Somogyi Néplap, 1972. december (28. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-03 / 285. szám

Ünnepi megemlékezés a kaposvári tanácsházán (Folytatás az 1. oldalról.) ként városunk gyors ütemű fejlődésnek indult, és a me­gyeszékhely ma az ország ti­zenharmadik legnépesebb vá­rosa. Kaposvár egyike az or­szág legkorszerűbben és leg­egyenletesebben fejlődő váro­sainak. A végbement fejlődés eredményeként Kaposvár nem. csak a Dél-Dunántúl, hanem hazánk egyik jelentős ipari centrumává is vált. A 28 év­vel ezelőtti dátum — 1944. de­cember 2-a — történelmi jel­kép is számunkra. Mindaz, ami a fejlődést, az élet szépülését, az anyagi és szellemi javak gyarapodását jelzi városunk­ban, a felszabadulás gyümöl­cse. Kaposvár dolgozó társa­dalma ezt soha nem felejtheti és nem is felejti el. Az ünnepi megemlékezés után Somogyi József fölkérte a városi tanács elnökét, adja át a Társadalmi munkáért emlék­plaketteket, Művészeti díjakat azoknak, akiknek a tanács-vb legutóbbi ülése odaítélte. Ros­tás Károly elmondta, hogy az idén igen szép eredménnyel zárul a társadalmi munkaak­ciók sorozata. Forintra átszá­mítva október végéig hétmillió forint értékű munka folyt Ka­posváron. A tanácselnök ez­ótán átnyújtotta a Társadalmi munkáért emlékplakettet és oklevelet a megyeszékhely csi­nosításában, fejlesztésében ki­emelkedő munkát végző három szocialista brigádnak, egy vál­lalatnak és húsz személynek. A Kaposvári Húskombinát Tye- reskova szocialista brigádjának nevében Gyergyák Ferencné brigádvezető, a Pamutfonó­ipari Vállalat Kaposvári Gyá­rának Kossuth Lajos szocialis­ta brigádja nevében Pereg Já­nos brigádvezető-helyettes, a budapesti Finommechanikai Vállalat 3. számú gyárának Elektron szocialista brigádja nevében Bedegi Tibor brigád­vezető vette át a plakettet és az oklevelet A Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat dolgo­zóinak odaítélt kitüntetést Farkas Béla igazgatónak nyúj­totta át a város tanácselnöke. Kívülük még núszan kapták meg a plaket­tet: Barth Fe­renc, az Agyag­iparosok Htsz- ének most nyugdíjba vo­nuló elnöke, a városi tanács tagja, Bognár János, a hús- Kombinát párt- bizottságának titkárá, Cser­jés Miklósné, a költségvetési üzem parkgon­dozó részlegé­nek vezetője, dr. Cser Fri­gyes, a villa­mossági gyár üzemorvosa, Csé- falvy Zoltánné nyugdíjas, a Vöröskereszt városi szervezeté­nek aktívája, Eggendorf er Jó­zsef, a villamossági gyár cso­portvezetője, a Vörös Hadse­reg úti körzeti népfrontbizott­ság titkára, dr. Gáts Attila nyugdíjas, a városi tanács tag­ja, a donneri körzeti népfront­bizottság alelnöke, Hoffmanr. Sándor nyugdíjas, városi ta­nácstag, a műszaki és kommu­nális bizottság tagja, az Autó­klub elnöke, Járányi Gyuláné nyugdíjas, a városi népfront­bizottság alelnöke, a városi nőbizottság vezetője, Kelemen Sándor, a kaposfüredi város­rész körzeti népfrontbizottsá­gának elnöke, Lévai József, az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat dolgozója, a városi népfrontbizottság tagja, Mátés Árpádné, a villamossági gyár műszerésze, a Március 15. szo­cialista brigád vezetője, JVÍoZ- dován Jánosné, a Delta Ktsz szalagvezetője, a Vöröskereszt helyi csoportjának vezetője, Rajz Ferencné, a Kefe. és Műanyagipari Vállalat dolgo­zója, szocialista brigádvezető, Szeli Tamás, az élelmiszer-kis­kereskedelmi vállalat dolgozó­ja, Topolict Lajos nyugdíjas, a Petőfi utcai körzeti népfront- bizottság tagja, Tölgyesi Zol­tán, a Petőfi iskola tanára, a Petőfi utcai körzeti népfrontbi­zottság elnöke, Varga Géza, a költségvetési üzem kőműves brigádvezetője, Werstroh Já­nos, a Latinca Sándor Megyei Művelődési Központ igazgató- helyettese, valamint Szulimán Ferencné, a Kaposvári Ruha­gyár varrónője, a szakszerve­zeti bizottság tagja, a Május 1. brigád vezetője. Harmadszor adták át Kapós- zár Művészeti díját azoknak, akik a zenében és a táncmű­vészetben, az irodalomban, a képzőművészetben, a fotómű­vészetben alkotó és szervező munkájukkal kiemelkedően já. rultak hozzá Kaposvár kultu­rális életének gazdagításához, művészeti águk fejlesztéséhez, illetve különböző fórumokon magas művészi szinten repre­zentálták azt. Magas színvonalú és nagy sikert aratott ünnepi műsor következett az emlékplakettek és a díjak kiosztása után. A szimfonikus zenekar Merényi György vezényletével Erkel Ferenc Hunyadi-nyitányát ad­ta elő, majd a Vikár Béla kó­rus József Attila—Udvardi Tél, Händel Győzelmi dal című művét szólaltatta meg, Záká- nyi Zsolt vezényletével. Somogyi József elnöki zár­szavában éltette a magyar— szovjet barátságot, s hosszan zúgott a taps a tanács nagyter­mében. Az ünnepi megemléke­zés az Internacionáléval feje­ződött be. Kaposvár művészeti díjasai ANDRÁSSY ANTAL történész, a Megyei Pártarchí­vum vezetője 35 éve ál Kaposváron, Amikor az egyetem pad­jaiban ült tud­ta, hogy So­mogy vissza­várja. Először középiskolában tanított, majd a múzeumban tevékenyke­dett. 1962-től a Megyei Pártarchívum vezető­je. 1951-ben jelent meg az első cikke, Őrizzük nemzeti hagyo­mányainkat címmel, egy diák­lapban. Szakdolgozatát az 1848-as 49-es szabadságharc somogyi történetéről írta. Az újkori történelem is sok kutatná valót jelent a feladat­ra vállalkozónak. Andrássy Antal megszervezte a Pártfőis­kola maigyar munkásmozgalmi szakosítójának oklevelét is, tizenkét éve tanítja e tárgyat az esti egyetemen. Publikációi kőiül a legfon- Cosab’ ak között kell megemlí­teni Latinca mártírhaláláról szóló kutatásának eredményét,- melyre ma már forrásanyag­ként hivatkozunk. A volt Tán- esícs-gimnázista tiszteletadás­ként megírta a gimnázium 1918—1919-as történetét. A Sorsforduló című kötetben je­lent meg A felszabadulás elő estéje Somogy ban című mun- ká j a 1 '• .ut >b, 1971-ben a somogyi kommunisták harcá Tol írt értékes tanulmány:. Mintegy harmincöt—negyven 'népszerűsítő történelemtanul- m -T<nermszáz cikke jelent a Somogyi Néplap­ban. Jelenleg Notszlopy élet­rajzául dolgozik. SOMOGYI PÁL író. Kaposvárom született. Itt él yolc évesen — életvidáman. 1919-től tagja a kommunista pártnak. A La- tánca-század egyik szervező­je és tagja volt. A börtön- ből a fehérter­ror elől Jugo­szláviába szö­kött, majd Bécs, Prága, Berlin, Moszkva az útiránya. 1946-ban tért haza. A felszabadulás után itthon négy könyve jelent meg: egy verseskötet, egy novelláskötet, a Nagy iskola és a Tűz a Ka­pos mentén című regények. A Tűz a Kapos mentén című re­gényében az 1919-es somogyi eseményeket örökítette meg. Négy évig a Somogyi írás című folyóirat felelős szerkesz­tője volt. Az elmúlit években is kitar­tóan dolgozott, 1970-ben Iro­dalmi estet rendezték művei­nek bemutatására Szabadlkán, 1971-ben jelent meg a sza badkai Eíetjel-sorozatban a Máglya című műve. Jelenleg életrajzi regényének folytatá­sát írja, Idegenben címmel, melyben a jugoszláviai emig­ráció évei elevenednek meg. Több mint húsz éve publi­kál a Somogyi Néplapban, UNGVÁRI KÁROLY festőművész. Munkásfestő. \fcaz a munkásélet ad keretet ma is festői te­vékenységének. A gépkocsi vo­lánja mellett ül huszonkét éves kora óta ötvennyolc éves; kapós \;í rínak vallja magát, mivel egészen kis gyermekkará­ban került ide. 1950-ben iratkozott be Z. Soós István kaposvári szabad- iskolájába rajzolást, festést tanulni. Hét, nyolc évet szor­galmasan tanult a Balázs Já­nos képzőművészeti körben is. Életének egyik legszebb ün­nepnapja volt, amikor elisme­résül megkapta a Képzőmű­vészeti Alap tagságáról szóló igazolványt. — Mit jelent számomra ka­posvárinak lenni? — tette föl magától a kérdést, hogy el­mondhassa: itt érzi jól magát, mert itt látta meg azokat a dolgokat, melyeket vásznán megfestett. Részt vesz a megye képző­művészeinek kiállításain. Tö­rekvése, hogy a tudományos megismerésén keresztül új fes­tői világot fedezzen föl. FARKAS BÉLA pedagógus-festő. A legfiatalabb az idei mű­vészeti díjasok közül. Har­minchárom éves. Kaposvá­ron született, itt szerzett 1957-ben tanítói diplomát. A rajz szak külö­nösen kedves volt neki, te netséget érzett hozzá. Az egri tanárképzős évei után szülővá­rosában kezdte megvalósítani életének szép feladatát: tanít­son és alkosson. A Gárdonyi általános iskolában kezdett, majd a Krénusz iskolában foly­tatta működését, ahol ma is dolgozik; emellett megyei szakfelügyelői munkát is ellát. 1971-ben pedagógus-festői munkásságát Székely Berta- lan-díjjal ismerték eL Rendszeresen szerepéi a me 'vei tárlatokon, első önálló ki­állítását 1971-ben Sopronban, a somogyi najjok keretébe- rendezték meg. 1972-ben Csur­gón mutatta be anyagát, majd a Palmin» Togliatti Megyei Könyvtárban éálftobt ki. Tanulói országos és nemzet­közi rajzsSkereket érnek el minden évben. Legújabb terve: 1973-ben a Csepel Galériában mutatja be műveit» PÉTER JÁNOS fotóművész. 1920-ban született Kaposvá­ron, itt él azó­ta, s a Somogy- Zala megyei Vas- és Mű­szaki Nagyke­reskedelmi Vál- alat áruforgal­mi előadója. 1958 óta foglal­kozik a fotó­zással. 1965- ben máris megrendezhették első nagy­szabású kiállítását a Latinca Sándor Megyei Művelődési Központban. 1970-ben Pécsett mutatkozott be, s ebben az év­ben felszabadulási sportfotó­kiállítást rendezett szülőváro­sában. A Tegyünk többet So­mogy ért 1971. évi pályázaton munkajutalomban részesítet­ték. 1968-ban a norvég fotómű­vészek szövetségének diplomá­ját kapta meg; Olaszország­ban Micheiaingela ezüstérem­mel tüntették ki, Jugoszláviá­ban ezüst plakettet szerzett, 1970-ben Tokióban aranyérem­mel díjazták, ebben az évben a spanyolországi MartoreHó- ban ezüst trófeával jutalmaz­ták. Díjnyertes képei között ka­posvári témájúakat is talá­lunk. Az olimpia ideje alatt Ka­posváron, a TIT-székházban sportfotó kamarakiállítást ren­dezett. VIDA JÓZSEF koreográfus, a Somogy Tánc- együttes vezetője. 1935-ben Ka­posváron szü- etetrt, itt a Vas­utas Tánc- együttesben kezdett tán­colni, majd ok- cató-tanfalya- mot végzett. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán fej­lesztette tovább tudását, 1960 óta a Csepel, 1965 óta a So­mogy Táncegyüttes vezetője. Mindkét együttes az ő vezeté­se alatt kapta meg a Kiváló együttes címet. A Somogy Táncegyüttest 1971-ben arany oklevéllel minősítették. Az együttes bejárta Európát, vol­tak a Szovjetunióban, az NSZK-ban, Törökországban, Olaszországban és Jugoszlá­viában. A táncosok mindenütt So­mogy, Kaposvár hírnevét öregbítették. A Buzsáki fantá­zia, a Képek Somogybái tánc­szvit, a Botos tánc, mely so­mogyi kanásztáncokból szüle­tett — Vida József koreográ­fiái. Somogyi gyűjtésen alapuló táncjátékait országszerte is táncolják. Tanítványai közül számo­sán támeoktatók lettek, együt­teseket vezetnek. HENKEY ZOLTÁN énektanár, városi és megyei szakfelügyelő. 1914-ben szüle­tett. Szakfel­ügyelőiként kezdte meg működését me­gyénkben, s 1953 óta tanít Kaposváron, Felügyelői munkája mel­lett ma is ta­nít a Krénusz János általános Iskolában. Két évtizedik tagja volt a megyei úttörőelnökségnek, irá­nyította a megye úrbtörőcsana tainak ének—zenei munkáját Énekkarokat vezetett, dálos- ünnepekiet, találkozókat szer­vezett Nagy gondot fordított a Tévedésből világra jött szavaink A minta meg a nemtíí ’ A nyelvújítás eddig megis­mert gyári remekei mindig va­lamilyen világos — bár sokszor téves — logika, elv szerint ké­szültek. Van azonban néhány tucat olyan szava is e gazdag szótermő korszaknak, amelyek szinte a véletlen szülöttei: me­rő tévedésnek köszönhetik lé­tüket. Ilyen a ma már nélkülözhe­tetlen minta szavunk is, amely számos jelentésben és szinte számtalan összetételben él nyelvünkben. Nos, a minta csak 1784 óta létezik nyelvünk­ben, de az eltelt majd kétszáz esztendő alatt igen népesre szaporodott családja; gondol­junk csak a mintagazdaság-ra. a szabásminta, a mintakép, az árumintavásár stb. szavunkra. Eladdig többnyire a mustra szót használta nyelvünk a min­ta helyett; a mustrál, végig­mustrál ige »-alaposan szem­ügyre vesz, szinte mintát vesz valakiről-« jelentésben ma, is él nyelvünkben. Ez a mustra és mustrál végső soron a »mutat« jelentésű latin monstrare ige származéka; ezt jegyezzük meg és tartsuk is meg emlékeze­tünkben, míg a rómaiak nap­fényes földjéről hirtelen fordu­lattal észak jeges tájaira, Nor­végia partvidékére utazunk. Útikalauzunk, vezetőnk tudós hazánkfia, Sajnovics János lesz, akinek voltaképpen minta szavunkat köszönhetjük. A bu­dai csillagvizsgáló jeles mun­katársa híres csillagászunknak, Hell Miksának társaságában 1769-ben a dán király meghí­vására Norvégia legészakibb részébe. Vardöhusba utazott, hogy a Nap korongja előtt át­vonuló Venus bolygót kedvező feltételek között figyelhessék meg, s a ritka eseményt érté­kes csillagászati mérésekre használják fel. Útközben sokat beszélgettek a magyar, a finn meg a lapp nyelv akkoriban sokat vitatott rokonságáról. Nos, a tudós szerzetestanár, Sajnovics János, megragadta az alkalmat, s Norvégia észa­ki részén a helyszínen kezdte tanulmányozni a vándorló no­mád lappok nyelvét. Örömmel fedezte fel mindjárt az első megfigyelések alkalmával a szóegyezéseket, s kutatásai eredményeit hamarosan latin nyelvű könyvben tárta a világ elé. Híressé vált úttörő mun­kája 1770-ben jelent meg Kop­penhágában. Sajnovics János egy helyen azt írta nyelvha­sonlító művében, hogy az »alak, példa« fogalmát a ma­gyarok a latin eredetű forma szóval fejezik ki, noha a ro­kon népnek van saját ősi szava a fogalomra, a minta, mely — az író föltevése szerint — a magyar—lapp rokonság mellett bizonyít, hiszen voltaképpen abból a magyar« kifejezésből ered. hogy mint a, olyan mint a másik. Talán mondanunk sem kell, hogy — a sok való­ban rokon szó mellett — ez a szórokonítás a képzelet játéka volt csupán. A lapp nyelvben található minta (pontosabban: münta szó) ugyanis nem ere­deti lapp szó, hanem a norvég mynster átvétele, amely végső soron ugyanarra a latin monst­rare igére megy vissza, amely­ből a mi régi mustra szavunk is származott. Ilyenformán mustra meg minta szavunk ugyanannak a latin szónak két arca, két külön változata nyel­vünkben. A derék nyelvújítói azonban ezt nem tudták, s i kapva kaptak a lapp rokon ’ j ->ősi magyar« minta szaván | akik, lám, magyarabban feje­zik ki még most is magukat, mint déli rokonaik. Elsőnek letlen játékaként, egy tévedés szeszélyéből született meg. Akad olyan szavunk is, amely puszta sajtóhibának köszönheti létét. Arany János híres szép Shakespeare-fordításában, a Hamletban olvashatjuk: »Használja fövegét: fejreva- 16 az.« A föveg szó — noha manap­ság inkább csak a történelmi regényekben, a szépirodalom nyelvében találkozunk vele — mindannyiunk számára világo­san azt jelenti, hogy »fejreva- 16, főre való, fejfedő«; azaz a sapka, kalap, kalpag, kucsma, süveg összefoglaló neve. S ha megkérdeznénk, hogy honnan is ered, alighanem leg­több olvasónk azt válaszolná, hogy természetesen a fej, az­az régebbi alakjában: fő sza­vunkból, amelyből pl. a fökötő, főre való is származott. De hét a dolog nem ilyen egyszerű, hi­szen -vág, vég- főnévképzőnk nincsen. Ha a föveg eredete után nyomozunk, kiderül, hogy leg­először majd négyszáz éve bukkant föl Ambrosius Calepi- nus olasz hittudósnak Lyonban 1585-ben kinyomtatott nagy tíznyelvű szótárában. A tudós Ágoston-rendi atya híres latin szótára azelőtt hét, nuúd tíz nyelven közölte a latin szavak megfeleléseit; az 1585-i tíz­nyelvű kiadásba a magyar nyelv is, belekerült, s ott a »fejfedő« jelentésű latin capi- tium szó magyar megfelelője a Foeueg. A lyoni francia nyomdászok nem tudtak, nem tudhattak magyarul, s a kéz­iratban szereplő füveg szót té­vesen föveg-nek olvasták, s úgy Is szedték ki. Nem ez az egyetlen sajtóhiba a szótár magyar szövegében, hiszen a »házinyúl« jelentésű Cuniculus mellett például hányái áll a szó magyar megfelelőjeként, a »püspök« jelentésű Épiscopus mellett pedig Prospoek olvas­ható. Ez utóbbi tévedéseket természetesen hamar fölfedez­ték és kijavították azok a ké­sőbbi szótárírók, akik az olasz tudós munkáját újabb szótá­rak készítéséhez fölhasználták. A föveg azonban félrevezette a későbbi szótárirókat: úgy vélték, hogy a fej, fő szónak egy már elfelejtett régi szár­mazékával van dolguk, s ők maguk is fölvették szótárukba. A nyelvújítók aztán örömmel fedezték föl a — hitük szerint — elfelejtett régi szót, s el­terjesztették hamarosan az iro- .dalom nyelvében. Hasonlóképpen sajtóhibá­nak — idegen szóval »Leiter Jakab«-nak — köszönheti létét »tündér, géniusz« jelentésű nemtő szavunk is, amely ma már csak az irodalom, a költé­szet nyelvében él. Madách Imre halhatatlan remekében, Az ember tragédiájában olvas­hatjuk: »Szerelem, költészet és ifjúság Nemtője tár örök utat honomba.« Nos, ez a nemtő szavunk is egy sajtóhibából született meg akárcsak a föveg, mégpedig ugyanegy bölcsőben ringtak: Calepinus atya szótárában. A •szellem, őrző szellem« jelen­tésű latin genius szót, mivel végső soron a »szül, nemz« je­lentésű latin gigno igéből szár­mazik, a Calepinus szótár rr>a tyar sz* anyagának' 'a. T.askai (Csókás) Péter er iélyi rét -rmátus pap nemző ■ok for. iV lyohi, nj "i Jász azonban, aki nem ismert a magyar nyelvet, az áthúzott z-t áthúzott t-nek nézte — s gyermekeik zenei nevelésére. Kidolgozta az összevont tago­zatú osztályok és kisiskolák módszertanát, melyet országo­san is elismertek. A Közneve­lés című folyóiratban, a Tan­könyvkiadó Útmutató soroza tábam jelenlek meg szakpubli kád ói. lelkes szervezője volt a So nogy megyei Pedagógus Férfi kar m^alakífásának, mélynél; Baróti Szabó Dávid Használta magyar szóként a minid-1, majd Faludi Ferenc, a kiváló költő kezdte népszerűsíteni — s a szó, noha merő tévedés volt a szülőanyja, hamarosan elter­jedt, s tovább szaporodott: be 151e sarjadt a mintáz ige, a mintaszerű melléknév, a mir, tá kép stb S a minta nem egyetle >lyan szavunk, amely a vé így világra segítette a kedves nemtő-t, amelyet a későbbi szótárírók éppen úgy átvettek, mint a föveg-et Szemere Pál szerint Kazinczy Ferenc ba­rátja, Döme Károly kanonok ólt vele először 1815 ben meg- 'elent fordításában, s utána, nem-kisebb költők népszerű«* tették a szót, mini , r'smari Mihály. . Dr. S d.igyi I e enc tagja is. Ax (wtfcKBÉ: fejlődéséről kószát tanulmányt jetantag. •Mutatvány «xlUfyl Ferencnek A magyar szó regénye dml nemrég megjelent könyvéből (Bp., 1972, TankönyvUadá. M Ft). Somogyi Néplap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom