Somogyi Néplap, 1973. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-24 / 19. szám

jéz kap segélyt alti rászorul lásárlsÍKi iitah'»nv »• , a sok^iei'HH'lieKekiiek Jó helyre kerüli a szakszervezet pénzé Amikor a szakszervezeti bizottság nekikezd a költség­vetés elkészítésének, már ak­kor az vezeti, hogyan lehet a rendelkezésre álló összegeket a legcélszerűbben felhasználni a tagok érdekében. A Somogy megyei Állami Építőipari Vál­lalat figyelembe vette a köz­ponti vezetőség irányelveit és útmutatásait, amelyek arról szóltak, hogy ne aprózzuk el a tagdíjból nálunk maradó pénzt, a vállalati részesedési alapból segélyezésre felhasz­nálható keretet, hanem azok­nak adjunk belőle támogatást, akik erre ténylegesen rászo­rulnak. Ezért nem ért egyet közpon­tunk a ,, tizenöt-húsz forintos karácsonyi csomagokkal és egyéb jelképes ajándékok osz­togatásával sem. Évek óta vita volt ezen a vállalatunknál is, mikor a szakszervezeti taggyű­léseken szóba hoztuk. Sokan nem tudták vagy nem akarták megérteni a helyes elveket, s szívesebben vették volna, ha a régi szokás szerint kiosztjuk a karácsonyi csomagocskákat, amelyek egy-egy családnak nem sokat jelentenek, a rájuk költött pénz viszont majd 18 ezer forintra rúg, s ezt bizony okosabban is föl lehet használ­ni, Hosszas vita után a szak- szervezeti tanács úgy döntött a többség véleménye alapján, hogy ebből a nagycsaládoso­kat, a betegeket és a rászoruló nyugdíjasokat támogatja. Általában, arra is figyeltünk, hogy az egész segélyezésben érvényesüljenek a helyes el­vek, Sajnos, még mindig elő­fordul, hogy olyan címen is adnak segélyt a műhelybizott­ságok segélyezési bizottságai, hogy “házasságkötés«, “tanul­mányok folytatása«, azt nem vizsgálva, szociális szempont­ból tényleg rászorult-e a ké­relmet benyújtó szakszervezeti tag. Pedig a fő cél, hogy az kapjon segélyt, akinek valóban szüksége van rá. Ez vezette a szakszervezeti bizottságot a múlt év végén, mikor a három- és ennél több gyermekes családoknak, a Fiatalok a dohány simítok koxiiit Önálló KISZ-alapszervezet a segesdi termelőszövetkezetben ! gyermekeiket egyedül nevelő ! dolgozóinknak 300—800 forint irtékü vásárlási utalványt ad- ] unk a gyermekek számától \ I függően. Hetvenkilenc család I 14 600 forintot kapott ilyen ormában. Nem feledkeztünk meg öreg dolgozóinkról sem, j hiszen sokuknak ezer forintnál | kevesabb a nyugdija. Ügy dön­töttünk, hogy azok kapnak töb­bet, akiknek alacsonyabb a nyugdíjuk, akiké pedig megha­ladja a kétezer forintot, egyál­talán nem kapnak segélyt. 82 nyugdíjas szakszervezeti ta­gunknak 26 600 forint támoga­tást adtunk. Huszonnyolc dol­gozó, aki hosszabb ideje be­teg, 9100 forint segélyt kapott. Elmondhatjuk, hogy 189 csa­lád több mint 60 ezer forint se­gélyben részesült a múlt év vé­gén. Ehhez érdemes hozzáten­ni, hogy a szakszervezet költ­ségvetéséből 255-en több mint 150 ezer forint, a vállalati ré­szesedési alap segélykeretéből 397-en több mint 143 ezer fo­rint segélyt vettek föl. Köztük huszonöt sokgyermekes család­nak 12 700 forintot adtunk, hogy tanszereket vegyenek a gyerekeknek az iskolaév kez­detekor. Azok az anygk, akik gyermekgondozási segélyen vannak, mindig megkapják a izenharmadik havi segélyt tö- I (ink. A segíteni akarás és a jó szándék a nehézségeket is le- ! győzi, akkor is talál megoldást, ha kimerült a keret. Egy pél­da a sok közül: a szocialista brigádok és a szakszervezeti aktívák összefogtak, s örömet szereztek a vállalat egyik dol­gozójának, akinek 12 gyerme­ke van. Ágyat, matracot, pap­lant, ágyneműt, ruhaneműt, édességet kaptak a gyerekek. A szakszervezeti bi­zottság szeretné még tovább finomítani a segélyezés mód­szereit. Ezért döntött úgy, hogy januártól kettéválasztja az úgynevezett intézményes és a szociális segélyeket. Az előb­bieket fölemelt összegben a szakszervezeti bizottság kereté­nek terhére, az utóbbiakat pe­dig a jóléti keret terhére utal­ja ki. Ezzel elkerüljük a kettős segélyezést, s a munkát is egy­szerűsítjük. Iványos János szb-titkár Emelkedett a szakmai képzés színvonala Joggal dicsértam. a szakem­berek a megnyitás idején a Kaposvári Húskombinát új tanműhelyét.. A létesítmény azóta kiállta a próbát, és mint Jezery Zoltán, a húskombinát oktatási előadója elmondta, a gyéreitek is elégedettek, tet­szik nekik az oktatóműhely. Még szeptemberben — a ré­gi baromfifeldolgozóból kiala­kított terembe — új gépeket vásároltak. Elsősorban ezek­nek — valamint a képzett ok- tatógárdánaik —• köszönhető, hogy emelkedett a szakmai képzés színvonala, A 148 ipari tanuló az új környezetben fo­kozottan és könnyebben sajá­títja el a szakmai ismereteket. A fiatalok már a februárban kezdődő háziversenyre készül­nek. Az egyáltalán nem egy­szerű feladatok megoldása után derül majd ki, hogv kik mehetnek tovább az országos szakmisi vetélkedőre. Elindult" egy somogyi fejőgép — egyengetni kellene az útiát A liáztáji munka könnyítését saolgálja Több megye alia*tenyésztés: felügyelőségének műszaki fej­lesztési osztályvezetői és elő­adói vettek részt azon a tájé­koztatón, melyet a Kaposvári Mezőgadasági Főiskola rende- i \észetben ad.dó munkát a zett tegnap a HTF—01 háztáji | fejűgép megismertetésére. A tájékoztatót dr. Fehér Ist­ván, a főiskola tanszékvezető tanára nyitotta meg, majd dr. Guba Sándor főigazgató tartott rövid előadást a szarvasmarha- program jelentőségéről, az az­zal kapcsolatos tenyésztési fel­adatokról; szólt a szakosodás helyes irányairól és a fejleszté­si tervek összetettségéről, majd a háztáji szarvasmarha-te­nyésztés helyzetét, tennivalóit ismertette. Elmondta, hogy ez idő szerint az országban levő szarvasmarha-állománynak mintegy 40—45 százaléka a háztájiban van, s a tejnek 31 holdon telepítenek szelídgesztenyét és diót Somogybán Megyénkben évszázadokra visszamenően szívesen foglal­kozott a lakosság gyümölcs- termesztéssel. Megvoltak eh­hez a területi és a talajadott­ságok, sőt olyan gyümölcsfé­léknek is kedveztek nálunk a körülmények, amelyek nem találhatók meg nagy terüle­ten az ország minden részén. Az 1895-ből való adatok arról tanúskodnak, hogy abban az esztendőben 14 100 szeli dgesz- tanyefáit számláltak össze a megyében. Negyven évvel ké­sőbb ez a szám 22ö0-zal csök­kent, aztán 1959-re 23 300-ra emelkedett, A diófaállomány gyarapodása kiegyensúlyozot­tabb volt: csaknem nyolcvan évvel ezelőtt 150 300, negyven évvel később 195 800, 1959-ben pedig már 561 800 diófát je­gyeztek föl a megyében. A dió napjainkban nagyüze­mi telepítésben és háztájiban egyaránt terem, a gesztenye inkább a zártkertekben dívik Somogy egyes területein. A nö­vényvédelem, a szakszerű ápo­lás nagyüzemi keretek között könnyebben és kevesebb költ­séggel elvégezhető, s ha már a hagyományok, a termőhelyi adottságok kedveznék ennek a két gyümölcsfaféleségnek, ér­demes a telepítéssel nagyobb méretekben foglalkozni. Ez lehetett a kiinduló alapja an­nak a programnak, amelynek során az idén és' jövőre ösz- szesen 330 holdat ültetnek be dió- és gesztenyefával me­gyénkben. Ezzel számottevő olyan területet tesznek haszno- síthatóvé, amelyen egyéb me­zőgazdasági termelést megva­lósítani egyáltalán nem, vagy csak nagyon magas költségek­jsaknem 40 százalékát az ott levő tehenek adják. Egyre ke- esabben lesnie. iáim azok íz emberek, akik hajlandók ■agy képesek lennének a tehe­ré­ii módon ellátni. Az ember fi­ókái igénybevételét jelentősen sökkenti a gép, ig a faiskola ■ s a kaposvári MEZŐGÉP Vál- alat által közösen létrehozott fejőgép is. Bajzik Tamás, a MEZŐGÉP őmérnöke arról tájékoztatta a részvevőket, hogy a vállalat a gép továbbfejlesztésével is fog­lalkozik (a főiskola főigazga­tója javasolta: a mostani hor­dozható megoldás mellett szükség volna stabil változatra is), ebben az évben kétezer ilyen háztáji fejőgépet készí­tenek. A múlt évben 550-et gyártottak, ebből a legtöbb So­mogybán talált gazdára. Dr. Fehér István arról szólt, hogy a gépet nagyüzemben is eredményesen használhatják. A bemutatók tapasztalataiból arra lehet következtetni, hogy e munkaeszköznek a használa­ta nyomán a háztájiban a je­lenleginél több tehén is tart­ható. Sok előnyös tulajdonsága közül kiemelkedik, hogy köny- nyen mozgatható és tisztítható, s egyszerű a kezelése. Ez utób­bi annál is inkább fontos, mert többnyire idős emberek hasz­nálják a gépet, akiknek esetleg még a háztartásban sincs elektromos berendezésük. Praktikusságát növeli, hogy kel és jelentős kockázattal te- j fázisú árammal működtet' A to oru f v hetne. A célcsoportos telepíté­seket figyelemre méltó anyagi támogatással segíti államunk. A munkák az idén kezdőd­nek, ezúttal oltott csemetéket ültetnek ki. Ennek az az elő­nye, hogy — jóllehet költsége­sebb mais módszernél — négy­öt éves korukra a fák már né­hány kilónyi termést adnak, örtüosban már kijelölték a gesztemyetoeiepités helyét, elő­készítésként tisztítják a terü­letet. Megkapták az engedélyt a telepítéshez az IhaTosberé- nyiek is, s most bírálják el az istvándiak hasonló kérését. A nagy össiziegű állami tá­mogatás nemcsak a munkák megindulását teszi könnyebbé, hanem arra is ösztönöz, hogy a gazdaságok a kiültetett cse­metédet, majd pedig a fáikat szakszerűen óvják, gondozzák. Sok függ ugyanis az ültetésen túl attól is, hogy milyen vé­delmet, kezelést kapnak a fia­tal növények. hető, földelni nem kell, s meg­felelő a fejési sebessége. Lé­nyeges azonban, hogy a keze­lési és karbantartási, tisztítási utasítást megtartsák a felhasz­nálók. A tájékoztató során a rész­vevők megtudhatták, hogy a kaposvári MEZŐGÉP — és ké­sőbb a testvérvállalatai is — rendszeres szervizszolgáltatást végeznek; a gépekre bizonyos időtartamra szóló garanciát adnak. Részletes kezelési, használati útbaigazítás után működés közben is bemutatták a gépet. A tanácskozás végén forgalmazási kérdéseket vitat- k meg a részvevők, s kér- hogy az ország különbö­ző részén ugyancsak ismertes­sék meg — bemutatókkal is — az érdeklődőket a kaposváriak fejőgépével. tak ték, FEKETE GYULA J A fiú meg a katonák Salamon Márta előkészíti a dohányt. Kerékpárokkal körülbástyá­zott épület. Bentről énekszó, nevetés hallatszik, a levegőt betölti a száraz dohány kel­lemes illata. Hatvan asszony és lány dolgozik a hosszú asz- ‘ taloknál. a barna dohányleve­lek között. A segesdi Űj Élet Termelőszövetkezet a múlt év­ben huszonhét holdon ter­mesztett dohányt,, és bár a vihar az ültetvény etgy részét tönkretette, az ágazat nyere­séges volt. Az itt dolgozók között szép számmal akadnak olyanok, akik még nem töltötték be a huszadik életévüket. Közös cél volt — és a szövetkezet következetesen dolgozott érte —, hogy a fiatalok számára megfelelő munkalehetőséget teremtsenek. Az eredményre legjellemzőibb: az utóbbi évek­ben egyre több helybeli fiatal kérte tagfelvételét. Ma már eljutottak odáig, hogy önálló KISZ-alap? zár vezetet alakí­tottak, rendszeresen tartanak összejöveteleket, politikai tan­folyamokat. Salamon Márta egy évetsz- tag. Somogyi Néplap — Tavasztól őszig a kerté­szetben dolgozom — mondja. — Most az asszonyoknak se­gítek dohányt simítani. Nem bántam meg, hogy beléptem a szövetkezetbe, jól érzem itt magam. Azért őszintén szólva — a kertészeti munkákat job­ban szeretem. Ott állandóan a szabadban vagyunk, nincs ez a helyhez kötöttség. Igaz, hogy az nehezebb, de azért mégis kedvemre való. Dudli Julianna tizenöt éves. Nagy buzgalommal húzza le a dohányt a zsinórról, és teszi az asszonyok elé az asztalra. — Az ősz óta vagyok tag­ja a szövetkezetnek. Mártával együtt a kertészetben dolgo­zom, de a dohánysimítóba is szívesen jövök. Jól érzem itt magam, mert sok újat hallok és én is elmondhatom a véle­ményemet Tagja vagyok a tsz KISZ szervezetének, rendsze­resen járok politikai oktatás­ra, Kéthetenként gyűlést tar­tunk, megbeszéljük a teendő­ket segítünk egymásnak. Nem kívánkozom el innen. A fiatalok munkájával a szövetkezet vezetősége elége­dett. Munkatársaik szeretik, segítik őket. Érthető hát, hogy mind többen vannak, akik itt találják meg munkájukat, jö- vó.piket Egy pillanatig gondolkozott, ('mondja-e ezeknek, hogy a kö­ztelet szerette volna megszerez­em. Aztán mégsem mondta. — És miért? Miért akasz­tották fel? J — Én azt nem tudhatom. 'Ugye, nyilas volt. Hazaáruló ilyeneket beszéltek. Ott volt a .rengeteg ember... meg még .asszonyok is, de rengetegen. .Aztán csak kiabálták,’ hogy ihúzd meg! húzd meg!... i ’ — Kommunisták, mi? \ — Biztosan komonisták. i Mindenki komonista most (Odaát, A plagátokon is minde- inütt az van kiírva, hogy a i Magyar Kommunista Párt. J — Hát ez az — mondta egy ^kopaszodó, kövér nyilas. — a Látjátok, ez az. S fenyegető hangon a tiszt: i— De aztán ne hazudozz itt (inekünk, hallod-e! (( — Én nőm hazudozok. Ez 'valóság, bizony isten. Kiabál­jak, hogy húzd meg, húzd meg. t — Te is kiabáltál, mi? é — Én igazán nem. De bizony listen, én nem. ^ Pedig kiabált. De ha beval­lani ezeknek, még csakugyan felakasztanák. — A zsidók kiabáltak, mi? — Hááát... Én ugye, azt nem tudom. De nemigen csak ('zsidók. Azt nem lehet mon- ídani, hogy csak zsidók. , A karszalagos tiszt elnyomta a cigarettáját, s hirtelen, ösz­szehúzott szemmel art kér­dezte: — Te gyerek. Mit kerestél te Pesten egyáltalán? Hogy ke­rültél te Pestre? — Én? A nénémet kerestem. — Azt hazudtad, csirkefogó, Németországba menekült. — Magda igen. De én Mari nénémet kerestem. Márta né- ném is ott lakik különben, Pesten valahol, iskolába jár, az egyetemre. De őneki nem tud­tam a címét. Csak a Mari né- némét tudtam, Magda írta fel. De aztán étet se leltem már odahaza, Marit. 0 meg valami zászlóssal menekült, azt mond­ták. — Hány nénéd van neked? — Nekem hat. Testvérek he­ten vagyunk mink, a többi mind lány lett. Nevettek. — Nem vagy te cigány, te? — Nem én. Református. Ezen is mosolygott a tiszt. Aztán megint szigorúra váltott a hangja: — Egyszóval, mik vannak azokon a plakátokon? Tudsz te olvasni egyáltalán? — Persze, hogy tudok. Ol­vasásból kettesem volt nekem. — Miket írtak a plakátra a kommunisták? — Miket? ... Hát hogy gyű­lés lesz, meg szabadság, meg ilyesmiket. Meg hogy földet osztanak. — Kiknek? A zsidóknak? Ezt az a nyilas kérdezte, aki bekísérte az irodára. — Lehetséges. Lehetséges, hogy a zsidóknak, én ugye azt nem tudhatom. Bár nem­igen csak a zsidóknak ... itt se igen van, a faluban annyi zsi­dó, mert itt is kidobolták ... tegnapelőtt vagy mikor. Hogy földreform lesz, csak még had­műveleti terület. De utána le­het íratni, ha megjön a rende­let, azt dobolták. — Itt dobolták? — Itt hát. A községháza előtt. Meg a templomnál is. — Ilyesmivel aztán megbo- londítják a népet — mondta a legidősebb, a kopaszodó. — Nekünk kellett volna ezzel kezdeni, rögtön az elején. Nesztek, a nagybirtok a tiétek. Felosztani mind. ötszáz vagy ezer holdon felül, mind. Ebből parázs veszekedés tá­madt. — Mi a magántulajdon alap­ján állunk, vagy nem? — Ohó, testvérem, az a prog­ramiban is benne van! A nagy­birtok benne van! — Most a győzelem a prog­ram! — Ez az! Épp ez az! — Testvérek, hagyjátok ezt a fenébe, nem fogjuk itt eldön­teni. Ez sokkal bonyolultabb ügy... A zsidóbirtokot elvet­tük, nem igaz? De a paraszt­nak minden kéne. — Persze hogy mindéi ké­ne. A plutokratáknak meg a zsidóknak is minden kell! — Testvérek, elég! Befejez­tük! ... A karszalagos tiszt most már kiabált. Aztán lecsendesedve feléje biccentett, és kellemet­len hangon mondta:' — Nagy csirkefogó vagy te. Megérdemelnél a seggedre most rögtön huszonötöt, de meg is kaphatod, ha nem ta­nulod meg, mi a tisztesség. No, takarodj a szemem elől! Azt a tetves sapkát meg hajintsátok a kályhába. Mert amint a mel­lékelt ábra mutatja ... eltetvez bennünket is. Csak akkor merte elbőgni magát a sapka miatt, amikor kifordult az ajtón. A bilgeris nyilas utána ment. — Mit bőgsz, örülj, hogy ilyen könnyen megúsztad ... Értesz te a lovakhoz? Szipogott még egyet-egyet. — Értek hát. Bevitte egy udvarra a bilge­ris. Egyenesen hátra, az istál­lóba. — Nézd csak, itt van ez a két ló. Meglátom, milyen fa­lusi gyerek vagy, igazat mond- tál-e. Rendesen kiganajászol, meg egy villaheggyel vethetsz is nekik később. De közel ne menj, mert agyonrúg. Aztán sirathatnak a nénéid, az egész regiment... Jövök én. Ha nem lesz semmi hiba, te is megka­pod a takarmányt. Nem volt rossz ember külön­ben ez a bilgeris nyilas. Visz- szajövet déltájban szép fehér házikenyeret hozott, meg egy jó darab paprikás kolbászt. — Megéheztél, fiú? Zabáij, aztán le is dőlhetsz,'ha akarsz. Csak semmi hiba ne legyen. Megitatta a lovakat, s el­ment. Délután szemközt, az iskola­udvaron, akasztások voltak. Ö nem tudott róla, hogy akasztanak; nyugodtan aludt a szénatartó mellett, a (Jikón. Arra riadt fel, hogy dobognak a lovak a hídlásdeszkán. És valaki vérfagy asztóan ordít odakint. — Testvérek!!.,. Magyarok vagyunk! Én kitüntetést kap­tam a fronton! Ne tegyék ve­lem! Én kitüntetést kaptam a fronton... Emberek! Hát le­gyenek belátással.'., én kitün­tetést kaptam! (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom