Somogyi Néplap, 1972. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-04 / 261. szám
A « •• rr jo vo A hetvenes évek elejére tehát egy minden részében jól szervezett, s a gyakori változásokra rugalmasan reagáló idegenforgalmi szervezet jött létre, amelynek — mint a Sio- tournál tréfásan mondják — már azt is sikerült elérnie, hogy a vendégek hellyel-köz- zel az igazi nevén is említsék, s ne az IBUSZ-t emlegessék, ha a Siotourhoz indulnak. A hivatal összes forgalma 190 millió forint, s az idén, amikor minden korábbi rekord megdőlt, 230 ezer vendég csaknem kétmmillió éjszakát töltött a hivatal szállásain. Hogyan tovább? Mert az aligha kétséges, hogy a lendületes huszonöt év után a következő negyedszázad sem lehet kevésbé dinamikus. A munka azonban, úgy tűnik, átalakul. Amíg ugyanis a múlt 25 évének erőfeszítései főként a tömeges és olcsó szálláshelyek megteremtésével telt el, most a helyzet némiképp megváltozott. A Balaton befogadó- képessége ugyanis véges, és a jelenlegi helyzetben — a vízvezeték, a szennyvízhálózat, a kereskedelmi színvonal, a vendéglátóipar, az áramszolgálta- 1 zattal sikerülhet lényegesen előbbre lépni Zamárdiban és Balatonszemesen, ahol a szennyvíztelep eddig sok fejfájást keltő gondjain egy vízműtársulat tagjaként lényegesen többet lehet segíteni. A társulati díjak azonban egyenként is elérik a 7—7 millió forintot ... A kempingek egyébként is szinte nyelik a pénzt. Néhol a partvédelem hiánya miatt a hullámok annyira kimossák a partot, veszélybe kerülnek a bungalók. Máshol a jelentős gépkocsiforgalom miatt a belső utakat sürgősen portalanítani kell. Több helyütt pénzbedobással működő, meleg vizet adó gázboylereket fognak beszerelni, amelyek szintén elég drágák. Itt kell elmondanom még azt is, hogy a kempinghálózatot — amelynek kiépítése 1964- ben 58 millió forintba került, s a karbantartási költségei ugyancsak tetemesek — most veszély fenyegeti. A helyi tanácsok területrendezési terveiben ugyanis az egyik fő pont a kempingek. megszüntetése. Gondosabban meg kellene vizsgálni: megéri-e, hogy eltűnjön a Balaton-part egyik igen kedvelt színfoltja, ahol nyaranta több mint százezer ember üdül korszerű körülmények között. A Siotournál — első szállodájuk, a nagyatádi Park Hotel után — egy százszemélyes szálloda és központi irodaház építését is tervezték Siófokon, de a beruházási helyzet ismert változásai miatt ezt a tervet 1975 utánra kellett halasztani. A Balaton-parti fejlesztéseknek ezzel a végére is érkeztünk. További lépésekre ugyanis már csak egy komplex fejlesztési terv keretében kerülhet sor. Annál több viszont a fejlesztésre váró terület a megye egyéb részein. Például Kaposváron, ahol nagy lendülettel épül a város határában, a töröcskei tó mellett egy víkendezésre alkalmas turisztikai és üdülőközpont. A közeli Gyertyános-völgyben fekvő turistaház fölszerelését például a Siotour adta, s csupán annyit kötött ki, hogy a hivatal által szervezett kirándulóknak ott mindig legyen megfelelő szállásuk. A tó mellé turisták és kispénzű diákok részére egy kempingtelepet akarnak építeni, sőt egy újabb turistaszálló létesítésére is sor kerül a tervek szerint Szinte évenként gyarapszik azoknak a száma, akik fölkeresik az igali fürdőt, Külső- Somogy egyik lehetséges üdülőközpontját. A hivatal itt is tovább fejleszti kempinghálózatát; maga a terület megháromszorozódik, s a szükséges létesítményekkel, egészségügyi berendezésekkel bővül. A kemping szomszédságában emeletes faépület, úgynevezett mik- romotel emelkedik majd, amelyben egyszerre harmincán kaphatnak szállást. Az igali beruházások összege eléri a másfél millió forintot • • • Megyénk idegenforgalmi hivatala, a Siotour az egyszemélyes, jobbára egyszerű propagandamunkát végző hivatalból huszonöt év alatt modern, a megye egész területén munkálkodó szervezetté nőtt. Soksok munkával, a nyári csúcs- forgalom idején szinte ember- fölötti módon túlterhelve, állandóan fejlődve, gyarapodva, az úttörő munka minden nehézségével együtt. A felsorolt számok, adatok is sokat mondanak, de valószínűleg még többet hallhatnánk azoktól az emberektől, akiknek a kulturált nyaralását, kikapcsolódását, szórakozását a hivatal szervezte meg és biztosította; ezt azonban már aligha képesek a számok és az újságíró tolla tolmácsolni. Pedig munkájuk tulajdonképpeni értelme ebben van. Csupor Tibor Kling a TlT-székházban Az alkotó ember nemcsak műalkotásokat hoz létre, hanem elsősorban önmaga formálódik, változik. Akik eddig úgy vélték, hogy isimerik Kling Józsefet, új szembenézésre kényszerülnek. Tegnaptól látható •kiállítása — melyet Honfi István, a megyei pártbizottság osztályvezetője nyitott meg — tükrében erősen gazdagodott Kiing József arcképe. szattal ikozva egyéni Szobrá- foglal- olyan || tulaj donságait igye- Kontyos női fej. kezett kibontani — talán gyermekkori vágya teljesült — melyek egyrészt a kéz ügyességével, másrészt a fantázia képzelte formateremtésével függnek ösz- sze. A megnövekedett szabad időben egyre inkább alkalmuk adódik az embereknek ennek a választott önképzésnek a megkezdésére és továbbfejlesztésére. Egy Ideig valóban az önképzésen van a hangsúly, de később már a műalkotáson lehet. Kiing József kiállítása talán ösztönző is egyben sokak számára, akik tehetséget éreznek magukban. Csak tisztelni tudom azt a hallatlan szorgalmat, amely a szándékhoz párosul. Henry Moore, Brancusi, Modigliani munkássága, szobrai az »előképei-« Kiing József alkotásainak. Bevallottan, tehát nincs mit számon kérni tőle. így is igazak ezek a szobrok. A közönség számára élményt jelentenek. Művei közül fontos szerepe van Kiing József fejlődésében a Háború című szobornak. A kis kődarabon tulajdonképpen a természet kezdte meg a finom, ugyanakkor kemény munkát, Kiing József csak folytatta, hogy szobor váljon belőle. Ez egyben bizonyítja, hogy saját, szuverén képzelőereje is van, mert meglátta a holt kőben az élő szobrot. E mellé kell tennünk helyét megszabva a Fiúfejet, amely leginkább magán viseli mindazt, amit Kiing József megtud csinálni, és ami a sajátja. Talán általános érvényű, hogy minden szobrász fejeket mintáz, farag először, hogy megismerje az anyagot, a követ, a fát, megismerje a világot. A már említett példaképek nyomán látott hozzá néhány szoborfej kifaragásához is. Kontyos női fejét emelném ki ezek közül. A Gubbasztó talán a legsikerültebb alkotások közül való. A bazalt Torzó is szép kompozíció, anyagszerű. Aztán a próbálkozások más irányát mutatja a Terhes nő című kis bronzszobor. Elvontabb alkotása a Bika, ez a fából, vasból készült, talán nagyobb méretet igénylő kompozíció. Nem tudom, hogy az elvontabb Szobor I—11—III. nem korai-e, hiszen a manuális munka még sok szorgalmat igényel tőle. Persze a komolyabb megpróbáltatások évei ezután következnek csak. önmaga teljesebb megismeréséhez ezekre az elvontabb formákra is szüksége van — ezt érezzük most. Kiing József arca még sokat változhat, »-igazi-« arcát lesz a legnehezebb megtalálnia. Horányi Barna Színházi napló jegyzetek A »Royal Shakespeare Company« vendégjátéka a Vígszínházban William Shakespeare: Szent ivánéji álom Rendezte: Peter Brook. Hét óra előtt tíz perccel «kegyelmi döntés« született: mindenkit beengednek a színházba, aki látni akarja az előadást. A karzat megtelik. • * * Kivágódik a két fehér csapóajtó. A színészek birtokukba veszik a teret. Integetnek — köszöntenek! Más szívverés. Fölöttük két dobon verik a fegyelmezetlen ritmust. Mindenki a helyén. Csönd. Hatalmas, megszállott csönd. Keményen, fegyelmezett tartásban szólal meg a színész — Shakespeare angolul! Szabad lélek kötött formában. * * • Theseus, Athén ura, karddal szerez arát, de vágyait, legtitkosabb lázálmait Oberon, a tündérek fejedelme valósítja meg. Király és álomkirály, ember és álomember. Oberon Theseus legbensőbb rejtélye, 'aját tudata mélyén tomboló érzéki zűrzavar. Oberont és Theseust a legvilágosabb kö- elkezetcsséggel játsza ugyanaz a színész: Alan Howard. * * * A négy szerelmes kergetőzése az álomerdőben: férfi és nő harca egymás testéért, egymás leikéért. A négy színész a négy szerelmes őrjöngő küzdelmét a legmagasabb fokú szellemi és testi kultúra eszközeivel játsza eL A »mindenki a másikat szereti« alaptémát a »mindem- ki a másikat akarja« változat káprázatos sokrétűsége dúsítja. A legközérthetőbb mozdulatok egy rajzfilm abszurditásával és az artisták ügyességével végrehajtva, a legemberibb szándékok a beszédnek' már szinte patetikus kifinomultságával közölve, a legegyszerűbb és legigazabb magatartásokkal és helyzetekkel ábrázolt legvadabb érzelmek: mindez a nézőtérről természetesnek tűnik. * • • A szamárrá változtatott Zu- boly megrészegül az elkábított tündérkirálynő, Titánia szerelmes sóvárgásától. Titániá esdeklő vallomásának eksztátás, az utak és egyéb létesítmények állapota — álljt parancsol, mert a nyári idényben nagyon közel kerültek a teljes telítettséghez. Az évről évre nagyobb számban érkező üdülővendégek igényei is változnak. Szívesen fogadják a Balatonnál is a másutt kapott szolgáltatásokat, teljes kikapcsolódásra vágynak, s mivel egyre szaporodnak a hosszú utakat bejáró autós turisták, még több látnivalót kell elé- bük tárni. Mindezek nagyjából meg is határozzák a következő évek fejlődésének útját. A szálláshelyek bővítése talán nem lesz olyan dinamikus, mint eddig, de a különböző üzletágak, szolgáltatások fejlődése, gyarapodása tovább tart. Ugyanakkor a hivatal fokozottabban fordul a megye más, idegenforgalmi szempontból értékes tájai felé is. A Siotour jelentősebb tervezett és folyamatban levő beruházásai és törekvései is esze- rirtt alakulnak. Jelenleg épül egy új gazdasági telep Siófokon, mely a jövő év tavaszára készül el, s célja a munka megfelelő hátterének, bázisának megteremtése. A könnyű- íémszerkezetes épületben helyezik el a karbantartók mfl- - elyeit és a raktárakat. (A i tournak csaknem 120 millió • ’•-.t értékű az álló- és íogyó- : •.közáliumáoy a.) Tovább fej- ! . ztik a kempinghálózat szolga tatásait, javítják belső körülményeit. Az Országos Idegenforgalmi Tanács pályázatot írt ki a kempingek korszerűsítésére, s egy sikeres pályáFekete Sándor ww l r PETŐFI EILETE 3. Szegény rokonként, de minden jel szerint kellemes nyarat töltött Petőfi Ostffyasz- szonyfán. Volt tisztes munkája, mindennap ehetett, s a nélkülözések hónapjai eltűnő emlékké váltak. Ráadásul a környék legszebb leánya is közelében élt, bizonyos Róza, persze, hogy a kamasz fiú sürgősen beleszeretett, s persze, hogy a szerelemnek ezúttal is — mint Aszódon — versek lettek a következményei. Csakhogy Róza kisasszony nem csupán szépség volt, hanem helybeli előkelőség is. Amikor a szerelemnek és a szerelmes költeményeknek pletykás híre lett, a mérnök megharagudott, és — mivel éppen távol volt — levélben utasította feleségét, adja ki az ifjú költő útját. A kidobott fiú Sopronba ment, és fölcsapott katonának. »Katonának száműzött bal- . végzetem ...« Egyetlen kato- I nap ajtósához írt, későbbi vertsében magyarázta így sorsának je rossz változását. | Mit értsünk bal végzeten ? ♦ Csak a ki tagadásig súlyosbodó ♦apai vigcmtí ▲ Wfcfciáakalan nyomort? — Okunk van azt hinni, hogy döntésében az anyagi sanyarúság, a kitaga- dottság és egy kamasznál oly természetes kaland- és világlátási vágy mellett a katonai dicsőség kísértése is szerepet játszott. Az önkéntes újonc felvételére 1839. szeptember 6-án került sor. Mint a katonai fő- törzskönyvből megállapítható, egy kis jámbor csalásra is szükség volt a soroztatás érdekében: a rekruta 1821-ben születettnek vallotta magát, nyilván azért, mert az alsó korhatár 18 esztendő volt. A soproni laktanyában fa- priccseken, kettesével aludtak az újoncok. Petőfi ágytársa egy cigány fiú volt. A tiszti kar jórészt osztrákokból, hor- vátokból állt, s a vezényleti nyelv a német volt, amelyet a magyar altisztek természetesen éktelenül kerékbe törtek. A költő nem igyekezett túl okosnak mutatni magát. De ezek az egyenruhába bújtatott szerencsétlen fajankók így sem tudták megbocsátani »a világ- futó tintanyalónak« (mert csak így hívták), hogy barátaival levelez, azaz ír és olvas. A betűvel szemben érzett ellen- ivük levezetésére épp kapóra jött ez a vándordeák, s ahol csak lehetett, ártottak neki. A legmegalázóbb és legpiszkosabb munkákat rá bízták, a legkisebb vétségért kurtavasra verték vagy megbotozták. (Kurtavas lett a vége annak is, hogy a Sopronba látogató Liszt Ferenc hangversenyére el mert menni.) Minél mélyebbre alázta a végzet, annál fényesebb elégtételeket várt a sorstól. »Érzem, barátom, magamban — mondta egyik diák barátjának —, hogy nem mindennapi embernek születtem.« Egyre többször gondolt szökésre is. Ha majd a messze Tirol »hó környékezte bércei« alá kerül az ezred, reménykedett, hogy onnan már könnyű lesz megszökni Teli Vilmos hazájába... Reményei azonban ismét megcsalták. A félévi kiképzés után csakugyan elindultak Sopronból, ám csak Grácig jutottak. Ott »rostokoltak« több mint egy hónapon át, 1840 március végétől május elejéig. Onnan indult tovább a költő zászlóalja, de nem Tirolba, hanem lefelé, gyalogmenetben, Zágrábnak. Petőfi azonban nem tartott velük. A piszkos laktanyák népe közt akkoriban oly gyakori tífusz ágynak döntötte. Kórházba vitték. Meg sem gyógyult tisztességesen, beosztották egy transzportba és mennie kellett a társai után. ősszel hadgyakorlat következett. Ez már sok volt. A szüntelen nélkülözéstől, bántalmaktól, tífusztól sújtott, agyonhajszolt zisában szűköl, míg végül a foszervezet nem bírta tovább, ismét katonakórházba került. E szerencsétlenségből fakadt katonaéletének legnagyobb szerencséje. Az ezredorvosnak feltűnt a vézna baka, aki olvasnivalót kért tőle; nem szokták ilyen kéréssel zaklatni. A derék orvos szolgálatképtelennek minősítette az olvasgató közlegényt, majd felülvizsgáló bizottság elé küldte. kozhatatlan erotika csúcspontján eszelős erővel harsannak föl Mendelssohn nászfanfárjai — színes szerpentinek, tenyérnyi fehér konfettik zuhognak a szerelmi menetre — hirdetvén a természet csodás örömeinek tiszteletét. Oberon pedig gúnyosan tárja szét karjait: ösztöneink álomerdejében néha sokkal vadabbak, bátrabbak vagyunk, mint valóságos életünkre ébredtem »Gyenge testalkat, hajlam tüdőbajra és a szívedények tágulására« — állapította meg a bizottság 1841. február 28-án kapta meg »búcsúlevelét«, az obsitot. Tizennyolc éves és két hónapos volt akkor. És már obsitos. ».. .CSILLÄMLANI KEZDETT SZERENCSECSILLAGOM...« Az ifjú obsitos 1841 februárjában tűnt föl Sopronban. Egy rend viseltes egyenruhát, egy pár bakancsot, fehérneműt és egy fehér posztókucsmát kapott az obsit' mellé. Szerzett még egy görcsös botot is — így jelent meg soproni barátai körében. Azok örömmel fogadták, de segíteni nem tudtak rajta. To- vábbállt hát: Pápára gyalogolt. Keresete nem volt, szülei támogatására aligha számíthatott. Megpróbálkozott a tanulással, de nem érezte jól magát Pápán. Itt sem állomáso-1 zott hát sokáig, s néhány heti] barangolás után hazaindult j szüleihez, Dunavecsére. (Folytatjuk-) * • • * A mesteremberek ismerőseim — mozdulataikban a szerszámok lendülete, szavaikban a romlatlan egyszerűség. A király esküvőjén naiv póztalan- sággal elevenítik meg a szerelem végzetszerűségének történetét. Színdarabot játszanak. Műkedvelők, mi több: dilettánsok. Ám amikor a többszörösen megalázott »színtársulatból« Gyalu, az asztalos megrészegül saját orószlánghanjától, föllázadnak legősibb ösztönei, és a király ütni készül. Vackor, az ács lefogja a király kezét: ez művészet! Ez szent! A művészetet nem szabad bántani! A király észreveszi a naiv játék becses komolyságát, megérti, hogy tisztelni kell a játék tiszteletét. És később, az előadás végén, a cifrább jelmezétől megváló színész, a színészi lényét levető személyiség szintén baráti kézfogást kínál a közönségnek. Verebes István
