Somogyi Néplap, 1972. december (28. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-15 / 295. szám
Egészséges testben egészséges lélek Vasárnaponként másfél-kétezer gyerek a városligeti jégpályán Héttagú tanítócsalád gyermeke vagyok. A községen, melyben születtem, s kora gyermekéveimet töltöttem, egy, a Bodrogba ömlő patak íolyt keresztül. Négy-ötéves lehettem, amikor egy téli napon a befagyott patak jegén egy ottani szőlő- birtokos két gyermekét, fiát és lányát láttam meg korcsolyával a kezében. Büszkén mesélték, hogy édesapjuk Pestről hozta nekik ezt az ajándékot. Emlékezetem szerint akkor láttam először korcsolyát, és nem tagadom, bizonyos irigység töltött el a fényes korcsolyák miatt. Arra egyáltalán nem gondoltam — mert nem is gondolhattam —, hogy ilyesmit kérjek szüleimtől, hiszen a szűkös tanítói fizetésből az öt testvérnek csak ritkán és olcsó játékra jutott, nem pedig drága korcsolyára. Korcsolyázni azonban nagyon szerettem volna. Egy barátommal, aki a község »-hordó gyárosának« a fia volt, egy vasárnap délelőtt — amikor a kádárok nem voltak a műhelyben — kemény dongafából korcsolyát próbáltunk »csinálni«. A vége az lett, hogy jobb kezem középső ujjából és körméből egy jó darabot legyalultam. Hónapokig kínlódtam vele. Később már-már azt hittem, hogy a fájdalmas emlék végképp elsüllyedt bennem, ám 12 éves koromban, amikor Pestre kerültem iskolába, a városligeti tavon »korcsolyázó gazdag gyerekek« látása újból kiváltotta nosztalgikus érzésemet. Vágyódásomat csak fokozta, mikor mint kamasz diák egy Goethéről szóló könyvben azt olvastam, hogy a költő, az író legkedvesebb szórakozása a korcsolyázás volt. Az meg l;ü- 1 ön ősképpen zavarólag és nyugtai anítólag hatott rám, hogy Goethe saját vallomása szerint jórészt a korcsolyázó nőpart-erekkel való társalgás váltotta ki belőle a női nem. a női gyöngédség, finomság iránti érdeklődést. Azután az élet más, nehe1973-tól: a felnőttoktatás évei AMIKOR a termelési színvonal emeléséről, a műveltség szélesítéséről, és belátható holnapunkról beszélünk, nemcsak a jövő generációjára gondolunk, hanem a ma középgenedójára is, ök még hosszú dóig segíthetnek a szocializmus építésében. Azonban nem mindenki képes megfelelni a kívánt színvonalon a korszerű igényeknek, mert soknál hiányzik az alapos »mini- mum«-ismeret is. Tudjuk, jelentős azoknak a száma, akik a mai napig sem végezték el az általános iskola nyolc osztályát. Közülük sokan mér nem is végzik el előrehaladott korúik miatt, de a ma harmincöt-negyven évese is képes ennek a tananyagnak az elsajátítására, tudásának elmélyítésére; hogy még tizenöt, húsz évig eleget tudjon tenni a korszerű követelményeknek a munka bármely területén. A fizikai munkában is. Amikor a termelési színvo-. nal fokozatos emeléséről beszélünk, tehát nemcsak a mai fiatalokra, az iskolapadokban tanulókra gondolunk, hanem az édesapjukra, édesanyjukra is. i Ebben az évben a művelődésügyi . miniszter elrendelte az általános iskolai végzettség megszerzését és a munkások szakmai továbbképzését szolgáló alapvető általános ismeretek elsajátítását segítő tanfolyamok szervezését. A feladat nem tűr halasztást. Ezt érezték Somogybán is, amikor megalakították ennek a feladatnak az akcióbizottságát; amikor ezekben a napokban, december 20-ig minden községben, városban,- nagyobb ipari létesítménynél létrehozz- zák a helyi akcióbizottságokat az 1973/74-es tanév beindításához, a jó kezdéshez. Az akcióbizottságok összetétele is jelzi, hogy közös társadalmi összefogás hozhatja csak meg az eredményt. A felnőtt- és szakoktatási bizottságok munkájában részt vesznek a politikai, gazdasági vezetők, a KISZ-szei vezetek, a .Hazafias Népfront, a közoktatási és köz- művelődési intézmények. Az akcióbizottságok az igények elemzése után a IV. ötéves terv végéig hároméves munkatervet készítenek. A megyei akcióbizottság legutóbbi ülésén hozott határozatában kimondja; az oktatás iskolában és iskolán kívül — ipari és mezőgazdasági üzemben, vállalatnál — is szerveződni.. Az oktatás anyagi fedezetei m ndenütt helyben kell biztosítani. A feladatban részt kell vállalniuk a közművelődésnek, a közoktatásnak, a helyi művelődési intézményeknek is. A pedagógusoktól, a lelkes népművelőktől is áldozatkészséget vár a társadalom a felnőttoktatás sikeres megvalósításában. Egyetértünk azzal a javaslattal is, hogy nagyobb helyeken a tanácsok szervezzenek tiszteletdíjas vagy főhivatású felnőttoktatási felügyelői állásokat. A megyei tervezet kimondja, hogy már 1973 februárjában Siófokon, Nagyatádon, Marcaliban, Barcson, Fonyódon és Csurgón egy-két üzemben be kell indítani az általános iskolai és szakmai oktatást. Ugyancsak jó néhány kaposvári ipari létesítményben. A mezőgazdasági üzemekben 1973 októberében tervezik az oktatás megkezdését. AZ 1973-RA kitűzött és soron következő feladataink olyan jelentősek, hogy már ma meg kell kezdeni a munkálkodást. Ehhez mindenkinek a legjobbat kell nyújtania, önzetlenül, a társadalomért, a holnapért. Szép ez az akció, mert az emberek nevelését, tudásuk fejlesztését tűzte ki célul. O tt térdelt a kandalló előtt. A szokott mozdulattal gyújtotta meg a gyufaszálat. Nézte, ahogy a vézna, nyúlászkodó lángcsóvák kínlódva kapaszkodnak az aprófáig. Megsimogatják, azután szelíden ölelgetik. Az aprófa, mint mindig, először parányi, csillámló szikrákat szórva tiltakozott, azután pattogva, ropogva beletörődött sorsába. Ott térdelt a kandalló előtt... — Te hasábfa, érted amit mondok? Kell, hogy értsed, hiszen nemcsak egy földből, egy tőből fakadtunk. Emlékeztesselek ifjúságunkra? Minek! Hiszen úgyis emlékszel, ha nem halt el benned a múlt. Ha meg igen, akkor úgyis hiába mondanám. Suhogó, suttyó gyerekkor, sudár, szép büszke felnőttkor! ... Ki sejtette akkor, hogy belőled egyszer majd hasáb-, belőlem pedig aprófa lesz?! Ne mondd, azt hogy te igen. Űgysem hiszem. Véletlen volt az egész. Mint ahogy véletlen, hogy éppen itt és most egy helyen vagyunk. És most úgy figyelsz engem, mint ahogy valaha korcsolyázik zebb, keményebb utakra vitt. Szép Ernő megható versének, a Gyermekjátéknak szavai szerint: »A játékból már nem kértem, a gondoktól rá sem értem.«. A korcsolyázás mint az egészséges téli sport képzete, tudata máradt meg bennem. Legutóbbi pesti utam alkalmával gyakran mentem el a kora délutáni órákban már fényesen kivilágított városligeti műjégpálya előtt. Percekig elnéztem a korcsolyázó fiatalokat, köröző párokat. Az egyik vasárnap autók tömege várakozott a pálya környékén. A jégen óriási tömeg hullámzott. Azt hittem, valami verseny folyik. Érdeklődésemre megtudtam, hogy vasár- és ünnepnapokon egy- kétezer gyerek szokott korcsolyázni a tó jegén. Szóba elegyedtem több hazatérő emberkével. Nyolc-tízet is megkérdeztem: hova járnak 'skolába, mi a szüleik foglalkozása ? A legtöbb gyermek fizikai dolgozóé volt, s ami örvendetes; a legszebben, legelegánsabban öltözöttek is ezek közül kerültek ki. Mialatt, a gyerekek a trolibuszra várakoztak, kedélyesen elbeszélgettem velük. Megmondtam, hogy tanár vagyok, s megkérdeztem, »hogyan viselkednek« a tanár bácsik, tanár nénik, s azt is, hogy miiyen lesz a »bizi«? Mikor bú- csúózul azt mondtam nekik; kár, hogy csak egyszer egy héten jöhetnek a jégre, a gyerekek szinte egyszerre és bizalommal válaszolták; »Nem baj, tanár bácsi, nemsokára jön a téli szünet, akkor majd mindennap kijövünk, húsvét- kor és nyáron meg kimegyünk a Dunára evezni, a »Csa^zi«- ba (így nevezik a pesti gyerekek a Császár fürdőt), a Lukácsba meg a Fedettbe úszni.« Háld társadalmi berendezkedésünk gazdasági irányának, a dolgozók kereseti viszonyainak, nemkülönben testnevelésünk helyes irányelveinek: a korcsolyázás, az evezés, az úszás ma már nem a kiváltságosok gyermekeinek szórakozása, hanem a legszélesebb rétegek sportja. Igen, ez a történelem! Hosz- szú évszázadokon át folyó küzdelemmel és társadalmi átalakulásnak kellett elkövetkeznie, hogy a széles tömegek valóra válthassák, és gyakorlati tartalommal tölthessék meg a klasszikus latin mondást: »Egészséges testben egészséges lélek!«. Gyenes Zoltán régen az erdőben néztük lehullt lombjainkat. Sajnáljuk őket, mert elpusztultak, ugyanakkor örültünk is neki, mért tudtuk, jövőre földdé válnak. S minket a föld táplál, éltet. Egyfajta sajátos látszatsajnálkozás ez. Nem ritka, nagyon is általános, az egész élővilág különös jellemzője. A pusztulásból, a bomlásból élet fakad — és az élet előbb utóbb bomlásnak indul, elpusztul... Igen, valahogy így vagy most mellettem, te hasábfa! Jó lenne tudni, mit gondolsz. Lehet, hogy azt: győztél. Már úgy győztél, hogy neked kényelmesebbé, nagyszerűbbé, tartalmasabbá vált a sorsod. Egyfajta győzelmi érzés az a tudat, hogy »nekem nemesebb, több, más részt jutott, mint a másiknak.-«. Nem ítéllek el, és nem is akarok erről vitatkozni. Csak annyit: tudd meg, szegényes győzelem ez, nincs ennek semmi más alapja, mint a másik el- esettsége, vagy ha úgy tetszik, kisebbrendűsége. Kisebbrendűség ... Furcsákat mondok, pattogva viKaposvár jubileumára Kiállításra Kaposvár, Gorkij utca 9. Benn várnak, mégis szívesen időzök a kapu előtt. Mielőtt belépnénk Czinkotai Frigyes műtermébe, érdemes végignézni a tájon. Itt, a város végén, ahol a földszintes házak a régi városra emlékeztetnek, itt a Császár-rét, a Csalogány-köz, a Róma-hegy, a Lonka-hegy- szomszédságában az ember még nem irtotta ki a fákat. A dombok is régmúlt időkről vallanak. Ki itt él, érzi-tudja, mi változott; mert alakult, formálódott ez a városrész is. De nem annyira, mint az északnyugatinak nevezett terület, ahol lakótelepi házak sokasodnak. A Gorkij utca környéke egy kicsit a régi Kaposvárt jelenti... — Itt, a Gorkij utca 9-ben született Czinkotai Frigyes; ez a városrész ihlette, érlelte festővé. 1966-ban mutatta be az első nyilvános szereplésen képeit. a TIT-í-zékházib’n. Két ér múlva új művekkel jelentkezett, s láttuk, hogyan fejlődik. 1969-ben a zsűri érdemesnek tartotta a munkásságát arra, hogy a Magyar Képzőművészeti Alap tagjai közé fölvegye. Rendszeresen részt vett a megyei kiállításokon, de közben a műhelymunka volt a legfontosabb számára. Az állami oktatás helyzetéről és fejlesztésének feladatairól hozott júniusi központi bi- zotsági határozat korszakos jelentőségét az azóta eltelt idő egyre jobban bizonyítja. Soha még ennyi alkotóerő nem állt csatasorba a kijelölt feladatok legjobb megvalósításának kimunkálására a pedagógusok körében, soha még nem fordult ennyire a társadalom érdeklődése az oktatás, az iskola felé. Az országos fórumoktól kezdve a párt közoktatás-politikai országos aktíva- tanácskozása, a minisztertanácsi ülés, a megyei pártbizottsági ülések, az egyes' iskolákban tartott nevelési értekezletek mind a határozat megvalósításának hogyanjáról tárgyaltak, hoztak döntéseket. Az oktatás fejlesztéséről szóló párthatározat > óriási távlati feladatokat szab meg, melyek megvalósítása éveket igényel. tatkozok magammal is. Hiszen ... Fa vagy te is — fa vagyok én is. Méghozzá nemcsak egy földből, hanem egy tőről fakadtunk. De most ez mit sem számít! A lényeg csak egy: belőled hasábfa lett, én meg aprófává váltam. Te hasábfa! Gondoltál valaha arra narancssárga, pompás izzásodban, hogy nélkülem mi lenne veled?! Én tudom jól, hogy te vagy a fontos, a lényeges, a döntő az embereknek. Te adod tartósan # meleget a cserépkályha samottos csempéinek, hogy azok melegítsék az embereket. Lassan, megfontoltan lobbansz lángra, és sokáig iz- zasz. Ezért vagy értékes. De... Gondoltál-e arra, hogy mit kezdenének veled nélkülem? Gondoltál-e arra, hogy minden egyes hasábfa izzásához aprófák