Somogyi Néplap, 1973. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-25 / 20. szám
NAGYSZÜLŐK ÉS UNOKÁK Bensőséges „munkakapcsolat“ Sánta Ferenc fájdalmasan szép elbeszélésében, a Sokan voltunkban az idős nagyszülő — hogy több élelem jusson a kicsinyeknek — önként vállalja a halált, akárcsak Fukazava Hicsiró Zarándokénekében Rín anyó. Az önfeláldozás szép példái? Az önfeláldozás embertelen példái. Csak egy tőlünk idegen világ, más társadalom hozhatta létre a jelenséget De mint irodalmi művek szépek, igazak. S a tragédián túl azt a bensőséges kapcsolatot ábrázolják, mely a legtöbb nagyszülő és unokája között van. Túlzás lenne azt állítani, hogy ez a kapcsolat meghittebb, mint a szülő és gyerekének kapcsolata. Mégis: éppen, mert a nagyszülő sok ezernyi tapasztalattal, féltucatnyi évtizeddel a háta mögött higgadtabb a szülőnél, olykor előfordul, hogy a kedvesebbnek a nagyszülőket tartja a gyerek. A rakoncátlankodó unokákkal türelmesebbek, s talán igaz a »vád-« is: elnézőbbek ők. A XX. század második felének nagyszülőire sokkal nagyobb teher hárul a gyermek- nevelésben, mint a régiekre. A fiatalnak számító nők nagyobb része nemcsak a városokban, hanem a falvakban is munkahelyen dolgozik, nem a háztartásban. Ez eredményezi azt, bogy a nagyszülők felelőssége jelentékenyén megnőtt. Ismeretes, hogy az óvodai, bölcsődei férőhelyek korlátozott számúak. Vannak olyan falvak, melyekben , az említett gyermeknevelő intézmények meg sem találhatók. A gyerekek nevelése, őrzése a nyugdíjas nagyszülők feladata főként. A Központi Statisztikai Hivatal egyik reprezentatív felmérése (Az öregek helyzete és problémái) erre a kérdésre is kitér. Az öregek szemszögéből világították meg ezt a problémakört. Azt vizsgálták, milye arányban találhatók a felmér tek között ázok, akik rendsze résén foglalkoznak unokáikkal, és »ezáltal nemcsak hasznos munkát végeztek, hanem saját maguk számára olyan elfoglaltságot találnak, amely célt adhat öregkoruknak«. Mert csakugyan nem gondot, inkább örömet jelent az idős emberek számára az unoka érkezése, majd annak vigyázása. okosítása. Ez a lényege ennek a napsugaras kapcsolatnak. A legszebb elfoglaltság számukra éppen az unokanevelés. így aztán nem lehet véletlennek tekinteni azt, hogy a fölmérés szerint a kérdezett nagyszülők közül oly sokan adtak igenlő választ arra — »Foglalkoznak-e az unokákkal?« A megkeresettek háromnegyed részének van unokája. »A leggyakrabban egy vagy két unokáról számoltak be a megkérdezett öregek. Az _uno- kák kis számában nyilván közrejátszott az utolsó évtized alacsony termékenységi szintje...« De az is igaz, hogy a legtöbb családban még fiatalok a szülők, tehát valószínű, hogy nem marad »egyke« az unoka. 1828 embert — városit, falusit — figyelembe véve tizenkét százalékuknak van egy, tizenhétnek kettő, tíznek három, 8 százaléknak négy, ötnek hat, négynek hét és tizenkét százaléknak nyolc vagy annál több unokája. Melyik nagyszülőre hárul az unokák gondozásának, nevelésének tetemesebb része? Természetesen a nagymamára. De a nagypapák húsz százaléka is aktívan kiveszi részét ebből a munkából. (Iskolába kísérés, sétáltatás, játszótéri felügyelet stb.) Ha azonban nemcsak ezt i körülhatárolt tevékenységet lzsgáljuk, akkor kiderül: még ■inéi is több — nyugdíjikorha- ,ron túli — férfi vállal sze- apet az unoka nevelésében. Nem kevesebb, mint a kérdezettek harmincegy százaléka. S a nagymamák negyvenkét százaléka. Természetes az, hogy a feladatvállalás ott. a nagyobb, ahol a nagyszülők együtt élnek a szülőkkel, unokákkal. Generációk egy fedél alatt. Sok példa van még erre is. A közös háztartás, a közös gondok szinte »kényszerítik« a nevelési feladatok megosztására az együtt lakókat. »A leggyakrabban az özvegy nők éltek unokájukkal együtt, az esetek 35 százalékában.« Arra is akad példa, hogy az öregek a dédunokákkal is egy fedél alatt élnek. Ez jórészt az életkor meghosszabbodásával, a gyermekszülés időpontjának előbbre tolódásával magyarázható. Nem egy esetben még a dédszülők is — természetesen erejükhöz mérten — segítenek a gyermek »pásztorolásában«. Nem zökkenőmentes mindig és mindenben a nagyszülők és az unokák kapcsolata. Nem is lehet az. A szülők és nagyszülők időleges és állandó konfliktusa is bekövetkezhet. Van úgy, hogy a szülők hálátlanok az idősebbek iránt. Békés magyarázat helyett ingerült magyarázkodással akarják orientálni a nagyszülőket, kioktatva azokat a »kettős nevelés« veszélyeire. Az a bensőséges »munkakapcsolat«, mely a nagyszülők és az unokák között kialakult, könnyen megromolhat, ha a szülő nem tapintatosan igyekszik béfolyá- solni az unokanevelő öregeket. Örömöt üröm helyett! Megérdemlik. Leskó László A felhúzott ablak megszűrte a zajokat, csak a látvány volt szédítő, gyerekkorában a búcsúi ördöghintáról bámult így a sokaság fölé. Csoportok várakoztak bőröndöt lovagolva, vitatkozva, a betolató vonat- szerelvény felé ágaskodva. Felcsapott kalapos férfiak dús habú sörökkel törtek utat maguknak, és legényes ügyességgel tették fel lábukat a lépcsőre. Röhögés, káromkodás, kártyacsattogás törte át a fülkék falát. Szinte minden pillanatban szólnia kellett: — Foglalt kérem a fülke! A biztonság kedvéért minden ülésre tettek egy kalapot, egy puffadtra tömött aktatáskát vagy egy sálat. Kicsit furcsán érezte magát, amikor egy pakkal megrakott, kis gyereket rángató fiatalasszonyt kellett elutasítania, de hát a »rangidős« Kovács azt mondta, ha szabadon marad is a két hely, akkor is maradjanak csak ők a fülkében. Kovács ddilgozik legrégebben Pesten, ő a vezér, ha este halászlére mennek az építkezéshez közeli kiskocsmába. Persze nem gyakran, mert sok a munka, és kell a pénz, otthon be Ítéli bizonyítani, hogy megérte eljönni. A szalkaiak azok mások. Minden este megeszik, megisszák a magukét, megropogtatják egymást, és kék foltot varázsolnak a legjobb komájuk szeme alá is. Kovács szintén hajlott már erre — súgta meg emberünknek nemrég Mátyás —, de, hogy feljöttek a földik is, hát inkább visszatartja magát. Mátyás csöndes ember. Nem nagyon i.~ érik pedig szomszéd falusi '.■lost sem italért futkos, mint a másik három, hanem dolgait intézi. Kovács nem is szíveli különösebben. Félig-meddig álmosságot érzett, pedig két féldecit kaptak csak be a munkásszállás melletti büfében. Mielőtt lecsukódna a szeme, sorra vette, mit kell otthon elvégeznie. Van jócskán javítanivaló a ház körül, legtöbbször nem is elég rá a szombat, még jut vasárnap délelőttre is. A szombat este a családé, vasárnap ebéd után pedig átsétál a kocsmába . .. Két rendőr lépteit köttette hunyorgó tekintettel a peronon. Cirkáltak a szerelvények között; akit gyanúsnak találtak, igazoltatták. Az ilyen péntek délutánok a szélhámosok, zsebtolvajok és az ükás nőszemélyek legszebb órái. Nem egy szédült, félig részeg ember száll le a vonatról, és ül taxiba újdonsült ismerősével vagy ismerőseivel... Mátyás mutatott egyszer egy ilyen csoportot. Kovács röhögött, és azt mondta, nem olyan nagy dolog az! Maradt már ö is hét végére a székes- fővárosban és nem bánta meg. Igaz, hogy nem olcsó mulatság, de hát egyszer él az ember. Elnyomta emberünket az álom. Sötétszürke lebegés, szétfoszló zajok altatták, csak az ajtócsukódáskor rebbent fel és motyogta hunyorgó szemmel: — Foglalt minden hely. Arra ébredt, hogy visszafojtottan kuncognak körülötte, és a szája valami nedves hideghez ér. Sörösüveg — félig csukott szemmel ráhúzott, a harmadik korty után érezte, hogy megkeresztelték pálinkával. Nem vette le a szájáról! — Jó a huzata, mi?! — hallotta Kovács reszelős hangját. — Na nyisd ki a szemed, vendégünk is vaui Fiatal cigánylány ült vele szemben, orkándzsekiben, ki- rúzsozott szájjal. — Jó napot! — biccentett felé. Kovácsék a pálinkás sör mellé még három hétdecis zöldszilvánit is hoztak. Üjabb sört nyomtak a kezébe, koccintottak. — Móri — nyújtotta kezét a lány. — ö meg Ádi. A magyar építőipar legszebb virága — vette át a bemutatást Kovács. — Nem iszunk egy kávét lenn? — intett kifelé a lány. Kovács noszogatóan kacsintott, a két másik meg irigykedve vigyorgott. — Nem élek vele — mondta zavarodottan az igazat. Kivágódott az ajtó, a kalauz lépett be: — Kérem van egy fiatal- asszony, gyerekkel... Látom van még itt két üres hely! — Az a két üres hely csalódás kérem — mondta nagyképűen Kovács, és szemével a cigánylány felé vágott. — Mert tudja, kalauz elvtárs, hogy mink építőipari dolgozók vagyunk. Egész héten termeltünk kérem a népgazdaságnak, és úgy véljük, hogy a nemsokára ideérkező, hazautazó társunkat is megilleti, hogy munkában törődött teste ... — Hagyj'a a nagy dumát — mondta ingerülten a kalauz, és továbbpréselte magát a folyosón. — Üljön csak be — hallatszott kintről a most érkezett Mátyás hangja, és előreengedte az asszonyt. — Majd leülök később. A kisfiút betuszkolta anyja az ülésre. Mátyás pedig nekitámaszkodott az ablak előtti alumíniumrúdnak a vonat folyosóján. Ott bent megint ttlak. A söröspálinka — népBeszállástól indulásig ,Csodatétel minden hétköznapi tette. Á Tartuffe — Kaposváron »9 óra: öltözés, maszk, megbeszélés. 10 óra: Tratuffe főpróba.« Jól sikerült főpróbát láttunk tegnap délelőtt a Cslky Gergely Színházban. Moliere Tartuffe című vigjátékának előadására készül a kaposvári társulat. A plakátról kitűnik az is, hogy főiskolai hallgató rendezi a darabot. Kertész Mihály András neve mellett az fh. azt jelenti, de maga a munka több: vizsgarendezés, diplomamunka. — A vizsgarendezés kétségkívül fontos állomás. De nem szabad túlzott jelentőséget tulajdonítani ennek a »ténynek«. A vizsgarendezés: pályakezdés. Itt még nem dől el semmi. Mindenesetre határkő. A főiskolai képzés jó alapot adott, hogy minden izgalom nélkül kezdhettem a vizsgarendezéshez. A Csiky Gergely Színház pedig már alkalmat adott a Hókirálynő rendezésével arra, hogy megismerjem a társulatot — mondja Kertész Mihály András. — A világ legnehezebb darabjai közül a Tartuffe az egyik. Úgy éreztem, hogy az első feladatom a nyelvi nehézségeken túljutni. Ebben Vas István műfordítása adott a legtöbb segítséget. — Moliere-t, azt hiszem, ezzel az előadással méltóképpen ünnepli színházunk, a közönséggel együtt. De megkérdezem, hogy miben látja ma Moliere és legismertebb darabja, a Tartuffe aktualitását? — A Tartuffe? Kényes... Senki sem vallja be magáról, hogy én vagyok a kispolgár... A Tartuffe nem vallásellenes darab, mint amilyennek a korában tartották, hanem ál- szentellenes. A klérus prüszkölt, XIV. Lajosnak tetszett. Az előadás szakít az eddigi Tartuffe-hagyományokkal — mondta a rendező, s szavában nincs okunk kételkedni, mert a kezdődő főpróba is bizonyítja szavainak igazát. Úgy érzem, az előadás a mai nézőnek gondolatébresztő játékot nyújt szerűbb nevén kismatróz — gyorsan megtette a magáét. A fülke büdös lett, a fejekbe pedig zavaros ködök telepedtek. A fiatalasszony kinyitotta az ajtót. — Kihűlünk kérem — mondta Mari nagy fennhéjá- zással. — Nem baj, maga úgyis leszáll! — hangzott a folyosóról egy hang, aztán megjelent a gazdája is: a lent sétáló rendőrök egyike. — Azt hiszem, ismerjük egymást, Marika?! Vagy bemutatkozzam?! Hívott valakit maguk közül, hogy szálljon le vele? — fordult a bent ülőkhöz. Csend volt a válasz. Mari egy elegáns delnő mozdulatával viszlátot intett, és eltűnt a rend őre mögött. — Rohadt, zsaru! — fakadt ki Kovács. A kifakadást is csend követte. Emberünk felállt az ablak mellől, megállt Mátyás mellett, aki szívta a cigarettát, és kis idő múlva nézett csak rá: — Beszívtál? — Azt hiszem, még nem ... Pálinkával keverték a sört. Emberek jöttek, préselöd- tek szorosabbra. Sűrű izzadtságszag, dohánybűz, alkoholt árasztó leheletek töltötték fel a kocsi folyosóját. — Nem könnyű így... Ügy élünk, mintha ez a rohadt vonat lenne a legfontosabb. Hétfőtől péntekig ehhez mérjük az időt. — Csak tudod, ez a vonat hazavisz bennüket. Meg tudod, az állomáson várnak bennünket. .. Mátyás - szerette volna még hozzátenni azt is, hogy embernek kell maradni, de attól tartott, hogy ez prédikálás- nak hatna. Emberünk pedig szívesen hozzátett volna valamit Mátyás szavaihoz, de nagy zökkenéssel elindult a vonat, és hozzákoccantotta bódult fejét a hideg ablaküveghez. Tröszt Tibor Elmira — Olsavszky Éva — — á főpróbán. majd. Orgon szerepében Kun Vilmost láthatjuk, Elmira Olsavszky Éva Jászai-díjas, Tartuffe Verebes István, Dorine Molnár Piroska, Valér Kiss István, Mariane Andai Kati, Damis Kiss Jenő. Pauer Gyula díszleteiről di- csérőbben nem is tudnék mondani: »játszanak« a darabban. VILÁGÍT a neonfelirat az ajtó felett. Kacskaringós betűi vörösen izzanak, s ha valaki kilép a klubból, a zene a folyosóra is kiszűrődik. Szól a magnetofon, forog a tekercs, a jól ismert nagylemez ritmu- sos dallama betölti a termet. Az első pillantásra az ember egy kicsit meglepődik a klub nagyságán. Talán ez idézi elő kihasználatlanságának érzését is. Ha kisebb lenne, talán észre sem lehetne venni, hogy alig lézengenek az 503-as Szakmunkásképző Intézet ifjúsági klubjában. — A pedagógus KlSZ-szer- vezet vállalta, hogy hetenként kétszer, a klubnapokon társadalmi munkában egy-egy nevelőt bíz meg a felügyelettel. Kedden és csütörtökön tartják a fiatalok a klubfoglalkozásokat, ma rám került a sor, én »vigyázok« rájuk. Nagy lehetőséget jelent ez a terem, csak ki kellene hasznáni. Emlékszem, amikor még én tanultam, más volt a helyzet. Egy kicsi, ütött-kopatt helyiséget kaptunk, győztük átalakítani', örülhettünk, hogy valahol magunk között lehetünk, abban a klubban, mely a mienk- — mondja Kovács Jenő tanár. — Hallottam, hogy nemrégen szigorú igazgatói rendelkezések léptek életbe a klubban. Miért volt erre szükség? — A fiatalok többször elragadtatták magukat. A rendelkezések az egész kollégiumra vonatkoznak, a kuib is ide tartozik. Horváth Gizella tanuló, klubvezetőségi tag: — Meddig tart egy-egy közül többen csaknem részegen jöttek a klubba. Felborítottak minden »klubszabályt«, és tönkretették társaik estéjét. Lehetetlen állapot volt ez, és örülünk, hogy némiképpen javult a helyzet. Az egyik foglalkozáson tánc közben kitörött az ablak. Véletlenül. Erre beszüntették a klubot ... — ... nem ezért! Ez csak az utolsó cseppet jelentette a pohánba. Ezért mondtam, hogy a szigorúbb rendelkezések életbe léptetése az egész kollégiumra vonatkozik. A beszélgetésbe többen is belekapcsolódnak. Talán öten. A »magnós« asztalt körülültük, a többiek inkább elsom- fordálnak. Pergő szóváltások és Tartuffe — Verebes István Tartuffe még nincs a színpadon, de a ház lakói — különösen Orgon — elénk idézik élőnél élőbb alakját. Kun Vilmos kezét a magasba emeli, a levegőből kihasít mozdulatával egy hatalmasat: ekkora ember Tartuffe ... Hogyan kell értenünk? Erre felel tulajdoknép- pen majd az előadás. követik egymást, de az igazi vita elmarad. — Mi az, ami egy ifjúsági klubot valóban azzá teszi? — kérdezi alig hallhatóan egy barna magas fiú. — Szerintem nekünk kell úgy alakítanunk, hogy jól erezhessük magunkat benne — válaszolja csendesen, önmagának. Horváth Gizella: — Már sok mindent megpróbáltunk. Programot összeállítani nem kis feladat, s többszörösen érvényes ez akkor, ha azok sem tudják, mit akarnak, akiknek készül. Megérdeztük a fiatalok véleményét. Olyat is kértek, amiről jól tudják, lehetetlen megvalósítani. Örülniük kellene, hogy saját klubjuk van, hát töltsék meg izgalmas, érdekes programmal ők maguk. Ne tőlünk várjanak egyedül segítséget. A TIT-től többször kaptunk ismeretterjesztő filmeket. Ma is ott áll a vetítőgép, beállították a vásznat, de előre megmondhatom, kevesen lesznek. Nem érdekli őket. (Két kisfáimét mutattak be, alig lehettek húszán.) — Meddig tart egy klub- foglalkozás? — Délután öt órától kilencig. Kedden kötött a program. Vetélkedőket szervezünk, melyeket játékos elemekkel tarkítunk. Csütörtökön szabad- foglalkozás van. — Mit. jelent ez? — Egyszerűen csak ennyi: zene és tánc. Semmi több... AMIKOR BEFEJEZŐDÖTT a filmvetítés, újból előkerült a magnó, az erősítő, a hangfal. Érdekes módon két csoportra oszlott a társaság. Azokra, akik táncoltak, és azokra, akik nem tudtak mit kezdeni magukkal. Ültek a fotelban, némelyikük elbóhis- kolt, vagy a kezével játszott. Nagyobb része — ha egyáltalán lehet erről beszélni — nem tartotta kielégítőnek a »programot«. Azt a programot, amelyet talán éppen dk javasoltak a kérdőíven. Kilenc órakor leoltották a neonokat, kialudt a piros fényű klubfelirat is. S kezdődik minden elölről. Majd csütörtökön ... Bohrig Gábor Somogyi Néplap! 5 Horányi Barna Csak a zene és a tánc.. Vélemények és valóság
