Somogyi Néplap, 1972. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-16 / 270. szám

Patron — patikamérlegen 1A Cooptourist tcrveibCI Napok óta nehézkesnek érzem magam. Ó, milyen tö­kéletlen az emberi szervezet. Még hat-hét grammnyi kü­lönbséget sem érzékel a két kezében tartott tárgyak kö­zött. S milyen tökéletlen a ház­tartásom: nincs benne patika­mérleg. Márpedig ez nélkülöz­hetetlen, ha már vettünk auto- szifont. A patronok miatt, me­lyek kétféle minőségben létez­nek: nem súlyhiányosak és súlyhiányosak. Persze, tulaj­donképpen teljesen mindegy, hogy egy patron mennyit nyom, A fontos csak az, hogy patron legyen, vagyis lehessen vele szódavizet csinálni. Vagy­is létezik jó patron és rossz patron. Csakhogy nálunk rend­kívül illedelmesen beszélnek az iparban és a kereskedelem­ben. Olyan <»súnya szót, hogy rossz, nem használnak. Súly­hiányos, az sokkal jobban hangzik. Tehát: »A fogyasztói érdek- védelemmel kapcsolatos ren­delkezés előírja a felhasználat­lan súlyhiányos patronok köte­lező, díjtalan cseréjét... A minisztérium felhívta az érde­kelt kereskedelmi vállalatok figyelmét, hogy minden körül­ményeskedés nélkül cseréljék ki a felszúratlan, súlyhiányos patronokat.-« Mindezt a lapok­ból idéztem, amelyek ismét védtek egyet a fogyasztók ér­dekein. Persze, én jobban szerettem volna egy olyan utasítást ol­vasni, amely kimondja, hogy a boltosnak bocsánatot kell kérnie azért, mert vacak árut adott el — elismerem, önhi­báján kívül — a vásárlónak. Heti 40 sertés Ennyit dolgoz fel a siófoki Egyetértés Tsz zamárdi húsüze­me. Hétféle töltelék, ugyanennyi füstölt árut állítanak elő, ezenkívül házizsírt és tepertőt is készítenek. Ezekből legtöbbet a Sió Áruház hoz forgalomba, azonkívül a helyi ABC-áruházban is kaphatók. J ■ V .* '► jr r— ggd i ■ j [ A jó modort azonban mind­máig nem foglalté.: rendele­tekbe, utasításokba, s talán ezért is akad olyan kevés be­lőle: sokan azt hiszik, hogy megszegik a törvényeket, ha elviselhető hangon tárgyalnak a másikkal. De hát nem lehet mindent rendeletekbe foglalni. Lám-lám, milyen egyszerű ügy a súlyhiányos patron, s még itt is milyen nehéz ren­dezni a dolgokat. Az utasítás­ból vagy felhívásból kimaradt ugyanis egy rendkívül fontos dolog. Honnan tudjam én, hogy melyik patron súlyhiá­nyos és melyik nem? Hivatá­somnál fogva húsz esztendeje szorgalmasan és figyelmesen olvasom a lapokat, s emlék­szem rá, amikor közölték a nagyközönséggel: azt a pat­ront, amelybe eleve nem tet­tek szénsavat, azzal lehet megkülönböztetni a szénsavval ellátott, vagyis patron patron­tól, hogy könnyebb, mint az. Azt hiszem, hat-hét gramm a különbség ... Mindenesetre olyan sokkal nem lehet nehe­zebb a jó patron a rossznál, s én egyszerűen nem tudom ér­zékelni. Pedig úttörőként még becsléspróbát is tettem, de ak­kor sem grammokra ment a dolog. Patikamérleget meg nem használok a szódakészítés előtt, mert ez meglehetősen le­lassítaná a technológiát, s af­féle egyszerű emberként egy­előre még ösztönösen és nem tudományosan készítem a szó­dát, ha sikerül. És akkor sikerül, ha a pat­ronban van szénsav. S így — akkor jövök rá arra is, hogy egy patron súlyhiányos, ami­kor már kiszúrtam. Persze, ak­kor már hiába viszem vissza a boltba, ott helyesen nem ve­szik vissza, hiszen kiszúrt ál­lapotban már minden patron egyforma nehéz, akár volt ben­ne szénsav, akár nem. De még a csere sem old meg semmit, még ha meg is oldják a cserét, ami azonban tulajdonképpen megoldhatat­lan. Egyetlen megoldás léte­zik. Mások mérik meg helyet­tem a patronokat, s csak olya­nokat tesznek a dobozba, ame­lyek nem súlyhiányosak. Ek­kor nem kell kicserélni a súly­hiányos patront a boltokban, nem létezik sem jogos, sem jogtalan csereigény, viszont létezik jó, megbízható patron­gyártás. Egyelőre azonban nincs. Ma­rad a méricskélés. Ez azonban kicsinyes dolog. Nagyvonalúan kell élnünk, s különben is, egészen könnyű, súlytalan problémák ezek. S akik azt hi­szik, hogy az ilyesmiktől válik nehézzé az élet, vegyenek pa­tikamérleget. P. I. Jubileumi utak Jerevánba, Rigába és Tallinba RÖVID IDEJE, 1971 júliusa óta működik csak a Coop­tourist siófoki utazási irodája. Kiss Sándor irodavezető azon­ban arról tájékoztatott, hogy egyre nagyobb forgalmat bo­nyolítanak le. — Január elejétől szeptem­ber végéig összesen 4718 hazai és külföldi vendéget üdültet- tünk, a vendégéjszakák száma meghaladta az ötvenezret. Kü­lönösen sokan jöttek Csehszlo­vákiából, Jugoszláviából, de vendégeink között volt ame­rikai, svájci és holland is. A Cooptourist siófoki irodá­ja jövőre is változatos prog­ramot kíván összeállítani. Már most megállapodtak egy cseh­szlovák minisztériummal, hogy a szezonban több dolgozójuk részére biztosítanak elhelye­zést a Balaton mellett. Fölke­resik az alföldi üzemeket, gaz­daságokat, s azokkal is meg­állapodásokat kötnek. A Bala­tonon nyaralók számára lehe­tővé teszik, hogy megismer­hessék a centenáriumát ün- nejlő Kaposvárt. Ugyanakkor kirándulásokat szerveznek a siófoki, fonyódi járás terme­lőszövetkezeteinek az ugyan­csak centenáriumát ünneplő fővárosba. Kiss Sándor elmondta, hogy a Cooptourist Utazási Iroda megállapodást kötött a MA­LÉV vezetőivel, s kedvezmé­nyes utazásokat szerveznek a szocialista országokba: többek között ötnapos utat ősz Buka­restben elnevezéssel Romániá­ba. Érdekesnek ígérkeznek a Szovjetunióba szervezendő ju­bileumi utak, amelyek során eljutnak a részvevők nemcsak Moszkvába, Leningrádba, ha­nem Jerevánba, Rigába, Tal- linba és más városokba is. Gondolnak arra, hogy testvér­megyénkbe, illetve testvérvá­rosunkba, Kalinyinba is szer­vezzenek kirándulásokat. Nagyszerű élményeket ígér a párizsi karácsonyi kirándu­lás, s akik a szilvesztert Krakkóban, Prágában vagy Szófiában kívánják tölteni, azok számára is lehetővé te­szik. Hasonlóan szépnek ígér­kezik a téli bécsi erdőbe szer­vezett út is. A COOPTOURIST a jövő év márciusáig viszi az érdek­lődőket kedvezményes repülő­géppel a szocialista országok­ba. S hogy mi mindent ígér egy ilyen program, elég egyet­len példát. Akik a szilvesztert Szófiába akarják tölteni, azok megismerkedhetnek majd a híres bolgár ikonfestőkkel, el­látogatnak a Rila-hegységbe, kirándulnak a Vitosa-hegyre, szánkózhatnak, síelhetnek, s részt vehetnek a bolgár szil­veszteri mulatságon is. Mi volt az erős felindulást kiváltó ok? Agyonütötte az anyósát Kovács Lajos és Gungel An­na úgy ismerkedett meg 1964- ben, hogy ismerősük összehoz­ta őket. Jegyességük nem tar­tott soká, összeházasodtak. A fiatalasszony az esküvő előtt csak egyszer találkozott anyó­sával, így a természetéről nem sokat tudott. Az új asszonynak nem volt szava férje kisbajomi házában. Az anyós irányított — a fia csak neki engedelmeskedett. Már az első hónapokban min­dennaposak lettek a veszeke­dések az anyós és a fiatalasz- szony között. Ilyenkor a férj, függetlenül attól, hogy kinek volt igaza, az édesanyja párt­jára állt. A helyzet semmivel sem lett jobb, amikor 1965-ben a fiata­loknak gyermekük született. Az anyós riévelte a kisfiút, aki alig hogy beszélni tudott, az édesanyját csak Gungel Na- cának szólította. Nem kétséges, ki nevelte az anyja ellen. Kovácsné otthon semmiféle munkát sem végezhetett, anyó­sa még azt sem engedte meg, hogy az edényekhez nyúljon. A szomszédoknak örökösen azt hangoztatta, hogy a menye még a mosogatáshoz sem ért. A fiatalasszony a tsz-ben dol­gozott, s félt a perctől, ami­kor haza kellett mennie. Rö­viddel a kisfiú születése után Kovácsné újra gyermeket várt, de az anyós nem engedte, hogy megszülje. Az abortusz után a fiatalasszony idegállapota to­vább romlott. Anyósa az ételt is sajnálta tőle, minden terítés­kor veszekedést provokált, a fiatalasszony ilyenkor remegve ugrott fel az asztaltól. Kovácsné három hónapra visszaköltözött szüleihez, de nem bírta a gyereke nélkül, s az urát sem akarta elhagyni. A férje azonban továbbra sem állt ki mellette, a napok vál­tozatlanul gyűlölködéssel tel­tek. Január 21-én Kovács Lajos úgy megverte a feleségét, hogy az másnap nem tudott fölkel­ni. Kérte a férjét, menjen or­vosért, de az anyósa nem en­gedte el. Január 23-án reggel fölkelt a fiatalasszony, fát vá­gott. Míg kint volt, a család asztalhoz ült, őt azonban sen­ki sem hívta. Beszaladt a szo­bába, ott sírt. Rányitott a fér­je és kijelentette, legjobb len­ne, ha hazaköltözne a szülei­hez, de a gyereket nem viheti magával. Kovácsné döntött, elmegy et­től a háztól. Az anyósa azon­ban útját állta, s szidta, ahogy a torkán kifért. A fiát is biz­tatta, üsse az asszonyt. Ko­vácsné félt tőlük, visszugrott és bevágta az ajtót, hogy kitö­rött belőle az üzveg. Az anyós a rendőrökért küldte a fiát, s megfenyegette a fiatalasszonyt, hogy a hatósággal rakatja ki. A szakértők szerint az akkor már a gyengeelméjűség enyhe fokában szenvedő Kovácsné fejszét ragadott, és az anyósa után szaladt, aki az udvaron a földre hajolt. Kétszer fejbe vágta a fejszével és elmene­kült. Az anyóst kórházba szál­lították, de az életét nem tud­ták megmenteni, február I5-én meghalt. A bíróság megállapította, hogy az erős felindulást kivál­tó ok az anyós személyében rejlett. »A sértett magatartása, gyűlölete a vádlott iránt, s nem utolsósorban arra irányu­ló tevékenysége, hogy a vád­lottat gyermeke nélkül elza­varja a háztól, olyan méltá­nyolható ok, amely nem a vádlott személyében rejlik.-« A Kaposvári Megyei Bíróság dr. Tomasics Ödön tanácsa jogerőre emelte a járásbíróság ítéletét: Kovács Lajosnét erős felindulásban elkövetett em­berölés bűntette miatt kétévi és hathónapi börtönre ítélte, három évre pedig eltiltotta a közügyektől. P. D. Közös művelésre alkalmatlan terület.. Csurgó és Porrogszentkirály között füves, gyümölcsösökkel, fás ligete kivel, elszórt szőlők­Fekete Sándor PETŐFI ELET! 12. A szerelmesek végül is egy tavaszig tartó »-próbaidőben** egyeztek meg, s a költő re­ménykedve búcsúzott. Teleki grófhoz ment, Koltóra. A gróf költői kastélyában kellemesen teltek a napok, de a költőt dolgai most már Pestre szólították. Útközben hogy is ne állt volna meg Deb­recenben, ahol oly nyomorúsá­gos hónapokat töltött, éppen három éve? Mikor belépett a színházba, minden szem feléje órdult, »s a lelkesedés az égi­áború hangján kiáltá: éljen Petőfi Sándor!**. A színészek örültek a láto­gatásnak, s a társulat szép, okos és rokonszenves prima­donnája, Prielle Kornélia, egy darabbeli dal helyett Petőfi versét énekelte el: »A virág­nak megtiltani nem lehet...« Petőfi boldog volt: olyan emberek közé került megint, akik nem származását nézték, hanem költői érdemét. Megfe­ledkezve pesti dolgairól, jóked­vűen engedte el magát e sza­bad gondolkodású, független lelkű - " • köpött. »Test­Somogyi Népláp vérek vagyunk az Urban« mondogatta nekik, vándorszí­nészi múltjára utalva. Testvérek vagyunk — e két szóban van a kulcsa mindan­nak, ami most egy színjáték váratlanságával történik. Már Költőn is hallott plety­kákat Júlia új udvarlójáról, itt Debrecenben viszont arról ka­pott »hírt** Petőfi, hogy az erdődi várkisasszony egy dzsi- dáskapitányhoz készül férjhez menni. Hát így vagyunk? — tom­bolhatott haragjában. — Hát mégis ledönthetetlenek a falak egy mészárosnak komédiás­poéta fia és az inspektor leá­nya között? Ki-ki a magáénak valóval? Nemcsak bosszúból, nem puszta bohémságból, ha­nem a csalódás okozta fájda­lomban arra kellett gopdolnia, hogy neki is magának valót kell találnia a maga testvérei között — s keresnie, sőt ke­resnie sem kell: itt van előtte a szép, a tehetséges művész, Prielle Kornélia. Szinte udvar­lás nélkül, órák alatt megkér­te a színésznő kezét. Kornélia zavartan, de boldo­gan igent mondott. A házassághoz szükséges formaságok elintézése — val­lásuk különbözősége volt az akadály — időt vett igénybe. A pár nap elég volt a lecsilla­podáshoz. Kornélia megértette, hogy őt valaki helyett kérték meg, és nem erőszakoskodott. Évtizedek múlva, amikor em­lékeit megírta, még mindig érezhető melegséggel és ro- konszenwel idézte a költő alakját, a viharos szerelmi fel­lángolást és a nem kevésbé gyors elválást. A debreceni lánykérés még­sem puszta epizód Petőfi éle­tében. Alighanem ez ébresztet­te rá Júliát arra, hogy óvatos­kodásával mit kockáztat. Ami­kor a költő közzétette Reszket a bokor című versét, azonnal válaszolt rá. A vers utolsó sorai így hang­zottak: Hogyha már nem szeretsz, Az isten áldjon meg, De ha még szeretsz, úgy Ezerszer áldjon meg. Tudta, mit kell tennie. Meg­kérte Petőfi egyik barátját, hogy annak a költőhöz írt le­velében ő is üzenetet küldhes- sen. Az üzenet csak ennyiből állt: »1000-szer — Júlia.** Erre már csak a leánykérő levél következhetett, amit Szendrey Ignác természetesen elutasított. De akkor már a költő véglegesen határozott, s elszánta magát, hogy vissza­megy Júliáért. Egy kicsit azonban előresza­ladtunk, hogy Petőfi szerelmi történetének első nagy részét összefüggően foglalhassuk egy­be. Az üzenetváltás már 1847 tavaszán történt. Nekünk azon­ban, mielőtt folytatnánk a sze­relmi regény történetét, vissza kell térnünk a költő 1846— 47-es teléhez. »HA FÉRFI VAGY .. .*< A fiatal írók sztrájkjából Frankenburg Adolf, az Életké­pek szerkesztője húzott hasz­not. Felhívta a Tízeket, hogy oszlassák fel némaságra kény- szerített társaságukat és mű­ködjenek közre ismét a divat­lapokban (ahogy akkoriban a szépirodalmi újságokat nevez­ték). A Tízek általában hajlot­tak a szóra, s az 1846 novem­berében Pestre visszaérkező költő is verset adott az Élet­képeknek. A féléves megjele­nési kényszerszünet után egy­más után közölte költeményeit. Ekkor már összes verseire is szerződést kötött egy kiadóval. 1847. március 15-én, egy évvel ama nagy nap előtt, meg is je­lent a díszes kötet, harminc ívnyi terjedelemben, méltó ki­állításban. Mottójául, jelmon­datául ezt a hat sort tette Pe­tőfi könyve elejére: Szabadság, szerelem t E kettő kell nekem, Szerelmemért föláldozom Az életet, Szabadságért föláldozom Szerelmemet. Január elsején írta e verset, amely egész életművének is mottója lehetne. Az év, ame­lyet ilyen művel kezdett, leg­jelentősebb alkotásaival folyta­tódott. A nagy megpróbáltatások után és a még nagyobb küz­delmek előtt ezt az évet kapta a sorstól költői remekeinek díszszemléjéhez. Már az első hónap az antológiák örök da­rabjaival, olyan sorozattal kez­dődik, amelyhez foghatót ilyen sűrűségben, ilyen szinten és ilyen ütemben aligha mutat föl még egy költő: Ha férfi vagy légy férfi; Kutyakaparó; Palota és kunyhó; A kutyák dala; A farkasok dala; A XIX. század költői — hogy csak a híresebbeket soroljuk. A január elsejei »jelmondat** és az utána következő versek is azt mutatják, hogy a költő most érkezett el a teljes tuda­tosság csúcsaira. Újra és újra megfogalmazza önmagát, a sa­ját ars poeticáját, művészeti és erkölcsi elveit. Számára a mű­vészet erkölcsi tett is, a költé­szet jellem dolga is: Ha férfi vagy, légy férfi, Legyen elved, hited, Es ezt kimondd, ha mindjárt Véreddel fizeted ... Egy szolgaszellemre nevelt feudális országban, mint ami­lyen az akkori Magyarország volt, e költői-erkölcsi program vállalása az üldözöttség, a sze­génység vállalásával volt egyenlő. A hivatalos siker, a jólét azoknak jutott, akik a »kegyelmes jó urak** »kegyel­mes lábait** nyalták boldogan, s aki nem volt hajlandó ku­tyák módjára viselkedni, azok­kal úgy bántak, mint a farka­sokkal : Fázunk és éhezünk, S átlőve oldalunk, Részünk minden nyomor .. • De szabadok vagyunk. (Folytatjuk) kel teli, dimbes-dombos a te­rület. Itt találkoztunk Csók István porrogszentkirályi tsz- {taggal. A kivágott szőlő helyét $ boronáita a kis kerti traktor- jral. — Búzát vetek bele — mondta —, legalább 4—5 má­zsa megterem majd rajta ... Leszállt a traktor nyergéből, beszélgettünk. Megtudtam, hogy vannak a termelőszövet­kezetnek ilyen, közös művelés­re alkalmatlan területei, ame­lyeket a tagok hasznosítanak ♦ úgy, ahogy tudnak. — Látja, én ezzel a kis ker­ti traktorral sok mindent el tudok végezni. Megvan hozzá valamennyi munkaeszközöm. \ targoncával szállítok, aztán szántok, permetezek. Hasznos kis »jószág**. Hat .éve szolgál hűségesen. Ennek a gépnek köszönhetem, hogy a gyümöl­csösöm, a szőlőm és ez a te­rület itt, rendben van. A szá­mításomat megtalálom. Az al­más kertem 400 négyszögöl, 1970-ben 100 mázsa gyümöl­csöt szedtem le róla. Tavaly csak 40 mázsa volt, az idén pedig, mivel mifelénk nem jó idő járt az almásokra, csak 25 mázsa termett. Az utóbbi években ez volt a legkeve­sebb. A szőlőt is gyümölcs­ként adtam el... Ismét a gépre ült, folytatta a munkát. így válik hasznot adóvá, gondozott termőterület­té a közös művelésre alkal­matlan kis darabka föld is. D. Z.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom