előadása élmény volt, sőt egészen különös, maradandó élmény nekem, élmény a hi­vatásosak mellett is. A fiúk teljesítménye egyenletesebb lehetett volna. — És mi a véleménye a Szóljatok szép szavak egészé­ről? — Jó kezdeményezés, mert bizonyítja azt is, hogy a fia­talok milyen sokoldalúan is­merik Petőfit. Jó ellenpéldája a nem egészen sikerült Keres­sük Petőfit tv-sorozatnak és a Petőfi ’73 filmnek is. A döntés előtt mindenki csendes. Tolnai Mária a Sze­retlek kedvesem gyönyörű tol­mácsolásáért sorozatban kapja a gratulációkat, de kijut eb­ből Vértes Elemérnének és Tóth Annának is. A fiúk tel­jesítménye közül Jónás Csa­báé emelkedik ki és Győri At­tiláé, akivel megerősödött a színpad. És a döntés? Az első: a za­laegerszegi Reflex, a két má­sodik a kaposvári Fonómun­kás és a pécsi Doktor Sándor Művelődési Központ irodalmi színpada. Tapsözön, azután újra peng a gitár és zeng a harsogó, felszabadult énekszó. T. T. tél orgiát ül. Jeget északi szél rázza áfák­ról a havat. Az erdő szélén fagyoskodó szalmakaz­lakból kimarkol egy-egy csó­va szalmát; rossz gyerekként, szemetelve, szórja-hajtja a fagyos havon. A helyenként kizöldellö árpa deres levél­kéi között elakad egy szál. A többi menekül a goromba szélcsikók elöl. A szél fel­kap a létrán, nótát fütyül a gallyból font palánkon, bele­dudál a puskacsőbe, megráz­za vállamon egy néhai birka bundáját, de hát ez nem szalma. »Felőlem fütyülhetsz, pajtás/« Maradunk, csupán a gallér csatján húzok egyet. Dolgavégezetlen robog to­vább, átugrik a közeli fűzbo­korra, annak ágait cibálja kíméletlenül. Az ág hegyén egy kis madár hintázik. Fe­kete sapkás fejét tekergetve izeg-mozog. Piros mellényét meg-megborzolja a szél, de azért vidáman prüttyöget. Na, pajtás, ennek is hiába fütyölsz, ez kemény kis fic- minden csavargó helyén. Siófokon például az ott üdülők, a turisták, kirán­tó, nem bújik el dűlök is megtekinthetik majd. i jöu-msiu füttyöt A helyes pályaválasztás nemcsak a fiatalok ügye Minden esztendőben, így ez évben is, február 1-én kap­ják kézhez az általános és a középiskolákban a végzős diá­kok a továbbtanuláshoz a je­lentkezési lapokat. A továbbtanulásnál, a he­lyes pályaválasztásnál az egyé­és a járási székhelyek többsé­gén pályaválasztási kiállításo­kat szerveztünk. A kiállításo­kon a fiatalok figyelmét fő­ként azokra a szakmákra igye­keztünk irányítani, amelyek­ben a beiskolázást — a megye továbbfejlődése szempontjá­ból — a foglalkoztatók igé­ségeinek tárgyilagos értékelé­sén alapul. A szülői és az Iskolai ta­nácsadásnál azonban figye­lemmel kell lenni arra, hogy a választott pályát a fiatal is meggyőződéssel elfogadja, ma­gáénak. érezze, mint ahogyan a döntés nyomán valóban ne­ki kell helytállnia a szakmai képzésben, s hosszú éveken át a gyakorlati életben. Somogy megyében ebben a tanévben 4600 általános isko­lás fejezi be tanulmányait. A végzős fiatalokat a szakmun­kásképző iskolákban 2500 hely várja. A szakmunkásképző in­tézetekbe jelentkezők több mint hetven szakma között válogathatnak. A megye középiskoláiba 1400 fiatal jelentkezését várjuk. A tovább nem tanulók ré­szére a fejlődő ipari, építőipa­ri, kereskedelmi és mezőgazda- sági üzemeinkben biztosítani tudjuk a munkalehetőségeket. A 60-as évek elején me­gyénkben a fiataloknak mind­össze 31 százaléka tanulhatott csak tovább, jelenleg ez az arány 80 százalék fölé emel­kedett A fiúk mellett egyre több végzős leány tanulhat tovább. A szakmunkásképző iskolák­ba 780, a középiskolákba 950 leány jelentkezését várjuk. Javítani kell közben a Me­gyei Pályaválasztási Intézet munkáját, közelebb kell kerül­ni a fiatalokhoz. A pályaérett­ségre nevelést az általános is­kolák 5. osztályában már el kell kezdeni. Szervezetté kell tenni a területi, járási tanács­adói tevékenységet is. Az is­kolai pályaválasztási felelősök hálózatára támaszkodva, bőví­teni szükséges a fiatalok pá­lyaismeretét. Fokozott figyelmet kell fordítani az üzemekben a be­iskolázott tanulók gyakorlati képzésére. A jó üzemi légkör jelentősen hozzájárulhat a le­morzsolódások arányának csökkentéséhez. A tanácsok, az Iskolák, az üzemek és a Pálya- választási Intézet ’ a megye adottságait és a szükségleteket messzemenően figyelembe ve­vő, hatékony pályaválasztás’ munkája nélkül nem lehet a fiatalokat a helyes döntéshez, segíteni. A pályaválasztás nagy gönc. de az ember életében az egyik legszebb feladat, első lépése a felnőtté válásnak. Ezért közös összefogással, a jelenleginél jobb munkával kell segíteni fiataljainkat a helyes döntés­ben. Balogh László, a Somogy megyei Tanács V. B. munkaügyi osztályának vezetője ni képesseget, ratermettseget, a megye vállalatainak és szö­vetkezeteinek szakember- és szakmunkásigényét feltétlenül figyelembe kell venni. Ki döntsön? A pályaválasztók többsége az általános iskola, de még a gimnázium elvégzése után sem képes teljesen reálisan mérle­gelni, és egybevetni saját adottságait a pályák követel­ményeivel, lehetőségeivel. Mégis döntenie kell és el kell indulnia egy életúton. Ezt az ellentmondást az esetek egy részében nem lehet feloldani, de mégis segíteni lehet több területen is. A meglevő pályaválasztási és elhelyezkedési lehetőségek széles körű megismertetésével, a helyes önértékelésre és a reális önismeretre való neve­léssel, a választott pálya fel­adataira való alkalmasság ki- fejlesztésével. A fiatalok pályaválasztásá­nak elősegítése és megkönnyí­tése érdekében több intézke­dés történt. Minden iskola rendelkezésére bocsátottuk azokat a könyveket, amelyek valamennyi választható szak­ma részletes leírását tartal­mazzák. A megyeszékhelyen nyeinek megfelelően biztosíta­ni kell. Minden pályaválasztás előtt álló tanuló kézhez kapta a pá­lyaválasztási tanácsadó füze­tet, amelyben ismertetjük a szakmai, középiskolai tovább­tanulási lehetőségeket. Azok számára, akik többféle szak­ma tanulására éreznek hajlan­dóságot és nem tudnak dönte­ni, segítséget nyújt a Megyei Tanács Pályaválasztási Inté­zete, mely a jól fölszerelt ké­pességvizsgáló eszközeivel se­gít dönteni. Az a javaslatunk, hogy mind többen, a meg­nyugtató, a csalódásmentes pályaválasztás érdekében ve­gyék igénybe az intézet segít­ségét. A helyes és lelkiismeretes előkészítés után a fiatal elér­kezik a döntéshez. Ekkor még mindig megmarad a fő prob­léma: ki döntsön. Természete­sen helyes az, ha a pályavá­lasztásra megfelelően felkészí­tett, éretté nevelt gyermek dönt. Ez persze nem jelenti azt, hogy a döntésben nem ér­vényesülhet a szülők vagy a nevelők, az iskola tanácsa, ha az valóban a tanuló adottsá­gainak, hajlamainak és képes­Audiotfzuális oktatás tanyán Űj kezdeményezés született Bács megyében a fülöpházi 4. sz. osztatlan tagozatú tanyasi iskolában. Az iskola nevelői magnószalagra rögzítik a »csendes foglalkozás« feladatait, és audiovizuális berendezés segítségével a tanulók vissza­hallgatják, s közben folyamatosan megoldják a feladatokat. A módszer az eddigi tapasztalatok alapján sikeresnek bizo­nyult. Képünkön: A kisdiákok hallgatják a magnószalagra rögzített feladatokat. ALKONY elől. A nagy nótázásra a bo­kor aljából négy szürke ka­bátos »menyecske« röpent jel a gavallér alatti ágra. Ap­ró gubaszemükkel vizsgálják a kopasz ágakat, minek örül annyira ez a ficsur? Sok lát­nivalót nem találhatnak, mert az énekest faképnél hagyva visszasiklanak a bo­kor védettebb oldalára. A legényke utánuk. Vagy a szelet únta meg, vagy von­zóbbnak találta a hölgytár­saságot, mint az enyémet? Az előadás véget ért, az ág üresen hajladozik tovább, de mintha a szél egy kicsit csendesedett volna. Körbevizsgálom a tájat a messzelátóval, már meg kel­lenne indulniuk az erdő la­tokéinak: Bokorról bokorra böngészem át az erdő szélét, hátha fölfedezek valamit, de egyelőre nem mozdul semmi. Pedig disznó is jöhetne, a ré­tet szegélyező berek mögött kukoricatarló van. A hosszú disznóorr a hó alatt is meg­érzi az elhullott magot, szí-, vesen elturkálgat. Egy héját fedezek föl. A nádas fölött vitorlázik, nyil­ván vacsoraügyben. Szép, halványszürke hamvas réti héja. A vacsora azonban nem akar előkerülni a nádasból, így héjám is búcsút mond. Most már igazán jöhetnének a disznók, mert a hidegből lassan elég lenne! A felhők mögött aludni készül a nap is, alkonyodik. Hangosan zakatolva galy- lyaznak fel a fácánok, de mintha lármájuk izgatott len­ne, méltatlankodó. Talán ró­ka? Elő a zsebből a nyúlsirót. Makog, veszékel a sip, mű­anyag nyelve szomorú nótát tud, mint a hurokba fogott nyúl. A nyúlysírás a rókának mennyei muzsika, a vacsora ígérete. Mégsem hisz vakon a fülének. Addig vallatom, az erdőt, míg fölfedezem a ko­mát, lassan, megfontoltan ballag. Meg-megáll, szima­tol, tekintget. Még képes el­szökni! Kár lenne érte, szép tömött bundája van. Az al­konyaiban már szürkének tűnik, csak fehér nyaka virít ki a gallyak sötét szövevé­nyéből. Végre elunja az ácsorgást, kilép a gazos er­dőszélre. Itt éri a lövés. Zász­lós farka kettőt, hármat te- keredik, utolsó tekintetével taton a remélt vacsorát ke­resi, de mire a lövés döreje végighömpölyög a nádason és visszafordul a szomszédos erdőszélre, . már mozdulatla­nul nyúlik el hó ravatalán. Elült a szél, elhallgatnak a kakasok, nincs már kire várni. A sötétség biztonsagát meghagyjuk a rászorttlóknak, vacsorázzanak nyugodtan. Elindulunk a fehérlő réten a major felé. Beesteledett. Mozsár Kálmán Somogyi Néplapl 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom