Somogyi Néplap, 1972. december (28. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-24 / 303. szám
f Hereditas-könyvek A honfoglaló magyarok A CORVINA KIADÓ Sorozatának — Heredi tas — magyarra fordított elme: örökségünk. Harmadik köteteként jelent meg a kitűnő fiatal tüdőé, hanloglatós-ikutató, dr, Dienes István összefoglalása eleinkről, a honfoglalók társadalmáról, az akkori családokról és faluközösségekről, a nemzetségről, törzsről és országról, a gazdálkodásról és életmódról. A szerző gyakorló régész, aki igen szemléletesen szólaltatja meg az elmúlt idők használati tárgyait, hogy láttassa a sátrakat, házakat és lakóikat, a műhelyeket és vásárhelyeket, az alattvalókat és a királyi szolganépek életét. A szellemi hagyományt is nagyító alá teszi, emberközelbe hozza Megismerjük az egykori szel 1 emkuliuszt, a táltOBhl- tet — ősvallásunik kutatásának legújabb eredményeit, a honfoglalók művészetét — beilleszkedésünket Európa történelmébe, szellemi és politikai életébe. Igen Jó és Igen érdéke« Diene« István könyve. Szép magyar nyelven íródott, modem és hű tudott lenni legjobb hagyományainkhoz. A könyv »cselekmény«»*, regén yszierfl. mindenkinek mond valami újat, érdekeset, tanulságosat. Igen érdekes például a honfoglalás kori társadalmi szerkezet rajzos vázlata, vagy a korai magyar királyság társadalmi szerkezetének szemléltetése Egyszerű, világos rajzok — híven a hozzájuk tartozó leírásokhoz. Bizonyos vagyok benne, hogy az által áro« és középiskolai gyakorló történelemtanárok nagy haszonnal fogiák szemléletesebbé tenni velük az iskolai órákat, (ügynfgv igém hasznosok rá szemlét!tétöek a kísérő rajzok, valamint a művészi fényképek a könyv végén.) A szerző bátran használja fel könyvében a legújabb kutatások eredményeit. (Értékes irodalmi tájékoztatója bárkinek segítséget nyújthat ismeretanyagának szélesítésére, mélyítésére.) Igen tanulságos, ahogyan honfoglaló őseink jelentős és eddig alig méltatott földművelő munkásságáról valíL (Sokunkban úgy él a IX—X. századi magyar, mint a bomadizáló keleti pásztói »prototípusa«.) De kitárulnak á putrik, házak és jurták (sátrak) ajtai, és például bepillanthatunk őseink tisztasági felszerelései közé is. ilyen volt a jurtában a megemelt, csappal ellátott, vízzel telített bőrtömlő. Ide állhatták az érkezők, lemosni az út porát. (Ebből maradt meg »csörgő« szavunk, és »csörgő alá állni« mondásunk!) Ugyancsak érdekes, ahogyan a honfoglalás kori fémművességről, és ezen belül pl. a vastermelésről szól. (Ebben az időben 20 000 lovas felszereléséhez kb. 20 tonna vasra volt szükség. Ezt a mennyiséget csak rendszeres Vastermeléssel tudták biztosítani.) A hitvilág ismertetésénél nagyon érdekes, amit Diene« István az. ún. ongon kultuszról mond. Ez a hit századunkig élt Szibériában. Az ongon kultusz szoros kapcsolatban állj a totemizmussal és a sámán- sággal. A korai királyság idejében keletkezett helynevek, melyek á különféle szolgáltatásokkal (lovászok, méztermelők, vadászok, agarászok stb.) függnek össze, somogyi helyeket is megőriztek számunkra. így pl. szakácsok nevét őrzi Nagyszakácsi, az ötvösökét Ötvösf hőnyi), vagy a kenyeret adó szántót — Szántód. Megismerkedhetünk őseink férfivá avatási szertartásával is. Bemutatja a szerző a legszebbnek mondható honfoglalás kori leleteket — a tarsolyokat —, azok készítésével és jelentőségével is megismerkedhetünk. HOSSZASAN sorolhatnánk még az érdekes részleteket, amelyek mind-mind említésre méltók Dienes István könyvéből. Végül, de nem utolsósorban — különösen a diákoknak — meg kell említenünk az időrendi táblázatot, a X. századi magyar uralkodók feltehető sorrendjét, és Árpád nemzetsége X. századi származásrendjének közreadását. Dienes István könyvéről, valamint a Corvina Kiadó Here- di tas-soroz* tóról Összegezve annyit mondhatunk: kigondoló!, kivitelezői és szerzői okosan sáfárkodnak tárgyi és szellemi örökségünkkel. Érdeklődve várjuk a következő kötete- j két Dr. Draveczki Balázs A kaposvári fazekasság fellegvárában Ez év őszért lebontották a Honvéd utca 13. számú házat, ahol a kaposvári fazekasság bölcsője ringott, Húszéves múltra emlékezünk, amikor a megüresedett telek mellett visz el az utunk. Valahol Itt találkozik majd az óváros az újjal,.. S a fazekasság új fellegvára Kaposvár ipari .zónájában kapott helyet. Lehetőségeikre gondolva joggal nézhetünk reneszánszuk elé. A kaposvári »agyagosok« új üzemét, ahol ősztől fogva folyamatosan termelnek, Tamás László népművész, a tez új elnöke mutatta be, t . Talán mielőtt Szavait idéznénk vissza, néhány szóban — nem a bemutatás igényével ■— az ő Szerepét is jellemezzük. A kaposvári fazekasság szülőatyja, Bátaszékl fazekas, majd 1952-ben Kaposváron tizenkét* tizennégy fazekassal, kályhással megalakította a szövetkezetét. A kaposvári fazekasok valójában kétlaki életet éltek; nyáron a földön, télen a korongom dolgoztok. Eg; voltok parasztok és kislparotyszerre isi párosok. Nem is volt olyan fazekasság itt, mint mondjuk Vásárhelyem. A legszükségesebb edényeket készítették csak, igényük se volt ennél többre. Ma Is csak csodálkozom, hogy egy ilyen helyen, ahol a hagyománynak nyoma sem volt, húsz év alatt olyan fazekasság született, mely megyééi* országhatárokon túl is ismert. A ha bán edény egyet jelent Kaposvárral — tudják a szakembereik. Tamás László keltette életre itt a habánt, a cl- rokmíntás díszítést Bátaszék- ről hozta magával félig készen, s itt érlelte ki. Húsz év: megszületett a kaposvári fazekasság, s ma már hagyományként becsüljük. Az autóútról egy topos dobozépület látszik, a burkolótéglán szerényen, »feszít« a cégtábla: Agyagiparosok. — Mennyibe került az új épület? Frank Eszter a festést tanulja. — Nyolcmillióba. Mond is, meg nem is ez a szám valamit, de többet megtudunk, ha körülnézünk Itt. A költözködés nyomai fölött elnézünk, inkább arra vagyunk kíváncsiak, hogy milyenek az új munkafeltételek Milyen a dolgozók hangulata? — Az, hogy korszerűbb üzemben járunk, azt hiszem rögtön felitűnik annak Is, aki csak futólag néz körül — mondja Tamás László. — Mi meg Is szerettük — folytatta a műhelyekben járva. — Kellemes munkahely. Észrevehető, hogy dolgozóink hangulatára jó hatással van. Csak még két- két rá fél millió kellene, hogy a gépeket is, melyeken dolgozunk, korszerűbbek váltsák fel. Ismerős arcok a korongok mellett. Ficzere Mátyás. Bala- tonföldváron, az üdülőhelyi klubban találkoztunk azelőtt, kiáll!tárának megnyitóján. Milyen változást hozott az új munkahely? — Olyan, mintha saját műhelyemben dolgoznék. Van fény, nincs nyakig érő sár, néhány új gépkorong is meg- könyítette a nehéz fizikai munkát. Különbözik a ml műhelyünk a többitől is. Máshol — szerintem nem szerencsésen — bevezették a részmunkát. Egy ember csak fület készít, a másik fest, a harmadik szárít. Nálunk a nyersanyagtól a kész termékig vezet a munka. Azt hiszem, ez a jobb megoldás. — Mit szól ahhoz, hogy ezelőtt húsz éve nem volt híre sem Kaposváron a fazekasság» nak, ma pedig számon tartják. Talán éppen annyi idős a kaposvári fazekasság, mint maga. — Tudom... A habén egyet Ficzere Mátyás óriás vázát készít. Frank Esztert »festői« környezetben találtuk. Ö az egyik legfiatalabb tanuló itt. ötvösnek készült, a pécsi művészeti gimnáziumban kerámia szakra járt. Úgy mondta, megtalálta azt, amire vágyott. Pozsár Lajos ifjú népművész neve »jól cseng« azok fülében, akik becsülik a népművészetet, a tehetséges népművész munkált. A TIT-székházban nagy sikert aratott a fiatal alkotók fórumán, — Én mindig, amikor ilyen műhelyekben járok, nosztalgiát érzek azokkal szemben, akika semmiből készet 'tudnak csinálni. Maga is, megfigyeltem, izmos kezével belenyúlt az agyagba, lába a korongon, és »húzza« ezt a képlékeny masz- szát, míg kancsó lesz belőle... Itt a szemem előtt. Azt hiszem, ez a legigazibb varázslat, mert nem tüntet el semmit, hanem inkább megmutat. De nem tudja mindenki utána csinálni. — Igen, van az emberben ilyen vágy, hogy a nyers, alaktalan anyagból rövid időn belül kész terméket csináljon. Ennek a lehetőségnek a gyakorlatával, azt hiszem, csak a fazekasok dicsekedhetnek ... Az anyag változása, mint egy színjáték, zajlik le. előttünk a mi befolyásunkra. Minden munkafolyamatnak a »feje«: az égetés. Ez a nagy változás... — Mi az, ami a fazekast mesterré avatja? — Kell lennie benne valami egyéniségnek. Egyszerű történet az ember íme az ember! Akinek a hajdani karácsonyi ének szerint: »békesség, békesség«. S akinek — mert megérdemli — »tisztelet, tisztelet «/ Egyszerű történet az ember erejéről. Nem arról, ami a testben lakik, nem az izomerőről, ennél sokkal nagyabbról. Egyszerű tönténet az, amit elmondok, bennem mégis úgy Világít, olyan szikrázó, mint a fenyőfán felsercenő csillag- szóró. Családfő nélkül maradtak 1960-ig kell visszamennünk. Akkor maradt özvegy Nemes Sándorné. S akkor kezdték azt mondani az emberek, ha a két kislányról beszéltek! »fél- árvák«- Az a baleset — mely halállal végződött — Budapesten történt. Egyedül maradt két gyerekkel. Akkor lett ez a sorsa Nemes Sándor- nénak, történetünk főszereplőjének. Fedél, biztos menedék kellett a háromtagú családnak. És Nemes Sándorné házat veti a férje halála után kapott pénzből Kaposváron, a Damjanich utcában, A 66-os számút. Lakástól. Es tulajdonképpen itt kezdődött a történet második része. Mert hiába volt most már — ősz- szesen mintegy 75 000 forintkifizetése után — háza; lakniuk mégis egy 3x3 méteres helyiségben és egy mosókonyhában kellett. Kérésének, hogy a háza lakóinak a tanács biztosítson lakást, nem tudtak eleget tenni. Neki pedig már nem volt annyi pénze, hogy társasházba fizessen be a lakóknak. Ehhez annak idején a saját családja részére sem futotta. Szoroskodtak hát éveken át abban a melléképületben. S a gyerekek nőttek: etetni, ruházni kellett őket. Nemes Sándornénak akkor már megvolt a terve ... Akkor kezdték a gyerekek — Erzsi és Györgyi — először azt mondani, ha drága játékot láttak más gyereknél: »Nekünk erre nem telik.« Sokszor kellett ezt mondaniuk. Sokszor kell ezt mondaniuk. Van-e ennél szívszorí- tóbb mondat egy gyerek szájából? Mert gyűjteni kezdték a pénzt. Makacs önmegtartóztatással, minden másról lemondva. Le lehet-e mérni azt az erőt, amely ahhoz kellett, hogy legyűrjék vágyaikat? Azt hiszem, nem. Olyan végtelen szám, mellyel kifejezhető, talán nem is létezik. Fillérenként szaporodott a pénz. Aztán egyszeresük nekivágtak •.. i Ház épül Mert ez volt a vágyálom: házat építeni, otthont teremteni végre. Es Nemes Sándorné, a Híradástechnikai Vállalat dolgozója OTP-kölcsönt akart igényelni. Akkor derült ki, hogy nem kaphat, mert az a rész rendezés alatt áll. Minden terhet vállalnia kellett. Számolgatta a félretett pénzt: hiába. Ügy látszott: nem lesz elég. Es akkor a városi tanács segített. Egy épület anyagát adta a családnak a lebontás fejében. A műszak után a két gyerekkel bontani jártak. Sok ezer téglát emeltek föl. Az iskolában a tanár néni azt kérdezte: »Mitől lett ilyen a kezed, kislányom?« Ha egy középület ilyen lassan készül, a Luca székéhez hasonlítjuk, Ebben az esetben azonban a hit, a lemondás diadaláról beszélhetünk. Mert újra és újra gyűjteni kellett; szakaszosan épült ez a ház, s bontották a régi melléképületetVégre készen volt egy szoba. Az ajtót még zárni sem lehetett, amikor beköltöztek. Beköltöztek? Bevitték a két ágyat, a szekrényt.' S aludtak a nedves falak ,között. A vállalatnál elkésett kérelmével Nemes Sándorné, de az igazgató biztatta: adja csak be. ötezer forint kamatmentes hitelt kapott. Éppen ki tudta belőle fizetni az ácsokat __ E s a házon dolgozó embereknek: az asztalosnak, de még inkább a kőművesnek a ceruzája, mintha nem fogott volna olyan vastagon a számlázásnál, mint máshol. A betonkeverést — melyhez segédmunkaerőt kellett volna fizetnie — a kőműves maga végezte el: »Nem a maga erejének való munka ez, asszonyom-« Mert csakugyan nem fizikailag erős asszony Nemes Sándorné- Lefogyott, betegeskedett. Más munkakörbe kellett menjen a saját érdekében. Kevesebb pénzért. Azután, ahogy újra összeszedte egy kicsit magát, kérte: olyan területen dolgozhasson, ahol többet kereshet Vezetői mellette álltak, teljesítették kérését. Aránylag »könnyű« munkakörben — foglalatok forerejéről máját megadó bakelítégetés- nél alkalmazzák ma is — ahol 2000-en felül kereshet. És a ház épül. A szobán kívül már van egy konyhafülke és fürdőhelyiség t«t. Olajkályha adja a meleget a köves padlatú szobában. De nemcsak ez. Az a sugárzás, mely csak emberekből jöhet. A falak még vakolatlanok, minden félkész. Két szoba még ezután épül majd meg: s mégis — azt hiszem, szép karácsonyuk van- A lányok — a hatodikos Erzsi és az ötödikes Gyöngyi, a Pázmány Péter utcai iskola tanulói — már átadták az ajándékot. A könyveket szerető anyjuknak a saját maguk készítette könyvjelzőket. S ők Is felpróbálták már a pulóvert és az új sapkát. Már lapozgatják az ajándékkönyveket. Es a tanácsi utalvány hatszáz forintján vásárolt csizmákat, ruhaneműt is viselik. Befejezés nélkül Egy egyszerű történetet akartam elmondani az ember erejéről, mely belülről, a leikéből fakad. De ennek a történetnek nincs befejezése, íródik tovább. Hiszen még a hú leesése előtt tetősapkát kellene húzni a másik szoba fölé. is, a tűzfalakat berakni. Már tudják, hogyan fogják bcbúlorozni a lakást, milyen képek, szőnyegek, parkett, festés kellenek majd. A küzdelmük az Idővel, a »ntnes«- csei még nem ért véget. A kőműves még a mosógépük megjavítását is vállalta. Emberségből■ Talán lesznek, akik melléjük állnak még. Brigádtagok, idegenek ... Leskó László jelent Tamás Lászlóval rá So- moggyal... A fazekasság gyökeret vert Kaposváron, de amit feldolgozunk, az a magyar fazekasság szellemében történik. — Terve? — Zalaszentgróton lesz tavasszal egy kiállításom... A képeinket az üzemlátogatás során beszélgetés közben készítettük. Véletlen, hogy a fazekasság legfőbb Jellemzői olvashatók le mégis a felvételekről. Rokonságban áll a festészettel, a szobrászattal, az iparművészetbeL — Terve? — Meghívtok a miskolci filmfesztivál idejére egy kiállításra, ennek teszek eleget. S úgy van, hogy Budapesten megalakul a festőik példájára az ifjú népművészek stúdiója Is, szeretnék részt venni a foglalkozásaikon. A húszéves kaposvári fazekasságról sok mindent el lehetne még mondani. A lényegét, azt hiszem, sikerült. De talán egyszer valaki arra is vállalkozik, hogy megírja a teljes történetüket. Horányi Barna Rövidfilmek a A »kétlaki« életet élő dolgozókról szól Nádasy László Életforma című riportfilmje, A kevés alvást engedélyező életmódról szóló film gondolatsorát az 1969. évi mendei vasúti szerencsétlenségről készült híradófelvétel zárja le mementó- ként. Az Egy a sok közül, Takács Gábor filmje egy KlSZ-titkár- ról szól, munkájáról, kapcsolatáról, családi életéről, problémáiról. Kiss József alkotása a Csepeli hétköznapok. Egy munkáscsalád tagjai mondják el benne, mivé lett Csepel az elmúlt esztendőkben, és hogy egy kis egység, a család hogyan éli ezeket a változó időket. A Pannónia Filmstúdióban cészült Szoboszlay Péter mulattató, ironikus rajzfilmje, a össztánc, amelyben egy elavult ízlésvilág találkozik a gyerekek egészséges állásfog tolásával. A Kincsek a homályban, Lakatos Vince filmje a' Népliget mozik műsorán néma épületét látogatja meg, és teszi föl a kérdést: csak volt Néprajzi Múzeumunk, vagy lesz is? A Kaukázus kellős közepébe visz el bennünket a Hevszur földön című szovjet film, és ismertet meg a nagy múltú kis néppelA Vörös nap országa a Csukcs-félszigetről, a 45 fokos hideg országáról ad ismereteket, ahol teljes harmóniában él a modern technika az ősi hagyományokkal. Dél Lenin- grádjáról szól az Ogyeséza. Két bolgár groteszk a Három alma és az Égi követ című rajzfilm. Lengyel film a Boldogság fája; érzelmi kapcsolatainkról mond el egy nem éppen hízelgő adalékot. A Lányok az édenből című csehszlovák riporlfilm egy női 'utballcsapat életébe nyújt be- illlantást. A kísérőszöveget 'zepesi György mondja el. Somogyi Néplapí 5
