Somogyi Néplap, 1972. december (28. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-02 / 284. szám

Nevelés az élet megtartására ! 4 császártól kat>ta o nevét *Vannak dolgok a földön és égen, melyekről bölcsel­münk álmodni sem képes.« (Shakespeare: Hamlet.) Az egészségügyi Világ­szervezet (WHO) egyik leg­utóbbi jelentése szerint — saj­nálatosan — ama hat európai ország közé tartozunk, ahol legtöbb az öngyilkosság. A Sta­tisztikai Évkönyv adatai sze­rint hazánkban 1969-ben 3411 ember lett öngyilkos. Nagyon komor a téma, de a gyermek és a felnőtt érdeké­ben feltétlenül kell vele fog­lalkoznunk. Különösen ha tud­juk, hogy az ember kedélyál­lapotával és érzelmi életével foglalkozó újabb lélektani ku­tatások szerint a legtöbb egyén a gyermekkorban keletkezett lelki sérülés következtében lesz — akár mint gyermek vagy ifjú, akár mint felnőtt — öngyilkos. Sajnálatos, hogy a pedagógiai irodalom e lélekta­ni vizsgálódások eredményeit annak idején nem tárta fel sem a szülők, sem a pedagó­gusok társadalma előtt. Ellen­kező esetben talán ezrek, tíz­ezrek életben maradhattak volna. Az itt leírtak nem spekulatív elmélkedések, hanem mind szigorúan tudományos megál­lapítások. Világhírű pszicholó­gusok, orvosok olyan gyerme­kek, felnőttek tömegeivel tör­tént beszélgetéseinek, vizsgá­lódásainak tanulságai, ered­ményei, melyeket ezekkel — végzetes tettük előtt vagy an­nak sikertelen kísérlete után — folytattak. Hol és hogyan keletkezik te­hát ez a lelki sérülés, és ho­gyan játszódik le a folyamat, mely a tragikus eseményhez vezet? Erre igyekszünk felele­tet adni, hogy a célirányos családi neveléssel megóvjuk a gyermeket, az egyént az ilyen lelki mechanizmusok kialaku­lásától. Ahol a gyerekkorban — kü­lönösen annak korai szakaszé ban — nyugtalanító hatások: türelmetlenség, idegeskedés, veszekedések, durvaság, része­geskedés, fenyegetések, zilált családi élet hullámzanak a gyermek körül, az a külső vi­lág iránti érdeklődése helyett saját belső világa felé fordul, és ez úgynevezett »-negatív in­dulatok« kialakulásának és rögződésének lesz a eredője. Melyek ezek a negatív indu­latok? Szomorúság, bánat, fé­lelem, aggodalom, elkeseredés, narag, gyűlölet. Ezek mind­egyike legtöbbször valóságos prediszpozíciót, hajlamerőlte­tést jelent az élettől megválás későbbi gondolatához. Az utolsó kettő: a harag és a gyű­lölet a legsúlyosabb, mert ag­ressziót tartalmaz, s mint an­nak reakciója, rendszerint egyenes vonalban vezet a tra­gédiához. Itt egy sajátos lélektani ala­kulásra, pszichológiai jelenség­re kell rámutatnunk. Ez az úgynevezett »ambivalencia« — ami annyit jelent, hogy az em­ber érzelemvilágában sokféle, egymásnak ellentmondó érzés vagy vágy is lehet. Például szeretet és gyűlölet egymás mellett megférhet, vagy válta­kozhat. így szerethetünk és gyűlölhetünk is egyszerre, kí­vánhatunk valamit, de ugyan­akkor félünk is annak betelje­sedésétől — és így tovább. A gyermek ilyen előbbi agresszív indulata vagy halál­kívánása esetén szerencsétlen­ségre közbelép egy nagyon szo­morú szituáció, egy végzetes pszichikai folyamat. A gyer­mekiéleknek ugyanis az a ter­mészete, hogy abban minden agresszív vágy, fantázia mint megtörtént, végrehajtott, be­teljesedett dolog szerepel. Nyilvánvaló, hog\ a gyer­meki lélekben ilyen körülmé­nyek között súlyos bűntudat keletkezik, A bűntudat erede­tére, keletkezésére, okára azonban a gyermek, a késői hi felnőtt egyáltalán nem emlék­szik vissza, és ha ezt a bűn­tudatot a további évek során valami olyan megrázó erővel hozza a mélyből a felszínre, hogy az illető elviselhetetlen­nek érzi az életet, azt eldobja magától; ami egyenlő azzal, hogy kínzó bűntudatérzésében az eredetileg mások elleni ősi agressziót önbüntetésül maga ellen fordítja. A leírtak keletkezését, tar­talmát, dinamizmusait és vo­nalát a vizsgálatok minden esetben igazolták. Anyagi gond, csalódás, szégyenérzet, büntetéstől való félelem, isko­lai bajok, mind csak utolsó kiváltó állomásai a már ere­detileg meglevő, mélyen mun­káló diszpozíciónak, kedélyi alakulásnak. Kivételt képeznek az elme­betegek öngyilkosságai, és azoké, akik kínzó, gyógyítha­tatlan betegség miatt választ­ják az önkéntes halált. Végtelenül szomorú dolog, hogy ez az érzelmi alakulás és a nyomában járó lelki mecha­nizmusok keletkezése a gyer­mekkornak arra a szakára esik (túlnyomóan 3—7 év között), amikor a gyermeknek sem morális érzéke, sem erkölcsi ítélete még nem fejlődhetett ki. Az élettől való önként meg­válás gondolata egészséges embereknél is felmerülhet, de az ilyen egyéneknél az ösztön és az erkölcs harmonikusan összeműködik, míg a lelkileg sérülteknél az agresszív ösztö­nök — a bűntudat és a bűn­hődni vágyás feszültsége mun­kálnak, és a tragédia bekövet­kezéséhez vezetnek. Mi lehet a leírt körülmé­nyek ismeretében a nevelés el­engedhetetlen feladata, és mi­lyennek kell lennie ezek után a helyes családi nevelésnek? El kell kerültetni a gyermek­kel az előbbiekben leírt haj­lamelőkészítő, nyugtalanító hatásokat, mert csak a jó ér­zelmi kötődés tarthatja egyen­súlyban a gyermek, a felnőtt belső világát. Természetesen korántsem szabad holmi »ma- lomszeretetre« gondolnunk, ar­ra, hogy a gyermek minden szét lyét derűre-borúra telje­sítsük, végül is kicsússzék a kezünk alól, és zsarnokoskod­jék felettünk. Okosan kell sze­retni és célirányosan kell ne­velni a gyermeket. Ügy, hogy a kedély- és érzelemvilága ki­egyensúlyozottá alakuljon; so­ha ne érezze azt, hogy a szülők megvonták tőle a szeretetet. Még akkor se, ha történetesen büntetni kell. Szenlfalváből Ferencváros A Petőfi-évfor dúl óról emlékezik meg a Voluntas novemberi száma A kaposvári Táncsics Mihály [ Noszlopy Gáspárról, a ka- GAmnázium önképzőkörének és ! posvári gimnázium növendé- KlSZ-szervezetének lapja, a kéről és a megye későbbi — Voluntas, a IV. évfolyam, 5—6. j 1849 — kormánybiztosának összevont számában méltóan életéről Andrássy Antal tör- emlékezik meg a nagy költő, | ténész közöl értékes ismerete- Petőfi Sándor születésének ! két. Petőfi Bem forradalmi Minden híreszteléssel ellen­tétében a Ferencváros színe nem zöld-fehér! A kerület bel­városi része piszkosszürke, az újonnan épült József Attila lakótelep pedig olyan tarka, mint az a bizonyos óbudai ab­rosz. A mai kilencedik kerület városiasodó körvonalai csak a XVIII. században alakultak ki, a történetírás azonban már 1403-ban megemlíti a mai Bor­áros tér környéki Szentfalvát, ahol vízimalmok dolgozták fel a hajókon szállított búzát. Ez­után sokáig mély hallgatásba merülnek a krónikások, majd 1787-ben nagy hangon kiáltják szét a hírt: már három ven­dégfogadó áll a külvárosban. A »külváros« a mai Kálvin tér és a Soroksári út. I. Ferenc császár nagykegyesen saját ne­vét adományozza a Kecskemé­ti kapun kívül és az attól dél­re eső területeknek, s 1972. de­cember 4-én megjelenik az er­ről szóló rendelet is. Induljunk most el a Szabad- ság-híd pesti hídfőjétől, a ke­rület egyik sarkából, s járjuk Végig a híres ferencvárosi ut­cákat. A Dunát nézi a Marx Károly Közgazdaságtudomá­nyi Egyetem hatalmas épüle­te, míg a háta mögött a Vásár­csarnok, a főváros »gyomra« tornyosodik. A Kálvin térre hamarosan rá sem ismerünk, a negyedik ötéves tervben ha­talmas építkezéseket kezdenék itt, s máris haladhatunk to­vább az Üllői úton, amelynek fáit Kosztolányi Dezső énekel­te meg. 1896. november elsején adta hírül a Vasárnapi Üjság, hogy az az évi rendkívül kedvezőt­len időjárás ellenére sikerült határidőre fölépíteni a Pártos Gyula és Lechner Ödön ter­vezte Iparművészeti Múzeu­mot. A Nagyvárad tér is kezdi elveszteni unalomig ismert ké­pét, s ha tovább haladunk, máris egy gúnyos versikét idéz­hetünk: Most vegye meg tűzi­fáját ! bontják már a Fradi pályát! Az igazság ezzel szem­ben az, hogy építik. A villa­mos vagy az autóbusz '»'orsar elröpít bennünket a Ferihegy­re vezető útig, s máris fordul­hatunk vissza a Határ útra, amelynek felső része a József Attila lakótelepet karolja át. Az egykori Mária Valéria te­lepi állapotokat jól jellemzi az az interpelláció, amelyik 1936 február 19-én hangzott él a Tisztelt Házban Farkas István szociál demok rata képvisel ő .szájálból: »A Márta Valéria te­lep lakói 95 százalékban mun­ka nélkül vannak. A telep va- szoba-konvhás laka Arany János, Dési Huber Ist­ván, valamint a magyar mun­kásmozgalom kiemelkedő alak­jait, Hámán Katót és Strom­feld Aurélt. A régi ferencvárosi utcaké­peket, kocsmáinak hangulatát sokan megörökítették. De mit hagy a jelen a déd- és ük­unokákra? Erről beszél Készéi Pálné dr. tanácselnök, Ács István tanácselnök-helyettes és Csizmadia Emilné vb-tit- kár. — Az a véleményünk, hogy a nagyon távoli jövőbe néz­nünk egyelőre nem érdemes, amikor ma és holnap még rengeteg feladat vér ránk. Azért a kérdését nem utasít­juk el, de elégedjen meg any- nyival, amennyit jelenleg ad­ni tudunk. A Kálvin tér át­építése, a Metró észak—déli pályatestének munkálatai is­mertek, és ugyanúgy, mint az idén elkészült a Ferenc körúti aluljáró, ez is kerületünket gazdagítja. Idei beruházásaink élére a Gubacsi úti üzletház kívánkozik. Ebben művelődési klubot, könyvtárat, korszerű orvosi rendelőt és önkiszolgáló élelmiszerboltot találnak a környék lakói, ötezer ember lakik itt, már-már a szemük elé se mertünk kerülni, annyi jogos panasszal kerestek föl minket. Ez a csaknem tizen­egy milliós beruházás jótékony ír a régóta sajgó sebre. — Sok gondjuk van a »kül­területek« ellátásával? — Rengeteg. De sajnos, a mi pénztárcánk sem feneketlen, és hiába kotorászunk az alján, nem találunk benne százezre­ket. — Hogyan segítik a kerület üzemei és gyárai a tanácsi tér vek megvalósítását? — Példamutató akarattal. A IV. ötéves tervben például több mint húszmillió forintot kapunk tőlük gyermekintéz­mények építésére, illetve bőví­tésére és felújítására. Az a tér . vünk, hogy háromszázzal nö­veljük az óvodai helyek szá­mát, s ez egyben azt is jelenti, hogy utolérjük magunkat. Bár a bölcsődékről mondhatnánk el ugyanezt... — Befejeződött a József At­tila lakótelep építése? — Nem. Rövidesen elkezd­jük építeni az ottani négy ál­talános iskolánk fedett tanme­dencéjét, s amire nagyon büsz­kék vagyunk: a Határ úti kis­erdőben az ország legkorsze­rűbb kocogó- és erdei tornapá­lyájával dicsekedhetünk. Ami viszont még ma is gond, az a lakótelep felemás arca: egyik oldalon a korszerű magas há­zak, míg az út másik oldalán a földszintes, rossz állapotú ré­gi épületek keserítik meg a szánk ízét. — A Ferencvárost munkás­kerületnek nevezik. Igaz ez? — Feltétlenül, ugyanis a ke­rület középső és külső részein munkások laknak, hatalmas üzemek működnek. Nekik kö­szönhetjük, hogy az Egy üzem, egy iskola mozgalom nálunk nagyszerű talajra talált. Áz együttműködés egyik legembe­ribb példája, hogy ha egy is­kolában elromlik a központi fűtés — sajnos, gyakori jelen­ség —, akkor nem a szerelők­nek telefonálnak, hanem a pat. ronáló üz.em Józsi vagy Pista bácsijának, aki azonnal jön és kijavítja a hibát. Kerületünk ipari üzemei órási segítséget adnak az iskolák pályaválasz­tási, felvilágosítási munkájá­hoz is. A gyerekekkel megis­mertetik és megszerettetik a fizikai és a termelőmunkát, ami önmagában és pénzben ki- fejezhetetlen értéket jelent. — Önök is itt laknak a Fe­rencvárosban? — Nem, de nagyon szeretjük kerületünket és jóval többet vagyunk itt, mint otthon. A beszélgetés végén a ta­nács vezetői díszes meghívót adtak át arra a helytörténeti kiállításra, amely a kerület névadásának 180. évfordulója, a főváros centenáriuma alkal­mából nyílik meg december 4-én délután a Ráday utca 55. szám alatt. Ahol a gyermek szere­tő, nyugodt környezetben, min­dig türelmes irányítást kap, derű és mosoly veszi körül, nyugalmat és biztonságot érez a szülői házban, ott kedély- és érzelemvilága jó irányba ala­kul, agresszív fantáziák nem keletkeznek benne, ilyen indu- I tanaikor latok nem foglalkoztatják, I s^ból állt, ma már viszont ___ , , .. , . egy szobába betesznek egy-két n em lesznek ongydkossagi (rsaléd<yt. A lakásbizt óságnak gondolatai, és felnőtt korában | az a véleménye, hogy Rt nem százötvenedik évfordulójáról. Feltűnő, hogy a ma élő legje­lentősebb költők írása mellett ilyen sok tanulmányt tudtak közölni helyi forrásból, a ta­nulók munkáiból. \ lap az első oldalon hozza Illyés Gyula Petőfi Sándor életrajzának részletét, Fodor András egykori iskolanöven­dék Petőfi című költeményét. Eluard, Nacolae Tautu, Juhász Gyula versei következnek a második óldalon, majd Tüskés Tibor Petőfi emlékére című írása, melyben jugoszláviai út­járól többek között eképp szá­mol be: »A tavasszal Jugoszlá­viában jártam. A gyerekek Pe­tőfi verseit olvasták ...« A lap felelős szerkesztője, dr. Szíjártó István tanár a ta­nulók Petőfi útján tett kirán­dulásáról irt rövid útijegyzetet — Nem új kerestünk — írja, hanem az élő Petőfit. — A hosszú utazás emlékét örökítette meg Hóvári János IV. osztályos tanuló is. A lapban közölt fényképek egyikén Tamási Áron farkas­laki síremlékét fedeztük fel. Itt is jártak a gimnázium ta­nulói. Ugyancsak Hóvári János méltatja a romániai magyar irodalmat. Az iskolában Pető- fi-emlékkiállítást rendeztek az első emeleten — számol be a végzett munkáról a lap. Malinovszkij frontruhája a budapesti Történeti Múzeum kiállításán seregében, Petőfi a képzőmű­vészetben — ugyancsak a jubi­leumra készült írások, színe­sek, tartalmasak. Nem feledkezett meg a Vo­luntas Illyés Gyula születésé­nek 70. évfordulójáról sem, eb­ből az alkalomból közük a lap szerkesztőségéhez írt rövid le­velének fotómásolatát. Hírt kapunk a Voluntas no­vemberi számában az iskolá­ban folyó KlSZ-munkáról, a szervezeti életről. Szép hagyománya a lapnak, hogy rendszeresen fölkeresik az iskola nyugdíjas tanárait is. Dr. Borka Géza mai hétköz­napjaiba pillantanak be most. Zsámbéki Gáborral, Molnár Piroskával és Szabó Kálmán­nal is beszélgettek a fiatal ri­porterek. A város színházi éle- j Petőfi-relíkviákat | léből kapunk ízelítőt ezekben az írásokban Tóth Katalin és Csendes Györgyi, Veress Den­ke tollából A város centenáriumára is nagy lelkesedéssel készülnek a tanulóik, amolyan »kívánság­listát« is megfogalmaztak. Itt különösen azt emelnénk ki, hogy a gimnázium tanulói mennyire óhajtják az ifjúsági ház több igényt kielégítő szol­gáltatását. A Voluntas 14. ol­dalán az iskola tanulóinak i sportsikereiről olvastunk. is jól viszonyul majd a közös­séghez, a számára kijelölt fel­adatokhoz. Az ilyen gyermekből lett személy egészséges lelkivilágú, életérzése jó, a bajokat, nehéz­ségeket könnyebben legyőzi, és az élet kikerülhetetlen meg­próbáltatásait vagy sorscsapá­sait is könnyebben viseli. lakásról van szó, hanem férő­helyekről.« A Soroksári út egyik oldalát a Duna, másik oldalát pedig néhány ipari nagyüzem hatá­rolja. A Budapesti Vegyimű­vek, a Lámpagyár, a Vágóhíd és a Gizella-malom a legis­mertebb közülük. A kerület olyan művészi nagyságokat mondhat magáé­nak, mint József Attila, Mó- Gyemes Zoltán I ricz, Kosztolányi, Krúdy, Január 9-én nyílik a buda­pesti Történeti Múzeum cente­náriumi kiállítása, Pest, Buda és Öbuda egyesítésének tiszte­letére. A centenáriumi ünnep­ségek tulajdonképpen ezzel e kiállítással kezdődnek. A bemutató anyaga az el­múlt évszázad társadalmi, po­litikai, gazdasági és életmód- történetét követi nyomon. A belépőket mindjárt egy 1918- ban készült légi felvétel fogad­ja, amelyet még a K. u. K. hadsereg készített. A mennye­zet tetején foglal helyet az a több mint 100 négyzetmétere? légi fotó is, amely a mai Bu­dapestet ábrázolja. így a ven­dégeknek azonnal módjuk nyí­lik az összehasonlításra. Az első rész 1873-tól 1918-ig, a második rész 1918—19, majd a harmadik 1919-től 1945-ig szemlélteti fővárosunk históri­áját. A felszabadulást köve­tően két nagy korszakot szem­léltetünk: külön 1945-től 1959-ig, majd az ötvenes évek­től napjainkig. A kiállítás számos érdekes­séggel szolgál. A moszkvai hadtörténeti múzeum bocsátot­ta rendelkezésünkre például Malinovszkij és Tolbuchin marsall frontruháit, és egy eredeti hadműveleti térképet Budapest ostromáról. Sztálin­nak azt a napiparancsát, amelyben a budai önkéntes ez­redet megdicsérte helytállá­sáért. Különleges színt jelent, a Budapesten harcolt szovjet alakulatok zászlóinak gyűjte­ménye is. Érdeklődésre tarthat számot annak az ötpengősnek a közzététele, amely 1944, március 19-én felfogta a Bajcsy-Zsilinszky Endrének szánt német golyót. A gyakorlati pszichológia úgynevezett teszteket alkalmaz, amelyekből a megvizsgálandó személy ösztönére, jellemvonásaira mehetnek előtte, közben szag­tud következtetni. A Wartagg gatottan lélegzik: indulatos, tyolán-teszt teszt rajzokból következtet az egyén személyiségére, a Szondi-teszt fényképek válo­gatása alapján; ábrák értel­mezéséből a Rorschach-teszt. Mint új módszert kidolgoz­tam a volán-tesztet, s most röviden ismertetem. Eljárá­somban a vizsgálatra kerülő egyént gépkocsivezetői ülésbe ültetem, s föl jegyzem, ho­gyan viselkedik a forgalom­ban. Néhány példa a Volán-test útján kapott válaszok érték léséhez. A zebra előtt megáll, kéz vei integet a gyalogosokn hogy menjenek: barátke természetű, szívesen ísmerk dik, társaságszerető. A zebra előtt óriási csikor­gással fékez, s int, hogy át­de fegyelmezett ember, kény­szeresen alkalmazkodik a tár­sadalomhoz. Katonai, diplo­máciai pályára alkalmas egyéniség. A zebra láttára hideg verí­ték önti el, már messziről le­fékez, és csak a mögötte álló kocsik kürtölésére merészke­dik ál a gyalogosátkelőn: szo­rongó típus, gátolt, kisebb­rendűségi érzésekkel küzd. Ügyfélnek vagy vásárlónak Ikalmas. Tilos jelzésre engedelmesen egáll, és megjegyzi, hogy ő inden esetben piros lámpát •kott kifogni: depresszióra j lamos, borúlátó, gyenge. unkaerő. Mindenfajta hiva- ili ügyintézésre alkalmas tí­pus. Tilos jelzésre öklét rázza, és szitkokkal árasztja el az önműködő lámpasort: irra­cionális gondolkodású, magát a valóság korlátain átvető, rosszul alkalmazkodó szemé­lyiség. Előadói pályára alkal­mas. A zebra előtt gázt ad, mi­közben torkából rekedt kiál­tást hallat: kíméletlen, erő­sen önző, törtető típus. Ha­zánkban csupán virágkeres­kedőnek alkalmazzák. A gépkocsi nyitott ablakán át jelbeszédekkel mutogat a gyalogosan közlekedők felé: ilattoníos, rosszindulatú, ön- illó munkakörben nehezen •llja meg a helyét. A gépkocsiból szüntelenül rdítozik a gyalogosokkal é a mellette haladó járművel vezetőivel. Meggyőződés: hogy senki sem tud megfc lelően közlekedni; pedagó­gusnak alkalmas. A volán mögött mértékte­len nyugalom szállja meg. Nem vesz tudomást a jelző­táblákról és a körülötte me­nő forgalomról. Előtte és utá­na fékek csikorognak, befor­dul a főútvonalra, nem áll meg a megállj-jelzés előtt. Az egész forgalomnak őrá kell vigyázni, hogy baja ne tör­ténjék: elkényeztetett, gyer­meki lélek. Jószívű, könnyen befolyásolható. Szellemi fo­gyatékossága nyilvánvaló. Lí­rikusnak alkalmas. A volán mögött indokolat­lan harag fogja el. Szája szé­le reszket, tekintete elhomá­lyosul. Mindenkit ellenség­nek vél. Menekülési vágy hajtja, nagyzásos, téves esz­mék ielevtkeznek. az úton. Hatalmasnak, halhatatlan uralkodónak, hadvezérnek képzeli magát: gépkocsiveze- 5i pályára hivatott. Somogyi Pál

Next

/
Oldalképek
Tartalom