Somogyi Néplap, 1972. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-14 / 268. szám

Higgadtan és aktívabban VONZÓ PÁRTÉLETET kedett. És kiderült természete­sen, hogy nincs ok a hallga­tásra, soha senkit nem érhet bántódás amiatt, hogy elmond­ja a véleményét, tapasztalatát. Az is fontos feladat, hogy fel­számolják a régmúlt időkből fennmaradt félszegséget és háttérbe húzódást. Volt olyan vélemény is, hogy aktivitás csak akkor tapasztalható, ha egyéni sérelmeikkel, bajaikkal hozakodnak elő a kommunis­ták. Mások azt mondták — és erre később Németh Ferenc, a megyei pártbizottság első tit­kára is visszatért —, hogy hol mondja el a párttag egyéni sérelmét, ha nem a taggyűlé­sen, második családjában? Izgalmas, érdekfeszítő vita volt. OKOS GONDOLATOK Egyre kevesebb szó hangzott el arról, hogy mi volt eddig, és egyre többet beszéltek ar­ról: mi legyen ezután. Olyan jelenségeket is szóba hoztak, amelyek eddig elkerülték a fi­gyelmüket Van például a gép­műhelyben egy szerelő, aki nem adja át tudását a fiata­loknak. Milyen lesz az után­pótlás, ha nem segítünk ezen? Jó volna rendszeresen vissza­térni arra, hogy mi történt egy-egy taggyűlés, az elhang­zott javaslatok után. Meg kell javítani a tsz-ben a kölcsönös információt Kell, hogy min­den őket érintő kérdésről idő­ben tudjanak az emberek. Nem kielégítő az ipari tanulók helyzete. A fűtés, takarítás miatt kevés idejük jut a szak­mára, pedig az előbbit egy nyugdíjas is elláthatná. Külön is foglalkozni kellene a még tapasztalattan, új párttagokkal, s a kommun isták igyekezze­nek öntevékenyen is részt vál­lalni az agitádós munkából. Mind, mind megvalósítható ja­vaslat Szenvedélyesen; és mélysé­ges igazságot mondva szólalt I fél a fiatal üzemmérnök, Var­ga László, Azzal kezdte, hogy j termelő aiapszervezet az övék, Ea kommt rmstafcnak elsősorban szz a gazdaság ügyét, fejleszti a termeléssel kell foglalkoz­at emberek gondolkodását. mtis. A ^ betakarítás Nem vétetien, hogy nagy hang­Egy izgalmas párttaggyűlés gondolatait visszaadni nehéz és igen felelősségteljes feladat. De mindig őszinte örömmel vállalkozik rá a krónikás, mert a kommunisták közösségének belső vívódását, útkeresését, szenvedélyét és határozott szándékát ismerheti meg és teheti közkinccsé. A napokban egy ilyen tanácskozáson vehet­tem részt. Az Egyesült Vörös Hajnal Tsz marcali alapszer­vezetében szinte családias han­gulatban beszélték meg a kom­munisták saját dolgaikat. S a módszer is, a taggyűlés tartal­ma és mondanivalója is köve­tésre méltó. A fő téma az volt: hogyan élnek a kommunisták a szervezeti szabályzatban rög­zített jogaikkal és kötelessé­geikkel? A vita azonban ezer­nyi másra, részkérdésekre, módszerekre, növekvő követel­ményekre is ráirányította a figyelmet. A mondanivaló lé­nyege az volt: vonzó, tartal­mas pártélet lehet csak a biz­tosítéka annak, hogy a kom­munisták egységesen, nagy energiával és a tömegek tá­mogatásával küzdjenek társa- dalomépitő céljainkért ALAPTÖRVÉNY Már Szerpák Györgynek, az alapszervezet párttitkárának vitaindító beszámolójából, ké­sőbb azután a hozzászólások­ból is kitűrut, hogy a tsz párt­tagjai igen fontos alaptörvény­nek, a kommunisták alkotmá­nyának tekintik a szervezeti szabályzatot, amely meghatá­rozza életüket, magatartásukat és tevékenységüket. S ezen a taggyűlésen — úgy, mint a mindennapi gyakorlatban — okosan kerülték a sablonokat, az öncélú vitát és elemzést. Nem vették sorra a jogok és kötelességek tárházát, hogy egyenként hozzátegyék tapasz­talataikat. Arról beszéltek, ami belső életük legfontosabb, rész­ben erősítésre, részben javí­tásra szoruló mozzanata. És ex tette olyan rokonszenvessé Megállapította, n beszámoló is, hogy a kommunisták példa­mutatóan dolgoznak a szövet­kezetben, s ezért megbecsülést élveznek. Mégis többet kell tenni -azért, hogy a pártszer­vezet tevékenysége nagyobb szerepet topjon a termelésben, s hogy olyan döntések szüles­senek a taggyűléseken, ame­lyek megvalósítása előbbre vi­súlyt kapott a politikai to­vábbképzés ezen a tanácskozá­son, s a szervezeti ■ élet minden fontos mozzanata. Elmondták példásö, hogy csak a tagság fe­le kap rendszeresen pártmeg- bizatást, s hogy még nem. vált rendszerré a beszámoltatás; sem. Ezen íeltéttermi vaítoz- , QGGYÖLÉ5 idején, a nehézségek láttán azonban nem nagyon magya­rázta a pártszervezet, hogy milyen fontos feladat ez. Meg­kérdezte Varga Lásztó: Tud­ja-e a, pártvezetőség, hogy kik a szövetkezetben a jól dolgo­zók, azok, akikre leginkább le­het számítani? Mert ha nem ismeri őket, akkor nem jó munkát végzett; ha nem tud­ja, kikre támaszkodhat, akkor ezután jobban kell dolgoznia. TENNI AKARÁS Jó szándékot tükröző, meg­termékenyítő gondolatok sora hangzott el ezen a taggyű­lésen — mondta felszóla­lásában Németh Ferenc, a megyei pártbizottság első tit­kára —, s ez a tenni akarást bizonyítja. Szükség is van er­re, jó úton jár a pártszervezet. Amikor ugyanis életünk alap­törvényéről beszélünk, nem elég megállapítani, hogy töb- bé-kevésbé jól élünk vele. En­nek a témának a tárgyalásá­nál is szem előtt kell tarta­nunk a X. kongresszus főbb célkitűzéseit. És. emlékezzenek vissza rá, minden kongresszus emelte a mércét úgy, ahogy nőttek társadalmi céljaink, fel­adataink, S ezzel együtt ter­mészetesen nőttek a követel­mények a. kommunistákkal szemben is. Azt kell vizsgál­nunk tehát, . hogy megfele­lünk-e ezeknek a követelmé­nyeknek? A X. kongresszus után a kommunisták és a pártonkívü- liek döntő többsége is meg­értette, magáévá tette a párt célkitűzéseit. És helytálltak az emberek. A célok azonban nem valósulnak meg automatiku­san. Szívós harcra, lelkiismere­tes munkára van szükség. Az alapszervezetek kommunistái­nak összmunkája nélkül nem tudnánk megvalósítani felada­tainkat, hiszen az alapszerve­zet tantó pillér, arra épül föl a párt. Németh Ferenc ezután a szervezeti élet tökéletesítéséről beszélt. A vezetőségi ülések, taggyűlések előkészítéséről gyei pártvezetés törekvése az, hogy minimálisra szorítsa visz- sza a kötelezően előírt napi­rendek számát. Küzdünk a for­malitások ellen, azt akarjuk: olyan kérdéseket tárgyaljon a taggyűlés, amelyek legjobban foglalkoztatják a szövetkezet tagjait. A kommunistáiénak is­merniük kell az emberek ter­veit, vágyait; meg kell fogal­mazniuk azt, és megszervezni a végrehajtást — mondta a párt- bizottság első titkára, majd óvott a szélsőségektől, a vég­letekben való gondolkodástól és cselekvéstől. MEGBECSÜLÉST Németh Ferenc hangsúlyoz­ta, hogy az eddiginél is job­ban meg kell becsülni azokat az embereket, akik segítő szándékkal, a kockázatot is vállalva mondják el vélemé­nyüket a közösség érdekében. De nem hagyhatjuk figyelmen kívül az egyéni problémákat sem. Végtére is: ahogy az egyéni cselekedetekből jönnek létre a nagy tettek, úgy a tár­sadalmi gondok is az egyéni sérelmekből alakulnak ki. Ne feledjük soha: a társadalom boldogulásának alapja az egyén boldogulása. Fórumot és lehetőséget kell teremteni te­hát taggyűléseinken az egyéni gondok megoldására. Ezzel is vonzóbbá tehejtük a pártéle­tet. Csak a kellő arányt nem szabad szem elől téveszteni. Beszélt a megyei pártbizott­ság első titkára arról is, hogy alapszervezeteink egy részében még hiányzik az elvtársi sze­reiét és megbecsülés, egymás tisztelete. Pedig segítenünk kell elvi alapon, emberibb kö­zelségbe jutva egymáshoz, és sohasem lebecsülve mások gondjait. Végül arra hívta föl a figyelmet, hogy a kommu­nisták fontos feladata: megér­tetni az emberekkel a vezetés szándékait, hogy cselekvésre tudják sarkallni őket. A Köz­ponti Bizottság állandóan arra kéri és ösztönzi az alapszerve­zetek kommunistáit, hogy hig­gadtan és az eddiginél is aktí­vabban lássanak munkához tartalmi, gazdagításáról. Ha ] társadalmi céljaink megvalósí­érdektelenség tapasztalható valahol, nem szabad fölmente­ni a kommunistákat sem — mondta. Fölvetődik ilyenkor a felelősség gondolata, hi­szem öniként vállaltuk mind­annyian az elkötelezettsé­get, tudnunk kell, hogy mi a kötelesség. A Dié­tásáért. Bensőséges hangulatú tag- ! gyűlés volt, s az alapszervezet I olyan, mint egy nagy család, i Az önmaguk jelezte úthoz sok jó tanácsot kapott a pártveze­tőség a felszólalóktól. Az út. felfelé ívelő folytatása biza- 1 lomkeltő. J. B. ! Nagy vita alakult Ü5 a tag-* gyűlesek színvonaláról. A tit­kár arról panaszkodott, hogy a vezetőség nehezen tudja ösz- szefogni a párttagságot, gondot okoz az időpont meghatározá­sa, s az aktivitással sem lehet­nek elégedettek. Erre aztán okosan, higgadtan, de szenve­déllyel replikáztak a kommu­nisták. Grübl László mondta el például, hogy sokszor baj' van az előkészítéssel, a beszá­A mezőgazdasági gépek korróziós kárának csökkentése Az ÄSZ1 betakarítási; ve­tési mankók befejezése után a munka- és erőgépek teli pi­henőre mennek. Ideális táro­lási hely a fedett gépszín len­ne, de ennek hiányában ma még a gépek 80—85 százaléka szabad ég alatt telel át. A mezőgazdasági gépek és j ''3an L®®® óla 8600 négyzetmé- berendezések £émfelületeinek I tér gépfelüieten alkalmaznak mólók" sín vonala” sem”kielégí- nagy része festetten, nem ren- j átmeneti védelmet. Ügyelnek tő, ez is passzivitáshoz vezet- j delkezak tartós védőbevonat- ; arra, hogy a gépek gumiab- het Mások arról beszeltek, tál. Ha az üzemben végzett szakszerű tárolással és atme- ' a felületkezelés. 4—5 őrá műl- neti védelemmel mérsékelhe- í va a vasoxidtool vasfoszfát tő. A gépudvar kialakításával; lesz, a felület kifehéredik. A a gépek zárt helyre kerülnek, j vízsugaras lemosást a védő- és nem fordulhat élő, hogy a j anyag felvitele követi. Passzi- hatánban, a munkavégzés he- ; válásra a CB—25-ös szer na- lyén maradjanak. ■ gyón alkalmas. Száradáskor, Lába* Állami Gazdaság- j az ■epniást takaró és mélyen i elhelyezkedő felületeket «ne­hogy sok az általánosságban elhangzott bírálat, így azután sohasem veszi magára az, akit illet. Bíráljunk konkrétan, hi­szen magunk között vagyunk. — mondták. Megint mások ar­ról beszéltek: hiába javasolná­nak, nem érdemes, úgysem or­vosolják a bajokat. Erre me­gint gyors válasz érkezett. Mert, ha konkrét és jogos a bírálat, mint például a szere­lők esetében volt, akkor há­rom napon beiül intézkedik a vezetőség. És azóta javult a munka, jobb a munkafegye­lem is a gépműhelyben. Tehát igenis érdemes, kell is bírálni, de megalapozottan és személy­re szólóan. Lengyel József fél- szegségről beszélt, arról, hogy nem mernek szólni az embe­rek, félnek. Pedig a taggyűlés azért van, hogy nyíltan, őszin­tén elmondják gondjaikat. Eb I roncsai és a fémrészek a ta­javítások, felújítások során lajjal ne érintkezzenek. Ezt újabb védőbevonatot ikap is a gép, az már nem azonos érté­kű a régivel A javító üzem feladata a tartalék alkatré­szek szakszerű tárolása, vé­delme, de még ez sem telje­sen megoldott Az erő- és munkagépek- kor - rózió elleni védelme mellett lényeges a mezőgazdasági jár­művek, a pótkocsik alvázának a védelme is. A gépjármű- közlekedésben már bevált és elterjedt alvázvédelmet a me­zőgazdaságban is alkalmazni kellene. Az átmeneti védelmet biztosító anyagok széles ská­láját dolgozták ki, melyekkel a milliárdos korróziós kár nagymértékben., csökkenthető, a gépek üzembiztonsága nö­velhető, a javítási költségek számottevően leszoríthatok. A fából vagy vasiból készült tar­tókkal, deszka alátétekkel old­ják meg. A szakszerű tárolást a kö­vetkező munkafolyamatok elő­zik meg: tisztítás medhanikai módszerrel; tisztítás kémiai módszerrel; szárítás; korrózió elleni védőbevonat előállítása és felhordása. A gépudvarba beállított gé­peknek a szennyeződéstől (föld, növények, magvak stb.) való megtisztítására a puhafa, a nyír- és cirokseprú nagyon alkalmas. A nehezebben tisz­títható — főleg festetten — fe­lületek és csavarok tisztításá­nak eszköze a drótkefe. Ezt kövesse a vízsugárral történő lemosás. Az erősen rozsdás részeknél kémiai rozsdaátalakítókkal sűrí­tett levegővel szárítsuk. A legfontosabb technológiai fázis a bevonás folyamata. A védőanyag felhordása alváz­szóró és festékszóró pisztollyal végezhető. Egyes gépeknél — pl. kombájnoknál, silózógé­peknél stb. — szórós zár -ho sz- szahbítót kell használni. A sű­rített levegő előállítása trak­tor- vagy garázskoropresszor- ral történhet (3—6 atm.). Ezen a módon 30—60 mikronos, jól záró, filmszerű bevonat kép­ződik. Napjainkban a gázolajos ke­zelés a divatos, amely sok ké­zi erőt és nagy anyagköltséget igényel. Ugyanakkor a kitű­zött célt nem szolgálja, sőt a korróziót meggyorsítja. Gáz­olaj helyett javasoljuk az ekék, boronák, tárcsák, kulti- vátorók, hengerek, meghajtó láncok védelmére a ICorovax B—47 és Korrolád KK—18 zsí­rokat; a nagyobb gépi beren­dezéseknél (pl. kombájnok, v«­szerekké végezhető4 tcgé^k kb.) - ahol a feíúleí Emléktáblát avattak Csokonyavisontán •BlIEN A M2M SZÜLETET ■ m c f ^ I -’fi * í\ WAGYip- MMKÁSMOZíiAL 0 m ' (HARCOSA C« I TANÁCSKÖZTÁRSASÁG MEGYE; mmmsmksmii tagja MSli-P CSÖKÖNYAVTSON t A! CSÖCSYEZETOSÉGE 1072 (Tudósítónktól.) Emléktáblát lepleztek le Gyura János halála 40. évfor­dulójának alkalmából vasár­nap Csokonyavisontán. A Him­nusz elhangzása után András- sy Antal, a megyei pártbizott­ság pártarchívumának vezető­je mondott ünnepi beszédet. — Emlékezni és kegyeletün­ket leróni jöttünk a szüle', házhoz, ahol a község nagy szülötte, Gyura János százhá­rom évvel ezelőtt meglátta a napvilágot. Hosszú és küzdel­mes életútján, amely Csoko- nyától Moszkváig mérhető — az első tenni akarás helyétől élete végéig — a forradalmár kommunista portréja bontako­zik ki. Gyura János fiatal ko­rától kezdve a magyar agrár­szocialista. és munkásmozga­lom szüntelen munkálkodó közkatonája volt az utolsó szívdobbanásáig. Gyura János nagyon szerette az ezer éve robotoló, uraitól kizsákmá­nyolt és tönkretett somogyi proletariátust, és értük vállal­ta a fehérterror kínzásait, bör­tönét. Szerette második hazá­ját, a proletariátus országát, a fiatal szovjet államot. Szeret­te és tisztelte az őt befogadó melegszívő orosz népet, és éle­tének utolsó ott töltött évti­zedét a szovjet hatalom mező- gazdaságának megerősítésének szentelte. Gyura János életútjának fel­vázolása után Andrássy Antal azzal fejezte be megemlékezé­sét: — A most elhelyezett em­léktábla Csokonyavisonta né­pének tiszteletadása Gyura Já­nos emléke előtt. Tisztelet- adás és egyben a hála jele is a negyven éve lezárult, har­cos kommunista élet előtt, amelynek következetes folyta­tója a szocialista Magyaror­szág, így Csokonyavisonta dol­gozó népe. Az ünnepségen — amelyen részt vett Tanai Imre, a me­gyei pártbizottság párt- és tö­megszervezetek osztályának vezetője, Király György, a Barcsi Járási Pártbizottság titkára — a községi csúcsveze- tősóg nevében Marton Lajos mondott méltatást, majd le­leplezte az emléktáblát. Ez­után a jelenlevők — köztük Gyura János hozzátartozói — megkoszorúzták a szülői há­zon elhelyezett táblát. Az ün­nepség az Intemacionáléval fejeződött be. Fiatal magyar és NDK-beli újítók sikerei Az NDK-beli ifjú újítók az országos lipcsei kiállításon több olyan terméket is bemu­állandő festékbevonattal van ellátva — a Tectyl 811-es anyagot; a pótkocsikhoz, trá­gyaszórókhoz, tehergépko­csikhoz, farészekhez a Tectyl 121 E anyagot. Hogy a korrózió elleni ja­vasolt védelem egy 3000 hol­das tsz-ben milyen megtakarí­tással járhat , ennek bemuta­tására álljon itt egy példa. Eb­ben a gazdaságban bb. 24 erő- és 174 munkagép van. A gép­állományt 1230 négyzetméter felületen kell korrózió ellen átmeneti védelemben részesí­teni. A védelem hagyományos módon, gázolajjal vagy fá­radtolajjal 35 000, az általunk javasolt anyagokkal 18 000 fo­rint. A megtakarítás tehát 17 000 forint. Az anyagi megtakarítás­hoz hozzá, kell számítani a munkamegtakarítást is, mert az általunk javasoltakat éven­te csak egyszer kell elvégezni, a hagyományos 6—8 védelem­mel szemben. Az átmeneti vé­delem mellett szól az is, hogy a gépek tisztán kerülnek ja­vításra, így a műhelymunká­soknak a tisztítással nem kell foglalkozniuk. A korróziós kár csökkenté­sével évről évre kevesebb rá­fordítással több megtakarítás, nagyobb üzembiztonság érhe­tő eL Dr. Fehér István, a Kaposvári Mezőgazdasági Fő- iskola tanszékvezető tanára Pálííy Miklós. a Lábodi Állami Gazdasag üzemméE&blaE tajtnak, amelyet az NDK-ban dolgozó magyar fiatalok NDK- beli társaikkal együtt alkot­tak. Ezek közül a legértéke­sebb a Karl-Marx-Stadt-í Fritz Heokert kombinát ifjú­munkásainak és fiatal mérnö­keinek egy újítása, amely már találmányszámba megy: elko­pott ujjmarót újraköszörülő szerkezet, amely az import- acélból készített ujjmaró élet­tartamát legalább a kétszere­sére növeli. Ezt az újítást már egy hasonló nemzetközi kiál­lításon Moszkvában is bemu­tatták, s ott aranyérmet ka­pott. A másik újítás a freitali Edelstahlwerkbol való csoma­golóberendezés, amelynek se­gítségével a darukapacitás 75 százaléka megtakarítható. A harmadik újítás egy lányokból álló közös, magyar—NDK-s brigád alkotása, s az eber- baehi Lautex textilgyárból ér­kezett az országos kiállításra. Ez az új, kitűnő cérnázógép tonnánként 1600 márkával több hasznot hajtott, s nem utolsósorban ennek köszönhe­tő, hogy ebben a gyárban az év végi prémium (amely kö­rülbelül megfelel a magyaror­szági nyereségrészesedésnek) az idén az előző évihez képest jelentősen emelkedik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom