Somogyi Néplap, 1972. október (28. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-10 / 239. szám

TAGOK ÉS ALKALMAZOTTAK Mi lesz az utóbbiakkal? M egyénk közös gazdasá­gaiban egyre nő az al­kalmazottak száma. Nemrég szóba került ez a csur­gói Zrínyi Termelőszövetkezet­ben is: Balogh Lajos elnök elmondta, hogy náluk a mint­egy 380 tag mellett körülbelül 150 alkalmazottat foglalkoz­tatnak. Arról ugyan nem esett szó, hogy az említett taglétszá* mon belül vajon mennyi a kö­zös munkában rendszeresen részvevők száma, hányán van­nak a nyugdíjasok és a járadé­kosok, s közülük hányán dol­goznak, az azonban kitűnt az elnök szavaiból, hogy ezzel a másfél száz főnyi alkalmazotti gárdával sok és nehéz munkát képesek elvégezni; könnyeb az irányításuk, mint a tagoké, s velük a vasárnap és ünnepnap adódó, halaszthatatlan felada­tokat is sikerül megoldani. Az ide vonatkozó megyei összesítés is az alkalmazotti létszám evielkedését mutatja. Somogybán a termelőszövet­kezeti tagok száma 1970. de­cember végén 64 766 volt, ez egy évvel később 63 094-re csökkent. Ezen belül a nyug­díjasok és a járadékosok szá­ma együttvéve egy év alatt 28 671-ről 29 865-re nőtt. Ugyanakkor az állandó alkal­mazottak száma 4961-ről 5235- re emelkedett, az időszakiaké pedig 960-ról 916-ra csökkent, összességében tehát 1971-ben 229-szal több alkalmazott volt a somogyi közös gazdaságok­ban, mint 1970-ben; számuk különösen magas a kaposvári, a marcali és a nagyatádi já­rásban. Termelőszövetkezeteinkben az iparszerű termelés, a válla­latszerű gazdálkodás egy sor olyan feladatot állít a gazda­ságok elé, amelynek megoldá­sához szükséges az akalmazot- tak munkája. Most nem térünk ki arra, hogy sok helyütt a je­lenleg alkalmazottakkal vé­geztetett munkákra lennének-e arra alkalmas tagok is, vagy hogy miért nem lépnek be még többen az alkalmazottak közüT a termelőszövetkezetbe teljes jogú tagnak. Ezúttal csupáft az a cél vezet, hogy kö­zelebbről megnézzük az alkal­mazottak helyzetét, s a tapasz­talatok alapján mondjuk ki: többet kell foglalkozni ezzel a közös gazdaságainkban egyre szélesedő réteggel, amely vég­ső soron jelentős szerepet ját­szik egy-egy termelőszövetke­zet gazdálkodási eredményei­nek kedvező alakulásában. Érdemes belelapozni Erdei Ferencnek egy meglehetősen régen, 1959-ben, a legtöbb ter­melőszövetkezet alakulási évé­ben megjelent könyvébe. Me­zőgazdaságunk és a szövetke­zeti mozgalom kiváló ismerő­jének ez a munkája az Akadé­miai Kiadó gondozásában je­lent meg. s a Mezőgazdaság és szövetkezet címet viseli. Ez a könyv sok tekintetben irányt mutatott a szövetkezeti gaz­dálkodás úján akkor elindult gazdaságoknak. Tizenhárom esztendővel ezelőtt jelentek meg ebben a könyvben ezek a sorok: »Egyre inkább szak­munkává alakul át a mezőgaz­dasági munka is. Nagymérték­ben emelkedik a magas fokú mérnöki szakképzettéggel ren- deV.tcrök száma, széleredik a technikus szinten képzettek alk~lm.r~-'-a, és megnövekszik a speciálisan kévzett szak­munkás iránti szükséglet... A nagyüzemi munkaszervezet­ben ... a dolgozók összessége is specializálódik, legalábbis annyira, hogy a gépészek, ál­lattenyésztők, kertészek és szántóföldi növénytermesztők, öntözők, magtermelők stb. kü- lön-külön szakmunkaként vég­zik feladataikat, és rendszeres képzés útján sajátítják el mes­terségüket.« E rdei Ferenc nem volt jós, csupán közgazdasági és üzemgazdasági elemzés útján keresett feleletet a szá­munkra fontos agrárpolitikai és szövetkezetpolitikai kérdé­sekre ebben a tanulmányában. Ma a megvalósulás korát éljük. A felsorolt beosztásokban többnyire szakemberek, még­hozzá igazán jól képzett szak­emberek dolgoznak — részben alkalmazottként. A mellék­üzemági tevékenység kereté­ben szinte több alkalma­zottat foglalkoztatnak, mint tagot. De maradjunk a fő ágazatoknál: a szakosított szarvasmarha- vagy sertés­telepeken, álról nem csu­pán az állattenyésztés és hiz­lalás korszerű ismerete a kö­vetelmény, hanem a technoló­gia, az elektromos és egyéb berendezések értő kezelése is szükséges, ugyancsak számos alkalmazott található. De ha­sonló a helyzet a szövetkezeti gépműhelyekben is. A mezőgazdasági termelő- szövetkezetekről szóló 1967. évi III. törvény 66. paragrafusa szerint: »A termelőszövetkezet akkor vehet fel alkalmazottat, ha nincs olyan alkalmas tagja, aki a képesítéshez kötött mun­kakört betölthetné. Jogszabály ettől eltérően is rendelkezhet.« Ezt mondja tehát a törvény, s amit e törvény végrehajtásá­ról szóló kormányrendeletből megtudunk: »A termelőszövet­kezet akkor is vehet föl alkal­mazottat, ha a tagság létszá­ma, összetétele nem biztosítja a munkák zavartalan elvégzé­sét, valamint ha arra kár el­hárítása vagy csökkentése miatt szükség van.« A kor­mányrendelet végrehajtásáról szóló miniszteri rendelet az­után kimondja, hogy ~a ter­melőszövetkezet szakképzett­ség nélküli, állandó, időszaki és alkalmi dolgozókat is foglal­koztathat.« Nos, mindezeknek a törvényes rendelkezéseknek a keretében alakulhat áz alkalmazotti — állandó és időszaki — létszám megyénkben a már említett formában. Jogaikat, kötele­zettségeiket részben a már idé­zett törvény, másrészt pedig a Munka Törvénykönyvéről szó­ló törvény és egyéb rendelke­zések foglalják keretbe. De ezeket az embereket, azon túl, hogy munkaadójuk a termelő- szövetkezet, mi foglalja szer­vezeti keretbe? Magyarán szólva: hol van az érdekkép­viseleti szervük, hol orvosolják a munkahelyen adódó, de ott el nem intézhető problémái­kat? Ez az, amiről éppen az alkalmazotti létszám növeke­dése miatt is többet kellene beszélni, mert sokan vannak az érdekeltek... Visszatérve a beszélgetésre, amelyről bevezetőben írtunk, idézzük ismét Balogh Lajos­nak, a csurgói Zrínyi Tsz el­nökének a szavait: «-Egyre több a gond, ami abból adó­dik, Jiogy az alkalmazottak, jóllehet nagy hasznára vannak termelőszövetkezetünknek, lé­nyegében azon túl, hogy ná­lunk dolgoznak, sehova sem tartoznak. Nincs szavazati jo­guk, nem dönthetnek a közös­séget érintő dolgokban, nin­csenek benn a szövetkezet bi­zottságaiban. De rájuk va­gyunk utalva,, egyedül a tag­sággal képtelenek vagyunk megoldani a gazdaságra váró feladatokat...« N yilvánvaló, az elnök nem azt kívánja, hogy a tagokat megillető jo­gokat élvezzenek az alkama- zottak, csupán azt hiányolja, hogy ezek az emberek össze­fogottságukat, szervezettsé­güket tekintve úgymond egy kissé »kilógnak a sorból«.. Megérdemelnék a nagyobb törődést, hiszen sok és hasz­nos munkát végeznek szerte a megye közös gazdaságaiban, s számuk Somogybán a múlt év végén meghaladta a hatezret. H. F. Először az országban Játékos szakmai felkészülés Nagyon jó és hasznos kez­deményezés forrása - volt a veszprémi és a somogyi társa­dalombiztosítási igazgatósá­gok együttműködése. Az or­szágban elsőként rendeztek szakmai vetélkedőt. A leg­jobb KISZ-fiatalok vettek részt a döntőn, melyet a két igazgatóság Igáiban, a somo­gyiak nagyon szép üdülőjében rendezett meg szombaton. Hujbcr Ferenc né, a megyei igazgatóság vezetője elmond­ta: a fiatalok most azt is be­bizonyítják, hogy nemcsak szeretik, hanem ismerik is, értik is a szociálpolitikának c nagyon fontos területét. A ve­télkedőt Palotai Károly, a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóságának helyettes vezetője nyitotta meg. A ver­sengést nagy jelentőségűnek tartotta, mivel az a célja, hogy a veszprémi, a somogyi bizto­sítottak jobb ellátása érdeké­ben felkészült, a jogszabályo­kat nagyon jól értő tisztvise­lők dolgozzanak, akiknek e szakmai kérdésekben való jár­tassága folytán hibátlanabbul, gyorsabban, precízebben tud­ják a rendelkezéseket, törvé­nyeket végrehajtani. Azt kí­vánta, hogy a vetélkedő ta­pasztalatai jussanak el a töb­bi igazgatóságra is. Hat-hat veszprémi és so­mogyi fiatal állt rajthoz, s dr. Benkő Pálnak, a veszpré­mi igazgatóság helyettes veze­tőjének irányításával, a ki­lenc tagú zsűri bíráskodásával megkezdődött a végig izgal­mas szakmai vetélkedő. A ka­posvári Pap Jolán elérte a maximális 180 pontot, s bizto­san került az első helyre, a többi helyezést azonban pót­kérdésekkel döntötték el, mert ketten 177, hárman pedig 176 pontot szereztek. Felforróso­dott a légkör, együtt izgultak a nézők és a versenyzők. S bármilyen furcsán hangzik is egy laikusnak, a veszprémi Göndöcs Éva azzal lett má­sodik, ■ hogy kiválóan elma­gyarázta, kinek és milyen esetben jár paróka. A kapos­vári Horváth Béláné a har­madik helyre került, s örömé­ben elsírta magát. A negye­dik helyen a tapolcai Mer- sits Mária végzett. Ezután a csapatverseny következett, eb­ben a somogyi csapat (Szabó Tibor, Pap Jolán, Láng Györ­A tizenötödik nyár után Luxuskemping vagy nomádtábor ? ÉS HOGY TETSZIK a len­gyeltóti tábor? — kérdeztem a komáromi gimnazista kislányt az üveg- és betoncsodába ér­kezése után néhány órával. Azt hittem, nem tud szóhoz jutni a csodálkozástól és a meglepe­téstől. Ezzel szemben: »Hát az az igazság, hogy az hittem, kétszemélyes szobák lesznek. Az iskolában bemutattak egy prospektust, azon még szebb­nek látszott, mint a valóság­ban, azért gondoltam, hogy belül még szebb, meg kényel­mesebb« — mondta. Ez a megjegyzés jutott eszembe a KISZ megyei vég­rehajtó bizottságának ülésén, ahol a nyári építőtáborozás tapasztalatait vitatták meg. Érdemes ezzel foglalkozni. Különösen akkor, ha meggon­doljuk, hogy az építőtáborozás Űiítási konferencia Miskolcon A Borsod megyei újítási hó­nap alkalmából tegnap Mis­kolcon tanácskoztak a borsodi gyárak cs üzemek élenjáró újítóit. A tanácskozáson részt vett dr. Szilvássy Zoltán, az Országos Találmányi Hivatal elnökhelyettese. Dr. Balogh András, a szakszervezetek megyei tanácsának titkára vi­taindító előadásában^ elmon­dotta, hogy az újítási’kedv é:; aktivitás az utóbbi időiben csökkent, s veszített tömeg- mozgalmi jellegéből. Az újí­tók munkáját akadályozó je­lenségeket a szakszervezetek __ gyakorlati tapasztalatok és s tatisztikai adatok alapján — elemezték. A vizsgálatok so­rán — többek között — meg­állapították, hogy egyes vál­lalatok nem veszik igénybe dolgozóik szellemi kapacitását, alkotó aktivitását, mert úgy gondolják, hogy másirányú tevékenységgel, intézkedések­kel viszonylag könnyebben növelhetik a jövedelmezőséget és a nyereséget. A megyében azonban számos olyan válla­lat van, amely megteremtette a mozgalom további fejlődé­sének feltételeit. Ezek példá­jára és a szakszervezetek kö­vetkezetes intézkedéseinek eredményeként ma már az újí­tók mind nagyobb számiban segítik a hatékonyabb gaz­»hőskorában« — éppen tizen­öt évvel ezelőtt — milyen fel­tételek, körülmények közé mentek az első táborozok a Hanságba. Sátor, gumicsizma, ásó, sár, víz, nehéz munka — ezek voltak a »kellékek«. És a jókedv. Tizenöt év alatt ez az utób­bi nem nagyon változott, hi­szen akik az idén jelentkeztek munkára, ugyanúgy önként, szívesen mentek. A körülmé­nyek azonban jobbak lettek. Somogybán üdülőnek is beillő táborokat építettek, a táboro­zást előkészítő bizottság ala­kult. Ahogy az előbb említett példa is mutatja, igyekeztek bemutatni azokat a helyeket, ahol majd két hétig élnek, dolgoznak a diákok. Ügy fest, hogy mindent megtették a szervezők. Ennek ellenére az idén is voltak olyan hiányos­ságok, amelyekből jövőre okulni kell. Itt van mindjárt az elhelye­zés. A lengyeltóti, a bogiári üdülőnek is beillik. De nem minden tábor ilyen, hiszen mi is írtunk olyan hevesi és Bács megyei táborról, ahol nem volt minden egészen rendben. »Egy szintre« hozni minden tábort — ehhez még tizenöt év is kevés volt. De hogy jövőre ne legyen tábornyitás után »reklamáció«, a KISZ az ed­diginél szigorúbban megvizs­gálja a körülményeket, és csak azoknak a táboroknak a meg­nyitását engedélvezi, amelyek j valóban megfelelnek. Nagy az iskolai KlSZ-szer- veretek és a pedagógusok fe­lelőssége is. Hiszen, ha úgv *1 a gyerekeket a tá- [ ’-.orha. hogy ott dolgozni ke'1 J — n-ntesan, és legalább her "ávetőlesesen azt is megmond- ( ják, hogy sseaayit és hostsn —, akkor nem fordul elő, hogy a gimnazista kislány összeté­veszti az üdülőtáborral. Nagyon sok függ a táborve- zető személyétől. Ott, ahol együtt volt nap nap után a munkában, a szórakozásban, a kirándulásokon a diákokkal, ott a munka is jobban ment. De arra is láttunk példát, hogy a táborvezető »kívülről« próbálta vezetni a tábort. Meg is lett az eredménye... Az idén a táborozok több­sége megyéjétől távol, más megyében dolgozott. Így alka­lom nyílt arra is, hogy a mun­kaidőn túl egy kicsit megis­merje az országnak azt a da­rabját, amelyik szűkebb ha­zájától távolabb esik. Ehhez a megyei KTSZ-bizottság mun­katársai adtak segítséget. A somogyiak jól ellátták ezeket a feladatokat. A »mieinkkel« a hevesiek nem törődtek any- nyit. Jövőre ezen is változtat­ni kell. / A táborozok napi hat órát dolgoztak. Maradt tehát idő sportra, szórakozásra is. A tá­borok többségében ezt jól ki is használták. Jövőre azonban — époen a vb-n hangzott el a javaslat. — a orosramokat job­ban plő Voll irőcTi'teni. MÁM F-UKftS,TF.K a ki­mutatások az idei nvár ered- ménveiről. A téliesítménv mindegyik tábornál magasabb volt a vártnál. Akik elmen­tek. szívesen és jól dolgoz­tak. Nem rosszabbul és nem kevésbé vidáman, mint ti­zenöt évvel ezelőtt Munká­inkra lövőre is szöksz» i=s- *s hnev a munka mellett iéi ;s énez'sá'k tnasmVpt. nem áttét e,*í rtrr 1 <«■**!-'Itrarnr­’-•p-mmi'n crT*'<»-1 VcL**1" ban laknak. 0s»«n Márti« gyi, Vukov Péterné, Kisdeák Mária) első lett, s a szép he­rendi vázán kívül 2500 forin­tot nyert ezzel a KlSZ-szer- vezetnek. A díjakat Palotai Károly adta át a győzteseknek. Az el­ső négy helyezettet soron kí­vül előléptették, s három-há­rom nap jutalomszabadságot adtak nekik, a többiek pedig pénz- és tárgyjutalmat kap­tak. Mind a tizenkét egyéni versenyző megszerezte a kö­zépfokú társadalombiztosítási szakvizsgafokozatot is. A szakemberéknek tetszett a ve­télkedő. A zsűri elnöke, dr. Nagy Károlyné, a budapesti igazgatóság helyettes vezetője szerint jó helyen lesz a társa­dalombiztosítás intézése a fia­talok kezében. Makróczy Ká­rolyné dr,. a veszprémi igaz­gatóság vezetője pedig azt mondta, hogy levonták a ta­nulságot, nekik igyekezniük kell, a következő vetélkedőre még jobban felkészülnek. L. G. MŰSZAKI HETEK Üzemszervezés a kereskedelemben Kétnapos rendezvényen tekintik át a műszaki hetek keretében a kereskedelem helyzetét és soron levő szer­vezési feladatait a megye kereskedelmi szakemberei, a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság Somogy me­gyei szervezetének rendezésében. A kétnapos program legjelentősebb előadását tegnap Kaposváron, a Fegyveres Erők Klubjában tartotta dr. Fülöp Sándor, a KERORG igazgatóhelyettese, a kereskedelmi vállalatok szervezési problémáiról. ‘v A kereskedelem az egyik leginkább szervezés­igényes népgazdasági ág — mondotta az előadó be­vezetőjében. — Részint azért, mert az egyéb ágak­hoz képest az élőmunka felhasználásának aránya és a tagoltság lényegesen nagyobb, mint például a modern, kon­centrált iparban. Az MSZMP Központi Bizottsága gazdaság- politikai osztályának munka- csoportja, amikor országos adatok alapján megvizsgálta, a szervezés helyzetét, megálla­pításai a kereskedelemre is vonatkoztak. Így például az első általá­nos megállapítás az, hogy a szervezési munka színvonalát tekintve el vagyunk maradva a fejlettebb országokhoz mér­ten. Az elmaradás okai szo­rosan összefüggnek a régi gaz­daságirányítási rendszerrel, de az új szemlélet és az új típu­sú munka kibontakozását — más feltételek és körülmények között — még mindig akadá­lyozza például az ösztönösség, a túlzott prakticizmusra való törekvés, az elgépiesedett szemlélet és azok az egyoldalú értelmezési módok, melyek a szervezésnek csak egyes kér­déseivel foglalkoznak, holott a szervezés egészére kell kiter­jeszteni a munkát. A megváltozott feltételek, amelyek között a kereskede­lem immár öt éve dolgozik, új típusú munká-t követelnek. így állandóan fejlődőben, átalaku­lóban vannak a kereskedelmi munka normái és keretei, és mindjobban előtérbe kerül a hatékony szervezés is. A leg­fontosabb változások között említhetjük meg, hogy a napi szükségletek is szüntelenül alakítják az egyes boltok pro­filját, mind erősebben kerül előtérbe a közös árubeszerzés, s az iparral való együttműkö­dés a csomagolás fejlesztésé­ben. (Például az áruszállítás átalakulása miatt a kiskeres­kedelmi egységeknek is fel kell készülniük a konténerek fogadására.) Tovább fejlődnek a keres­kedelemnek már működő szervezetei is. Az új társadal­mi—gazdasági környezetben megnövekszik a vállalati áru­forgalmi apparátusok jelentő­sége (piackutatás, vevőszolgá­lat). Szintén szükség van a vezetési kapacitás növelésére, illetve felszabadítására. Ma még igen gyakori, hogy a vál­lalatok vezetőit elsősorban a mindennapi irányító-operatív munka köti le. Nem marad idő a vállalat hosszabb távú fejlesztésével, a fejlődés útjai­nak kimunkálásával törődni. A vezetői kapacitás felszaba­dítása csak a vállalat ésszerű átszervezésével képzelhető el: olyan belső intézkedések ki­dolgozására van szükség, me­lyek a lehető legmélyebben szabályozzák a vállalati fo­lyamatokat. Ugyanakkor szük­ség van még a közvetlen füg­gelmi kapcsolatok lazítására is: megfelelő emberek (osztá­lyok) vegyék át azokat az irá­nyítási teendőket, amelyekkel korábban a vezető közvetle­nül foglalkozott. A kereskedelmi szerveze­tekben sokáig nem folyt szer­vező szakemberek képzése, így nagyarányú elmaradás van a független, szervezéssel foglalkozó csoportok megala­kításában és a vállalat belső viszonyait szervező szakembe­rek munkájában. A modern kereskedelemben viszont szin­te nélkülözhetetlen a belső ko­ordináció és a kereskedelmi szervezet »karbantartása«, amely belső szervezéssel fog­lalkozó csoportok nélkül nem lehet elég hatékony. Ugyan­csak ezt mondhatjuk el a vál­lalatok információs rendszeré­ről is. Az előadás után Dévé­nyi Zoltán, a Somogy—Zala megyei Élelmiszer- és Vegyi­áru Nagykereskedelmi Válla­lat i"a-"’atója mondta el, hogy a vállalati szervező munká­ban hol tartanak ma. A rész­vevők ezután a RÖVIKÖT ka­posvári lerakatát nézték meg. Ma Siófokon és Balatonboglá- ron, a helybeli FÜSZRRT-fió- kok megtekintésével folytató­dik a program, amelyet végül is a látottak és hallottak meg­vitatásával fejeznek be.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom