Somogyi Néplap, 1972. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-09 / 264. szám

A megyei tanács vb napirendjén Az egészségügyi hálózat tervezése távlatokban Ülést tartott tegnap, a »rö­vid hét« első munkanapján a megyei tanács végrehajtó bi­zottsága. A megyei egészség­ügyi osztály az egészségügyi ágazat tanácsi irányításának helyzetéről és feladatairól adott számot a testületnek. Böhm József megyei ta­nácselnök vita utáni összefog­lalójából megtudtuk, hogy mi tette szükségessé a téma napi­rendre tűzését. — A többi ága­zathoz képest bizonyos lema­radás tapasztalható az egész­ségügyben. Tehát elégedetlen­ség, másrészt fokozottabb igény késztette a vb-t arra, hogy a megye egészségügyé­vel foglalkozzon, észrevétele­ket tegyen, javaslatokat adjon, feladatokat határozzon meg. A hatvanas évek végén még hiányzott az ágazati politika összefüggéseinek vizsgálata, ezért abban az időben az in­Arcoh — közelben tézkedések is alkalomszerűek voltak. Így a megye nem tud­ta kielégíteni az igényeket. Másrészt bizonyos intézkedé­sek nem hozták meg a várt eredményeket. Azóta a fejlődés jelei lát­hatók ugyan, de a megtett lé­pések nem eléggé gyors üte- műek. Az egészségügyi osztály munkájának fontos részeként kezeli a fekvőbeteg-ellátás minőségi javítását, s a járó­beteg-ellátás színvonalának emeléséhez bővíteni igyekszik a gondozási teendőket. Felül­vizsgálják az orvosi körzete­ket és a körzethatárokat, hogy azok a közigazgatás! és gaz­dasági határokkal lehetőleg egybe essenek. A vb-ülés kimondta azt is, hogv hosszú távú programterv nélkül nem léphet előbbre az egészségügy megyénkben. Ez­zel közelebb jutunk az igé­nyek teljesebb kielégítéséhez. A területi munka színvona­lát emeli az a vb-határoZat, mely kimondta: a járási egészségügyi osztályok szak­mai tevékenységének javítá­sára a főfoglalkozású járási főorvosi állásokat be kell töl­teni. A helyi tanácsok egész­ségpolitikai feladatainak ja­vítására nagyobb gondot kell fordítani. Végűi: ki kell dolgozni az alapellátás távlati koncepcióit, és azt a megyei végrehajtó bi­zottság elé terjeszteni. Szó volt az intézmények káderhelyzetéről is. A cél az, hogy minél több fiatal szak­ember dolgozzon a munka alapján megérdemelt helyen. A tehetségeket föl kell karol­ni, s ez tulajdonképpen szem­léletváltoztatással is jár. Nerce h u rcás palackcsere Kétszáz méteres „finis" — Ismét kitöltik a tüzelőolajat ARBUZOV AZ ÜNNEPI MŰSOR — igényes és gazdag szerkesz­tésben — több bepí Rántást nyújtott a képernyő előtt ülőknek a Szovjetunió hétköz­napjaiba és ünnepnapjaiba. Egy riportfíkn nyomán Szibé­ria tárta fel arcát, az esti fő- műsorokban pedig művész­portrék bontakoztak ki. Ha nem is láttuk loszif Mejfle- nek, a jelenkor egyik legna­gyobb rendezőjének arcvoná­sait, de láttuk a Satud Mari­ját, tehát a rendező »maga festette-« művészportréját. Ugyanez mondható a sokarcú Arkagyij Rajkínról, és ezt várjuk a péntek este látható Solohov-novtóláktól. Különös élességgel és tel­jességgel ragyogott fel a víg­játékíró Alekszej Nyikolaje- vics Arbuzov művészi »ön- portréja« is az Arbát meséi­ben. Ha csak a műnembeli változatosságot tekintenénk, altkor azt mondhatnánk, hogy a film mellett szép teret kap az epikus Solohov és a dráma mestere, Arbuzov — de hiány­zik a Ura. Valóban nem ár­tott volna, ha a televízió a képernyőre »tűz« néhány ver­set is, de a líra mégsem hiány­zott teljesen, mivel ott van Arbuzov műveiben. Akik számára ismerős a név — és sokak számára bizo­nyára —, elég, ha egy leány- nevet írok ide: TAnya. A név egyben egy nagy hatású drá­ma címe is, és máris felidéző- dik bennünk Tör öcsik Mari feledhetetlen címszerep-ala­kítása. Vagy a Magyarorszá­I gon is bemutatott (1954-beii és 1960-ban) Vánáorévek. Egyál­talán nem véletlen, hogy olyan neves drámaírók, mint Németh László, többször is vállalkozott a fordításra; a Tanya mellett az Irkutszki történetet ültette át magyar­ra. De lehet, hogy vannak, akik emlékeznek a pécsi színház — egy évtizede be­mutatott — Az elveszett fiú című Arbuzov-darabjára. Nos, akár ez utóbbira, akár az Irkutszki történetre hivat­kozunk, kitetszik: Arbuzovot nem a nevetés érdekli elsősor­ban, és nem a nevettetés hajtja; mindez eszköze, művé­szi módszere. Mosolya alap­állás, amelyről elmesélt egy történetet a nemzedékekről. Ahogyan egymásra találnak, ahogyan egymástól elválnak. Ahogyan viszonyulnak az élethez, és ahogyan építik az életet. Máris itt vagyunk az Arbát meséinél, mert ide ve­zet ez a játék, mely a mű­vész apa és művész fiú kon­fliktusát ábrázolja meleg lírá­val, hivalkodás nélküli em- berszeretetlel. Akik csak ezt látták, akik csak ezt ismerik, ezáltal i3 egészen közeire ke­rülhettek Arbuzovhoz. Észrevehettek, hogy nála nem a vígjáték helyzetkomi­kuma, nem is a konfliktus él- cei és sziporkái az elsődlege­sen fontosak, hanem azok, akik mindennek előidézői. Ar­buzov halandó, mindennapi hősei. Azt azért ne feledjük, hogy a nevettető színpadi mű­vek örök kellékét, a jó, meg­lepő helyzetet, a csavart for­dulatot is mesterten használ­ja, biztosan mozgatja a szín­padi gépezetet — nem csoda, szímiíkolát végzett, rendező­ként működött Moszkvában. Leningrádban. A mesterség birtokosa is. Mégis, a hőseinek: az apák­nak és fiúknak, Szomszédok­nak és idegenből érkező lá­nyoknak jellemét, alakulását kísérjük tekintetünkkel. S ha ma is emlékezünk Törőcsik nagyszerű Tanyájára, azért ir emlékezhetünk, mert kitűnő lehetőséget ad a játékra az Arbuzov megformálta jellem. Mint ahogy adott Bessenyei­nek a Katona József . Színház előadáséiban és Rajz János­nak —, aki, ha úgy tetszik, néhány tollvonást töltött ki mozdulatokkal, grimaszokkal, ellenállhatatlan rokonszenv- vel. E HŐSÖKÖN ha nevetünk is, úgy járunk velük, mint a szerző — szeretjük őket. Ügy vagyunk mindezzel, mint Ar­buzov az emberrel. És ezt nem lehetne ilyen lírai alkat nélkül, iírai alkotóképesség nélkül, mint amilyennek Ar­buzov a birtokosa. Arbuzov figurái nem vég­letesek — a sémahősök pozi­tív, negatív merev polarizá­cióját messze tókerülik —, ettől mindennapiak. Ettől kö- i zülünk valóak. S talán ez Ar­buzov-szeretetünk egyik ere­dője is. Tröszt Tibor így bizony nem könnyű.., • • Üldögéltünk egy ideig a pénztárban, és jegyezhettük a megjegyzéseket. Alig akadt, aki ne valami borsos megjegy­zés kíséretében nyüjtotta volna át a teli palackért járó har­minchárom forintot. Vegyük sorra, mi is az óka, hogy az utóbbi hetekben annyian pa­naszkodnak a kaposvári gáz­csere- telepre. Az Állami Energetikai és Energíabíztonságtechnikái Fel­ügyelet évek óta sürgette a KÖGÁZ-t, telepítse ki a város szívéből a telepet, mert az épület korszerűtlen, nem felel meg a biztonságtechnikai elő­írásoknak. A pöfékelő, szikrá­zó gőzmozdonyok közvetlen szomszédságában áll, ami nyil­vánvalóan veszélyt jelent egy gázpalackokkal zsúfolt raktár­ra. A vállalat 1972. december 31-ig kapott engedélyt a don- neri tartózkodásra, de a Mező Imre utcai új telephely már október 20-án fogadhatta a fo­gyasztókat. A legelső panaszok még csupán arról szóltak, hogy a telép messze van a várostól. A gázszállításra szigorú ren­delkezések vonatkoznak, sze­mélygépkocsik, taxik és még néhány jármű speciális előírá­sok megtartásával vehet föl palackot. A szállítást az imént említett felügyeletnek jogában áll ellenőrizni, és a szabálysze­gőket háromezer forintnyi pénzbírsággal is sújthatják. A kézikocsis, biciklis palaekcipe- lésnek nincsenek különösebb akadályai, így a legtöbben eh­hez a módszerhez folyamod­nak. A cseri, donneri városrészből jó félóráig tart az út, s a »fi­nisben« még egy kétszáz méte­res megpróbáltatás vár a fo­gyasztóra. A telep területére ugyanis semmiféle jármüve1 nem szabad bemenni, Így be­felé az üres, kifelé a tele pa­lackot kézben kelt hurcolni. Hozzátesszük, hogy akad Hét- venkllós palack is, melyet a vállalatok cseréltetnek ... Nem kíséreljük meg sorra venni a lihegő emberek indu­latos szavait, ehelyett egy jó­zan javaslatunk lenne: szállító­eszközökre, kézi- Vágy tolóko­csira lenne szükség, amellyel megkímélhetnék a fogyasztó­kat az utolsó kétszáz méter megpróbáltatásaitól. Javasla­tunkat elmondtuk dr, Balogh Fcrencnének, a cseretelep ve­zetőjének Is, aki széttárta a Icaijait. Ez nem tőle, hanem a nagykanizsai központtól függ. — ön minden ideérkező fo­gyasztóival beszél. Milyen ta­nulságot szűr lé az első hetek tapasztalataiból 7 — Harminc éve dolgozom a vállalatnál, de ennyit még so­ha nem kellett hyelnéfn, eny- nyt megjegyzést még nem kellett eltűrnöm. Végszóra érkezett egy fiatal­ember, aki a távolságra utalva rögvest megkérdezte, hogy a palackcseréhez nincs-é szükség vízumra is. Egy rakodómunkás a plafonra emelt tekintettel láthl akarta azt, aki miatt a kétszáz méteren cipelni kell a 70 kilós palackot. Dr. Balogh Fet'encnétöl megtudtuk, hogy eredetileg a Mező utca felől tervezték a bejáratot, ezt azon­ban forgalombiztonsági okok­ra hivatkozva nem engedélyez­te a KPM. A jelenlegi bejárat előtt azonban nincs forduló, a tapasztaltabb sofőröket is pró­bára teszi az a pár méter, mély erre a célra rendelkezésre áll, Megtudtuk, hogy áruétvétel- kor gyakran egy óráig is szü­netel a csere. Hatszóz palae­úton, tyereekéiq lig ért háromnapi já- róföldnyi távolságra Etelköztől a honfog­laló had, amikor Töhötöm odarúgtatott lován a menet élén haladó Árpádhoz. — Mondd, ó fejedelem, ,neg gondoltad jól ezt az egész kalandos kiruccanást? Egészen tűrhetően megvol­tunk ott a folyók közében. la az apánknak, nagyapánk­nak jó volt ott, nekünk miért 's lenne jó? Még meggon­dolhatnánk, vissza is fordul­hatnánk ... A fejedelem egy szót sem szólt, lovagolt tovább. Üjabb három nap múltán Huba ment oda hozzá: . — Átkozott időjárás, ötöd- apja állandóan zuhog az ísö! És azt mondják a ta­pasztalt, világot járt öregek, ogg eső u. f'.T.V • ahova te > ..,i. ,;c bennünket, tököst: :jy zslk az eső, jó ha egy évben kétszer kisüt a nap. Meg azt is mondják, hogy ha már kimozdultunk hazulról, keletre kellett vol­na indulnunk, arra sokkal szárazabb az időjárás. Én úgy gondolom, hallgatni kel­lene az öregekre, még nem késő irányt váltani... A fejedelem szóra se mél­tatta Öt, csak kocogott to­vább a lován. Ismét eltelt három nap. Ekkor Tass ve­zér kereste meg a fejedelmet: — Lovainknak nagyon el­koptak a patkói, a zablák, kengyelvasak is elvástak, a kantárok és az istrángok sza­kadoznak. ügy hírlik, az a föld, amelyet te kiválasztot­tál, iparilag igen gyengén fejlett terület, ott nagyon ne­héz lesz mindezeket pótolni. Azt mondják a fiatalok, hogy ha már nekivágtunk az út­nak, ne álljunk meg a Duna- medencében, menjünk to­vább, még nyugatabbra, olt ugyanis sokkal fejlettebb a vasmŰvesség, a szíjgyártó és a kötélveró mesterség. Sze­rintem igazuk van a fiata­loknak, tovább kell menni, nyugati irányban ... Alig tett el újabb három nap, amikor Kond lovagolt oda a fejedelemhez: — Zúgolódnak az asszo­nyok, nagy jó uram, azt mondják, az istennek se akar megpuhulni a hús a nyereg alatt. Ami nem is csoda, hi­szen teljesen leromlanak a jószágaink ezen a hosszú úton, egy csepp zsír se ma­rad rajtuk, csak a csont, a bőr meg az inak. Hej, a hires magyar állattenyésztés, mi lesz így belőle? Minek kell nekünk örökösen menni meg . menni? Telepedjünk meg itt, ahol vagyunk ... A fejedelem szótlan kö- noksággal vezette tovább a hadat. Három nap múlt újból s há rom éj, amikor Ond vezér iz­gatottan vágtatott oda hozzá: — Elfogyott a kumiszunk, ma már ki sem tudtuk adni a porciót. Az emberek mor­golódnak, elégedetlenkednek, szidják a vezetőket... Én mindenesetre megmondtam nekik, hogy kezdettől fogva elleneztem ezt a bizonytalan kimeneteld kalandot, engem nem érhet vád érte ... Üjabb három nap múltán Előd rontott oda a fejede­lemhez, igen feldúlt állapot­ban: — A táltosok, kuruzslók, igricek, históriaírók meg a többi értemíségiek, mind egybehangzóan állítják, hogy Kárpát nevű hegy és Duna nevű folyó egyáltalán népi is létezik. A te követeid, ákik állítólag azon n fejjel-mézzel folyó tájon jártak, a legna­gyobb hazugok a földkerekén! Hat hónapig mulatoztak a ta­tár menyecskéknél, állam­költségen, s ott találták ki az egész Szvalopluk-históriát! Te persze, egyből bevetted a me­sét ... De mi nem hagyjuk magunkat ámítani! Magyará­zatot kérünk! Vizsgálatot! Felelősségre Vonást! Elégté­telt! ... Es így ment az egész úton, Vertekéig. » » • A pusztaszeri országgyűlés után az Európából összese­reglett kódexírók és évkönyv­szerkesztők számára rögtön­zött sajtótájékoztatón Töhö­töm kijelentette: — En már nagyon régen szorgalmaztam, hogy hagyjuk el Etelközt! — En javasoltam elsőként, hogy a Duna-medencébe jöj­jünk! — mondta szinte egy­szerre Tass és Huba. — Az út nehéz volt, de mi sohasem csüggedtünk — je­gyezte meg Kond. — Ha akadtak is kétkedők, cstiggedök, mi okos szóval meggyőztük őket — tette hoz­zá Ond. — A külhoni krónikásai:, énekmondók, joculatorok, és egyéb tömegkommunikációs eszközök ama állítása, misze­rint a honfoglalás célját és módozatát illetőleg nézetelté­rések lettek volna hadunk­ban, csupán légbőlkapott. tendenciózus híresztelések! — szögezte le határozottan Előd. Szavaira helyeslőén bólin­tott rá Ond, Kond, Tass, Hu­ba és Töhötöm is. ÍAdvtoyl tana kot le- és fölrakni időbe telik. Hogy miért nem lehet az áru- száliítást a csere idején kívül, fél nyolc előtt vagy délután 3 óra Után lebonyolítani, ezt nem tüdjuk. A Volán enyhíteni kívánt a gondokon, s a közelmúltban égy új szolgáltatásra szánta el magát. A Donnerban, az Iszák Utca végéh minden szerdán és szombaton délelőtt tíztől tizen­kettőig palackot cséréi. Jelenleg eléggé bizonytalan, hogy meghiarad-e ez a Volán- szolgáltatás. A KÖGÁÉ nagy- kanizsai központja nemrégiben ismertette tervét, melynek ér­telmében a palaCkszállítást Kaposváron saját kocsijaival Oldaná meg. A Volán is szállít­hatna. ha darabonként hatszáz forintért megvásárolná a pa­lackokat, mélyekből a legsze­rényebb számítások szerint , is legalább négyszázra lenne szükség. A Voláhnak erre nincs pénze, ahogyan egy cse­ri mini cseretelepet sem tudna létesíteni. Nagykanizsán még nem dőlt el a vita, a Volán ugvanis bejelentette: ha tt vá­rosban nem szállíthat, az öt­venegy kaposvári járási község ellátását is átadja a tCÖGAZ- nak. A Volán másik érve: ta­pasztaltak az áruszállítóik, már szinte minden fogyasztót is­mernek, sok helyütt még a kulcsot is tnegkapják, hogy ki­cserélhessék a palackot. Ha már a Volánnál jártunk, megkérdeztük Tóth Dezső ki- rendeltségvczetöt, mi is van tulajdonképpen a tüzelőolaj­szállítással. Az utóbbi napok­ban ugyanis számos bejelentést kaptunk, miszerint a Volán emberei nem hajlandók kitöl­teni az olajat. —— Évekkel ezelőtt, ami­kor elkezdtük szállítani az olajat, naponta legföljebb száz kannát vittünk a megrendelők­höz. Dolgozóinknak volt rá Idejük, hogy ne csak cseréljék a kannákat, hanem a fogyasz­tó kívánságéra hordóba vagy egyéb tárolóhelyekre ki is tölt­sék az olajat. Meg kell mondé­nom, hogy semmilyen rendel­kezés nem kötelezte etre mun­kásainkat. Mivel mát jóval több tüzelőolajat szállítunk, kevesebb az idő, beszüntettük a kitöltést. Most ismét fölmér­tük a helyzetet, s úgy döntöt­tünk, hogy sző lehet a kitöl­tésről, ez amolyan plusz szol- gáltatásuhk. Hangsúlyozom, erre semmiféle rendelet sem kötelez bennünket. Ügy néz ki, hogy a tüzelő­olaj-szállítás említett gondjai megszűhrtek. A gázpalackcsere bonyodalmaira azonban ez nem vonatkozik. Igen hasznos lenne, ha a nagykanizsai köz­pont mihamarabb intézkedne a jelenlegi helyzet javítására. Pintér Dezső

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom