Somogyi Néplap, 1972. december (28. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-17 / 297. szám
Megkezdődött a jubileumi ünnepségsorozat A bíró személyisége és áz ítélet Beszélgetés dr. Mózes Gáborral NEM MINTHA az egyféle előadás lenne, de az ő. tárgyalásaira úgy készül az ember, hogy ott tanúja lesz valami rendkívülinek. Egy mélyről szakadt, kristály- tiszta mondatnak, egy soha máskor el nem hangzó bírói megállapításnak, egy hangulatnak; valaminek, amit kár volna elmulasztani. Kétségtelen, egy kissé misztikus ez a megállapítás, de a kívülállónak a munka is az, ami az egyre gyarapodó aktacsomók között folytkor. Mózes Gábor megyei bírósági bíró tizenöt éve hirdet ítéletet a Népköztársaság nevében. Hogy hány ügyet tárgyalt, meg seim kíséreljük ösz- szeszámolni. _ A perek többsége addig m ég nem ismert kérdések elé állítja a bírót. Szemmel láthatóan a bíróságokon is javában tart a szakosodás. _ Az egyetemen az egyik p rofesszorom mondogatta; «A jogásznak mindenhez kell értenie — és még valamihez«. A mondás mindig tetszett, de igazi értelmét csak akkor értettem meg, amikor gyakorló büntetőbíró lettem. A jog természetesen önálló tudomány, de az élet minden területéhez kapcsolódik. így azoknak a tudnivalóira is szükség van. EMLÉKSZEM, gondatlansággal vádolt orvos ügyét tárgyalta, a vádirat szerint egy asszony műhiba miatt halt meg. Igen nehezen derült ki, mi is történt tulajdonképpen. Mózes dr. véget vetett az orvosszakértők hosszadalmas vitájának, s kérdezni kezdett. A kérdések »ültek«, nem is lehetett volna rájuk kitérő válaszokat adni. — A bíró átfogó képet alkot az ügyről, ez azonban nem azt jelenti, hogy a szakértő dolgát végzi. Nem is teheti, mert akkora részletességgel nem ismerheti az éppen vizsgált szakterületet. A kérdésekre azonban alaposan föl kell készülnie. A bíró nem tudja, holnap milyen ügyet osztanak rá, s az új perben mire lesz szüksége. Ezért érdemes mindig nyitott szemmel járni, s ami a lényeg: minél több ismeretet elraktározni. A tárgyaláson gyakran belelapoz a jegyzeteibe. A nemegyszer ezer oldalasnál is vaskosabb perirat kemény próbára teszi a memóriát. Lényegeset elfelejteni viszont nagy hiba lenne, ezért kellenek a telerótt jegyzetlapok. Nem csupán arról tájékozódik, hogy mi és miért történt, hanem az odaillő joganyagot is végiglapozza. — Ítélethozás előtt hogyan befolyásolja a vád- és a védőbeszéd? — Ha kapcsolódik a bizonyítási és joganyaghoz, természetesen sokat nyom a latban. Sok az eredeti ötleteket, új szempontokat feltáró párbeszéd, ám néha megesik, hogy az ügyész vagy a védő csak általánosságokat mond. A perbeszéd színvonala attól függ, hogy az illető mennyire érti a mesterségét, lelkiismerettel fog-e hozzá, s egyáltalán: ismeri-e az ügyet. Visszatérve a kérdésre: a bírói álláspont maga az ítélet. Vigyázok arra, hogy amíg meg nem születik az ítélet, érdemi álláspontot ne alakítsak ki magamnak, 'egfellebb több lehetőséget állítsak föl. — ElőforduH-e már, hogy •’ikiWmerí'tbirdn'Mst érzett. mert ! ■ mn"ítélése szeren* • ^ssz hozott? — Nem. Addig nyilván nem hozok ítéletet, amíg meg nem teszek mindent az ügy felderítésére. A hivatásomban egyébként az egyik legnehezebb a döntési kényszer. Nem forduihatoic feletteshez, nácsadóhoz, amikor a népi ülnökökkel visszavonulok ítéletet hozni. Éppen ezért azután utólagos megítélés sincs, mert amikor ítélkeznem kell, a legjobb tudásom szerint döntök. HITKÁN BESZÉLÜNK róla. de sokszor bujkál az emberben a kérdés, vajon a bíró érez-e sajnálatot, megvetést, bármilyen személyes indulatot a vádlottal szemben. Hogyan képes legaljasabb cselekedetekről szóló vallomást is arcrezdülés nélkül hallgatni. Vagy ez is megszokás dolga lenne? — A bíróság az ítéletét kizárólag a tárgyaláson megvizsgált bizonyítékokra alapíthatja, azokat összességében értékeli és a meggyőződése szerint bírálja el. Mindebből követke-' zik, hogy bizonyos szubjektivitás is közrejátszhat az ítélet megalkotásában. A bírák személyisége elsősorban értékelésükben nyilvánul meg. S ezt kár lenne kirekeszteni — nem is lehet — a büntetéskiszabási folyamatból. A bíró is a társadalom tagja, melynek a rendje ellen törő bűnelkövetőt felelősségre vonja — s ítéletében a közösség tagjainak véleménye is megtestesül. — Milyen jellegű ügyeket szereit az átlagosnál is jobban tárgyalni? — Az átfogó gazdasági kérdésekkel összefüggő és a baleseti felelősséggel kapcsolatos pereket. Elárulom, hogy a magánvádas ügyek többnyire nem tartoznak az áhítottak közé. — Előfordult-e, hogy megfenyegették? — Igen. Többnyire a hátam mögött magas állású rokonokkal, barátokkal fenyegetőznek, de az is megesett, hogy testi erőszakot emlegettek. Egyébként nem érdekel az effajta fecsegés. — Gyakran találkozik-e azokkal, akiket elítélt? — Természetesen, hiszen én is ebben a városban élek. Akad, aki elfordítja a fejét, de van, aki fölkeres, s gyakran még családi ügyekben is tanácsot kér. A BÍRÁK egy új törvény elkészítése előtt tanácskozásokon mondják el észrevételeiket, melyek késő’ ' fontos segítséget jelentenek a törvény „megfogalmazóinak. *gv történt ez a büntető törvénykönyv januári módosítása előtt is. — Véleményem szerint rendkívül hasznos törvényeket tartalmaz a módosított Btk. Bevált a bűncselekmények vétségekre és bűntettekre való csoportosítása, sokat segítenek az új, a közlekedés biztonságát erősítő törvényeink is. Megemlítem: ha rajtam állt volna, én az életfogytiglani börtönbüntetés helyett inkább a jelenleginél hosszabb, de meghatározott időtartamú szabadságvesztést helyeznék kilátásba egy-egy bűntett elkövetéséért. Nem vagyok ellensége a halálbüntetésnek, de tovább szűkíteném a kört a Btk.-ban, amikor alkalmazható. — Egy bíró a munkáján kívül milyen közéleti szereplést vállalhat még? — A TIT jogi szakosztályának megyei titkára is vagyok, így a tapasztalataim közvetlenek. Az a véleményem, hogy a bírák többet is nyújthatnának, ha ezt igénylik tőlük. — Elégedett a bírák megbecsülésével ? — A sokat emlegetett négyes törvény, mely a bírói függetlenséget fogalmazta meg, mélységes bizalomról tanúskodó gesztus is. A módosított alkotmány azzal, hogy kimondta: a bírákat a Népköz- társaság Elnöki Tanácsa választja, üdvözlésre méltó körülményeket teremtett. Pintér Dezső a Siketek Általános Iskolájában és Nevelőotthonában V Ünnepi díszbe öltözött a 75. születésnapját ünneplő intézet, a kaposvári Siketek Általános Iskolája és Nevelőotthona. »Alkotó munkával köszöntjük a 75 éves intézetet« — olvashattuk az épület homlokzatán az egyik transzparensen. A dekorációk, az ünnepség külső jelei azonban az intézet belső életére irányítják ezekben a napokban a figyelmet. Tegnap, pontosan déli tizenkettőkor a Himnusz hangjai mellett felvonták a nem- zeitiszínű lobogót és a vörös zászlót az intézet kertjében, jelezve, hogy megkezdődött az ötnapos ünnepségsorozat. A Beloiannisz utcai járókelők is megálltak egy pillanatra, hogy részesei legyenek ennek a szép házi ünnepségnek. A zászlófelvonás után az óvodába vonultak a tanulók és a vendégek, ahol közösen megtekintették a jubileumi kiállítást, melyet Schwarcz Istvánná igazgatóhelyettes nyitott meg. — 1897-ben kezdődött Ka-'' posváron a süket gyerekek intézeti nevelése, oktatása. Ebben az évben hét növendéke volt az intézetnek. 1930-ban építették meg az épület keleti szárnyát 1953-ban épült a második emelet. 1959-ben nyílt meg a süketek dunántúli óvodája — mondta tájékoztatásul megnyitójában. A hetvenöt éves intézet további fiatalodásra is megérett — jelentette be: a régi épületet kollégiummá alakítják át, s egy új húsztantermes iskola épül majd. A jubileumi kiállításon meggyőződhettünk, hogy az intézetből kikerült fiatalok megtalálják helyüket a társadalomban, munkájukkal jogosan kivívják az emberek megbecsülését. Az intézet tanulói ma mutatják be a jubileumra összeállított műsorukat a Krénusz iskolában, s, ugyancsak ma találkozót tartanak a végzett diákok és az intézet tanárai. H. B. Szanatóriumi iskola Kevés ilyen iskola van az országban. A legnagyobb és talán a legismertebb a szabadság-hegyi, ahol nemcsak óvoda és általános iskola, hanem középiskola is működik. A mosdósi \ iskola is megérdemli, hogy ne csak azok tudjanak róla, akik több-kevesebb időt töltöttek a padjai között, hahem azok is, akik eddig sohasem hallottak róla, hírből sem ismerték. Az iskolában általában úgy tanultam, mint a többiek. Az igaz, hogy egy kicsit rendetlenebb voltam a többieknél, Hol a széket törtem össze magam alatt, hol az ablakot fociztam, vagy csúzliztam be készakarva. .. — Fiacskám!... — szól rám a tanárnő szigorúan. — Ki törte be az ablakot az osztályban? Mindenki hallgat. Még a légyzúgást is hallani lehetne. Erre felállók, és hangosan azt mondom: — Én. \ Gondoltam is nyomban: no, most aztán mi lesz ebből?! És valamennyien azt gondolták: »No, most aztán mi lesz vele?« A tanárnő rám néz gyöngéden, és megdicsér: — nagyszerű emberke vagy, Nyikityin. Van bátorságod vállalni tetteidért a következményeket ... És ezzel az ügy el is intéződik ... A fizikai előadóteremben valahogy összetört néhány kísérleti eszköz. A tanárnő megkérdi, kellő szigorral: — Ki törte össze a kísérleti eszközöket? Mindenki mély hallgatásba burkolódzik. A szemek az áramerősség-mérőre szege- ződnek. Én felállók, és eléggé merészen vállalom: — Én. És rögvest meg is bánom, mert arra,gondolok, hogy most aztán lesz ne mulass. 1 A. és L. Sargorodszkie: Clmélet és gyakorlat És a többiek azt gondolják: No, az áramerősség-mérőért most aztán ellátják a baját! A tanárnő azonban becézően végigmér, s így szól: — Rendes fickó vagy, Nyiki- iyin. Van bátorságod vállalni tettedért a következményeket. — És ezzel az ügy le is zárult. Későb baztán a tornateremben elfűrészeltem a ló lábait, meg a gyűrűt. — Ki követte el ezt a vandalizmust? — kérdezi szigorúan a testnevelő tanár. Az egész osztály a falakhoz rohan és elbújik a birkózószőnyegek mögé. Én meg a kötél legtetejéről büszkén lekiáltom neki: — Hát én! Ki lehetett volna 1 ■ Junoszty »QMi más’! ök ott lapítottak valamevyrtyien a birkózószönyeg védelmében, én meg arra gondolok: »No, most aztán mi lesz?« De azonnal elhessegettem magamtól a félős gondolatokat, és már tudom is: »Nem lehet komoly baj. Az egész nem ér egy fügét...« És okfejtésem helyesnek bizonyult. A tanár szégyenlősen lesüti a szemét, és meleg hangon kel védelmemre: — Nagyszerű kölyök vagy, Nyikityin. Bátran vállalni mered tetteid következményeit... Közben elvégeztem az iskoÉletbeli pályafutásom pedig azzal kezdődött, hogy egy üzletben betörtem a kirakat üvegét. Rá is ment az első fizetésem. Pénz nélkül meg igen nehéz élni. Főként, ha az ember még meg is szomjazik egy kis finom borra. Ezért elhatároztam, hogy valamelyik kirakottból szerzek. Fogtam is egy üres üveget,, és zsupsz! A kirakat kellős közepébe vágtam. A szilánkok csak úgy röpdös- tek. össze is gyűlt egy egész sereg bámészkodó. — Ki törte be? ■— kérdezte a szolgálatos rendőr. A tömeg azonnal oszlásnak indult. De én megállítottam. De meg ám! Magabitzosan és nyugodtan kisétáltam az em- bergyűrü közepéből, és bedobtam: — Tessék! Én voltam. Én törtem be. Azt gondoltam, a rendőr azonnal üvölteni fog. Tévedtem. Csetidesen ennyit mondott: — Kérem, kövessen! Elmentünk. Együtt. Ám viszszafelé már egyedül jöttem. De csak egy fél hónap múlva... Hát igen. Ilyen az élet! Óriási a szakadék az elmélet — az iskola — és a gyakorlat, a nagybetűs Elet között. Pallavicini őrgróf volt öttor- nyú kastélya bár dombra épült, csak az utolsó pillanatban tűnik fel a hatalmas fák közül. A múlt század végén épült, kevert stílusú kastély mellett merész vonalú, modern épület emelkedik. Ezekben gyógyul és tanul jelenleg 57 általános iskolai tanuló. — Jelenleg ennyi a létszám — mondja Németh János, az iskola igazgatója. De ez a lét szám állandóan, szinte napon ta változik. Az egyik nap öt első osztályos jött egyszerre és mind máshol tartott a tanulásban. — Ez a nagymérvű fluktuáció milyen nehézséget okoz az oktató-nevelő munkában? — A tanulók 15 százaléka három hónap, 60 százaléka három-hat hónap, 25 százaléka pedig általában hat-nyolc hónap alatt kicserélődik. Az elmúlt tanévben kilenc tanulónk volt, egész évben itt jártak. Ezt az állandó és nagymérvű változást figyelembe vesszük és ahhoz alkalmazkodunk. A tanulók különböző iskolákból érkeznek, különböző a felkészültségük. Vannak, akik teljesen osztott iskolából jönnek, vannak, akik részben vagy teljesen osztatlan iskolából. Az osztatlan iskolából jöttéknek például bele kef zökkenjük a számukra szokatlan önálló órák munkastílusába. — A gvereik életkori sajátossága megköveteli a sok mozgást. Hogyan tudják kielégíteni ezt az igényt? — Az első időkben — egykét hétig — észre lehet venni rajtuk a környezetváltozás hatását. De a gyerekek hamar megszokják, beleilleszkednek az itteni rendbe és vígan vannak, jól érzik magúkat. Egy nagymama jött hozzám kétségbeesve, hogy az egyetlen unokája azt írta, nem akar hazamenni. Vele korabeli játszótársakat talált itt, ha más nem, az is elég volt, hogy nagyma- | máját Különben minden lehető alkalmat kihasználunk, hogy a gyerekek minél többet mozogjanak — egészségi állapotukhoz mérten — a tízpercekben, az úttörőfoglalkozásokon, sétákon. Így próbáljuk levezetni az itteni kényszerpihenőn jelentkező fölösleges energiát. Két pedagógus érkezett. A vonatról jöttek. Fiatalok, frissek. Bekapcsolódnak a beszélgetésbe, és folyik a szó a gyerekekről, a nehézségekről, a feladatokról, a sikerekről. — Mivel töltik a tanulók a tanításon kívüli időt? — Három szakkörünk van. A legfontosabbnak tartjuk az orosz nyelvet, mivel itt nyelv- tanítás nincs, és a továbbtanulóknak fontos, hogy el ne maradjanak. Ezenkívül eredményesen működik a fotó- és a kézimunka-szakkörünk. — Szeretik a gyerekek a tartalmas és változatos úttörő- foglalkozásoikat. A hatalmas park jó terep a játékokra, próbákra. Van külön úttörőparkunk, ahol ügyességfejlesztő játékok vannak. Nagyon színesek és mozgalmasak a különböző ünnepélyek, megemlékezések, évfordulók, a farsangi felvonulás. Izgalommal, titkot tartó tervezgetéssel teli hetek előzik meg ezeket. — Milyen célokat, feladatokat tűztek maguk elé a legutóbbi tantestületi értekezleten? — Az oktatási reform általános célkitűzéseit a különleges adottságainkhoz mérjük — mondja dr. Palotai Ferencné. Így például nálunk nemcsak a kötelezően előírt felmérések vannak, hanem minden tanulót »ime'rt'nk« évközben is, és szül ■ szerint korrepetálunk. \ i’ '»’ősségi szellem kialakításához megfelelő adottságok :>őven vannak itt, azokat ki is használjuk. Góczán Gyula Somogyi Néplap
