Somogyi Néplap, 1972. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-14 / 268. szám

NB III... NB III... ! KIÁLLÍTÁSOK. KÖNYVISMERTETŐK A Siófok és a Vasas nyeri, a Nagyatád és a Lábod kikapott ÉSZAKNYUGATI CSOPORT: Siófok—Tokod 2:1 (1:1) Tokod, 300 néző. Vezette: Juhász. Siófok: Szauer — Kiérti, Szilágyi, Horváth II., Bujtor, Meggyes, lir- tiei (Oláh), Johann (ivapitány), Babán, Kátai, Soós. Edző: papp Gyula. Tokod; Tóth — Jónás, Szi­lágyi, Györki, Bartl, Vresch, Trat- ko, Székely, Márton (Demeter), Sós, Balázs. Edző: Horváth József. 15. perc: Szögletrúgás után Szilágyit jó helyzetben lerán­tották a hazai védők, a 11-est Szilágyi értékesítette. 1:0. 25. perc: Székely ívelt be szögletet, az őrizetlenül ha­gyott Marton öt méterről ki­egyenlített. 1:1. 70. perc: Erdei ívelt be sa­rokrúgást, Szilágyi fejese véd- hetetlenül szállt a hálóba. 2:1. 75. perc: Erdei súlyosan megsérült. Kemény, jó mérkőzésen ara- ! tott értékes győzelmet a sió­foki csapat, amelynek támadd- ! sai átgondoltabbak voltak. A [ csapatmunka is jobb volt az S. Bányásznál. Jók: Szilágyi, Meggyes, Erdei, Kapitány, il­letve Bartl, Kratkó, Demeter. További eredmények az északnyugati csoportban: BNA—KÖFÉM 1:1, Fertőd— MOFÉM 4:2, Rákóczi SE—Ko­márom 0:2, Sárisáp—S. Texti­les 1:3, Almásfüzitő—Bábolna 1 :0, SVSE—Petőháza 1:0, MO- TIM TE—Vértes SC 2:1. DÉLNYUGATI CSOPORT: Kaposváron nyitják meg a politikai könyvnapokat Kevesebb a felbontatlan könyvcsomag — Munkásmozgalmi-történeti lexikon jelenik meg Fülöp fejel, a nagymányoki kapus vetődik, de a labda a hálóba jut. Fülöp ezen a mérkőzésen is jól irányította fia­tal csatártársait, és a góllö vés bő is kivette a részét. Szekszárd—Lábod 4:0 (3:0) Szekszárd, 200 néző. Vezet­te: Ignácz. Szekszárd: Harsányi — Bognár, Lengyel, Papp, Gyémánt, Tipp, Fiat (Góman), Dézsenyi, Fonyódi, Fehér, Tóth. Lábod: Mohácsi — Fülöp I., Filiszár, Tálas, Fülöp H., Horváth, szekeres, Csabi, Dorogi, Luczek, Márkus (Tulipán). 15. perc: Fonyódi játszotta át a védőket, és szerzett veze­tést csapatának. 1:0. 21. perc: Az őrizetlen Tóth a hálóba talált. 2:0. 35. perc: Tóth kapott jó lab­dát, és most sem hibázott. 3:0. 70. perc: Fonyódi beállította a végeredményt. 4:0. A mezőnyben nem volt ek­kora különbség a két csapat között, amíg azonban a hazai csatárok lendületesen támad­tak, s helyzeteiket is kihasz­nálták, addig a lábodi táma­dók tudománya a 16-osnál már rendre elfogyott. A labdát sem tudták a lábodi támadók tar­tani, így a védelem összerop­pant. Jók: Bognár, Gyémánt, Fiat, illetve Mohácsi, Fülöp I., Filiszár, Luczek. PL AC—Nagyatád 5.3 (1:1) Nagyatád, 500 néző. Vezet­te: Andorka. PEAC: Hodorics — Bárdosi, Bá­lint, Kovács J., Papp, Készéi, Pich­ler, Guzsván, Cs. Kovács, Ilarasz- tia, Szigetvári. Edző: Kertész Ti­bor. Nagyatád: Kovili (Márkus) — Gelencsér, Kompi, Deák G., Oláh, Bazsó,. Nezdei, Fehér (Deák L.), Lehár, Torma, Nagy. Edző: Selmeczi István. 10. perc: Cs. Kovács kapus­hibából vezetést szerzett az egyetemistáknak. 1:0. 20. perc: Szép támadás vé­gén Bazsó egyenlített. 1:1. 48. perc: Korszerű nagyatá­di támadás gördült a pályán, végül is Nagy a hálóba bom­bázott. 1:2. 55. perc: Guzsván éles szög­ből a kapu elé ívelt, s az el- mélázó Kovili fölött a labda a hálóba hullt. 2:2. 60. perc: Pécsi támadás vé­gén Kovács J.' nagy gólt lőtt. 3:2. 72. perc: Szigetvári távoli lövését nézte el az atádi ka­pus. 4:2. 77. perc.’Harasztia kapu előt­ti kavarodásból megszerezte a PEAC ötödik gólját. 5:2. 81. perc: Oláh huszonöt mé­teres bombája kötött ki a há­lóban. 5:3. Az első félidőben úgy tűnt, I hogy a találkozón nem esély- : télén a hazai csapat. A gyeríge napot kifogó atádi kapus so­j rozatos hibái azonban meg­pecsételték az N. Kinizsi sor­sát. Jók: Kovács J., Cs. Ko­vács, Szigetvári, illetve Bazsó, Kömpf, Nezdei. K Vasas— Nagymányok 4:0 (2:0) Kaposvár, 200 néző. Vezet­te: Kövesi. j Vasas: Rácz — Matán, Pataki, I Marosi, Málli, Túli, Molnár, Vág- j völgyi (Bíró), Burcsa, Herbei, Ftt- j lop (Bandi). Edző: Csanda István. | Nagymányok: Szuiics — Gyöngyö- I si, Kóka, Nádasdi, Lemle, Bíró, j Antal, Pataki (Erős), Sárközi, I Tóth, Bayer (Frank). Edző: Koznia ; József. 30. perc: Vágvölgyi ívelt kö­zépre, Herbei a bal sarokba bombázott. 2:0. 52. perc: Molnár célozta meg eredményesen a jobb al­só sarkot. 3:0. 80. perc: A vendégek kapu­sa rosszul dobta ki a labdát, Bíró elcsípte azt, és az üres ! kapuba lőtt. 4:0. \ A vártnál jobban játszott a i Vasas, gyengébben az ellen- I fele. A látottak alapján a ka­posvári együttes akár nagyobb arányban is győzhetett volna, ■lók: Pataki, Molnár, Herbei. Túli, illetve Nádasi, Sárközi, Pataki. További eredmények a dél­nyugati csoportban: Volán SC—Mezőfalva 0:0, t Mohács—Fornád 2:0, Pécsi j Porcelán—P. Steinmetz 5:1, | Máza-Szászvár—PBTC 1:1, | Paks—P. Helyiipar 1:1. Hétközi mérkőzés: P. Stein - j metz—Vasasi Bányász 1:0. Tizenegyedik alkalommal rendezik meg a politikai könyvnapokat az országban. Az országos megnyitót szom­baton a győri Rába Művelődé­si Központban tartották, me­gyénkben a héten kezdődtek meg a könyvnapok. Ebből az alkalomból munkatársunk megkérte Rugya Bélát, a Kos­suth Könyvkiadó megyei ki- rendeltségének vezetőjét, hogy tájékoztassa lapunk olvasóit idei tevékenységükről, a könyvnapok rendezvényeiről. A megyei párt-vb még a ta­vasszal határozatot hozott a politikai irodalom terjesztésé­nek megjavítására. Ügy fogal­mazta meg, hogy a marxista eszmék terjesztésének, a tu­datformálásnak, az eredmé­nyes politikai munkának nél­külözhetetlen eszköze a politi­kai irodalom. — A jobb terjesztés egyik kulcskérdésének tartotta a határozat, hogy a Kossuth Könyvkiadó kirendeltsége job­ban vegye figyelembe a párt­szervek és -szervezetek jelle­gét, összetételét és előzetes igényét. Mennyi valósult meg ebből? — Nagyon sok történt a párt-vb határozata óta. A párt- szervezetek igényléseit mesz- szemenöen figyelembe vesz- szük, s aszerint küldünk köny­veket. Példának felhoznám a politikai könyvnapokra való felkészülést. Azokból a mű­vekből és azoknak az alap­szervezeteknek adunk postára könyvcsomagokat, melyék az előre kiküldött jegyzék alap­ján a vállalat, a szövetkezet vagy az intézmény dolgozói­nak tényleges igényei alapján rendeltek. így aztán azzal kül- küldtük ki a mintegy kétszáz­ezer forint értékű politikai, történelmi, szépirodalmi köny­vet, hogy már várják az egyes műveket az érdeklődő pártta­gok és pártonkivüliek. A ter­jesztésben különösen fontos­nak tartom ugyanis, hogy azoknak a kezébe kerüljenek az egyes kiadványaink, akik­nek az érdeklődésük, a felké­szültségük és műveltségük alapján erre valóban nagy szükségük van. A megye párt- szerveinél és -szervezeteinél a könyvnapival együtt most körülbelül kétszázezer forint értékű Kossuth-kiadvány van. — A megyei párt-vb politi­kai kézikönyvtárak kialakítá­sát is javasolta többek között. Nekifogtak-e már ennek a pártszervezetek? — A megyei pártbizottság levélben kérte meg a gyárak, vállalatok, gazdaságok, szö­vetkezetek, intézmények veze­tőit, hogy anyagiakkal támo­gassák a pártszervezeteket a házikönyvtár megteremtésé­ben. A Kossuth Könyvkiadó megyei kirendeltsége huszonöt művet ajánlott egy jegyzéken. Elsősorban a marxizmus—le- ninizmus klasszikusainak mű­veit, azután a legfontosabb lexikonokat, kézikönyveket, kongresszusi jegyzőkönyveket. — Milyen célt szolgálnak a politikai házikönyvtárak? — Több mint ötvenezren ta­nulnak párt-, KISZ-, szakszer­vezeti és népfrontoktatáson Somogybán. Ezenkívül sokan járnak esti egyetemre, esti kö­zépfokú iskolára. Ha az üze­mekben, szövetkezetekben Rendhagyó találkozó 20. perc: Herbei szabadrúgá­sát Fülöp fejjel továbbította a 1 hálóba. 1:0. H. P. Aeg/er: PECH Két órája dolgoztak már elmélyülten Georg Milder ékszerész páncélszekrényén. Emil volt az adogató, Heini a kivitelező és Napóleon ve­zette az egész ügyet — innen a csúfneve is. — Már csak egy negyed­óra, gyerekek — morogta Napóleon a stábjának —, az­tán minden rendben. Elka­Az öreg ház a város köze­pén állt. Alapos előkészület után a három kasszafúró a kaput és a pincét is kulccsal nyitotta ki, maguk mögött bezárták, és lentről egy fúrt lyukon jutottak be az irodá­ba. A dolog, olyan egyszerű­nek és rizikómentesnek lát­szott, hogy Napóleon spórolá­si okokból v falazó feladatát is el tudta látni. Most már közeledtek a célhoz. Még egy perc, és előt­tük a kincs. — Jó estét, uraim! A há-om tolvaj szétugrott, aztán fölemelte a kezét. A bejárati ajtó nyitva állt. előt­te fél tucat rendőr, állig föl- fegyverk-’zve. Mögöttük egy kövér, dm1 ruhás férfi. Gyor­san kattantak a bilincsek. A felügyelő, aid a kis cso­portot vezette, körülnézett, majd a páncélszekrényt kezd- tefürkészni. — Még épp jókor jöttünk. Fél órával később már kire­pültek volna a madarak. Ki­fizetődött volna nekik, Mil­der úr? — Meghiszem azt! — vá­laszolta nevetve az ékszerész. Négyszázötezer készpénzben és körülbelül 200 karát fog- lalatlan brilliáns. Ha-ha-ha! — Ez egy szomorú törté­net — szólt közbe Napóleon. — Mit talál ezen nevetniva- lót, maga nagy hasú? — Épp ezt akarom nektek megmagyarázni — felelte Milder úr készségesen. — Félórával ezelőtt föléb­redtem, s akkor jutott eszem­be, hogy valamit bent felej­tettem az irodámban. Fölvet­tem a köpenyem, fogtam a kulcsaimat, és idejöttem a ko­csimmal. Mikor az ajtó elé értem, zajt hallottam. Nos, természetesen azonnal szól­tam a rendőrségnek ... — Szerencsés ,véletlen — szólt a felügyelő. — De mit felejtett el tulajdonképpen? — Elfelejtettem — felelte az ékszerész lihegve — be­zárni a trezort. Ezek a bolon­dok órák hosszat dolgoztak a nyitott páncélszekrényen! WoeOtSoMac Mriner KatMtn Először öt év múlva hoz­za a meghívókat a posta. Volt osztálytárs, várunk az érettsé­gi találkozón! A címzett izga­lommal készül, türelmetlenül várja, hogy láthassa annyi vi­dám év után társait, a srácokat, akik közben bajuszt eresztet­tek, megnősültek, dolgoznak. Az érettségi találkozó mindig ünnep, ahol egy pillanat alatt feloldódik a hangulat, és a fe­hér asztal mellett, amikor a csillogó poharakban vörös bor gyöngyözik, előkerülnek az emlékek, élmények. Szombaton huszonketten jöt- j tek el az iskolába azok közül, j akik 1967-ben végeztek az Ál- I talános Gépipari Technikum- 1 ban. A találkozó azonban rend­hagyó volt. Ezen a délutánon nagyon szép és hasznos kezde­ményezés indult útjára. Dél­előtt a most tanulókkal foly­tattak kötetlen beszélgetést az öt éve végzettek. Negyedikesek kérdéseire válaszoltak, rövid élménybeszámolót tartottak, és elmondták tapasztalataikat ar­ról, hogyan tud egy fiatal szak­ember az iskola után beillesz­kedni a társadalomba, hogyan találja meg helyét az emberek, | a munkatársak között. Pabst Béla mérnöktanár, volt osztályfőnök mondta: — örömmel tapasztaltam, hogy ezek a fiatalemberek mennyit komolyodtak öt év alatt. Jó képességű társaság volt az iskolában is, de ez a komolyság, megfontoltság, helyzetük reális értékelése meglepett. A mostani diák­jaink és a végzettek közötti kapcsplat megteremtését hasz­nosnak találtuk, szeretnénk hagyománnyá fejleszteni. Olyan vizsgálatot is végeztünk, amelyik megmutatja, hogy az 1967-ben végzett negyvenhá­rom érettségizőnk közül kik maradtak Somogy megyében, milyen területen helyezkedtek el, kik maradtak technikusok. A volt osztályfőnök szere­tettel beszél tanítványairól. Beszélgetésünk alatt mindvé­gig egy vaskos dossziét szo­rongatott a kezében. Később kiderült, hogy az osztálykróni­ka, amelyet négy éven keresz­tül hűségesen vezettek, följe­gyezve bele az összes vidám ; »sátorit«, izgalmas órák kín­jait, kirándulások rövid törté­netét. A »humortablón-« ne­vek: Csúcs Pór, Sliffentyű, Önkéntes, Foga nem van Bö­zsi (akinek a többiek szerint azóta még három foga kiesett), mind a negyvenhármán. »Ez a könyv egy osztály másik ol­dala — írja a bevezető —, az egymás közötti hang, vágy és tett írásban történő rögzítése.« Aminek a kedvéért az »öreg« diákok most ismét összejöttek. Deák Ferenc, az iskola igaz­gatója szolgált magyarázattal a fiataloknak, hogy miért rendhagyó ez az érettségi ta­lálkozó. — A beszélgetés kapcsán az iskola megpróbálja leszűrni, hogy oktatói munkánkat me­lyik oldalról kell erősíteni, szükség van-e diákjaink foko­zottabb bátorítására, hogy ta­nulmányaik elvégzése után ne félelemmel lépjenek ki az életbe. Figyelemmel kísérjük sorsuk alakulását: hogyan fo­gadták őket az üzemek, mi­lyen zökkenőkkel járt a beil­leszkedés. így a munkahelyek­kel kialakulhat egy állandó kapcsolat, amely iskolánk hír­nevét, tekintélyét öregbítené. Tervezzük, hogy a közeljövő­ben néhány bázisüzemmel együttműködési megállapodást írunk alá, miszerint kölcsönö­sen segítjük egymás munkáját. Az üzemek támogathatnak bennünket oktatási céljaink biztosabb elérésében, az isko­la pedig vállalja az üzemek dolgozóinak továbbképzését Természetesen ez intézmé nyűnknek anyagi terhet is je­lent, ezért szeretnénk, ha en­nek egy részét az üzemek vál­lalnák magukra. Az üzemekkel való jó kap­csolat megteremtésének mód­járól a legilletékesebbeket kérdették meg: a végzett nö- j vendékeket. Ügy tervezik az Általános Gépipari Techni­kumban, hogy ezt a beszélge­tést évről évre megismétlik, így olyan tapasztalatok birto­kába juthatnak, melyek az ok­tató munkában, az életre való felkészítésben sok segítséget adnak. A találkozó rendhagyó jelle­gű volt, mert nagyon ritkán ►témája egy-egy ilyen összejö-1 vetelnek az iskola szerepe, he­lye a szakemberképzésben, So­mogy ipari keresztmetszete, a megyei iparfejlesztési tervek és azok szakembervonzata. Ezek a beszélgetések azonban hasznosak a fiataloknak is. Az intézményben hat év alatt négyszázötvenen végeztek nap­pali tagozaton és 230-an estin. Ebben az évben újabb 150 fia­tal szakember kerül ki az is­kolából. — Véleménye szerint mi a célja ennek a beszámolónak, a beszélgetésnek? — kérdeztem az egyik fiatalembertől, Gyü- recs Tamástól. — Ügy vélem, az iskola a beszélgetés segítségével olyan módszereket kíván felkutatni a képzésben, a nevelésben, me­lyekkel az utánunk következő­ket alaposabban elő tudja ké­szíteni az önálló életre, szak­mai tudásuk megszerzésére. Ugyanígy summázta ezt az iskola igazgatója is. Természetesen nem ma­radt el az érettségi találkozók­ra jellemző vidámság sem. Ki-ki elmesélte élményeit, má­sok a régen készült fényképe­ket nézegették a közös vacso­ra előtt. Az osztály két lány­tanulója már férjhez ment, egyiküknek kislánya van. Gyürecs Tamásnak nem vol­tak különösebb problémái a beilleszkedéssel. — Az emberek mindenütt emberek! — mondta. »Es mi? Mi nem változtunk? Csak annyit, hogy a technikus szó varázsa egy kissé megko­pott, a műszaki tanulságok mellett az élet tanulságait is tapasztalhatjuk« — írta köz­vetlen az érettségi után a kró­nikába Páder József. Ugyan­csak itt olvashatjuk: »Ezt a derűt, vidámságot és összefo­gást nem kapod meg sehol, senkitől.« Csak az iskolában, az osz­tálytársaktól. És az összefogás jegyében most arról beszélge tett húsz fiatalember az érett­ségi találkozójuk délutánján, hogyan segíthetnek volt isko­lájuk oktatóinak szép és hasz nos terveik megvalósításában. Mészáros Attila van politikai házikönyvtár, akkor a továbbtanuló pártta­gok és pártonkivüliek könnyen hozzájuthatnak a kevés pél­dányszámban megjelenő, drá­gább könyvekhez. A pártve­zetőségi tagok, propagandis­ták, a gazdasági és tömegszer­vezeti vezetők felkészülését is megkönnyítik ezek a könyvtá­rak. Elég, ha arra gondolunk, hogy a közelmúltban megala­kult csúcsvezetőségek, üzemi, községi, állami gazdasági párt- bizottságok nem lehetnek meg a legszükségesebb kéziköny­vek nélkül. Ez a felismerés érződik abból, hogy mintegy százezer forint értékű művet küldtünk szerte a megyébe, így a tervezettnél mintegy ti­zenöt százalékkal több politi­kai mű segíti a somogyiak tu­datának formálását, felvilágo­sítását. A Lábodi Állami Gaz­daság pártbizottsága például több mint négyezer forintért szerzett be különféle műveket a házikönyvtáráha. A jövő év elején ismét küldünk ajánló jegyzéket, — Több pártfolyóiratot ol­vasnak-e a megyében, mint az év elején? — Az előfizetők száma na­gyon lassan gyarapszik a me­gyében. Örömmel számolhatok be róla, hogy elsősorban a Pártéletre, a Társadalmi Szem­lére többen előfizettek, s az év eleji 2314-gyel szemben jelen­leg 2640 a pártfolyóiratok elő­fizetőinek száma. Sajnos, még mindig az országos átlag alatt van - az olvasók aránya. A pártszervezeteknek az eddigi­nél hatásosabb meggyőző munkát kellene kifejteniük. — Milyen rendezvényeken ismertetik meg a Kossuth Könyvkiadó ünnepi kiadvá­nyait? — Az ünnepélyes megnyitó az idén Kaposváron lesz, a Pa- mutfonó-ipari Vállalat gyárá­ban. A hagyományoknak meg­felelően könyvismertetőket tartanak, könyvkiállításokat rendeznek a városokban, köz­ségekben, üzemekben, szövet­kezetekben. A legtöbb helyen Bethler István Titkos iratai, Kertész Magda A nő három szereposztásban, Martinkó András Petőfi életútja című műveit választották ki ismer­tetésre. — Milyen könyvek jelentek meg az ünnepi alkalomra? — Ilyen gazdag választék még nem volt, mint most. El­ső helyen említeném Apasz­tasz Mikojannak az 50 éves szovjet államról szóló írását, Berecz Jolán Baráti szövet­ségben című művét. Űj ki­adásban kerül az olvasókhoz Kis Csaba — Nemes János Mit kell tudni a Szovjetunió­ról? című könyve. Ismét meg­jelenik a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának története. Pe­tőfi születésének 150. évfordu­lójára adjuk ki Martinkó András Petőfi életútja című összeállítását, aztán a Petőfi tüze című tanulmánykötetet, Hunyady József Viharmada­rát. A miniatűr könyveket gyűjtők biztosan örülnek majd a Kass János illusztrációjával megjelenő bőrkötésű miniatűr Apostolnak. Nagy az érdeklő­dés a filozófiai, az esztétikai, a közgazdasági lexikon, a Ki ki­csoda? második, illetve har­madik kiadása iránt. A könyv­napokra megjelenik Komó­csin Zoltán könyve Nemzeti érdek, internacionalista célok címmel. A világon páratlan vállalkozás a Párttörtáneti In­tézettel közösen kiadott mun­kásmozgalom-történeti lexi­kon. A politikai könyvnapok­nak mindig fontos szerepük volt a terjesztésben. Most ar­ra is szeretnénk felhasználni, hogy még több megvalósuljon a megyei párt-vb határozatá­ból. Szeretnénk, ha a megvá­sárolt művek elősegítenék a marxizmus—leninizmus to­vábbi térhódítását, az embe­rek politikai látókörének szé­lesedését, általános műveltsé­gének gyarapodását fejezte be tájékoztatóját Rugya Béla. L. G.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom