Somogyi Néplap, 1972. december (28. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-01 / 283. szám

Leonyid Brezsnyev: „Ha egyesítjük erőfeszítéseinket, erőnk nem egyszerűen párosul, hanem megsokszorozódik” Kedves elvtársak! Barátaim! Mélyen meghat bennünket a lelkes fogadtatás, amelyben itt, az önök üzemében részesítenek bennünket, és a szívélyes ven­dégszeretet, amely a szovjet párt- és kormányküldöttséget itt-tartózkodásának első per­ceitől körülveszi magyar föl­dön. Szeretnék szívből köszönetét mondani önöknek ezért a fe­lejthetetlen találkozóért, Ká­dár elvtárs és a többi elvtár­sak meleg szavaiért és tolmá­csolom önöknek, elvtársak, Bu­dapest minden lakójának, a szocialista Magyarország min­den dolgozójának a Szovjet­unió kommunistái, a szovjet munkások, valamennyi szovjet ember testvéri üdvözletét. Különösen örülünk a lehe­tőségnek, hogy éppen itt, az önök üzemében, a magyar munkásosztály fellegvárában fordulhatunk a barátság sza­vaival a magyar néphez. A szovjet embereknek nem kell magyarázni, mit jelent Csepel. Iskolás koruk óta tudják, hogy itt, a Vörös Csepelen munká­sok tüntettek az 1905-os orosz- országi forradalom támogatá­sára. Jól emlékeznek rá or­szágunkban, hogy 1919 márci­usában a csepeli rádióállomás vette Vlagyimir lljics Lenin­nek a hős Magyar Tanácsköz­társasághoz intézett üzenetét. A magyar kommunisták hűek a proletár internacionalizmushoz S az önök kollektívája ma is kimagasló szerepet tölt be azoknak a nagy és fontos fel­adatoknak a megoldásában, amelyeket a párt, annak X. kongresszusa tűzött az önök országa elé. Rendkívül kellemes érzés, hogy ma személyesen fejezhe­tem ki önöknek, kedves bará­taim, forró hálánkat a szá­munkra felbecsülhetetlen érté­kű ajándékért — a csepeliek vörös emlékzászlajáért —, me­lyet az SZKP Központi Bizott­ságának adományoztak. Féltve őrizzük ezt a zászlót, amelyet az MSZMP X. kongresszusa alkalmából nyújtottak át. Po­litikai bizottságunk, az SZKP Központi Bizottsága és minden szovjet kommunista úgy fogad­ta ezt az ajándékot, mint a proletár1 szolidaritás jelképét, a Szovjetunió és Magyarország munkásnépe közös küzdelmei­nek szimbólumát; mint annak a megbonthatatlan egységnek a jelképét, amelyben pártjaink és népeink a szocializmus és a kommunizmus ügyéért, a tar­tós békéért, a dolgozó embe­rek boldogságáért harcolnak. A Szovjetunió népei nem fe­lejtették el, hogy nem sokkal a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után, amikor pro­letariátusunk sok ország im­perialistái ellen harcolt, a ma­gyar munkásosztály itt, a Du­na partjain megteremtette a tanácshatalmat. Ez újabb át­törés volt a kapitalista rend­szeren, áttörés Európa köze­pén. S noha a helyi burzsoá­ziának és a külföldi interven­ciósoknak sikerült akkor meg­fojtani a munkáshatalmat, az 1919-es magyarországi forrada­lom nagy iskolája lett orszá­gunk minden forradalmár nemzedékének. A magyar kommunisták, a magyar munkások szilárdan hűek a proletár internaciona­lizmushoz. A magyar munkás- osztály legjobb fiai és leányai a Vörös Hadsereg soraiban küzdöttek október ügyéért, harcoltak a fasizmus ellen Spanyolországban, és az igaz­ságot hirdették a népnek a Szovjetunióról a Horthy-rend- ' szer legsötétebb éveiben. S ez egyben harcot jelentett a jö­vendő szocialista Magyarország gért is. Immár csaknem három évti­zede a munkásosztályé és párt­jáé a döntő szó a magyar -po­litikában, a gazdaságban, az élet minden területén. A mun­kásosztály áldozatos munkájá­val, öntudatával, fegyelmével, a szocializmus magasztos esz­ményei iránti hűségével erősíti szövetségét a dolgozó paraszt­sággal és a népi értelmiséggel, befolyást gyakorol az egész társadalomra és vezeti azt. A Magyar Szocialista Mun­káspárt, a munkásosztályra tá­maszkodva, lelkesítő távlatokat nyitott az ország előtt, tömörí­tetté az egész népet, az egész nemzetet. Létrejött a szabad emberek társadalma, az a tár­sadalom, amelyben mindenki kibontakoztathatja képessé­geit, tehetségét, alkotókészsé­gét. Mi, szovjet emberek, szov­jet kommunisták, nagyra be­csüljük ezt a barátságot, mely kiállt minden megpróbáltatást, s a szocializmus és a kommu­nizmus diadaláért vívott közös harcunkban edződött. Ez a ba­rátság áthatja országaink egész életét. E barátság a leg­magasabb fokon pártjaink testvéri együttműködésében, pártszervezeteink széles körű érintkezéseiben, az MSZMP és az SZKP Központi Bizottságá­nak állandó kapcsolataiban fejeződik ki. A legjobb, a leg­barátibb viszonyunk alakult ki Kádár elvtárssal és a többi magyar vezetővel. A tapasztalatok felhasználása közös S különösen nagyszerű, hogy mindennapi gyakorlattá lett a szovjet és a magyar dolgozók — munkások, parasztok, a tu­domány és a kultúra művelői — tízezreinek, százezreinek rendszeres, szoros, elvtársi érintkezése. Vagyis barátsá­gunk valóban az egész népet átfogja. Ez a barátság nem­csak a mának, nemcsak a hol­napnak szól, hanem örök idők­re érvényes! Kedves elvtársak! Az önök gyára testvérüzeme a mi mag- nyitogorszki kohászati üze- münkhek, az uráli gépgyárnak, n Kirov-gyárnak és a szovjet nar más óriásainak. Voltakép­pen azonos feladatokon dol­goznak: a társadalmi termelés hatékonyságának fokozásán, a tudományos és technikai for­radalom vívmányainak egybe­kapcsolásán a szocializmus előnyeivel, az irányítás tökéle­tesítésén. Mi is, önök is ren­delkezünk tapasztalatokkal e problémák megoldásában. E tapasztalatok alkotó felhasz­nálása közös érdekünk, s ez is ösztönöz bennünket együttmű­köd ‘.sunk álla-dó mélyítésére Újból és újból megbizonyoso­dunk arról, hogv ha egyesítjük erő teszi izeinket, erőnk nem egyszerűen párosul, hanem megsokszorozódik. Ezért, amikor manapság Magyarországról, a Szovjet­érdek unióról vagy más szocialista országról van szó, nemcsak az adott ország nemzeti potenciál­ját veszik számításba, hanem a közös, egyesített potenciált is; azokat a nagy előnyöket, amelyeket közösségünk, inter­nacionalista szövetségünk nyújt valamennyiünknek. Ter­mészetesen mindegyikünknek megvannak a maga tervei, si­kerei és örömei. Megvannak a maigunk problémái, nehézségei is, amelyek olykor az iparban, olykor pedig a mezőgazdaság területén mutatkoznak. De fej­lődésünk jellegét nem ez, ha­nem következetes előrehala­dásunk dinamizmusa, vala­mennyi ország és egész közös­ségünk gazdaságának állandó növekedése határozza meg Elég, ha megemlítjük, hogy a KGST-országok ipari terme­lése az idén, a jelekből ítélve csaknem nyolcszorosán halad­ja meg az 1950. évi szintet. A fejlett kapitalista országokban j pedig, előzetes adatok szerint, ugyanezen idő alatt kb. há­romszoros a növekedés. Nehéz az embernek, ha agvedül van, nehéz egy or­szágnak is, ha nincsenek szö­vetségesei, ha nem foghat ösz- sze vele egy eszmét valló né­pekkel, baráti államokkal, Er­ről, elvtársak, saját tapaszta­latunk alapján győződhettünk meg, amikor hosszú éveken át egyedül álltunk az imperialista államok gyűrűjében. Épp ezért örülünk annak, hogy ma mái az egész világon vannak ve­lünk barátságban levő orszá­gok. Különösen nagyra tart­juk, hogy vannak velünk test­véri viszonyban levő, szocia­lizmust építő népek. Tudjuk, hogy ezt szívén viseli a nagy szocialista család minden tag­ja. Egységben az erőnk, ez döntő tényezője annak, hogy sikeresen teljesítsük mind bel­ső, nemzeti, mind pedig közös internacionalista feladatain­kat! Mélyül és egyre sokoldalúb­bá válik gazdasági együttmű­ködésünk. Ezt világosan mu­tatja országaink példája is. A Szovjetunió és Magyarország egyesíti erőfeszítéseit az alu­mínium-termelésben csakúgy, mint a gépkocsigyártásban, az olajfeldolgozásban és az elekt­ronikus számítástechnika ki­fejlesztésében. Munkánknak tág tere van. Minden lehető módom tovább erősítjük gaz­dasági kapcsolatainkat. Egyre szorosabb a szocialis­ta áUamoik politikai együtt­működése. Minden fenntartás nélkül mondhatjuk, hogy gya­korlatilag nincs egyetlen olyan nagy horderejű akció sem a nemzetközi küzdőtéren, amely­ben ne lennénk egységesek. Ez növeli közös külpolitikánk eredményességét. Évről évre tökéletesedik ka­tonai együttműködésünk. A szocialista országok nem csi­nálnak ebből titkot. Amíg fennáll az agresszív NATO- tömb, meg fogjuk tenni az erő­feszítéseket ezen a területen is. A munka tervszerűen fo­lyik, és úgy gondolom, Kádár elvtárssal együtt biztosíthat­juk önöket, hogy a Varsói Szerződés fegyveres erői meg­bízhatóan őrzik országaink, né­peink békés munkáját. Még Iránom évtized sem telt él a szocializmus világrend­szerének létrejötte óta. Arány­lag rövid idő ez, de mekkora és sok tekintetben meghatáro­zó szerepet tölt be a világon a népeknek ez az új közössége. A szocialista világrendszer példája az országok közötti új, a történelemben azelőtt isme­retlen kapcsolatoknak, a tel­jes egyenjogúságira, a kölcsö­nös segítségre és a közös cé­lokat szolgáló kollektív együtt­működésre épülő viszonynak. A világ küzdőterén együtte­sen fellépő szocialista államok segítik a társadalmi haladást, akcióik megfelelnek a mun­kásosztály, valamennyi dolgo­zó, a föld minden népe létér­dekeinek. Nyíltan meg kell mondanunk: az, hogy az im­perialisták nem merték kirob­bantani új világháborút, min­denekelőtt a szocializmus vi­lágrendszerének történelmi ér­deme. Nélküle más volna boly­gónk arculata. Nemzetközi politikánk alapvető céljai Felsorolni is nehéz lenne mindazt, amit a szocialista or­szágok a béke és a haladás ér­dekében tettek. Elég, ha meg­említjük nemzetközi politi­káink egyes alapvető célkitű­zéseit a legutóbbi években. Ezek a következők: — a béke érezhető, érzékel­hető megszilárdulása Európá­ban; — a hős vietnami népnek nyújtott nagy és sokoldalú se­gítség az imperialista agresz- szió elleni sikeres harcához; — a haladó rendszerű arab országok, azok igaz ügyének támogatása; — hatékony szolidaritás Ázsia, Afrika és Latin-Ameri- ka népeivel abban a jogos tö­rekvésükben, hogy gazdái le­gyenek otthonuknak; — az India és Pakisztán kö­zötti jószomszédi viszony ki­alakításának és e körzet bé­kéje helyreállitásának tevé­keny segítése; — s végül: eredményes harc a békés egymás mellett élés elveinek meghonosodásáért a nemzetközi viszonyok egészé­ben; harc a tartós békéért, a fordulatért a feszültségtől az enyhülés felé, a bizalmatlan­ságtól és a viszálytól a kölcsö­nösen előnyös együttműködés irányába. Mindez elvtársak, nem ku­lisszák mögötti diplomáciai lé­pés, nem egyezkedés a népek háta mögött, hanem nyílt, kö­vetkezetes, becsületes politika. S ez nem ígérgetés, nemcsak elmélet, hanem gyakorlat Jő irányba változik az európai helyzet Az európai helyzet tehát to­vábbra is a jó irányába válto­zik. Ez szerintünk lehetővé te­szi, hogy már a közeljövőben újabb hasznos lépések történ­jenek kontinensünk politikai légkörének javítására. Például olyan lépésekre gondolok, mint az NDK és az NSZK kö­zötti kapcsolatok alapjait sza­bályozó szerződés aláírása és életbe léptetése; a Német De­mokratikus Köztársaság teljes és sokoldalú bevonása a nem­zetközi kapcsolatok minden formájába; az NDK és az NSZK felvétele az Egyesült Nemzetek Szervezetébe; a Csehszlovákia és valamennyi szocialista ország fontos álla­mi érdekeit érintő müncherv diktátum kérdésinek rendezé se. Az események ilyen alaku­lása természetesen magával hozza, a szocialista közösség országai és az NSZK. viszonyá­nak további normalizálását. Ezt valamennyien kúránates­| nak és hasznosnak tartjuk. | Mint ismeretes, már régóta ál­lást foglalunk e feladatok meg­oldása mellett, szolidárisán lé­pünk fel, aimak tudatában, mi­lyen nagy jelentőségűek ezek a tartós európai béke szem­pontjából. Amellett vagyunk, hogy megtisztítsuk az európai talajt a múlt hordalékától Ért nagy­mértékben elő kell segítenie az összeurópai értekezletnek, amelynek sokoldalú gyakorlati előkészítése — mint Kádár | elvbárs is mondotta — már megkezdődött. A szocialista országok vilá­gosan kifejtették közös állás­pontjuk lényegét a politikai tanácskozó testület nrágai ülé­sének nyilatkozatában. Art -'drink az összeurónai érteke-» 'ettől, hogy megerősítse vala­mennyi európai állam egyen­lő és ténvleees biztonságának elveit Ellenezzük a megkü­lönböztetést az európai keres­kedelemben és amellett va­gyunk, hogy széles körben fej- lődjék az európai államok egyenjogú érdemi együttműkö­dése különböző területeken. Íme, ez elvi álláspontunk, amelyet szilárdan követtünk és követni fogunk. Ha messzebbre nézünk, art látjuk, az európai politikai légkör javulása lehetővé teszi, hogy foglalkozni kezdjünk egy olyan fontos feladat meg­oldásával, minit a fegyveres erők, tehát erők és a fegy­verzet csökkentése Európá­ban. Nemrég még irreális volt nemcsak megoldani, de felvetni is ezt a problémát. Most pedig úgy merül fel ez a kérdés, mint a kontinens«! végbemenő általános politikai fejlődés természetes következ­ménye. Ezt a kérdést komo­lyan és felelősséggel, s egy­mással konzultálva közelítjük meg. Magától értetődik, hogy a probléma nem egyszerű; szá­mos tényező figyelembevéte­lét, a különböző államok szu­verén jogainak és érdekeinek kellő tiszteletben tartását kö­veteli meg. Nem akarok itt jövendölésekbe bocsátkozni mindezek megvalósításának konkrét formáit1 illetően. De bízunk abban, hogy a felék jó szándékával meg lehet majd találni a konstruktív megol­dást. Elvtársak! A szocialista ál­lamok külpolitikája mind na­gyobb elismerésre és támoga­tásra talál. A népek látják, hogy tőlünk, kommunistáktól idegenek az önző külpolitikai számítások. Az, amire mii tö­rekszünk, megfelel a béke, minden dolgozó érdekeinek S nem véletlen, hogy mindenütt, ahol még elnyomás és erőszak uralkodik, ahol kifosztják a munka emberét, úgy tekinte­nek a népek a szocializmusra, mint az egész emberiség zász­lajára és reménységére. Tisztában vagyunk ezzel a történelmi felelősséggel és to­vább fokozzuk erőfeszítésein­ket a béke, a szabadság és a szocializmus ügyének diadala érdekében A két világrendszer harca Az imperializmus különféle módszerekkel próbál hatni a szocialista világra: a közvet­len agressziótól kezdve — mint ahogyan ezt a VDK ellen teszi — a legkörmönfontabb, hízelkedő fogásokig, amelyek célja a nacionalista előítéletek felélesztése és a szocialista or­szágok internacionalista szoli­daritásától való bármilyen .el­térés ösztönzése. Olykor gaz­dasági előnyöket is ígérgetnek egyik vagy másik szocialista országnak. Az imperialisták, ha imák is rólunk valami iga­zat — s ezt ma már nem tud­ják elkerülni — feltétlenül mérget is kevernek hozzá. A szocialista országok hatá­rozott visszautasítással, egybe- forrottságunk, testvéri szövet­ségünk sokoldalú megszilárdí­tásával válaszoltak és fognak válaszolni az imperialisták és szekértolőik minden kísérleté­re. Az imperialisták nem kis re­ményeket fűznek a kínai veze­tésnek a Szovjetunió és más szocialista országok irányában tanúsított nyíltan ellenséges magatartásához. A kínai veze­tők cselekedetei a nemzetközi küzdőtéren szöges ellentétben állnak a béke és a szocializmus érdekeivel, s ez teljes mérték­ben megfelel az imperialista reakciónak. Szovjetellenes kiagyalásaik­kal Pekdngben olyan abszurd állításokig jutottak el, mintha a Szovjetunió Kína megtáma­dására készülne. Aligha felté­telezhető azonban, hogy e ko­holmányok szerzői komolyan hinnék ezt. Nem ártana, ha a kínai vezetők gondosabban ku­tatnák, mi is a valódi forrása a Kínai Népköztársaság rossz viszonyának a Szovjetunióval és más szocialista országokkal. Akkor bizonyára rájönnének, hogy ez a forrás ott található a kínai fővárosban, saját poli­tikájukban, amelynek célja az államok közötti viszony kiéle­zése, szakadás előidézése a szo­cialista rendszerben és az anti- imperialista erő megosztása. Kínának ez a politikája nem segítheti elő a szocialista or­szágokkal való jó egyetértést. A Szovjetunió — ezt ismé­telten hangoztattuk — a Kí­nai Népköztársasággal való vi­szony normalizálása mellett foglal állást. Elvi irányvona­lunkat Kína viszonylatában világosan megszabták az SZKP XXIV. kongresszusának hatá­rozatai. S megelégedéssel álla­píthatjuk meg, hogy ebben a fontos kérdésben is teljes az egységünk a Magyar Népköz- társasággal és más testvéri szocialista országokkal. A látogatás pozitív Elvtársak! A szovjet párt- és kormányküldöttség látogatása a Magyar Népköztársaságban | és a tárgyalások hozzájárulnak a szocializmus erőinek általá­nos erősödéséhez, a béke meg­szilárdításához a világban. Újabb jelentős lépést tettünk a szovjet—magyar együttmű­ködés fejlesztésére. Tovább erősödött a kapcsolatainkra oly jellemző őszinteség, bizalom és kölcsönös megértés. Jó távlato­kat vázoltunk fel együttmű­ködésünk minden fontos terü­letén és kétségtelen, hogy kap­csolataink az elkövetkező években még gyümölcsözőb­bek és szorosabbak lesznek. Magyarország kommunistái, munkásosztálya megérdemelt tekintélynek örvend a világ kommunista és munkásmoz­galmában: a közös antiimpe- rialista front erősítéséért küz­dő harcosok első soraiban ha­ladva, cselekvőén részt vesz­nek az 1969-es nemzetközi kommunista tanácskozás meg­állapításainak és eszméinek megvalósításáért végzett nagy munkában ; szerepük e tanács­kozás előkészítésében általános elismerést nyert. Elvtársak! Felszólalásomban nem beszéltem országunk bel­ső fejlődéséről. Erről az évről annyit mondanék, hogy a szov­jet nép, pártunk a Szovjetunió megalakulása 50. évfordulója előkészületeinek jegyében él és dolgozik. A munkásosztály, a kolhozparasztság és az értel­miség arra törekszik, hogy újabb munkasikerekkel kö­szöntse ezt a nagy ünnepet és biztosítsa az SZKP XXIV. j kongresszusán felvázolt tervek j sikeres teljesítését. Engedjék meg, elvtársak, hogy élve e kellemes találko :ás lehetőségivel, kifejezőül elismerésünket a testvéri Ma •»varország munkásainak, pa rasztságának, értelmiségének és valamennyi dolgozójának azért, hogy ók is méltóképpen készülnek megünnepelni a * eredménnyel járt 50. évfordulóját. Befejezésül, elvtársak, még egyszer szívből jövő köszöne- tünket fejezzük ki az MSZMP Központi Bizottságának, a Ma­gyar Népköztársaság kormá­nyának, mindannyiuknak, ked­ves barátaim, a testvéri fogad­tatásért. Újabb sikereket kívá­nunk Csepel munkáskollektí­vájának, Budapest lakóinak, Magyarország minden dolgozó­jának a szocializmus építésé­ben. Boldogságot, egészséget és jólétet minden magyar család­nak! Éljen az MSZMP vezetésé­vel a szocialista társadalmak építő magyar nép! Éljen a magyar munkásosz­tály — a szocialista Magyar- ország vezető ereje! Éljen kipróbált harci élcsa­pata — a Magyar Szocialista Munkáspárt! Éljen a szovjet—magyar ba­rátság és a szocialista államok internacionalista egysége! Éljen a beke és a kommu­nizmus! Engedjék meg, elvtársak, hogy szolidaritásunk, megbont­hatatlan egységünk jeléül át­nyújtsam önöknek Ivan Sadr, a kiváló szovjet szobrász »Zászlót tartó munkás« című alkotását. * * * Kádár János és Leonyió Brezsnyev szavait sűrűn sza - kította félbe a nagygyűlés részvevőinek tapsa. A magyar—szovjet barátsá­gi nagygyűlés az'Internaciona- lé hangjaival ért véget. * * * A szovjet párt- és kormány küldöttség tiszteletére -csütör tökön díszelőadást tartottak a? Állami Operaházban. A dísőe1óadás"'p r emy'' "Verte ;■» "'el a? <i!ep rV: tettek a uvte-jr’-ai tar* te’ tó szovtet nart- és kormán, küldöttség tagjai-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom