Somogyi Néplap, 1973. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-19 / 15. szám
A KÖNYV ÉVE VOLT W72 — nemzetközi könyvév: ezt olvashatták plakátokon, cikkekben, ezt célozta több országos esemény, megyei rendezvény is. Az olvasóvá nevelés ügyének érdekében szerkesztőségünk ankétet rendezett, melyen részt vett FRANG JÓZSEF, a marcali járási klubkönyvtár vezetője, GOSZTOLA TIBORNÉ, az SZMT központi könyvtárának munkatársa, HORVÁTH ÉVA, a nagybajomi községi könyvtár vezetője, HORVATH LAJOS, a megyei tanács művelődésügyi osztályvezetője, DR. KELEMEN ELEMÉR, a megyei továbbképzési kabinet vezetője, KELLNER BERNÄT, a megyei könyvtár igazgatója, KISS LÄSZLO, a József Attila Könyvesbolt vezetője és SZITA FERENC, a megyei könyvtár igazgatóhelyettese. SOMOGYI NÉPLAP: — Melyek a nemzetközi könyvév ha. zai rendezvényeinek legfőbb tapasztalatai ? KELLNER BERNAT: — A könyvév nagy erénye világszerte, hogy az olvasásra ráirányította' a fijgyeümet. A nagyon 'szép jelszó egyben irányt mutat a jövőre is: könyvet mindenki kezébe! Ilyen nagyarányú könyvpnopaigamda, mozgósító erejű felhívás még nem volt... SOMOGY NÉPLAP: — Tudomásunk szerint voltak eddig is mozgósító akciók. KELLNER BERN AT: — Igen, de azok bizonyos részterületre, könyvtípusokira korlátozódtak. A könyvév nagyszerű plakátjai is általában, az olvasásra hívták fel a figyelmet. A könyvév célkitűzései jellemezték most a kisebb rendezvényeket is, mint a könyvhetet például. Elsősorban a könyvtárosok ügye volt mindez, őket mozgósította leginkább. Országos szinten két jelentős esemény irányította a figyelmet az olvasásra, a könyévre. Az Akadémia széles körű tanácskozása: Könyv a változó világban címmel és az IFLA — a könyvtárosok nemzetközi szervezete — budapesti kongnesz- szusa. Ez utóbbi azért emlékezetes számunkra, mert a részvevők ellátogattak Somogyba is, és elismerő véleményt mondtak itteni tapasztalataikról. Az lett volna jó, ha a nemzetközi könyvév tovább gyűrűző hatása nagyobb. Nem mozgósította ugyanis kellőkép, pert például a fenntartó szerveket, a szakszervezeti bizottságokat, a gazdasági irányítókat Nem avattunk könyvtárat ebből az alkalomból, jóllehet a fiókkönyvtár-hálózat elavult. Nem mozgósított eléggé a propaganda a szakszervezeti könyvtárak munkásolvasói között és a falusi könyvtárakban sem. SZITA FERENC: — Magyarországon a könyvév úgy zajlott le, mint egy szép ünnep, de hiányoztak a tevékeny hétköznapok. Nem lett társadalmi ügy az olvasóvá nevelés. Ezért hibáztathatok a könvv- tárosok, de a közművelődés minden munkása is. A kiadók 1972. évi munkája? A könyvkiadás Magyar- országon a nemzetközi könyvévben nem javult, inkább romlott: az ünnepi könyvhéten sem volt megfelelő választék a könyvesboltokban. A könyvév megyei rendezvénvei közül viszont kiemelkedő sikere volt a balatoni beszélgetésnek, amelv ez évben az olvasóvá nevelést tűzte napirendre. Ebben az évben ünnepelte megyei könyvtárunk is fennállásának a huszadik évfordulóját, s a könyvtárosok megbecsülését fejezte ki a törzsgárda- tagok kitüntetése, megjutail- mazása. Tevékenységünkben a Kultúránk mérföldkövei kiemelt rendezvénysorozatunk célja az öl vasas minőségének fokozása volt. Ebben is értünk el eredményt. A legsikerültebb foglalkozás Lenin Állam és forradalom című művének megbeszélése volt. SOMOGYI NÉPLAP: — Sokan azt állítják, hogy a »-változó világban-« megpecsételődik a könyv sorsa. Mi erről a vélemény? KELLNER BERN AT: — Az ellenkezőjét tapasztaljuk. A rádió és a tévé több műsora olyan »-távirat-«, amelynek a végén ez áll: levél megy. Ez a »levél-« a könyv! SOMOGYI NÉPLAP: — Mit tettek a társintézmények, az iskolák az olvasóvá nevelés érdekében ? KELLNER BERN AT: — Említettem, hogy elsősorban a könyvtárosok ügye volt. Az iskolák is ügyükké tették, tapasztalataink szerint, a tudományos ismeretterjesztésben azonban nyomát sem találtam. HORVATH LAJOS: — A művelődési házak kihasználtsága ebben az időszakban is csak hatszázalékos volt... DR. KELEMEN ELEMÉR: — A könyvév valóban leckét adott az általános iskoláknak. Hogy milyen fontos az olvasás megszerettetése, azt nem lehet eléggé hangsúlyozni. És itt a hétköznapi gyakorlatra kell gondolnunk, arra, hogy valóban munkaeszköz-e a könyv. Az olvaisóvá nevelést összetett értelem-ben kell és szabad csak felfogni, nemcsak a magyartanár nyakába va-rrva például. — A múlt iskolájának, elsősorban népiskolájának sruk- túrája alapjában véve tudásellenes, művelődásellenes volt. Sajnos, néhány művelődésellenes tendencia érvényesül még napjainkban is. Nem mindenütt értelmezik és értékelik kellőképp a könyv hasznát. Az iskoláskorú gyermek előtt a felnőttek nem bizonyítják eléggé az olvasás becsületét. S az iskolák nagy részében nincs könyvtárhelyiség. Berzenoén például kitűnően működő iskolai könyvtár volt, az új épületbe mégis úgy kellett »beszorítani« a polcokat, mert a tervező nem gondolt erre ... Kitűnő lehetőséget nyújt az olvasóvá neveléshez viszont a fonyódi gimnázium, a kadarkúti, a ba- latonlellei, a boglári iskola jól hozzáférhető és használható könyvtára. A másik tényező szubjektív, s ez a pedagógusok néha könyvellenes személyisége. Mert hogyan is várhatjuk el a diáktól, hogv olvasson, ha némely pedagógus maga sem olvasó ember. Így válik, sajnos, a tankönyv az egyedüli, élvezhetetlen, riasztó »valamivé« a gyermek előtt. SZITA FERENC: — 1967hez képest jobb helyzetbe kerültek az iskolai könyvtárak, bár-az eredmény még mindig nem kielégítő. FRANG JÓZSEF: — Az olvasóvá nevelés nemcsak a magyartanár dolga, az »egy- könyvűség« ellen sokat telhetnek a földrajz-, a biológia- stb. szakos tanárok is. SOMOGYI NÉPLAP: — Kitűnik tehát, hogy a könyvév elsősorban ünneplésre adott alkalmat. A hétköznapi munkában merre kell továbblépni? HORVÁTH LAJOS: — Az olvasóvá nevelés egyik gátja az anyanyelv tudásának alacsony szintje. Az első, második osztályos tanulók közül osztályismétlésre utasított gyerekek nagy része is éppen olvasásból nem felel meg a követelményeknek. Az anyanyelv , ismeretének hiányát okozza az is, hogy kevés előkészítő osztály működik megyénkben. S azt az öt-hatszáz gyereket, akit olvasásból megbuktatunk, később nagyon nehezen nevelhetjük olvasó emberré. A bukdácsolók olvasási készsége is nagyon alacsony. Sajnos, így is növekszik a nem olvasó emberek száma. SZITA FERENC: — Falun nem sikerült mozgalommá tenni az olvasást. Az olvasók számának emelkedése mellett ugyanis van egy réteg, amelyik nem olvas. Különösen a harminc-negyven évesek távolmaradása a szembetűnő. A tizennégyezer olvasót nyilvántartó megyei könyvtárban fokozatosan sikerült elérni, hogy egyre több munkás iratkozik be. jEmelkedeitt a szakkönyvék, az ismeretterjesztő művek olvasottsága, s el fogja érni a szépirodalmi művek arányát. A szakkönyvek olvasóinak a többsége középszintű szakemberek, a legnépesebb csoportot az inari tanulók alkotják. GOSZTOLA TIBORNÉ: — A szakszervezeti könyvtáraknak 6,9 százalékkal több olvasójuk volt 1972-ben, mint egy évvel korábban. A kölcsönzött kötetek száma pedig 9,8 százalékkal emelkedett. A szakszervezeti — üzemi — könyvtárhálózatban ezt a fejlődést szép eredménynek tartjuk. A nemzetközi könyvév propagandáján ’ kívül éhhez hozzájárult a szovjet szépirodalmi pályázat sikere is. 1972-ben új üzemi könyvtárakkal gazdagodtunk, például Nagyatádon a Danuviában és Kaposváron az Egyesült Izzó Mező Imre utcai telepén. A harminc-negyven évesek olvasóvá nevelését szorgalmazza a szocialista brigádmozigalom is. Sajnos, az üzemi könyvtárakban kevés ipari tanuló olV Ctö. KELLNER BERNÄT: — örvendetes, hogy növekedett a szakkönyvek iránti igény, főleg a fiatalok körében és a szakmunkástanulók között. A könyvtárközi kölcsönzés útján meghozatjuk a kívánt könyveket, a pedagógusok számára pedig bevezettük a postai kölcsönzést is. Mindez azt mutatja, hogy a könyvtár nem pusztán kölcsönzőhely, hanem munkahely is, megyénkben a tudományos kutatás központja is. Érthető tehát, hogy emelkedik az olvasólétszám. SOMOGYI NÉPLAP: — A szakkönyvek iránti érdeklődés valóban előrelépés. Ugyanakkor aggodalommal tapasztaljuk, hogy csökken az érdeklődés a klasszikusok iránt. KELLNER BERNÄT: — A klasszikusok olvasásával valóban nem lehetünk elégedettek. A dolog háttere az egyoldalú és hibás propaganda. Sokáig tartotta magát ugyanis az a nézet, hogy elsősorban a mai magyar irodalmat kell népszerűsíteni. FRANG JÓZSEF: — A kölcsönző könyvtárosok általában nem ismerik a magyar és a külföldi klasszikusokat, ezért ajánlani sem tudják ezeket a műveket. Az új könyvek rendelésében is megmutatkozik ez a fogyatékosság. SOMOGYI NÉPLAP: — A falusi könyvtárak nehézségeit mi okozza? HORVATH ÉVA: — A felnőttek körében, sajnos, igaz a tapasztalat, hogy a középkorúak keveset olvasnak. A nyugdíjasok közül kerül ki a legtöbb olvasó. S azt is hadd tegyem hozzá, hogy ők viszont a magyar klasszikusokat, Jókait, Mikszáthot, Móriczot keresik legjobban. Az általános iskolával nagyon jó a könyvtár kapcsolata. Rendszeresen átjárnak hozzánk foglalkozást tartani. Az Űj könyvek című tájékoztatót átküldőm az iskolába, annak alapján ők is elmondják az igényeiket, s ebben helyet kap az ismeretterjesztés is. A középiskolás korú fiatalok azonban már nem járnak a könyvtárba, mondván, hogy ők a megyei könyvtár olvasói. Felvetődött, hogy a tv nem ellensége-e az olvasásnak. Nekem is ellenkezőek a tapasztalataim. Ha a képernyőn ajánlanak egy könyvet, szép számmal jelentkeznek az olvasók is. Csak az az igazság, hogy az ajánlott könyvre jó sokáig várni kell, nem egyhamar kapja meg a könyvtár. KELLNER BERNÄT: — Ez így igaz, a könyvtári feldolgozás időt vesz igénybe. Természetes, hogy előbb kapható a boltban a könyv, mint kölcsönözhető a könyvtárban. KISS LÁSZLÓ: — Kaposváron 1971-ben 8 millió 200 ezer forintos forgalmat bonyolítottunk le. 1972-ben egymillióval emelkedett a forgalmunk. Ebből másfél millió forintért tankönyveket adtunk el. A kiadói munkát értékelve — és az elosztást — elmondhatjuk, hogy 1971-ben 5 millió 350 ezer forint értékű könyvet kaptunk, 1972-ben, a nemzetközi könyvévben csak 4 millió 900 ezer forint értékben érkezett könyv a megyeszékhelyre. Valóban kevés volt az új könyv, és meglehetősen drága is. 1972-ben a megrendelt könyveknek csak mintegy 85 százalékát kaptuk meg. Nemcsak a könyvtárakban tűnt föl a klasszikusok olvasásának megfogyatkozása, kevesebb a vásárlójuk is. A kerekasztal-beszélgetésen sikerült reflektorfénybe állítani az olvasómozgalom eredményeit és gondjait. Valamennyien gazdagodtunk ezáltal. Az ankét könyvtáros vendégei szerint — és szerintünk is — több alkalmat kell találni arra, hogy a nemzetközi könyvévtől függetlenöl több lehetőséget, s új módszereket keressünk az olvasómozgalom fejlesztéséhez. bhKLTE GYULA F A fiú meg a katonák 15 Pár esztendő múlva meg hasznát veheti majd a katonaságnál; lehet, még Csillagot is hamarább adnak úgy, ha viszi a géppisztolyt. Mert a magyaroknál ritka a géppisztoly, még puska se igen jut mindegyiknek. Pár az is igaz, addigra m >g árthatnak eleget, mire ő- s<r alá kerül, meg a háború' - s elhányódik addig sok feg . er, szerteszét az országban, az elhalt meg a’ kivetkőzött katonáktól. Mindegy, a géppisztoly akkor is géppisztoly lesz. Csak más az, ha egy katona fegyveresen vonult be; arról a fegyverről sem a hadseregnek kell legalább gondoskodni. Pesten van a harmadik rejtekhely. / , Amikor Grisáékat elvezette a nőkhöz, 6 is ott hált, a nőknél, egy külön szobában, az öregasszonnyal. De másnap hiába kereste Grisát ott is, a szálláshelyen is. Mindenki elment, az egész szakasz. Teljesen üres volt az épület. Sietős lehetett nekik, ha azt a ládáti ott felejtették. A major szobájában találta a ládát; azelőtt ő sohasem járt ebben a — parancsnoki — szobában. Biztosan hadizsákmány volt, azért őrizte maga a parancsnok. A nagy sietségben aztán nem volt rá figyelmük. Ha riadó van, gondolkozni sem ér rá a katona — még a parancsnok sem, mert neki is parancsol a főparancsnok —, csak azt kapja össze nagy hirtelen, ami az övé. Az már biztos, hogy riadó volt, azért tűntek el olyan egykettőre Grisáék. A kéménylyukban rejtette el a ládát. Széles, nagy ajtaja volt, akár ő is bemászhatott volna. Irdatlan nehéz láda volt, megvolt az égy mázsa is, alig bírt vele egyedül. Hosszú kartondobozok benne, mind telistele érmekkel. Tiszta új, ragyogó, csillag alakú meg kereszt alakú érmek, amilyeneket a tábornokok viselnek meg a hadirokkantak. Ha annak csak a fele arany, akkor is sok. Tett a láda mellé két tár golyót, német géppisztolyba valót; ezt már nápok óta rejtegette, még Grisa előtt is. Egy éppen alkalmas mélyedés volt a kéményajtó mögött, csak a törmeléket kellett be-1: lőle kikaparni. Tágított rajta* annyit, hogy a láda bőven el-* lefért, s mögé egy kis erőszakkal a golyók. Leterítette az? egészet kormos törmelékkel. Ha valaki benézne, semmiből sem gondolhatja, milyen* kincsek vannak ott. (i Lett azután még egy rejtek-|i hely, most legutóbb, vagy két»1 héttel ezelőtt. De azt nehéz* { lesz megtalálnia. Valahol a he-(i gyek közt van, két-három fa-ji luval errébb — esetleg négy-? gyei, semmiképp se többel —,5 mint ahogy Grisáékat utol-í érte. f Ott szerezte a kötelet is. Azt? persze nem dugta el, rögtön ai derekára csavarta, a nadrág# alá. így akár fényes nappal is? átmehet a fronton, nem érheti? szerencsétlenség, nem foghatja golyó, sem semmiféle rontás. (Folytatjuk) * Szemléltető eszközök az oktatás szolgálatában Az oktatás ma már elképzelhetetlen szemléltető eszköz zök nélk/üL A nagyatádi Ady Endre Gimnáziumban is új, korszerű szemléltető eszközökkel segítik a diákokat a tananyag könnyebb és jobb elsajátításában. A napokban vásárolták egy Aspektomat diavetítő gépet, vetítőernyővel. Ez a berendezés nappali világosságnál is használható, s előadás közben jegyzetelhetnek is a tanulók. Milyen az emberi test? — Ezt tanulmányozzák a hallgatók a biológiai előadóban. A fiúkat inkább a gépek érdeklik. Hogy működik a motor? Mindezt egy autómotor-mode 11 segítségével ismerik meg. A negyedikes lányok gyakorlati foglalkozáson sajátítják el a sütés-főzés tudományát. Megtanulják itt, hogyan kell diétás ételeket készíteni, hogyan kell ellátni a beteget, s megismerik a csecsemőgondozást is.
