Somogyi Néplap, 1972. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-22 / 275. szám
Régi kézimunkák — ma A fűzfavessző, a kosárfonás ősi eszköze, a mai modern lakásban is sokféle módon felhasználható. Szabad időnkben sok hasznos és értékes dolgot készíthetünk belőle. A lakástér elválasztásához például kiválóan alkalmas a gömbvas és vessző kombinációjából készült paraván. Beosztásáról előzőleg vázlalrajzot készítünk, s azután annak megfelelően dolgozunk. Ha van rá mód, a vasakat hegesztéssel erősítsük ösz- sze, de ha ez nem lehetséges, a faanyaghoz jól illeszkedő raffiakötözés is alkalmas erre. Ha a 30—40 centis beosztású rács elkészült, gondosan megtisztított vesszőből — szintén háncs vagy raffia kötözőanyag segítségével — különféle formákat alakítunk ki, s azokat a négyzetekbe illesztjük. A közbeeső négyzeteket vagy vesszővel vagy raffiaszálakkal fonjuk be. Szobadíszül is szolgálhat a hasított vesszőből kialakított gömb. A gömböt tetszés szerint három vagy több kb. 50 cm átmérőjű karikából állítjuk össze. A karikákat zsinórral felfüggesztjük, s ezután — a fonás módszerét követve — ráfűzzük a vízszintes kört, ami tulajdonképpen a függő gömb merevítésére szolgál. Ha a gömb felső felében több, egyre kisebbedő karikát fonunk, modern vonalú lámpabúrát kapunk. Kedves fali dísz a körbe fo- nótt vesszőkoszorú. Ennek a fonásához egy kör alakú puhafalapra van szükség, amelyre a kör sugarait apró szöggel felerősítjük. Ezeket a vesszőket csak akkor vágjuk el a kívánt hosszúságra, amikor a fonat már kész. A koszorúba kis kör alakú tükröt helyezhetünk, oly módon, hogy a belső körben — amely ebben az esetben megegyezik a tükör méretével — a vesszők szabad végeit behasítjuk, s az így keletkezett hasítékba illesztjük a tükröt. Akár lehántott, akár természetes színében meghagyott vesszővel dolgozunk, a kész munkát pár napi szikkadás után vonjuk be színtelen lakkal! F. I. Fekete Sándor PETŐFI ÉLETE 17. I Mit erőszakkal? Mondjuk ki egyenesen: kis híján agyonverték ! Petőfi azonban kétségbeesett haragjában sem a népet ostorozta, hanem annak ámítóit, félrevezetőit: »a nép én előttem szent, annyival inkább szent, mert gyönge, mint a gyermek. — Dicsértessék a nép neve most és mind örökké!« Cikkek sorozatában tájékoztatta a közvéleményt. Leleplezte ellenségeit, készült az új választásra. Erre azonban nem került sor: az események túlhaladtak a nemzetgyűlési vitákon. A készülődő ellenforradalom és a forradalom összecsapásában mellékessé vált egy helyi választási csalás ügye. Petőfi mégis elmondta mindazt, amit a netnzetgyűlésen nem fejthetett ki: verseiben és cikkeiben még hevesebben ostorozta a kormányt. Különösen -az olasz segély« kérdése körül csaptak össze a legtöbb sebet okozó szenvedélyek. Minden tekintetben a költőnek volt igaza, amikor a nemzetgyűl'^i többséggel szemben újra és újra elvszerű következetességgel kiállt az olasz szaSomogyi Néplap badságharc nyílt támogatása mellett, és megbélyegezte azt a megalkuvó politikát, amely a magyar önvédelmet össze- egyeztethetőnek vélte az olaszok ellen harcoló osztrákok bármily csekély segítésével. A világszabadság költőjéhez méltó szavakkal ostorozta ezt a szűktálókörű felfogást: »•...ők, kik azért vannak ösz- szeküldve, hogy a magyar nemzetet kiemeljék a régi fertőből, e helyett még egy új gyalázatot csapnak a képéhez: megajánlják a segítséget Aust- riának Olaszország ellen, s ezzel magok zárják be előttünk az ajtót, melyen Európa nemesebb nemzeteinek rokon érzelme jött volna be hozzánk.« E halhatatlan sorok nagyszerűen mutatják, hogyan értelmezte a költő a nemzeti és világszabadság egységét. Sokszor volt már példa arra a történelemből — Petőfi előtt és utána is —, hogy különben akár jó szándékú politikusok is a nemzeti önérdekre hivatkozva nem átallották más nemzetek rovására érvényesíteni ezt az érdeket. Petőfi örök értékű példát mutatott elvi hajthatat- lanságával. Ezen a zaklatott nyáron, szüntelen viták és politikai küzdelmek közepette, seregnyi más vers és cikk mellett élete fő művét is megírta: Az apostolt Szervezetünk motorja A wér korináról í? i Az emberiséget már az ősi időkben is foglalkoztatta az a gondolat, hogy mi a vér, hogyan és milyen utakon kering a szervezetben. Valamikor az elképzelés az volt, hogy a vér a májban képződik, és onnan a szívbe, majd a szívből a vénákon keresztül folyik az e'gé&z testbe, az artériák pedig tele vannak levegővel. A II. században Galen állatkísérletekkel bizonyította, hogy az artériákban is vér folyik, és hogy a jobb szívfélben és vénákban sötét, a bal szívfélben és az artériákban pedig élénk, piros vér folyik. őszerinte is a vér a májban képződik, és onnan egy része átmegy a szívbe, a jobb szívfélből pedig a két félszívet elválasztó fal pórusain keresztül a bal szívfélbe jut. A visszamaradó vérrész a tüdőkön folyik keresztül, ahonnan levegőt vesz fel. Ezt az elméletet, bármenynyire naivnak is látszik, csak 1500 év múlva sikerült meg- dönteni, amikor az angol Har- ve elsőnek leírta a zárt vérkeringést, a kis és nagy vérkört Ma már tudjuk, hogy a vérkeringést a szív működése biztosítja. A szív pitvarai mint tárolók összegyűjtik a vért, és a kamrák összehúzódásakor a vér az artériákba kerül. A pitvarok és a kamrák között, valamint a kamrákon, főütőereken, tüdőverőereken és a többi véredényekben billentyűk vannak, melyek a vért áramoltatják, s csak egy. irányban engedik folyni. Egy perc I alatt a szív 60—80-szor húzó- | dik össze és ernyed el. Ilyenkor 60—80 köbcentá vér megy az artériákon keresztül. 1 óra alatt ez a vérmennyiség eléri a 300 litert, erős fizikai munka alatt 1500—1800 litert is. A főütőér, az aorta, a bál- kamrából ered, s hogy eljusson minden szerv szövetébe, eloszlik kisebb és kisebb ágakra, s a végén már olyan kicsikre, melyek puszta szemmel nem is láthatók. Ezeket nevezzük hajszálereknek, kapillárisoknak. A szövetekből kilépő capil- larisokból tevődnek össze a vénák, melyek a szív felé haladva összegyűjtik az elhasznált vért, miközben nagyobbak lesznek és végül a jobb pitvarba torkollik, az elhasznált vér a jobb pitvarból a jobb kamrába. Azt az utat, amelyet a vér a szívtől az artériákon, szerveken, szöveteken, majd onnan vissza a vénákon keresztül a szívig megtesz, nagyvérkörnek nevezzük. Ahol a nagyvérkör végetér, ott kezdődik a kisvérkör, vagyis a jobb kamrából a vér a fő tüdőérbe kerül, amely fa- ágszerűen ágazóddk el, nagy mennyiségű kapillárisokra, s mint egy hálózat veszi körül a tüdőhólyagocskákat Onnan oxigént vesz fel és a tüdővé- nákon keresztül visszajut a szív bal pitvarába, majd a bal kamrába, s onnan újból megindul a nagyvérkör. Egy és fél perc alatt a vér végigáramlik a kis- és nagyvérkörön, 1 óra alatt 40-szer teszi meg ezt az utat az egész érrendszeren keresztül. A vér keringésének, a tes' .íőmérsékletének szabályozó •óban is fontos szerepe van. hideg időben az erek összehúzódása miatt csökken, melegben pedig az erek elernyedése miatt fokozottabb a hőleadás. Normális vérkeringés csak ép szív és érrendszer mellett lehetséges. Dr. Ilicv Ilia OTTHON CSALÁD Túlterhelés és kíilönérák Receptek Velőleves: A sertés- vagy marhavelőt hártyáitól megtisztítva, kevés vízben, néhány percig főzzük. A velő súlya körülbelül negyedkilón yi legyen. Amikor a forró vízben kissé megpuhult, deszkán finomra aprítjuk. 10 deka sampinyon gombát a homokos részétől megszabadítva, alaposan megmosva, apró darabkákra vagdalunk és kevés zsíron vagy olajon finomra vágott zöldpetrezselyemmel meghintve, puhára pároljuk. Utána liszttel hintjük meg és hozzáadjuk a velőt is, hogy együtt párolódjék tovább. Az egész masszát ‘hideg vízzel feleresztjük, sót, késhegynyi törött borsot hintünk hozzá és felfőzzük. Pirított zsemlekockával tálaljuk. Kolbászos káposztaleves. Fél kilónyi kissé megmosott káposztát körülbelül 2 liter vízben puhára főzünk, 5—8 dekányi füstölt szalonnát kockára vágva egy másik lábosban megpirítunk és negyed kiló karikára vágott füstölt kolbásszal együtt a levesbe öntjük. (A sózásnál vigyázzunk, mert a szalonna sós. Kóstoljuk meg előbb!) Ezután hagymás, paprikás rántást készítünk, a levesbe öntjük és a rántással együtt még mintegy 10 percen keresztül forraljuk. Végül 2 deci tejfölt keverünk hozzá. NEM LEHET egyértelmű választ adni arra, hogy szükség van-e a különórákra és az iskolán kívül szervezett elfoglaltságokra való buzdításra. Inkább azt lehet mondani, van akinél nélkülözhetetlen lenne, s van akinél gondokat okozna az ilyesfajta ösztönzés. Itt van a tanulói túlterhelés — manapság jogosan sok szó esik róla. Ennek sok összetevője van. Közrejátszanak benne a túlzott tantervi követelmények, a maximalista tankönyvek, a kiforratlan tanári módszerek, a szaktárgyi sovinizmus különféle megnyilvánulásai. És hozzájárulnak a túlterheléshez a gyerekek képességeit, érdeklődési körét figyelmen kívül hagyó szülői ambíciók is. Szinte mindenki tud példát említeni saját ismeretségi köréből is arra, hogy esetenként milyen sokféle különórát, tanfolyamot, szakkört és otthoni munkát raknak a tanulók vállaira. Nos, számukra nyilvánvalóan az lenne a hasznos, ha csökkentenék kötött elfoglaltságukat, s több időt hagynának szórakozásukra, a játékra, a pihenésre. A másik oldalon pedig ott van a gyerekeknek egy meglehetősen széles köre, akik az iskolai órák után teljesen szabadon gazdálkodnak az idejükkel, akiket a szülők egyáltalán nem ösztönöznek önművelésre, az iskola nyújtotta ismeretek bővítésére, ök általában saját lehetőségeikkel és képességeikkel sincsenek tisztában. Pedig lehet, hogy egészen kis rávezetéssel, bizonyos ismeretkörök felvillantásával is felébreszthetnénk érdeklődésüket, kibontakoztathanánk tehetségüket. Nagyon fontos, hogy ezeknek a diákoknak lehetővé tegyük a különórákat, a szakköröket, a tanfolyamokat. És hasonló a helyzet az otthoni munkával is. Egyik-másik gyereknek annyi teendője Szilveszter, a lírai elbeszélő költemény hőse, sok vonásával idézi a költő élet- és jellemrajzát, de nem azonos Petőfivel: a forradalmár új típusát testesítette meg, elsőként a világirodalomban! Schiller, Balzac, Stendhal, Puskin, Heine, Byron és több kiváló író alkotásaiban találkozhatunk lázadókkal, szabadsághősökkel is, de Szilveszter eredendően különbözik tőlük: ő a hivatásos forradalmár, akinek egész életét egy gyűlölt világrend elleni küzdelem tölti ki. Nem ilyen-olyan külső körülmények teszik a szabadság harcosává, alkatánál és állhatatos tanulásban kimunkált meggyőződésénél fogva az emberiség új rendjéért áldozza föl magát. A magyar szabadságharcnak sok vezetője és katonája méltó arra, hogy népünk kegyelettel őrizze emlékét, de egy vonatkozásban Petőfi mindük közül kiválik: a nemzeti küzdelmet világtörténelmi távlatban tudta nézni, mint az egész emberiség önfelszabadító harcának részét. Amint a költő mindig is előre látta, az olasz hazafiak ellen diadalmaskodó bécsi udvar Magyarországgal szemben is elszánta Magát a nyílt fellépésre: fő zsoldosa, Jellasics horvát bán szeptember 11-én átkelt a Dráván, hogy leverje a magyar forradalmat. A kishitűek, a mérsékeltek és mérséklők ijedten hőköltek vissza az események vészes fordulatát látva. De a bátrak, a nemzeti ügy áldozatra kész harcosai most mutatták meg, mire képesek a forradalom önvédelméért. Kossuth körül kialakult egy új vezető gárda, amely véget vetett a hónapok óta tartó huzavonának, és harcba vitte a nemzetet. Személyes sérelmeit félretéve, Petőfi is — természetesen — az elsők között teljesítette kötelességét. 1848. szeptember 24-én — azon a napon, amelyen Kossuth elindult legendás alföldi toborzó útjára — Petőfi is hadi kiküldetésbe ment a Székelyföldre. Még mielőtt elhagyta volna Pestet, az Egyenlőségi Társulat nevű forradalmi egyesület megbízásából kiáltvánnyal fordult »Magyarország lakosaihoz«: »Bánat és harc szól belőlünk; olyanok a mi szavaink, mint amikor a szél belesüvít a félrevert harang zúgásába. Tűz van, tűz van ... Nem egy falu, nem egy város, hanem az egész ország ég. Fölharangozzuk az egész nemzetet.« Amíg Petőfi az ország keleti felén fáradozott a népfölkelés megszervezésével, nyugaton — közelebbről: Pákozd mellett — a fölkelt nép 1848 szeptemberében szétszórta Jellasics seregét. A költőhöz még nem érkezett el a győzelem híre, sőt Erdélyben a román lázadás fenyegetőbbé tette a helyzetet, mint volt. Most Petőfi versben is megismételte azt, amit idézett kiáltványában írt: a nemzetnek az élet vagy halál között kell választania! »All a viharban MAGA A MAGYAR« Az Élet vagy halál! kezdő sorainak hatalmas látomásában Petőfi a harcoló magyarság feledhetetlen jelképét teremtette meg: A Kárpátoktul le az Al-Dunáig Egy bősz üvöltés, egy vad zivatar! Szétszórt hajával, véres homlokával All a viharban maga a magyar. A harci biztatást a pákozdi győzelem sem tette fölöslegessé. A bizonytalankodó hadvezetés nem tudta kiaknázni a sikert, sőt a balszerencsés chvvechati ütközbetben az osztrákok legyőzték és visszaverték seregeinket. A hátráló honvédség nem tudta megvédeni a fővárost: Pest elesett. A kormány Debrecenbe menekült. A márciussal felívelő forradalom az év végére mélypontjára zuhant. Petőfi Erdődön hagyta Jú-i liát, és maga is Debrecenbe: sietett. Részben, hogy a nem-: zetgyűlés, a kormány — vagy-: is a politikai vezetés — köze-] lében lehessen, s azt némileg] befolyásolhassa, részben azért,: mert a honvédség októberben] kinevezett századosaként ott i kellett újoncokat oktatnia. Itt] írta és közöltette újabb és] újabb harci riadóit. A kishi-! tűekkel szemben, akik az oszt-j rákok olaszországi és mgßyar-i országi sikereiből azt vonták le, hogy »el van ölve a forradalom«, Petőfi így érvelt, költői képekkel (de a valóságos erőkkel számolva): (Folytatjuk) van a szülői házban, hogy még a rendes tanulásra sincs ideje, s közben ♦ szép számmal akadnak olyanok, akik semmit sem csinálnak, akiknek még a cipőjüket is tisztítják, a táskájukat is bekészítik. A munkában, miként a tanulásban is meg kell találni a helyes arányokat, az egészséges terhelés mértékét. Mert valljuk, hogy a gyereket terhelni kell, de nem túlterhelni. A tudást nem adják ingyen, ahhoz mindig fáradtsággal lehetett hozzájutni, s a mértékkel megkívánt otthoni munkára is szükség van az erkölcsi és jellembeli alapok felépítéséhez. De ha túlságosan sokat kívánunk a gyerektől, éppen az óhajtott fejlődésében akadályozzuk meg. Itt is érvényes: aki sokat markol, keveset fog. A Művelődésügyi Minisztériumban most dolgoznak a tananyagcsökkentésen. Már ez is jelentősen mérsékelni fogja a tanulók túlterhelését. Nem lenne szerencsés, ha az így nyert időt azok a szülők is különórákra, s egyéb kötött elfoglaltságokra fordítanák, akik eddig is sokat követeltek gyereküktől. A speciális érdeklődés kielégítésére, a különböző irányban megnyilvánuló tehetség fejlesztésére — a párthatározatnak megfelelően — hamarosan hozzáfognak a fakultatív tárgyak rendszerének kidolgozásához. Segíti majd a mai feszültségek csökkentését az átlagosztályzat tervezett el torié-' se is, hiszen az óhajtott pálya eléréséhez nem kell mindenáron az összes tárgyból »hajszolni« a jó jegyeket. A tisztességes tanulásra persze továbbra is szükség lesz, de a diákok azokra az ismeretköröknek és tantárgyakra koncentrálhatják majd figyelmük és energiájuk zömét, amelyekhez nagyobb a vonzódásuk, s amelyekben várhatóan nagyobb sikereket érnek el. Külön kell megemlíteni, hogy a szellemi és a fizikai terhelés összhangjáról is gondoskodni kell. Vannak gyerekek, akik a tankönyveken kívül mást nem is olvasnak, s akadnak olyanok is, akik állandóan a könyvek mellett ülnek, s csak nagyritkán mennek pajtásaik közé játszani. A szülők feladata, hogy ezeken az egyoldalúságokon változtassanak. S MEG VALAMIT: hasznos» ha a különórák és az egyéb, iskolán kívüli elfoglaltságok megszervezése előtt megkérdezik a szülők a nevelők véleményét. ök jól ismerik tanítványaikat, látják, milyen jellegű az érdeklődésük és milyen mérvű a tehetségük. Az ő tanácsaikkal tehát elkerülhető, hogy ráerőszakoljunk saját gyerekünkre olyan többlet- munkát, ami inkább ártana, mint használna. Tóth László Mézes v kókuszszelet Hozzávalók: V2 kg cukor, 2 db egész tojás, 60 dkg liszt, 1 csomag sütőpor, 6 kanál olvasztott méz, 5 dkg friss vaj, 15 dkg kókuszreszelék, 3 dl tej. Készítése: az egész tojásokat a cukorral jól elkeverjük, majd lassan hozzáadjuk a tej felét, azután a kókuszreszeléket, majd folytonos keveréssel a híg mézet, az olvasztott vajat, a tej másik felét, s végül a sütőporral elkevert lisztet. Vajjal megkent, liszttel meghintett tepsibe öntjük és lassú tűznél megsütjük. Még melegen hosszú téglalap alakú szeletekre vágjuk, s a szeletek tetejére olvasztott csokoládéból hullámvonalakat rajzolunk.
