Somogyi Néplap, 1972. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-19 / 273. szám
Tlábetler család történetén, Anélkül, hogy valamiféle re, azonosulásunkra épít, s Találkozás Albert Schweitzer ' Fekete tollú fehér madár emlékeivel Schweitzer korunk egyik legnagyobb humanistája 1875- ben született az elzászi Kayers- bergben. Apja evangélikus lelkész volt, érettségi után a fiú is lelkésznek készült. Strasbourgban elvégezte a teológiai és filozófiai stúdiumokat, s hamarosan kitűnt oá- lyatársai közül. A 27 éves fiatalember egyetemi tanári képésítést nyert. Ami igazán híressé tette, az a muzsika. Mint orgonistát, már Elzász határain túl is jól ismerték, nevét tybetűkkel írták Európa .mos városában a koncert- okátokra. A 30 éves, legszebb rrier előtt álló egyetemi ta- r és orgonaművész kezébe ■:y kis könyvecske került, oly leírta az afrikai négerek .rnyű nyomorát. Ennek hasára elhatározta, hogy éle- t a négerek szenvedésének intésére szenteli. Beiratko- t az orvosi egyetemre, elmése után feleségével együtt • bonba utazott, és 1913-ban iát pénzén megalapította az . 've folyó partján, Lambare- en kis kórházát. Ezt a korát 50 éven át vezette, a im:tív épületből 800 beteg . bgadására alkalmas, nagy rháztelep lett, mely jelenleg működik. (Fenntartását kü- íböző társadalmi szervek gyűjtésekkel biztosítják.) Az első világháború alatt a ''randák a feleségével együtt internálták, mert német állampolgár. A második világháború után az atomfegyver elle- i küzdelem élére állt, számos :önyVet írt, előadásokat és rá- . íszózatot tartott, levelezett :ormányfőkkel és kisemberekül a nagy ügy érdekében, lint orgonaművészt sem felejtette el a világ, Bach műveit az ő előadásában ma is szí- esen tűzi műsorára számos rádióadó. Első állomásunk Günsbach, élig 500 lakossal, igazi elzászi alucska. A falu évszázadok ta ismert vörös boráról és la- i szorgalmáról, újabban Airt Schweitzerről, aki hat- apos korától e faluban élt. templomban tanult orgonán ;zani a falu orgonistájától, i de tért vissza megpihenni, hányszor Európában járt. irmincas években pedig itt rolta meg házát, mely je- ;g múzeum. nagyon szép, zöld rep- lyel befuttatott, egyemele- ház ajtaját már zárni káték. Az előttünk érkező and házaspárt — sajnál- a bár — elküldték, mi- • közöltük, hogy mi Ms[jyar- ágról jövünk, és feleségem- együtt Schweitzer régi le- ezőpartnerei voltunk. Ali er, a múzeum vezetője, bweitzer volt afrikai mun- társa már hallott rólunk, s jgtelen szeretettel tessékelt beljebb. A házban minden úgy van, ahogy a Mester utolsó ittlétekor volt, a kegyelet semmit sem enged elmozdítani. A szobákban patikai tisztaság, a falakon táncmaszkok és más afrikai népművészeti tárgyak emlékeztetnek a gaboni kórházra, az őserdőre. Két földszinti szobában Schweitzer-ar- chívumot rendeztek be a munkatársak, több évtized levelezését vagy a levelek fotómásolatát gyűjtik itt össze, továbbá minden könyvet, írást, filmanyagot, ami Schweitzerrel kapcsolatos. A múzeum után megnéztük a templomot, melynek orgonáját maga a Mester tervezte, s melyen oly sokszor játszott. A templom előtt tereferéltek. Emlékeznek-e még dr. Schweitzerre? — tettük föl a kérdést. — »Hát lehetne őt el- f elejteni?« — válaszolta a legöregebb. Egymás szavába vág tak, mindenki tudott valami történetet a nagy kortársról. Sok vidámat is, mert Schweitzer nemcsak az embereket verette, hanem a vidámságot is. A főtérről kis ösvény kapaszkodik a hegyoldalba. Mintegy ötven méter magasan vörös szikláktól övezett tisztás, öreg tölgyfákkal. E fák alatt volt a kedvenc pihenőhelye, ahová minden este felsétált egy kicsit megpihenni, egy kicsit elmélkedni. Münster és Mühlos, a két elzászi város, ahol a gimnáziumi éveket töltötte. Megnéztük a városokat, majd irány Strasbourg, Elzász fővárosa. A Raj- na-parti városban számtalan kongresszust rendeznek, szinte reménytelen szállodai szobát kapni. Az ősi város fölé 146 méter magasan, félelmetes szépséggel emelkedik a gótikus dóm tornya. A dómot né- met-gót favázas házakkal építették körül, melyek egyidősek a dómmal. A rózsaszínű kövekből épült katedrális, mint valami óriási kőcsipke mered az égre, a körülötte levő házak aranysárga ónberakásos üvegablakai mögött esténként gyér-' tyák világítanak (méregdrága luxuséttermek találhatók itt). Az ősi városrészt az II folyócska öt ága fonja át, így az ősi házak naphosszat gyönyörködnek tükörképükben. A Pax szállóban dr. Michel várt ránk, hogy ezen a napon kalauzunk legyen. Dr. Michel nyugalmazott egytemi tanár, Schweitzer egykori jó barátja és munkatársa. Az étterem különszobá- jának sarkában a Mester jól sikerült bronzszobra tekintett le ránk. A Schweitzer baráti társaság tagjai kéthetenként vagy havonta itt gyűlnek öszsze. A társaság célja elsősorban az Afrikában ma is működő kórház anyagi alapjainak előteremtése gyűjtések útján. Egyébként e városban él a legtöbb volt barát és munkatárs is. Ezután Michel úr huszonöt éves gépkocsijával robogtunk tovább, amelyre azért különösen büszke, mert többször fuvarozta rajta a Nobel-díjas tudóst. Egy elhagyott ház előtt állt meg, á régi házban afrikai relikviák, melyeket Schweitzer és munkatársai hoztak haza. A legtöbbjük »orvosi honorárium«, a néger betegek hálás ajándéka. Akad itt tam-tam dob, lándzsa, nyíl és számos kitömött állat is. Ezután felkerestük az évek óta bezárt St. Nicolai templomot, Schweitzer egykori működési helyét. A háborús sérülések miatt restaurálják a templomot. Itt prédikált és játszott orgonán számos vasárnapon Schweitzer a strasbourgi tartózkodása alatt. De más templomok is, mint a St. Thomas vagy St. Wilhelm, hallhatták csodálatos orgonajátékát. Strasbourg 1000 év alatt többs T cserélt gazdát, hol a németekhez, hol a franciákhoz tartozott. Az elmúlt száz évben a cserék gyakoribbakká váltak, mivel Strasbourg valóban a népek országútján fekszik. A város zöme franciául beszél, de gyakori a német szó is a negyedmilliós városban. Az egyik téren különös szoborra bukkantunk. Nem mindennapi háborús emlékmű ez, s talán egyben Strasbourg jelképe is. Egy anya siratja háborúban elpusztult két fiát, az egyiken francia, a másikon német egyenruha van. Schweitzer személye és emléke — ak legalább annyira német, mint francia — híd lehet e megbé- [ bélésben, de gondolata, töretlen békevágya nemcsak e két nemzet, hanem a föld valamennyi lakója előtt a béke szimbóluma lehet. Dr. Oláh Vilmos Volt a szegény ember — mint a mesében. Ez a valóságban ! Olyan szegény volt, hogy gyermekeit árulta a vásárban. Mint a mesében. Ez a valóságban! Mese és valóság! Nem keveredik, hanem művészi forrasztásban, ötvös igényességű megmunkálásban kel életre a filmvásznon a Fekete tollú fehér madár című film- hen. Ha a nép sorsáról akar vallomást tenni az alkotó történelmi erővel, művészi hittel, józan filozófiával, akkor a legkézenfekvőbb dolog egy családon belül bemutatni azt. Ha egy bomló, önön mocskába forduló társadalmi réteg végvonaglását kívánjuk szemlélni, lapozzunk fel egy családregényt: az Ar- tamonovokat például. Ha az önmagától elforduló, önma- gábóli kínnal, vajúdással, közönyéből, betokosodott világából kiemelkedni akaró társadalmi réteget kívánjuk látni, akkor elmélkedjünk a újraolvasva a Rozsdatemetőt. Ha a nép legnyomorúságosabb rétégére, a sokgyermekesek, a mindig éhkoppon maradók világára vagyunk kíváncsiak, üljünk be a mozi nézőterére, és nézzük meg a művészi erővel, történelmi józansággal és filozófiai hittel megalkotott Fekete tollú fehér madár című színes, szélesvásznú szovjet filmet. Igen, a jelzők valamelyest felcserélődtek a bevezetőhöz képest, de a film láttán: így hangsúlyozottak. A család a társadalom legkisebb közössége, dióhéjnyi világában hordozhat népi tragédiákat, szembefordulásokat, megszakadó kapcsolatokat, testvérgyűlöletet is. A nép leggyönyörűbb környezetében, a népművészet közegében játszódik, ebből a folklorisztikus mesevilágból hasad ki a történet ihletett fogalmazásban, a legnagyobb szenvedélyekkel vall a valóságokról — a mesék nyelvén. Egy diák, egy könyv... Sikert arattak a politikai könyvek A politikai könyvnapok keretében a Kossuth Könyvkiadó által megjelentetett sok ezer kötet talál gazdára országszerte. Iskolákban, üzemekben, gyárakban rendeztek kiállítást a napokban megjelentetett könyvekből, a régóta keresett, aztán több új kiadást megért művekből. Az 503-as Ipari Szakmunkásképző Intézetbe látogattunk el, ahol a napokban fejeződött be a könyvvásárlás, s hozzá kell tenni, nem kis eredménnyel. Köztudott, hogy az intézet kapcsolata a Kossuth Könyvkiadó megyei kirendeltségével nagyon régi keletű. Évek óta folyamatos az ellátás, bátran küldhetnek az iskolának könyvcsomagokat, a kötetek eddig még mindig gazdára találtak. Nagy az érdeklődés mindig, és ebben nagy a szerepe az iskola KISZ-szervezetének. Munkájukat dicséri, hogy egyetlen egy könyvet sem kellett visszaküldeni, sőt, szükség van még utánpótlásra is. — Több olyan könyv van, amelyikből talán még száz példány sem lenne elegendő. Mikes György: SZERVEZÉS KÉRDÉSÉ A Bámexbumfért fennállásának tizedik évfordulóján nagy ünnepségeket rendezünk a Ló utcai székházban, amelyre hatvanezer külföldi és harmincnégyezer belföldi vendéget hívtunk meg. Az ünnepség programja a következő: 1. Kopjatörés a hivatal udvarán, IV. Henrik korabeli ruhákban. 2. Lepény evő-verseny. 3. Vadászat a Ló utcában, idomított sólymokkal. 4. ökörsütés, tűzijátékkal. 5. Szarmata lovasroham. (Előadják a vállalat dolgozói.) 6. Ultiparti- élő kártyalapokkal. 7. A napközi otthon növendékeinek nonfiguratív kiállítása. 8. Tengeri csata egy mesterséges tóban; a Főközpont engedélyével egy gályát és két naszádot elsüllyesztünk. 9. Monstre díszebéd a vállalat ebédlőjében, korhű ig- ricek részvételével. 10. Monstre bál a vállalat kultúrtermében. Néhány nappal az ünnepség előtt, amikor már minden elő volt készítve, amikor már minden úgy ment, mint a karikacsapás, megjelent a szervező-irodába* a vállalat szakácsnője, Böbe néni, és sértődött hangon ÍQV szólt:-r- Rám ne számítsanak! Én ezt nem vállalom. — Mit nem vállal, drága Böbe néni? — kérdeztük kórusban. — Én nem fogok főzni any- nyi embernek. Hányán is lesznek? — Ugyan, Böbe néni, még százezren se ... Mi az magának? — Nem vállalom. — Ha elvállalja, prémiumot kap. Nem is kis prémiumot! A mi Böbe nénink megenyhült: — Hát jó ... Legföljebb várakoznak egy kicsit azok a vendégek ... És mi lesz a kiszolgálással? — Hogyhogy mi lez? Hiszen van egy felszolgálónk! Legyen nyugodt, mi mindenre gondoltunk! Valóban: mi mindenre gondoltunk. Tudtuk, hogy százszemélyes étteremben nem. fér el egyszerre kilenc- vennégyezer ember, ezért hát kitaláltuk, hogy a várakozókat jelmezes-zenés felvonulásokkal és középkori misztériumjátékokkal fogjuk szórakoztatni. A gyengébb szervezetnek vitamininjekciókat kapnak: mozgó orvosi rendelők keresik föl majd a sorban állókat. Amikor minden a legnagyobb rendben volt, amikor már minden úgy ment mint a karikacsapás, valakinek eszébe jutott, hogy csak egy mosdónk van, és abban is csak tíz ember fér el egyszerre. Megnyugtattuk az illetőt, hogy nem lesz semmi baj, a mosdó mellett kiállítást rendezünk a Bámexbumfért történetéből, és ha a szórakoztatva tanító táblák mégsem kötnék le a vendégek figyelmét, akkor megindítjuk a mosdó előtt elhelyezett rejtett szökőkutat, amely esténként több színben fogja gyönyörködtetni a mosdó előtt várakozókat. És ha még ezzel sem tudjuk elvonni a kedves vendégek figyelmét, akkor megszólaltatjuk a mosdó bejárata fölött elhelyezett harangjátékot ... — És mi lesz, ha mégis morogni fognak? — kérdezte egyik kollégánk. — Ha ők is kofogásolják, hogy csak egy mosdónk van? — Hadd morogjanak — felelte a Bámexbumfért igazgatója. — Száztagú zenekar játszik majd, hát úgysem fogja hallani senki! Nagyon keresett a Petőfi életét ismertető Viharmadár című könyv — mondja Pápai Károly kollégiumi nevelőtanár. — Hány kötet könyvet kapott az iskola? — Ezerötszáz darab érkezett. A könyvkiadó már előre gondolt ránk, külön csomagokat állított össze a könyvekből, mindegyik ugyanazokat a köteteket tartalmazta, — Az érdeklődés? — A maximális volt. Különösebb agitációs munkára nem volt szükség. Olyan osztály is akadt, ahol a tanulók négy-öt csomag könyvet is vásároltak. Ez körülbelül kétszáz kötet. Nem kellett azonnal kifizetniük, de érdekes és örvendetes tapasztalatunk volt az, amikor a diákok az ösztöndíjukból azonnal kifizették a könyvek árát. Nem haszontalan dologra ment el a pénzük ... — Hol árusították a könyveket? — Az osztályokban, általában osztályfőnöki órán. Ha az egyik nap megérkeztek a csomagok, a másik nap már utánrendelési kellett feladnunk. A könyvek értéke csaknem kilencezer forint. Átlagosan tíz forintért vásárolt politikai könyvet egy-egy tanuló. Az intézet könyvvásárlásban, az akció lebonyolításában a főszerep Both Ernő kollégiumi nevelőtanáré volt. — Melyek voltak a legsike resebb, legkeresettebb könyvek? •— A tanulók szinte nap nap után kérdezik, mikor érkezik Balogh István Száznyolcvanöt lépcsőfok című önéletrajzából újabb szállítmány. Sikert aratott az Indira Qandhiról megjelent kötet, és Bethlen István Titkos iratai. — A legközelebbi könyvvásár? — Már várjuk a Kossuth Könyvkiadó által megígér* munkámozgalom-történeti ■’exikont, és úgv érzem, hogv «o<won keresettek lesznek a Petőfi-eentenáriumra megjelenő kötetek. K. G. irodalmi műfajt akarnánk n filmre erőltetni: ez az alkotás filmballada ... Méltó párja Csuhrajénak és követője — de nem meghatározottja — Dovzsenkó örökségének. A bukovinai család nyomorúságos sorsa hihetetlen gazdag szín- és kompozícióvilágban éled fel a második világháború előtt, alatt és közvetlen utána. Jelrendszere nem afféle megfejtésre váró szimbólumképlet. Egy helyütt hibásan kategorizálják a három fiút három típusra. Nem értem, hogyan lehet például egy nyolcéves kisfiút, aki a pap szolgálatában marad — felnőtt báty- jaival szemben — Hétlenül szemlélődő passzív humanistaként« jellemezni. Rossz helyen keresik, kiszakadva a filmből, jelrendszerének kulcsát, s ügy akarják megfejteni a hősöket, mint egy társadalmi, történelmi helyzet szimbolikus tablófiguráit. Ez a film éppen a beleélésünkezt tökéletesen teszi. Ez a jelrendszer nem agyonbonyolított, nem redukálja képletté az embert, hanem meghagyja teljességében, a szerelmi kapcsolat sem perverz nemiségbe, hanem a népköltés üde természetelvű világába ágyazott. Iljenko nagyszerű filmjének alapritmusát a lüktető, burjánzó gazdagságú, feneketlen mélységekből előkígyózó muzsika adja. Olyan egyszer, akár a rohanó hegyipatakok tisztasága, a mély örvények kavargása máskor. Ebből az elevenné forrott szín-, zene-, mozgásgazdag világból tiszta, egyszerű gondolatok fogalmazódnak arról, hogy egy népnek választania kell, mely úton akar járni! Arról, hogy egy embernek választania kell, kihez áll. És hangsúlyozza: nem vak erők játéka így az ember, hanem belső parancsa van. Bartóki mélységek ezek! A teremtő népművészet, népélet új közegbe emelése, megfogalmazása, felragyog- tatása a film nyelvén. Úgy állunk ezek előtt a figurák előtt, mintha a mese díszes mézeskalácsházából jött volna a legnagyobb fiú, aki elment a szovjet katonákkal harcolni... Aztán a középső, aki a másik oldalra állott. A harmadik a legidősebb bátyja után eredt. Érzékszerveit süketnémára tépte a robbanás. A sorban következő kisebbik fiú felserdült — hiszen nem mese, hanem az élet ez, tömény, sűrű élet —, és levetve a hímzett inget, kiscsikót simogatva tér vissza; fehér köpenyes orvosként. S most lássunk egy jelenetet. A történelem viharaitól és szenvedéseitől meghibbant pravoszláv pópa az egykori szolgagyerekére emeli a pisztolyt, de az a pulzusát fogja... A revolver csöve leereszkedik. Az ormon — akár egy jelképcsoda — piros traktor áll, ragyogó csillogó ekékkel... És hegyi folyók vágtatnak, sudár fákat sodor alá a víz: építőanyagot. És a mesék törvénye szerint — vagy emlékezetünk, lelkiismeretünk szerint — még e'wszer hali- luk, láthik a mezhalt fi -vat, amint muzsikálnak, fö’ima- gasodnak a havasoknak is, és a daluk zeng, zeng feledhetetlenül Tröszt Tibor
