Somogyi Néplap, 1972. október (28. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-13 / 242. szám

Európa országútjain \NA Pl REN DEN: A közelmúltban egy hóna­pot Nyugaton töltöttem, Ausztriában, Svájcban, Franciaországban és Nyugat- Németországban jártam. A négy ország közlekedé­séről lenne mondanivalóm, bár nem vagyok hivatalos szakértője a közlekedésnek. Igaz, mint baleseti sebész na­ponta látom a közúti szeren­csétlenségek áldozatait. Bécsben nemcsak a rendkí­vül forgalmas belső kerüle­tekben, hanem a perifériákon is feltűnik a forgalomirányító lámpák sokasága. Ezt tapasz­taltam a tíz—húszezer lakosú kisvárosokban, a zsúfoltabb csomópontoknál, sőt még az országutakon is. Meglehet, hogy ez a sok lám­pa némileg lelassítja a forgal­mat, de az bizonyos, hogy lé­nyegesen biztonságosabbá te­szi. Az osztrák autópályát több helyen javítják. Ragyogó jel­zőberendezés figyelmeztet, ahol a kétirányúság megszű­nik, és egyirányú út követke­zik. Egy zöldessárga lámpa­sor, mely szabályos időközök­ben villan fel, hasonlatos a nyomjelző lövedéksor látvá­nyához. Nem lehet nem észre­venni. Ködös, esős időben tűnt elém, egy kilométer távolság­ból is jól láthatóan. Salzburg után az autópályá­ról kanyargós hegyi útra tér­tünk át, ezt is javítgatták, épít­gették. Az úton egy-egy ka­mion hatalmas torlódást okoz. A kocsisor kilométer hosszan áll vagy cammog. Közöttük nem egy 300 körüli lóerejű, és 200 kilométer végsebességű autó. Az út bal oldala több­nyire szabad. Viszonylag rit­kán jön egy-egy autó lefelé. Kis kockázattal könnyen pró­bálkozhatna bármelyik kocsi kiugrani, legföljebb a szem­ben jövő kocsi megállna — próbálom kalkulálni magyar logikával —, s ha szitkok árán is, de valahogy besorolhatna a többi közé. Ám itt csoda történik, az osztrák autósok nem »magyar logikával« gon­dolkodnak. A száznál is több gépkocsi vezetője közül senki sem kockáztat. A fegyelme­zettségnek ez a foka sajnos nálunk még ismeretlen. Innsbruck után két főút tor­kollik egymásba. Több száz autó innen is, onnan is. Nincs sem forgalomirányítás, sem rendőr. Az autósok maguk szabályozzák a rendet, két- három kocsi az egyik útról, aztán kettő-három a másik­ról. A kölcsönös udvariasság légköre olyan, mintha egy bál­ban lennénk, vagy a volán 15. Vagy talán inkább: kanász. A bemutatkozásom inkább arra vall. Nem is tudom, hogy történ­hetett. A jó zsíros tészta te­hette, hogy nem vettem észre, mennyit iszom. Én, aki so­ha! ... no, mondjuk így: nagy­ritkán!... Nem is bírnám. Ki­csi vagyok, rövidek a beleim. Nekem harmarabb megárt, mint például az olyasfajta hosszú embernek, mint a lan- galéta szomszéd, a kucsmás- bekecses. Azon semmi se lát­szott, pedig kétszer annyit ivott, mint én. Hja, a gyík is hamarabb eltüsszenti magát, ha hideg kőre lép, mint a zsi­ráf! Azért az is idetartozik: ha Miska nem üt meg, aligha ró- kázom el magam. Attól kava­mögött nem is turisták, ha­nem diplomaták ülnének. A következő állomásunk Svájc, az első nagyobb város St. Gallen. Jó ezer évvel ez­előtt őseink jártak itt, nekik még nem volt parkolási gond­juk, különösen, hogy egy ba­rát kivételével az e&sz város elmenekült. A kései utódoknak azonban a parkolás annál nagyobb fejtörést okoz. A belváros­ban egy szerel vény falra tetl óra beállítása másfél óra par­kolást biztosít. Ez ingyenes, de az a hátránya, hogy a hosz- szabb ideig tartozk^d 'nak másfél óránként vissza kell mennie igazítani az órán. vagy odébb kell állni. S mivel in­gyenes, viszonylag ritka is. A fizető parkolóban már könnyebb helyet kapni, félóra fél frankba kerül. A harmadik lehetőség a szabad parkolás, ami olyan ritka, mint a fehér­holló. Svájcban és sok más nyugati államban is »az én há­zam, az én váram« elve a ház előtti útszakaszra is kiterjed. »Privát« felirat jelzi a beto­non, hogy itt parkolni csak a háztulajdonosoknak vagy a lakóknak lehet, másnak ott semmi keresnivalója nincs. H í valaki a szabályt meg­szegi, a rendőr — elég summásan — éppúgv megbünteti, mintha tilosban parkolt volna. Így aztán érthető, hogy eb­ben az autóval túlzsúfolt vi­lágban nem a vezetés, hanem a megállás, a parkolás a művé­szet. Nem véletlen hát, hogy a nagyvárosokban egyre-másra építik a föld alatti óriás par­kolókat. A svájci városokban vi­szonylag ritka a zebra, de ott a gyalogosnak egyértelmű az előnye. Sötétedés után sárgás fényt adó lámpával messziről jelez az autósnak. A francia országutak minő­sége változó. Az autópálya vi­szonylag kevés, s ami meglepő, a főközlekedési utak mellett nincs pihenő, legalábbis olyan, amelyet kulturáltnak lehet ne­vezni. Ha van is valami sza­bad tér, amit nagy P-vel je­leznek, az autósnak nem sok öröme telik benne. A városok­ban a vezetők kevésbé fegyel­mezettek, a vezetés ötletszerű, de határozottan udvarias. A reggeli és a délutáni csúcsban többszörösére nő a forgalom, özönlik az autóára­dat, s hogy ne legyen egyhan­gú a kép, a kocsik között fu­ra mopedek cikáznak. Ez a jármű a kerékpár és a kismo­tor vadházasságából született, rodott föl a gyomrom, meg a rángatástól. Csak tudnám, mi hülyeséget mondtam, ami miatt begoroin- bult. Mert különben nem Dán- tott volna. Nem is haragszom rá emiatt, de a kutyaóllal, az­zal mindörökre betette nálam az ajtót Ha nem csípnek össze a bolhák, soha nem erőltetem az agyam, hogy kerültem reggel­re a kemencepadkára. Be ösz- szecsíptek istentelenül, s va­karózás közben csak-csax gondolkodik az ember. Vörös füzérben sorakoznak a puklik a derekamon, a combomon ... Én soha nem tudtam megáll­ni, hogy ne vakarjam, ami viszket. Az egyik otthonban — vég Vének előtt — a szalma­zsáktól megbolhásodtam, s úgy elkapartam a csípéseket, hogy kórházba kellett vigye­nek, de még a bőrgyógyásza­ton is körmöltem volna ma­gam, ha nem madzagolnak egy téli bundakesztyűt a kezemre. Érzékeny a bőröm, a vérem meg sós lehet, mert nagyon ízlik a bolháknak. A vakarózás lassan megvi­lágosított. Hogy a blöki is mi­lyen jókat vakarózik. S bele­ütött az orromba valami fur­csa szag emléke. Meg a sötét­ség, meg a szalmazizegés alat­tam, ahogy mozdultam. A rossz íz a szájamban, a fájdalom a megdagadt ajkamnál, a me­leg, amit magam mellett érez­tem. Kábult voltam, de annyi el­jutott az agyaoug, kegy vala­lehet lábbal is tekerni, de a csöppnyi motor — mely az el­ső kerék fölött foglal helyet —, ha jó kedve van, égtelen berregéssel röpíti a tulajdo­nost. A motorosok életkora különböző, tizenöttől nyolc­vanig minden korosztály kép­viselve van. A volán mögött láthattunk olyan magas korú dámát, aki már gyalogolni is alig tud, de halálmegvető bá­torsággal veti magát Párizs forgatagába. Hogy karambol nélkül megússza, ebben a fél évszázados rutinja segíti. A francia utak jelzései sza­munkra meglehetősen szokat­lanok. Érdekes és elgondolkoz­tató, hogy az országos főútvo­nalon haladva a betorkolló mellékút előtt kb. 500 méter­rel általában 60 kilométeres sebességkorlátozást rendelnek el (hátha nem áll meg a mel­lékútvonalról kijövő, s nem adja meg az elsőbbséget.). Van ebben valami. Nem sokat érek az igazammal, ha roncskocsi­val és összetört bordákkal az árokba kerülök. Strasbourgnál elhagyjuk Franciaországot, fájó szívvel, bár egy kicsit fellélegezve, hogy karcolás nélkül megúsz- tuk a kétezer kilométeres utat. Lehet, hogy jól vezetnek a franciák, ügyesek, de a köz­lekedésük bohém. A kocsi ná­luk valóban közlekedési esz­köz, a kisebb horpadások egy­általán nem zavarják a tulaj­donost. Kikalapáltatni kár, holnap esetleg újra élőiről kezdhetné. Az NSZK-bá érve abszolút precíz jelzések vártak. Az utak kitűnőejt, a városokban még több a lámpa és a föld alatti szupergarázs. Több mint ötezer kilométe­res utunkon nem találkoztunk kivilágítatlan lovas kocsival. Bár az igazat megmondva, a bécsi fiakkeren kívül semmi­féle ló von tóttá járművel sem. Ott a ló íesz lassan a luxus. N égyhetes útunk alatt mindössze egyetlen sú­lyos karambolt láttunk. A lényegesen magasabb száza­lékban gépesített államokban az ezer gépkocsira jutó balese­tek száma alacsonyabb, mint nálunk. A szerencsétlenségek — mint baleseti sebész is állít­hatom — legtöbbször nem a sors kifürkészhetetlen akara­tából, hanem az emberi fegyel­mezetlenségből erednek. Kül­földi autósok jegyezték meg többször; nem értik a magyar autósok érthetetlen, állan­dó előzni akarását akkor is, amikor ennek alig vannak meg a feltételei. Dr. Oláh Vilmos mi szűk helyen vagyok. Ké­sőbb úgy rémlett: vittek. Reg­gel olyan szag volt a konyhá­ban, hogy megint ki akart jönni a belem: füst, borszag, ételszag, s még valami, amire csak később jöttem rá: kutya­szag. Amit én hoztam be a bundástól! Mert Miska bera­kott a kutyaólba. 8. Gyanítom, hogy ebben a piszkos munkában az öregnek volt benne a keze. Nem tu­dom feltételezni Miskáról, hogy ilyet megtenne a haver­jával. Csak úgy lehetett, hogy az öreg kijött, s látta, mi új­ság: én lógok a Miska marká­ban, a pofám összeverve, a taccs meg kidobva a pitvar közepébe, s erre belöketett a kutyaházba. A budiba, gondo­lom, azért nem, mert nem fé­rek át a lyukon. Tán még a vendégeket is ki­hozta megmutatni, hová ke­rült a »vitéz úr«. Ami rossz van ezen a ta­nyán, az mind az öregtől in­dul ki. Látom én. Meg hallom is, mert morog. Állandóan mo­rog. Ez így megy tizenöt-húsz éve, nem csoda, hogy a gye­rekei belefásultak. Inkább engednek neki, a saját káruk­ra is. Mártíromság itt élni. Ilyen emberrel. Zsarnok! Néró csá­szár. Nem törődik a gyerekei életével, boldogságával, csak a magáét hajtja. Mi lesz itt például a lány­ból? Jön majd valami sáros­Az óvodák, iskolák egészségiig’} i helyzete A somogyi iskolák helyzete egyre több fórumon kerül na­pirendre, s nagyon sok szem­szögből vizsgálják azt, hogy az objektív és szubjektív feltéte­leket tekintve, miként fejleszt­hető tovább az oktató-nevelő munka. Nagy fontosságot ka­pott a minap a parlamentben a somogyi kastélyiskolák, az el­avult községi általánosok hely­zete. De fontosnak tekintik a helyi tanácsok is. A megye na­gyon sok községében tűzik a tanács vb napirendjére az is­kolai nevelőmunka helyzetét. Erről tárgyalt legutóbb a Ka­posvári Városi Tanács V. B. is. A vizsgálódás tárgya az óvodák, általános iskolák és középiskolák, kollégiumok köz- egészségügyi, járványügyi helyzete. A határozati javas­latok módosítása mellett fog­lalt állást a testület, hogy mi­nél tökéletesebben megszün­tessék a hiányosságokat, mi­nél több valóságfedezet legyen az előrelépésre. Például a ci­gánytanulók életfeltételeinek javítása végett a KÖJÁL-nak kell kidolgoznia egészségvédel­mi munkaprogramot. Sok szempont alapján fel­mérhető óvodáink és iskoláink .egészségügyi helyzete; az össz­kép Kaposváron eredmények­ről is, gondokról is árulko­dik. Az iskolaegészségügy nem független, sőt nagy mértékben befolyásolt az egész város köz- egészségügyétől. A vízellátás a sántosi víz­műtelep beindulásával döntő­en megváltozott. A szennyvíz­levezetésben is mutatkozik ja­vulás, jóllehet e téren még van tennivaló. Néhány tanintézet környéke balesetveszélyes. A megoldás egyelőre minden­képpen a tanulók figyelmezte­tése, felvilágosítása. Intő tapasztalat: az óvodá­kat nem lehet jól szellőztetni. A nyílászárókat feltétlenül úgy kell tervezni a jövőben, hogy azok felülbuktathatók legye­nek, csak így oldható meg az ideális levegőcsere. Megszívle­lendő azonban az a tapaszta­lat is, hogy a szülők gyakran tülöltöztetik a gyerekeket. Ok­vetlenül szükséges az óvodák pedagógusainak felvilágosító, tanácsadó munkája e téren is. A legsúlyosabb gond a zsú­foltság. Óvodában is, nevelő- otthonban is. Az óvodában a közeljövő megoldást ígér, elég hivatkozni a nagyszabású vá­rosi óvodaépítési programra. A süketek általános iskoláját és nevelőotthonát rövidesen bő- bővítik. A gondok — kisebbek, na­gyobbak. Egy bizonyos, senki nem ülhet ölbe tett kézzel, ar­ra várva, hogy az új óvoda vagy iskola lesz majd az egye­düli megoldás. A megye egyik általános iskolájában azt re­mélték, hogy ha nem tarják rendben a tantermeket, akkor előbb épül majd új iskola az »elszomorító« látvány miatt. Aki ismeri a tanácsi testületek törekvéseit, az jól láthatja, hogy ez időben óriási erőfeszí­téseket tesznek az előforduló áldatlan állapotok megszünte­tésére. De — ismételjük — ez nem ok arra, hogy az intéz­mény ne tegyen semmit. Az iskolaegészségügy alfá­ja és ómegája az iskolaorvosi ellátottság. Embersics Imre, a városi tanács elnökhelyettese monda, olyan iskolaorvosi há­lózatot alakítanak ki, hogy egy-egy gyerek csecsemőkorá­tól ugyanazon gyermekorvos felügyelete alá tartozzon egé­szen az iskolaév végéig. Azt hiszem, nem kell részletezni, miért jó ez. Alaposabb megfi­gyelésre nyílik lehetőség, s az orvosnak is valamennyi kis betegéről kész »térképe« lesz. Anélkül, hogy eltúloz­nánk a jelentőségét, olyan lé­pés ez, amelyik az ország egyik legkorszerűbb vidéki iskola­orvos-hálózatát ígéri. Ezért el­ismerés jár az illetékes taná­csi és rendel*'»ézeti szervek­nek. T. T. A lakosság jobb ellátásáért A böhőnyei Szabadság Tsz húsfeldolgozó üzemet létesített. Hetenként 8—10 sertést vágnak saját húsboltjuk részére, s tízfajta tölteiékféleségct árusítanak. Növényvédelmi tájékoztató A kukorica fusariuroos fertőzöttségéről lábú parasztlegény, valami ro- ♦ botember, akit az öreg kinéz | vejének. S mi más} tehet Mar- j git? Hozzámegy az ürgéhez, $ aztán meglesz a dupla iga a | nyakára, hogy soha föl nem | emelheti a fejét. t A fusariumos csőpenészedés 1 ben télen az egész tétel fertő­Meg kellene szöktetni innét! ♦ tünetei különösen a mélyebb | ződik. fekvésű és a nagyon sűrű álló- j Korábban már szóltunk a mányú kukoricatáblákon ész- I csonthéjasok őszi lombfertőt­lelhetők. A csapadékos nyári és őszi időjáráson kívül a ku­koricának kukorica utáni ter­mesztése is elősegítette a kór­okozó elterjedését. A védeke­zést nehezíti, hogy a gabona után vetett kukoricásokban Eljátszom a gondolattal. Hogy megkoccantom az abla­kát, kijön a hosszú, fehér há­lóingében; lehajolok, föleme­lem magamhoz a nyeregbe — a lovam lába rongyba csavar­va, hogy ne dobogjon a patá­ja —, s léptetünk lefele a j dombról, érzem mellemen a ♦ szíve verését... tsem csökken a fertőzöttség, Hohó, álljon meg a menet! |tehát a vetésváltással való vé- ö tud lovagolni, nem én. Ö Jdekezés lehetőségei leszűkül- hajol le énhozzám. mert ő a |nek. magasabb. Az aztán végképp | A tetőzött csöveket fedő t0^.elet:es hulveseg, hogy o | rózsaszínű vagy rozsdabarna szöktessen meg engem. j gombaszövedék a borító leve­Azaz: nem is olyan nagy fleken is megtelepszik, és ha hülyeség. No, nem lóval gon- jslhúzódik a kukorica érése , ,, ,T , ., , Xmiint az idei esztendőben —, doltam ... Hozzamlep, ram- :akkor a ^ és a S2emelm néz, kiolvasom a szeméből: |js átjárja. Az idén a kóroko- menjünk! S megyünk, kézen-jzók fokozott fertőzésére kell fogva, mert azért ő mégis csak ♦ számítani! A fertőzött szemek „a „„„„ v,-, Itöppednek, ennél nagyobb kár no, én meg férfi vagyok, hoz- x _ ., ° , , ’ , , T ’ ,1 azonban, hogy az ilyen csövek ­zam kell tapadnia. Én vagyok ^ ^ől származó szemek takar- az egyetlen támasza. Most ma- f mányozásra nem alkalmasak, ga mögött hagy mindent, fel- I mert a gomba mérgező anya­égette a hidakat, soha nem| Sokat termel, és így ez a ku- ’ , * konca mérgezést okoz. A törés akarja látni a tanyat, elege, utánj forrólevegős szárítással a van az apjából. Még nem tud-í fertőzés, illetve a méreganyag- ja, mi vár rá, de megy előre, $ termelés megszüntethető. Ha mert arra kell menni... i erre nincs mód. tároláskor a » fertőzött csöveket gondosan ki (Folytatjuk.) t kell válogatni. Ellenkező eset­lenítéséről, mellyel a veszélyes és nagy tömegben áttelelő fer­tőzőanyag megsemmisíthető; Az idén, csaknem valamennyi kórokozó szaporodása járvány- szerű volt, tehát az almáster- mésűekben és a bogyósokban is el kell végezni a lombfer­tőtlenítést Novenda 2, vagy Krezonit E 1 százalékos olda­tával. Javasolt víz hektáron­ként 1300 liter (800 liter/kh). Házikertekben és szórvány­területeken a következő évi növényvédelmi munkák ered­ményesebbé tehetők, ha ősszel a lehullott lombot a gyümölcs­fák alatt összegereblyézik és azonnal elégetik. Tavasszal a korhadó levelek egy részét le­het psak megsemmisíteni, mi­vel a tél folyamán nagyrészt éppen azok a foltok, fertőzött részek töredeznek ki a leve­lekből, melyek a kórokozók áttelelő alakjait tartalmazzák. A gyümölcsfák és gyümölcs- termő bokrok lehullott, fertő­zött leveleit nem szabad fel­használni évelő növények, dísznövények takarására, mert a gomíba'kártevők így is átvé­szelhetik a telet, kialakítják szaporító képleteiket, majd a gazdanövényt fertőzik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom