Somogyi Néplap, 1972. október (28. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-08 / 238. szám
HOLNAP KEZDŐDNEK A somogyi szakszervezeti napok Ankétok, fórumok az üzemi demokráciáról, a munkaszervezésről Hangversenyek, fotókiállítások, író-olvasó találkozók Vendégeink bemutatják Nagyváros az Ob partján Október 9-e és 21-e között szakszervezeti napokat rendez az SZMT Somogybán. A gazdag eseménysorozatot holnap este hat órakor nyitják meg a Latinca Sándor Megyei Művelődési Központ színháztermében. A kéthetes programban bemutatják a megyében a szakszervezeti szervek, intézmények munkáját. Az SZMT elnöksége a szakszervezeti napokkal szeretne lendületet adni a dolgozók politikai, gazdasági, kulturális és tömegsporttevékenységének. Kiemelkedik az események közül a szocialista brigádvezetők megyei fóruma, amelyet szerdán rendeznek meg Kaposváron. Ankéton tárgyalják meg a korszerű biztonságtechnikai és üzemegészségügyi követelmények betartásának időszerű feladatait. A Kaposvári Elektroncsőgyárban szakszervezeti tisztségviselők és aktivisták megvitatják az üzemi demokrácia érvényesülését. A szakszervezetek nevelő tevékenységét ugyancsak Kaposváron teszik mérlegre. Az üzem- és munkaszervezés időszerű kérdései, a Dolgozz hibátlanul! -mozgalom lesz a témája a Kaposvári Ruhagyárban október 18-án délelőtt rendezendő ankétnak. Ugyanezen a napon délután a bejáró dolgozók tanácskoznak a textilművekben. A nő- és ifjúságpolitika megvalósulásáról több fórumon szó lesz. Többek között a munkásnők nagyatádi tanácskozását, az ifjúsági fórumokat említenénk. Érdekes lesz az egészségügyi szakdolgozók megyei nagygyűlése, valamint a HVDSZ kaposvári brigádklubjában rendezett fórum. A kulturális események sorát a SZOT-díjas írók című kiállítás vezeti be kedden. Szerdán pedig megnyitják a KPVDSZ XII. kulturális napokat. Két fotókiállítás nyílik a megyeszékhelyen, egy a textilművekben, egy pedig az ifjúsági házban. Az utóbbi a KPVDSZ X. országos fotókiállítása. A szakszevezeti könyvtárosok és kultúrfelelősök tanácskozása, a, Dózsa—Petőfi emlékműsor, a szakszervezeti öntevékeny művészeti csoportok bemutatója, a munkásfiatalok szavalóversenye emelkedik ki még a programból. Biztos, hogy sok érdeklődőt vonz majd a barkácskiállítás, amely október 16-án nyílik a Latinca Művelődési Központban. Kedves színfoltja a szakszervezeti napoknak a szüreti felvonulás és bál, amelyet szombaton tartanak Balatonbogláron. Két hangverseny, tizenegy író—olvasó találkozó lesz a szakszervezeti napok alkalmából. A megyébe látogató költők és írók elsősorban üzemekben, valamint állami gazdaságokban, szakmunkásiskolákban találkoznak az olvasókkal. A szakszervezeti napok ünnepélyes zárását október 21- én délelőtt tartják. Ezen összegezik a két hét eredményét és hatását. Űj lakónegyed Novoszibirszkben. ,iVem bírom a tétlenséget / HANGZAVARBAN — Idegeskedéssel. Tizenkét éve járok már be Kaposvárra rendszeresen, de nem lehet azt igazán megszokni. Az ember tétlenül ül és vár, de közben járna a keze, fejében pedig állandóan az motoszkál: ez sincs még rendben a ház körül, meg az is félbenmaradt... Pusztai Imre 1946-ban kapta meg az iparengedélyt, s azóta folytatja ezt a mesterséget. Volt kitől megtanulnia: mindkét nagyapja kovács volt! — ötvenkilencben, amikor megalakult a tsz, sokan voltunk kovácsok. Akadt ott nálam idősebb is. Akkor azt gondoltam, gyerünk Imre, te még fiatal vagy! Neked még köny- nyebb lesz másutt... S azóta is itt dolgozom. — Nem furcsa a kovácsnak — egy lakatosműhelyben? — Rokonszakma ez kérem. Különbség csak annyi van, hogy a kovácsok melegen, a lakatosok pedig hidegen munkálják meg a vasat — De falun... mégis más lehetett a munkája. — No, igen. Ne gondolja azonban, hogy falun a kovácsoknak csak a lovakat kellett patkolni, meg a kerékvasákat felrakni Volt ott mindenféle munka. Kerítés, tűzhely, meg a jófene tudja még mi minden. Nevet: — Még lakatosmunka is akadt köztük. Érdeklődöm, hogyan él, mivel telik az ideje a munkán kívül. A válasz kézenfekvő: — Munkával! Otthon, a ház körül mindig akad valami. Állatok vannak, kis kert, háztáji. ami nem sok szabad időt hagy még szombat-vasárnapra sem. — Ilyenkor már este van, ha hazaér. Nem sok ideje maradhat a ház körüli munkára. — Hát igen, elmegy az idő. Hat óra felé érek haza, a feleségem már meleg vacsorával vár. Az üzemi kosztról ne is beszéljünk, az olyan, hogy sokszor ránézni se tudok, nemhogy megenni Egy bőséges, finom vacsora — elhiteti, hogy a kemény napi munka után szüksége van rá áz embernek. — Mit szeret? — Nem vagyok igényes, én mindent megessek. Rövid gondolkodás után azért még hozzáteszi: — Csak hús legyen! — Nem tervezték, hogy beköltöznek Kaposvárra? — Nézze. Nem egy leány- álom a bejárás. Ez rendben van. Én nehezen bírom elviselni a tétlenséget De mégsem gondoltam soha, hogy elköltözzek Nagyberkiből A gyerekek, azok igen. De én megszoktam már. Aztán mondja meg, mit tudnék Kaposváron csinálni? Se kert, se föld... Járjak a kocsmáiba? PUSZTAI IMRE már megette kenyere javát Sokat dolgozott, látott, tapasztalt Élete, sorsa, amelyből éppen csak egy nyúlfarknyit tudtunk felvillantani, egyszerű, mindennapi Akár sok ezer, a munkapad mellett dolgozó társáé. Csupor Tibor Milyen Szibéria? Nem könnyű erre válaszolni. Nemrégen egy magyar újságíró járt nálunk, Novoszibirszkben, aki a könyvéhez gyűjtött anyagot. Kérte, hogy mutassunk meg neki egy ipari üzemet Elvittük az úgynevezett MTGSZ turbogenerátorgyár- ba. Azt hitte először, hogy _ ez aféle kis üzem. Pedig húszezren dolgoznak itt, s 300 000 kW erejű turbogenerátorokat gyártanak. Amikor elkészül egy, akkor tizenöt vagon szükséges az elszállításához. Az újtságiró — leolvasható volt az arcáról — egy kicsit elképedt, nyilván valószínűtlennek tetszett neki mindez. Azután azt kérte, hogy mutassunk meg egy felsőoktatási intézményt Elvittük az elektrotechnikai főiskolára Erről is azt hitte, hogy afféle kis főiskola, pedig tizennyolcezren tanulnak itt, s csak az oktatók száma másfél ezer. Ismét elképedt az újságíró, valahogy ezt is valószínűtlennek tartotta Este a szállodában nekiállt megfejteni, mi Szibéria titka. Ahogy ő mondta, azt szűrte le magában a látottak alapján: ez egy csodálatosan gyors ipari fejlődésű országrész. Amikor oroszul leírják a nevét, lágyító jel kerül a szó végére, mintegy ezzel is jelezve, hogy a szibériai emberek lágy, melegszívű és természetű emberek. Mindketten tősgyökeres szibériaiak vagyunk, az Dralon tűi születtünk. Ez a szülőhazánk. Büszkék vagyunk rá, hogy az októberi forradalom megteremtette Szibéria fejlődésének új lehetőségeit. Most már négyszázötven hatalmas ipari üzem található csak a városunkban. Lendületesen fejlődik a gépgyártás, a műszer-, az optikai, a televizió- és rádiógyártás, a vegyipar. Egy miért apropóján A ►miért?'