Somogyi Néplap, 1972. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-17 / 271. szám

Beszélgetés er Igazságügyi Minisztériumban A módosított Btk. megállja a helyét 1,8 milliárd forint — ötletekből Tíz hónap telt el azóta, hogy módosították, illetve kiegészí­tették a büntető törvényköny­vet. Ilyen rövid idő után a vál­toztatások eredményességéről egészen pontos következteté­seket nehéz lenne levonni, vi­szont a tapasztalatokról már érdemes beszélni. Ezekről dr. Schönwald Pált, az Igazság­ügyi Minisztérium bírósági fő­osztályának munkatársát kér­deztük meg. — Az ön véleménye szerint mi a módosítás legnagyobb erénye? — Bíróságainknak lehetősé­gük nyílt a büntetőjogi fele­lősségre vonás további diffe­renciálására. Köztudomású, hogy a bűncselekménveket társadalmi veszélyességük sú­lya alapján bűntettekre és vétségekre osztjuk. — Miként győződik meg a minisztérium arról, hogy bíró­ságaink élnek-e a differenciá­lással? — Részben felügyeleti úton: instruktoraink állandóan jár­ják a bíróságokat, másrészt pedig ítéleti példányokat ké­rünk. Ügy véljük, hogy máris érvényesül a rendelkezés, mi­szerint a szándékos bűncse­lekmények elkövetőit és a visszaesőket az eddigieknél határozottabban meg kell bün­tetni. — A módosítás egyik nagy érdeklődést kiváltó rendelke­zése az volt, hogy ismét beve­zették az életfogytig tartó sza­badságvesztést. — A módosítás előtt sokat vitatkoztak róla, hogy a bün­tetés céljának, a szocialista büntetőjogi szemléletnek a ha­tározatlan vagy a határozott időtartamú szabadságvesztés felel-e meg. A módosított Btk. alkotói abban a reményben tértek el a régi elvtől, hogy az életfogytig tartó büntetésnek nagyobb lesz az általános visz- szatartó hatása. Eddig még nem adódtak olyan bűnügyek, amelyek tetteseinél alkalmaz­ták volna az életfogytig tartó szabadságvesztést. Hozzáfű­zöm, hogy 1972-ben négy ha­lálbüntetést szabtak ki bíró­ságaink, minden esetben em­berölés miatt. . — A miniszteri tájékoztató­kon is hallani, mekkora gon­dot okoznak a visszaesők. — Ez alkalommal arról a nyolcszáz, ezer sokszoros vis­szaesőről szólnék, akinek az átnevelése rendkívüli akadá­lyokba ütközik. Hadd fogal­mazzak világosabban: arról van szó, hogy ezekkel az em­berekkel nem lehet mit kez­deni, a szigorú büntetésekkel sem tudjuk megakadályozni, hogy újra és újra ne kövesse­nek el bűncselekményeket. A megelőzés egyik módja az le­hetne, ha szabadulásuk után munkát adnánk ezeknek a többszörös visszaesőknek, s va­lamiféle felügyelet mellett sza­badon dolgozhatnának. Hang­súlyozom: mindezt még terv­nek sem lehet nevezni, az eset­leges megvalósítás még sokol­dalú előkészítést igényel. A minisztérium számos terveze­tet tanulmányoz, mindahány a többszörösen visszaesők megfékezésével, illetve a tár­sadalomba való visszavezeté­sével foglalkozik. — Növekszik-e a gazdasági bűncselekmények száma? — Különösebb emelkedés­ről nem beszélhetünk. Ha a társadalmi tulajdon megká­rosítói a bíróságok elé kerti­nek, megkapják méltó bünte­tésüket. Figyelemreméltó, hogy a Btk.-módosítás a gazdálko­dás rendjét sértő bűncselek­mények sorát kiegészítette az úgynevezett felelőtlen eladóso­dással. Ez akkor állapítható meg, ha az illetékes gazdasá­gi vezető a rendelkezésre álló pénzeszközöket jelentősen meghaladó kötelezettséget vál­lal, és ezáltal gazdasági hát­rányt okoz. Növényvédelmi tájékoztató A téli tanfolyamokról Decemberben járásonként I megkezdődnek a 300 órás, nö­vényvédelmi betanítottmun- kás-képző tanfolyamok, s el­kezdődik a már végzett szak­munkások és betanított mun­kások két évenként esedékes továbbképzése. A továbbkép­ző tanfolyam a múlt évhez ha­sonlóan várhatóan bentlakásos lesz, és egy helyen tartják a megyében. A termelőüzemek úgy szer­vezzék meg a beiskolázást, ; hogy növényvédő gépenként { legalább két szakképzett dől- f gozó álljon rendelkezésre. A jelentkezéseket a járási hiva­talok élelmiszer-gazdasági és } kereskedelmi osztályához kell | beküldeni. Nők és 18 éven j aluliak nem jelentkezhetnek. | Azok a termelőüzemek, ahol | szántóföldi, továbbá zöldség- | szőlő- és gyümölcstermesztő $ növényvédő gépész végzettsé- gű dolgozó van, küldjék el je­lentkezésüket, és kellő számú jelentkező esetén a növényvé­dő állomás 501 órás tanfolyam keretében növényvédő szak­munkássá képezi át őket. A beiskolázásokról részletes tá­jékoztatást a járási növény- védelmi főfelügyelők adnak. A házi kerti gyümölcsfák és a kis és nagy farontó lepkék hernyói, különösen ott, ahol a cserjék veszedelmes kártevői növényvédelmi munkákat rendszertelenül végzik. A her­nyók a vesszők, ágak, fiatal csemeték törzsében rágnak hosszanti járatokat. Az idő­sebb fák törzsében is gyakran gyümölcsfán megtalálják a kártétel jelét, akkor a szellő­zőnyílás megnagyobbítása után a járatba 1 százalékos Nogos vagy Vapona oldatot fecskendezzenek be, majd a nyílást oltóviasszal vagy más képlékeny anyaggal zárják le. A rovarölő szer gőze a jára­tokban egyenletesen szétter­jed, és elpusztítja a hernyó­kat — A módosított büntető törvénykönyv lehetőséget kí­nál rá, hogy bíróságaink in­dokolt esetekben az eddigiek­nél gyakrabban éljenek a gép­járművezetéstől való eltiltás­sal. — Ügy érzem, a kezdeti bi­zonytalankodás után bírósá­gaink közel járnak a szüksé­ges arányokhoz. Természete­sen itt is fontos az egyéniesí- tés. Más a helyzet, ha egy úr­vezető kezéből kell kivenni a jogosítványt, s megint más, amikor a hivatásos gépjármű- vezetőt kell eltiltani egy bizo­nyos ideig a foglalkozásától. A közlekedési balesetek meg­döbbentő növekedése azonban fokozott szigorra inti a bíró­ságokat is. Magam is kocsit vezetek, s meggyőződésem, hogy a fegyelmezetlenségek első számú okozója a viszony­lag alacsony fokú közlekedési morál. Túlságosan sok az »ide­ges« gépjárművezető, aki az­tán senkit és semmit sem kí­mél. — Mintha kevesebb lenne a gépkocsilopás, amióta nem jogtalan használatnak, hanem lopásnak minősül ez a sokat vitatott cselekmény. — Könnyen meglehet, hogy a más minősítéssel járó súlyo­sabb büntetés tartja vissza a bűnözőket. — Az elmúlt hónapokban Somogybán sok szó esett az önkiszolgáló egységekben el­követett áruházi lopásokról. Különösen a Siófoki és a Ka­posvári Járásbíróság statiszti­kája mutat elszomorító ered­ményt. — Az elkövetők száma ben­nünket is meglepett. Az is el­gondolkodtató, hogy nagyon sokszor luxuscikkeket lopnak, ráadásul azok, akik egyáltalán nincsenek rászorulva. Remél­jük, hogy a szigorú pénz fő­büntetések — esetenként fel­függesztett szabadságvesztések is — éreztetik majd visszatar­tó hatásukat. — Űj büntető törvénykönyv készül. Véleménye szerint az év elején bevezetett Btk.-mó- dosítás paragrafusai az új ter­vezetbe is belekerülnek? — Mivel a módosítást és a kiegészítést' alaposan előkészí­tették, s eddigi tapasztalataik szerint új törvényeink meg­állják a helyüket, túlnyomó többségükkel feltehetően ta­lálkozunk majd a készülő bün­tető törvénykönyvben is. P. D. Fekete Sándor ]■ PETŐFI ÉLETE 13. A rövid sorok komoran csat­tognak, mint a farkasokra irá­nyított fegyverek. A kép éles, felfokozott, szinte túlzott, de lényegében fájdalmasan talá- jló: ez volt az igaz költő sorsa ta Habsburgok birodalmában. Petőfinek is tudnia kellett, milyen veszélyeket vállal for­radalmi költészetével. A pes­ten hemzsegő rendőrspiclik egyikének jelentésében olvas­hatjuk a bizonyítékot: »A társaságban többnyire néma és nem ott nyilvánítja forradalmi szellemét, hanem költői munkáiban. Petőfi a mi­nisztérium és a monarchia el­len szidalmakat szedett vers­károsítanak. A kéreg alatti já-íbe és egy fölhívást is készí_ ra az elvek embereként inak tüzében, »ábrándos goly- hónak« vagy éppen »félbo­londnak« gúnyoltatva Petőfi ment a maga útján. Ha azt mondjuk — mert ezt kell mondanunk —, hogy az elvek és tettek eszményi egységét tekintve irodalmunkban senki sem állítható melléje, akkor nemcsak arra gondolunk, hogy elveiért végül is életét áldoz­ta. Háborúkban, forradalmak­ban mások is haltak már meg hősökként. Talán még az esz­méit megpecsételő halálnál is csodálatra méltóbb, hogy bé­kés mindennapjaiban követni tudta a Ha férfi vagy önmaga fogalmazta erkölcsi parancsát. Amilyen könyörtelen volt saját magával szemben, annyi­állt ra tokból több kivezető nyílást tleU Mag^rorS7.ághoz a lengye- helyt nemcsak a hatalommal, készítenek. A szellozonyilás { ■frilo'yaKorlíi'Qcár'a tr»vahhá ^ ki\dltScdSOSOKkcll SZGÍTllDdl. ____fölszabadítására, továbbá k örüli vagyis fa alatti jelleg- $egy forradalmi költeményt zetes — fúrészporszerű, sár- J Magyarország részére, amely a gásvörös — ürülékcsomók í szabadság minden határán túl- messziről jelziik a hernyók ká- | megy. Ezt a három költeményt rositását. A kártevő kétéves j petőfi csak bizalmas körben fejlődésű, mindkét telet her­nyó alakban vészeli át a káro­sított növényrészben. A megtámadott fák tönkre­mennek, lassan elpusztulnak, a fertőzött részek a szél hatá­sára könnyen letörnek. Ha a Somogyi' Néplap olvassa föl vagy szavalja el. Ha észreveszi, hogy jegyeznek, akkor megszakítja előadását. hanem barátai között is. Az alakoskodást, a cél szentesíti az eszközt okoskodást, a sima mo- solyú taktikázást megvetette. Elvei kimondására mindenki­vel szemben kényszert érzett. Ha ezek az elvek parancsol­ták, összeveszett Tompa Mi­Petőfi nagyon titkolózik ezek- hállyal, barátjával és költő­kéi a versekkel, s ez az oka, hogy a referens eddig nem kaphatta meg ...« Besúgók gyűrűjében, szegé­nyen, a fizetett ügyönkök és az elmaradt ízlésű, szánalmas irodalmárok ellenséges kritiká­társával, megszakította Jókai­hoz fűződő meleg barátságát, megtámadta (1848-ban) Vorös- martyt, atyai jótevőjét, össze­ütközött Széchenyivel, Kos­suthtal, a szabadságharc több kiváló tábornokával. A szelíd A Szakszervezetek Or­szágos Tanácsának elnöksége 1972. szeptember 25-én az újí­tómozgalom helyzetéről és a továbbfejlesztésével kapcso­latos feladatokról tárgyalt. Az újítómozgalom — a gon­dok ellenére is — hasznosan segíti a hatékony gazdálko­dást, a műszaki fejlesztést. Ezt alátámasztja, hogy népgazda­sági szinten növekszik az újí­tások haszna és eredménye, mely az 1968. évi 1,5 milliárd forinttal szemben 1971-ben már 1,8 milliárd forintra nö­vekedett. Az újításokat átla­gosan három-négy évig alkal­mazzák, így az újítómozgalom tényleges évi gazdasági hasz­na többszöröse a jelzett ösz- szegnek. Évente mintegy 2 százalékkal járulnak hozzá a nemzeti jövedelemhez, és át­lagosan 7—8 százalékkal nö­velik a vállalatok nyereségét. Kétségtelenül leszűrhető volt azonban az is, hogy az újító­mozgalomban lényegesen több műszaki-gazdasági lehetőség rejlik, mint amennyit a jelen­legi viszonyok között haszno­sítanak. A fölmérések azt is kimu­tatták, hogy az utóbbi évek­ben visszaesett az újítói kedv és aktivitás. Ez a csökkenő tendencia több okra is visz- szavezethető. A közgazdasági szabályozó rendszer — a várakozással el­lentétben — nem ösztönzi eléggé a vállalatokat arra, hogy fokozottabban vegyék igénybe dolgozóik szellemi ka­pacitását, alkotó aktivitását. Feltűnően visszás helyzet, hogy a legértékesebb alkotó réteg, a műszakiak viszonylag kevés javaslatot nyújtanak be. En­nek oka, hogy a műszaki ér­telmiségiek egy része inkább a másodállást, a szakértői megbízásokat vállalja. Ez ked­vezőtlenül hat a fizikai dolgo­zók részvételére, újítási ked­vére is. A műszaki értelmisé­gieknek nagyobb felelősséggel kellene az újítói mozgalomban feladatokat vállalniuk, és nö­vekvő aktivitással keresniük a lehetőségeket. A Szakszervezetek Megyei Tanácsa közgazdasági bizott­ságának újítási albizottsága 1972 júniusában vizsgálta az újítómozgalom helyzetét So­mogy megyében. A nagyobb üzemekben, gyárakban — töb­bek között a cukorgyárban, a ruhagyárban, az Állami Épí­tőipari Vállalatnál, a Pamut- fonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárában — végeztek vizsgá­latot. Megállapították: az újí­tók és a vállalat képviselői között több esetben anyagi vi­ta miatt húzódik a javaslat bevezetése, és elmarad az a haszon, mely a vállalat nyere­ségét növelte volna. Sok eset­ben nem volt felelősségre vo­nás az újítások elfektetése miatt, az ügyeket elhúzó intéz­Évi hatmillió palack Palackozzák a görög narancsból készült limonádét a Somogy megyei Ásványvíz- és Szikvízipari Vállalat kaposvári tele­pén. Ebben az évben hatmillió palackot tölt meg a vállalat, melyeket Somogyon kívül más megyékbe is szállít. kedésért. Ez természetesen sok újítónak kedvét szegte. Ugyan­akkor sok fiókban most is ott lapulnak a javaslatok, mert a kifizetett újítási díjat a mű­szaki értelmiségiek a maguk részére előnytelennek tartják. A kollektív szerződés mellék­letét képező újítási szabályzat­ban olyan célokat is tűztek ki, amelyek elérésében a fizikai dolgozók nem tudnak részt vállalni. Ez ismét az újítók számát csökkentette. A specializálódás következ­tében technikailag új, maga­sabb szintű ötletekre volt szük­ség ahhoz, hogy a kor követel­ményeinek megfelelő újítási munkáról lehessen beszélni. Statisztikai összesítések kimu­tatják, hogy ez eltolódott a technológiai jellegű és a ma­gasabb szintű műszaki megol­dások felé. A benyújtott újí­tások száma azonban csökkent a megyében is: 1967-ben 1948 volt, ebből elfogadtak 1097-et, bevezettek 942-t. 1971-ben a benyújtott javaslatok száma csaknem ezerrel volt keve­sebb. 535-öt fogadtak el, és 471-et vezettek be. A mennyi­ségi csökkenéssel párhuzamo­san emelkedett az újítások átlagos átfutási ideje is, a be­nyújtástól a bevezetésig. Mindez azt jelzi, hogy a dol­gozók újítási aktivitása az el­múlt években nem bontako­zott ki a kívánt mértékben. Az MSZMP Központi Bizott­ságának múlt év decemberé­ben a szocialista munkaver- seny továbbfejlesztésére, vala­mint a vállalati üzem- és mun­kaszervezés megjavítására ho­zott határozata célul tűzte ki a dolgozók aktivitásának fej­lesztését. Ez értelemszerűen érvényes az újítómozgalomra is. Ennek érdekében azSZMT közgazdasági bizottsága figye­lemmel kíséri a SZOT elnök­sége — az újítómozgalom fel­lendítése érdekében — 1972. szeptember 25-én hozott hatá­rozatának megvalósítását. Az ezzel párhuzamosan tett sok­oldalú intézkedésekkel az a cél, hogy a társadalmi-gazda­sági fejlődésünk fontos tarta­lékát képező újítómozgalom ismét fellendüljön: A- Szak- szervezetek Megyei Tanácsá- n'ak illetékes bizottsága ennek érdekében már megtette az el­ső lépéseket. így többek kö­zött azzal is fokozni kívánják az újítók társadalmi megbe­csülését, hogy 1973-tól a több­szörös újítóknak plakettet ad­nak át és eredményes munká­jukat újítói tanúsítvánnyal is­merik eL Mészáros Attila Arany Jánoson és a rajongásig szeretett Bem tábornokon kí­vül aligha tudnánk olyan ne­vet említeni, a reformkor és a forradalom nagyjai közül, aki­vel ne lettek volna kisebb-na- gyobb összecsapásai. Ha a Hazánk című győri lapnak különben igen derék szerkesztője, Kovács Pál, a költő Üti leveleiből kihagyott néhány megcsipkedett nevet, Petőfi így kezdte dorgáló le­velét: »Édes Palim ... Kaptam leveled, s többek között azt a tanulságot merítettem belőle, hogy kisebb-nagyobb mérték­ben minden szerkesztő gyáva. Ebadta...« Ne gondoljuk azonban, hogy az elvi könyörtelenség valami­féle rideg emberré tette volna a költőt. Éppen nem! Ismerős a történelemből az a fajta megszállott, aki körül megder­med még a levegő is, aki gyen­geségnek érzi a mosolyt és bűnnek a szeretetet, aki szem­rebbenés nélkül áldozza fel emberi mivoltát elveiért (rosz- szul felfogott elveiért). Petőfi távolról sem emlékeztet rájuk. Jó emberei között maga volt a szeretetreméltóság, a derű és önzetlenség, a hűség és az oda­adás. Erre is hozhatunk példát, épp abból az esztendőből, amelyből egy kissé kitekintet­tünk a költő jellemrajza ked­véért. 1847 januárjában tűnt fel Arany János, pályadíjat nyert Toldijával. Petőfi »egy ülőhelyében« olvasta el a nagyszerű költeményt, és azon­nal versben üdvözölte pálya­társát. De hogy Petőfi mennyire nem volt az elvek és eszmék érzelem nélküli fanatikusa, azt persze legközelebbről mégis csak szerelmi regénye mutatja. S ezzel a jellemrajzról vissza is térhetünk az életrajzra. »DICSŐ, DICSŐ LEÁNY ...« Két újabb nagy utazás kö­vetkezik egymás után. 1847 májusában Petőfi elindult leánykérő útjára Debrecenen át, Erdődre. Egyenesen Szend- reyékhez. Az apa megismétel­te elutasító szavát. Az anya zokogott. De Júlia módot ta­lált arra, hogy minden áldo­zatra kész szerelméről bizto­sítsa a költőt. Ekkor Petőfi már arra gon­dolt, hogy megszökteti Júliát. Elvittelek volna, mint nap a harmatot, Mint az esti szellő a rózsalevelet, De most, mint a nyílvesszővel a zaklatott, Megsebzett oroszlán, úgy megyek el veled! Júlia érthetően, nem szökve szeretett volna távozni a szülői házból. Az ostromolt apa időt akart nyerni, egy hét haladé­kot kért, de alighogy a költő kitette a lábát, levélben ismét visszautasította a kellemetlen kérőt. Május 25-én Petőfi ün­neplőbe vágta magát, s ismét megjelent Szendreyéknél, ko­mor engesztelhetetlenséggel követelve a leányt Az apa ekkor válaszút elé állította lányát: ha kitart a költő mellett, ám legyen, de amennyiben akarata ellenére megy férjhez, nem kap hozo­mányt. Válasszon: vagy apja, vagy a kérő. Mindenki tudja, hogyan dön­tött Júlia. Már annak idején is, hamarosan megtudta az egész ország, mert Petőfi már másnapi Üti levelében közhír­ré tette: »Dicső, dicső leány! — Kettő között kellett válasz­tania: szülei és köztem. Enge- met választott...« Megesett már persze a világ- történelemben, hogy egy sze­relmes leány ilyen döntésre kényszerült. De Júlia helyzete azért mégsem mindennapi volt: nem egyszerűen szülei és szerelme között kellett válasz­tania. Az egyik oldalon, a szülők mellett a vidéki élet unalma várta, a másikon di­csőség és regényes élet. Innen nézve nem is lehet vitás, mer­re hajlik a mérleg nyelve. De a dolgot máshonnan is kell nézni, s ha Júlia erre nem gondolt volna, aggódó szülei bőven felvilágosíthatták arról, hogy Petőfi nemcsak híres és sokak által becsült költő, ha­nem bohém is, csapodár is ... Sőt, forradalmár is. Mi lesz az ilyen emberből? Hisz az ilyen mellett a nyomor, a börtön a legkevesebb, amire el kell ké­szülni. Ha Júlia mindezt meggon­dolta — és meg kellett gondol­nia —, akkor megérthetjük, miért áradozik a költő a »di­cső, dicső leány«-róL (Folytatjukj

Next

/
Oldalképek
Tartalom