Somogyi Néplap, 1972. december (28. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-15 / 295. szám

MELLÉKÜZEM

Belső izzással

béiie-iiőba üzemel, megszűnt

„Uram, a melléküzem létesítése divat volt. Nagy divat. De, mint minden divat, ez is a végét járja. A legtöbb helyein kiderült: csak fellángolás volt. Valós helyzetfelmérés helyett a lelkesedés, az »adj uram isten, de mindjárt« szülte őket.«

Újságcikkből: »A legkorszerűbb anyagú termékeket egy volt istállóban gyártják. Műanyag és istálló. Jelkép is együtt. A termelőszövetkezetekben folyó melléküzemi tevékenység szimbóluma.«

Aztán: »S a munkaközben a közösség hatására lehámlanak róluk a fölösleges magatartás- jegyek is,.. Figyelnek egymásra, s ez alapja lehet későbbi tervük megvalósításának, a szocialista brigáddá válásnak.«

Egy másik újságcikkből: »Voltak, akik aggályoskodtak, amikor melléküzem alakult.. Az idő azonban nem az aggá- lyoskodók mellett bizonyított.«

Újságcikkek a sikerekről, eredményekről. S a legújabb hír: a melléküzemmel, melyről ezek az írások szóltak — »bajok vannak«.

Húzzuk a lélekharangot a melléküzemek fölött? Nem ez a célunk. S egyébként is a most idézendő kijelentés — melynek igazáról a véleményt mondó sem lehetett meggyőződve — a napokban hangzott el egy ipari szakember szájából: »A melléküzemek is tőlünk vonják el a szakembereiket. Olykor tucatnyit is...« Túlzó vélemerfy ez is.

A kérdés tehát az: »Miért működik jól egy melléküzem?« S van itt még egy kérdés: »Miért szűnik meg egy melléküzem?«

Orvos ismerősöm mondja: »Egy időiben nagyon megszaporodott a betegek száma a mi falunkban. Nem kellett sokáig töprengenem, míg rájöttem az okára. A szövetkeztünk akkor alapított egy melléküzemet. Dolgozói azok az asszonyok lettek, akik addig nem vettek részt rendszeres munkában. Legalábbis nem úgy, hogy nyolc óráig ki sem mozdultak egy helyiségből. Az első hetekben egymás után jelentkeztek neurózisos panaszokkal. De aztán — ahogy megszokták az üzemi légkört — elmaradtak a rendelésről.«

Amiből világossá válik: milyen nehéz az áttérés a megszokott mezőgazdasági munkáról az iparibb jellegű tevékenységre. De — szintén kiderült — ez semmiképpen sem oka egy-egy ilyen létesítmény megszűnésének. Máshol kell tehát tapogatóznunk.

A kaposvári járás egyik legeredményesebb melléküzemi tevékenységét folytató termelőszövetkezetébe mentünk A hajmási Új Mechanizmus főkönyvelőnőjével, Varga Jó- szefnével beszélgettünk. Tőle kaptuk ezeket az adatokat is.

A szövetkezetben jelenleg a színesfémöntöde, a kenderszalagosító, a fafeldolgozó és az építőipari részleg üzemel melléküzemként. Kooperálnak a Székesfehérvári Nehézfém öntödével és a Szegedi Kenderfonóval, ezeknek bérmunkát végeznek. Volt ezeken kívül kádárműhelyük Kaposgyarmaton, szerszámkészítő üzemük Toponáron, forgácsüzemük Kaposváron. Lássuk az eredményeket, három év munkáját, részletezve.

Az 1969-es melléküzemi árbevételek:

Forgácsoló: 254 000 forint. Kötélüzem: 2 235 000 forint. Kádárüzem: 207 000 forint.

Szalagositó: 2 470 000 forint. Szerszámkészítő: 108 000 forint.

A kormányrendelet hatására, mely szabályozta a tevékenységet és szogalmazta a tsz telephelyétől távoli melléküzemek megszüntetését, a hajmá- siak a szerszámkészítő üzemet felszámolták.

Az 1970-es melléküzemi árbevételek:

Öntöde: 4 108 000 forint. Építőipari tevékenységből:. 530 000 forint. Kötélüzem: 1 071 000 forint. Kádárüzem: 89 000 forint, i Szalagositó: 570 000 forint.

Az összbevétel egy év alatt ■ — ha a szolgáltatásokat is fi- I gyelembe vesszük — több j mint kétmillió forinttal nőtt. i Az 1971-es melléküzemi ár- ; bevételek:

Öntöde: 4 865 00 forint. Kötélüzem: 950 000 forint. Szalagositó: 716 000 forint. Építőipari tevékenység: 631 000 fo- I rint

Sokatmondó számok. S ha [összevetjük őket kiderül: a nagyobb eredmények annak i ellenére születtek, hogy néFalugyűlések

(Tudósitónktól.)

A Zákányi Közös községi Tanács együtt a Hazafias Népfront helyi szervezetévé! falugyűléseket tartott Zákányban, Gyékényesen és Örtilosban. Beszámoltak az eddig végzett munkáról, meghallgatták a községek lakóinak véleményét, s tárgyaltak a jövő évi feladatokról is.

A zákányi tanácsra az egyesítés óta mintegy 15 kilométer hosszú, majdnem összefüggő lakott terület gondja hárul. Három termelőszövetkezet is tevékenykedik ezen a területen.

A legtöbb felszólaló a közellátással foglalkozott. A három község közül a közellátási körümények Gyékényesen a , legjobbak, ahol korszerű ABC- áruház épült, van presszó, működik törpe vízmű, s a takarékszövetkezet új székházat épít. Az iskola és a kültúrház is kielégíti az igényeket.

Szépen fejlődött Örtilos; korszerűsítették az iskolát, a tanácsházat, kultúrházat, járdát építettek. A legtöbb gondot eddig és a jövőben is az Örtiloshoz tartozó Szentmi- hály-hegy jelenti a tanácsnak.

Javasoltak a felszólalók, hogy változtassák meg a zákány1 tsz által építendő bekötő út frányát, s azt, hogy többet törőd iön a tanács a dűlőútok rendbe hozásával, a vízelvezető árkok karbantartásával.

Jogos toénvként vetődött fe1 Zá.kán«"tolepen eev új orvosi rendelő és egv iskola építő. is. A kör»«st nagv. a meg!év' ifkola a tanulók befogadásán már nem alkalmas. Szükség lenne egy nagyobb kereskedelmi egységre. A falugyűlések részvevői megállapították, hogy ezeket a feladatokat a tanács saját erejéből képtelen megvalósítani, ehhez segítségre van szüksége.

B. A.

hány tevékenységi forma megszűnt. Nem voltak gazdaságosak.

De mi van a számok mögött? Miért »éltek meg« azok, melyek ma is eredményesen működnek? Mert a kormány- rendelet szellemében ipari üzemekkel kooperáltak. A másik ok: a szövetkezet vezetői felismerték, hogy a tsz-tagok, a lakosság érdekét is képviselik akkor, amikor figyelembe veszik a jelentkező igényeket. Az építőbrigád nagyon sokat tett nemcsak a szövetkezet, hanem a három falu épüléséért, szépüléséért is.

És a megszűnések okai? Varga Józsefné szerint: »menetközben« derült ki, hogy az elképzelések, a tervek nem voltak hosszú távúak. Visszaélésekre is lehetőséget adott az hogy a melléküzemek közül kettő távol esett a tsz három üzemegységétől. Ellenőrizhe- telenekké váltál?. A kádármű- heiy pedig nem hozott annyit, amennyit ráfordítottak.

A tervek? »Emberibbé« tenni a munkahelyeket. Szociális épületet akarnak létesíteni az építőbrigád segítségével. Öltözőt, fürdőt. Már a jövő évben sor kerül, erre. Úgy számítják, hogy a termelés eredményesebb lesz, s a ráfordítás nem csökkenti jelentősen a nyereséget.

Feltettük a kérdést: »Vajon az üzemek megszüntetésénél nem játszott-e közre az, hogy idegen munkaerőt foglalkoztattak?« Ezekben a melléküzemekben azonban túlnyomó többségükben helybeliek dolgozrtak. Úgy mondta Varga Józsefné, hogy az idei munkájuk eredménye valamivel túlszárnyalja majd az eddigi évekét is.

Most tehát már van néhány támpontunk. Jó a melléküzem ott, ahol alapos megfontolás után döntöttek létesítéséről, s a döntést' kellő piackutatás előzte meg. Szükséges az is hogy a meginduláshoz megteremtsék a feltételeket a szövetkezeten belül. S amiről mér nem esett szó: rátermett szakemberek kellenek a vezetésükhöz, akiknek — ahogy mondani szokás — »a kezük is tiszta«.

S miért rossz egy melléküzem? Mindezek hiánya miatt

Közép-Somogyban több szövetkezetben van segédüzer Ezek fajtáiról, működésükről termelési liörülményeikr Pfeiffer Elemért, a Középsomogyi Termelőszövetkezete Területi Szövetségének titkárát kérdeztük meg.

Leskő László

(Folytatjuk.)

VANNAK emberek, akik úgy igazán sohasem tudnak megnyugodni. Nem tudnak ölbe ejtett kézzel leülni, szemlélődni, nézni mindazt, ami körülöttük történik.