« egy panaszos levélben szerepelt, amelyet Nádorfálvi Nándor, a kis- gyalána szövetkezet elnöke irt szerkesztőségünknek. A felháborodás késztette tolifogásra — és nyomban hozzá kell tennünk: minden oka megvolt erre. Mert ha egy erőgép alkatrészhiány miatt áll — az nagy gond, nagy kiesés egy gazdaságban. Hogy időnként műszaki vizsgára kell mennie a gépnek — az törvényszerű és természetes. De hogy a legnehezebb munkaidőben KaposA vizsgabizottság megállapításaival, döntésével nem vitatkozunk. Nyilván a szabályok, az előírások ismeretében végzik munkájukat Az a bizonyos felháborodott »miért?« nem ezzel a döntéssel kapcsolatos. Hanem a folytatással. Ugyanis — ahogy írja az elnök — a papírok visszaadásánál úgy tájékoztatták az erőgépvezetőket, hogy kijavítva a hibákat egy hét múlva (szeptember 28-án vagy 29-én) jelentkezhetnek ismét vizsgára. »Műszaki vezetőnk szeptemezzel a módszerrel — ágy tűnik — kissé elfeledkeztek erről. Miért? Ez az ami felháborít, — és úgy tudom, hogy nem vagyok egyedül.« Nem bizony! Lehetne most beszélni, emlékezni arra, hogy milyen helyzetben van mezőgazdaságunk. Lehetne utalni arra is, hogy milyen hallatlanul nagy erőfeszítéseket tesznek, hogy a példátlanul nehéz körülmények között elvégezzék feladatukat Lehetne szólni arról, hogy ez nem- I csak a mezőgazdaság ügye, haVALAMIKOR öreg kádármesterek, kovácsok, bognárok dolgoztak itt: verték az abroncsot a dongákra, patkolásra várva álltak sort a lovak, csattogott a szekerce, szisszent a gyalu, recsegett a fát tépő véső alatt a forgács. Azóta új idők jöttek: a kádárok, kovácsok, bognárok hagyományos munkájára mind kevesebb szükség van, a tsz-ek javítóműhelyei szinte teljes mértékben átvették e szorosan a mezőgazdasághoz kapcsolódó munkákat. S a Kaposvári Vegyesipari Ktsz-.ben már részint mások, egészen mást végeznek. Három vaskos, fényképes albumban sorakoznak a képek, mintát, ízelítőt adva az itt készülő termékekbőL De ezek az eszközök már mind egy más igényeket támasztó kor kívánságairól vallanak. Szalámiszállító kiskocsi, hulladékgyűjtők, aluminiumlemez-raktárak, pavilonok, szánok (egyfogatúak), munkaasztalok, s a legújabbak és legérdekesebbek, a pogy- gyászszállító kézikocsik. A ktsz-lben egyébként tavaly 267 féle termék készült. Itt dolgozik Pusztai Imre kovács is. A lakatosműhelyben. A műhelyiben javában vetélkednek egymással a decibelek, a hangerősség mértékegységei. Mintha' vastag hangú komondor vakkantana mérgesen, amikor a nagykalapács az üllőre zuhan. Rá feleletül a iké- nyeskedő spániel szapora hangja: vasat görbít egy kisebb ütőszerszám. Izgatott csa- holás a válasz, a tacskó — vasfűrész - kolyökhangja szinte elúszik a hangzavarban, s a kiskalapács csengettyusza- va már felüdülésnek számit a hangók e szédítő kavargásában. BARÁTSÁGOSÁN ordítozunk Pusztai Imrével, ö nyugodt, rég megszokta már a zajt, s talán az lenne neki a furcsa, és csak akkor kapkodna idegesen a fejét, ha a jóval csendesebb, de kétségkívül monoton írógépek »húznák a tust« beszélgetésünkhöz. — Maga 'bejáró — harsogom, önkéntelenül szélesen gesztikulálva, és heves lendületiek csaknem lesoprom a munkaasztalon sorakozó csöveket — Hány órát rabol el az utazás? Rögtön, gondolkodás nélkül válaszol, látszik sokat tépeló- dött már rajta: — Kettőt. Nagyberkiben lakom, s az út vasúton félóra. Félóra jövet és félóra menet. De délután sajnos további egy órát kell várni az indulásra. — S mivel üti agyon az tdótr vár és Kisgyalán között »utazgat« egy erőgép — az mái* valójában felháborító. »Ez év júliusában három MTZ—50-es traktort műszaki vizsgára kellett volna küldeni, de a szükséges alkatrészt csak augusztusban tudtuk beszerezni — írja az elnök. — A szeptember 23-i műszáki vizsga eredménye: egy erőgépről levették a v rendszámtáblát, ket- | tőnek ideiglenss használatot 1 iengsdélyeztekx" dezte, lesz-e vizsga? — idéz-1 zük a levélből. — Azt a választ i kapta: igen. (!) Ezért pontos időben beutaztak a gépek Kaposvárra, ahol az a meglepő fordulat következett be, hogy: sajnos a vizsga elmaradt. Rajtunk kívül a kaposvári Latinca Tszt-től is ott volt egy erőgép, azt is elutasították. Ezek a gépek, a jövő évi kenyér mi érdek, Igen, nagyon sok mindent lehetne itt »emlékeztetőül sorbaállítani«, ami mind azt bizonyítaná: ez a fajta módszer, ilyen nagy munkaidőben, és ráadásul a mostani viszonyok között nem helyénvaló. (Tulajdonképpen máskor sem) Nem lehet ezt szó nélkül hagyni, mert ha valaha igen, akkor most nagy felelőtlenség minden egyes elmegtermelésén fáradoznak, azoknak a tenyéréért is, akik fecsérelt teSúrtormű&zak. Az ipar évi termelése ötmll- liárd rubelre rúg. Szibéria mezőgazdasága szintén egyre nagyobb szerepet játszik. A 25—40 ezer hektáron gazdálkodó szovhozok és kolhozok az idei, nehéz körülmények ellenére kétmillió tonna gabonát akarnák adni az országnak, mert az aszály tizennégy gabonatermelő területet erősen sújtott a Szovjetunióban. A mi hidegebb vidékünkön most van a betakarítás. Sajnos, most olvadt el csak a frissen esett hó, ami másfél millió hektár gabonaföldet betakart A meteorológia végre meleg időt jósolt (szeptemberben mindössze háromszor sütött a nap!), s be tudjuk takarítani a termést, mely az egész évet véve figyelembe, nagyon gazdag lesz. £ táj hatalmas természeti adottságait természetesen Somogybán is ismerik. Az S/tKP XXIV. kongresszusa azt a feladatot tűzte elénk, hogy minél élőbb kiaknázzuk ezt a nép javára. Ezt követeli a tudományos-technikai forradalom is. Többek között ezért hozták létre a Szovjet Tudományos Aikadémia szibériai tagozatát Novoszibirszkben. Területi székhelyünkről elmondhatjuk, hogy a tudomány városa. Ma egyébként semmilyen ipari vagy mezőgazdasági problémát nem lehet megoldani a tudomány nélkül. A szovjet tudósok, akadémikusok tíz év alatt hatalmas munkát fejtettek ki az adottságok kiaknázása érdekében. A geológusok például hatalmas olajlelőhelyeket fedeztek föl Nyugat-Szibérlában. Van egy hasonlat, miszerint Nyu- gat-Szifoéria olyan, mint egy hajó az óceánon, a tenger azonban ebben az esetben az olaj. Novoszibirszkben szintén találtak olajat, & egy fúrótorony naponta ötszáz tonnát hoz felszínre. Olyan rendkívül, magas oktánszámú, hogy ha rögtön beöntenék a gépkocsi tankjába, mai is indíthatna a sofőr. Százharminc tudományos kutatóintézet található egyébként városunkban. Harminc közülük már kiérdemelte a megtisztelő akadémiai címet. A Szovjet Tudományos Akadémia novoszibirszki tagozatában magfizikai, matematikai, közgazdasági, történelem- tudományi, filológiai, filozófiai stb. intézetek működnek. A novoszibirszki tudósok közül huszonhatén megkapták a Szocialista Munka Hőse kitüntetést, huszonnégyen a Le- nin-rendet, huszonnyolcán pedig az állami díjat. A nyolcadik ötéves tervben a gazdasági élet. a tudomány és a kultúra fejlesztésében elért sikereiért másodszor tüntették ki a novoszibirszki területet Le- am-rsöddei, * ebben k&ts&éi • teienül megtestesül a novoszibirszki tudósok kiemelkedő tevékenysége is. Biztosan meghökkentő az az adat, hogy a tudományos, az iparági kutatóintézetekben, a tizenhét felsőfokú tanintézetben (mint például a tanárképző főiskola, orvostudományi, állami egyetem, mezőgazdasági főiskola, pártfőiskola stb.) hetvenezren dolgoznak, s közülük ötezernek van tudományos fokozata és címe. A szibériai tudomány a szovjet hatalom, a kommunista párt, a nép egyik leg- megragadóbb és legszebb vívmánya. E táj, ahol valamikor az írástudatlanság volt a jellemző, ma hatalmas tudományos központokkal, főiskolák- egyetemék rendszerével dicsekedhet. Az Akadémiai Város éppen Novoszibirszk mellett épült fel, a városunkban van a Nauka (Tudomány) Kiadó is, amely éppen most költözött korszerűen berendezett új épületbe. Egyre bővülnek Szibéria és Magyarország kapcsolatai. Városunkban gyakran rendeznek magyar kiállítást, legutóbb például gépipari, majd gyógyszeripari kiállítás volt, s nagy sikert aratott, mert a magyar nép alkotómunkájáról adott hírt. A szibériai emberek szeretik a magyar művészetet, kultúrát. Sokszor tűznek műsorra a színházak magyar drámát, operákat, baletteket, Kálmán Imre-operetteket A mi városunkban székel a Szovjet—Magyar Baráti Társaság tagozata. Sok üzemben, intézményben alakult tagcsoportja. Körülbelül száz irodalmi folyóirat, újság jár városunkba Magyarországról, akkora az érdeklődés. Nagyon szőre« az együttműködés a két ország tudósai között is. Sok témával foglalkoznak a tudósaink, egyet, amely Magyarországgal szintén kapcsolatos, megemlítenék. A történészék szeretnék megvilágítani a polgárháború és a szocialista forradalom problémáit Szibériában. E történet egyik pontja az internacionalisták — köztük a magyarok — részvétele a forradalomban. Nálunk ma is szeretettel és tisztelettel emlékeznek azokra a magyarokra, akik a szovjet hatalomért harcoltak. Szibéria legendás hírű hőse volt Ligeti Károly, aki részt vett a földalatti mozgalomban, pártszervezetet alakított a Kolcsak- elnyomás idején. Mielőtt kivégezték, azt írta vérével cellája falára: »A kommunizmus ügye nemcsak Oroszországban, hanem Magyarországon is győzni jog*. Szavai beteljesedtek. M. Sz. Alfjorov és M. G. Fjodorov szavai nyomán föl jegyezte: Lajos Gésa Somogyi Néplapí