kellenek? Értéktelen, limlom, olykor túlságosan is elforgácsolódott aprófák! Olyanok, amelyek pillanatok alatt lángoló lobbot vetnek. Amelyek aztán megkaparintva ezt a lángot te-l is áldozzák magukat érte. A következetesség az egyik legfőbb sajátossága erényeinek és a tanulóéveknek is. A város centenáriuámra új A párthatározat véget vetett annak a vitának, amely évejkig | folyt a túlterhelés körül pedagógusok és nem pedagógusok között. (A Somogyi Néplap 1971. december 16-i száma is írt erről.) Mint Aczél György elvtárs kiemelte előadói beszédében: »Oktatási intézményeink az általános iskolától az egyetemig túlterhelik a pedagógusokat. Nem teljesítettük az 1961-es oktatási reformoknak a céljait, amelyek meg akarták szüntetni a tanulók túlterhelését és csökkenteni akarták a tananyagot. Az igazság az, hogy iskoláink rendkívül sok ismerettel terhelik a gyerekeket, de nem tanítják meg őket a szakkönyvek, lexikonok használatára. Éppen a legfontosabbat nem adja az iskola a tanulóknak: az alapok szilárd elsajátítását, a Ellobbannak pillanatok alatt. De nem önmagukért! Es nem nyomtalanul! Lobboú vetnek és nem nyugszanak, míg izzani nem kezdenek a hasábfák ... Te hasábfa! Hallod?! Jutott eszedbe valaha is, hogy valójában ezért vagyok én? Gondoltál-e arra, hogy aprófa kell, aprófa mindig kell, hogy a hasáb, a méltóságos, az értékes, a sugárzó-büszke lángra lobbanjon?! Nos, most itt vagyunk, egy helyen. Íme: lángoltam, égtem, testemből fergeteges tűztáncot fakasztottam. Miattad, hasábfa! Érted tettem! Hogy lobbanj fel te is, adj meleget az embereknek. Az én éltem, az én lobogá- sbm rövid. Ez a törvényszerű aprófasors. Ám tudd meg, te hasábfa, hogy belőlem, tőlem lángolsz. És narancssárga izzásodból sohasem törölheted ki a valót: ott vagyok, benne vagyok én is! Kuporogva ült a kandalló előtt. Nézte a narancssárgán izzó, világító parazsat. Előtte félmaréknyi hamu. Az aprófára gondolt. Vörös Márta művek születtek. A jubileumi évben, 1973-ban mutatja be alkotásait a közönségnek Czinkotai Frigyes. gondolkodás fejlesztését, a munka melletti továbbképzés igényének és készségének kialakítását — a szüntelen művelődés megalapozását.« Irányt mutató gondolatok ezek a probléma megoldásában, amit a határozat így fogalmaz meg számunkra: »A jelenlegi tantervben és tankönyvekben rögzített tananyagot rövid időn belül lényegesen csökkenteni kell.« Ennek a nem kis feladatnak a megoldását elsősorban . az oktatásügy felelős vezetőitől várja el a párt, de a tartalmi kérdések kidolgozásába szükségesnek tartja az ország legjobb pedagógusainak, tudományos és gazdasági szakembereinek a bevonását, akik saját szakterületükön kívülre is néznek, akik az egész nevelésért felelősséget éreznek. Ennek szellemében fordult a Művelődésügyi Minisztérium és a Magyar Pedagógiai Társaság a sajtón keresztül minden pedagógushoz. Az 1973. február 1-ig tartó országos tapasztalatgyűjtésben a következő kérdésekre kér választ a központi kérdőív: mit és miért hagyna el saját szaktárgyából: más szaktárgyból; mit tart szükségesnek fölvenni a tanításba; milyen komplex tárgy vagy tárgyak lennének helyesek véleménye szerint, miért; milyen új módszerek, szervezeti formák tehetik eredményessé az oktatást; mely osztályokban van túlterhelés és mi okból; m1 - lyen osztályozási rendsz gondol el, mely a tanulók sokoldalú fejlesztését biztosíthatná; egyéb észrevételei, javas- 'atai. Ezekre a kiemelt kércfésekre való megfontolt, felelősségteljes válaszolással, javaslatok előterjesztésével segíthet a pedagógia minden munkása, gyakorló szakembere a sürgető gond megszüntetésében, a túlterhelés felszámolásában. Közös erővel tegyünk meg mindent — gyermekeink érdekében — az iskolai túlterhelés valóságos megszüntetésére! Szeléndi Gábor, a Pedagógiai Társaság tagozati titkára Somogyi Nép/opl 5 H. B. AP FA NEVELÉSRŐL Közös erővel a túlterhelés ellen
