Somogyi Néplap, 1973. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-28 / 23. szám
Hmrnonet éve történt A somogyi kommunisták harmadik pártértekezlete 1948. január 31-én délután Kaposváron a Kossuth Lajos Utcai pártszékház előtt gyülekeztek a megye kommumás- fcfonajlft küldötted. Innen zárt sorokban, énekszóval vonultak a pártértekezlet színhelyére, a városi színházba. A zászlódíszbe öltözött szánházban a késő délutáni órákban Dobó István megyei titkár megnyitotta, a harmadik megyei pártértekezletet. Áz ünnepélyes megnyitón részt vettek a koalíciós pártók, az iskolák, a hivatalok és a társadalmi egyesületek képviselői is. A Himnusz elhangzása után Turopoli Géza. képviselő tartott megnyitó beszédet A párt gazdag történelmi múltjáról megállapította: »Mi, kommunisták büszkén valljuk magunkat a nagy magyar szábadsághö- sok és a nemzet legszebb hagyományai méltó örököseinek, és megyünk törhetetlen hittel és elszánt akarattal azon az úton, amelyet nekünk nemzetünk legjobbjai kijelöltek Vezetjük népünket Kossuth Lajos, Petőfi Sándor, Táncsics Mihály nyomdokain élőre, a magyar nép felemelkedése és boldogulása felé vezető úton, még akkor is, ha ez a földjüket vesztett uraknak és főpapoknak, a népelnyomóknak nem tetszik.«' A továbbiakban elemezte a kommunisták befolyásának eredményeit, és megállapította, hogy a párt népszerűsége a megye parasztsága előtt — de a tóbbá dolgozo előtt is — jelentős«! növekedett Ezt mutatta az 1947. évi augusztusi választás megyei eredménye is. Különösen jó eredményt értek ei a lengyeltóti járás komtrmstái, valamint a kőröshegy! községi pártszervezet, akik »-jó munkájukkal megnyerték az ottani parasztok, munkások és értelmiségiek szeretetét és megbecsüléséit« i Ezután a. koalíciós pártok képvisel® üdvözölték a tanácskozó kommunistákat A szociáldemokrata testvérpárt küldötte így zárta a köszöntőjét: »Biztosak vagyunk, hogy a Magyar Kommunista Párt a. jövőben is változatlan eréllyel és agilitással harcol köztársaságunk érdekében, és kánonom, hogy a Szociáldemokrata Párttal együttműködve hárítson él az útból minden akadályt, és közösen valósítsuk meg célunkat, a demokrácián keresztül a szó- dalizmust.« Másnap február elsején, vasárnap reggel folytatódott a pártértekezlet munkája. A központi vezetőség kiküldöttének szavai után Dobó István megyei titkár beszámolója következett A megyei titkár visszatekintett azokra az eredményekre, amelyeket a párt országosan és ezen belül a megyében elért. Megállapította, hogy a párt politikai befolyása lényegesen nagyobb a megyében, mint azt a szervezeti ereje mutatja. A továbbiakban beszámolt a legutóbbi pártértekezlet ótei elért szervezeti fejlődésről Hangsúlyozta a továbbiakban: ».pártunk legnagyobb ereje, ami minden más párttól megkülönbözteti, hogy, egységes, és politikai törekvései soha nem válnak egyesek öncélú törekvéseivé.« — A párt tömegkapcsoZelk Zoltán: Ha nyár, ha tél... laténak, politikájának szélesítésére a két beszámolási időszak között a megyében havonta több száz gyűlést tartottak. A továbbiakban Dobó István beszámolt a pártélet ideológiai területé- rőL Jelentős eredményeket ért el a párt a falusi politikai oktatásban és a -Szabad Föld Téli Esték- előadások szervezésében. Megemlítette, hogy a megyében is a »parasztság harca csak úgy eredményes és győzelme csak úgy biztos, ha azt szoros szövetségben az ipari munkássággal, annak irányításával folytatja.« A továbbiakban a beszámoló értékelte a mező- gazdasági termelőmunkát, a munkás—paraszt szövetség somogyi helyzetét 1948 elején. A megyében az őszi mezőgazdasági munkák során bevetettek 272 381 ka- tasztrális holdat, a tavasziak alá 280 000 holdon végeztek mélyszántást. Ezzel a szántóterület 98 százalékát megművelték. A továbbiakban Dobó István a megyei földművesszövetkezetek jelentőségét emelte ki, mert — mint mondta — az ő közreműködésükkel »-várhatjuk: a falvak is érezzék annak áldásos jelentőségét, hogy a bankokat és a kulcsipart állami kezelésbe vették.« A beszámoló végül Is **Mkozott a megye három éves tervével, és kiemelte, hogy a mezőgazdaság jelentős összeget kap a fejlesztésre a következő hónapok során. A megy« titkári beszámoló után a küldöttek hozzászólásai következtek. Több falusi küldött közül kiemelkedett Vélecz Kálmán nagy- dobszai földműves hozzászólása- O az iskolák államosítását követelte: »Már az ősszel befizettük a pénzt a tankönyvekre és még mindig nincs könyv. Az iskola hideg, csoda, hogy a gyermekek nem betegednek meg. Csak akkor van némi meleg á tanteremben, ka fát visznek fiaink. Égy megoldás lehetséges csak, és azt kívánja az egész nép érdeke: államosítsak a felekezeti is- kölákatl* Vadas József , Kaposvár városi titkára a tágösszeírás és a tagfcónyvesere fontosságáról, a tízes bfeateű rendsaar létrehozásáról, annak jelentőségéről beszélt, »Példa erre Kaposvárott a nyugati körzet, ahol ezelőtt egy hónapja megszervezett, jól felállított pártbizalmiapparátus több mint 60 százalékkal emelte a taglétszámot.« Több hozzászóló foglalkozott a paraszti szövetkezett társulásokkal, azok gazdasági és politikai eredményével. »Gazdasági felemelkedésünk irigységet váltott jd ‘ ellenségeink között« — jelentette ki Varga Károly patos- fad újgazda-. A mandátumvizsgáló bizottság elnökének. Énekes Jenőnek a jelentéséből megtudhatta az értekezlet, hogy a 21819 párttag képviseletében, a 881 szervezet küldöt- ' tóként jelien -van 532 küldött. Közülük 369 földműves, 82 ipari munkás és 81 értelmiségi foglalkozású. A jelentés után a felszólalásokra Dobó István megyei titkár válaszolt. Ezután előterjesztették a megyei értekezlet határozati javaslatát, amelyet egyhangúlag elfogadtak. A határozattá emelt javaslatból az alábbiak mutatják a megye kommunistáinak addig megvalósított és azután megvalósításra váró feladatait: Az értekezlet határozata az első részben üdvözölte a központi vezetőség jó politikáját amelynek eredményeként a »magyar dolgozó tömegek ráléphettek a népi demokrácia útjára.« A továbbiakban a , szervezeti erősítésre, a párt tekintélyének , emelésére, a tagkönyvcserére hozott megyei érvényű határozatot. Kiemelte a határozat, hogy a somogyi alapszerVezeték mindent kövessenek el »a párt szervezeti és ideológiai egységének a megszilárdítására, hogy egységes, bátor kiállással folytathassa harcát a demokrácia ellenségeivel szemben.« , A koalíciós pártok együtt- mőködése mellett — hangsúlyozza — különösen a falvakban kell megszilárdítani a két munkáspárt jó viszonyát. A határozat különösen kiemeli, hogy »a munkásság és a parasztság harcos szövetségét szilárd alapokra kell helyezni, de ezen belül szövetségesként kell megnyerni a demokráciánk számára a dolgozó középparasztságot is.« A fenti határozat a lenini parasztpolitika sarkalatos alapja, amelyet a somogyi kommunisták helyesen alkalmaztak. Ezenkívül fontos szerep jutott a határozat soraiban a mezőgazdasági feladatoknak is. A földművesszövetkezetek kiépítése, megerősítése’ mellett a határozat a tavaszi mezőgazda- sági munkák maradéktalan elvégzésére mozgósított. £ pártértekgzíef ezután megválasztotta a megyei választmányt, majd a megyei titkár helyettesének a zárszava következett. A pártér- tékezlet a következő gondolatokkal zárult. Ezek egyben a feladatokat is körvonalazták: »A mi feladatunk az, hogy Somogy megye hároméves tervét maradéktalanul végrehajtsuk. A hároméves terv keretében több iskola, több villamosított község lesz, több bekötő utat akarunk építeni Somogy megyében, mint a legutóbbi tíz évben. Folytassuk harcunkat azzal a szilárd és elszánt akarattal, mellyel eddig folytattuk, és amellyel a magyar dolgozói nép őszinte nagyrabecsülését vívtuk ki magunknak .<« Ezekkel ’ a gondolatokkal, majd az Intemacíonálé hangjaival zárult 1948, február 1-én a somogyi kommunisták harmadik pártértekezlete, Andrássy Antal Dél van, becsukom a szemem, mert csak hunyt szemmel látomi én lábhoz fitté patakom, grundöm, utcám, világom, a fénnyel fürtös éjszakát, a ki nem alvó lángot: ha lelakatolt téli ég, ha holdjasíncsen nyár volt, mi ablakunk alatt az ág, viselt lombot vagy zúzmarát, mindéi) besütötte azt a sasbáé! ! Tél Részé Imre: TÉL Tanyák ölében fagy vicsorít, fogai tépik a kertek föld ala rejtet magvait, s a lámpák halkan énekelnek, nevetik a tél hatalmait. Sötét szemekben csend remeg, s a bőr alá rohan az álom, szerelmet kérő, vad kezek markolják meg az éjszakákon születő, új szerelmeket. Földig hajol a téli csend, hajára tollpihék ragadtak; fent napfény — sejtés dereng, súlyuk van boros szavaknak, pincék teteje belereng, Komák vastorka belefájdul, disznók borzalomhaldia az ólból fagyos udvarra rándül, felhőt ereszt a böüér szája, s halál folyik a téli tájra. Czinkotsai Frigyes: A Donner télen. N agyanyám tizenhat éve* Márton Klára: korában ment férjhez, és kilenc gyereket szült. »Erőszakkal hozzáadták ahhoz az emberhez« — hallottam egyszer egy beszélgetést. »És szeretett valakit?« — kérdezte az egyik diskuráló. »Nem, senkit, de hát mégiscsak erőszakkal...« Bejöttem a tányér®, és meglátogatom a nagyanyámat. Ez a ház mindig csendes, soha egy hangos szó... Nagyanyám itthon a ház kÖriÍL rengeteg kislibát. nevel. Délelőttönként kihajtja őket a füves árokpartra. Leül meséjük, és mozdulatlanul nezz őket Már az utcáról éazreveszam őt Mindig fekete kendőt hord, mintha gyászolna walakifMost is," . .— .Csókolom- — mondom neki, és leülök mellé. — Hát bejöttél? — kérdi — Mi újság a tanyán? Anyád? Mindig ezt kérdezi, de sosem vár választ Ugyanazt mondanám* »Nincs semmi újság. Anyám jól van, és én is jól vagyok.« Mert nincs értelme, hogy az életem részleteit elmeséljem, Nagyanyámék egy hosszai parasztházban laknak. Az utca egyik sarkán épült. Most ennek a háta mögött kuporgunk. Belelógatom a lábam a kiszáradt vézésánobba. — Szerettem volna már rég megkérdezni — szólalok meg —, hogy mi volt, amikor én megszülettem.' — Ma lett volna? — mondja és nem tekint rám. — Ebben a házban születtél. Innen vitt el benneteket Molnár László. Mindig tisztelettel beszél , a bajuszosról. Nem mondja, hogy vő, csak a teljes nevén. Tovább erősködöm: — De mégis, ma volt? — Hát jó — mondja nagyanyám. — Ideje, hogy megtudj valamit. Anyádra úgyse számíthatsz ' Egy napszállta emléke Ekkor tudom meg, hogy anyazn nyugtalan termeszét volt. Ügy tizenkilenc éves koráig nem volt vele semmi baj. Akkor egyszer csak eltűnt: E gy levelet hagyott hátra, hogy ne keressék, mert elment Pestre cselédnek. — Nem kutattuk — mondja nagyanyám —, meri amióta az történt vele... Kj- számfthatatlas lett Tízesig, lene éves karában agyhártyagyulladást kapott, az orvos is lemondott róla. Mégis meggyógyult, de attól a perctől fogva megváltozott. Se a tanyán, se a ház 'borul nem alart segíteni Azt tettük, hogy a betegsége tette nyugtalanná. Hetekre eltűnt. Csak onnan tudtunk felőle, hogy Jöttek az ismerősök: most. itt szállt meg, most-ott Egyszer aztán az ismerősök is szem dől veszítették, hrt hittük, tényleg Pestre ment, Sokáig nem hallottunk róla. Egy. szeptemberi napon jön a szomszédból egy asszony, és azt mondja, jójjék ki az utcára, mert itthon van a Mária ... Megálltam itt, a saroknak Anyád éppen itt sétált a ház mögött, ahol mi tSünb most. Éppen hátat fordított nekem, de feltűnt, hogy mi. lyen nehézkesen jár, és milyen dagadtak a lábai. Odaszaladtam, hogy előír® is lássam, mert szörnyű gyanúm volt;.-. Csák nézett ram, és elsírta magát A ; * hetedik-nyolcadik hónapban lehetett »Gyere be — mondtam :neki —, nem keil, hogy az egész utca meglássa ..'.« Húzódozott. Félt, hogy az apja agyonüti. Mondtam, nem fogom engedni, különösen ilyen állapotban nem. Eme i megnyugodott, es jött csendesen utánam... Novemberben születtél. Abban a kiskamrában, ahol most a tyúkok laknak. — Hát az apám? — kérdem & nem árulom el neki, azt a nevet, amit gyerekkorom óta őrzök, sem azt az utat, amii érte megtettetn- Sóhaífc — Anyád úgy viseükédett a tárgyaláson, .mint. aki nem normális. Először megnevezett egy idevaló legényt, aki aztán Pestre ment dolgozni, amikor még te meg sem születtél A férfi rondán viselkedett, de nem is tagadott;, Azt mondta: lehetséges. „, A második tárgyalásom anyád megmakacsolta magát, és visszavonta, amit élőbb állított, Hiába rámáaakodtunk adtai; a nagyapád még meg is verte ,.. Csak sírt, vagy hallgatott. Mi pedig abbahagytuk az egészet. Hát ilyen diiinóe volt az anyád. Azt senki nem tudja kinyomozni, hogy áfiapetoÉ. veít-e anyád, g.w%cr eüseaááttvagy csiailaingolásdi alatt szerzett vaüahóL« A Mlbahadoii egy kutya vág át. A gúnár messzire utánafut, — Hajtsuk be őket — mondja nagyanyám. Terelgetem őket, a nagyanyám pedig előremegy és kinyitja nékik a nagykaput. Ott áUok a verandán. Ugyanott, , ahol akkor régen játszottunk Petrával, amikor a bajuszos cukrot adott nekünk. T izennégy éves vagyok. A ■ kertben ugyanazok a lepkevirágok nőnek évről évre, ugyanolyan lila . az orgona a deszkakerítés mellett, mint akkor. Mintha most jönne anyám azon a kavicsos úton végig, mint akkor, amikor á bajuszos mögött egy kkxtt hátraraaxadt a kapuban és csak később ért hozzánk.. Az az skkrto pillanat itt maradt az udvaron. Akkor is így lefelé ment a nap. - Csak a sugarai voltak a levegőbeli. — Siess haza! — kiabál nagyanyám. — Mindjárt le- tssegy s sáp«: Elköszönök tffle. Kmt a kapuban végignézek az utcán. Ott, ahal elfogynak a házak, egy nagy vásártér van. Minden évben egyszer ott árulják, adják-veszik az adatokat. Látom a füves térség egy kis darabját. A túlsó végén vonatain fut. Zakatolást hallok. Aztán jönnek a fekete, rohanó kocsik ... Valamikor tálán anyámat vitték. Áltok, amíg csak hallom a sfesék’ kattogását. Zágony Rudolf: EMLÉK Pmtédban, sztyeppék ösvényein bolyongtál míg labadafi befonta az út a kert virágzó illata lombok rezgő függönyét magadra húztad duzzadtál, érett almád parázs burka mögött téptem gyümölcseidből s míg kúsztam lendültem az ágak karjain nem láttam, hogy megrándult az út jel indult végigkígyózott a fák tövén s lokdlló lélegzeted magával ölelte kutattalak magvak csiráiban levelek zúgásába túrtam hasztalan hiába kér eélek a sziklás hegytetőről elnyeltek a. fű hullámai
