Somogyi Néplap, 1972. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-15 / 269. szám

A mode!! anyaga színes buk- léfcmal, lab. 450 gramm. Me- lírozott hatását úgy érjük el, hogy két különböző színű vé­kony bukléfonalat összefo­gunk. (Szép színhatású pél­dául a középkék ciklámen színnel.) A kötéshez 3 *, j-es és 4-es kötőtűt használunk. Munkán» kát a tunika hátrészén alul kezdjük a megfeledő szerszám­mal. Először 3 és ‘/j-es tűvel kötünk 10 sort — egy sima, egy fordítottal. Ezután 4-es tű­vel a színén fordítottan, a bal oldalán simán kötünk, és sza­básminta szerint fogyasztunk, szaporítunk. Az elejét a hátá­val azonos módon kötjük, de a derékvonaltól számítva 12 cm után két részben dolgozunk, és a szabásmintának megfele­lően kerekítjük a nyakrészt. Az ujjakat szintén 3 és V2—®s tűvel 1 sima, 1 fordítottal kezdjük, és 10 sor után a sza­básminta szerint szaporítunk, majd kialakítjuk a kerekíté­sét. Kidolgozás: Az egyes dara­bokat kitűzve átgőzöljük, Tel­jes kihűlés után az elejekivá­gást két soron rövidpálcával behorgoljuk és a gomblyuknak hurkoltat horgolunk a gombo­láshoz, majd összevarrás után a nyakkivágást is két soron rövidpálcával behorgoljuk, sa gombokat fölvarrju'k. 7 Fekete Sándor i a PETŐFI ÉLETE ! II. Természetesen nem szabad egyszerűsítenünk a dolgokat. Petőfi nem attól lett forradal­már, hogy egy vagy akár két hónapon át olvasgatta az 1789-es (és az 1830-as) francia forradalom históriáját. Lázadó alkata, hányatott, nélkülözé­sekkel teli sorsa, igazságkere­ső természete, törhetetlen jel­leme — s persze Magyarország akkori állapota, nemzeti el- esettsége, társadalmi elmara­dottsága — mind ez együtt el­lenállhatatlanul ragadta a for­radalmi eszmék befogadására. Egy sok éves érzelmi és eszmei folyamat betetőzéseként lett a világ »új evangyéliomának« hirdetője. E betetőzés azonban eléggé pontosan meghatározható: ezen a tavaszon, 1846 májusában következett be. Dömsödi elvo­nultságából barátjához és la­kótársához, Várady Antal ügy­védhez írt verses levele a bi­zonyság rá: ... hinni kezdem, hogy dicső napoknak CrjOk maholnap fényes hajnalit, Midőn a népek mind fölemelik A föld porába gázolt fejőket, S végigmennydörgik a föld kerekén: »Legyünk rabokból ismét emberek!« Tettvágytól égve sietett visz- sza Pestre, hogy a forradalmi szellemű irodalmi mozgalmat, a Tízek Társaságát tovább szervezze. j,vs..~ «'-^ével, a második Somogyi Né#* félév megindulásával kellett volna megkezdődni a tervezett »sztrájknak«, amikor is a tár­saság tagjai kivonultak volna a lapokból. De a Pesti Füzetek megjelenésére sem kerülhetett sor. A helytartótanács urai épp eleget tudtak Petőfiékről ah­hoz, hogy lapjukat ne engedé­lyezhessék. Ily módon a sztrájk is, a lap­alapítási terv is megbukott. A vállalkozás mégsem volt hiábavaló. Igazolta az új iro­dalom úttörőinek kezdemé­nyező szellemét és merészségét, s még inkább növelte az irán­tuk megmutatkozó érdeklődést. A költő is tudomásul vette a vereséget. De nem érezvén jól magát Pesten, elhatározta, hogy ellátogat Erdélybe, ahol épp országgyűlésre készülőd­tek. A törökök kiűzése utáni átrendezés során a Habsbur­gok nem csatolták vissza Er­délyt Magyarországhoz, hanem külön kormányozták. A re­formkorban a magyar nemes­ség körében egyre általánosab­bá vált az Erdéllyel való újra­egyesülés, az unió kívánsága. Igen valószínű, hogy Petőfit is az »erdélyi kérdés« körüli po­litikai izgalmak vonzották ke­letre. Utazása azonban mégsem politikai eseményeivel hozott fontos változást életébe. Petőfi ug3'anis 1846 szeptem­berében találkozott Szendrey Júliával. Egy hónapon át írta hozzá szerelmes verseit: har­minc nap alatt pontosan tizen­ötöt. A leány apja, Szendrey Ignác, Károlyi Lajos gróf bir­tokainak a kezelője volt. A képlet kísértetiesen hason­lít a gödöllői szerelmére, amely Beteg a háznál Néhány apró, szakmai jótanács Egy-egy múló természe­tű betegség nem okoz otthon túl sok gondot. Hiszen néhány nap — legkésőbb egy-két hét — alatt lezajlik. De ha tartó- sabb a betegség, bizony próbá­ra teszi a beteg és hozzátarto­zóinak türelmét. De akik a próbát sikeresen kiállják, né­ha nemcsak egészségüket nye­rik vissza, hanem életre szó­lóan szeretetben,1 törődésben, aggódásban összeforrnak. Ah­hoz, hogy ezt a próbát szülők, gyermekek és nagyszülők, ba­rátok és ismerősök jól kiáll­ják, nem árt néhány apró szakmai ismeret sem. A beteget naponta legalább egyszer (reggel) mosdassuk meg. Legjobb erre a célra a könnyű műanyaglavor, langyos vízzel és szivaccsal. Az egyes testrészeket külön-külön kita­karjuk, először szappanos szi­vaccsal, majd tiszta vizes szi­vaccsal, végül frottírtörülköző­vel ledörzsöljük. A mosdatás befejezése a fogmosás és száj­öblítés. (Egészen különleges felfrissülést jelent a sokáig fekvő betegnek, ha sósbor- szesszel átdörzsölik egész tes­tét, majd gondosan behintőpo- rozzák. Egy kis finom masszázs pedig ugyancsak frissítőleg hat.) szeretett hozzátartozóját, sem­miféle zokszót vagy éppenség­gel mártírpózt nem találnának. Mert annak az embernek, aki hozzátartozóját valóban sze­reti, annak az ápolás nem ál­dozat, hanem lehetőség arra. hogy viszontszeretetének tanú­jelét adja. És ez nemcsak a be­tegnek, hanem az ápolónak is öröm. Dr. Sz. Á. OTTHON Ilii CSALÁD Az akvárium világítása A beteg szobája — ha erre lehetőség van —, legyen tág, világos, könnyen szellőztethető és takarítható. A lámpa fénye ne essen közvetlenül a beteg szemébe. Igen jó az ágy végé­re szerelt ernyős lámpa, mely­nek kapcsolója a beteg keze- ügyében van. A szoba hőmér­séklete télen is legalább 18— 22 fok között legyen, közben ne feledkezzünk meg a levegő páratartalmáról sem. A kály­hára vagy fűtőtestre elhelye­zett, vízzel töltött párologtató edény hozzátartozik a beteg­szobához. Ha hosszabb ideig fekszik valamelyik hozzátartozónk ott­hon, az ágy jobb, mint külön­böző puha modern fekhely. Lehetőleg helyezzük el úgy a fal mellé, hogy mindkét oldal­ról megközelíthessük. A fekvő­felület legalább 60 cm-re le­gyen padlótól, mert különben az ápolást végző személynek nagyon meg kell görnyednie. Ha a beteg az ágyban nehe­zen mozog, vagy éppenséggel bénult, a felfekvéseket csak úgy kerülhetjük el, ha a bo­kák, a csípők, farpofák alá habszivacsból készült alátétet helyezünk. A tartósan fekvő beteg lepedőjét és huzatait legalább hetenként egyszer kí­vánatos cserélni. A tartósan fekvő betegnek célszerű olyan hálóinget hasz­nálni, amelyet vagy elöl vagy hátul végig lehet gombolni és így könnyű cserélni. A régi, nehéz dunyhák helyett sokkal előnyösebb a könnyű, de még­is meleget adó paplan vagy műanyag takaró. A huzamosan fekvő beteg étrendjét kérdezzük meg az orvostól. Ha nincs külön elő­írás, akkor lehetőleg azt ad­junk a betegnek, amit kíván. Egyszerre ne adjunk sokat, ha­nem inkább többször keveset! Az étkezéshez hasznos az ott­hon készített vagy üzletben vá­sárolt speciális asztalka. Az otthoni alkalmi beteg­ápolónak át kell vállalnia a kórházi ápolónővér szerepét is. Célszerű ezért a betegágy mel­lé füzetet, írószerszámot is ké­szíteni. Ezekre rövid és hosz- szú betegségeknél egyaránt szükség van. A kezelőorvos helyzetét hallatlanul megköny- nyíti, ha ebben a füzetben megtalálja a napi háromszori hőmérőzés adatait, szükség esetén pedig az egy perc alatt észlelt pulzusszámot is. Ugyan­ebbe a füzetbe valók azok a följegyzések is, amelyek a be­teg gyógyszerellátásával füg­genek össze. Ne bízzunk csu­pán az emlékezetünkben! Ha gondosan följegyezzük, hogy melyik gyógyszerből mennyit és hányszor kell adnunk, sok­sok tépelődést — s még több hibát — kerülhetünk el. A gyógyszerek közül a tablettákat, porokat és cseppe­ket általában az étkezés után szokás adni, feltéve, ha az or­vos nem rendeli másképpen. Sokan azt hiszik, hogy a hosszan fekvő beteg a háznál szinte elviselhetetlen teher. Pedig ha egy-egy szülőt, fele­séget vagy gyermeket kérdez­nének meg, aki néha éveken keresztül ápolta valamelyik Az akváriumot renuszen.ii oiyan helyiségoen állítjuk te!, anová a nap sugarai csak ol­dalról, kettős ablaküvegen át szűrődnek be. Az akvárium, növényei közül a trópusi és szubtrópusi eredetűek a ter­mészet szabad ege alatt erős fényáradatban élnek. Tűző na­pon sok tízezer lux erejű fény özönlik földünk felszínére (a lux a fény egysége: 1 lux egy gyertyának 1 m távolságnyi területre eső fénye). Borús időben — még télen is — 5 ezer lux megvilágítást mérhe­tünk a szabadban, a szobában viszont ennek csak kb. 5 szá­zaléka jut be. A legtöbb trópusi növény számára csak akkor elegendő az ablakhoz jutó 250 lux fény, ha legalább 12 órán át kapják. A mérsékelt égövi vízi növé­nyek viszont ún. hosszúnappa­los növények, ezeknek napi 14 —16 órás 500—1000 lux fényt kell kapniuk. Az akváriumba jutó fény mennyiségét és minőségét jól mutatja a vízi növények fej­lődése. Ha a növények halvá­nyak, törpe növésűek: a meg­világítás gyenge. Ha a növé­nyek túl erősen növekednek, megnyúlnak: ez a többségben lévő vörös színű fénysugarak következménye. Ha a növény alacsony marad, levelei viszont sötétzöldek, ez azt jelzi, hogy a megvilágító fény főleg rö­vidhullámú tartományú. Az akvárium megvilágítása akkor megfelelő, ha elegendő mennyiségű, azaz napi 12 órán át legalább' 200 lux erős­ségű, és a napfény összetételét minél jobban megközelítő, vagyis 390—700 millimikron hullámhosszú fényt kap. A xedvező fekvésű, nagy alakú Lakások ablakközeli helyein Ladát elegendő a szoba termé­szetes megvilágítása, legföl­jebb csak kiegészítő mestersé­ges világítás szükséges. Gyenge fényviszonyolt mel­lett, sötét lakásban viszont egész napos mesterséges vilá­gítást kell tenni az akvárium fölé. Az akvárium mesterséges megvilágítására közönséges iz­zólámpákat vagy a korszerű fénycsöveket használhatunk. Az izzók fénye túlnyomórészt a nem kívánatos vörös színt tartalmazza, - üzemeltetésük is költségesebb, mint a fénycsö­veké. Az izzólámpánál általá­ban 1 db’ akvárium-alapterü- let kedvező megvilágítására 2 watt, fénycsőnél 2/3 watt ele­gendő. Ha mégis Izzólámpát használunk, úgy lehetőleg fe­héres fényű, kryptonégőt sze­rezzünk be. A fénycsöveknél is vigyáz­nunk kell a megfelelő színha­tásra. Nem megfelelő az, ame­lyik főleg rövidhullámhosszú, kék és ibolya színű fényt su­gároz. A hazai fénycsövek kö­zül az F—7 jelzésű közelíti meg legjobban a napfény ösz- szetételét, hátránya viszont, hogy éppen ezért algásít Na­gyon előnyös tulajdonságú az újabb F—29 jelzésű fénycső is. Az akvárium korszerű vilá­gítása, vagyis a megfelelő mennyiségű és elosztású fény az akváriumi életközösség jó fejlődésének, a valóban szép medence titkának egyik kul­csa. H. J. t : egy hercegi jószágkormányzó leánya iránt lángolt fel... »DE HA MÉG SZERETSZ ...« Szendrey Júlia bátrabb volt, mint Mednyánszky Berta. »Jó parti várt reá«, egy gazdag de üresfejű szolgabíró oldalán, ám ő — maga is regényes és ál­modozó lélek — szívesen vi­szonozta a költő érzelmeit. Akik ezt nem hiszik, elsősor­ban azzal érvelnek, hogy Petőfi — mint férfi — nem volt von­zó jelenség. Már csak azért is itt az ideje, hogy szemügyre vegyük a felnőtt költőt. Teleki Sándor, aki önmagát »vad grófnak« nevezte, s épp ez idő tájt lett a költőnek egyetlen arisztokrata barátja, meglehe­tősen pontos képet festett róla: »Középtermetnél valamivel magasabb alak, sugár növéssel, arányos testtagokkal, fesztelen mozdulattal, sűrű, tömött, fel­álló kurta fekete hajjal... bo­gár szemelt, melyek beszéd közben csillogtak, s midőn lel­kesült vagy költeményeiből szavalt, fényesen ragyogtak: ez volt arcának legszebb része, ablakai költő lelkének. Arcá­nak bőre sárgásbarna volt, egynéhány szeplő formájú még barnább foltocskákkal. Ajkai a szokottnál valamivel vastagab­bak; jól áll rajtok a mosoly, de a harag, a méltatlankodás, a gúny, a megvetés, a gyűlölet, s a csalódás érzeimeinek nyil­vánításai sajátszerű, majdnem kellemetlen kifejezést vettek fel...« E kellemetlen vonásról Jókai is említést tesz, ő a maga fel­fokozó nyelvén démoni kifeje­zésről beszél. De épp Jókai hangsúlyozta, hogy mikor »ezt a rideg arcot a költészet láng­ja megvilágítá, mikor egy költeményét elszavalta, akkor minden vonásában kigyulladt a lélek: tekintete sugárzott, alakja megnőni látszott, szo­borszerűvé alakult; ilyenkor aki látta, hallgatta, belé kel­lett szeretnie: férfit és nőt magával ragadott.» Júlia ezt a Petőfit ismerte meg. Még egy közönségesebb lélekre is hatott volna ez a férfi, hát még Júliára, ki az erdődi sivár magány elől fran­cia regényekbe menekült, s köznapi emberek helyett kivé­teles egyéniségekről álmodo­zott. El kell hinnünk róla, hogy különbséget tudott tenni Petőfi Sándor és egy korlátolt szolgabíró között. De milyen volt Júlia? Nem a költő szemével nézve, mert hát a szerelmes szem lencséje nem »objektiv«, hanem — mondjuk Jókai ízlése szerint? »Én megvallom« — írja a nagy mesemondó —, hogy nem találtam olyan szépnek, mint minőnek Sándor versei meg- örökíték: alacsony termete volt, egészséges arcszíne, de férfias metszésű szája. Mind­egyik szeme szép volt külön, de a kettő közt nem volt össz­hangzás, emellett rövid hajat viselt, s éppen úgy tudott em­ber nem viselte divatokat ki­találni, mint Sándor.« A rövid haj persze csak Jó­kai felfogásában számított hi­bának, az eredetiség elvét hir­dető költőnek ez is tetszett. »Szabad, merész gondolatjá­rása volt — írja még Jókai —, egészen összeegyeztethető fér­jével: néha excentrikus, de mindig szellemdús.« »Excentrikus« — vagyis az átlagtól elütő —, »a fennálló rendbe beilleszkedni nem tudó ember«, mint egy régi lexikon mondja. De hisz épp ez lehe­tett az. ami Petőfinek legjob­ban tetszett Júliában! Annak a Petőfinek, akit épp történe­tünk napjaiban — 1846 októ­berében — egy titkosrendőri kémjelentés »extravagánsnak- bélyegzett. S ez nagyjából épp az »excentrikusnak« felel meg E hasonlóság volt vonzalmuk egyik serkentője, s e közös vonást minden bizonnyal köl­csönösen felismerték egymás­ban. már az első, megyebálbeli találkozáson. (Tolytatjuk) JTáplálkozás Egyél kevesebbet, tovább élsz! A német táplálkozástudomá­nyi társaság legutóbb megtar­tott würzburgi kongresszusa az időszerű étkezési szokások érdekében szállt síkra. A szak­emberek véleménye szerint a megváltozott munka- és kör­nyezeti viszonyok következté­ben az utóbbi másfél évtized­ben 3000-ről 2600 kalóriára csökkent le az ember napi ka­lóriaszükséglete. A lakosság túlnyomó részének az étkezési szokása ugyanakkor 1910 óta alig változott valamit. A Né­metországi Szövetségi Köztár­saság polgárai továbbra is zsí­ros, kalóriákban dús ételeket vesznek magukhoz, s ennek következtében a 40 éven felü­liek ötven százaléka túlságo­san kövér. Ez pedig — a sta­tisztikusok számítása szerint — átlagban négy évvel rövi­díti meg az élettartamot. A táplálkozástudományi szakemberek ennek a veszé­lyes túlsúlynak a legyőzése ér­dekében a zsíros ételek redu­kálását tanácsolják, és azt, hogy inkább gyakrabban, de kevesebbet együnk egyszerre. Az autóvezetőknek nem lenne szabad sem üres, sem túl teli gyomorral a volánhoz ülni. Az út előtt könnyen emészthető, vitaminokban gazdag ételt fo­gyasszunk ! S legfontosabb alapelv: a kis porció. Azt hiszem, hazánkban is megszívlelendő a fenti statisz­tikára épülő jó tanács. RECEPTEK ‘GOMBÁS SÜLT CSIRKE ♦ ♦ Hozzávalók 3 személyre: kb. ti kg csirkehús, 10 deka gom­bba, 1 kg burgonya, 1 kis fej vöröshagyma, 2 evőkanál zsír, 1 deci tejföl, só és bors. Készítése: a tűzálló tálat ki­zsírozzuk, a vöröshagymát le­reszeljük, és beleszórjuk a tál­ba. A csirkét földaraboljuk, a burgonyát megtisztítva ka­rikákra vágjuk, a gombát föl­szeleteljük, majd a következő sorrendbe rakjuk a tálra: bur­gonya, hús, gomba, majd is­mét burgonya stb. Ha az üsz- szes anyagot leraktuk, az egé­szet megsózzuk, meghintjük frissen őrölt törött borssal, és meglocsoljuk tejföllel. Sütőbe tesszük, sűrűn locsolva piros­ra sütjük. Kitűnő étel! Csirkehús helyett sertéshús­sal vagy vesepecsenyével is készíthetjük. Ebben az esetben a hússzeleteket előzőleg ver­jük ki.. PÖRKÖLT — KARFIOLBÓL, GALUSKÁVAL Ha valamilyen ok miatt nem fogyaszthatunk húst. karfiol­ból is készíthetünk ízletes pör­költet. Egy nagyobb hagymát lereszelünk, olajban vagy zsír­ban rózsaszínre sütjük, majd adunk hozzá egy összevágott zöldpaprikát, egy paradicso­mot és pirospaprikát. (Tehet­tünk bele egy kis gerezd hagymát is.) A megmosó!\ zsáira szedett karfiolt eg sé megsütjük a hagymis • ■ radákban, majd kevés v fölengedjük, aztán puhára ; roljuk. Ha Ítész, tejföllel ízesítjük. (Tehetünk bele 10 dkg gombát is.) G'hvkával és salátával íélf.íjv’.C.

Next

/
Oldalképek
Tartalom