Valami hajtja, kényszeríti: szólniuk

kell. Tenni ül? kell. Akkor is, ha a kéz már fáradt, ha a láb sajog a sáli legyalogolt, lekerékpározott kilométertől.

Valami belső izzás, valami soha

nem szunnyadó nyugtalanság.

— Mozgal más életem volt. De így van ez jól.

Ezek voltak az elbúcsúzás előtti utolsó szavai Takács Istvánnénak. Most mégis — talán egy kicsit mottóként — ezt idézem először. Honnan is győzi energiával ez az alacsony asszonyka, miből táplálkozik a szűnni nem akaró tenni akarása? A nehéz, hányatott múltból? A jelen eredményeinek féltéséből? Az ígéretesebb holnap akaratából?

Tulapdonképpen nem is lehet feleletet adni erre. Ö maga sem tudja. Mindegyik gondolat, mindegyik körülmény ott van a mozgatórugók között. És ott van még más is. A család szeretete, a munkahely, a munkatársak szeretete. A felelősségérzet a szűkebb és a nagy közösségért.

Éppen tíz éve él itt, Bala- tonkilitin.

— Siófok ez ma már. De nekem, aki itt is születtem, már csak Kiüti marad.

Innen indult, volt Pesten esztergályos, dolgozott Komáromban a vendéglátónál, azután a nehéz évek-után immár férjes asszonyként ide tért vissza.

— Az uram is itt dolgozik a szövetkezetben, anyagbeszerző.

— Akkor elég sokat utazik, elég sokat van távol ő is a családtól.

— Elérni valamit, valamire jutni csak úgy lehet, ha az ember tettekkel is akarja. Mikor ide kerültünk, akkor a szövetkezet Papfcután adott egy lakást. Három év múlva már megvolt a saját kis házunk, benn a faluban.

Úgy, hogy mellette két gyereket nevelt.

— Négy volt. Kettő meghalt. A kislányom már középiskolába jár. Örülök, hogy tanul, nekem abban az időben erre nem volt lehetőségem.

Tíz évvel ezelőtt Papkuta a lakást jelentette számára, most nemrégtől a munkát.

Befejezték a tetőszerkezetet

— Ott van a csibenévelő, oda kértem magam. Korábban is baromfiak mellett voltam, a tojóállománynál, de azt nem bírtam. Ezt a munkát nagyon szeretem.

Hárman vannak, nyolcórás műszakban dolgoznál?, háromnaponként váltják egymást.

— Nem unalmas egy műszakot végigdolgozni egyedül?

— Á! Tizenkétezer-négyszáz kiscsibe van most. Van munka velük! Eldödörgök, teszem a dolgom, énekelek. Meg'aztán mindig jön valaki.

Most, mikor odakerült, mondták a társak, jó, hogy ott lesz, mert legalább »kiharcolja«, ha valamire szükség van. Nem nagy dolgok ezek, nem is annyira »harcolni« kedl, csak egyszerűen elintézni. Olyan apróságok, mint például: legyen mosószer, tisztálkodási eszköz stb.

A mezőgazdaságban dolgosé asszonyok többségét — ha végez a közösben rábízott feladattal — várja otthon a Jraz körüli munka. Nemcsak a háztartás, hanem a kert, a jószág. Nem kivétel ez alól Takácsné sem.

— Akkor vagyok nyugodt, akkor tudom, hogy rendben van minden, ha magam végzem el.

Csakhogy az ő feladatai ezzel sem érnek véget. Tagja a megyei pártbizottságnak, és a szövetkezetben pártvezetőségi tag, gazdasági felelős.

— Amivel megbíztak, azt szeretem rendesen ellátni. A bizalom az nagy hajtóerő. A nyugdíjas, az öreg párttagjainkat otthon keresem föl. Nemcsak a • tagdíjak miatt. Szükség van .arra, hogy szót váltsunk az emberekkel a szürke hétköznapokon is.

Erre is van, kell, hogy legyen idő. Meg arra is, hogy most negyvenkét évesen tanuljon.

— Most kezdődik itt, Kiliti- beh a marxista középiskola. Ide járok. Csak ma kivételesen elmaradt a szeminárium.

Egy nem várt szabad fél délután.

— Bemegyek Siófokra, van egy kis vásárolnivalóm. Aztán meg vasalok. Van az embernek mindig mit tenni!

EZ AZ UTÓBBI volt az egyetlen mondat, amelyik — igaz, csak közvetve — arra utalt, hogy számára bizony nagyon rövid egy nap, és nincs olyan óra, mely ne adna munkát, feladatot. De ez sem panasz, se nem dicsekvés. Egyszerű kijelentő mondat, mint a többi. Természetes.

— Mozgalmas életem volt. De így van ez jól.

A kijelentő mondáitok mélyén ott van valami belső izzás. Valami szűnni nem akaró tenni akarás...

V. M.

Vízépítők

Folyamatosan dolgoznak az épülő üzletközponton. A tetőn visszalevő munkálatokat december 20-ig befejezik. Februártól kapcsolódnak be a munkába a Budapesti Fémmunkás v állatai, dolgozói, attika fik feladatuk a nyílászáró szerkezetek szerel ese lesz.

A vízműépítőknek — naponta többször is — kannában hozzák a vizet.

A balatonkeresztúri határban akácerdő őrizte csöndben dolgoznak az emberek a kétezer köbméteres tározómedencén. A nyugat-balatoni regionális rendszer legnagyobb medencéje lesz ez: a nyírádi bauxitbányák karsztvizével töltik majd fel.

Az akácerdőn túl vastag csöveket fektetnek a kukoricaföldön Balatonkeresztúr irányába. Mire a medence elkészül, a vezeték is kész lesz.

Ez a rendszer a déli parton egészen Balatonőszödig látja el majd a településeket. A Déldunántúli Vízügyi és Közműépítő Vállalat azt Ígéri, hogy a keresztúrihoz hasonló, de annál kisebb tározómedence az üdülési idényre Fonyódon is elkészül.

A hatalmas »henger« 21 méter átmérőjű és 6,7 méter magas. Az egész építményt huszonkét ember csinálta.-»• A vállalatnak — fennállása óta — ez a harmadik vasbetontározója, s az első, amelyet Somogybán épít — mondta Holl Lajos, a Dél-dunántúli Vízügyi- és Közműépítő Vállalat igazgatója. — Az érdekessége jsedig, hogy itt tértünk át először a fémzsaluzásra.

A betonkor mellett nem lehet megtalálni a szokott állványerdőt. Csupán a tetején fut körbe — látszólag vékony lemezekből — a fémzsalu. A laikus számára — első pillanatra — nem sokat mond ez a műszaki újdonság. Pedig érdemes elgondolkodni az igazgató érvelésén: egy ekkora •toörnónvhez Vereken 1SOA

köbméter pallót kellene felhasználni. A fa könnyen törik, nehéz szállítani, s ha néhány tározót körülállványoznak vele, el lehet dobni. A vállalat ezért — és a költségek csökkentése érdekében — keresett más megoldást. Hannoveri ta- oasztalatok alapján döntötték óév. hogv az osztrák NOÉ »é« c<?m7sabi-v.í»-dn meg

«’ásámPák, Tgaz. «»m nlnső S» to1 I ft1,-•á1—'j, s a kai+^Sff^v tyi’3«‘ZrQto°k. Sőt tolentősen csők kennek.

A műszaki újdonságnak ez már zsebre menő gyakorlati haszna.

Az újra való törekvés mindig jellemezte a Dél-dunántúli Vízügyi és Közműépítő Vállalatot: országosan először

használtak a vízépítésnél műanyag nyomócsöveket, s most — a hagyományos eternit csövek helyett — kísérleteznék már a műanyag szennyvízvezetékekkel is.

S az újdonság mit jelent a munkásoknak ?

A balatonkeresztúri tározóépítéséhez rengeteg .betont használtak fel. Az építkezéseknél megszokott régi keverőberendezéseket viszont sehol sem lehet látni.

— Nincsenek — mondja Harangozó István építésvezető —, gépekkel, automata adagolással kevertük a betont, s nyomtuk a zsaluk közé.

— Gondolom, ez szakértelmet kíván. ■

— Azt is meg .ügyességet, és az eredménye — a termelékenyebb munka.

— Müven szakma kell a

vízépítéshez? ri

— Kőművesekre, kubikosokra és könnyűgépkezelőkre van szükségünk. A könnvűgépké- zelői beosztás egyébként a vízügvi szolgálaton belü! szakmának számít. S a szakmunkások kiemelt órabért kapnak. Ez az, amit nehéz megértetni az emberekkel. Nemegyszer előfordul ugyanis, hogy például a könnyűgépkezelő éppen úgy kubikol, mint a segédmunkás, csak érmen több bérért. Egvet azonban nem szabad elfeleiten i; a g^okezelő

mást — termelékenyebb munkát — is tud végezni, s ezt meg kell fizetni.

— Honnan jönnek az emberek?

— Innen a marcali járásból, Libickozma környékéről. Reggel autó megy értük, este viszi őket haza.

Napközben tározómedencét építenék a vízért, s ha nagyon nehéz a munka, alig várják, hogy visszaérjen a ba'átonke- -esztúri kutakról a vízhordó.

K. I.

Somogyi Néplap