Somogyi Néplap, 1973. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-04 / 2. szám

MAI KOMMENTÁRUNK ÉRDEMES VOLT Tíz éve egyesültek a földművesszövetkezetek KÖZGYŰLÉSEKKÉ készü­lődnek Somogy megye általá­nos ' fogyasztási és értékesítő szövetkezeteinek tagjai. E közgyűléseken a múlt évi te­vékenység, a zárszámadás és az 1973. évi terv jóváhagyása mellett arról is megemlékez­nék, hogy tíz évvel ezelőtt döntöttek az egyesülés mellett. A SZÖVOSZ 1962. március 29—31-én magitartott V. kong­resszusa határozatában ki­mondta: »Támogatni ketl a szövetkezeti tagságnak szá­mos helyen kifejezésre ju­tó azt a kezdeményezé­sét, hogy azok a kis szövetkezetek, amelyek gaz­dasági adottságaik miatt nem képesek a lakosság növekvő áruellátási és szolgáltatási igényeinek, a felvásárlási és értékesítési feladatoknak jobb ellátására és az ehhez szük­séges hálózatfejlesztésre, na­gyobb — a szövetkezeti tagság javára jól gazdálkodó, maga­sabb színvonalú vezetést biz­tositó — körzeti szövetkeze­tekben egyesüljenek.« Ez az állásfoglalás messzemenően vonatkozott a megye szövet­kezetedre. Somogybán 1962. december 31-én 72 földmű vessző vetke­zet működött. Többségük gaz­daságilag gyenge volt, állan­dó vagyoni, gazdálkodási problémákkal küszködött. Ez­zel a körülménnyel együtt járt az alacsony vezetési szín­vonal, jó néhány helyen a veszteséges működés és az, hogy az egyes szakterületek­nek neon volt gazdájuk. Az alacsony nyereségszimt nem tette lehetővé, hogy egy-egy szövetkezet nagyobb összege­ket fordítson a hálózat fej­lesztésére, korszerűsítésére, az áruválaszték bővítésére. Ugyancsak elenyészően keve­set tudtak fordítani a tagság anyagi érdekeltségének bizto­sítására. Mindez szükségsze­rűvé tette, hogy a kicsi, gaz­daságilag gyenge szövetkeze­tek egyesüljenek. A kongresszusi határozat alapján döntött úgy 67 So­mogy megyei földművesszö- vetkezet, hogy egyesül. Így alakult ki a megyében ma is tevékenykedő harminc körze­ti földművesszövetkezet. Más megyékhez viszonyítva még ez a szám is viszonylag ma­gas, de Somogy sajátos tele­pülési viszonyai, a sok kis község, s ennek következté­ben elaprózott kereskedelmi hálózat indokolja ezt a hely­zetet- Néhány szövetkezet még ma is kis gazdasági egység, s csak a közös szövetkezeti ala­pokról nyújtott támogatás mellett képes hálózatát fej­leszteni. Ma már tényék bizonyítják, hogy az egyesülések jól szol­gálták a szövetkezetek fejlő­déséé. Érdemes a tíz év fő eredményeit röviden számba venni. Az általános fogyasz­tási és értékesítő szövetkeze­tek — a korábbi földműves­szövetkezetek utódai — ösz- szes vagyona 1962 óta két és félszeresére növekedett, ezen belül saját vagyonuk 183 mil­lióról több mint 500 millió fo- rinitna nőtt A vagyoni hely- j zet megszilárdulása lehetővé tette, hogy a tíz év alatt a bolti kiskereskedéleim és ven­szes alapterülete ebben az idő­szakban több mint ötvenezer négyzetméterrel ttóti. A háló­zat korszerűsítésére, fenntar­tására fordított összeg meg­haladja a 450 millió forintot. A szaküzletek, áruházak épí­tése, bővítése mellett nagy gondot fordítottak a szövet­kezetek a falusa vegyesbolt- hálózat korszerűsítésére is. MINDEZ jól szolgálta a fő célt, a falusi lakosság, a szö­vetkezeti tagság igényeinek magasabb szintű kielégítését. A fogyasztási- és értékesítő szövetkezetek kereskedelmi forgalma tíz év alatt csaknem két és félszeresére emelke­dett, s 1972-ben meghaladta a 2,5 milliárd forintot. Igen je­lentős eredmény, hogy az ösz- szes forgalomnak ma már öt­ven százaléka az iparcikk. A szövetkezeti boltok készlete, a készletek választéka lépést tartott a fejlődéssel. A nagyobb szövetkezetek­ben lehetőség nyűit arra is, hogy a tevékenység egyes szakterületeinek vezetését n^agfelelően képzett, szakmai gyakorlattal rendelkező veze­tők végezzék. Jobban hizto- sítható így a szakmai utánpót­1 dégláfcóipari hálózata lényege­sen bővüljön. Az üzletek ősz­KÍSZ-szervezetet alakítottak Tárháznak, keverőüzemnek nevezik népszerű nevén a So­mogy megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó barcsi körzeti üzemét. Most éppen dömping van — felvásárlás, keverés, raktározás. A központi üzem­ben a dolgozóknak csak kis hányada található — sokan Simon Gyula vannak a különböző telepeken. Köztük meglehetősen nagy a fiatalok száma. De éppen a különböző tele­pek a mű* ka különbözősége és nem utolsósorban amiatt, hogy a fiatalok nagy része bejáró, nagyon nehéz összefogni őket. Több félig sikerült kísérlet után a közelmúltban KISZ- szervezetet alakítottak. Ép^en az alakuló KISZ-gyűiés dél­előttjén jártunk az üzemben. Ki mit mond a KISZ-szervezet megalakulásáról, hogyan lát­ják a fiatalok helyzetét — er­re voltunk kíváncsiak. — A KISZ-szervezet meg­alakulása fölött Simon Gyula »bábáskodott«, ő igyekezett összefogni, összehozni őket. — Pártmegbízatásom, hogy foglalkozzam a fiatalokkal, de nemcsak ezért csinálom szíve­sen ezt a munkát. Nálunk tu­lajdonképpen már tavaly mű­ködött úgynevezett munkahe lyi KISZ-csoport. Ez azonban nem töltötte be feladatát. A vállalat központi pártszerveze tének határozata után az itt­honi pártszervezet is döntési hozott arról, hogy alakítsanak a fiatalok KISZ-szervezetet Ebben mi segítjük őket. Annak ellenére, hogy legtöbbjük nem itt lakik, hanem a környezi" községekből jár be, idetartozó- nak érzi magát. Szeretnénk klubhelyiséget adni nekik. Ez tulajdonképpen már meg is van, de most más célokra- va­gyunk kénytelenek használni. Amint felszabadul, megkapják. Szeretnénk, ha azzal, hogy szabad idejük egy részét itt, a vállalatnál töltik, jobban ide kötődnének. Hortobágyi János községi KISZ-titkár. — Sajnos, Barcson általános jelenség, hogy az itt dolgozó fiatalok nyolcvan-kilencven százaléka bejáró. Ez nagyban meghatározza a mi munkánkat is. Van a KISZ központi bi­zottságának olyan határozata, mely szerint minden fiatal ott KISZ-tag, ahol akar — tehát a bejáró a falujában —, ha az ideje nagyobb részét ott tölti. Nálunk viszont az a gyakorlat, hogy ezt az időt is itt, a mun­kahelyen, sokszor tétlen vára­kozással ütik agyon. Ezért tá­mogatjuk minden új munka- nelyi KISZ-szervezet megala­kulását. És mit mondanak azok, akik megalakítják a KlSZ-szerveze­tet? Zsifkó Ilona és Petrovics Mária: — Mindketten bejárók va­gyunk — mondják. — Háromig dolgozunk, fél hatkor indul a vonat. Addig általában itt va­gyunk az üzemben. Akadnak, akik az állomásra mennek vagy sétálnak. Ha megkapjuk a klubot — ott összejöhetünk ehet olvasni, beszélgetni. Min lenesetre tartalmasabb időtől tésre számítunk. — Ez csak az a része a do lógnak, amit várnak. Még mit jelent a KISZ-szervezet meg­alakulása? — A vállalattól nemcsak ké­rünk. Ha szükség van a mun­kánkra — márpedig úgy tud­juk, igen —, szívesen végzünk társadalmi munkát is. A KISZ-szervezet azóta megalakult. Mit, hogyan sike­rül megvalósítani az elhatáro­zásokból — reméljük, erről is hamarosan beszámolhatunk. S. M. Korszerűen, olcsón ös, a tesaMSüépoés és tovább ­képzés. A fogyasztási szövet­kezeteikben dolgozók száma a tíz év során több mint kétezer fővel növekedett, s átlagos ke­resetük 35 százalékkal emel­kedett. A hatékonyabb, jobb gazdálkodást mutatja, hogy a hálósait fenntartására fordított költségek folyamatos növeke­dése mellett a szövetkezetek összes nyeresége 1962 óta csaknem háromszorosára nőtt. Az egyesülésék időszakaiban sokan vitatták, hogy miként alakul majd a nagyobb kör­zetekben a tagsággal való kapcsolat. Ma már megálla­pítható, hogy nem gyengült, hanem erősödött a szövetke­zetek és a tagok kapcsolata. Az 1960-as évek elején a tag­gyűléseken a tagoknak mint­egy huszonöt-harminc száza­léka vett részt, a mai közgyű­lésekre viszont az a jellemző, hogy a tagok kétharmada megjelenik, s érdemben tár­gyal a szövetkezet tevékeny­ségéről, határoz a szövetkezet feladatairól. A tagsági kap­csolatok erősödését mutatja az is, hogy a szövetkezetek alap­szabályaikban számos — csak a tagok által igénybe vehető — kedvezményt határoztak meg A tagok anyagilag is érdekel­tebbé váltak, a szövetkezet működésében, ezt bizonyítja az is, hogy a tíz év alatt ti­zennyolcmillió forinttal nőtt a szövetkezetek részjegy alap ja. VALAMENNYI tény egyér- termű bizonyíték, hogy érde­mes volt 1962—63-ban az egyesülés útját választani. Hi­ba lenne azonban azt állítani, hogy a fogyasztási és értéke­sítő szövetkezetek munkájá­ban nincs probléma, s műkö­désük mindenben megfelel a mai követelményeknek, a tag­ság, a lakosság elvárásainak. Mégis az egyesült fogyasztási és értékesítő szövetkezetek tagjai, dolgozói, vezetői mél­tán büszkék lehetnek e tíz év eredményeire. Nemes Kálmán, a MÉSZÖV áfész-titkára A szarvasmarha-tenyésztés komplex fejlesztése érdeké­ben a kormány már számos, nagy jelentőségű intézkedést hozott. Most legutóbb napvi­lágon látott, és január elsejé­től érvényben van a szarvas­marha-tartással kapcsolatos beruházások módosított tá­mogatási rendszere. A rendel­kezés olvasása közben eszem­be jutottak egyik szövetkezeti elnökünknek közelmúltban hallott szavai. Most egyesült szövetkezetük jövőjéről, a kö­zeli és a távlati elképzelések­ről beszélgettünk, végül is a szarvasmarha-programhoz kanyarodott a szó. Közelebb­ről: hazai és külföldön szer­zett tapasztalatai alapján azt fejtegette, hogy a nagy fel­adatot sikerrel végrehajtani valóban csak úgy lehet, ha az ágazattál kapcsolatos min­den teendőt — a takarmány­termeléstől a végtermék érté­kesítéséig — komplexen ke­zelnek az üzemben, másrészt pedig, ha megkülönböztetett figyelmet fordítanák a beru­házásokra. Így mondta: Alap­vetőnek tartom, hogy korsze­rű, de a lehető legolcsóbban megvalósítható létesítménye­ket építsünk. Korszerűen, olcsón. Ez az igény, ez a felismerés nem egyetlen szövetkezeti elnök­nek a véleménye. Ezért a most megjelent és immár ér­vényben levő támogatási rendszer messzemenően talál­kozott az üzemi igénnyel. Ed­dig a nagyüzemek a létesít­mények megvalósításához százalékos kulcs alapján kap­ták a támogatást. Most az új rendelet értelmében — szako­sított telep esetén — férőhe­lyenként fix összegű támoga­tásban részesülnek. Ha a két módszert összevetjük, vitat­hatatlan, hogy ez az utóbbi ösztönzi jobban az üzemeket, hogy a korszerűség mellett az olcsó megoldásokat keres­sék. Ezzel a fix összegű tá­mogatással az üzem konkré­tan számolhat, függetlenül al­tól, hogy mennyi egy férő­hely bekerülési költsége. Hogy mit jelent ez, arra hadd em­lítsek egy példát. Ha egy gaz­daság 300 férőhelyes, hús­hasznosítású, vegyes szarvas­marhatelepet létesít, akkor tehénférőhelyenként kap 16 ezer forint támogatást. Ezt az összeget megkapja az üzem akkor is, ha húszezer, akkor is, ha harmincezer forintból épít meg egy tehénférőhelyet. Érdeke tehát, hogy a célsze­rűség mellett messzemenően törekedjen az egyszerű, olcsó, gazdaságos megoldásokra. A rendelet értelmében az állami támogatás most kiter­jed az átalakításokra is. Két szempontból is igen jelentős ez az üzemek számára. Kor­szerűsítésnél általában már nem kell gondoskodni a járu­lékos beruházásokról, mert azok adottak, tehát a bekerü­lési költség csökken. Másrészt ez a munka időben előbb va­lósul meg, mint az új építke­zés, tehát a gazdasági előny valójában kétszeresen jelent­kezik. A rendelet részletes megis­merése, tanulmányozása most a tervezés, a döntés időszaká­ban alapvetően fontos. Nem lehet eléggé hangsúlyozni a körültekintés néXkülözhetet lenségét, hiszen a szarvas­marha-programmal kapcso­latos bármilyen döntés, bár­milyen elhatározás hosszú, időre szóló feladatot jelent, és jórészt meghatározza az egésr gazdaság további sorsát. E pedig nagy felelősség! V. M. Jobb minőségű termékek, több szolgáltatás a lakosságnak Az OK.ISZ elnökének nyilatkozata Az ipari szövetkezetek áru­ellátási és szolgáltatási tevé­kenységéről nyilatkozott Rév ímjos, az OKISZ elnöke az MTI munkatársának. — 1972-ben a hasai boltok­ba került iparcikkek 16 száza­léka szövetkezeti üzemekből került ki. Az idén számolunk azzal, hogy az ismert bérpoli­tikai intézkedések nyomán el­sősorban az ipari munkásság körében várhatóan növekvő vásárlási kedv nagyobb és vá­lasztékosabb árualapot igé­nyel. Ezért 6—8 százalékkal több árut szállítunk a belke­reskedelemnek, mégpedig jobb minőségben, szélesebb válasz­tékban-. Ez azonban nem je­lentheti az árak indokolatlan emelését. Számottevően növeli terme­lését a hazai fogyasztás szá­mára a szövetkezeti fémtö- negcikk-, építőanyag-, papír- és műanyagipar, továbbá a kézmű- és a háziipar is. Kü­lönösen fontosnak ítéljük az úgynevezett hiánycikkek kö­rének szűkítését. A Belkeres­kedelmi Minisztériummal már korábban kialakított jó együtt- nűködésünknek köszönhetően az ipari szövetkezetek rend­szeresen értesülnek arról, hogy mely cikkekből