Somogyi Néplap, 1973. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-23 / 18. szám

Földrajz, történelem, irodalom, művészetek, sport A toronyháztól a karperecig Ki tud többet a Szovjetunióról? Színvonalas verseny a városi döntőn CSAKNEM NEGYVEN fia­tal gyűlt össze vasárnap dél­előtt a kaposvári ifjúsági és úttörőház klubtermében, hogy tudásáról, felkészültségéről, ismereteiről számot adhasson azon a versenyen, amelyet a városi KISZ-bizottság rende­zett. A Ki tud többet a Szov­jetunióról? versenysorozat vá­rosi döntője minden várako­zást felülmúlt. Az első fordulóban földrajzi kérdésekkel kellett megbirkóz­niuk a versenyzőknek. A kér­déseket a Szovjetunió gazda­ságpolitikájából és természet­földrajzából állították össze, s a csapatok a kielégítő válasz esetén két vagy három pontot gyűjthettek. Nagy feladat há­rult a játék vezetőjére, Gu­lyás Jánosra, aki színessé, iz­galmassá, pergővé tette a ve­télkedőt. A tíz csapat számo­zott lapokat húzott, majd meghatározott sorrendben vá­laszoltak a kérdésekre. Sokszor okoztak fejtörést a földrajzi kérdések, az igazi próbatétel azonban ezután kö­vetkezett A Szovjetunió törté­nelme kapcsán szó esett a Nagy Honvédő Háborúról, hí­res történelmi személyekről, nevezetes évszámokról, belpo­litikáról és külpolitikáról egy­aránt. A második fordulóig szinte fej-fej mellett küzdöttek a csapatok, utána azonban jó néhányszor megesett, hogy va­lamelyik csapat nem szerzett pontot. A bíráló bizottság elnöke Andrássy Antal, a megyei pártarchívum vezetője volt, a zsűri tagjai dr. Balogh András, az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem újkori tanszékének ta­nársegédje, Pólyák Viola, az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat tu­dományos munkatársa, Galamb László, a városi KISZ-bizpttság titkára és Bunovácz Dezső, a városi KISZ-bizottság politikai munkatársa voltak. A csapatok között jelentősre nőtt a pontkülönbség a szünet után, amikor irodalmi kérdé­sekre került sor. Regények, írók, költők szerepeltek a vá­laszokban, s szinte nem is akadt rossz felelet. Játékban, szellemességben sem volt hiány. Pontokat lehetett sze­rezni akkor is, amikor szovjet dalcímeket kellett sebtében papírra vetni, s a csapat egyet el is énekelt. Szerencsére nem csupán a jó hallású és hangú csapatokat jutalmazták, mert akkor talán ketten vagy hár­man jutottak volna többlet­ponthoz. Negyedszázad alatt jelentős sikert ért el a szovjet filmmű­vészet. Kik voltak azok, akik először fogalmazták meg a film nyelvén a szocialista realiz­mus eszméjét? Kik ma a szov­jet filmművészet legrangosabb képviselői? — hangzottak sor­ban a kérdések. Az utolsó fordulóban a sport területéről válogatták össze a feladványokat a rendezők. A VETÉLKEDŐ egy kicsit elhúzódott, de azt szinte észre sem vették. A játék öröme, a versenyláz mindenkivel feled­tette az idő múlását! Az első helyet a Munkácsy Gimná­zium csapata szerezte meg, második a Pamutfonó-ipari Vállalat lett, a harmadik és negyedik helyen a Táncsics Mihály Gimnázium csapatai végeztek. R. G. Egy NEB-vizsgálat tapasztalatai Mit tettek a nagyatádi járásban a lakossági szolgáltatások fejlesztéséért A nagyatádi városi-járási Népi Ellenőrzési Bizottság megvizsgálta, hogyan fejlőd­tek az utóbbi években a lakos­ság részére végzett ipari, ke­reskedelmi és áruszállítási szolgáltatások. Milyen hatással volt a 1969-es kormányhatáro­zat, amely ezek fejlesztésével foglalkozik. A népi ellenőrök megvizsgál­ták azt is, hogy a módosított gazdasági szabályozók hogyan érvényesültek, a fejlesztési tá­mogatásokat rendeltetésüknek megfelelően használták-e föl. Megállapították, hogy a kor­mányhatározat alapján módo­sított gazdasági szabályozói? eredményesen segítették elő a városi és járási feladatokat, a fejlesztési, ellátási célkitűzé­sek megvalósítását, a szolgálta­tások színvonalának emelését. A nagyatádi városi és a csur­gói nagyközségi tanács testü­leti ülésein foglalkozott ezzel a fontos kérdéssel. A szolgáltatásokat végző vál­lalatok és szövetkezetek által benyújtott fejlesztési pályáza­tok jelentős részét elfogadták és megvalósításukat támogat­ják. Ennek eredményeképpen építik meg Nagyatádon az új autószervizt, a Patyolat-sza­lont, a GELKÁ-t és más szol­gáltatásokat végző vállalatokat befogadó házat. A lakossági szolgáltatások színvonalának emeléséhez hoz­zájárult az is, hogy az elmúlt két évben Nagyatádon húsz kisiparos részére adtak műkö­dési engedélyt. Csurgón újabb fodrász, cipőjavító, kőfaragó, műszerész és gépkocsijavító kezdte meg működését. Ugyan­csak itt a Napsugár Ipari Szö­vetkezet új épületében helyez­ték el a férfi- és női fodrásza­tot, a kozmetikus, a fényké­pész, valamint a textilruházati és bőripari méretes részleget is. ■•»■'*> ■ Nagyatádon az elmúlt két évben gyors ütemben fejlődött az autószerviz szolgáltatási te­vékenysége. A járás több köz­ségében is jelentős fejlődés történt: Iharosberényben fér­fi-, női fodrászat és cipőjavító részleg működik. Az elektro­mos és elektroakusztikai gé­pek javítását Segesdre is ki­terjesztették, Lábodon pedig Patyolat-lerakatot hoztak lét­re. A járás területén működő fogyasztási szövetkezetek szé­lesebb körű kereskedelmi szol­gáltatásokat biztosítottak ta­valy, mint két évvel koráb­ban. Helyszínen intézik az OTP hitelakciókat, előrendelést vesznek föl, házhoz szállítják a tartós fogyasztási cikkeket. Megállapították azt is a népi ellenőrök, hogy a szövetkeze­tek kölcsönző tevékenysége je­lentős. változáson ment keresz­tül. Ma már alig kölcsönöz­nek porszívót, padlókefélőt és mosógépet, mert ezek szinte minden háztartásban megtalál­hatók. Helyettük inkább mag­nót, zenegépet, permetezőgépe­ket, és a nagyobb rendezvé­nyekhez szükséges edénykész­leteket visznek. Megfelelően alakult a fo­gyasztási szövetkezetek együtt­működése az ipari szövetkeze­tekkel. A tartós fogyasztási cikkek garanciális javításával kapcsolatos lakossági igényeket a községekben az áfész-ek gyűjtik össze és továbbítják a GELKÁ-hoz. Szakmai árube­mutatókat, szaktanácsadásokat is rendeznek. Az áfész-ek szolgáltató tevé­kenysége tovább bővíthető, ehhez azonban olyan pénzügyi, elszámolási és hitelezési rend­szer szükséges, amely megfe­lelően ösztönzi őket erre — ál­lapították meg a népi ellen­őrök. D. S. A harmadik ül Néhány perces filmet fo­gunk látni hamarosan három M-ről. A villamosmegálló M- je régi ismerősünk, a metró M-jéről beszél az egész or­szág — de melyik a harma­dik M? Ezt az M betűt kö­zépső ékrészéből kiindulva egy szivárványív szeli át a jobb szár széléig. A harmadik M a XIV. évfolyamában meg- újhodott Művészet című fo­lyóirat első számának — ez­után időszerű tartalommal megjelenő, a vizuális kultúrá­val foglalKozó egyetlen ma­gyar lap — fejdísze. (Zigány Edit képszerkesztő terve.) A Magyar Sajtó Házában bemutatták a hét második fe­létől már áruspéldányként is kapható új folyóiratot. A saj­tótájékoztatón elismeréssel szólt a megújhodásról Gádor Endre, a Művelődésügyi Mi­nisztérium osztályvezetője, Miklós Sándor, a Magyar Kép­zőművészek Szövetségének fő­titkára is. Rideg Gábor felelős szerkesztő és Bojár Iván, a folyóirat rovatvezetője részle­tesen ismertette az új Művé­szet célkitűzéseit, a szerkesz­tésben végbement változáso­kat, az új törekvéseket. Akik ott ültünk, tudtuk, fontos dologban adhatunk tá­jékoztatást. Nemcsak olvasó­kat kell toboroznunk, hanem népszerűsítenünk is szükséges a vizuális kultúrát. Nagy a közízlés lemaradása ebben az ágban. (Nyolcezer példányban jelenik meg, változatlan áron, 12 forintért az új Művészet.) A példányszám — noha első­sorban a képzőművészetekkel foglalkozók szakmai folyóirata a Művészet — alacsony. Mert arra is gondolunk, hogy az emberek járnak kiállításokra is, az iskolában rajztanítás fo­lyik, a középiskolákban mű­vészettörténettel foglalkoznak a tanulóik, képzőművészeti szakkörök működnek ország­szerte és lelkes amatőrök ked­velt időtöltése a rajzolás, fes­tés, a szobrászat. A családok egyre szebben berendezett la­kást szeretnének, a tanácsok, társadalmi szervek fontos kul­túrpolitikai kérdésekben hoz­nak határozatokat, döntéseket. Rideg Gábor szavaiból és a folyóirat beköszöntőjében írt gondolataiból világosan kitű­nik, hogy az új Művészet ezeknek a sokrétű feladatok­nak az eddiginél célzatosaib- ban — számonkénti »«monda­nivalóval-« igyekszik megfelel­ni : »Figyelmünket mindenek­előtt az élő magyar művészet­re koncentráljuk, ami azon­ban korántsem zárja ki, hogy a múlt, a folytatandó hagyo­mányt jelentő élő múlt érté­keivel ne foglalkozzunk.« Fontos iránytű lehet a Mű­részét azért is, mert »Kritikai művészet-elméleti tevékeny­ségünk mércéje a marxista— leninista esztétika«. Mit olvashatunk az új fo­lyóiratban általában? Részben elmondtuk már, hogy felöleli az egész vizuális kultúrát, de beszél mindarról, ami a to­ronyháztól a karperecig érde­kes a vizuális megjelenés szempontjából. A rovatok közül a Művészet arcát leginkább meghatározó elméleti, kritikai oldalakra hívjuk föl a figyelmet. Az 1973. évi első Művészet vezető írásának tekinthető a Magyar design? Bereczky Lóránd tollából. Időszerű Va- yerné Zibolen Ágnes A költő és festője című tanulmánya Ülést tartott a napokban a csurgói Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium diáklapjának saer­is, mely Petőfi Sándor festő­barátjának, Orlay Petrich So­mának művészetét elemzi. Ér­dekes művészegyéniség Kő Pál szobrászművész. Az ő szí­nes szobrairól élvezhető, szí­nes képeket láthatunk Kovács Gyula írása mellett. Czóbel Bélát köszönti Phi­lipp Clarisse hetvenéves szü­letésnapja alkalmából. A Nép­rajzi Múzeumról szóló ünnepi cikkhez készített reprodukciók között felfedéztük az Ötvöskó- nyibafi tálált szép szarufara­gást is. — Lesz-e a közeljövőben egyéb somogyi anyag is a Művészet-ben — kérdeztük Rideg Gábortól. — Februári számunk Mű­hely rovatában bemutatjuk a Kaposváron alkotó Honty Márta és Bors István művé­szetét. kesztőségi ülésen ez is el­hangzott, kibővítve azzal, hogy előre nem látott gondokat Horányi Barna Újra megfelent a Horizont A harmadik szám előtt Marek Antoni Wasiliewski Ki fűi be kinek? Biztos módszer a m egmelegedésre ajnalban fölébredtem. A paplan alól kidug­tam a kezemet és meg­érintettem az orrom hegyét. Olyan hideg volt az, mint a hűtőszekrényből éppen ki­emelt hús. Kiugrottam az ágyból és a fűtőtesthez szaladtam, azután felvettem a télikabátomat• és á hidegtől vacogó foggal a te­lefonhoz indultam. Feltár­csáztam a távfűtési közpon­tot, és bőszen beleordítottam a kagylóba: — Halló, távfűtési köz­pont?! — Távfűtés — hallottam a választ, azután a kagylóba valami koppanás vagy csat­togásféle hallatszott. — Mi történt?! — kiáltot­tam. — Valaki bekapcsolódott a beszélgetésünkbe, vagy cséplőgép működik önöknél? — Ne-nem, -dehogy, i-izé ... t-tudja ... v-vacog a f- fogám ... t-talán... a-aján- lana ... v-valamit... a-a... hideg ellen? — Én ajánljak magának? Hiszen azért telefonálok, mert farkasordító hideg van a la­kásomban. Azonnal javítsák meg a fűtést! — N-nem értem. M-mit csináljunk? N-nem értem. Itt o-olyan h-hideg v-van ... h- hogy nem -ttudok ... g-gon- dolkodni. Amíg n-nem... m- melegszík f-fel a h-helyiség> s-semmit... s-sem... cs-csi­nálunk ... Ereztem, hogy ez az ember igazat mond, minden műszaki ötlet megfagyott ebben a távfűtési központban, és szó sem lehet arról, hogy valakit kiküldjenek hozzám a fűtő­testek megjavítására, amíg ők maguk meggémberedve és zúzmarától belepve kuksol­nak. —t Ide hallgasson! — rikol­tottam bele a kagylóba. — Főzzön magának teát, és önt­sön belé egy kupica rumot. — Mit öntsek? — Rumot! Nem tudja, mi fán terem a rum? Legjobb a kubai vagy a jamaicai. — S-soha életemben nem ittam r-rumot! — Nem ivott rumot?! — Valami m-mást is b- beleönthetek? — Hajtson fel egy kupica borspálinkát. — B-bors ... borspálinkánk az nincs __ — És más pálinkájuk van? — A-az s-sincs. — Hadonásszon a karjá­val> mini ezt a kocsisok te­szik. — N-nem tudom, a k-ko- csisok hogyan h-hadonász- nak .. Rohangálni kezdtem a szo­bában, amennyire a telefon­dróttól csak tehettem. — lehallgasson! — ordítot­tam megint. Miféle dolgozók vannak maguknál abban a távfűtési központban, azt sem tudják, hogy lehet fölmele­gedni? Majd igyekszem, hogy megtanítsák magukat kesz­tyűbe dudálni. Akkor majd... — N-nekünk minden egy­kutya, ilyen h-hidegben ... — Ide hallgasson! Meleged­jék föl valahogyan! Nem me­lengeti talán a prémium le­hetősége 7 — F-fütyülök... a p-pré- miumra .. . Ilyen hidegben k-kell a f-fenének a p-pré- mium... — Barbárok! — bőszen ro­hangáltam ide-oda cibálva a telefondrótot. — Minek vál­lalkoznak olyan munkára, amellyel nem tudnak meg­birkózni? • U-ugyan k-kérem ... a f-fővezetékek ... f-felmond­ják a sz-szolgálatot ... a cs- csövek meg-repednek... n- nálunk... itt... f-farkasor­dító ... h-hideg win ... — No> én máj" befutok maguknak! — rivalltam bele a kagylóba. — Majd én elin­tézem magukat... A vér a fejembe szökött, egész testemet forró hullám öntötte el. — Majd én elintézem ma­gukat ahányan csak vannak! ... — fuldokoltam a bősz ha­ragtól. — Nos, megmelegedett már? — kérdezte egy már egészen normálisan csengő hang. — Hat persze! Az ember gutaütést kaphat a dühtől. — Nagyszerű! így szoktuk fölmelegíteni ügyfeleinket a legújabb utasítás értelmében, amíg ki nem küszöböljük az összes üzemzavart. Nagyon örülünk, hogy önnek is mele­ge van már! 0ord.: Gellet* György) kesztősége. Eddig az iskolában kétszer jelent meg a Horizont, a második éppen a napokban, s a diákok úgy döntöttek, ér­demes a megjelent számok tartalmáról és az eddig vég­zett munikáról beszélgetni, vi­tázni. Elsősorban a lap minő­ségén kell javítani — mond­ták, de ez még nem minden. Tartalmas, színvonalas írá­sokkal szeretnék emelni lap­juk színvonalát. Az első számiban Gál Ambrus igazgató köszöntőjét olvashat­tuk. A gimnázium KlSZ-szer- vezetének kezdeményezésére, a tantestület segítségével újra létrejöhetett egy alkotó közös­ség, és újból megjelenhetett a diákok lapja. »Iskolánk életé­ben már egyszer történt ha­sonló kísérlet, sajnos az ifjúság közömbössége, érdektelensége következtében nem járt si­kerrel, és néhány szám után meg kellett szüntetni« — írja. Csaknem ötéves hallgatás után valóban örömteli pilla­nat volt ez. amikor a diákok novemberben kezükbe vehet­ték a saját szerkesztőségű új­ságot. Egy kevéssé jól sikerült példányban lapozgatva úgy tűnik, nem minden sikerült Úgy, mint ahogy tervezték. Az első szám még nem tel jesítet­te és nem is teljesíthette tel­jesen rendeltetését. A szer­okozott a lap tördelése és ter­vezése is. A rovatok — irodal­mi, kulturális, tudományos, sport — kevés anyagot kaptak a tanulóktól. így az első szám még több-kevesebb kívánniva­lót hagyott maga után. Annál ötletesebb és tartal­masabb a .második. Sokkal több tanuló kapcsolódott be a szerkesztőségi munkába, bár a beszélgetésen az is elhangzott, hogy ínág több diák közremű­ködését, javaslatát és írását várják. Az osztályokban levő faliújságon kifüggesztett írá­sok egy része legtöbbször az egész gimnáziumot érdekelné. Információk, beszámolók olvashatók az Iskolakrónika című rovatban, amelyik egyet­len írással sem képviseltette magát az első számban. A diáiklapok egyik fő erénye és elmaradhatatlan kísérője a fanyar, sokszor ironikus és ki­pellengérező humor. A néha vitába átcsapó beszélgetés so­rán ennek hiánya is szóba ke­rült. A kezdés nehézségei, gyöt­relmei és sikertelenségei elle­nére a szerkesztő bizottság" elé­gedett az eddigi munkával A diákok úgy tervezik, hogy a lap hónapomként jelenik meg. Somogyi Néplapl 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom