Somogyi Néplap, 1973. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-25 / 20. szám

NAGYSZÜLŐK ÉS UNOKÁK Bensőséges „munkakapcsolat“ Sánta Ferenc fájdalmasan szép elbeszélésében, a Sokan voltunkban az idős nagyszülő — hogy több élelem jusson a kicsinyeknek — önként vállal­ja a halált, akárcsak Fukazava Hicsiró Zarándokénekében Rín anyó. Az önfeláldozás szép példái? Az önfeláldozás em­bertelen példái. Csak egy tő­lünk idegen világ, más társa­dalom hozhatta létre a jelen­séget De mint irodalmi művek szépek, igazak. S a tragédián túl azt a bensőséges kapcsola­tot ábrázolják, mely a legtöbb nagyszülő és unokája között van. Túlzás lenne azt állítani, hogy ez a kapcsolat meghit­tebb, mint a szülő és gyereké­nek kapcsolata. Mégis: éppen, mert a nagyszülő sok ezernyi tapasztalattal, féltucatnyi évti­zeddel a háta mögött higgad­tabb a szülőnél, olykor előfor­dul, hogy a kedvesebbnek a nagyszülőket tartja a gyerek. A rakoncátlankodó unokákkal türelmesebbek, s talán igaz a »vád-« is: elnézőbbek ők. A XX. század második felé­nek nagyszülőire sokkal na­gyobb teher hárul a gyermek- nevelésben, mint a régiekre. A fiatalnak számító nők na­gyobb része nemcsak a váro­sokban, hanem a falvakban is munkahelyen dolgozik, nem a háztartásban. Ez eredményezi azt, bogy a nagyszülők felelős­sége jelentékenyén megnőtt. Ismeretes, hogy az óvodai, böl­csődei férőhelyek korlátozott számúak. Vannak olyan fal­vak, melyekben , az említett gyermeknevelő intézmények meg sem találhatók. A gyere­kek nevelése, őrzése a nyugdí­jas nagyszülők feladata főként. A Központi Statisztikai Hiva­tal egyik reprezentatív felmé­rése (Az öregek helyzete és problémái) erre a kérdésre is kitér. Az öregek szemszögéből vi­lágították meg ezt a problé­makört. Azt vizsgálták, milye arányban találhatók a felmér tek között ázok, akik rendsze résén foglalkoznak unokáikkal, és »ezáltal nemcsak hasznos munkát végeztek, hanem saját maguk számára olyan elfog­laltságot találnak, amely célt adhat öregkoruknak«. Mert csakugyan nem gondot, inkább örömet jelent az idős emberek számára az unoka ér­kezése, majd annak vigyázása. okosítása. Ez a lényege ennek a napsugaras kapcsolatnak. A legszebb elfoglaltság számuk­ra éppen az unokanevelés. így aztán nem lehet vélet­lennek tekinteni azt, hogy a fölmérés szerint a kérdezett nagyszülők közül oly sokan adtak igenlő választ arra — »Foglalkoznak-e az unokák­kal?« A megkeresettek három­negyed részének van unokája. »A leggyakrabban egy vagy két unokáról számoltak be a megkérdezett öregek. Az _uno- kák kis számában nyilván köz­rejátszott az utolsó évtized ala­csony termékenységi szintje...« De az is igaz, hogy a legtöbb családban még fiatalok a szü­lők, tehát valószínű, hogy nem marad »egyke« az unoka. 1828 embert — városit, falusit — figyelembe véve tizenkét százalékuknak van egy, tizen­hétnek kettő, tíznek három, 8 százaléknak négy, ötnek hat, négynek hét és tizenkét száza­léknak nyolc vagy annál több unokája. Melyik nagyszülőre hárul az unokák gondozásának, nevelé­sének tetemesebb része? Ter­mészetesen a nagymamára. De a nagypapák húsz százaléka is aktívan kiveszi részét ebből a munkából. (Iskolába kísérés, sétáltatás, játszótéri felügyelet stb.) Ha azonban nemcsak ezt i körülhatárolt tevékenységet lzsgáljuk, akkor kiderül: még ■inéi is több — nyugdíjikorha- ,ron túli — férfi vállal sze- apet az unoka nevelésében. Nem kevesebb, mint a kérde­zettek harmincegy százaléka. S a nagymamák negyvenkét százaléka. Természetes az, hogy a fel­adatvállalás ott. a nagyobb, ahol a nagyszülők együtt él­nek a szülőkkel, unokákkal. Generációk egy fedél alatt. Sok példa van még erre is. A közös háztartás, a közös gondok szin­te »kényszerítik« a nevelési feladatok megosztására az együtt lakókat. »A leggyakrabban az özvegy nők éltek unokájukkal együtt, az esetek 35 százalékában.« Arra is akad példa, hogy az öregek a dédunokákkal is egy fedél alatt élnek. Ez jórészt az életkor meghosszabbodásá­val, a gyermekszülés időpont­jának előbbre tolódásával ma­gyarázható. Nem egy esetben még a dédszülők is — termé­szetesen erejükhöz mérten — segítenek a gyermek »pásztoro­lásában«. Nem zökkenőmentes mindig és mindenben a nagyszülők és az unokák kapcsolata. Nem is lehet az. A szülők és nagyszü­lők időleges és állandó konf­liktusa is bekövetkezhet. Van úgy, hogy a szülők hálátlanok az idősebbek iránt. Békés ma­gyarázat helyett ingerült ma­gyarázkodással akarják orien­tálni a nagyszülőket, kioktatva azokat a »kettős nevelés« ve­szélyeire. Az a bensőséges »munkakapcsolat«, mely a nagyszülők és az unokák kö­zött kialakult, könnyen meg­romolhat, ha a szülő nem ta­pintatosan igyekszik béfolyá- solni az unokanevelő öregeket. Örömöt üröm helyett! Meg­érdemlik. Leskó László A felhúzott ablak meg­szűrte a zajokat, csak a látvány volt szédítő, gyerekkorában a búcsúi ör­döghintáról bámult így a so­kaság fölé. Csoportok vára­koztak bőröndöt lovagolva, vitatkozva, a betolató vonat- szerelvény felé ágaskodva. Felcsapott kalapos férfiak dús habú sörökkel törtek utat maguknak, és legényes ügyes­séggel tették fel lábukat a lépcsőre. Röhögés, káromko­dás, kártyacsattogás törte át a fülkék falát. Szinte minden pillanatban szólnia kellett: — Foglalt kérem a fülke! A biztonság kedvéért min­den ülésre tettek egy kalapot, egy puffadtra tömött akta­táskát vagy egy sálat. Kicsit furcsán érezte ma­gát, amikor egy pakkal meg­rakott, kis gyereket rángató fiatalasszonyt kellett elutasí­tania, de hát a »rangidős« Kovács azt mondta, ha sza­badon marad is a két hely, akkor is maradjanak csak ők a fülkében. Kovács ddilgozik legrégebben Pesten, ő a ve­zér, ha este halászlére men­nek az építkezéshez közeli kiskocsmába. Persze nem gyakran, mert sok a munka, és kell a pénz, otthon be Ítéli bizonyítani, hogy megérte el­jönni. A szalkaiak azok mások. Minden este megeszik, meg­isszák a magukét, megropog­tatják egymást, és kék foltot varázsolnak a legjobb komá­juk szeme alá is. Kovács szintén hajlott már erre — súgta meg emberünknek nemrég Mátyás —, de, hogy feljöttek a földik is, hát in­kább visszatartja magát. Má­tyás csöndes ember. Nem na­gyon i.~ érik pedig szomszéd falusi '.■lost sem italért fut­kos, mint a másik három, ha­nem dolgait intézi. Kovács nem is szíveli különösebben. Félig-meddig álmosságot érzett, pedig két féldecit kap­tak csak be a munkásszállás melletti büfében. Mielőtt le­csukódna a szeme, sorra vet­te, mit kell otthon elvégez­nie. Van jócskán javítanivaló a ház körül, legtöbbször nem is elég rá a szombat, még jut vasárnap délelőttre is. A szombat este a családé, va­sárnap ebéd után pedig át­sétál a kocsmába . .. Két rendőr lépteit köttette hunyorgó tekintettel a pero­non. Cirkáltak a szerelvények között; akit gyanúsnak talál­tak, igazoltatták. Az ilyen péntek délutánok a szélhámo­sok, zsebtolvajok és az ükás nőszemélyek legszebb órái. Nem egy szédült, félig részeg ember száll le a vonatról, és ül taxiba újdonsült ismerősé­vel vagy ismerőseivel... Má­tyás mutatott egyszer egy ilyen csoportot. Kovács röhö­gött, és azt mondta, nem olyan nagy dolog az! Maradt már ö is hét végére a székes- fővárosban és nem bánta meg. Igaz, hogy nem olcsó mulatság, de hát egyszer él az ember. Elnyomta emberünket az álom. Sötétszürke lebegés, szétfoszló zajok altatták, csak az ajtócsukódáskor rebbent fel és motyogta hunyorgó szemmel: — Foglalt minden hely. Arra ébredt, hogy vissza­fojtottan kuncognak körülöt­te, és a szája valami nedves hideghez ér. Sörösüveg — félig csukott szemmel ráhú­zott, a harmadik korty után érezte, hogy megkeresztelték pálinkával. Nem vette le a szájáról! — Jó a huzata, mi?! — hal­lotta Kovács reszelős hang­ját. — Na nyisd ki a szemed, vendégünk is vaui Fiatal cigánylány ült vele szemben, orkándzsekiben, ki- rúzsozott szájjal. — Jó napot! — biccentett felé. Kovácsék a pálinkás sör mellé még három hétdecis zöldszilvánit is hoztak. Üjabb sört nyomtak a kezébe, koc­cintottak. — Móri — nyújtotta kezét a lány. — ö meg Ádi. A magyar építőipar legszebb virága — vette át a bemutatást Ko­vács. — Nem iszunk egy kávét lenn? — intett kifelé a lány. Kovács noszogatóan ka­csintott, a két másik meg irigykedve vigyorgott. — Nem élek vele — mond­ta zavarodottan az igazat. Kivágódott az ajtó, a kala­uz lépett be: — Kérem van egy fiatal- asszony, gyerekkel... Látom van még itt két üres hely! — Az a két üres hely csa­lódás kérem — mondta nagy­képűen Kovács, és szemével a cigánylány felé vágott. — Mert tudja, kalauz elvtárs, hogy mink építőipari dolgo­zók vagyunk. Egész héten ter­meltünk kérem a népgazda­ságnak, és úgy véljük, hogy a nemsokára ideérkező, haza­utazó társunkat is megilleti, hogy munkában törődött tes­te ... — Hagyj'a a nagy dumát — mondta ingerülten a kalauz, és továbbpréselte magát a fo­lyosón. — Üljön csak be — hallat­szott kintről a most érkezett Mátyás hangja, és előreen­gedte az asszonyt. — Majd leülök később. A kisfiút betuszkolta any­ja az ülésre. Mátyás pedig ne­kitámaszkodott az ablak előt­ti alumíniumrúdnak a vonat folyosóján. Ott bent megint ttlak. A söröspálinka — nép­Beszállástól indulásig ,Csodatétel minden hétköznapi tette. Á Tartuffe — Kaposváron »9 óra: öltözés, maszk, meg­beszélés. 10 óra: Tratuffe fő­próba.« Jól sikerült főpróbát láttunk tegnap délelőtt a Cslky Ger­gely Színházban. Moliere Tar­tuffe című vigjátékának elő­adására készül a kaposvári társulat. A plakátról kitűnik az is, hogy főiskolai hallgató rendezi a darabot. Kertész Mi­hály András neve mellett az fh. azt jelenti, de maga a munka több: vizsgarendezés, diplomamunka. — A vizsgarendezés kétség­kívül fontos állomás. De nem szabad túlzott jelentőséget tu­lajdonítani ennek a »ténynek«. A vizsgarendezés: pályakezdés. Itt még nem dől el semmi. Mindenesetre határkő. A főiskolai képzés jó alapot adott, hogy minden izgalom nélkül kezdhettem a vizsga­rendezéshez. A Csiky Gergely Színház pedig már alkalmat adott a Hókirálynő rendezésé­vel arra, hogy megismerjem a társulatot — mondja Kertész Mihály András. — A világ leg­nehezebb darabjai közül a Tar­tuffe az egyik. Úgy éreztem, hogy az első feladatom a nyel­vi nehézségeken túljutni. Eb­ben Vas István műfordítása adott a legtöbb segítséget. — Moliere-t, azt hiszem, ez­zel az előadással méltóképpen ünnepli színházunk, a közön­séggel együtt. De megkérde­zem, hogy miben látja ma Mo­liere és legismertebb darabja, a Tartuffe aktualitását? — A Tartuffe? Kényes... Senki sem vallja be magáról, hogy én vagyok a kispolgár... A Tartuffe nem vallásellenes darab, mint amilyennek a ko­rában tartották, hanem ál- szentellenes. A klérus prüsz­költ, XIV. Lajosnak tetszett. Az előadás szakít az eddigi Tartuffe-hagyományokkal — mondta a rendező, s szavában nincs okunk kételkedni, mert a kezdődő főpróba is bizonyítja szavainak igazát. Úgy érzem, az előadás a mai nézőnek gon­dolatébresztő játékot nyújt szerűbb nevén kismatróz — gyorsan megtette a magáét. A fülke büdös lett, a fejekbe pedig zavaros ködök teleped­tek. A fiatalasszony kinyitotta az ajtót. — Kihűlünk kérem — mondta Mari nagy fennhéjá- zással. — Nem baj, maga úgyis leszáll! — hangzott a folyo­sóról egy hang, aztán megje­lent a gazdája is: a lent sétá­ló rendőrök egyike. — Azt hiszem, ismerjük egymást, Marika?! Vagy bemutatkoz­zam?! Hívott valakit maguk közül, hogy szálljon le vele? — fordult a bent ülőkhöz. Csend volt a válasz. Mari egy elegáns delnő mozdulatával viszlátot intett, és eltűnt a rend őre mögött. — Rohadt, zsaru! — fakadt ki Kovács. A kifakadást is csend kö­vette. Emberünk felállt az ablak mellől, megállt Mátyás mel­lett, aki szívta a cigarettát, és kis idő múlva nézett csak rá: — Beszívtál? — Azt hiszem, még nem ... Pálinkával keverték a sört. Emberek jöttek, préselöd- tek szorosabbra. Sűrű izzadt­ságszag, dohánybűz, alkoholt árasztó leheletek töltötték fel a kocsi folyosóját. — Nem könnyű így... Ügy élünk, mintha ez a rohadt vonat lenne a legfontosabb. Hétfőtől péntekig ehhez mér­jük az időt. — Csak tudod, ez a vonat hazavisz bennüket. Meg tu­dod, az állomáson várnak bennünket. .. Mátyás - szerette volna még hozzátenni azt is, hogy em­bernek kell maradni, de attól tartott, hogy ez prédikálás- nak hatna. Emberünk pedig szívesen hozzátett volna vala­mit Mátyás szavaihoz, de nagy zökkenéssel elindult a vonat, és hozzákoccantotta bódult fejét a hideg ablak­üveghez. Tröszt Tibor Elmira — Olsavszky Éva — — á főpróbán. majd. Orgon szerepében Kun Vilmost láthatjuk, Elmira Ol­savszky Éva Jászai-díjas, Tar­tuffe Verebes István, Dorine Molnár Piroska, Valér Kiss István, Mariane Andai Kati, Damis Kiss Jenő. Pauer Gyula díszleteiről di- csérőbben nem is tudnék mon­dani: »játszanak« a darabban. VILÁGÍT a neonfelirat az ajtó felett. Kacskaringós be­tűi vörösen izzanak, s ha va­laki kilép a klubból, a zene a folyosóra is kiszűrődik. Szól a magnetofon, forog a tekercs, a jól ismert nagylemez ritmu- sos dallama betölti a termet. Az első pillantásra az ember egy kicsit meglepődik a klub nagyságán. Talán ez idézi elő kihasználatlanságának érzé­sét is. Ha kisebb lenne, talán észre sem lehetne venni, hogy alig lézengenek az 503-as Szakmunkásképző Intézet if­júsági klubjában. — A pedagógus KlSZ-szer- vezet vállalta, hogy hetenként kétszer, a klubnapokon társa­dalmi munkában egy-egy ne­velőt bíz meg a felügyelettel. Kedden és csütörtökön tartják a fiatalok a klubfoglalkozáso­kat, ma rám került a sor, én »vigyázok« rájuk. Nagy lehe­tőséget jelent ez a terem, csak ki kellene hasznáni. Emlék­szem, amikor még én tanul­tam, más volt a helyzet. Egy kicsi, ütött-kopatt helyiséget kaptunk, győztük átalakítani', örülhettünk, hogy valahol magunk között lehetünk, ab­ban a klubban, mely a mienk- — mondja Kovács Jenő tanár. — Hallottam, hogy nemré­gen szigorú igazgatói rendel­kezések léptek életbe a klub­ban. Miért volt erre szükség? — A fiatalok többször elra­gadtatták magukat. A rendel­kezések az egész kollégiumra vonatkoznak, a kuib is ide tartozik. Horváth Gizella tanuló, klubvezetőségi tag: — Meddig tart egy-egy közül többen csaknem része­gen jöttek a klubba. Felborí­tottak minden »klubszabályt«, és tönkretették társaik esté­jét. Lehetetlen állapot volt ez, és örülünk, hogy némi­képpen javult a helyzet. Az egyik foglalkozáson tánc köz­ben kitörött az ablak. Vélet­lenül. Erre beszüntették a klu­bot ... — ... nem ezért! Ez csak az utolsó cseppet jelentette a pohánba. Ezért mondtam, hogy a szigorúbb rendelkezé­sek életbe léptetése az egész kollégiumra vonatkozik. A beszélgetésbe többen is belekapcsolódnak. Talán öten. A »magnós« asztalt körülül­tük, a többiek inkább elsom- fordálnak. Pergő szóváltások és Tartuffe — Verebes István Tartuffe még nincs a szín­padon, de a ház lakói — kü­lönösen Orgon — elénk idézik élőnél élőbb alakját. Kun Vil­mos kezét a magasba emeli, a levegőből kihasít mozdulatával egy hatalmasat: ekkora ember Tartuffe ... Hogyan kell érte­nünk? Erre felel tulajdoknép- pen majd az előadás. követik egymást, de az igazi vita elmarad. — Mi az, ami egy ifjúsági klubot valóban azzá teszi? — kérdezi alig hallhatóan egy barna magas fiú. — Szerin­tem nekünk kell úgy alakíta­nunk, hogy jól erezhessük magunkat benne — válaszolja csendesen, önmagának. Horváth Gizella: — Már sok mindent meg­próbáltunk. Programot össze­állítani nem kis feladat, s többszörösen érvényes ez ak­kor, ha azok sem tudják, mit akarnak, akiknek készül. Megérdeztük a fiatalok véle­ményét. Olyat is kértek, ami­ről jól tudják, lehetetlen meg­valósítani. Örülniük kellene, hogy saját klubjuk van, hát töltsék meg izgalmas, érdekes programmal ők maguk. Ne tő­lünk várjanak egyedül segít­séget. A TIT-től többször kaptunk ismeretterjesztő fil­meket. Ma is ott áll a vetítő­gép, beállították a vásznat, de előre megmondhatom, keve­sen lesznek. Nem érdekli őket. (Két kisfáimét mutattak be, alig lehettek húszán.) — Meddig tart egy klub- foglalkozás? — Délután öt órától kilen­cig. Kedden kötött a program. Vetélkedőket szervezünk, me­lyeket játékos elemekkel tar­kítunk. Csütörtökön szabad- foglalkozás van. — Mit. jelent ez? — Egyszerűen csak ennyi: zene és tánc. Semmi több... AMIKOR BEFEJEZŐDÖTT a filmvetítés, újból előkerült a magnó, az erősítő, a hang­fal. Érdekes módon két cso­portra oszlott a társaság. Azokra, akik táncoltak, és azokra, akik nem tudtak mit kezdeni magukkal. Ültek a fo­telban, némelyikük elbóhis- kolt, vagy a kezével játszott. Nagyobb része — ha egyálta­lán lehet erről beszélni — nem tartotta kielégítőnek a »programot«. Azt a progra­mot, amelyet talán éppen dk javasoltak a kérdőíven. Ki­lenc órakor leoltották a neo­nokat, kialudt a piros fényű klubfelirat is. S kezdődik minden elölről. Majd csütörtökön ... Bohrig Gábor Somogyi Néplap! 5 Horányi Barna Csak a zene és a tánc.. Vélemények és valóság

Next

/
Oldalképek
Tartalom