van hiány, s korszerű kis- és kö­zépüzemeink — adottságaiknál fogva — képesek arra, hogy ezek többségének gyártását gyorsan bevezessék. Ipari szövetkezeteink 1973- ban tovább bővítik a lakos­ságnak nyújtott szolgáltatáso­kat. Ez különösen vonatkozik azokra az ágazatokra, ame­lyekben még kielégítetlen igé­Lekövezik az Egry József álcát (Tudósítónktól.) A régi településeik közül ke­vés olyan község van, mint Balatoniszentgyörgy, amely­nek csak a Fő utcáján van né­mi kanyar, a többi Utcája mértani egyenességű. Az ut­cáik többsége köves, az egyik leghosszabb utcája — régi ne­vén Üj utca, mai nevén Egry József utca —, amely meg­haladja az egy kilométert, még földes, téli időben pedig kel­lemetlenül ^hros. Ennek az utcának az egyik tanácstagja, dr. Kiszling Mátyás körorvos, aki a Hazafias Népfront köz­ségi elnöke is, sok szemrehá­nyást kapott választóitól, hogy nem tudja kieszközölni az ut­ca lekövezásét. A tanácstag beszámolóján j az egész utca képviseltette j magát, és újra csak az utca | kövezése került az érdeklőd« középpontjába. A kérdésben a jelenlévő tanácsi vezetőknek is nyilatkozniuk kellett. A rendkívül aktív és népes ta­nácstagi beszámolón megálla­podtak, hogy az utca lakói az útépítéshez szükséges alapozó földmunkáit és a kő terítését vállalják, a tanács pedig gon­doskodik a kő helyszínre szál­lításáról. A munkálatok vezetését Pé­ter István népfrontaktíva vál­lalta. Másnap megelevenedett az utca, és az első száz méter földmunka után a nagy teher­autók megkezdték a kő szállí­tását. Az utcaépítés értéke 250 000 forint. Ennek fele az utca lakóinak társadalmi mun­kája. Eredményes tanácstagi be­számoló volt ez. Jó volt néz­ni, ahogy az egész utca dol­gozik a falu fejlesztéséért. nyék jelentkeznek, illetve aho' az igényeknek további szá­mottevő növekedése várható. Már tavaly is a tervezettnél gyorsabban növekedett a gép­kocsi-, motorkerékpár-karban­tartás és -javítás, az elektro­mos háztartási készülékek éc az elektroakusztikai berende­zések javítása, továbbá a mo- ~>ás-vegytisztítás. Nem teljesí­tették azonban az ipari sző vetkezetek lakáskarbantarié si előirányzataikat, elsősorbs Budapesten. Ez azonban ne a kapacitáshiányon, hanem '.anácsi szervek mérsékelte' pénzügyi lehetőségein múló: Az úgynevezett hagyorr nyos szolgáltatási ágazatokba mint például a férfi- és re fodrászatban, kozmetikák- fényképészetben •— egyes r ellátatlan területek kivétel, vei — a lakosság igényeit a tal&ban ki tudjuk elégíteni. .1 szakmákban tehát a kulturál­tabb kiszolgáláson, az üzletel megfelelő karbantartásán a fő hangsúly. Újszerű szolgál­tatások vannak elterjedőben: csomagtovábbítás kisebb szállí­tási feladatok ellátása vidéken ás a fővárosban egyaránt. Bő­vül a személyi szolgáltatások köre: egyedi megrendelésre eszülnek bútorok, háztartási elszerelések, fellendülő-ben a bútortisztítás, javítás. 1973- ban is folytatjuk az elmiT •évek bevált gyakorlatát: nö­veljük a felvevőhelyek szá­mát, különösen az új lakótele­peken, a peremkörnyéki és vi­déki — még ellátatlan — terű- beteken. hogy mindenütt köze- ebb kerüljön a szolgáltatás a a kossá ghoz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom