Somogyi Néplap, 1972. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-22 / 275. szám
NEVELÉSRŐL A szülői ház és az iskola közös munkája Társadalmi üggyé vált hazánkban a nevelés, különösen iskolába járó gyermekeink nevelésének a feladata. Közös a felelőssége ebben a családnak és az iskolának. Gazdag eredmények eléréséhez ebben a tanévben is közös munkára van szükség, a szülők és nevelők együttes erőfeszítéseire évkezdettől évzárásig. Ügy véljük, nem hasztalan dolog egynémely kérdésben szót érteni. Együttm üköd ve Mindenki elismeri, hogy jelentős mértékben attól függ a gyermekeink nevelésének sikere, hogy mennyire tud együtt haladni a családi és az iskolai nevelés. Szükséges ehhez, hogy a szülők minél jobb együttműködésre törekedjenek gyermekeik nevelőivel, közvetlen, segítőkész kapcsolatot próbáljanak kialakítani. Ne várjanak csak az iskola közeledésére, a nevelői család- látogatásokra, hanem keressenek minél több alkalmat a nevelőkkel való tanácskozásra. Könnyebb kimondani, mint megtartani: ne csak az évnyitón, az ünnepélyes alkalmakkor legyenek ott, hanem a hétköznapok során is, akár szülői értekezleten, akár egyéni megbeszélésen a fogadóórán. Itt különösen az édesapák figyelmébe szeretnénk ajánlani, hogy mindez az ő nemes feladatuk is, akár kisiskolásról, akár nagy diákról van szó. Jó, ha nemcsak akkor keresik föl gyermekük tanárait, tanítóit, ha már valami baj van vele, ha már gyógyítani kell, inkább a megelőző »-kúra« hívei legyenek. Különösen akkor keressék meg a nevelőt, ha az még nem ismeri gyermeküket — új iskola, új tanár —, vagy ha valami jelentős változás történik a tanuló életében, fejlődésében. Segítsenek a pedagógusoknak abban is, hogy minél előbb megismerjék a gyermekeket, és ennek birtokában megfelelő módszereket alkalmazzanak a nevelésében, megfelelő követelményeket támasszanak. Elérhető célt tűzzünk ki Ügy gondoljuk, hogy jól ismerjük »saját gyermekünket-«, tudjuk, milyen tehetséges, mire képes. Általában így is van, de néha megfeledkezünk erről, különösen a tanév eleji ter- vezgetéseknél, amikor kitűzzük gyermekünk elé a célt: milyen bizonyítványt érjen el az év során. Néha túl magasra állítjuk a mércét, olyan célt tűzünk ki gyermekünk elé, amelyet nem tud elérni. Közepes tehetséggel, hiányos ismeretekkel rendelkezve az előző évekből, hogyan tudna jeles, jó eredményt biztosítani magának? Ez abban az esetben is lehetetlen, ha szigorral, tűzzel-vassal kényszerítjük a megfeszített tanulásra, vagy ha nagyon jelentős jutalmakat ígérünk is neki. Mi történik a gyermekkel, ha nem éri el az eléje kitűzött célt? Bátortalanná válik, elveszti önbizalmát és még arra sem lesz később képes, hogy adottságainak megfelelő eredményt érjen el, a szülőkkel és tanulással szemben támadt kedvezőtlen érzelmekről nem is szólva. Ezért az év eleji célkitűzésnél vegyük figyelembe gyermekünk képességeit, még akkor is, ha szeretnénk a továbbtanulását biztosítani felsőbb iskolákbart. Egyáltalán nem akarjuk védeni azokat a tanulókat, akik megfelelő tehetséggel rendelkeznek, de lusták, nem tanulnak rendszeresen, s ezért nem nyújtják azt a teljesítményt, amire képesek. Kinek kinek képességei szerint kell a célt megszabni, hogy milyen bizonyítvány elérésére törekedjék. Ebben a munkában is nagy szükség van a szülő és a nevelő tanácskozására, közös vélemény kialakítására. Vincze Győző képei Kazsokban Egy jelentős problémáról Hét somogyi részvevő az országos taoácskozáson A múlt hét közepén tartották meg első országos aktíva- értekezletüket az élelmiszer- iparban dolgozó fiatalok Budapesten. A tanácskozás része volt annak a sorozatnak, melyet a KISZ központi bizottsága az élelmiszer-gazdaságban dolgozó fiatalok számára rendezett. Találkoztak már a termelőszövetkezetekben, az állami gazdaságokban és az erdő- és vízgazdálkodásban dolgozók. Az élelmiszeriparban dolgozókat 250 küldött képviselte — köztük heten voltak megyénkből Fenyő Istvánnak, a KISZ ■megyebizottsága mezőgazda- sági felelősének vezetésével. A tanácskozáson Illisz László, a KISZ központi bizottságának titkára tartott tájékoztatót az ifjúsági szövetség időszerű feladatairól, a KISZ VIII. kongresszusának határozatai alapján. Beszélt a fiatalok szocialista címért küzdő brigádjairól. Fontos feladatként jelölte meg az élelmiszer-iparban dolgozók szakmai továbbképzését. A tanácskozás részvevője volt dr. Lénárt Lajos mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes, aki az ágazati fejlődéséről tájékoztatta a részvevőket. Az előadásokat követő vitában felszólalt Lukács György, a Kaposvári Húskombinát technológusa. Beszélt arról az eredményről, melyet a vállalat KISZ-esei értek el. A KISZ bizottság fölvette a kapcsolatot a megyei úttörőelnökséggel, és pályaválasztási tanácsadást tartott az általános iskolákban. Az eredmény számokban mérhető. Míg három évvel ezelőtt negyven, ötven fiatal választotta a húsipari szakmát, az idén több mint százötven ipari tanuló dolgozik a húskombinátban, az ország egyik legmodernebb tanműhelyében. A somogyi küldött beszélt a gyári fiatalokat tömörítő brigádokról, amelyek közül nem egy a szocialista címért küzd. Egyik legnagyobb vállalásuk az ünnepek előtti húsellátást megkönnyítő előrecsomagolás, amit társadalmi munkában végeztek. Lukács György végül szorgalmazta a Kaposvári Élelmiszeripari Szakközépiskola kollégiumának építését, amelyhez a húskombinát fiataljai nevében társadalmi munkát ajánlott föL Az értekezleten öt fiatal kapta meg az Élelmiszeripar kiváló dolgozója kitüntető címet, köztük Bosznai Mária, a Kaposvári Húskombinát dolgozója is, A kitüntetést dr. Lénárt Lajos miniszterhelyettes adta át. Szülői értekezleteken, fogadóórákon számtalanszor elhangzik a pedagógusok tanácsa a szülők számára: tanulmányozzák a pedagógiai könyveket és a családi neveléssel foglalkozó folyóiratot, a Gyermekünket. Szóba kerül a többi között a Szülők kis lexikona, a Szülők könyvtára című sorozat, benne az óvodás,' a kisiskolás, a felső tagozatos, a középiskolás tanuló nevelésének problémáival, és még más értékes művek is szerepelnek az ajánlottak között. Erre valóban nagy szükség van, mert igaz, hogy minden szülő nevel valahogy, legtöbben törekednek is a minél jobb eredmények elérésére, de a jóakarat, a szándék mellé kell a szakmai tudás, a hozzáértés, melyet szakkönyvekből is lehet bővíteni. A probléma abban van, hogy ezek a könyvek nem kaphatók sehol, »hiánycikké-« váltak. A Hazafias Népfront megyei pedagógiai bizottságának egyik ülésén erről a »megyei«, sőt országos gondról számoltak be a pedagógusok, de a szülői értekezleteken is állandó panasz hangzik el emiatt. Még antikváriumban sem kaphatók az évek óta ki nem adott művek, így a Szülők kis lexikona sem, meg a többi olcsó kötet-füzet. Persze van gond egyéb pedagógiai művekkel is, így a kis gyermeklexikon, az Ablak, a Zsiráf, hetek alatt ki • fogyott, hiába »kötelező« könyv egy-egy iskolában. Gyors megoldás csak az lehet, ha az iskola, a nevelők adnak még több pedagógiai segítséget az érdekelt szülőknek a családlátogatásokon, a fogadóórákon, a szüIők iskolájának rendezvényein és minden lehetséges módon. Ugyanis az iskola csak a szülői házzal együttműködve képes még eredményesebben nevelni. Szeléndi Gábor Jajcei öreg malom. Nem tudom hány évet kellett várnia — megélnie — a kis községnek, hogy szűk otthonukban kiállítást fogadhassanak. Ezt az ünnepet csakis a falu szülötte hozhatta meg, mástól ilyen ajándékot várni sem lehet.:. Hiszen az itt élő embereken kívül nincs semmi, ami »igazolhatná« a kiállításrendezést. A művelődési otthon szűk. És ki gondol Ka- zsokra? Vincze Győző, a Pécsi Nemzeti Színház festőművész díszlettervezője, a falu szülötte érzi valójában, hogy »tartozik« valamivel a közösségnek. ' A tőlük kapott élményekből visz- sza kell juttatni valamennyit. A megfestett élményeket. , A művelődési otthon falai a képek világától szűknek bizonyulnak most, hogy megrendezték a község első képző- művészeti kiállítását Vincze Győző legközelebbi hozzátartozóinak körében. A falusi élet mindmáig meghatározója Vincze Győző művészetének. Nem stilárisan, hanem abban, hogy minden alkotásában az együttérzés fogalmazódik meg. Legyen az tájkép, csendélet, a változó élet megjelenítése. Vincze Győző a bikali tsz ösztönző közelségét választotta, amikor az itt kapott műtermet elfoglalta Kazsokban kiállított képei elsősorban erről a vidékről, Tolnáról és Baranyáról »tudósítanak«, somogyi élmények megfogalmazását hiába keressük ténylegesen a vásznakon. De én tudom, hogy ez az igény csak részben magyarázható meg, hiszen a baranyai, a tolnai élmények hátterében is a kazsoki indíttatás évei vannak jelen. Elsősorban éppen a hűségben. Vincze Győző képei Kazsokban a változás, a fejlődés mérföldkövei is. Hiszen a megnyitó óta — november 7-től — csaknem a falu apraja-nagyja megfordult a művelődési otthonban a kiállításon. Nagyon sokan közülük valóban most jutottak először vizuális élményhez, festészethez. Vincze Győző anyagából az olajpaszte 11-képeket ragadom ki, melyek — szemben az olajjal — »feszesebb« festőibb világot mutatnak. Beszélgettem a festő egyik kazsoki hozzátartozójával, a kiállítás képei közül neki is ezek az egyszerűséget kifejező, színekre, formákra redukált élmények tetszettek. Az egyik képén esőszerűen lehajtó szomorúfűz látható. Ez a kifejezés tényleg megragadó. Vagy a Reggel a tónál néhány krétavonása, mely a föld páráját érzékelteti tág terével, ködös színeivel. A Jajcei öreg malom a grafikusabb hatások miatt erőteljes. A Falu alatt című (olajkréta) kép két égig érő jegenyéje a múló időt jelzi. A Tsz-major a változó életről számol be, akárcsak a Pécsi tó. Az Üt a tengerparton más táj, de az innen — talán éppen Kazsokból — érkező szemében a hazai földdel keveredik ez az élmény. Ez a magatartás rokonszenves vonása ennek a művészetnek. A helyi »igényekhez« való olykori szoros »igazodás« a hazatérő fiú tétovasága talán. De mivel képi formában is megjelenik, ezért nem elég ennyit mondani róluk, értékükhöz ugyanis kérdőjel kívánkozik. S ezt nem árt tudniuk a kazsokiak- nak sem. Hiszen Kazsok sem a világ vége, látjuk. Vincze Győző képei bizonyítják is! Horányi Barna j-j-add zengjem el alant Szépváry Teofünak, a Lenolaj Üveg Kiszerelő Egyesület — LÜKÉ — kultú- rosának esetét, hogy okuljanak a késő unokák, miként sáfárkodik jól a szociális kulturális alappal a felelős kul- túrfelelős. Szépváry Teofil egy szép napon elhatározta, hogy a szociális és kulturális juttatások rubrikájába rótt pontosan ötvenhétezer forintot ráfordítja. Evégett audienciára jelentkezett az illetékes üb fennhatóságnál, ahol az üb* Fennható fogadta: — És mit akar mindebből a Szépváry kartárs? — Szeretném mindenekelőtt, ha újjáalakulhatna az üzem néhai — oly szép sikereket arató — Érctorok kórusa, továbbá egy hobby-klubot kellene szervezni a fiataloknak Rishay-típusú ifjúsági klubot, és ha jól tudom, nem egy olyan dolgozója van a LÜKÉ-nek, akiben él a vágy, hogy Thália deszkájára lépjen és onnan tolmácsolja az üzemi önképzőkör modern lírikusainak legfrissebb termését. — Kedves Szépváry elvtárs! Maga nagyon sok szép és ha jól meggondolom — márpedig én jól meggondolom — nemes dolgot akar, de még nem gondolt azzal, amivel gondolni kell. — Éspedig? — Éspedig?! Lehet egy jó tanácsom? — Köszönettel elfogadom. — Nem jár érte köszönet, puszta figyelmesség, a munIRÁMDULÁ katársi odafigyelésre és kollegialitásra apellálva. Szóval, ha maga ennyi mindent akar, ahhoz össze kell szoktatni a kollektívát. És erre a legalkalmasabb egy hercig kis kirándulás! Ahogy a dal mondja Szépváry kartárs: kis kirándulás, jó kirándulás ... Alkalmas arra, hogy légkörével motiválja a leendő Érctorok kórust, az irodalmi színpadot és a többit. — Fennható kartárs, már a LÜKÉ fennállása óta mindig kis kirándulásra költik a szociális-kulturális alap tetemes részét! — Ja, kérem, ha magának nem kell a jó tanács! És vegye tudomásul: ön mint népművelő tisztában lehetne egy ilyen közművelődésre előkészítő, ha úgy tetszik előkovácsoló kollektíva-kialakító kirándulás hasznával. Egyáltalán, ha ebből az aspektusból tekintjük, ez nem is kirándulás, ez tanulmányút! És aztán a többit — majd jövőre ... Szépváry Teofil Üzemi kul- túros megfogadta a jó tanácsot. és utoljára azt kérdezte Fennhatótói: hova menjenek tanulmányútra! — Természetesen Fertálos- tarhonyára! — hangzott a válasz. Szépváry végigkérdezte a dolgozókat is, hova tegyék a nevezetes tanulmányutat. Fer- tálostarhonya — hangzott mindenütt, magától értetődően a válasz. Semmi látványos nagyváros, semmi meghitt, történelmi hangulatú kisváros, ahol a LÜKÉ dolgozói bővíthetnék ismereteik körét. Csak Fertálostarhonya, slussz és passz. Szépváry Teofil pedig buzgó kutatásba fogott. Elutazott a múzeumba, a levéltárba, a megyei főeklézsiára, ahonnan előbányászta Fertálostarhonya múltbeli nevezetességeit. Gondos monográfiát készített róla; megtudván azt, hogy a falu már szerepel a komondor-völgyi kolduló és bakugró szerzetesek 1237. évi adománylevelében és kökény- dézsma-jegyzékén, mint Fer- ta-Los, a Tarhonya nevet később, a csúfolódó szomszédfalusiak ragasztották hozzá két faluperzselés között, Szent Klotild napján. A törökök annak idején ide hajszoltak egy Szép Heléna nevezetű leányzót — akiről a krónilca is említést tesz, mivel »nagy ínségiben vala az férfinemnek, s emiatt megti- zedelé vágyával az futtató janitsárokat«. Heléna hatására átmenetileg kipusztult a falu férfinépe, az asszonynép pedig a lólegyellő gémeskút- jába hajította Helénát. A kút ma is látható: a román és a gót Stílus ha tárán úgynevezett pre-eklektikus kávát ragasztott köréje a helybeli népművészeti szövetkezet. A kirándulás hajnalán itt tett pontot a monográfia végére Szépváry Teofil. Az autóbusz annak rendje és módja szerint megállt Fer- tályostarhonya központjában, a helybeli fogyasztási szövet- kezej Szép Helénya Bisztró, Presszó és Libresszó feliratú vendéglátó egysége előtt. Szépváry, a kultúros meglepődve tapasztalta, hogy az ajtó fölött felirat olvasható: »Üdvözöljük a LÜKE-t, hatodik idelátogatása alkalmából.'« Az áfész népzenei egysége, Fertálostarhonyai Bibas Laja és bandája tust húzott. A szövetkezet elnöke rövid beszédben köszöntötte őket, aztán Szépváry emelkedett volna szólápra, de addigra a többiek már benn falták a fertálostarhonyai vendéglő különlegességét: tejfölös szűzérmét Helénya módra. Utána töklepényt ettek, a kipusztult falu ételkülönlegességét, és itták a jófajta szemeli homokit. Szépvárynak pedig hosz- szan rázta a kezét a fogyasztási szövetkezet elnöke: — Tudja, kartársam, mindig a maguk vállalata, illetve a maguk szoc. kult. alapja hozza meg számunkra a biztos nyereséget... Immár hatodik é«e ... És ez nemes rk felemelő, hanem megható is. — De kérem ... hát én azt hittem, hogy a helybeli nevezetességek, a gótikus kutkáva meg a községhistória vonzza... — Ugyan! Ne búsuljon! Kiadjuk irományát falutörténetként. Nem vesz kárba a fáradsága ... De egy feltétel van. — Éspedig? — Jövőre is eljönnek! — Azt hiszem, igen. Mert tudja, elnök kartárs, tudomásul kell venni, hogy a köz- művelődést nem mindig előnytelenül befolyásolják a gazdasági szempontok. De egy kérése a LÜKÉ-nek is van.' — Mi, Szépvárykám?! — Tudja, nemrégiben a LÜKÉ fővárosi központjából lehelyeztek hozzánk egy Szép Helga nevű titkárnőt... Állítólag a nagyvezír, akarom mondani a nagyvezér és közte volt valami kis ... De hát a LÜKÉ nődolgozói érzékenyek, tudja... Szóval, mit szólna hozzá, ha itt kap• < állást maguknál?! , — Nem rossz ötlet, ö fogja gitárkísérettel előadni a krónikát majdm az ide érkező turistáknak. — Hogyan, hát itt van turistaforgalom? — Az nincs ... De a LÜKV megint eljön. És maga rátes: egy kicsit majd a költségre tésre: idegenvezetés, szexuális felvilágosítás, gasztronómiai tanácsadó. Mind mai téma! — Hát persze! Hisz tudja az ember felelős a kuljól: túráért! Tröszt Tibor Somogyi Néplap
